Felszólalás adatai

DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A büntető törvénykönyv újabb módosítása - mint már többen is utaltak rá - alapvetően a szervezett bűnözés kérdéseire vonatkozik, jogharmonizációs és a más államokkal való együttműködés törekvéseit is magán hordozza egyúttal. Büntetőkódexünk több mint húsz éve van hatályban. Ez alatt az idő alatt nagyon képlékenynek bizonyult, hatálybalépése, 1979. június 1-je óta - mint arra Répássy képviselőtársam is utalt - 57 alkalommal került módosításra; már alig lehet ráismerni az akkori Btk.-ra.

Amikor joghallgatóként az akkor hatályos Btk. tartalmával elkezdtem megismerkedni, a büntető igazságszolgáltatás helyzete a jelenlegitől alapvetően eltérő képet mutatott. Akkoriban még arról volt szó, hogy hazánkban évi 120 ezer ismertté vált bűncselekményt követett el körülbelül 75 ezer bűnelkövető. Ezek a tényszámok arról árulkodtak nekünk, hogy él közöttünk körülbelül 60 ezer problematikus életvezetésű ember, aki nehezen tudja megemberelni vagy türtőztetni magát, és életvitelével folyamatos problémát, munkafeladatot ró a magyar államra, cselekményeik elbírálása, kinyomozása, kivizsgálása gondokat, feladatokat jelent a magyar államnak; és ebből a célból - az igazságszolgáltatás kizárólagos monopóliumát birtokolva - szervezeteket kellett fenntartani és feladatokat kellett ellátni. Ez volt a dolog lényege akkoriban, amikor körülbelül 10 millió 800 ezer fős volt az ország lakossága, amihez viszonyítva ezek a tényszámok kezelhetőnek tűntek. Az elkövetett bűncselekmények több mint 60 százaléka vagyon elleni bűncselekmény volt, és körülbelül 15 százaléka adta a közlekedési bűncselekmények tényszámait.

1989-ben, az úgynevezett rendszerváltáskor már 200 ezerre növekedett az ismertté vált bűncselekmények száma, 1998-ban pedig ez a szám elérte a 600 ezret. Ezen rossz kép árnyalása irányában a büntető igazságszolgáltatás segítségére sietett a statisztika is, mivel 1999-ben a szabálysértési kódex megalkotásával 5 ezer forintról 10 ezer forintra növekedett a vagyoni jellegű szabálysértések értékhatára, ezáltal nagyon sok apróbb súlyú bolti lopás, rongálás és hasonlók kikerültek a bűnügyi statisztika tényszámainak a regisztrálásából. Jelentős részben ennek következtében 2000-ben csupán 450 ezer ismertté vált bűncselekményt regisztráltak a bűnügyi kimutatások. Más a helyzet tehát ma, mint korábban volt, amikor egy nagyobb lélekszámú országban lényegesen kisebb volt az ismertté vált bűncselekmények száma.

A MIÉP képviselőcsoportja a bűnözés visszaszorítását és elfogadható keretek között tartását a legfontosabb állami feladatok egyikének tekinti. A Btk. jelenlegi, 58. módosításáig tanulságos idők teltek el. Ez a módosítás abból a felismerésből táplálkozik, hogy a bűnözés is egyre nagyobb szervezettséget, szakmaiságot és profizmust kezd magára ölteni.

(11.00)

A bűnözés is halad a korral, és szervezettsége, hozzáértése nagyobb ütemben tökéletesedik, mint a bűnüldöző szervek munkájának a hatékonysága. Ha ez nem így lenne, akkor a bűnözők Magyarországon nem tudtak volna ilyen impozáns statisztikai eredményeket produkálni.

Jelenleg az ismert bűncselekmények többségét kitevő vagyon elleni bűncselekmények évente körülbelül 100 milliárd forint kárt okoznak az országnak, ismereteim szerint. A törvényjavaslat a szervezett bűnözés érdeklődési területét törekedik feltérképezni és újraszabályozni. Ezek a lőfegyverrel, a robbanószerrel elkövetett visszaélés cselekményei, valamint az embercsempészések, amelyek elkövetésével a migrációs nyomás keresi a réseket és repedéseket a hazai segítők közreműködésével, későbbi társadalmi felszültségek alapjait lerakva.

Ide tartoznak a szervezett bűnözéssel kézenfogva járó adósság- és követelésbehajtáshoz kapcsolódó zsarolási, önbíráskodási, könnyű és súlyos testi sértéssel járó cselekmények is. Emberek verése és fenyegetése ebben a körben elfogadott gyakorlat. Az emberkereskedelem is a szervezett bűnözés érdeklődésének a körébe tartozik, hiszen a prostitúció iparága igényli a személyi állomány folyamatos felfrissítését.

Jelenleg nem tűnik túlságosan biztatónak és reményteljesnek a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények hatékony üldözése. Nem csupán a kriminológusok, hanem általában az újságolvasó emberek által is ismert tény, hogy ezeknek a cselekményeknek csupán a töredéke kerül felderítésre. Ezt azért tartjuk súlyos bajnak, mivel a kábítószerrel kapcsolatos cselekmények a szervezett bűnözés egyik elsődleges érdeklődésének a terepét képezik.

Ugyancsak nagyon feltáratlan a szervezett bűnözés szerepe az úgynevezett gazdasági bűncselekmények egyes területein. Ezeken a területeken a törvényjavaslat elfogadása esetén sem várható pusztán a törvényi szigorításoktól átütő eredmények produkálása. A javaslat az általános részbe beiktatni tervezi, hogy azok a szándékos bűncselekmények, amelyeket bűnszervezet keretében követnek el, és büntetési tételük felső határa az öt év szabadságvesztést meghaladja, szigorúbb elbírálás alá esnek. Ez a szigor azt jelenti, hogy a kiszabható büntetési tétel felső határa a duplájára növekszik, de nem haladhatja meg a 20 évet. Ezáltal az ilyen cselekmények büntetőjogi fenyegetettsége kétség kívül jelentősen megnövekszik.

A javaslat tehát beleilleszkedik abba a folyamatba, ami az elmúlt évek során tapasztalhatóan szigorította a kiszabható büntetési tételek felső határát. A javaslat a bűnszervezetben való részvételt önálló bűncselekményként rendeli büntetni. A végrehajtást általában fegyház fokozatban és általában feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárásával javasolják. Ezekkel egyetértünk.

Látni kell azonban, hogy pusztán a büntetési tételek szigorítása egyéb feltételek nélkül nem hozza meg a kívánt áttörést. Az állam számára - sajnos azt kell mondani - a legolcsóbb megoldást jelenti a büntetéssel való fenyegetettség tételeinek a növelése, illetve a feltételes szabadságra bocsátás szűkmarkúbbá tétele, amelyekkel, mint jeleztem, egyébként egyetértünk, csak keveselljük azokat, mármint hogy csak ezt próbálják szigorítani. Ennek kereteit az állam az elmúlt időszakban lassan kezdi kimeríteni. A visszariasztó hatást a továbbiakban csak a bűnelkövetők nagyobb hatásfok melletti felderítése tudná fokozni. Ennek volna sokkal erősebb visszariasztó hatása.

A javaslat a szervezett bűnözést megcélozva jelentősen átalakítja a Btk. vagyonelkobzással kapcsolatos rendelkezéseit is. A vagyonelkobzás mellékbüntetés jellege háttérbe szorul, és önálló intézkedéssé lép elő, az intézkedési nemek között kerül felsorolásra. A koncepció indokolása abból indul ki, hogy a szervezett bűnözés keretében elkövetett bűncselekmények elkövetése nem képezheti sem vagyoni gyarapodás, sem újabb bűncselekmények elkövetésének anyagi alapját. Ezzel is egyetértünk. A normatív szöveg ezt az új koncepciót nem csupán a bűnszervezetek keretében elkövetett cselekményekre rendeli alkalmazhatónak. Jelentősen szigorodik is a szabályozás, amivel egyetértünk.

Helyesnek tartjuk, hogy a hivatalos személy feljelentési kötelezettségét bevezetik, ha korrupciós bűncselekményekről szerez tudomást. Itt már volt ugyan ellenvélemény, mi ezt helyesnek tartjuk, sőt őszintén szólva kevésnek is tartjuk, hogy miért csak a korrupciós bűncselekmények esetén.

Az alkotmányügyi bizottság meghallgatásán arról volt szó, hogy a büntetőeljárásban szabályozzák ugyan a hivatalos személyek más jellegű feljelentési kötelezettségeit is, ott viszont az elmulasztásnak nincs szankcionálása. Ez tehát azt jelenti, mintha a szabályozás nem is létezne. Alapelvünk - már többször elmondtuk -, hogy az a kötelezettség, amelynek nincs szankciója, olyan, mintha nem is létezne. Mi tehát azt mondjuk, hogy a hivatalos személy más jellegű bűncselekményről való tudomásszerzését is, illetve az azzal kapcsolatos feljelentés elmulasztását is szankcionálni kellene.

Helyesnek tartjuk, hogy a korral haladva a számítástechnikai rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszásának a büntetése is belekerült a törvényjavaslatba. Nagyon jól tudjuk, hogy az utóbbi néhány évben bizonyos személyek hol szórakozásból, hol egyéni előnyök szerzése végett hogyan élnek vissza a számítástechnika adta lehetőségekkel. Igenis éppen itt az ideje, hogy ezeknek a néha csak játéknak vagy diákcsínynek tűnő eseményeknek véget vessünk és büntetőjogilag szankcionáljuk.

Egyetértünk azzal is, amire csak utal ugyan a tervezet, hogy jogi személlyel szemben is intézkedés legyen alkalmazható. Ez úgyis a következő napirendi pont lesz, ott majd részletesen elmondjuk, de hogy ez bekerült ide is, legalább utalás jelleggel, azt helyesnek tartjuk.

Végre megjelent egy olyan elem is, ami szerintünk régen kellett volna, hogy a hatósági eljárás akadályozásának a büntethetősége megfogalmazást és szankcionálást nyert, ugyanúgy, mint a bírósági végrehajtás akadályozása és ennek a törvénybe foglalása. Nagyon jól tudjuk, hogy bírósági végrehajtók és más hatósági személyek is időnként milyen inzultusoknak, fenyegetéseknek vannak kitéve a munkájuk végzése során, ezt eddig önálló büntetőjogi védelem nem illette, nem élhettek ezzel a lehetőséggel. Örülünk, hogy ez végre megfogalmazást nyert.

A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja magáévá tudja tenni a most tárgyalt törvényjavaslat szervezett bűnözést megcélzó koncepcióját. Ettől függetlenül a MIÉP-frakció a Btk. normatív szövegét - legyen az bármilyen jóra és szakszerűre sikeredett is - nem tartja a bűnözésnek mint társadalmi jelenségnek a kezelésére önmagában alkalmasnak és elégségesnek. Ennek érvényesüléséhez ugyanis egyéb feltételek is szükségesek. Az egyéb feltételek mellett leginkább a bűnüldözés technikai feltételeinek megteremtéséről, a rendőrök megbecsüléséről, szakmai érvényesüléséről szokás beszélni.

Ennél többről van azonban szó. A rendőrség, az ügyészség, a bíróság természetesen kapja meg a büntető igazságszolgáltatáshoz szükséges infrastruktúrát. Ez a professzionális és egymással hierarchikus viszonyban álló szervezeti rendszer tegye a dolgát, ahogy tudja, és próbálja érvényesíteni az állam büntetőjogi igényét. Van azonban ezzel szemben egy másik Magyarország is, amely a bűnözéssel együtt él, és amely szenvedő alanya a bűnözők tevékenységének. Az ő magatartásában is vannak le nem becsülhető és kiaknázható források. Még nem találtak fel egyetlen olyan büntető igazságszolgáltatási szervezetet, sőt semmilyen közszolgáltatási szervezetet, amely a lakosság hatékony segítsége nélkül képes lenne tartósan eredményesen működni.

(11.10)

Az a véleményünk, hogy a bűnüldözésben mindenképpen szükséges lenne a hatóság aktívabb segítségét igénybe venni. Az idő rövidsége miatt most nem akarok ennek a részleteibe belemenni, de tudjuk, hogy ma az emberek nagy többsége elidegenedett a rendőrségtől, a bíróságtól, a hatóságoktól. Ezen az alapálláson kellene gyökeresen változtatni, és meggyőződésünk, hogy ez a bűnüldözést is nagyon hatékonyan segítené.

Összefoglalva tehát azt mondhatjuk: a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportja támogatja ezt az előterjesztést, de meggyőződésünk, hogy önmagában ez javít ugyan, de nem elegendő mértékben javít a bűnüldözésen, szükséges tehát a polgárok és a lakosság bevonása is a bűn üldözésébe, hogy gyökeres változást érhessünk el.

Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Hende Csaba tapsol.)