Felszólalás adatai

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megköszönni a vitában eddig elhangzott értékes véleményeket. Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki oldalról hangzott el kritika és hangzott el egyetértés, hangzottak el téves álláspontok megítélésem szerint, és hangzottak el megfontolandó és helyes felvetések.

Annak rendkívüli módon örülök, hogy egy dolgot nem vitatott el senki, ez pedig a következetesség. A javaslatban tükröződő következetesség, amely a kormány meghirdetett büntetőpolitikájának töretlen folytatását jelenti.

Vita arról bontakozott ki, hogy vajon ez a büntetőpolitika helyes-e. Vajon értelmes dolog-e feszesebb, szigorúbb, az elkövető egyéni felelősségét jobban hangsúlyozó szabályokat hozni a büntetőjog területén? Ezt a vitát, tisztelt Országgyűlés, 1998 ősze óta változó hevességgel, de folyamatosan folytatjuk. 1998 őszén, amikor a középmértékes büntetési tételt tartalmazó és a szervezett bűnözés és a kábítószerrel kapcsolatos bűnelkövetések vonatkozásában igen jelentős szigorításokat hatályba léptető új büntető novella vitáját folytattuk, általában azt mondták az ellenzéki oldalról, hogy semmi értelme ennek a tendenciának, ez nem fog eredményre vezetni, ez felesleges, mi több: az országot kelet felé taszító irány. Nos, hogy mi van keletre és mi van nyugatra, az persze relatív. Hankó Faragó képviselő úrnak mondom, a mai vita kapcsán ő idézett egy korábban elhangzott véleményt: tőlünk keletebbre szigorúbbak a büntetések, tőlünk nyugatabbra enyhébbek. Ez nem igaz, képviselő úr, mert ha valahol nagyon szigorú büntetési rendszer van, akkor az az Egyesült Államok. Aztán az Egyesült Államok - fogadjuk el! - nem keletre fekszik tőlünk, hanem jócskán nyugatra. (Dr. Fenyvessy Zoltán: Attól függ, hogy merre megyünk!) Persze elindulhatunk a földgolyón másik irányba is, és akkor kelet felé is elérjük az Egyesült Államokat; ezt Kolumbusz Kristóf megpróbálta India vonatkozásában az ellenkező módon.

Azt szokták még fölhozni, hogy nem lesz eredményes ez a politika, egyébként is ehelyett a bűnmegelőzésre, ehelyett a bűnüldözés hatékonyságára kellene fektetni a hangsúlyt. Akkor is elmondtuk, azóta is minden alkalommal elmondjuk, hogy nem gondoljuk azt, hogy a szigorú, határozott büntető jogszabályok pótolják a bűnmegelőzési tevékenységet, hogy azok pótolják a rendőrség és a bűnüldöző szervek munkájának a javítását. Mindezt együtt kell meglépnünk, tisztelt Országgyűlés, és mindez együtt vezethet el a kívánatos eredményhez.

Aminthogy azzal sem vitatkozom, amit Avarkeszi képviselő úr elmondott, hogy a bűnös jelenségek, így többek között a korrupció okainak a feltárására kell törekedni, és az okokat kell megszüntetni. Teljesen egyetértek a képviselő úrral, csak hát a képviselő úr ezt most a Btk. vitájában kéri számon, nem a kormányon, magán a Btk.-n. Ez olyan, mintha egy tengeralattjáróval szemben olyan követelményt támasztanánk, hogy miért nem repül magasabban. Nyilván a büntető törvénykönyv az utólagos reagálásnak az eszköze, az okok megszüntetését a Btk.-n számon kérni nem lehet, ez értelmetlen és logikátlan.

A vita tehát idestova három éve tart közöttünk, és hála istennek az idő közben azt bizonyította be, hogy a mi törekvéseink, a mi politikánk igenis eredményes volt, igenis nagyon jelentős eredményeket hozott. Meg kell mondanom, rendkívül különös az az ellenzéki megközelítés, amely éppen tegnap reggel egy napirend előtti felszólalásban Katona Béla úr részéről abban nyilvánult meg, hogy a bűnügyi statisztikáktól függetlenül az emberek nem érzik magukat eléggé biztonságban, fenyegetve érzik magukat a lakókörnyezetükben, nem elég hatékony az állami jogvédelem. A másik oldalról meg megkapjuk azt a kritikát, hogy brutális, indokolatlanul szigorú büntetőpolitikát folytatunk. El kellene dönteni, hogy most akkor melyik oldalon állunk: a bűncselekmények által fenyegetett egyszerű emberek, az úgynevezett kisemberek érdekeit védjük, itt-ott demagóg eszközökkel is, vagy pedig a bűnözők jogai fölött sopánkodunk? Vagy afölött sopánkodunk, hogy a szervezett bűnözésben, vagyis a maffiacselekményekben és a maffiatevékenységben részt vevő bűnelkövetőket a jövőben túlságosan súlyos büntetés fogja fenyegetni? Hát ezt boncolgatta itt Hankó Faragó képviselő úr hosszasan! Aggódik amiatt, mert a maffiózókat, a szervezett bűnözőket szerinte túlságosan szigorúan, aránytalanul szigorúan kívánjuk büntetni. Különös ellentmondás ez, és csak utalok rá, hogy ezt az ellentmondást az ellenzéki oldalnak kellene a saját gondolkodásában feloldani.

Ami már most a büntetőpolitikánk igazolását illeti, amit én annak vélek. Tisztelt Országgyűlés! Sok mindenen lehet vitatkozni, a számok azonban makacs dolgok. 1998-ban, amikor átvettük a kormányzást, 600 ezer fölött volt az adott évben ismertté vált bűncselekmények száma Magyarországon. 1998 őszén folytattuk le azt a heves vitát, amelynek eredményeképpen a szigorításokat bevezető törvényjavaslat hatályba lépett '99. március 1-jén. Ez volt az a pont, amitől kezdve a bíróságoknak valóban a korábbi gyakorlathoz képest lényegesen súlyosabb büntetéseket kellett kiszabniuk, és meg kell mondjam, a statisztikánkból az is kiderül, hogy a bíróságok ezt a törvényi parancsot teljesítették is. Ez volt az az időpont, amikor például a tényleges életfogytiglant, tehát a legsúlyosabb bűnelkövetőkre a valóban életük fogytáig tartó szabadságvesztés kiszabásának a lehetőségét megteremtettük. Az eredmények, tisztelt Országgyűlés, már 1999-ben megmutatkoztak. 1999-ben 505 ezerre csökkent az előző évi több mint 600 ezerről az ismertté vált bűncselekmények száma. A 2000. évben ez a szám tovább javult, és immár csak 450 ezer bűncselekmény elkövetése vált ismertté. És a 2001. évben, tisztelt Országgyűlés, az első féléves adatok alapján, összehasonlítva a 2000. év első félévével, további mintegy 10 százalékos csökkenés mutatható ki. (Dr. Avarkeszi Dezső: A KSH szerint 2,5 százalékos a növekedés!) Nem lehet azt mondani, tisztelt Országgyűlés, hogy ezek az intézkedések nem hozták meg a maguk eredményeit.

Itt vitába szállok a MIÉP igen tisztelt képviselőjével, Fenyvessy képviselő úrral, aki azt mondta, hogy az állam számára a legolcsóbb megoldás a büntetések szigorítása és a szigorú büntetőpolitika. Nem igaz, képviselő úr. Vannak ennél sokkal olcsóbb, ám kevésbé hatékony módszerek is. Miért mondom ezt? Teljesen világos, hogy a hosszabb tartamú szabadságvesztések kiszabásának gyakorlata azt is jelenti, hogy a bűnözést élethivatásszerűen folytató személyek, a megrögzött bűntettesek, hogy Csemegi Károly szavát használjam, bizony hosszabb időt töltenek el a rács mögött. Amíg bent vannak, addig nincsenek kint. Ez az egy biztos. Az már kevésbé, hogy meg lehet-e őket javítani, át lehet-e őket nevelni. Én inkább tamás vagyok e tekintetben, de természetesen az erre vonatkozó erőfeszítéseket a büntetés-végrehajtás keretében és össztársadalmi szinten is meg kell tenni.

(11.20)

Ez azonban azt is jelenti, hogy a börtönnépesség száma jelentősen megemelkedett. Míg 1998-ban 13 ezer körül mozgott a fogva tartottak száma, ez a szám jelenleg 17 ezer. Rendkívül drága a börtönök fenntartása, rendkívül nagy a zsúfoltság a büntetőintézetekben. Új börtönök építésére van szükség. A kérdés úgy merül fel, hogy vajon a csökkenő bűnözés, a javuló közbiztonság megéri-e ezt az árat. Ezt a kérdést nem most, nem e vita keretében kell talán megválaszolnunk, de a következtetéseket mindenki talán saját maga levonhatja. Ennyit tehát arról a kérdésről, ami az ellenzéki felszólalások egyik fő vonulata volt, a szigorítások ügye.

Avarkeszi képviselő úr képviselőtársát idézte - ami elég szokatlan itt a Házban -, és egy Csemegi Károlyt kért számon rajtunk. Csemegi Károlyokat ezerévente egyszer ad az Úr egy népnek. Mi a múlt században kaptunk egyet. Reméljük, hogy már közöttünk van, már megszületett az új Csemegi; na nem itt, ebben a teremben, de valahol már készül, és majd a segítségünkre lesz, az utódainknak is segítségére lesz a büntető jogalkotás területén.

Amit a bűnszervezettel kapcsolatban mondott, a bűnszervezet keretében, illetve tagjakénti elkövetés tekintetében, azzal sajnos nem tudok egyetérteni, hiszen a bűnszervezetben való részvétel elég képlékeny és nehezen körülhatárolható forma, és ennek sajnos ilyennek is kell maradnia. A hierarchizáltság, a munkamegosztás bonyolítja ezt a fogalmat, ezért nem lehet a jelenleg meglévő definíciót alkalmazni, és ezért kell újat alkotni.

A bűnszervezet keretében történő elkövetésen, amint az kiderül a javaslat 19. §-ához fűzött indokolásból - a 20. oldal (5)-(6) bekezdése -, a következőt értjük: a bűncselekmény tettesként, társtettesként, felbujtóként, bűnsegédként való elkövetéséhez kapcsolódik, és átfogja a bűnszervezeten belül a szervező, irányító, közreműködő és segítő szerepeket egyaránt. A "tagjaként" való elkövetés azt feltételezné, képviselő úr, hogy a bűnszervezet valamiféle bejegyzett egyesület, ahol van egy tagfelvételi nyilatkozat, és oda be lehet lépni, s a bíróság előtt majd bizonyítjuk, hogy ő tagja volt, ő meg nem volt tagja. Ez nem működik, képviselő úr, ez nem lehetséges.

A lelkészek közfeladatot ellátó személyek lesznek. Igen, képviselő úr, hiszen az egyházaknak, valamennyi történelmi egyháznak, a zsidó felekezettől a katolikus egyházig ez egybehangzóan kifejezett kívánsága volt. Különösen vidéki helyen, egyedül, szerény körülmények között élő lelkészek, papok bizony nagy bizonytalanságban érzik magukat, bizony szükségük van arra a kis megnyugtatásra, arra az állami intézkedésre, amely az ellenük elkövetett bűncselekményeket a jövőben szigorúbban fogja büntetni.

Abban én önnel egyetértek, hogy ettől önmagában nem fog csökkeni a papok sérelmére elkövetett bűncselekmények száma, azonban azt a fajta megközelítést sem tudom osztani, amelyet ön sugallt, hogy a taxisoknak e körbe való bevonása után nőtt a sérelmükre elkövetett bűncselekmények száma - mintha összefüggés lenne a két dolog között. Nem erről van szó - elvi kérdésről van szó. Ha a taxis közfeladatot lát el, akkor százszor inkább azt lát el a lelkész, s ez vonatkozik a postásra, a mentősre, és még tudnánk sorolni a példákat.

Visszatérnék még nagyon röviden Kósáné Kovács Magda felszólalására, amelyben volt egy támogatható elem. Természetesen az állami szerv hiányára helyesen utalt, vissza fog kerülni módosító javaslattal költségvetési szervként a vesztegetés tényállásába. Ez valóban egy elírás.

A büntetési tételt illetően feltehetően nem értette meg a törvényjavaslatot. Nincs olyan szabály a javaslatban, hogy a hivatali vesztegetést enyhébben büntetnék, mint a gazdasági vesztegetést. Mind a kettőt megfelelő súllyal méri meg a javaslat.

Többen kifogásolták, így elsőként Kósáné Kovács Magda, a közösség elleni izgatás, a gyűlöletbeszéd szankcionálásának a kérdését. Én nem szeretnék most hosszasan arra utalni, hogy a Szocialista Párt - ha jól emlékszem - egy munkacsoportot is létrehozott vagy egy évvel ezelőtt ennek a kérdésnek a vizsgálatára, és az volt a konklúzió, ami a sajtóban is megjelent, hogy a hatályos alkotmányi keretek között nem lehet módosítani és nem lehet megváltoztatni a vonatkozó szabályozást. Ez szakmai körökben eléggé elterjedt álláspont. Egyébként az Alkotmánybíróság számos határozatát szokták e tekintetben idézni, amikor is az Alkotmánybíróság a véleményszabadság körében egy igen liberális, rendkívül toleráns álláspontot foglalt el.

Kétségtelen az is, hogy a legutóbbi idők fejleményei arra indították a legfőbb ügyész urat, hogy kezdeményezze az igazságügy-miniszternél egy egyeztető folyamatnak, egy szakértői egyeztetésnek a megkezdését, mert lát szakmai lehetőséget arra - a korábban uralkodónak mondható szakmai véleményekkel szemben, melyek, mint jeleztem, korábban a Szocialista Párt gondolkodását is áthatották -, a legfőbb ügyész úr lát lehetőséget a Btk. megfelelő módosítására. Ez az egyeztetés megindult, az igazságügy-miniszter természetesen készséggel vesz részt felkészült szakemberei útján ebben a munkában. Rendkívül bonyolult kérdésről van szó, végleges eredmény még nincs. Amint eredményre jutnak a szakemberek, természetesen nem lesz akadálya a javaslat beterjesztésének. Itt jelezném, hogy maga az emberi jogi bizottság - amelynek az elnöke itt felszólalt - szavazott le egy, a kisebbségi biztos úr által készített jó szándékú, ám a szakmai mércét meg nem ütő javaslatot ebben a témakörben.

Bauer képviselő úr a büntetési tételkeretek kérdésében szintén tévedett. Ő is utalt arra, hogy keletre és nyugatra mi van, hogy nyugatra enyhébbek a büntetések. Szeretnék utalni a már hivatkozott terrorcselekményekről szóló európai uniós kerethatározat-tervezetre. Ez a határozat olyannyira negligálja a szuverenitást, hogy maga meghatározza a büntetési tételkereteket, és igen magasan határozza meg: 10-től 20 évig terjedő keretben határozza meg a büntetési tételt.

Répássy képviselő úr szólt a vesztegetés feljelentésének szankcionálásával kapcsolatban. Én a javaslatát támogatni tudom, az erre irányuló módosító javaslatot be fogjuk fogadni.

Boda képviselő asszony a gazdasági bűncselekmények gyakori módosítását vetette fel. Teljesen igaza van, az új Btk. keretében gondolkodunk ezen is.

Hankó Faragó képviselő úr felemlítette még a Stumpf és Pintér miniszter urak egy évvel ezelőtti nyilatkozata és a mostani törvényjavaslat indokolása közötti látszólagos ellentmondást. Tisztelt Képviselő Úr! Abban az időszakban valóban nagy eredményeket sikerült elérni a szervezett bűnözés elleni harcban. (Dr. Hankó Faragó Miklós mosolyog.) Hogy mást ne mondjak... - képviselő úr mosolyog, de emlékeztetem arra, hogy ebben az időszakban sikerült azt a Szemjon Mogiljevicset kiszorítani az országból, aki amúgy és egyébiránt az ezt megelőző időszakban szinte háborítatlanul szervezhette és irányíthatta bűnszervezetét, és végezhette azt a bűnös tevékenységet, amelyet Kelettől Nyugatig az egész világ az egyik legveszedelmesebb szervezett bűnözői csoportnak tekintett. Ez egy olyan harc, ami hasonítható a terrorizmus elleni küzdelemhez is. Állandó csata folyik, ebben lehet részsikereket elérni, de ezt az ezer fejű hidrát: a maffiát, a szervezett bűnözést természetesen nem remélhetjük, hogy belátható időn belül véglegesen legyőzhetjük.

Ezért tehát rendkívüli mértékben indokolt, hogy a szervezett bűnözéssel kapcsolatos jogi szabályozást folyamatosan a legújabb tapasztalatokhoz és a nemzetközi tendenciákhoz is igazítsuk. A nemzetközi tendencia egyébként a szigorítás ebben a körben is. Utalhatnék arra is, hogy Stecura nevű ismert maffiózót a közelmúltban sikerült végre rács mögé juttatni, és folyik ellene is az eljárás. Tehát vannak eredmények, és persze vannak további szabályozási kényszerek is.

(11.30)

A képviselő úr a nemzetközi egyezmények és a bűnszervezet fogalmának tervezett szabályozása közti ellentmondást véli. A nemzetközi egyezmények is ellentmondanak egymásnak, képviselő úr, ezek sem egyértelműek, és ennek megfelelően kell mindegyiket teljesítenünk, ami nem egy egyszerű feladat. A bűncselekményi kör egyébként be van határolva, nem igaz az, amit ön e körben mondott, ötéves bűntett a behatárolás.

Horváth Balázs képviselő úr érintette a bűnszervezet és a bűnszövetség kapcsolatát, mi nem találunk a Btk.-ban ilyen ellentmondást, majd készséggel állunk a megvitatása elé.

A mentelmi jog kérdése is többeknél felmerült, én köszönöm mindazoknak, akik támogatják a javaslatot. Hiszen miről van szó? Jelenleg, ha csak az országgyűlési képviselőket vesszük, bizony elvileg előfordulhat az a lehetőség, hogy valakit egy közvádra üldözendő, tehát nem a képviselői szólásszabadság körébe tartozó bűncselekmény miatt eljárás alá vonnak, azonban valamilyen okból a kiadásához szükséges kétharmados többség nem születik meg. És ha az illetőt például kétszer megválasztják, tehát egyszer újraválasztják, akkor egészen jelentős súlyú bűncselekmények is el tudnak évülni, hiszen az elévülés, mint tudjuk, a büntetési tétel felső határához igazodik a Btk.-ban, de legalább három év az időtartama.

A javaslatunk azt a célt szolgálja, hogy figyelemmel a képviselői munka zavartalan végezhetőségéhez fűződő rendkívül nagy érdekre, amelyet a történelemben kialakult mentelmi jog intézménye testesít meg, de ugyanakkor a törvény előtti egyenlőség ugyancsak fontos és történelmileg kialakult követelményét egyszerre szem előtt tartva és érvényesítve egy olyan új szabályt alkossunk, amely nyugodni rendeli az elévülési időt a mentelmi jogot keletkeztető időszakra, tehát adott esetben az országgyűlési képviselői időszak tartamára. Azonban lehetővé válik a büntetőeljárás lefolytatása, tehát ugyanazon eljárásnak a lefolytatása, amely bárkivel, bármelyik magyar állampolgárral szemben a törvény kötelező parancsa folytán lefolytatandó, amint ez a jogviszony, ez a státus megszűnik.

Természetesen azon el kell gondolkodni, és itt ugyancsak hangzottak el a vitában megfontolandó elemek, hogy vajon minden típusú bűncselekmény esetében szükséges-e, lehetséges-e, indokolt-e ez az új szabályozás, vagy pedig ki kellene esetleg venni azokat a bűncselekményeket, amelyek miatt egyébként igen helyénvalóan a mentelmi bizottság általában nem szokta kiadni a képviselőket, ezek a különböző becsületsértési rágalmazások, tehát a verbális cselekmények. Ezen el kell gondolkodni, hozzátéve persze azt is, hogy ha valaki innen a pulpitusról, amint az elhangzott, egy ilyen verbális bűncselekményt követ el, akkor vajon évekkel később ugyan milyen szankciót alkalmazna vele szemben a bíróság, tekintettel az időmúlásra is; illetőleg felvethető, hogy a magánvádló vajon évekkel később szükségesnek tartaná-e a már mentelmi joggal nem bíró személy bírósági felelősségre vonását. De azért vitatkozunk, hogy a vita során ezeket a szempontokat még mérlegelni tudjuk.

Horváth Balázs képviselő úr a fogolyszökés tekintetében is, azt hiszem, tévedett, itt a "kivonja" kifejezés kifejezetten az ideiglenes kivonásra vonatkozik. Nyilván nem lehet azt gondolni, hogy egyórás késés valósítja majd meg a bűncselekményt. Az ideiglenes kivonásra a Btk.-ban számos példa van, így például kibúvás a szolgálat alól vagy például az önkényes eltávozás. Ami a pénzmosás tényállásához fűzőtt kritikáját illeti, azt nem is nagyon értem, az ügyvéd általi elkövetés mint minősített eset 1994 óta szerepel a Btk.-ban.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)