Felszólalás adatai

Először is, a javaslat valóban közigazgatási szakmai részéhez fűzném még hozzá, itt ahhoz kapcsolódóan, hogy üdvözöltem az előbb, és tényleg nagy előrelépés, hogy több település közvetlenül is alkothat környezetvédelmi programot. Én arra buzdítanám önöket, hogy más programok kapcsán is menjenek tovább ezen az úton, és vegyék a bátorságot, vagy nyugodtan vegyük a bátorságot ahhoz, hogy bizonyos, olyan teljesen felesleges programokat, terveket, koncepciókat, amelyeknek a világon semmi értelmük, semmi hasznuk, semmi hozadékuk egy kisebb vagy nagyobb önkormányzat életében, működésében, akár szüntessük is meg, gyomláljuk ki, vegyük ki a rendszerből, ne növeljük ilyen módon feleslegesen a bürokráciát és az önkormányzatok kiadásait. Vagy valóban tegyük lehetővé azt, hogy akár szélesebb körű, akár több járásra vagy több kistérségre kiterjedő közös összefogás jegyében alkossanak ilyeneket. Tehát vagy a megszüntetésnek, vagy az ilyen módon való egyszerűsítésnek a többi, ilyen borzasztó adminisztrációs tehernél is teremtsük meg a lehetőségét, hiszen felsorolni is nehéz lenne, talán még a 15 perces felszólalás keretében is, hogy hány felesleges program megalkotásával terhelik a mai napig az önkormányzatokat.

Másrészt, ha a legjobb kimenetele lesz ennek az egész rendszer-átalakításnak, akkor is még csak az egyik részét végeztük el ennek a munkának, mert ha azt feltételezzük, tényleg a legjobbakat előrevetítve, hogy profi vezetők, profi személyi állomány, mindenki a helyén van, futballnyelven szólva rögtön vettünk egy jó kapust, jó a hátvédsor, jók a középpályások, kiválóak a befejező csatárok (Derültség.), tényleg nagyon jók az edzők, kiváló a szakmai stáb, ez ebben az esetben még mindig csak egy fél siker, mert semmit nem fog érni az egész, hogyha akár az anyagi, akár az eljárási jogszabályok megalkotása kapcsán például az ügyek jelentős részét képező építésügyi igazgatási szabályok kapcsán egyre nagyobb terheket rovunk egyrészt a személyi állományra, a közigazgatás állományára, másrészt pedig fokozzuk a feszültséget az ügyfelek és a közigazgatásban dolgozók között, azáltal, hogy egyre inkább, például az építésügy területén, mondjuk, a bontások elrendelése irányába mozdulunk el, vagyoni és nem vagyoni szankciók kirovása irányába mozdulunk el, mert ez nem fogja növelni a közigazgatásba vetett bizalmat, legyen akármilyen profi is az állomány.

Czunyiné dr. Bertalan Judit képviselő asszonynak szeretnék reagálni, mert az előbb kifelejtettem őt a felsorolásból, ő kiesett a szórásból. Itt az álláshalmozás kapcsán ön említette, hogy bizony, milyen profi kormánymegbízottak dolgoznak, lám, itt is ellátják a feladatukat, meg a megyei kormánymegbízotti teendőket is a megyében. Azt értsék már meg, hogy mi ezen vitatkozhatunk, hogy mi a sok munka, kevés munka, kis leterheltség, nagy leterheltség, kevés fizetés, több fizetés, és a többi, de gondolkozzunk már az egyszerű választópolgár fejével! Ez itt a magyar törvényhozás háza, a magyar nemzet temploma, és nem egy elvarázsolt kastély. A legtöbb embert igenis irritálja és teljesen jogosan irritálja az, hogy egy amúgy is magas, az országos átlagfizetéshez képest magas jövedelemmel rendelkező országgyűlési képviselő, akár politikai, akár nem politikai jellegű tisztségéből különböző jogcímeken különböző mértékű javadalmakat vesz fel, hívják azt akár illetménynek, tiszteletdíjnak, költségtérítésnek vagy bárminek keresztelve. Igenis, én nem találkoztam még olyan választópolgárral, teljesen függetlenül attól, hogy melyik pártra szavazott, vagy melyik ideológia szimpatikus neki, hogy ne irritálta volna ez a jogintézmény, ennek a lehetőségnek, a kiskapuknak meg a nagykapuknak a fenntartása.

(16.30)

És azt is higgyék el nekem, hogy ha ez az ország jól működne, ha nem ekkora lenne a munkanélküliség, ha nem igazságtalan adórendszer lenne az országban, a többség nem albán fizetésekért dolgozna, akkor abszolút nem érdekelné az embereket, vagy sokkal kevésbé érdekelné őket, hogy akár a közigazgatás szereplői, akár a politikusok mennyit keresnek. Ha jól menne az embereknek, ha jól menne a soruk, ha az építőipar szárnyalna, ha az emberek tudnának boldogulni, ha az emberek tisztességesen meg tudnának élni ebben az országban, abszolút nem érdekelné őket, vagy sokkal kevésbé foglalkoznának vele, hogy kinek mennyi a fizetése.

De akkor, amikor 23 százalékos a kimutatott munkanélküliség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a megye egy részében ettől még jóval nagyobb, jóval rosszabb is a helyzet, amikor egy jogcímhez, egy munkahelyhez, egy fizetéshez nem jutnak az emberek, akkor igenis joggal irritálja őket ennek a jogintézménynek a fenntartása. És nem vigasztalja őket, hogy most a bizottsági pótlékkal csökken-e a járási hivatalvezető országgyűlési képviselők javadalmazása, vagy éppen "csak" 231 900 forintot kapnak hozzá, mert a legtöbb ember számára önmagában már a 231 900 forint is egy elérhetetlen álom. Soha életükben nem fognak kapni ilyen fizetést, nemcsak Szabolcs megyében, hanem az ország más részein sem.

Vagy gondolkozzunk egy vállalkozó fejével! Hát én még olyan vállalkozót életemben nem láttam, aki mondjuk, kőművesként épületkivitelezésekkel foglalkozott, ugyanakkor jutott ideje még arra, hogy agrárvállalkozó legyen, földet műveljen vagy kertészkedjen, meg még egyébként a maradék idejében beugrott, és az autószerelő műhelyében még autószerelőként is helyt tudott állni. Ilyen a világon nincs! Egy parasztgazda sem tud egyszerre, egy időben öt tábla földet szántani, egy gyári munkás sem tud egyszerre háromszor három műszakban dolgozni! Ezt kellene már végre megérteniük!

Vegyük tudomásul mi, politikusok is, a választónak mindig igaza van. Vegye tudomásul a közigazgatásban dolgozó köztisztviselő, hogy az ügyfélnek mindig igaza van. Vegye tudomásul egy vállalkozó, hogy a megrendelőnek, a vevőnek mindig igaza van. Tehát beszélhetnek önök akármit, de az átlagembereknek közel száz százalékban a politikai álláshalmozásról ez a véleménye. És jól tudom, hogy 2014-ben ez jelentősen leszűkül, de azért még a hátralévő másfél évben sem vet jó fényt az amúgy is rossz megítélésű magyar politikára, hogy ilyen lehetőségeket fenntartunk.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

S végül, de nem utolsó-, hanem inkább elsősorban nagyon örülök annak, ha a közigazgatás vezető tisztségviselőit a javadalmazás elégedettséggel tölti el, legyenek azok jegyzők, járási hivatalvezetők, hivatalvezető-helyettesek, főosztályvezető-helyettesi besorolásúak. De arra is nagyon kérném önöket, hogy fordítsunk-fordítsanak jóval nagyobb figyelmet, nyilván önök vannak döntési helyzetben, ezért fogalmazok így, hogy az egyszerű ügyintézők, a katonák, az egyszerű honvédek, a közkatonák ebben a képzeletbeli közigazgatási seregben is találják meg a boldogulásukat, akár a legkisebb településeken, akár a járási hivatalokban.

Mert nem minden közigazgatási vezető fogja fel úgy, ha már katonai példánál maradok, hogy az a jó tábornok, aki ott van a katonáival, és a harc kellős közepén velük egy sorban, a frontvonalban áll helyt. A jó vezetők így fogják fel. Az arisztokratikusabb hozzáállású vezetők pedig azt gondolják, hogy ők majd csak aláírnak, reprezentálnak, minimális adminisztrációs teendőket látnak el, esetleg, jó esetben még átnéznek bizonyos határozatokat, de egyébként meg végezzék el az egyszerű "közigazgatási katonák" ezeket a feladatokat, akiket viszont szemérmetlenül alulfizetnek több esetben. Akik épphogy csak a kötelezőt kapják meg, olykor egy-egy önkormányzat anyagi helyzete miatt azt is jelentős csúszással.

Tehát nagyon kérem önöket, mozduljanak el abba az irányba, hogy ne csak a közigazgatási vezető beosztást betöltők, hanem az egyszerű ügyintézők is találják meg a számításukat, és legyenek sokkal elégedettebbek akkor, amikor hó végén ránéznek a bérjegyzékükre. Ugyanis ők sem azért szeretnek dolgozni, hogy a nap végén kellemesen elfáradjanak.

Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)