Felszólalás adatai

HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen.

ELNÖK: A képviselő úr a helyéről kívánja elmondani a felszólalását? (Horn Gábor: Igen.) Öné a szó.

HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm. Azt hiszem, hogy ehhez a fantasztikus érdeklődéshez igazítva így méltó, tehát nem gondolom, hogy célszerű négy-öt embernek felmenni a pulpitusra. Egyszerűen úgy gondolom, hogy az a helyzet, ami itt kialakult, nem teszi számomra elfogadhatóvá, hogy mindezt egy teljesen üres teremben egy pulpituson tegyem.

Hozzá vagyunk már szokva sajnálatos módon ahhoz, hogy az oktatási témák üres Házban zajlanak, ebben új elem, hogy most már éjszaka is. Itt a szünetben vagy a vita előtt néhányan arról beszéltünk, hogy talán be kellene vezetni - javasoljuk miniszter úrnak és a Fidesz-frakciónak - az iskolákban is ezt a rendszert. (Révész Máriusz: Még nincs nyolc óra sem!) Még nincs nyolc óra sem, ez a véleménye képviselőtársamnak. Felhívnám a figyelmét, hogy még három törvény tervezete van előttünk, ha nincs nyolc óra sem, akkor azért én elmondanám ezzel a belekiabálással együtt is, hogy el kellene azon gondolkodni, hogy esetleg az iskolákban is vezessük be a háromhetenkénti tanítást. Lehetne intenzíven reggel 9-től éjfélig tanítani egy hétig, utána a gyerekek a játszótéren bizottsági munkával foglalkoznak, majd egyénileg intézik a továbbiakban a saját családjukban az ügyeket.

Ez egy nagyon hatékony rendszer, igazi vitákat nagy nyilvánosság előtt, nagy érdeklődéssel nyilván így lehet lefolytatni. Javaslom megfontolásra a továbbiakban ezt a megoldást. Elképesztőnek és elfogadhatatlannak tartom azt (Zaj, közbeszólások.), hogy egy ilyen súlyú kérdésben, mint a felnőttképzés, amely emberek millióit érinti, tehát nem arról van szó, hogy egy lényegtelen, mellékes, mondjuk, a nemzetközi egyezményeket valamilyen módon rendbe hozó, parafáló kis törvényfecni van a parlament előtt, hanem arról van szó, hogy a magyar felnőtt lakosság, illetve az elkövetkezőkben majd felnőtté váló lakosság mindegyikét érintő jelentős kérdésben a nyilvánosság teljes kizárásával folytatjuk le ezt a vitát. Nyilván ennek megfelelő lesz - gondolom - a tömegtájékoztatásban is ennek a dolognak a fogadtatása.

Egyszerűen azt gondolom, hogy akik ezt így komolyan hiszik - mert meggyőződésem szerint ezt senki nem gondolja komolyan, hogy ez egy tisztességes parlamenti vita, ami itt folyik... (Dr. Pálinkás József: Képviselő úr, én komolyan gondolom!) - nagyon örülök, hogy a miniszter úr komolyan gondolja (Dr. Pálinkás József: Azért ülök itt, azért hallgatjuk, mert nem a nyilvánosságnak szól, hanem a parlamentnek. - Az elnök csenget.), nagyon érdekes vitát folytatunk így egymás között.

(19.40)

Szeretném jelezni, hogy egy miniszternek kötelessége itt ülni. Tehát az, hogy itt ül, vagy az államtitkára, önmagában nem dicsőség, tehát ezt nem fogjuk föl fantasztikus eredménynek. Jelezni szeretném, hogy önmagában ez az állapot... (Tóth István: Nyugodjál már le!) Fantasztikus! Egyre jobb a helyzet!

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy tisztelettel hallgassák végig egymás véleményét! Kérem képviselő urat, hogy folytassa a felszólalását!

HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Talán igazam van, azért ez a hatalmas indulat az óriási tömegek előtt, amelyek szemközt ülnek. Szeretném jelezni tehát, hogy mi a magunk részéről nem tudjuk elfogadni ezt az eljárást, és komolytalannak ítéljük meg ezt az egész cirkuszt, ami ennek ügyében is folyik. Így lesz ez a következő témában is. Ennek megfelelően nem is tervezem azt, hogy hosszasan kifejtsem ennek a törvénytervezetnek... (Dr. Pálinkás József: Elnök asszony, a parlamentet minősítette a képviselő úr.) Miniszter úr, mit mondott az előbb képviselőtársam? "Nyugodjál már le!" Ezt a szóösszetételt - javaslom, hogy - a miniszterének is említse meg, mert úgy tűnik, hogy itt is problémák vannak. (Révész Máriusz: Négy perce semmit nem mondtál! - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Ismételten hadd figyelmeztessem önöket, hogy egymást tisztelettel hallgassák végig! A képviselő urat pedig kérem, hogy térjen a tárgyra!

HORN GÁBOR (SZDSZ): Én ezt a tárgyhoz tartozónak tartom, elnök asszony. Azt gondolom, hogy az, hogy egy kormánykoalíció, egy kormányzat hogy viszonyul egyes kérdésekhez, egy abszolút a tárgyhoz tartozó kérdéskör. Egyébiránt az egész törvénytervezet nagyjából ezen a szinten is van, tehát helyénvaló, rendjén való az éjszakai tárgyalás. Azt gondolom, hogy ez a törvénytervezet semmilyen formában nem felel meg annak az alapvető elvárásnak, amivel egyébként - úgy tűnik - egyetértünk, hogy a felnőttképzésben, finanszírozási rendszerrel egybekötve, átfogó törvényi szabályozásra lenne szükség. Ez a törvénytervezet, ami előttünk van, ennek semmilyen formában nem felel meg. Tehát szeretném jelezni, hogy a magunk részéről önmagában az általános vitára alkalmatlannak ítéljük meg ezt a törvénytervezetet tartalmában, minden szempontból, egyébiránt eredményében is, hiszen nincsen valóságos eredménye, valóságos kimenete ennek a törvényi szabályozásnak.

Jellemzőnek tartom a benyújtás időpontját is, hiszen nyilván mindenki tudja, hogy egy most benyújtott törvénytervezet, valamikor, három üléssel odébb majdan elfogadott törvény - addigra be is fejezzük a parlament nevű valamit itt, a Házban - már jelentős változtatásokat nem fog okozni a rendszerben, nem tud okozni a rendszerben. Ráadásul - hozzá szeretném tenni - miután 2002-re önöknek már van költségvetése, ennek a törvénynek tehát semmiféle költségvetési többletforrása nem lehet, hiszen van egy létező költségvetés. Ennek megfelelően teljesen kizárt az, hogy valóságos változtatások történjenek az elkövetkező időszakban a felnőttképzés területén, legalábbis 2002-ben. Egy következő kormányzatra és egy következő parlamentre marad a feladat, csak akkor az ember nem érti, hogy miért kell ezt a törvényt benyújtani most. Lehet, hogy önök fogják ezt megtenni, én ezt nem tudom, de mindenesetre majd újból neki kell veselkedniük valakiknek jövő szeptemberben, alig egy év múlva, kevesebb mint egy év múlva, és megpróbálni hozzáigazítani azokat a pénzügyi forrásokat, ami alapján komolyan vehető egy ilyen törvény, ami tényleges változtatásokat jelent ebben a rendszerben.

Tehát még egyszer szeretném jelezni, hogy a magunk részéről maximálisan egyetértünk abban, hogy szükséges a felnőttképzésről törvényt alkotni. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy egy törvényalkotásnak elemi feltétele, hogy azt komolyan lehessen venni, ha ehhez megfelelő források és megfelelő keretek jönnek létre. Úgy gondolom, hogy ezek a keretek sem tartalmában, sem forrásoldalról erre nem felelnek meg.

Most már néhány részletre kitérve: azt gondolom - és ezekkel lehet talán még majd módosítani -, hogy vannak olyan tartalékok, amikben lehetne majd változtatni is. Nem vagyok biztos benne, hogy ez sikerül, de érdemes talán, hiszen erre már volt példa - nem akarom ezt kizárni -, hogy szakmai kérdésekben néhány ügyben sikerült megállapodnunk, s ezeket érdemes lenne akár majd a módosító indítványok során végiggondolni. Úgy gondolom, hogy egyrészt szükséges lenne a közoktatás, a szakképzés intézményeit - mint célzott intézményhálózatot - erőteljesebben megjeleníteni ebben a törvénytervezetben, illetve majdani törvényben, és - ha tetszik - kiemelt formában a majdani törvény részévé tenni. Azért gondolom ezt, mert egyszerűen pazarlásnak érzem azt, hogy van egy jelentős - most mindegy, hogy milyen állapotban lévő -, óriási infrastruktúra Magyarországon, amelynek a kihasználtsága még jó esetben is kétharmad részben valósul meg. Rossz esetben ennél rosszabb a kihasználtság, most a nyári szünetekre, egyéb szünetekre utalnék vagy a délutáni, esti, akár éjszakai elfoglaltságra, mert azzal egyébként egyetértek, hogy ha valaki önszántából továbbképzi magát felnőttként, az belecsúszhat az ő éjszakájába; itt nem továbbképzésen vagyunk éppen, de ez most ebből a szempontból nem érdekes.

Tehát érdemes lenne újragondolni, hogy milyen eszközökkel lehet a törvényben kiemelt szereplőivé tenni a felnőttképzésnek elsősorban a szakképzési infrastruktúra egészét. Csizmár Gábor képviselőtársam fölhívta a figyelmet arra az abszurditásra - azt gondolom, hogy ez is kiiktatható a továbbiakban -, hogy itt van egy kettős viszony. Egyrészt: a felsőoktatás megjelenik ebben mint intézményes hálózat, ráadásul egy nappali képzési rendszerre, másrészt: a közoktatás viszont nem. Tehát azt gondolom, hogy ez egy korrigálható, korrigálandó lépés. Talán ebben meg is lehet állapodni, és ezzel lehet is valamit kezdeni.

Úgy hiszem, hogy a fideszes képviselőtársam - nyilván ezzel akár árthatok is a kulturális bizottság jeles képviselőjének - felvetését is érdemes végiggondolni, amelyben a kulturális, művelődési infrastruktúra intézményes bekapcsolása a felnőttképzésbe egy olyan újabb infrastrukturális lehetőség, ami egyszerűen a jelenleg kevéssé kihasznált, államilag, illetve önkormányzatilag finanszírozott rendszereket teszi hatékonyabbá. Ha ezt megjelenítjük egy törvényben, akkor ez segíthet azoknak, akik helyben megpróbálnak ebbe a rendszerbe valamilyen formában bekapcsolódni.

Úgy gondolom, hogy érdemes lenne azt is meggondolni, hogy miniszter úr az expozéjában azt említette, hogy nem hoznak létre új intézményrendszert. Lehet, hogy a regionális képzési hálózat nem egy új intézményrendszer, a törvényben szerepel egy ilyen (Dr. Pálinkás József: Testület.), ennek megfelelően, azt gondolom, hogy a törvényben nem egészen ez van. De teljesen függetlenül attól, hogy hogyan értelmezzük ezt a megjegyzést, én a magam részéről meggondolnám, hogy kell-e bármilyen új intézményrendszer létrehozásáról beszélnünk. Egyetértek az itt elmondottakkal, hogy nem. Egyetlenegy szervezetet kellene létrehozni, ez pedig tényleg a felnőttképzést koordináló valamiféle tanács, ami szerepel a törvény tervezetében.

Sajnálatosnak tartom - nem hiszem, hogy sikerül elérnünk, de javasolni fogjuk itt is -, hogy ennek a tanácsnak egyrészt nincs egyetértési jogosítványa szakmai kérdésekben. Azt gondolom, hogy egy ilyen, egyébiránt teljes mértékben a keresletre és a kínálatra épülő, tehát az érintetteket összehozó intézményrendszerben célszerű lenne legalább ezeknek a szervezeteknek, a civil szervezetek, a kamarák - és így tovább - által létrehozott intézménynek valamiféle egyetértési jogosítványt adni; még egyszer mondom: nem törvényességi, hanem szakmai kérdésben, ugyanúgy, ahogy azt gondolom, hogy nem is a miniszternek kellene kijelölni itt a személyeket, hanem valamiféle választási procedúrával az érintett szervezeteknek megválasztani őket. Ez - ha tetszik - növelné a bizalmat egy ilyen törvénnyel kapcsolatban, lehetővé válna a másik oldalon - elsősorban a munkáltatói oldalon, ahol a finanszírozók megjelennek, hiszen itt alapvetően továbbra is erről van szó - a nagyobb bizalom, hiszen nekik, akik ezt finanszírozzák, beleszólásuk, tényleges egyetértési jogosítványaik vannak. Én ezt javasolnám újragondolni, tudomásul véve azt, hogy ezek a javaslataink általában kudarcot szoktak vallani. De legalább annyit mondhatunk mellékvágányként, hogy ez nem a közoktatás, nem egy állami intézményrendszer, hanem valami más. Én ott is - még egyszer mondom - ez nagyon szükségesnek és jónak tartanám.

Megfontolandónak tartanám továbbá azt is, hogy ha már költségvetési többletforrásokat nem lehet hozzárendelni ehhez a törvényhez, mert nincs miből, akkor legalább - és ezt már elmondtuk a Szakképzési Alapról szóló törvény módosításánál is - jelenjenek meg a törvényben olyan garanciális forráselemek, amelyek, mondjuk, a Munkaerő-piaci Alap egy részének ilyen típusú felhasználását kötelezővé teszik. Tehát lehessen azt tudni, hogy van valamiféle állami többletforrás erre a területre, és ennek a felhasználása aztán persze különböző mechanizmusokon keresztül megvalósulhat. De így - azt kell mondanom - súlytalan a dolog, hiszen akik a törvény keretébe esnek ténylegesen - vagy úgy, mint felnőttek, akik részt vesznek a képzésben, vagy úgy, mint vállalkozók, akik kínálatot jelentenek a képzés szempontjából -, nem látják azt az üzenetet, hogy itt az állam azon kívül, hogy bele akar - egyébként szerintem helyénvalóan - szólni ebbe a kérdéskörbe, más gesztust is kíván feléjük tenni.

Én a magam részéről azt üdvözlöm, hogy ebben megjelenik egyfajta normatív támogatás ígérvénye, ugyanakkor továbbra sem látom, hogy ennek hol a forrásoldala, miből lesz normatív támogatás, miközben a költségvetésben ilyen tétel nincs.

(19.50)

Ez nyilván megint egy olyan kérdés, hogy majd 2003-ban valakik valamit csinálnak ezzel, akkor viszont, azt gondolom, nincsen nagyon értelme ennek a dolognak; célszerű lenne megvizsgálni, hogy nem lehet-e legalább ehhez a normatív támogatáshoz valamilyen elemet odakapcsolni, hogy 2002. január 1-jétől el lehessen indítani ezt a felnőttképzési törvényt, az ne csak egy üres papírhalmaz legyen, hiszen ilyen formában az állam ebben a kérdésben azon kívül, hogy ellenőrizni kívánja ezt a területet, más jelentős előrelépést nem kínál az érintetteknek.

A magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy a felnőttképzési törvény, hogy ezt megcsináljuk, elkerülhetetlen feladata ennek a parlamentnek. Azt gondolom azonban, hogy ha ezt önök is így gondolják - és nyilván így gondolják, ha az utolsó pillanatban idetették elénk, és most már túl vagyunk azon, hogy miért az utolsó pillanatban -, akkor, arra kérem önöket, gondolják újra a feltételeket, hogy ez már január 1-jétől jelentsen egy lendületet ennek a területnek, jelentsen tényleges lehetőséget a felnőttképzés változásainak, ne csak egy 2003-ra vagy még későbbre megjelenő ígéret legyen ennek a területnek.

Arra kérem önöket, fontolják meg, hogy módosító indítványokkal nem lehet-e olyan helyzetet teremteni, hogy már jövőre, a választás évében - ez önöknek nyilván nem lényegtelen - azt mondhassák, hogy nemcsak egy törvényt alkottak, nemcsak egy papírtigrist csináltak, hanem segítettek abban, hogy Magyarországon az élethosszig tartó tanulás ne csak egy szöveg legyen mindannyiunk részéről, bárhol ülünk is, hanem egy valóságos lehetőség legyen a magyar állampolgárok mindegyike számára.

Ehhez kívánok mindannyiunknak jó munkát a módosító indítványok során, és kérem, hogy miután ez egy szakmai és nem politikai kérdés, vegyék figyelembe, ha tudják, azokat a módosító indítványokat, amelyeket ebben a körben - ha ebben a körben, akkor ebben a körben - e törvénytervezet kapcsán javító szándékkal megteszünk.

Köszönöm szépen.