Felszólalás adatai

(16.00)

Nyilván a kritikájukat megfogalmazzák, de a kritikájuk nagyon hamis, mert tudjuk, hogy milyen államigazgatási szervezetet örököltünk tőlük, és mit kell meghaladnunk. Épeszű ember tudta, hogy azt, amit ránk hagytak, azt úgy továbbvinni nem lehetett.

Mi volt jellemző erre az állapotra? A közigazgatás az ő kormányzásuk végére teljesen szétesett és működésképtelenné vált, és ennek csak a legdurvább és látható tünete volt az, amiről itt már beszéltünk, hogy az önkormányzatok fölött a törvényes ellenőrzés több mint egy éven keresztül nem működött. Ez a legnagyobb alkotmányos skandalum, ami a rendszerváltás óta egy jogállami környezetben megtörténhetett.

Ők azzal kísérleteztek, hogy regionálisan szervezik át az államigazgatást. Ezt is felemásan tették, van, ahol megtették, máshol nem tették. Ahol megtették, és regionális egységeket hoztak létre, ott is fenntartottak megyei egységeket. A jogkereső állampolgárnak fogalma nem volt, hogy melyik régióban hol, melyik szervezetet találja meg. Ezen változtatni kellett.

A mi kormányunk, az Orbán-kormány úgy döntött, hogy egy megyei térben fogja megszervezni egységesen az államigazgatást.

Az államigazgatással szemben alapvető követelmény, hogy egyfajta bizalom legyen vele szemben a jogkereső állampolgár részéről. Hogyan lehet bizalmam egy olyan szervezetben, amit képtelen vagyok átlátni? Azt a szervezetet, amit - mondom - megörököltünk, átlátni nem lehetett.

A másik - hogy a témánk szempontjából már közelebb kerüljek a mostani kérdésekhez -, az is egy nagyon kusza helyzet volt, hogy az államigazgatás végpontja valójában az önkormányzat által mozgatott jegyző volt, és hatáskörök tömkelegét telepítette rá a jogalkotó úgy, hogy ennek a hatáskörellátásnak a finanszírozásáról nem gondoskodott. A kizsigerelt önkormányzatok államigazgatási feladat ellátói voltak az általuk foglalkoztatott jegyzőn keresztül. Ez is az átláthatatlanság egyik jele. Nyilvánvalóan ezen is célszerű volt változtatni.

A kormány konzekvens, és azt mondta, hogy megyei térben létrehozom a kormányhivatalokat is, ezeknek a kormányhivataloknak létrehozom a járási egységeit, hogy minél közelebb kerüljek az állampolgárokhoz. Lamperth Mónika mondhatja, hogy ezzel nem kerültünk közel az állampolgárokhoz. Az ő koncepciójuk alapján persze ők nagyon távolról nézték az állampolgárokat.

Jól tudjuk azt, hogy az államigazgatási hatáskörök meghatározó részét már az előző kormányok - majdnem járásközpontjegyzőt mondtam - a térségközpont jegyzőjéhez telepítették, a kisebb súlyú ügyek ottmaradtak nyilvánvalóan még a kistelepülési jegyzőknél, de meghatározó államigazgatási ügyek, már ha úgy tetszik, centralizálva voltak a térségközpontoknál. Ezekből a térségközpontokból lettek egyébként a járási egységek.

Vannak olyan államigazgatási feladatok, amelyek helyhez kötött ügyintézést igényeltek tegnap is és ez holnap is így lesz. Mondjuk, például azok, amelyek okmánykiadást jelentenek. Mivel ott ujjlenyomatot, fotót készítenek az emberről, nem tudjuk elvinni kistelepülésekre ezt a feladatot. Tegnap se lehetett. Ezért el kell menni oda, ahol ezt a szolgáltatást nyújtják. Na jó, de ilyen típusú jogkeresése nem mindennap van az állampolgárnak, azért okmányokat nem naponta gyártunk, hanem 5-10 évenként találkozunk ezzel a kérdéskörrel. Tehát ezzel, hogy vannak szolgáltatások, amihez helybe kell menni, nehézséget igazán nem okozunk az állampolgároknak.

A járási hivatalaink létrejöttével és a járási hivatalok létrejötte után az a kapcsolati háló, ami majd kialakul a járási hivatali egységek és az önkormányzati közös hivatalok között, ez a kapcsolati háló fogja garantálni az államigazgatási ügyintézés gördülékenységét, és fogja garantálni azt, hogy a kistelepüléseken élők is elérjék ezeket a szolgáltatásokat.

Már szóba került az, hogy egy-egy járás területén mi esetleg kirendeltségeket is létrehozunk. Ott, ahol ez indokolt, lesznek ilyen kirendeltségek, és működtetjük ezt az úgynevezett ügysegédi rendszert is.

De szeretném arra is felhívni az itt levők figyelmét, Apáti képviselő úr mindenképpen ilyen, aki ráadásul érti a múltja okán, az előző munkaköre okán, hogy a legfelkészültebb ügysegédünknek - és itt az ügysegédet a szó legnemesebb értelmében használom, ez valójában a jegyző -, a jegyzőnek ma is kötelessége eljárni olyan ügyekben, ami nem az ő hatásköre. Nem úgy, hogy elintézi hatáskör hiányában, hanem továbbítja azokhoz, akikhez tartozik. Nyilvánvalóan a kistelepülési jegyzőt államigazgatási ügyekben is keresni fogják a továbbiakban is azok az emberek, akiknek bizalma volt benne, hisz ismerték, holnap is ott fog dolgozni. És a jegyző tudni fogja, tegnap ez az én hatásköröm volt, meg fogja értetni azzal a települési polgárral, hogy ma nem az én hatásköröm, de tudom a dolgod, és továbbítom oda, ahova ez való, és az államigazgatás fel fogja dolgozni ezeket az ügyeket.

Plusz ott van az ügysegédi rendszer, amikor dömpingszerűen jelentkeznek államigazgatási ügyek. Nyilvánvalóan nem fogjuk megvárni azt, hogy az állampolgárok zarándokoljanak hozzánk, hanem az ügysegédeken keresztül, ha úgy tetszik, a közös hivatalok érintésével el fogjuk érni az állampolgárokat. Tehát nem távolodik el tőlük ez a szolgáltatás, de átlátható lesz és racionálisabb is lesz.

Hogy ez megtakarításokat jelent-e? Nyilvánvalóan jelent megtakarításokat. Egyrészt, mert átlátható, föntről a kormány is vezérelni képes ezt a rendszert.

És a másik, ami itt már szóba került - én csak erre ráerősítek -: a járási hivatalok létrejöttével még mindig megmarad a kormányhivatalon belül az egységes pénzgazdálkodás. Tehát egy költségvetési szerv a kormányhivatal, ennek minden előnyével.

Közös vagyongazdálkodás. Itt épületek kerültek szóba, de nemcsak épületekről beszélhetünk, hanem minden más vagyontárgyról, mondjuk, a gépkocsik működtetése egy izgalmas és nagyon költséges kérdés, amit nyilvánvalóan egy szervezeten belül hatékonyabban lehet mozgatni, mintha ezek egymástól elkülönülő szervezetek lennének. Közös informatikai rendszerek, és még sorolhatnám azokat a funkcionális feladatokat, amelyeknek az egy kézbe kerülése - és ez gyakorlatilag a kormányhivatal vagy a kormányhivatal vezetője - költségmegtakarításokat jelent a kormányhivatalnak és költségvetési megtakarításokat jelent ilyen szempontból a kormánynak is.

Melyek azok az izgalmas kérdések, amelyeket itt ebben a törvényben szabályozunk? Hisz amiről beszéltem, ez többé-kevésbé eddig is tudott volt, hogy ez a szándékunk, és erről a parlamentben eddig beszéltünk.

Mi az, ami itt most vita tárgya lehet? Kik lesznek a járási hivatal vezetői? Én azt gondolom, hogy a törvényben ez jól van szabályozva, és nem kell már sokat várniuk, néhány nap múlva, amikor a miniszter úr kihirdeti a saját döntését - hisz a kormánymegbízott előterjesztést tesz, de a közigazgatási miniszter lesz a járási hivatalok kinevezője -, akkor önök látni fogják, hogy a józan paraszti eszünket használva használható, közigazgatáshoz értő emberek tömkelegét vettük elő, és kivételesen lesznek olyan emberek, akikről szintén azt gondoljuk, hogy értik ezt a feladatot, csak legfeljebb nem a közigazgatás területéről kerültek oda. Tehát ez igaz lesz a járási hivatalvezetőkre, és még inkább igaz lesz az ő szakmai helyetteseikre.

Amikor arról az összegről rendelkezünk, hogy mi az, amit maximum kereshet egy járási hivatalvezető, akkor a következőkkel szembesültünk. Én mondok önöknek baranyai példát. Megnéztem, hogy Baranyában azok a jegyzők, akik egy járásközpont, székhely településen jegyzői feladatot látnak el, ma mennyit keresnek. És azt láttam, hogy azzal a korábbi koncepcióval, amivel korábban adni akartunk a járási hivatalvezetőknek, nem találtunk volna hivatalvezetőt, mert a leggyengébben megfizetett járásszékhelyen működő jegyző is többet keresett, mint amit korábban ezeknek az embereknek szántunk.

Ezen az összegen emelni kellett, ez az emelés a 18-as szorzó, hogy megfelelően felkészült szakembereket kapjunk erre a posztra. És én azt is elhiszem, hogy persze Nyugat-Magyarország és Kelet-Magyarország között lehetnek különbségek, ez egy maximális szám, amit kaphatnak. Körbe van írva a jogszabályban, hogy hogyan lesz megállapítva a fizetésük. Mekkora az a járás. Nyilvánvalóan egy megyeszékhelyen levő járás lélekszáma mindenhol sokkal nagyobb, mint néhány kicsi járásé, és ezeket a szempontokat mind-mind a fizetésekről rendelkező kénytelen figyelembe venni, hisz a törvény ezt majd előírja. Tehát egy differenciált összeg lesz, és a legizgalmasabb feladatokat, a legnagyobb feladatokat ellátó járási vezetőknek nyilvánvalóan a fizetése nagyobb lesz, és a kisebb járásokban tevékenykedők fizetése kisebb lesz.

De itt Apáti képviselő úrnak mondom: baranyai példa alapján felelősséggel mondom önnek, hogy a legrosszabbul megfizetett járásszékhely-vezető is több pénzt keresett volna, mint amiben korábban gondolkodtunk. Nyilvánvalóan nem kaptunk volna szakembereket.

Ami nagyon fontos, ugyanezt láttuk egyébként az ügyintézők esetében is, akiket az önkormányzati hivatalokból hozunk át. Az ember azt gondolná, hogy van ebben az országban valamifajta rend, valami hierarchia, és magasabb posztokon levők, amit magasabbnak tekinthetünk, esetleg többet keresnek a nagyobb felelősségük okán, mint a kisebb helyeken dolgozók. De nem feltétlenül ezt látjuk. Azt látjuk, hogy az önkormányzati dolgozók többet keresnek - és én sem irigylem tőlük, én is mozgattam ilyen szervezetet -, mint amit az államigazgatás ígért volna nekik. Ezért egy fontos szabály, amit ide beépítettünk a jogszabályba, hogy az a több mint 9 ezer ember, akit az önkormányzati világból átmozgatunk az államigazgatás világába, a járások világába, ugyanezeket a fizetési kondíciókat, addig majd, ameddig ez a normál rendszer, amit itt előrevetítettem, be nem áll, hozni fogják.

(16.10)

Tehát nem ér senkit olyanfajta sérelem, hogy az önkormányzatnál ugyanazért a munkáért több fizetést kapott, mint amennyiért a járási hivatalban dolgozik. Középtávon pedig - egész biztos vagyok benne - azok a munkatársaink, akik az önkormányzatokból átjönnek az államigazgatás rendszerébe, az államigazgatás világában meg fogják találni a számításaikat, és ezt a későbbiekben ők is így fogják értékelni.

Azt gondolom, hogy adjunk bizalmat ilyen szempontból egymásnak. Abban vagyunk érdekeltek, hogy felkészült emberek kerüljenek a járási hivatalok élére. Senki nem akar egy olyan rendszert felépíteni, kormánymegbízottak nyilvánvalóan nem tesznek olyanfajta javaslatot a miniszternek, hogy alkalmatlan embereket ültessünk oda; önmaguk alatt vágnák a fát. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy tartós rendszer lesz. Meggyőződésünk: az lesz. A parlamentben nem lévő frakciók - ha lehetőségük lenne rá egy majdan távoli jövőben - sem változtatnák meg ezt a rendszert, mert ez egy racionális, hatékony rendszer, és vissza fogja igazolni az ügyfelek nézőpontjából is, hogy érdemes volt ezt az átállást megcsinálni.

És itt szeretném ezen a ponton, ha úgy tetszik, a politikusok szerepét kiemelni ebben. Lamperth Mónika, mivel a Ket. eljárási szabályait olyan nagyon kritizálni nem tudta, ezért azt a nagyon elmés megjegyzést tette, hogy a korábbi kormányok a Ket. kapcsán is törekedtek arra, hogy ügyfélbarát legyen a Ket. eljárása. Ez egy remek megállapítás. Jó, hogy nem azt deklarálták, hogy az ügyfelek ellenére működjön az államigazgatás. Én ma kormánymegbízottként és a társaim is jól látjuk, hogy hogyan működik az államigazgatás. Aki már egy bürokrácia élén volt, vagy látott már bürokráciát működni, az tudja jól, hogy a bürokráciának az átalakítások ellenében van egy ellenállása és egy hatalmas ellenállása. Azért tudjuk mi talán energikusabban és többször módosítani az eljárási törvényt úgy, hogy az ügyfélbarát legyen, mert a politikus szeme és érzékenysége ott van ezekben a kérdésekben. Mi, akik egyébként választott emberek vagyunk, mi függünk az ügyfeleinktől, mert az ügyfeleink a választóink is.

A bürokrácia, a választott tisztségviselőtől függetlenül működő bürokrácia képvisel egy szakmaiságot, és képvisel teljesen természetesen egy önérdeket is. Sokszor nehézséget jelent számunkra, hogy ezt az önérdeket kivezessük a rendszerből, és tényleg ügyfélbaráttá tegyük a közigazgatási eljárás rendszerét és az egész államigazgatási eljárást. Ezt csak politikusszemmel lehet megtenni, ezt higgyék el nekem, belülről látom ezt a világot, és segítsenek minket abban, hogy ez a világ haladhasson is.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)