Felszólalás adatai

Az előzmények világosak, hiszen a fogyasztóvédelmi bizottság ülésén került először szóba, majd később az előterjesztésben, a törvényben is feltüntetve az úgynevezett szociális temetés fogalma. Már akkor is világos volt, hogy az, amit a törvénytervezetben önök megoldásként javasolnak, arra ad választ, amit nem kérdezett senki. Ott, ahol egyébként a problémák voltak, nem ad választ az előterjesztés; továbbra sem áttekinthetők a költségek, nem világosak a szolgáltatási szerződések, sokszor számonkérhetetlen a szolgáltatások minősége. A temetési segélyt beolvasztották egy általános önkormányzati segélybe. Ez egy sajátos formája a takarékoskodásnak, hiszen így is el lehet vonni a szegényebbektől azt a támogatást, hogy gyakorlatilag megszüntetem azt a támogatási formát, és beolvasztom egy másik támogatásba, ami aztán már majd lehetőséget teremt arra, hogy esetleg abból ne tudjon részesülni.

Az előterjesztés nem ad ezekre a problémákra választ. Azt a gyanút pedig, amit már akkor is éreztünk, amikor önök először terjesztették be, miszerint ez a megszokott módszernek, technológiának, amit az elmúlt három évben oly sokszor láttunk, egyfajta újraélesztése. Államosítanak egy szolgáltatást, államosítanak azért, hogy majd később ezt újra, koncessziós szerződés keretében baráti kft.-knek már ki lehessen adni. Ígérjék meg nekünk, hogy a döntést követően sem fog arra sor kerülni, hogy a temetkezési piac újraállamosításával és magánkézbe juttatásával lefolytatják ugyanazt az eljárást, amit egyébként már a trafikok ügyében kipróbáltak!

Nem ad választ sem a zárószavazás előtti módosító, sem az eredeti javaslat azokra az embertelen megoldásokra, amiket már akkor is kifogásként felvetettünk. Képviselő asszony előttem is említett ilyet. A vitában mi is elmondtuk, hogy az az elvárás, hogy esetleg hozzátartozó nélküli állampolgár mindazon feltételnek meg tudjon felelni, ami egyébként a szociális temetéssel együtt jár, ez finoman szólva sem humánus, embertelen.

A hét végén egy picit talán fénylő sugárként jelent meg a Tisztelet Társaságának, Schmuck Andornak a levele, amit Rogán Antalhoz írt, hogy Visegrádon nem győzhet a gonoszság, emberség vagy embertelenség, a remény visszaadása, de hát a barátok közti levelezés sem vezetett célra. Önök ugyanúgy beterjesztették azt az előterjesztést. Igazán szomorú vagyok, hogy ezek szerint győzött a gonoszság, embertelenség lett, és a remény elveszett ezzel az előterjesztéssel.

Megnéztem, hogy európai uniós összehasonlításban önök honnét vehették ezeket a megoldásokat. Bizonyára tudja a kormánypárti frakció széles tagsága is, hogy leginkább a litván és a török szabályozásra hasonlít a magyarországi megoldás. Gondolom, államtitkár úr precízen átnézte az európai uniós szabályozási megoldásokat, és érdekes módon sikerült valahogy egy török és egy litván szabályozáshoz hasonló megoldást találni. Kulturális azonosságban is egészen biztosan vannak, akiknek ezek az országok állnak a szívükhöz legközelebb; szerintem mi inkább más irányba kellene hogy orientálódjunk.

És ami igazán fájó, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy önök egy általunk tett javaslatot, a kegyeleti járandóság bevezetésére tett országgyűlési határozati javaslatot úgy szavaztak le, úgy nem vettek napirendre, hogy még az esélyét sem adták meg annak, hogy ennek a javaslatnak a keretében európai uniós normákat kielégítő módon rendezzük ezt a kérdést. Olyan módon, ami egyébként a szociális biztonságot és az emberi méltóságot is erősítené. Nagyon sok olyan eleme van az előterjesztésnek, amire nem ad választ, ebből hármat emelnék ki, ami egyébként problémákat is fog önöknek okozni. Például a hamvasztó üzemek piaci körülmények között működnek, önköltség alatt nem rendelhet szolgáltatást az állam tőlük, merthogy ez törvénysértő.

Hölgyeim és Uraim! Önöknek egy lehetőség biztosan adott: visszavonják ezt a javaslatot, és napirendre veszik a miénket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)