Felszólalás adatai

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, magyar fiatalok olyan Magyarországot szeretnénk, ahol fiatalnak lenni jó. Olyan országot, ahonnan nem elvágyódnak a fiatalok, hanem ahol megtalálják a számításaikat. Egy olyan országot, ahol nem gátolják leküzdhetetlen akadályok a sikeres életkezdést, és egy olyan országot, ahol a felnövekvő nemzedék minden reális célja, minden reális álma meg tud valósulni.

Sajnos, be kell látnunk, hogy az elmúlt négy esztendő nem egy ilyen, nem egy fiatalbarát Magyarország megteremtéséről szólt. Négy esztendővel ezelőtt, 2002-ben önök durván átverték a fiatalokat, hiszen máig a fülünkbe csengenek a jól hangzó mondatok, az ingyenes jogosítványra, az ingyenes tankönyvre, az iskolába való ingyenes utazásra vagy akár a tízezer új kollégiumi férőhely megépítésére vonatkozó mézes-mázas ígéretek; azok az ígéretek, amelyek egy dologban egészen biztosan hasonlítanak egymásra: belőlük az égadta világon semmi, de semmi nem valósult meg.

Ráadásul az elmúlt négy esztendő nadrágszíjhúzásait valahogy mindig a fiatalokon kezdték. Először is - persze előzetes ígéretükkel szemben - drasztikusan szétverték az otthonteremtési programot. Azt az otthonteremtési programot, amely lehetőséget adott a fiatal pároknak, fiatal családoknak arra, hogy állami segítséggel önálló lakáshoz jutva, önálló életet tudjanak kezdeni, és biztonságot adó hajlék kerüljön a fejük fölé. Gyorsan eltörölték a kamatplafont, aztán csökkentették a felvehető hitel mértékét, csökkentették az adójóváírás lehetőségét, aminek következtében aztán persze növekedtek a törlesztőrészletek, újabb és újabb terheket pakolva a magyar családok vállára. És tették mindezt az igazságosság jegyében.

És mi lett a szocialista igazságosság eredménye? 70 százalékkal csökkent az államilag támogatott lakáshitel-szerződések száma, s 2005-ben csaknem 90 ezerrel kevesebb, azaz csupán 39 ezer család tudott élni ezzel a lehetőséggel. Az otthonhoz jutás lehetőségei tehát, tisztelt képviselőtársaim, a magyar fiatalok számára drasztikusan csökkentek.

Másodszorra aztán szétverték a családtámogatási rendszert. Dupla családi pótlékot ígértek, szimpla átverés lett az eredmény. Az új rendszerben pedig a családok egy jelentős része sokkal rosszabbul jár, mint korábban, az új rendszer tehát igazságtalan lett. Említsem önöknek a 13. havi családi pótlékot? A rendszeres gyermekvédelmi támogatást vagy a gyermekek után járó adókedvezményt? Talán önök már nem is emlékeznek rá, hiszen ezek már nincsenek.

Aztán harmadszorra megnehezítették az egyetemeken, a főiskolákon való továbbtanulás lehetőségét. Miután 2002-ben a pártelnökük - bár beismerte korrekt módon, hogy nem tudja, hogy mennyi, de - megígérte, hogy csökkenteni fogják a diákhitel kamatait, ehhez képest mi lett az igazság? A kamatlábak szinte az egekig nőttek.

Aztán elérték negyedszerre azt a kétes dicsőséget is, amit eddig soha-soha egyetlen magyar kormánynak nem sikerült elérni. Ez pedig az, hogy mára minden ötödik, tanulmányait befejező magyar fiatal munkanélküliként kezdi az úgymond felnőtt életét. Azaz ma Magyarországon 20 százalékos a pályakezdő-munkanélküliség.

Talán önök is megszívlelhetnék azt az északi mondást, ha már Lendvai Ildikó Hollandiára hivatkozott, én hadd hivatkozzam Finnországra: ott van egy olyan mondás, mely szerint a finn fiatal munka nélkül olyan, mint Finnország jövő nélkül. Node, tisztelt képviselőtársaim, ez a múlt.

Nézzük, vajon mi vár ránk a jövőben! Nézzük persze, hogy mit is ír a kormányprogram a magyar fiatalokról. Kicsit persze déj vu érzésünk lehet, hiszen két esztendővel ezelőtt itt, a Parlament falai között megvitattuk már Gyurcsány Ferenc korábbi kormányának programját, és valószínűleg akkor sem fogyott volna ki az a bizonyos virtuális toll, ha alá kellett volna húzni az ifjúság vagy a fiatal szót a kormányprogramban. Sajnos, most sem járnánk így, hiszen a Program a fiataloknak című fejezet még egyetlenegy teljes oldalt sem tesz ki. Ennyit sikerült, ennyi mondanivalójuk van önöknek a magyar fiatalok számára négy ilyen esztendő után. Persze, hallhattuk mi már a regnáló miniszterelnöktől, aki most az önök jelöltje, hogy Magyarország legnagyobb tehertétele az, hogy a magyar fiatalok nem akarnak külföldre menni dolgozni, nem akarnak külföldön boldogulni. Hát, igen, ilyenek vagyunk mi, magyar fiatalok, itt szeretnénk érvényesülni, itt szeretnénk megtalálni a boldogulásunkat. Talán egyébként ez volt az egyetlen őszinte mondat a szocialisták miniszterelnökétől a magyar fiatalokra nézve az elmúlt időszakban.

Három évvel ezelőtt, 2003-ban a Fidesz fiatal képviselői itt a parlamentben benyújtottak egy törvényjavaslatot, amelyben azt indítványoztuk, hogy a fiatalok sikeres életkezdésének támogatása érdekében biztosítsunk segítséget a fiataloknak az otthonteremtés, a továbbtanulás, a munkába állás és a családalapítás területén. Önök akkor ezt a javaslatunkat - persze számos más javaslattal együtt - leverték az asztalról. Csakhogy ezzel önök hadat üzentek a magyar ifjúságnak. És nézzük, mit írnak most a kevesebb mint egy oldalon: egyenlő esélyeket kívánnak biztosítani a tanulás, a munkavállalás, az otthonteremtés és a családalapítás területein.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Hol voltak önök az elmúlt négy esztendőben? Hol voltak önök akkor, amikor az önök kormánya drasztikusan szétverte az otthonteremtési programot, és lehetetlenné vált, hogy több tízezer magyar fiatal család, több tízezer magyar fiatal pár lakáshoz jusson? Hol voltak önök akkor, amikor a családok zöme rosszabbul járt a dupla családi pótlék című szimpla átverés bevezetésekor? És vajon hol voltak önök akkor, amikor elkezdtek emelkedni a diákhitel kamatai? És vajon kinek a felelőssége az, hogy mára minden ötödik, az iskolát, a tanulmányait befejező magyar fiatal a pályakezdő-munkanélküliség rémével kell hogy szembenézzen.

Nos, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, önök ehhez, ezekhez itt az elmúlt négy esztendőben csendesen asszisztáltak és hangosan tapsoltak. A mostani kormányprogram pedig világosan megmutatja, hogy önök a fiatalokat is a hintába ültetik. Csakhogy egy olyan hintába, amely állandóan hátrafelé leng. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Olyan hinta nincs. - Derültség.)

Tisztelt képviselőtársaim, pedig én azt gondolom, mi azt gondoljuk, hogy a célok világosak. Csakhogy úgy tűnik, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök ezeket a célokat félreértelmezik. Mert vajon hogyan lehet esélyegyenlőséget biztosítani a továbbtanulás területén a magyar fiataloknak a tandíj bevezetésével? Arról már nem is beszélek, hogy a választások kampányában önök bőszen visszautasítottak mindenfajta gyanúsítgatást, amely a tandíj bevezetésével volt kapcsolatban.

Persze most, hogy a reformból megszorítás lett, most, hogy a béremelésből elbocsátás, az adócsökkentésből meg adóemelés, most már bátran bevállalják azt is, hogy igen, tandíjat kívánnak bevezetni. Csakhogy mi lesz ennek az eredménye? Gazdag szülők gyermekei nyilván bátran fogják vállalni a kockázatot, hogy majd fizetnek a továbbtanulásért.

(16.30)

Szerényebb anyagi körülmények közül érkező gyerekek, fiatalok viszont ezt valószínűleg nem merik megtenni. Az a kérdésem, hogy ez az igazságosság vagy ez az esélyegyenlőség a szocialisták szótárában. Azt gondolom, hogy bármelyiket választjuk, ugyanolyan rosszul járunk.

S vajon mit tesznek, mit tettek önök a pályakezdő-munkanélküliség visszaszorítása érdekében? Az elmúlt négy évben a pályakezdő-munkanélküliség visszaszorítása területén önök szintén alkalmatlannak találtattak. Tudom én, hogy sokat beszéltek - persze furcsa módon a negyedik év végén - bizonyos Start-kártyáról, de a pályakezdő-munkanélküliség növekedésének stoptáblát mutatni ezzel sem tudtak. Márpedig mi, magyar fiatalok, tisztelt képviselőtársaim, itt, Magyarországon szeretnénk élni. A magyar fiatalok itt, Magyarországon szeretnének sikeresek lenni, itt szeretnék megtalálni számításaikat, és itt szeretnének boldogulni. Még akkor is, ha a régi-új miniszterelnök számára ez a legnagyobb tehertétel.

És persze a fiatalok is nagyon várják, mondhatni, remegve várják, hogy számukra a reformok, azaz a megszorítások mit is jelentenek. Vajon ez azt fogja jelenteni, hogy a sok-sok elbocsátott köztisztviselő között sok lesz a fiatal? Vagy a sok-sok elbocsátott közalkalmazott között sok lesz a fiatal? Vagy még tovább növekszik a pályakezdő-munkanélküliség, vagy még nehezebb lesz majd lakáshoz jutni? Vagy még tovább nehezedik a gyermekek vállalása, hiszen ez mára a szegénység vállalásának a kockázatával jár.

Szóval, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, higgyék el, a magyar fiatalok nem kérnek a hintából. Nem kérnek az újabb hadüzenetből, és nem kérnek az újabb megszorításokból sem. A szocialista-szabad demokrata kormány az elmúlt négyéves tevékenységével és a kormányprogram alig egy oldalával elvesztette minden hitelét a magyar fiatalok előtt. A fiatalok belátták, hogy önöktől nem sok jót várhatnak, éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, a fiatalok elkezdték vágni a centit.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)