Felszólalás adatai

BIRKÁS TIVADAR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyetértek Varga képviselő úrral abban, hogy Szalay képviselő úr aggódó felszólalása szimpatikusabb lehetett, mint az én felszólalásom, ugyanis én már sajnos túl vagyok az aggódáson, belőlem az elkeseredés és a felháborodás beszél.

Meg is mondom, hogy miért. Azért, mert azon a lakótelepen, ahol én felnőttem és ahol lakom, bizony látom és naponta tapasztalom, hogy a mostani kormányzat sportpolitikája hogyan csapódik le azokon, akik mindezeket elszenvedik. Itt Urbán képviselő úr már említette például a Bozsik-programot. Ezt önök leállították, és ez csak a lakótelepen több mint száz gyereket érintett annál a sportegyesületnél, amelyet próbálunk életben tartani az egyre nehezebb körülmények közepette.

Szó volt arról, hogy megszűnnek egyesületek és sportlétesítmények. Valóban, de miért? Azért, mert a sportnak nincs állami támogatása. A sportegyesületek, főleg a kis egyesületek jóval több adót fizetnek be, mint amit állami támogatásként megkapnak, ha egyáltalán kapnak.

És hogy miért van ez? Azért van ez, mert önök eltörölték a pályázati lehetőséget, a sporttörvény módosításakor elvették a Wesselényi Alapítvány pénzét, amelyet egyébként még a Horn-kormány hozott létre, és jó koncepcióval működött, abszolút politikamentesen, és egyfajta lehetőséget biztosított a sportegyesületeknek azért, hogy életben maradhassanak. Én szembesülök azzal, hogy néha zokogva felhív egy-egy szülő, hogy már nem tudja megvenni a gyerekének a sportszert, abba kell hagynia a sportolást tizenhárom-tizennégy évesen.

Hatalmas problémák vannak a magyar sportban. Szerintem nem az a legnagyobb probléma, hogy ha már megszüntették a minisztériumot, most melyik hivatal alá tartozik, de egyszerűen nem lehet úgy dolgozni, hogy havonta-kéthavonta passzolják egyik minisztériumtól a másikba. Nem lehet úgy dolgozni, hogy a kormányon belül a sport területének nincs igazán lobbistája, és ez sajnos érződik is, s főleg lent, az emberek körében érződik.

Köszönöm.