Felszólalás adatai

DR. AVARKESZI DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Miniszteri Biztos Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat az általános indokolás szerint két lényeges területre vonatkozó szabályokat fogalmaz meg. Az egyik terület a korrupció elleni küzdelem, ez kapcsolódik az Európai Unió által meghatározott jogharmonizációs feladatokhoz, a másik pedig a szervezett bűnözés területe. Nézzük az első kérdéskört!

A kormány idén márciusban fogadta el a korrupcióval szembeni kormányzati stratégiáról szóló 1023/2001. határozatát. Ebben többek közt a következőket mondja ki: "A kormány, a programjában foglaltakat érvényesítve, figyelemmel a társadalom elvárásaira és szem előtt tartva a nemzetközi kötelezettségvállalásokat, így különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az Európa Tanácsnak és az Európai Uniónak a korrupció visszaszorításáról szóló dokumentumaiban megfogalmazott elveket és ajánlásokat, határozott intézkedéseket kíván tenni a gazdasági és társadalmi élet korrupcióval szembeni védelme, illetve a korrupciós jelenségek minél hatékonyabb büntetőjogi eszközökkel történő üldözése érdekében. A kormány, számot vetve a korrupciót megkönnyítő körülményekkel, így különösen a korábbi időszakokban bekövetkezett visszaélések tapasztalataival, előidéző okaival, ma is érzékelhető társadalmi hatásaival és egyes továbbélő jelenségeivel, világos, a magyar polgárok elvárásait tükröző intézkedésekkel arra törekszik, hogy minél átláthatóbb, számonkérhetőbb legyen mind a gazdasági, mind az állami, mind pedig a közvélemény-formáló tényezők működése."

A kormány tehát a korrupciót megkönnyítő körülmények között kizárólag a korábbi időszakok visszaéléseiről beszél. Kísértetiesen hasonlít az úgynevezett szocialista jogtudomány azon tanára, mely szerint a szocializmusban a bűnözés legfőbb okai a kapitalista múlt csökevényeiben keresendők. A saját jól vagy rosszul felfogott szempontjaikból talán érthető, hogy meg sem próbálták az elmúlt három és fél év jelenségeit, visszaéléseit górcső alá helyezni. Akkor ugyanis szólni kellett volna a pályáztatás nélküli autópálya-építésről, a Fidesz közeli cégekről, a kisgazda tárcák botrányairól, az igazságszolgáltatás elleni sokfrontos harcról, az Orbán-bányákról, az országimázsról, a kormányzati szintű korrupció megannyi jeléről.

Ha viszont hiányos, pontatlan a diagnózis, a terápia sem lehet megfelelő. És bár az alkotmányügyi bizottság ülésén egy gondolat a szervezett bűnözés vonatkozásában hangzott el, nem árt felidézni a korrupció kapcsán sem. Dr. Györgyi Kálmán miniszteri biztos úr mondta a következő mondatot: "Természetesen az, hogy jogilag ráolvasással oldjuk meg a szervezett bűnözéssel kapcsolatos problémákat, nem járható út." Azt már én teszem hozzá: ha nem nézünk szembe a valós problémákkal, ha a korrupciónak nem a gyökereit próbáljuk megsemmisíteni, akkor módosíthatjuk akár hetente a Btk.-t, hozhatunk jó vagy rossz új szabályokat - a javaslatban egyébként találunk mindkettőre példát szép számmal -, nem lépünk előre a korrupció elleni küzdelemben.

Hasonló a helyzet a szervezett bűnözés kérdésében. Egy másik törvényjavaslat, a büntetőeljárásban részt vevők, az igazságszolgáltatást segítők védelmi programjáról szóló javaslat általános vitájában dr. Gál Zoltán képviselőtársam elemezte az okokat és jellemezte a kormány magatartását. Többek közt a következőket mondta: "Úgy ítéljük meg, hogy a szervezett bűnözéssel összefüggésben is cáfolhatatlanul kimutatható a kormány torz, felületes és a valódi koncepciót nélkülöző politikája. Arról van szó, hogy az elmúlt három esztendőben más sem történt, mint hogy a szervezett bűnözéssel való fenyegetőzés jegyében a hatóságok pluszhatásköröket kaptak, ezek a hatáskörök, illetőleg alkalmazásuk gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, ködös jogi fogalmakra épített hatósági beavatkozások lehetőségei szélesedtek szinte korlátlanul. Ahogy a kormány politikájának más területén is tapasztalhattuk, egy-egy ilyen akció után azonnal beindul a sikerpropaganda, és mindjárt elhangzanak az első győzelmi jelentések."

A magam részéről azzal egészíteném ki Gál Zoltán szavait, hogy a másik eszköz, amit a kormány következetesen alkalmazni próbál a szervezett bűnözés és általában a bűncselekmények visszaszorítása érdekében, az a büntetések állandó szigorítása. Azon természetesen nem lehet vitatkozni, hogy a legsúlyosabb, a társadalomra legveszélyesebb bűncselekmények elkövetőivel szemben a legsúlyosabb büntetéseket kell kiszabni. Ez azonban önmagában szinte semmit nem old meg. És itt ismét Gál Zoltánt kell idéznem: "A bűnüldözés, a bűnözés és a szervezett bűnözés ellen igazán csak egyfajta eszközzel tud fellépni, nevezetesen azzal, hogy kockázatosabbá teszi a bűnözést. Csökkenteni, megváltoztatni bűnüldözési eszközökkel nem lehet. De hogy kockázatosabbá kell tenni a bűnözést, az egy rendkívül fontos eszköz. Ahhoz, hogy ez a szervezett bűnözés kockázatosabb legyen, eredményesebb és hatékonyabb bűnüldözés szükséges. Nem rendkívüli eszközökről van itt szó, egyszerűen a szükséges anyagi eszközök biztosításáról, a szükséges szakértelem biztosításáról és a szükséges erkölcsi tartásról a bűnüldözők részéről."

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat általános indokolása is szól arról, hogy viszonylag sűrűn került sor az elmúlt két évtizedben a Btk. módosítására, 57-szer, tehát több mint évi két alkalommal. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban is egyet kell értenünk Györgyi Kálmánnal, aki a bizottsági ülésen a következőket mondta: "Van olyan felfogás, hogy ha valamit nem muszáj módosítani, akkor muszáj nem módosítani. Azt gondolom, hogy ez egy helyes felfogás."

A legutóbbi jelentős módosítás 1999. március 1-jén lépett hatályba. Közben megkezdődtek az átfogó revízió, egy új kódex megalkotásának előkészületi munkái. Félő azonban, hogy amint azt dr. Csiha Judit képviselő asszony az alkotmányügyi bizottság ülésén megfogalmazta, "ahhoz, hogy egy új Btk. megszülessen, egy új Csemegi Károlynak kellene születnie, hiszen az elmúlt tíz év története azt mutatja, hogy módosítjuk, módosítjuk, ebből következően egyre több tényállást fogalmazunk meg, egyre vastagabb lesz a kódex, egyre nagyobbak lesznek a belső aránytalanságai, és nem látszik valójában az a nagy elszánás, hogy az egészet próbáljuk úgy összerendezni, hogy egy egységes büntetőkódexunk legyen. Olvasva azokat a statisztikákat, amelyek azt vizsgálják, hogy az új tényállásokat a gyakorlat milyen sűrűséggel alkalmazza, az utóbbi tíz évben azt mutatják, különösen a 17. fejezet, de a szép nagyra duzzadt fejezetek tekintetében is, hogy a jogalkalmazás nem honorálja azt az erőfeszítést, amit az új tényállások kreálása jelent. Sokkal szívesebben nyúlnak a bíróságok és talán a szabálysértési hatóságok is a hagyományos, megszokott minősítésekhez, szemben azzal, amit a jogalkalmazó el akar érni, tehát hogy azokat a speciális bűncselekményeket is megállapítsák a bíróságok, amelyek az élet új kihívásaira reagálnának. Tartok tőle, hogy az előterjesztés jelentős része is ugyanerre a sorsra fog jutni."

(10.10)

A magunk részéről természetesen jobban örülnénk annak, ha a Btk. toldozgatása-foldozgatása helyett már az új büntetőkódex tervezetéről vitatkozhatnánk, de elfogadjuk, hogy az átfogó revízió elvégzése hosszabb időt igényel. Elfogadjuk azt is, hogy bizonyos törvényalkotási feladatok, főleg azok, amelyek a jogharmonizációs folyamatból erednek, szükségessé teszik a Btk. jelen módosítását.

A javaslat elemei között vannak olyanok, amelyeket jónak tartunk, üdvözlünk. Mások feleslegesnek vagy ebben a formájukban elhibázottnak tűnnek, és van olyan kérdés, amelynek szabályozását hiányoljuk a tervezetből. Frakciótársaim a későbbiekben részletesen szólnak majd az előterjesztés egyes megoldásairól. Én most csupán a legfontosabb kérdéseket kívánom érinteni.

Számos helyen, először a 4. §-ban használja a javaslat a bűnszervezet keretében elkövetés fogalmát. Nem egyértelmű, hogy a "keretében" fogalom pontosan mit takar, a büntetőjog rendszere ugyanis eddig nem használta ezt a kifejezést, és a tervezet sem tér ki annak értelmezésére. Talán helyesebb lenne a "bűnszervezet tagjaként" fogalmat használni.

A 19. § ismét ki kívánja terjeszteni a közfeladatot ellátó személyek körét, ezúttal a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény szerint nyilvántartásba vett egyház lelkészére. A bizottság ülésén dr. Hack Péter képviselő úr hívta fel arra a figyelmet, hogy egy szakma, egy hivatás végzőinek büntetőjogi védelme és a sérelmükre elkövetett bűncselekmények száma között nincs semmi összefüggés. Gondoljunk csak a taxisok példájára. Nagy vita folyt legutóbb itt a parlamentben, hogy őket is ebbe a körbe vonjuk-e, ez megtörtént - azóta nőtt a sérelmükre elkövetett bűncselekmények száma.

Érdekes gondolatokat indít az emberben a 24. §, mely büntetni rendeli többek közt azt, aki a választásra jogosultat megtévesztéssel befolyásolni törekszik. Gondoljunk csak a megelőző országgyűlési választási kampányban elhangzottakra, és - legyünk igazságosak - nemcsak a mai kormánypártok részéről. Bár ha a 400 százalékos béremelési ígéretek, a nagymértékű adócsökkentés programja jut eszünkbe, nehéz megtartani objektivitásunkat.

A vesztegetés új szabályozása számos problémát vet fel. Így különösen a 43. §-ban meghatározott büntethetetlenségi ok, valamint a 44. §-ban szabályozott feljelentés elmulasztása kapcsán folyt sok vita az elmúlt hetekben. Az előbbi a provokációk lehetőségét növeli, és nem biztos, hogy ez a cél, amit el kellene érnünk. Különösen érdekes az, hogy az a hivatalos személy, aki maga kiköveteli az előnyt, utána a jelenlegi javaslat szerint szabadulhat a büntetés alól, ha ő maga tárja fel ezt a cselekedetét. Az utóbbi pedig kényes választás elé állítja a hivatalos személyeket. Ha ugyanis valakit négyszemközt megkísérelnek megvesztegetni - és a korrupciós ügyekben ez a jellemző -, a legbecsületesebb köztisztviselő is két rossz közül választhat: nem jelenti fel az illetőt és ezzel bűncselekményt követ el, vagy feljelenti, de nem tudja bizonyítani a vesztegetést, és esetleg hamis vád gyanújába kerülhet.

A javaslat talán legvitatottabb része a bűnszervezet meghatározása. A 19. § (5) bekezdése szerint bűnszervezet három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. Problémás az öt év mint határ, hiszen elképzelhető, hogy a bűnszervezet enyhébb megítélésű bűncselekmények végrehajtására jön létre. Meggondolandó olyan elemek beépítése, mint a hierarchikus felépítés vagy a feladatmegosztáson alapuló működés.

Végül szeretnék szólni egy hiányérzetünkről. Egyetértünk a kulturális javak és a kegyeleti emlékek rongálóinak súlyosabb szankcionálásával. Hiányoljuk azonban a közösség elleni izgatás újraszabályozását. A legfőbb ügyész úrnak az igazságügy-miniszter asszonyhoz írt levele, de napjaink történései is szükségessé teszik ezt a szabályozást.

Összefoglalva: a törvényjavaslatot szükségesnek tartjuk, de nem elégségesnek. Szembe kellene nézni a korrupció és a szervezett bűnözés valós okaival, valamennyi megnyilvánulásával. Minden erőt mozgósítani kellene a társadalmi okok megszüntetésére, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás megerősítésére. Végül: át kellene gondolni a törvényjavaslat vitatott rendelkezéseit. Ehhez módosító indítványok elkészítésével és benyújtásával kívánunk segítséget nyújtani. Őszintén reméljük, hogy ezeket a módosító javaslatainkat el fogja fogadni a kormány, és akkor van lehetőség arra, hogy a szocialista frakció megszavazza a törvényjavaslatot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)