Felszólalás adatai

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 6. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Stágel Bence és Szilágyi Péter jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt elkezdenénk munkánkat, ülésvezetési kérdésben kell döntenie az Országgyűlésnek. Lezsák Sándor alelnök úr fel kíván szólalni a magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló törvényjavaslat mai tárgyalása során. Az alelnök képviselői felszólalása esetén a vita további szakaszában, illetve a határozathozatal során csak akkor vezetheti az ülést, ha ehhez az Országgyűlés hozzájárul.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy Lezsák Sándor alelnök úr az előterjesztés tárgyalásánál és a határozathozatalnál a továbbiakban is vezethesse az ülést.

Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Tukacs István képviselő úr, MSZP: "Parlamenti vita kell a megszorításokról!" címmel. Képviselő úr, öné a szó.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Az elmúlt napokban jelent meg az a kormányhatározat, amely feladatot ad a kormány minisztereinek, illetve államtitkárának. Ez a határozat azt tartalmazza, hogy a kormány tisztviselőinek ki kell dolgozni négy nagy területen olyan intézkedéseket, amelyek az eddigi költségvetésben rögzítettnél is magasabb elvonásokat tartalmaznak jó néhány területen. Ez a helyzet, tisztelt Országgyűlés, kísértetiesen emlékeztet az elmúlt év hasonló időszakának történéseire, amikor kiderült, hogy 2011 februárjában a magyar költségvetés két hónapig élt, majd 250 milliárdos megszorításokat kellett alkalmazni ahhoz a kormánynak, hogy a költségvetés megmaradjon, megálljon a lábán.

Abban az időben a parlament költségvetési bizottsága hosszasan unszolta a kormány tisztségviselőit, hogy mondják el, mi a tartalma ezeknek a megszorításoknak, mit jelent a költségvetés szempontjából, és mit jelent az érintett területek szempontjából. A költségvetési bizottság erről részlegesen kapott információkat, de a valóságos információ az volt, hogy a költségvetés tervezése nem volt megfelelő. Ezt az intézkedést később, 2011 során még két hasonló, de nagyobb elvonás követte.

Amikor most a kormány tisztségviselői ki fognak dolgozni javaslatokat a gyógyszerkassza, a BKV, az elektronikus útdíjfizetés, illetve a kormányzati kiadások befagyasztása ügyében, akkor felvetődik a kérdés, vajon nem szükséges-e, hogy a magyar parlament tájékozódjon arról, hogy a számokon kívül mit jelent ez az érintett területeken. Ha sorra vesszük a gyógyszerkassza, a BKV vagy általában a közösségi közlekedés és a közlekedés ügyét, akkor, azt gondolom, a parlament joggal tarthatna igényt arra, hogy megtudja, hogy például a Széll Kálmán-tervben eddig rögzített 80 milliárdon felül hogyan és honnan kerül elvonásra további sok tíz milliárdnyi összeg, mit jelent ez a gyógyszert fogyasztók, a betegek szempontjából, mit jelent ez a patikáknak, és mit jelent ez a gyártóknak.

Különösen érdekelne minden képviselőt, úgy gondolom, hogy vajon a gyógyszert vásárlók, akik betegek, azok vajon hogyan kell hogy részt vállaljanak ebből az elvonásból, mi az, amivel nekik többet kell majd fizetni. Általában a gyógyszerkassza ügye, amely az egészségügy fontos része, és annak támogatásai is joggal tarthatnak igényt arra, hogy mindannyian egyben lássuk azt, hogy hogyan illeszkedik be az egészségügy rendszerébe ez az intézkedéssorozat, amelyet ki fognak dolgozni az említett miniszterek.

Ugyanez a helyzet a közlekedés ügyében, mert miközben látjuk azt az ádáz vitát, ami zajlik a BKV ügyében a Fővárosi Közgyűlésben a főváros és a kormány között, azt gondolom, hogy a csöpögtetve érkező hírek a MÁV vonatritkításairól, a helyközi és helyi közlekedés változásairól, a helyi Volán-vállalatok helyzetéről és arról, hogy hogyan történik majd elvonás ezeken a területeken is, úgy gondolom, hogy szintén megérdemelné, hogy egyben lássuk azt, hogy mit gondol a kormány a következő két évben a közösségi közlekedés ügyéről. És ugyancsak ez a helyzet az elektronikus útdíjfizetés dolgában, hiszen, bár a hír arról szól, hogy lesz ilyen intézkedés, senki nem tudja, hogy hogyan kell majd, és milyen módon kell majd megfizetni ennek az árát a közlekedőknek.

Nyilván ennek a határozatnak az az oka, hogy a 2012-es költségvetést módosítani kell. Az indoka, a hivatalos indoklása az, hogy sikerüljön 2012-ben, de még inkább 2013-ban elérni a kívánatos költségvetési hiánycélt. Ugyanakkor ez a két-három módosítás nem lehet a kormány belügye.

Nem lehet belügy, amit majd a kormány így vagy úgy elintéz, azt gondolom, hogy ez a legfontosabb közügy a betegek számára, a közlekedők számára, a közösségi közlekedést használók számára. Így tehát azt az álláspontot kell itt a Ház elé tárnom, amely a szocialista frakcióé, nevezetesen azt, hogy ezeknek az intézkedéseknek parlamenti előterjesztés formájában ide a Házba kellene érkezni, és azt gondolom, hogy nincs kormány, amelyik ne gondolná, hogy ezekről egy tisztességes és szakmai vita ne lenne szükséges.

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Gőgös Zoltán és Gúr Nándor tapsol.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni. Igen, megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Szocialista képviselőtársaink saját kormányzásuk ideje alatt annyira hozzászoktak a megszorításokhoz, hogy azóta is mindenhol azt követelik, nyilván, az nekik az ismerős terep, abban tudnak tájékozódni, arra építik a gazdaságpolitikájukat, arra építik a társadalompolitikájukat, arra építik a külföldi igényeket kiszolgáló gazdasági és társadalmi célkitűzéseiket, úgy látszik, továbbra is ezt követelik, ez az ismerős terep nekik.

Ugyanakkor, képviselő úr, el kell önnek mondjam, hogyha azt a politikát folytatnánk, amelyet önök követtek, és megszorításokra akarnánk építeni Magyarország jövőjét vagy a válságból való kikecmergést, akkor egyrészről ugyanúgy csődbe jutnánk, mint önök, másrészről nyilvánvalóan akkor nem lennének ilyen éles konfliktusaink az Európai Unióval. Pontosan azért van Magyarország nemzetközi téren ilyen össztűz alatt, mert nem úgy kíván kormányozni, mint a szocialisták, nem úgy kíván problémákat orvosolni, hogy egyszerűen elvesz társadalmi csoportoktól, nem úgy kívánja meglépni azokat az intézkedéseket, amelyek a 3 százalékos hiány tartásához szükségesek, amelyeket 2004. május 1-je óta, EU-s csatlakozásunk óta Magyarország nem tudott betartani, de idén először be fog tudni tartani, mint ahogy a szocialisták tették, hogy mindenkitől elvesznek valamit, van, akitől többet, van, akitől kevesebbet. (Gőgös Zoltán és Gúr Nándor közbeszól.) Ha pusztán ez történne Magyarországon, akkor nyilvánvalóan nem indítanának ellenünk semmiféle eljárásokat, de önök eléggé megalapozták azt, hogy Magyarországon nehéz helyzet legyen.

Nem volt elég a nemzetközi válság, önök még rátettek egy lapáttal azzal, hogy Magyarországot hihetetlen mértékben eladósították. Hogyha nem tették volna ezt önök, hogyha nem lenne az az adósságszolgálat, amit évről évre meg kell tegyünk, akkor elmondom önnek, képviselő úr, hogy mikről tarthatnánk itt parlamenti vitanapot. Arról tarthatnánk, hogy növeljük-e 7,5-szeresére a lakásépítési támogatásokat abból a pénzből, amit megspóroltunk volna, ha a szocialisták nem veszik föl ezt a hitelmennyiséget. Arról tarthatnánk szintén egy másik vitanapot, hogy költsünk-e kétszer annyit családi támogatásokra ahelyett, hogy adósságszolgálatra költenénk. Egy harmadik vitanapot szentelhetnénk annak, hogy felére csökkentjük az áfát, mert nem kell a szocialisták adósságszolgálatát törleszteni. Egy negyedik vitanapot arra fordíthatnánk, hogy a kamatkiadások harmadából az egész társasági adót elengedhetnénk, egyévi kamatkiadásból három évig elengedhetnénk az összes cég összes nyereségadóját. Aztán jöhetne a csütörtöki vitanap, amelyben a 40 százalékos szja-csökkentésről vitatkozhatnánk, bár lehet, hogy ez már péntek volt, mert akkor szombati ülést és vitanapot is elrendelhetnénk, hogy a munkaadói és munkavállalói tb-járulékokat csökkentsük-e egyharmadával azáltal, hogy nem kell a szocialisták által felvett adósságok, hitelek törlesztőrészleteit visszafizetnünk. Ez lehetne egy egész heti napirendünk akkor, hogyha a szocialisták nem adósították volna el az országunkat.

(9.10)

Az kétségtelen, hogy az egész világon - és így nyilván ebben Magyarországon is - olyan gazdasági helyzet van, amely korábban nem nagyon látott krízis. És az is látható, hogy ez nyilvánvalóan a tervezésnek is egy nagyobb bizonytalansági faktort ad, sok ország sokszor kénytelen módosítani akár év közben is az adatait, de ez nyilvánvalóan annak tudható be, hogy óriási változások történnek körülöttünk, ha körbenézünk.

De azért nézzük meg, hogy míg Magyarországon mi stabilitásra törekszünk, és mondjuk, 4 százalék fölötti nyugdíjemelést tudtunk tavaly is az embereknek garantálni, aközben mondjuk, Romániában 2010-ben 25 százalékos közalkalmazotti bércsökkentés, 15 százalékos nyugdíjcsökkentés; Görögországban 15 százalékos bércsökkentés a közszférában, 150 ezer fős leépítés - ez még a legnagyobb, 12 ezer fős szocialista közszféra-leépítést is felülmúlja egy nagyságrenddel -, vagy a görög nyugdíjkorhatár-növelés, olasz adókedvezmény-szűkítés és nyugdíjasjuttatás-csökkentés vagy a portugál 10 százalékos áfaemelés. Tehát sok minden intézkedést mondhatnánk még, hogy más országok mire kényszerülnek.

Magyarország azonban igyekszik a saját belső termelését, piaci viszonyait javítani adópolitikával, adminisztrációcsökkentéssel, ennek köszönhetően a tavalyi év 11 hónapjában az ipari termelés 5,6 százalékkal emelkedett, és a külkereskedelmi termékforgalom is 12 százalékkal, valamint a foglalkoztatás szintje nem csökkent úgy, mint sok más európai uniós tagállamban, hanem 1 százalékkal nőtt.

Ez nyilvánvalóan több mindennek köszönhető: elsősorban annak, hogy a piaci szférában jöttek létre munkahelyek, és nyilvánvalóan a további bővülést arra alapozzuk - és a Széll Kálmán-tervnek is az a célkitűzése -, hogy a közmunkaprogramba is minél többen bekerüljenek.

Ennek többek között alapja volt, hogy nem megszorításokra építettük a politikánkat, hanem az adósságcsökkentésre és a költségvetési kontrollra. (Gőgös Zoltán és Gúr Nándor közbeszól. - Soltész Miklós: Rosszul vagytok?) És talán annak is köszönhető ez az eredmény, hogy egy bátor lépéssel, az adórendszer átalakításával, a családi típusú adórendszerrel kombinált arányos adórendszerrel összességében a nettó keresetek 6,4 százalékkal emelkedtek, ez már nyilvánvalóan tartalmazza a családi típusú adózás kedvezményeit is.

Mi tehát nem abban hiszünk, hogy megszorításokat vigyünk véghez, hanem abban hiszünk, hogy a Széll Kálmán-tervet folytatva, azokat az ön által is ismertetett nagy pénznyelő és adósságtermelő rendszereket (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), amelyek húsz évig - nem csak az önök nyolc éve alatt - adósították el az országunkat, alakítjuk át.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1   1-4   5-8      Ülésnap adatai