Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Képviselőtársam előttem jó pár kérdést szóba hozott már, de valóban a téma fontosságára való tekintettel, meg hogy ezzel a kérdéskörrel én viszonylag régóta foglalkozom, hiszen itt megnéztem közben a parlamenti honlapot, 2013 óta 37, Nacsa képviselő úrnak mondanám, 37 írásbeli kérdést tettem föl ezzel az üggyel kapcsolatban, a legutóbbit 2019. február 5-én. Az összes 37 kérdés azzal foglalkozott, hogy visszaélnek a magyar kettős állampolgárság intézményével, hogy igenis a kormánynak kellene valamit tenni ebben az ügyben.Erre valóban eltérő válaszok érkeztek. Általában az volt, hogy hess innét a francba, butaságokat kérdez a képviselő, nincs ilyen probléma. Ha nincs ilyen probléma, akkor minek hozzák be ezt a mostani módosítást? Akkor miért szónokolnak arról, hogy végre itt a megoldás, amivel ki lehet szűrni ezt?

Arról beszélt Nacsa képviselőtársam, hogy a rendszer időben kiszűri. Hát, ha a rendszer időben kiszűri, akkor minek ez a javaslat? Nekem a Belügyminisztérium azt a választ adta, hogy a lehetőségekhez mérten tudják csak ellenőrizni a leadott okmányok hitelességét. Ha a rendszer időben kiszűri, akkor nem a lehetőségekhez mérten nézik ezt meg, hanem mindenkit megfelelően le tudnak ellenőrizni.

Természetesen nem igaz ez az állítás, a rendszer nem tudja időben kiszűrni ezeket az anomáliákat. Bizony ez azért veszélyes, nemcsak az európai uniós biztonság meg a schengeni határőrizet meg a terrorizmusveszély meg a migránsveszély miatt fontos ez, hanem azért is, amiről a jobbikos képviselőtársam is beszélt, hogy ez egy szimbolikus gesztus volt a határon túli magyarok irányába, aminek valóban van egy pátosza, van tényleg egy szimbolikája, ami a nemzethez való tartozást is kifejezi. És az nem jó, hogyha ezt bűnözői körök anyagi haszonszerzésre tudják használni. Ráadásul nem is magyar bűnözői körök, mert akkor legalább magyar testvéreinkről lenne szó, hanem szerb, ukrán és egyéb más bűnözői körök használják ki ezt a kiskaput vagy ezeket a lehetőségeket, hozzáteszem, magyar ügyintézői, hivatalnoki, polgármesteri segítséggel.

A köztársasági elnök 177 embertől vonta vissza az állampolgárságát az elmúlt időszakban. Nekem a Belügyminisztérium azt válaszolta, hogy 2016-ig  nem ’19-ig  több mint 2500 esetben indítottak eljárást. Tehát ez azt jelenti, hogy köszönőviszonyban sincs a visszavont állampolgárság és a valós problémahalmaz, ami itt az asztalunkon hever. (Dr. Vitányi István közbeszól.) Én ezt értem. Nyomjon egy gombot, Vitányi képviselőtársam, meg fogom hallgatni, mert érdekel a véleménye. Ha bekiabál, akkor nem tudok rá válaszolni, az a baj, mert nem hallom egészen pontosan, hogy mit mond  öregszem én is. Tehát ami a lényeg, hogy bizony-bizony fontos az, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon az Országgyűlés.

Én azt megértem, hogy Nacsa Lőrinc nem szeretne korábbi idézeteket hallgatni, mert ezek a korábbi idézetek kellemetlenek az önök számára, mint ahogy vannak idézetek, amelyek a mi számunkra is kellemetlenek, félreértés ne essék. De ettől még igaz, hogy Martonyi János és a Fidesz nem akarta a kettős állampolgárságot bevezetni a határon túli magyar testvéreink számára. De Németh Zsolttól is hozhatnék önnek  csak az idő miatt nem teszem  számos olyan idézetet, ami arról szólt, hogy mindig arról beszéltek, hogy ez a kérdés nem aktuális. Nem azt mondták, hogy nem lesz ilyen, hanem arról beszéltek, amikor az első Orbán-kormány idején ezzel a határon túli politikusaik és kormányzati tisztségviselőik foglalkoztak a határon túli magyar szervezetek felvetéseire, hogy ez a kérdés nem aktuális most. (Bencsik János, Jobbik: 2009-ben.)

Aztán hirtelen aktuális lett ez a kérdés, és ebben, azt kell mondjam, bár Bencsik képviselőtársam szemérmes volt, mert az én írásbeli kérdésemre válaszolta azt Lázár János, amit válaszolt, de ami a lényeg, hogy igenis ebben van igazsága a Jobbiknak, hogy bizony az ő politikai nyomásukra kezdtek önök ezzel foglalkozni 2010 után. Nem arról volt szó, hogy önök ezt megígérték. Nem ígértek meg semmit sem ebben a kérdéskörben, kínosan kerülték ezt a témakört, pont azért, mert számos problémát és külpolitikai problémát is fölvethet  és föl is vetett  ez a kérdés. Ettől függetlenül igaz az az állítás, hogy bizony politikai nyomásra történt ennek a törvénytervezetnek a parlamentbe való behozása, és valóban ennek alapján született egy nagyon tisztességes, 98 százalékos támogató döntés.

Még egy kérdést azért hadd hozzak ide. Azért ebben az egész állampolgársági kérdésben volt még egy nagyon fontos érv az önök számára, ez pedig a szavazatszerzés volt. Semjén Zsolt állandóan győzelmi jelentéseket hirdetett, hol ötszázezer új állampolgárt ígért, utána már egymillió új állampolgárt ígért a miniszterelnöknek, és mindig büszkén jelezték is, hogy kipipáltuk az újabb és újabb sarokszámokat, mint egyfajta termelési értekezlet. Teljesen világos, hogy ezt önök fölhasználták arra, hogy tulajdonképpen szavazatokat szerezzenek a határon túlról. Ez szerintem legalább annyira problémás lehet, ha már pátoszról, szimbolikáról beszélünk, mint adott esetben bizonyos bűnözői körök tevékenysége a visszaélések tekintetében, hiszen ezzel megint csak egy kicsit lealacsonyítják ezt a kérdést mezei szavazatszerzésre, miközben szerintem ez egy sokkal szimbolikusabb, nemesebb kérdés, mint hogy pusztán csak arról szóljon, hogy hogyan tudjuk a határon túli szavazókat megszerezni, és ezáltal támogatást bővíteni a magyarországi választásokon.

Hozzáteszem, ebben szerintem a mi álláspontunk sokkal őszintébb és tisztességesebb, ugyanis egy biztos: a Magyar Szocialista Párt a határon túlról túl sok szavazatra nem számíthat. Tehát magyarul, mi annak ellenére támogattuk ezt a kezdeményezést akkor 2010-ben, hogy pontosan tudtuk, hogy ez a mi számunkra ilyen értelmű, ilyen típusú politikai előnnyel egészen biztosan nem jár, és nem is fog járni még hosszú időn keresztül. Ennek ellenére mondom én azt, hogy bizony ez egy helyes akkori döntés volt, és nem véletlen, hogy akkor frakcióvezetőként én amellett kardoskodtam, hogy a frakcióm támogassa ezt a kezdeményezést. Ez bizony sikerrel is járt, hiszen az MSZP-frakció akkor támogatta ezt a kezdeményezést.

Amiről Varga László képviselőtársam beszélt, hogy lehetett látni előre, hogy ez a fajta konstrukció fog problémákat fölvetni, és nemcsak az ellenzéki képviselők beszéltek arról, hogy bizony visszaélésszerűen használják ezt a lehetőséget különböző bűnözői körök, hanem bizony például a vajdasági főkonzul, azt hiszem, a Pannon TV-nek, ha jól emlékszem, adott egy interjút, amiben elmondta, hogy szerb bűnözői körök bizony fölhasználják ezt a lehetőséget, és visszaélnek ezzel a lehetőséggel. Az önök idejében, az önök által kinevezett főkonzul beszélt erről. De egyébként 2013-ban már konkrét eseteket említettek a Délvidéken, Erdélyben és Kárpátalján is, hogy bizony ilyen visszaélések történnek, és bizony pénzért árulják a magyar állampolgárságot. Igen, megtaláltam, a Pannon TV-ben mondta ezt az akkori magyar főkonzul, és arról beszélt, hogy erre külön iparág jött létre Szerbiában.

Ezért mondjuk mi azt, hogy bizony egy kicsit későn jött ez a megoldás, de jobb későn, mint soha, és talán mégiscsak volt értelme a sok kérdésfeltételnek, hogy erre végre valamit lép a kormányzat.

Egyet szeretnék hozzátenni még, hogy ez nem egy százszázalékos megoldás, államtitkár úr, ugyanis azokat a bűncselekményeket nem tudja kiszűrni, amikor az ügyintéző segítségével történik ez a fajta csalás. Tehát magyarul, kellene még továbblépni ebben a tekintetben, hiszen ez bizonyos szempontból egy jó lépés a helyes irányba, de egészen biztosan kellene még bátrabb lépéseket tenni annak érdekében, hogy a csalás lehetőségét teljes mértékben vagy legalábbis ahhoz közeli léptékben lehessen kiszűrni.

Éppen ezért én megint azt fogom javasolni a frakciónknak, hogy ezt a kezdeményezést támogassa, a kormányzati előterjesztést fogadja el a parlamentben is, még akkor is, ha szerintünk, szerintem ennél többet kellene tenni annak érdekében, hogy ki tudjuk szűrni ezeket a csalásokat, és ezáltal valóban semmilyen árnyék ne vetüljön bűnözői körök részéről erre az intézményre, erre a szimbolikus, nemzeti összetartozást kifejező intézményrendszerre. Hiszen valószínűleg az összes törvényalkotónak a szándéka az volt, hogy ez egy szimbolikus, pozitív és olyan kezdeményezés legyen, amiről az Országgyűlésben inkább csak pátosszal vagy inkább elismeréssel lehessen beszélni, nem pedig különböző bűncselekmények kapcsán kelljen újra és újra szóba hozni. Köszönöm, elnök úr, a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

(14.40)