Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Vejkey képviselőtársam egyháztörténeti és társadalomfilozófiai megalapozottsága után egy nagyon profán, földhözragadt fölszólalással készültem.

Van abban valami szimbolikus, hogy hat évvel a második Orbán-kormány megalakulása után itt össze kellett jöjjünk egy ilyen vitanapra, hiszen akkor a miniszterelnök úr szavai szerint hatalmas harcot kellett volna kezdenie ennek a kormánynak az offshore lovagokkal szemben, ami aztán persze nem történt meg. Az akkori választási ígéretek és a miniszterelnök úr fülkeforradalmi hevülete a társadalom többségében, persze akkor is különösen a Fidesz-KDNP szavazóiban azt az érzetet keltette, hogy valami érdemi változás várható ebben a kérdésben, de mint ahogy sok minden másban, ebben is csalódni kellett, nem értek véget a visszaélések, a strómanok kora és az offshore praktikák kora sem ért véget.

2010. május 10-én, az Országgyűlés alakuló ülésén Orbán Viktor a következőképpen lelkesítette az ő híveit itt az Országgyűlésben: „Le fogjuk győzni az ingatlanpanamákat, a hatalommal való visszaélés technikáit, a felelősség alóli kibúvás kísérleteit. Le fogjuk győzni az offshore lovagok praktikáit és az érdemtelen állami kifizetéseket. Le fogjuk győzni a nemzet fővárosát tönkretevő korrupciót és pazarlást. Le fogjuk győzni a múltat, mert Magyarország egységesen úgy döntött, hogy le kell győzni.” Nagyon szép szavak. A lendület, ha volt egyáltalán akkor is lendület és igaz szándék ezek mögött a szavak mögött, nagyon hamar megtört. Itt már elhangzott ez az idézet, de valóban idekívánkozik, maga Orbán Viktor mondta az egyik diplomáciai tárgyalása során, hogy ne azt nézzük, amit ő mond, hanem amit tesz; lényegében ez a hazugságnak egy nagyon polkorrekt megfogalmazása. Az történt, hogy ezek a szavak utána teljesen terméketlenek maradtak.

A gazdasági visszaélések felderítése, a felelősök elszámoltatása elmaradt, a súlyos száz- és ezermilliárd számra magánzsebekbe vándorolt adóforintok pedig nem kerültek vissza az államkasszába, ehelyett pedig a mindent átszövő, ipari méretű korrupciónak lehetünk a szemtanúi. A Fidesz, amely 2010 előtt tiszta kezeket ígért, ma mocskosabb kezekkel irányítja az országot, mint az elődei. A napvilágra került offshore ügyletek legnagyobb részének ugyanis kiindulópontja a korrupció, a törvénytelenül, a közvagyon kárára megszerzett pénzek elrejtésének ugyanis ez az önök számára egyik bevett módja. A korrupció és az offshore-ozás lényegében ‑ bármilyen eufemisztikus is ‑ úgy viszonyul egymáshoz, mint anya a gyermekéhez, egyik szüli a másikat, a korrupció szüli az offshore-ozást, ahol offshore-ozás van, ott korrupció van, és ahol korrupció van, ott előbb-utóbb offshore-ozás lesz.

Való igaz, hogy az Alaptörvény és a kapcsolódó állami vagyon védelmére hivatott jogszabályok megalkotásával 2012-ben önök látszólag kizárták az átláthatatlan szervezeteket a közpénzekből való részesülésből, de az az egész mondatban a lényegi szó és kifejezés, hogy „látszólag”, tehát sajnos itt ezen a kifejezésen van a hangsúly. A gyakorlatban ugyanis az történt, hogy a saját maguk által megalkotott rendelkezésektől függetlenül, azokra fittyet hányva nemhogy nem változtattak az állam és az offshore világ viszonyán, hanem még nagyobb teret engedtek az ilyen jellegű visszaéléseknek.

A Jobbik volt az, amely az offshore mutyik elleni harcnak is elsőként az élére állt, szakértői munkacsoportot állítottunk föl, és amire önök is talán bizonyára emlékeznek, 2013 legelején kérdéssorozatot intéztünk a kabinethez, így szólt egyébként a kérdés: milyen tulajdonosi struktúrájú szervezetek részesülnek az Európai Regionális Fejlesztési Alap és Magyarország költségvetése által közösen biztosított forrásokból? Kérdéseinkkel hosszú hónapokon keresztül bombáztuk a kormány politikusait, a kormány vezetőit, önök előtt tártuk azokat a Cipruson, a Marshall-szigeteken, Gibraltáron, a Seychelle-szige­teken, illetve egyéb egzotikus országokban jegyzett, ismeretlen tulajdonosokkal bíró szervezeteket, amelyek többszörös törvényi tilalom ellenére több tíz milliárd forint vissza nem térítendő EU-támo­ga­táshoz jutottak.

Jóllehet, a kérdéseinkre igazából érdemi választ soha nem kaptunk, de azért azt mégis elértük, hogy egy idő után már a kormány számára is vállalhatatlan volt a helyzet fenntartása, és talán ennek volt betudható és köszönhető, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól, Németh Lászlóné egykori miniszter asszonytól valamennyi, uniós fejlesztési források felhasználásához kapcsolódó fejlesztéspolitikai feladatkör elvonásra került. A kormányból akkor távozni kényszerült Molnár Ágnes fejlesztéspolitikai államtitkár, illetve helyettes államtitkára, Nyikos Györgyi is, végül pedig magát a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget is megszüntették.

Mondanom sem kell egyébként, hogy a helyzet azóta sem rendeződött, egyrészt továbbra sem tudjuk, hogy valójában kik kaptak támogatást ezen offshore szervezeteken keresztül, és azt sem tudjuk, hogy ezek az összegek egyáltalán visszafizetésre kerültek‑e. A gyakorlati eredmények hiányának ellenére azért azt ismerjük el, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter 2014. április 1-jén ‑ lehet, hogy valamiféle aznapi tréfaként, de mégiscsak ‑ legalább közzétette a saját vizsgálatának eredményét, és ezzel is megerősítette a Jobbik állításainak igazát.

De hát innentől kezdve jött a történet még drámaibb és még döbbenetesebb része, ugyanis, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, a 260 cég között, amelyet a Miniszterelnökség átláthatatlan szervezetként nevesített, tucatjával találunk olyanokat, amelyek ma is dúskálnak az állami megrendelésekben: a legnagyobb állami szervek, mint az Országos Rendőr-főkapitányság, a Gyemszi, a Magyar Nemzeti Bank háttérintézménye, a Pénzügyi, Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft., az Állami Egészségügyi Ellátó Központ, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, és most kapaszkodjunk itt össze mindahányan ‑ nem vagyunk sokan ‑, a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság is (Közbeszólások a Jobbik és az MSZP soraiban: Ajaj! ‑ Hú! ‑ Hi­hetetlen!),nemegyszer hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban, ami magyarán annyit jelent, hogy direkt az offshore szervezeteket kérik fel az ajánlattételre. Tehát hiába mindenféle vizsgálat, szégyenlista, amit önök állítanak össze, zavartalanul folyik tovább a korrupció, a visszaélések, az offshore üzelmek.

Nyilvánvaló ‑ és ezt is azért ki kell mondani ‑, hogy mindez nem történhet másképp, csak a kabinetnek és ezen belül is magának a miniszterelnöknek a jóváhagyásával. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a HM EI Zrt. igazgatósági elnökének, dr. Maróth Gáspárnak az ügye. A több mint négyezer főt számláló állami cég igazgatósági elnöke olyan offshore kapcsolatokkal bír, amelyet sem maga, sem az illetékes szakminiszter nem cáfolt, sőt a miniszter úr egyenesen meg is erősítette ezeket a szavakat 2016 derekán. Hat évvel az offshore lovagok elleni hadüzenet után a következő feleletet adta nekünk írásban, amikor kiderült, hogy a legnagyobb háttérintézmény igazgatósági elnöke offshore-ozik; idézem: „A Honvédelmi Minisztériumnak nem áll olyan információ a rendelkezésére, amelyből megállapítható, hogy dr. Maróth Gáspár üzleti kapcsolatai a beosztása betöltésével összeférhetetlen lenne vagy biztonsági kockázatot jelentene.” Tehát a hivatalos álláspont szerint, ha ma a milliárdos volumenű közpénzekkel gazdálkodó állami szervezetek vezető tisztviselői egyúttal offshore bizniszekben is érdekeltek, érintettek, akkor az egyáltalán nem jelent biztonsági kockázatot, összeférhetetlenséget meg végképp nem.

Minden jel arra mutat, hogy a XX. század pártjai az offshore kísértésének egyszerűen képtelenek ellenállni. Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Veres János, Puch László nevei után hasonlóan jól csengő nevek jönnek: Seszták Miklós, Andy Vajna, Horváth Zsolt és Kerényi János. Kerényi János, aki tudomásom szerint nemcsak hogy még mindig országgyűlési képviselő, de a Fidesz politikai párt közép-ma­gyar­országi regionális igazgatója is, ő az, akiről nemrégiben kiderült, hogy szinte az egész család offshore szervezetekben érdekelt. Miközben a miniszterelnök úr ‑ ahogy már többször utaltam rá ‑ harcosan küzd az offshore lovagok ellen, úgy tűnik, hogy a legszűkebb környezetében, a legfőbb tanácsadói körében ezt elnézi.

2013. március 28-án a miniszterelnök úr mondta az alábbiakat, tőle fogok ismét idézni: „A magyarok, tisztelt Ház, elszántak abban is, hogy a trükközést kiszorítsuk a közpénzek felhasználásából. Szinte egyhangú elvárás az, hogy ne lehessen a magyar adófizetők pénzét például offshore cégeken keresztül eltüntetni, ahogy ez az előző korszakban napi gyakorlattá vált.” Most itt Kerényi Jánossal kapcsolatban, úgy tűnik, hogy ez a szinte egyhangú társadalmi elvárás a miniszterelnök urat azért nem kötelezi, folytatja a korábbi vagy az előző kormányok napi gyakorlatát, ahogy ő fogalmaz.

A legfájóbb egyébként ebben a jelenségben az, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök ezt még ráadásul meg is ideologizálják, azt mondják, hogy itt valójában a nemzeti tőkésosztály megerősítése zajlik, ami a nemzet érdeke.

(16.40)

„Amit mi korrupciónak hívunk, az valójában a Fidesz lényege.” ‑ mondta ezt az önök egyik fő ideológusa. Tehát valójában nekünk még örülnünk is kellene ennek, mi nem vesszük észre azt a történelmi folyamatot, azt a társadalmi igazságtételt, amit önök itt korrupciós offshore-ozás kapcsán megengednek és végigvisznek. Tehát nem pusztán arról van szó, hogy átláthatatlan offshore szervezeteken keresztül ügyes és tehetséges üzletemberek a megkeresett pénzt kimenekítik és elkerülik az adófizetési kötelezettséget, hanem sajnos arról is szó van, hogy kifejezetten a magyar emberek által befizetett adóforintokat szivattyúzzák ki offshore-ozáson keresztül. Ennek a jelenlegi kormányzatnak azért van szüksége erre a gyakorlatra, hogy a jogosulatlanul megszerzett támogatásokat, a többszörösen túlárazott állami megrendelések tisztességtelen hasznát elrejtsék az ország szeme elől.

Azt gondolom, hogy a fenti példák is igazolják, hogy jogos társadalmi elvárás lenne, hogyha önök is követnék a Jobbik példáját az offshore-ozás ügyével kapcsolatban. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. ‑ Hollik István: Azt nem szeretnénk követni!) Ugyanis mi voltunk az a párt ‑ és akkor most érdemes figyelni, mert látom, hogy megmozgattuk, Boldog képviselő úr is egyre élénkebb, és engem ez nagy örömmel tölt el, de majd mindjárt adok még lehetőséget, hogy további élénkülést lássunk ‑, amikor a családtagjaink vagyonnyilatkozatának nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban a Jobbik képviselői a velünk egy háztartásban élő családtagok vagyonnyilatkozatát nyilvánosságra hozták, akkor például felajánlottuk önöknek is, hogy ezt önök is megtehetnék. Várjuk azóta is, de önök ezt nem merték megtenni. (Boldog István: Az enyém nyilvános!) Aztán, amikor a brókerbotrány kirobbant, akkor szintén a Jobbik képviselőcsoportja nyilatkozott büntetőjogi felelősségének a tudatában arról, hogy nem menekítettünk ki pénzt a brókercégekből. Szerettük volna, hogyha önök kis, akár Bánki Erik, akár Boldog István, akár a többi képviselőtársunk is megteszi, hogy önök sem menekítettek ki pénzt a brókercégekből azoknak a bedőlése előtt, hiszen ez bűncselekmény.

Önök erről sem nyilatkoztak. És most, amikor az offshore botrány az egész világot lázban tartja, mi nyilatkoztunk arról, hogy nem vagyunk érintettek semmilyen offshore ügyletben, és nemcsak hogy mi, hanem a családtagjaink sem. Önök erről sem hajlandók nyilatkozni. Önnek is egyébként, képviselőtársam, van erre lehetősége, úgyhogy várjuk azt a papírt, amit alá mernek írni. Ugyanis gondolkodjunk józan paraszti ésszel: azzal, hogy önök egy papirost nem mernek aláírni arról, hogy sem én, sem a családtagjaim nem érintettek az offshore cégekben, azzal önök szerint mit bizonyítanak a magyar állampolgároknak? Egy papírost nem mernek aláírni, hogy sem én, sem a családtagjaim. Ezzel, elmondom önöknek, azt bizonyítják, hogy önök között igenis vannak olyanok, akik érintettek, ennyire egyszerű, önök ezt bizonyítják. Önöknek a mindenkori közérdeket kellene képviselniük, de nem ezt teszik, offshore cégek és strómanok mögé bújva sütögetik a pecsenyéjüket a nemzet kárára.

A visszaélések elharapózása egyébként a magyar gazdaságra is elképesztő mértékű károkat ró, ami nyilvánvalóan a magyar gazdaság adataiban is meg fog mutatkozni. De ennél a hatásánál is jóval veszélyesebb az, hogy ez a mentalitás, amit önök mutatnak és ez a fajta megengedő, sokszor arrogáns stílus, amivel leplezik a saját piszkos ügyeiket, ez szépen lassan leszivárog a társadalom különféle szöveteibe. Ennek a káros hatásait még igazából fel sem tudjuk mérni. Arról nem is beszélve, hogy az a fajta korrupció, az a fajta politikai hozzáállás, amit önök mutatnak, mennyire kontraszelektálttá teszi a magyar vállalkozói társadalmat, mert azt üzeni a magyar vállalkozóknak, hogy nem lehet csak úgy labdába rúgni, hogyha valaki belép az önök piszkos hálózatába. Ezek az ügyek pedig nemzetközi szinten is komoly figyelmet keltenek most már, és lassan önöknek is rá kellene ébredniük arra, hogy nem lehet egy országot és nem lehet egy nemzetet folyamatosan ilyen ügyek mellett az orránál fogva vezetni.

Higgyék el, most önök azt hiszik, hogy bármit megengedhetnek maguknak, de előbb-utóbb el fog jönni az igazság pillanata. Önök most ezekkel az ügyekkel a saját sírjukat ássák, és 2018-ban, amennyiben végre átlépünk ebből a hosszú XX. századból a XXI. századba, és a Jobbik leváltja a jelenlegi kormányt (Dr. Völner Pál: Négy éve is ezt mondtad.), akkor a XXI. századi kormánynak az első és legfontosabb feladata az kell hogy legyen, hogy az önök piszkos ügyeit, a strómanjait, a korrupcióját, az offshore ügyeit és minden egyes korrupciós ügyét felszámolja, elszámolja, és véget vessünk annak a XX. századnak, amiben önök még mindig szeretnek lubickolni.

De ne lubickoljanak benne, mert el szeretném önöknek árulni, hogy ez egy mocsár. Úgyhogy jó lenne, ha ebből a mocsárból Magyarországot is kimentenék. Önöket nem biztos hogy ki fogjuk menteni ebből a mocsárból. De egy dolgot mindenképpen szögezzünk le: amikor önök bennünket vagy bárkit offshore-ozással vádolnak, akkor bagoly beszél verébnek, hogy nagyfejű.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Úgy van! ‑ Taps a Jobbik padsoraiból.)