Felszólalás adatai

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A globalizmusról szeretnék néhány szót szólni. Tekintettel arra, hogy készülnek a pártprogramok, és lassanként az egész társadalom elkezd készülődni a következő kormányzásra, ideje, hogy meghatározzuk pontosan a viszonyunkat ehhez a jelenséghez, amely anélkül, hogy megítélnénk, semmiképpen, egyáltalán nem kezelhető.

Van egy tévhit ebben a társadalomban, amely szerint a globalizmussal szembeszállni kisméretű társadalmaknak, kicsike kis gazdaságoknak, mint amilyen a miénk is, egyszerűen képtelenség. A globalizmus és közöttünk a túlerő, a viszonyok akkorák, hogy mi eleve reménytelen helyzetben vagyunk - mondják ezek az erők, amelyek a globalizmus szekerét tolják. Azt hiszem, abban a világméretű felzúdulásban és gondolkodásban, amelyet a világ legjobb közgazdászai fejtenek ki, és amelyhez most már nagyon sokan csatlakoznak, ez az elmélet vagy pontosabban ez a híresztelés tarthatatlan. A kis népeknek is megvannak, meg kell legyenek az eszközeik a globalizmussal szemben, mert ha ezeket nem építik ki maguknak, akkor a globalizmus valóban elnyeli, és először ezeket a kis népeket és kis társadalmakat nyeli el.

A globalizmusról tudni kell, hogy a globalizmus nem egy történelmi fejlődés eredménye, hanem egy politikai elhatározás, egy politikai terv szüleménye. A globalizmus támogatói a Világbank, az IMF, az OECD és egy csomó, de nem nagyon sok tőkespekuláns, akik ebből az egészből igen nagy hasznot húznak.

Az ellenfelei nincsenek annyian, mint amennyien lehetnének, mert a globalizmus a szolgálatába állította a telekommunikációt, és az emberiség nagyon nagy része, túlnyomó része egyáltalán nem is tudja, miről van szó.

(13.30)

Népek élnek úgy, szenvedve, tönkretéve a globalizmus által, hogy még arról sincsen fogalmuk, hogy mi miatt és mitől szenvednek. A globalizmusnak van egy alapelve: a tőke, a kereskedelem szabad, korlátozás nélküli forgalma országhatárok és társadalmak között. Ezek a követelmények, a globalizmus kereskedelmi, szabadkeres-kedelmi követelményei rendszerint szoros, egyenes ellentétben állnak a társadalmak szociális igényeivel.

Manapság úgy fest a helyzet, hogy a globális kereskedelem parancsol a nemzetgazdaságoknak, és az állam tönkretételével, másodrendűvé fokozásával a globalizmus szolgálatába állítja a társadalmat.

Ma a gazdasági szempont, a haszonszerzés szempontja fölötte áll a társadalom, az emberi élet igényeinek, és szolgálatára kényszeríti. A globális piacgazdaság legyűrte az államokat, legyenek azok akármekkorák, és semmi más nem tud ellenállni a globalizmusnak, mint a gondolkodás és a nemzeti összefogás.

Ezért tehát most, amikor programokat készítünk, elsőrendű fontosságú, hogy tudjuk, hogy nekünk, magyaroknak van lehetőségünk mérsékelni a globalizmus pusztítását, társadalmunkra való ránehezedését, hogy nemzeti összefogással igenis teremthetünk magunknak újra szociális piacgazdaságot, nem pedig globális társadalmat. Ha ez nekünk sikerül, akkor megmenekülünk, és ha nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel, akkor valóban elnyel bennünket a globalizmus.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)