Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Túl vagyunk egy négy és félórás vitán, illetve beszélgetésen, ahol azután, hogy tisztességesen elmondtuk, mi a törvényjavaslat célja, mik a törvényjavaslat rendelkezései, végighallgattunk itt páran  körbenézek, páran vagyunk a teremben, akik az elejétől kezdve itt voltak  és végighallgattam én is sok mindent, rengeteg személyeskedést, rengeteg politikai sárdobálást és rengeteg értelmetlen, szükségtelen lódítást. Direkt nem akarom az erősebb és egyértelműbb kifejezést használni, mert nem provokálni szeretnék, csak rögzíteni szeretném. Azt hiszem, hogy ez nem volt teljesen hiábavaló. Azért nem volt teljesen hiábavaló, mert volt egy olyan pillanat, amely rendkívül megerősített engem is. Ez a pillanat az volt, amikor Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök  aki bejött, saját magát meghallgatta, majd kiment  negyedórában beszélt nekünk erről a dologról, mindenről, tulajdonképpen nagyon nehéz összefoglalni, hogy miről beszélt, de ugyanaz az érzésem volt, mint amikor ő volt Magyarország miniszterelnöke és én egyetemista voltam. Akkor azt láttam a televízióban, hogy mindennap hallok érveket, mindennap újabb reformintézkedéseket vezetnek be, mindennap arról szónokolnak a legváltozatosabb retorikai képeket és kifejezéseket használva, hogy majd milyen jó lesz az országunknak és már most is milyen jó, ehhez képest amikor az alkotmányban biztosított gyülekezési jogommal szerettem volna élni a barátaimmal együtt, akkor minket megvertek. És azt láttam, hogy ebben az országban semmi nem úgy történik, ahogy az a televízióban elhangzik, hanem pont annak az ellenkezője történik, és az összeomlás felé haladunk.

Nos, ez a Gyurcsány Ferenc bejött ma, elmondta ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban a felszólalását, majd kiment, és közben ütemes vastapsot kapott, gratulációkat kapott, támogatásokat, vállveregetéseket az ellenzéki képviselők közül. Tehát teljesen egyértelműen úgy látszik, hogy az, amit Gyurcsány Ferenc ez ügyben képvisel, amit az önkormányzatokkal kapcsolatban mondott, meg nyilván az ő kormányának az önkormányzatokkal kapcsolatos tevékenysége minősül az önök számára alternatívának. Bocsánat, hogy egy általános politikai megjegyzéssel kezdek, de ne haragudjanak, négy órán keresztül hallgattam az általános politikai megjegyzéseket, úgyhogy egy picit én is szeretnék ezekre reagálni. (Z. Kárpát Dániel: Miért nem a vitában reagáltál rá?) Tehát úgy tűnik, hogy a teljes politikai oldal elfogadásával, támogatásával, beleegyezésével történt meg az a szerecsenmosdatás vagy valóságátírás, amit itt a DK-s képviselőktől folyamatosan hallgattunk.

S amikor valaki ebből a kórusból egyszer csak megpróbálna kilépni jobbra vagy balra, például a jobbikosok oldaláról is, akkor az történik, ami ma reggel történt, hogy a pártnak nyilvánosan bocsánatot kell kérnie, mert az adott törvényjavaslat vezérszónoka a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat ügyében elfelejtette, hogy az a kotta, az a narratíva, hogy itt fideszes diktatúra épül, hogy mi korlátozzuk a szabadságot, és egy törvényjavaslatra egyszer véletlenül azt mondta, hogy ja, ez amúgy szakmailag teljesen rendben van. (Z. Kárpát Dániel: És ezt miért nem merted a vitában elmondani? Tudtam volna rá reagálni.) Ezek után ki kellett állni és nyilvánosan bocsánatot kellett önöktől kérni, hogy kiszóltak a narratívából és megbontották az egységet. Azt láttuk a reggeli beszélgetésekkor is, hogy itt mindenki Gyurcsány Ferenc  aki megverette a magyarokat, aki összeomlasztotta az országot és aki az önkormányzatok sírásója volt  narratívájának ágyazott meg, az ő narratíváját erősítette (Z. Kárpát Dániel: Nem vagy normális!), fogta meg, vitte tovább és tette magáévá. (Z. Kárpát Dániel: Ne tegyél szemrehányást, mert nem mertél felállni, gyáva voltál.)

Z. Kárpát képviselő úr, már bocsánat, lehet minden második felszólalást azzal kezdeni, hogy ön a konstruktív szakpolitikai viták képviselője, ezt el lehet mondani, csak amikor az azt követő felszólalásban kormánypárti képviselőket, kormánytagokat, illetőleg számos más intézményvezetőt, személyiséget személyében támad és politikailag, akkor az hiteltelenné válik. (Z. Kárpát Dániel: Személyedben még soha nem támadtalak!) Az nem fog működni, hogy egyik pillanatban azt mondjuk, hogy konstruktívak vagyunk, a másik pillanatban meg a blődebbnél blődebb politikai toposzokat mondjuk el, amit a DK-s kottából kellene felolvasni, és ha azt nem tudnák felolvasni, akkor ki kellene állniuk és nyilvánosan bocsánatot kérniük. Ez a két dolog nem fog együtt működni. (Z. Kárpát Dániel: Nyugtass meg, hogy ezt te magad sem hiszed el, csak azt hiszed, hogy jól hangzik.)

Szerettem volna általánosan az önkormányzati rendszer működésével kapcsolatban egypár megjegyzést tenni. A 2002 és 2010 közötti időszaknak két tragédiája is van. Az egyik tragédiája az, hogy a kormány gyáva volt, a kormány erőtlen volt, ezért azt csinálta, hogy a feladatokat áttolta az önkormányzati szektorba, odaadta a feladatokat, a finanszírozásokat pedig elvette az önkormányzati szektortól. Ezt nem lehet másként mondani. Én nagyon örülök annak, hogy akkor most önök szerint az ÁSZ rendben van, mert az ÁSZ-megállapításokra bizonyos esetekben lehet hivatkozni, bizonyos esetekben meg nem lehet, mert ők is a fideszes diktatúrát építik. Ha jól értem, ennek a törvényjavaslatnak a vitája kapcsán az ÁSZ a jó fiú szerepét tölti be az önök narratívájában.

(13.30)

Az lehet, hogy az ÁSZ a rendszer működésével kapcsolatban bizonyos megállapításokat tesz, de a történet leegyszerűsítve mégiscsak arról szól, hogy a feladatot odaadták, a finanszírozást elvették, és ezért működésre kellett fordítaniuk az önkormányzatoknak a hiteleket, fideszes önkormányzatoknak is és ellenzéki önkormányzatoknak is. Teljesen egyértelműen látszik, hogy mindenki ebben az adósságcsapdában vergődött.

Ami az ország igazi tragédiája volt, mert önmagában ezt még lehetett volna kezelni, úgy lehetett volna kezelni, hogy rendben van, de akkor az állam, a központi költségvetés egyébként meg jó állapotban van, és az ország gazdasági teljesítőképessége egyébként meg rendben van, mert akkor az csak egy strukturális probléma, hogy az egyik kalapból a másik kalapba hogyan tudjuk a forrásokat áttenni, de nem erről volt szó, hanem hogy közben a központi kormányzás és a központi költségvetés is összeomlott. Tehát nemcsak az volt a helyzet, hogy odatolták a felelősséget, és elvették a pénzt, hanem hogy az állam, amely eltette a pénzt, utána még az is összeomlott. És így kerültünk a 13 százalékos munkanélküliség környékére, így veszítettük el a foglalkoztatottainkat, így történt meg a forráskivonás kulcsfontosságú szektorokból, például az egészségügyből, és így szabadult el az adósságráta, és emelkedett 80 százalék környékére.

Aztán amikor 2010-ben az önkormányzati rendszernek neki kellett állni, annak nemcsak az volt a lényege, hogy a két kalap közötti feladat- és forráselosztást újra kellett gondolni, hanem az is, hogy az egész mögött álló nagy, állami kalapot, a nagy egészet is rendbe kellett tenni, tehát gazdasági növekedést kellett hozni, adósságcsökkentést kellett végrehajtani, adócsökkentéseket kellett végrehajtani, munkahelyeket kellett teremteni, reálbér-emelkedést kellett hozni. Az elmúlt tíz évben ez a kormány  valószínűleg nem végzett el mindent tökéletesen, de  ezt a feladatot teljesítette, és egyébként az önkormányzati rendszert rendbe tette, átvállalta az adósságokat. Most is vannak adósságok, de azok nem a működés finanszírozására szolgálnak, hanem fejlesztési finanszírozásra szolgálnak.

Közben volt időm ebben a négy és fél órában előkeresni a statisztikát, a kollégáim idetették nekem. Ha megnézzük a 2010 és 2020 között az önkormányzatoknak jutó forrásokat, akkor azt látjuk, hogy amellett, hogy a feladatok egy részét, amelyeknek a finanszírozása a legtöbb problémát jelentette az önkormányzatoknak, átvette az állam, emellett az állami támogatások összege még mindig 80 százaléka a 2010-es finanszírozásnak, és emellett, ha megnézzük az önkormányzatok egyéb bevételeit  amelyekre szintén azt lehet mondani, hogy azok az állam működésével és a gazdaság jó teljesítményével függenek össze, és nem azért magasabb az az összeg, mert az önkormányzatok több adót vetettek volna ki , azt látjuk, hogy 540 milliárdnál tartottunk 2010-ben, és az idei évre vonatkozóan 1040 milliárdról beszélünk, tehát megkétszereződött az önkormányzatok számára rendelkezésre álló bevétel, úgy, hogy az állami támogatás 80 százalékon maradt, a finanszírozhatatlan feladatok döntő többségét pedig magára vállalta az állam.

Tehát, már bocsánat, hogy ezt kérem, de azért… Szóval, én azt kívánom, hogy mindenkit úgy büntessenek otthon vagy bárhol máshol, mint ahogy a polgári kormány büntette az önkormányzatokat, mert ez nem büntetés volt, hanem segítség volt, ez egy normális, egészséges, kezelhető finanszírozási szerkezetet hozott létre az önkormányzat oldalán és az állam oldalán is, és az egész mögött pedig még mindig ott van a magyar emberek gazdasági teljesítőképessége, az a gazdasági növekedés és az a potenciál, amelyből aztán tudjuk finanszírozni a munkahelyteremtéseket és a koronavírus-járvány, jelen pillanatban sajnálatos módon a koronavírus-járvány elleni védekezéssel összefüggő költségeket. És hogy ez a kedvező helyzet és ez az egyensúlyi állapot megmaradjon, ahhoz szeretnénk kérni a támogatásukat ebben a törvényjavaslatban, mert ez ehhez kapcsolódik.

Hogyha most konkrétan a törvényjavaslatra térnénk vissza (Kocsis-Cake Olivio: Na!)  bocsánat, lehet, hogy hosszú voltam, de én négy órán keresztül hallgattam a törvényjavaslathoz közvetett módon kapcsolódó megjegyzéseket, így egy nagyon pici türelmet szeretnék kérni a képviselő úrtól , teljesen egyértelmű, ahogy Gulyás miniszter úr is mondta, hogy a mi szándékunk az, hogy a fővárosra és a megyei jogú városokra ez a törvényjavaslat nem terjed ki. Nekünk a kodifikációs szakemberek azt mondják  és szerintem nekik igazuk van , hogy ez a törvényjavaslatból egyértelműen kiderül, mert a megyei jogú városok teljesen más feladatokat látnak el, azért, mert azok az egész megyére kiterjedő feladatokat látnak el, egyébként sajátos státusszal rendelkeznek, tehát teljesen egyértelmű a törvényjavaslatból, hogy rájuk nem terjed ki. De nyitottak vagyunk a módosítási szándékokra, akkor ezt még egyértelműbbé fogjuk tenni. Azt illetően viszont, hogy az egyik területről a másikra, tehát amit itt Z. Kárpát képviselő úr mondott, hogy a dunaújvárosi bevételek Székesfehérvárra kerülnek, teljesen egyértelmű módon kiderül az, hogy semmilyen módon nincs ilyen szándék, semmilyen módon nincs ilyen elképzelés a javaslatban, tehát az egész egyszerűen nem igaz.

Az egyeztetésekkel kapcsolatban: jelentem, hogy voltak egyeztetések, amelyeken minden szakmai szervezet úgy foglalt állást, ahogy azt önök előre is sejtik. Én magam is egyeztettem a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnökével, a Megyei Önkormányzatok Szövetségének elnökével is  ez két komoly, reprezentatív szövetség, a két legnagyobb ilyen önkormányzati szövetségnek tekinthető , és lehet, hogy ez önöket meglepi, engem nem lepett meg: az egyik szövetség vezetője inkább támogató volt, a másik szövetség vezetője meg inkább nem volt támogató; de az, hogy egyeztetési kötelezettség van, az azt jelenti, hogy mi mindenkit meghallgatunk, mindenkinek a véleményét beépítjük. Nyilvánvaló, hogy ez a javaslat a megyei önkormányzatokat, tehát az egyik önkormányzati lábat erősíti, a másik önkormányzati lábat pedig nem erősíti, tehát az egyik önkormányzati láb nyilvánvalóan támogatni fogja, a másik önkormányzati láb meg nem fogja támogatni.

De ha már önök jól láthatóan azt tervezik, hogy a következő időszakban ezeknek az önkormányzati szövetségeknek a véleményére alapozzák az állításaikat, akkor azt kérem önöktől, hogy beszélgessenek velük részletesen, mert a törvényjavaslat tele van olyan pontokkal, amelyeket ők még így is támogatnak, és nemcsak a megyeiek, hanem a rendes településiek, tehát nem a Megyei Önkormányzatok Szövetségének, hanem a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének a vezetői is. Ilyen például az a javaslat, amely arra vonatkozott, hogy ne 100 milliárd forint legyen a határ, mert azért  itt van egy másik statisztika, most ezzel nem fogom húzni az időt  az a helyzet, hogy hála istennek, elég sok 100 milliárd forintot meghaladó beruházás van Magyarországon, de sajnálatos módon nincs annyi, és akkor azt mondták ők is, és az a javaslat fogalmazódott meg, hogy ha ezt az összeghatárt megtartjuk, akkor ez valójában nem lesz alkalmas arra a célra, annak a célnak az elérésére, amire ez ki van találva, merthogy túl magas a beruházási összeg, és ők maguk is támogatták a beruházási összegnek a csökkentését.

Én tehát azt javaslom, hogy beszélgessenek ezekkel a települési vezetőkkel, ne csak használják a véleményüket, és ismerkedjenek meg azzal a problémával, amit mindannyian egyértelműen visszaigazoltak, mert a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének az elnöke és a többi önkormányzati szövetség vezetője, elnöke is elmondja azt  teljesen mindegy, hogy milyen politikai preferenciája van , hogy az egy nagy adóssága és problémája a rendszerváltozást követő harminc évnek, hogy ezt a helyzetet nem tudtuk igazságosan megoldani, hogy vannak olyan beruházások, amelyek a helyet, a helyszínt tekintve egyetlen településhez köthetők, a volumenüket, a hatásukat meg a környezetterhelésüket, meg az infrastruktúra-használati lehetőségeiket tekintve viszont több települést érintenek, és az nem fair. Egész egyszerűen ebben a helyzetben nem elfogadható az, hogy ilyen helyzetben a szomszédos település az adott település jóindulatára, a polgármester együttműködési készségére vagy az ő saját érdekérvényesítési képességeire, azaz ad hoc tényezőkre van bízva.

Ez a rendszer alkalmas arra, hogy ha a törvényjavaslatban meghatározott feltételek mindegyike  ezek konjunktív feltételek  teljesül, tehát az 5 milliárd forint teljes költségigény, a megye területének jelentős részére kiható gazdasági hatás, hogy a munkahelyteremtést vagy a munkahelyelvesztés elkerülését szolgálja a beruházás, és egyébként a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánítja, akkor lehet egy ilyen kiemelt gazdasági övezetet létrehozni, és lehet a forráselosztást arányosabbá tenni. Ez nem azt jelenti, hogy a forrás eltűnik arról a településről, hanem hogy a forrás nemcsak azon a településen hasznosul közvetlenül, hanem a szomszédos településen és a szomszédos településeken is.

(13.40)

Tehát ugyanaz a forrás ugyanott fog hasznosulni; a gödiek esetében sem az lesz a helyzet, hogy akkor innentől kezdve megkapja Göd a beruházást, és egyébként nem kap fejlesztési forrást. Miért, önök mit gondolnak, hova fog…? Tehát én értem, hogy nincs bizalom a kormányoldal és az ellenzéki oldal között, erről egy politikaelméleti diskurzust tudunk folytatni, én szívesen beszélgetek erről, de azért  hogy mondjam?  legalább itt, a Parlament falai között a normalitás és a racionalitás keretei között kellene erről a kérdésről felelősen vitatkoznunk. Tehát azok a források ott fognak maradni azokon a településeken.

Az meg csak a politikaelméleti leágazások közé tartozik, Kocsis-Cake képviselő úr azon kevesek egyike, akik végighallgatták velem együtt a teljes vitát, de ő azt mondta a felszólalásában, ha jól értem, nem is igazán értettem, de a megyei önkormányzatok legitimitását kikezdve, hogy ők listás képviselők, és akkor az ő mandátumuk kevesebbet ér, mint az egyéni körzetben vagy közvetlenül megválasztott képviselőknek. Először is, szerintem, Kocsis képviselő úr, ön is listás képviselő, és nem gondolom, hogy az ön mandátuma kevesebbet érne, mint itt  (A kormánypárti padsorok felé fordulva:) azért fordulok erre az oldalra, mert itt több egyéni választókerületből jövő képviselő van , tehát az ön mandátuma az alkotmány értelmében pontosan ugyanannyit ér, mint az egyéni választókerületi képviselők esetén. Ráadásul ezen törvényjavaslattal összefüggésben azért logikus a megyei önkormányzatot pozícióba hozni, mert az azon a településen élők konkrétan szavaznak a megyei önkormányzat összetételéről is meg a saját települések vezetőinek összetételéről is  de mind a kettőre szavaznak. Tehát nem lehet azt mondani, hogy valaki olyan kerül döntési pozícióba, akit az adott település polgárai ne támogatnának.

Azt meg tényleg már csak a zárójel zárójeleként tenném oda, hogy lehet, hogy önök úgy festik le a nyilvánosság előtt a megyei önkormányzatokat, ahogyan lefestenek minden alkotmányos intézményt, mintha ez valami fideszes végrehajtó szervezet lenne, de az egyrészt a polgárok szavazata alapján, annak arányában létrejövő megyei testület, amelyben ott vannak, bocsánat, nem a cinizmus beszél belőlem, nem tudom, hogy párbeszédes megyei önkormányzati képviselő vane, de DK-s, MSZP-s, LMP-s, jobbikos, momentumos, meg ki tudja, még mi minden, az van. Azok az emberek azért kapják a fizetésüket, azért kapják a választóktól a felhatalmazást, hogy a megye javát szolgálják  a kormánypártiak is és az ellenzékiek is. Ott is van bizottsági struktúra, ha jól tudom, annak is vannak ellenzéki elnökei, ott is vannak a megyei közgyűlésnek olyan tisztségviselői, akik nem kormánypártiak, tehát ez egy olyan testület, mint ez a parlament: vegyes. Kétségtelenül igaz, hogy a megyei választópolgárok döntő többsége most éppen a kormánypártiakat tette többségbe, de ettől még ugyanúgy minden politikai oldal ott ül, és mindenkinek az a feladata, hogy a megye javán munkálkodjon, és ez teremthet konfliktushelyzeteket.

Tehát amikor két település között  mindkét település jogosan szeretne az adóbevételekből részesedni, mert szerintem jogos, minden fejlesztési igény jogos, ami az állampolgárok oldaláról jön, de  egy adott mennyiségű forrás áll rendelkezésre, és ezt a konfliktust valakinek fel kell oldania a két egyenlő települési önkormányzat között, akkor ki más lenne erre alkalmas, mint a szintén önkormányzati autonómiával rendelkező megyei önkormányzat? Éppen ezért én egyszerűen nem tudom átfogni  valószínűleg a hiba az én készülékemben van, de én nem tudom átfogni  azt, hogy mi lehet ezzel összefüggésben az elfogadhatatlan.

És ahogy hallgattam az ellenzéki felszólalásokat, Szakács képviselő úr például  nem tudom, emlékezneke rá  egy ötperces monológot beszélt arról, hogy anno, tehát még a korábbi rendszerben Pécs környéki egyéni választókerületekben megválasztott országgyűlési képviselők és Pécs város polgármestere együttműködtek. Tehát ha jól értem, Szakács képviselő úrnak az volt a baja, hogy Pécs akkori polgármestere és a pécsi országgyűlési képviselők bizony leültek, és megbeszélték, hogy Pécsnek mi lenne jó, és azért ők együtt dolgoztak meg lobbiztak meg foglalkoztak ezzel, és hogy ez milyen rettenetes történet, hangzott el Szakács képviselőtől egy körülbelül tízperces, egész dramaturgiai ívet felhúzó felszólalásában. Nem ez lenne a feladat? Nem ez lenne a dolognak a lényege, hogy nem pártpolitikai alapon, nem tudom, milyen szabadságharcot kellene folytatni, hanem az országgyűlési képviselőknek, a településvezetőknek és az államnak együtt kellene működnie az adott település és adott térség fejlesztéséért?

Szóba került többször a gödi eset. Bocsánat, nem tudom, ha önök ezt tényleg így gondolják, akkor a Jóisten óvjon meg minket attól, hogy végrehajtói pozícióba kerüljenek valaha önök is, de én azt gondolom, hogy nem így gondolják, csak ezt mondják, de szerintem akkor is komoly problémák vannak. Tehát önök tényleg azt gondolják, hogy idejön a Samsung, a világ egyik legnagyobb vállalata, amelynek három darab gyára van  kettő darab Ázsiában és egy darab Gödön , és ez úgy zajlott le, hogy ültek Szöulban a Samsung vállalat vezetői, kinyitották a térképet, ráböktek Gödre, és azt mondták, hogy miért ne építenénk meg az egyetlen Ázsián kívüli high-tech akkumulátorgyárunkat itt? Vagy ahogy Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök úr mondta, hogy három-négy tehetséges ember Gödön összeült, és ők megbeszélték a Samsung vezetőivel, hogy akkor az egyetlen európai gyárat csinálják meg itt? Ha önök tényleg azt gondolják, hogy ez így történik, akkor az a baj; ha nem azt gondolják, és mégis ezt mondják, akkor pedig az a baj. Ez a történet úgy tud működni, hogy a magyar állam, a magyar kormány teljes intézményrendszerével, évek munkájával dolgozik azon, az önkormányzatok együttműködésével, a helyi vállalkozók együttműködésével és mindenkivel, aki normálisan gondolkodik ebben a kérdésben, mert teljesen egyértelmű és normális, hogy az a magyar nemzetstratégiai cél, hogy ez a vállalat idejöjjön, ezt a high-tech iparágat idehozza, és ez jó az országnak is, illetőleg jó a helyieknek is. És ez az évek munkájával létrejövő konstrukció az, amit fenn kellene tartani. Valóban, a veszélyhelyzet alatt azért kellett ez ügyben konkrétan lépni, mert a baloldali városvezetés konkrétan egymással volt elfoglalva, és a beruházás ellehetetlenítéséhez járult volna hozzá, ha az a tevékenység tovább folyik, amit ők akkor végeztek, és amivel ők emberek, szervezetek, a magyar állam és az ott élők meg ott dolgozók évekig tartó munkáját akarták volna ellehetetleníteni. De az egy veszélyhelyzeti ügy, az egy teljesen más történet, az egy egyedi helyzet; ez pedig egy általános lehetőség, ami azt a problémát kívánja kezelni, hogy hogyan lehet arányosabban a forráselosztást az ilyen típusú beruházások esetében megvalósítani.

Ha még egy utolsó gondolatot megengednek nekem, ez egy konkrét felvetés volt az önök részéről, hogy az ehhez tartozó vagyon sorsa hogyan alakul. Ha én jól ismerem az alkotmánybírósági gyakorlatot és az alkotmánybírósági logikát  márpedig azt remélem, hogy nem ismerem rosszul, mert én foglalkoztam ezzel a területtel , az Alkotmánybíróság egyértelműen azt mondja, és ez szerintem logikus és helyes is, hogy a feladatokkal összefüggő vagyon a feladat végrehajtását szolgálja, az osztja a sorsát. Tehát ha a feladat átstrukturálására kerül sor, az egyik kalapból átteszünk egy feladatot a másik kalapba, akkor az azzal összefüggő vagyonelemek is áttehetők ebbe a másik kalapba. Ezért nem volt alkotmányellenes például, amikor az állam a megyei önkormányzatoktól átvette az intézményfenntartói feladatokat, mert azt mondta az Alkotmánybíróság, teljesen normálisan, hogy ha a feladatot is viszed, akkor elviheted az azzal összefüggő vagyont is. Ha vita van, akkor azt a jogvitát rendezni kell.

(13.50)

Ha nem viszed a feladatot, akkor nem veheted el a vagyont. Ha viszed a feladatot, akkor átteheted a vagyont, mert az annak a feladatnak az ellátását szolgálja. Tehát én ebből ezért aztán olyan nagy problémát nem látok, sőt ezt kifejezetten szükségesnek tartom ahhoz, hogy egy olyan konstrukció alakuljon ki. De végül is abban igazuk van önöknek, hogy egy olyan konstrukciót próbálunk ki, amely az elmúlt harminc évben nem létezett, tehát fontos szempontunk nekünk is, hogy egy olyan konstrukciót alkossunk, amely egyensúlyt teremt, amely működőképes, amely alkalmas lesz annak a célnak az elérésére, amit kitűztünk. Ezért aztán minden jobbító szándékú javaslatra és módosítási szándékra nyitottak vagyunk.

(A jegyzői székben Gelencsér Attilát Földi László váltja fel.)

Szeretném megköszönni még egyszer a támogató hozzászólásokat, illetőleg a kritikus, de konstruktív hozzászólásokat az ellenzéki oldalról, a többivel meg ne foglalkozzunk, mert az a dolgunk, azért vagyunk itt, hogy azokat is meghallgassuk. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokból.)