Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Ilyen későn és ennyi gondolat után jó is, nem is felszólalni. Mindenesetre Jánosi képviselőtársam megemlítette, hogy a beruházás az emberi tőkébe igen lényeges dolog, nagyon fontos dolog. Hadd említsem meg Theodore Schultz munkáját, aminek ez a címe; szerencséje az emberiségnek, hogy ez az amerikai közgazdász agrárközgazdászként kezdte a munkáját, és aztán lett oktatáskutató, ezzel nagyon sokat segített a tudásipar, a tudástársadalom kifejlődésében.

Az ókorban Aufidius a hírnöknek mondta, hogy hozz hírt, hogy lépteimet a világ ritmusához igazítsam. Az információ, a hír, a tudás az ókorban is nagyon fontos volt, de Schultz és más neves oktatáskutatók óta és a társadalom fejlődése révén egyre fontosabb. Balczó Zoltán képviselőtársam és Jánosi képviselőtársam, mások is sokat szóltak a tudásalapú társadalomról, azonban ezen tudásalapú társadalom alapján kialakult a tudásiparú gazdaság. Hadd említsem meg Peter Ducker gondolatait, akinek a könyvét már többször lefordították magyarra. Ennek az amerikai menedzsmentkirálynak a gondolata 1993-ban úgy hangzik, hogy a hagyományos termelési tényezők ugyan nem szűnnek meg, de másodlagossá válnak.

Ezen termelési tényezők felhasználásának hatékonyságát a tudástermelés határozza meg. A leggazdagabb országokban a bruttó hazai termék több mint 50 százalékát a tudásipar állítja elő, és tíz munkahelyből nyolc a tudásiparban jön létre. Az amerikai központi bank, a FED elnöke is bizonyítja a tudás fontosságát, amely szerint az Egyesült Államokban tonnában mérve száz év során csökkent a termelés súlya, ugyanakkor értéke meghússzorozódott. Robert Fogel 1999-ben még szemléletesebben beszél erről, amikor megállapítja, hogy az összes fogyasztási szükségleteknek a materiális szükséglet csak 12 százalékát teszi ki.

Gyakorlatilag tehát arról van szó, hogy a tudás vált uralkodóvá a világban, és a képzésben, a felnőttképzésben is nagyon fontos ez a megállapítás. A világ ma információs szegényekre és információs gazdagokra oszlik.

(21.00)

A szegénységből kitörni csak folyamatos tanulással lehet. Lezsák képviselőtársam helyesen említette meg Németország példáját, amikor azt mondta, hogy a szegénység megoldásának is egyik eszköze a felnőttképzés, és ez nálunk is nagyon fontos, hiszen annyit szóltunk már arról, hogy Magyarországon mennyi a szegények aránya és milyen gonddal küszködnek.

A törvénytervezetben szerepel az a 3. § 3. pontjának a) pontja, amely szerint a rendszeresen végzett iskolarendszeren kívüli képzés célja lehet általános, nyelvi vagy szakmai jellegű képzés. Én helyesnek tartom azt, hogy benne van a törvénytervezetben az, hogy általános képzés, de azért ezt miniszter úr is és valamennyien jól tudjuk, hogy ha valaki alapos általános iskolai, középiskolai képzésben vesz részt, akkor az általános műveltséget megszerezheti, ha az az iskola a követelményeknek megfelel.

Való igaz az, hogy ha valaki az általános műveltséggel magas szinten rendelkezik, akkor az a szakmai képzést is, a felnőttképzéshez kapcsolódó szakmai képzést is gyorsabban, hamarabb meg tudja szerezni.

Való igaz az is, hogy alapos szakmai képzést csak alapos általános műveltséggel lehet megszerezni. Hiába építenek egy országban olyan mozdonyt, ami mondjuk, 250 vagy 300 kilométeres sebességgel rohan, hogyha a pálya nem bírja ezt a sebességet. Magyarul: nem lehet alapos szakmai képzést megfelelő általános műveltség nélkül biztosítani.

Az oktatási rendszerünkben azonban egy minőségi változásra van szükség, mert az oktatási rendszerünk általában a kognitív, a megismerő tudás átadására törekszik. Ugyanakkor a sikeres gazdasági szereplővé váláshoz lényegesen többre van szükség.

Olyan személyiségjegyekre, amelyek nélkül képtelen valaki sikeres gazdasági szereplő lenni, és ennek a felnőttképzési törvényjavaslatnak is valamilyen formában ezt vissza kellene tükrözni.

Milyen fontosabb személyiségjegyek vannak ennek kapcsán, tudniillik annak kapcsán, hogy valaki megfelelő, jó munkát tudjon végezni felnőttként? Az egyik nyilvánvalóan a vállalkozó kedv kialakítása, aztán a kockázatok felmérésének képessége, aztán a kompromisszumkeresés, a konfliktusmegoldó képesség, az empátia, az önbizalom - tulajdonképpen önbizalom nélkül valaki nem képes megfelelően vállalkozni vagy felnőttként élni -, a probléma megfogalmazása, a pontosság, a megbízhatóság és a kreativitás.

Tehát gyakorlatilag ez a törvényjavaslat, amelyik tulajdonképpen sok kérdéssel foglalkozik, olyan hézagokat is tartalmaz, amelyeket be kellene tölteni. Én már mondtam a kétpercesben azt, hogy a középfokú képzésre is kellene építeni, nem csak a felsőfokú oktatásra.

Balczó képviselőtársam helyesen említette, hogy olyan telítettség van most már a felsőfokú oktatási intézményekben - nem mindegyikben, de jó sokban -, ami gondot okozhat a minőség szempontjából. A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem munkagazdaságtan tanszékének vezetője, professzora ezt már pedzegette is, hogy a mennyiség és a minőség nagy gondot okoz a felsőoktatásban. Valóban végig kell gondolni azt, hogy meddig nyújtózkodhatunk a takaró alatt, vagy ha tovább nyújtózkodunk, akkor mit kell tenni annak érdekében, nehogy a minőség rovására menjen az oktatás, mert ha a minőség rovására megy az oktatás, akkor sérül az általános műveltség, ha pedig sérül az általános műveltség, akkor a szakképzés is gondokat okozhat.

Az idő rövidsége miatt már nem akarok további fontos kérdésekről szólni, majd módosító javaslatban megpróbálom korrigálni azokat a gondokat, amelyeket, úgy érzem, a törvényjavaslat minőségének javítása megkövetel.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)