Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon azért kértem itt szót az Országgyűlésben, mert egy olyan problémára próbálom felhívni a figyelmet, ami bár lehet, hogy ismert sokak előtt, de mégis megoldásra vár, annak ellenére, hogy azt hittük róla, hogy egyszer már megoldottuk. Volt ugyanis egy európai uniós kötelezettségünk, amelyben az ivóvíznek a minőségét meg kellett feleltetni az Európai Unió elvárásainak, azaz olyanná kellett tenni, hogy ne csak egyébként iható legyen, hanem az egészségügy szempontjából vagy az egészség szempontjából is teljesen vállalható, és a határértéknek megfelelő legyen. Erre a magyar állam nem kevés támogatást kapott, hogy megvalósítsa, és az uniós szabályoknak megfelelően az ivóvíznek az arzénszintjét csökkentse. Jellemzően olyan területeken kellett végrehajtani ezeket az ivóvízminőség-fejlesztő beruházásokat, mint a Dél-Alföldön, Észak-Alföldön vagy például a Dél-Dunántúlon vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megye bizonyos részein.

Nem kevés európai uniós pénzt felhasználva valósultak meg ezek a beruházások, amelyektől azt várta joggal a lakosság, hogy az ivóvíz minősége csak javulni fog, egyrészt olyan tekintetben, amit ők érzékelni nem tudtak, azaz az arzénszint kimutatásában egy számottevő csökkenés lesz. Ez természetesen fogyasztásnál nem jelentkezik minőségi érzékelhető módon, azonban azon túl, hogy az ivóvíz egy nagyon rövid időre sikeresen lecsökkent arzéntartalmában, felléptek valószínűleg technológiai problémák és kivitelezési problémák miatt azok a nem várt mellékhatások, hogy sok helyen a víz ihatatlanná vált, vasas és egyéb elszíneződések kerültek bele. Egyrészt szagában, illatában, állagában, ránézésre, színére szinte egyszerre majdnem minden településen ihatatlanná váltak a vizek. És nagyobb részt a beruházásoknak egy jó százalékában szinte minden településen ugyanazokat a problémákat észlelték, ami, mint utólag kiderült, egy technológiai probléma miatt volt, hiszen maguk a kedvezményezettek egy olyan technológiát választottak ki a fejlesztés megvalósítására, amely - mint utólag kiderült - nemhogy jobbá tette a vizüket, hanem még a korábbinál megszokotthoz képest is sokkal rosszabb állapotúak lettek ezek az ivóvizek.

Itt tehát jogosan felmerült a kérdés, és a választókerületemben több település is, de legjobban talán Tiszagyenda, egy meglehetősen kis község, ennek ellenére egy komoly problémával nézett szembe, lényegében félévnyi működés után ihatatlanná vált az ő vizük. Teljes egészében olyan üledékeket tartalmazott, olyan üledékekben kioldódott anyagok voltak benne, amely nemcsak, hogy egyébként a színét, hanem a víznek a szagát, az ízét is teljesen elrontotta, és egyébként befolyásolta az összes vízzel működő berendezésüket is.

Összességében közel 300 millió forintba került tehát ez a beruházás, és amikor írásbeli kérdésemben rákérdeztem a problémára, és hogy ezt miként lehet megoldani, sajnos a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól sokkal inkább lekezelő és félrevezető választ sikerült kapni. Azonban a helyi emberek nem felejtik el, hogy mi is történt ott, őket nem lehet könnyen megvezetni egy félvállról adott válasszal. Mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy ez a beruházás, amivel védeni kívánják a hibákat, nem valósak és egy rosszul megtervezett, egy rosszul kivitelezett beruházás lett, amelynek eredménye az, hogy jelenleg a faluban mindenki bubis vagy egyébként szénsavmentes ásványvizet kénytelen venni, akár még a fürdéshez is ilyeneket kénytelenek használni, vagy egyébként megvárják azt az önkormányzat számára egyébként nagyon rossz helyzetet, hogy lajtos kocsiból vagy valami másból biztosítsák számukra a vizet. Nem elég, hogy valakinek az otthonában ilyen van, tisztelt képviselőtársaim, gondoljanak bele, milyen lehet egy közintézményben, milyen lehet egy óvodában, milyen lehet az iskolában, vagy ne adj’ isten, milyen lehet ezeknek a konyháján élni és a konyháján dolgozni ezekből a csapvizekből. Nem is csoda, az egész településen, amikor ott voltam, szinte mindenki halomszámra hordta az ásványvizet, és most már ez nem egy újdonság, ez egy több éve így lévő probléma.

A helyi lakosok, az önkormányzat folyamatosan kereste a megoldási lehetőséget, és a monstrummá duzzasztott regionális vízművekről és a minisztériumról, ÁNTSZ-ről folyamatosan pattantak vissza. Kétségkívül megállapítható tehát, hogy az állam, a kormány nem is gondolkozik úgy, hogy ezt a problémát megoldja.

Márpedig le kell szögezni, ez nem maradhat így, ez nem maradhat így Tiszagyendán, ez nem maradhat így Nagyivánon, ez nem maradhat így egyébként dél-dunántúli településeken. Nemcsak a Nagykunságban, hanem országszerte küzdenek ezzel a problémával, legyen szó akár Békés megyéről, Baranyáról vagy Jász-Nagykun-Szolnok megyéről.

Éppen ezért azt tartom a helyes megoldásnak, és erre hívom fel a tisztelt kormánynak és az Országgyűlésnek is a figyelmét, hogy most, amíg lehetőség van, vizsgáljuk felül ezeket a beruházásokat, hogy jól sikerültek-e, és miként lehetne ezeket orvosolni, hiszen még talán benne vagyunk a szerződésszegést követően abban az időszakban, amikor ez helyreállítható és megadható az a vízminőség, amit ott joggal elvárnak a lakosok, és végül olyan vizet tudnak inni, amit évtizedekkel előtte is fogyasztottak a korábbi felmenőik. Megérdemlik, és a Nagykunság is megérdemli, hogy végre iható vize legyen. Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(21.50)