Felszólalás adatai

BERÉNYI LAJOS, a Közbeszerzések Tanácsának elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt köszönöm a hozzászólásokat; azokét is, akik támogatták a jelentést, és természetesen azokét is, akik csak részben vagy nem támogatták.

A vita kétségtelenül rendkívül érdekes volt. Ez igaz akkor is, ha a vita jelentős része nem a Közbeszerzések Tanácsának jelentéséről szólt. Azt kell mondjam önöknek - és ez vonatkozik a '98-as, a '99-es és a 2000-es beszámolóra is, de mondhatnám a '96-ost és a '97-est is, hiszen a tanács a törvény előírásainak megfelelően minden évben beszámolt -, hogy a tanácsnak az Országgyűlés, a törvény azt a fölhatalmazást adta, hogy a közbeszerzések tisztaságáról, átláthatóságáról és saját munkájáról adjon számot. Ennek megfelelően minden jelentés arról szól, ami a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozik.

Az Európai Unióban is úgy van egyébként - ahol a közpénzek elköltésének a közbeszerzés egy nagyon fontos formája -, hogy emellett nemzetközi szervezetek, a Világbank, a Nemzetközi Beruházási Bank és a saját nemzeti hatóságok előírhatnak más pályáztatási rendszereket is. Elő is írnak. Magyarországon is a Phare-pénzek fölhasználása nem a magyar közbeszerzési törvény alapján történik, hanem a Phare játékszabályai szerint.

Mi azonban arra kaptunk fölhatalmazást, hogy erről adjunk számot. Ezért én nagy tisztelettel szeretném megjegyezni, hogy az autópálya-építéssel kapcsolatos vita persze nagyon érdekes, de a Közbeszerzések Tanácsa nincs abban a helyzetben, hogy az autópálya-építésről számot adjon. A Közbeszerzések Tanácsa egyet tud mondani, hogy az autópálya-építés abban a konstrukcióban - beleértve az 1/d pont alapján kapott kormányfelhatalmazást -, amiben történik, nem tartozik kötelezően a közbeszerzési törvény hatálya alá. Ennek következtében nyilván nem is számolhattunk be róla.

De mondanék azért mást is. Ha vannak, akik elolvasták visszamenőleg annak az öt évnek a jelentéseit, amelyeket letettünk, megállapíthatták, hogy a tanács a beszámolójában soha nem foglalkozott konkrét termékekre, konkrét relációkra, konkrét cégekre vonatkozó értékelésekkel - azon egyszerű oknál fogva, hogy erre nincs törvényi fölhatalmazása. Ennek megvolt a logikája, amikor '95-ben az Országgyűlés így döntött, többéves előkészítő munka után, ami még '92-ben kezdődött. Tudniillik a Közbeszerzések Tanácsát úgy hozta létre a törvény, hogy van a tanács, ahol ott ülnek a központi szervek, az ajánlatkérők - ezeken kell érteni a kamarákat, szakmai kamarákat, önkormányzatokat -, az ajánlattevők: a Vállalkozók Országos Szövetsége, Gyáriparosok Szövetsége, szövetkezetek képviselői paritásos alapon. A tanács tevékenységében nyilvánvaló, hogy a tapasztalatok alapján a tanács általános következtetéseket tud levonni.

A Közbeszerzések Tanácsának felügyelete alá tartozik - munkáltatói jog szempontjából is - a Közbeszerzési Döntőbizottság, amely szakmailag egyébként a törvény szerint teljesen független szervezet. A tanács ennek a döntőbizottságnak semmilyen utasítást nem adhat, sőt még a döntőbizottság elnöke sem adhat utasítást az eljáró tanácsnak, amely egy háromtagú eljáró tanács, hanem teljes mértékben saját vizsgálataik, döntéseik alapján kell hogy meghozzák a döntéseket. Ott vannak a konkrét döntések, az elmúlt évben 700.

(18.30)

Ezek a döntések viszont részletes indoklással, teljes terjedelmükben megjelennek a Közbeszerzési Értesítőben. A Tanács nem is tehetné meg, ha most az autópálya-példát veszem, hogy egyszer állást foglal újsághírek vagy valamilyen egyéb információk alapján az autópálya-építés ügyében, utána valaki jogorvoslati kérelmet nyújt be a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz, és akkor a Közbeszerzési Döntőbizottság a döntésénél azt kéri számon, hogy a Tanács az adott, konkrét ügyben hogy foglalt állást, amivel egyébként lehet, hogy a döntőbizottság állásfoglalása jogi szempontból pontosan ellentétes lesz. A törvénynek egyértelmű és világos elképzelése volt a magyar közbeszerzési irányító szervezet kialakításáról.

Ha már az autópályát említették: azért sem lehetett információnk, mivel 2000-ben, megnéztük, a 700 jogorvoslati kérelem közül egyetlenegy sem vonatkozott az autópálya-építésre. Tehát egyetlen olyan jogorvoslati kérelem nem érkezett be 2000-ben, amelyben valaki, bármelyik cég vagy szervezet kifogásolta volna, hogy miért mellőzték a közbeszerzési törvényt az autópálya-építésnél. 2001-ben, ha már felmerült ez, elmondom, egy ilyen jogorvoslati kérelem érkezett be, a Közbeszerzési Döntőbizottság azt elbírálja. A 2001. évi jelentésünkben erről számot tudunk majd adni. 2000-ben nem volt ilyen vizsgálati kérelem. Ennek következtében, ha mi itt bármit leírtunk volna az autópálya-építéssel kapcsolatban, azt hiszem, nem a Közbeszerzések Tanácsának a feladatkörébe tartozó kérdés lett volna.

Rossz az a példa, elnézést kérek a kifejezésért, amely az Állami Számvevőszékre vonatkozott. Az Állami Számvevőszéknek egészen más jogosítványai vannak; amikor ellenőrzéseket folytat, akkor természetesen megnevez konkrét szervezeteket, konkrét termékeket vagy konkrét üzleteket.

Bár a javaslattevők már nincsenek itt, ennek következtében arról a javaslatról, ami a gazdasági bizottság javaslatával szemben módosító javaslatként elhangzott itt, azt gondolom - bár csak előzetes véleményt tudok mondani -, hogy a Tanácsnak nincs arra kompetenciája, hogy akár októberig, akár bármilyen időpontig az autópálya-építésekkel kapcsolatosan pótlólagos jelentést készítsen az Országgyűlés számára. Ezt nagyon egyértelműen szeretném rögzíteni.

A másik, röviden - most már nem szeretném egyébként hosszan az idejüket igénybe venni -: lehetne sok mindenről véleményt nyilvánítani, de már beszéltünk azért a törvény minősítéséről és a további feladatokról is. Ez nem olyan bonyolult dolog, akkor sem, ha a közbeszerzés sehol sem egyszerű kérdés. A képlet úgy néz ki, amit a bevezető felszólalásomban is próbáltam elmondani, hogy az európai uniós csatlakozás időpontjáig, az Európai Megállapodás alapján legkésőbb 2004. február 1-jéig, egy jogharmonizált magyar közbeszerzési törvényt kell elkészíteni. Addig az időpontig a magyar közbeszerzési törvény módosítása tekintetében a Magyar Országgyűlésnek és a törvény előkészítőinek természetesen szabad kezük van abban a tekintetben, hogy különböző módosításokat elvégezzenek. Jó, ha ezek a módosítások nem keresztezik az Európai Unió irányelveit, de mindazokat a gazdaságpolitikai és egyéb szempontok alapján felmerülő kivételeket vagy preferenciákat, amelyeket fenn akarunk tartani - addig ezek a jogosítványaink megvannak -, fenn lehet tartani, ahogy ezt több hozzászóló el is mondta a hozzászólásában.

A kivételek: itt egyébként nemcsak az 1/d pontról van szó, hanem a törvény 6. §-a a)-tól j) pontig tartalmaz egy sor más kivételt is. Ez döntő részben már '95-ben bekerült a törvénybe, ezek nem új keletű dolgok. Az Országgyűlés úgy ítélte meg, hogy a magyar vállalatok versenyképességi felkészülése, erősítése érdekében ezeket a kivételeket erre az átmeneti időszakra a magyar közbeszerzési törvényben biztosítja. Ezeket természetesen fokozatosan le lehet építeni. Ettől természetesen még igaz, hogy a törvénynek van sok gyenge pontja, természetesen a végrehajtásnak is volt. Egyébként ebben az egész közbeszerzési vitában, higgyék el, nagyon gyakran olyan viták folynak, úgynevezett szakmai viták keretében is, amelyekről elég gyorsan megállapítható, hogy az illető, aki vitatkozik, ezt az egyébként nem könnyű műfajú közbeszerzési törvényt, mondjuk, nem is olvasta el. A magyar törvényalkotók ilyen szempontból egyébként kiváló munkát végeztek, mert ezt a komplikált témát azért a magyar közbeszerzési törvény harmincegynéhány oldalban megoldja. Az Európai Unióban érvényes közbeszerzési irányelvek terjedelme ennek a tízszerese vagy tizenötszöröse. Tehát ez ott sem egyszerű dolog.

Mindehhez járul az is, hogy ott se vitamentes ez a kérdés, erre is utaltam. Két-három éve vizsgálják a jelenleg érvényes irányelveket. 2002-re van egy elképzelés, hogy addigra befejezik - nem tudják, hogy befejezik-e. Nagyon sok vitakérdés van.

Ezzel együtt a Tanács - egyébként nem hiszem, hogy ezért elmarasztalható lenne -'97-ben is, az elmúlt évben is, az azt követő időszakban is, együttműködve az Igazságügyi Minisztériummal, az országgyűlési bizottságokkal, gyakorlati tapasztalatok alapján teszi meg a javaslatait. És ha tetszik - és ebben a döntőbizottság tapasztalatai nagyon konkrétak -, ezek kipróbált javaslatok olyan szempontból, hogy jobbítják vagy nem jobbítják a közbeszerzési gyakorlatot Magyarországon.

Azt is szeretném még egyszer aláhúzni, hogy a Közbeszerzések Tanácsának a jogalkotók '95-ben, nagyon tudatosan, nem adtak általános ellenőrzési jogosítványt. Ha adtak volna egyébként, akkor egész más szervezetet kellett volna létrehozni, egy második Állami Számvevőszéket. Ezért az ellenőrzés az ellenőrző szervek feladata Magyarországon. Tavaly 700 volt, ebben az évben 900 döntőbizottsági eljárás lesz. Ezen keresztül persze van egy közvetett ráhatásunk az eseményekre, hiszen a döntőbizottság tevékenysége során, a döntőbizottság tárgyalásain hozott határozatok, amelyek jogsértést állapítanak meg, és elrendelik új pályázat kiírását vagy újraértékelést, vagy ha a szerződést megkötötték, akkor bírságot alkalmaznak - azért ezek hatékony eszközök, szemben azzal, ha az ellenőrzés során valaki csak ajánlásokat tesz. Úgy gondolom, ennek azért a jogsértés helyreállítása területén nagyon is fontos szerepe van.

A Tanáccsal kapcsolatosan elhangzott még három észrevétel. Az egyik - Keller képviselő úr itt van -, hogy a Közbeszerzési Értesítő szerkesztőbizottsága állam az államban. Ettől nagyon távol áll. Egyébként a Közbeszerzések Tanácsa az a szervezet Magyarországon, beleértve egyébként ennek a Tanácsnak a szervezeteit is, ahol ez a törvény, a közbeszerzési törvény meg az azt kiegészítő kormányrendeletek nem kerettörvények meg hasonlók, hanem ezek nagyon konkrétak. A szerkesztőbizottság tevékenységét egyébként jogszabályok tartalmazzák, ami azt jelenti, hogy a hirdetményeket a szerkesztőbizottságban le kell adni.

(18.40)

Öt nap áll rendelkezésre a lektoroknak, hogy ezeket megvizsgálják, és amennyiben jogi szempontból jogsértő megjegyzés nincs, akkor két héten belül megjelenik a hirdetmény. Amennyiben vita merül föl, azt a lehetőséget biztosítják a hirdetményt feladónak, hogy módosítja vagy nem módosítja a hirdetményét. Ha úgy dönt, hogy nem módosítja, akkor megjegyzéssel jelenik meg, de akkor is megjelenik a Közbeszerzési Értesítőben, és akkor a szerkesztőbizottság tesz egy megjegyzést.

Ez a szervezet egy szolgáltató szervezet, és hatalmas munkát végez, hiszen a Közbeszerzési Értesítő terjedelme minden héten nő, most már hetente 600-700 oldal terjedelemben jelenik meg időnként - csak ezt is nagyon kevesen olvassák, bár az interneten is olvasható, még fizetni sem kell érte -, amiben közzéteszik az ajánlati fölhívást, az eredményt. Ha most módosítják a törvényt, akkor ez részletesebben kerül nyilvánosságra - jelenleg viszonylag szűk -, és közzéteszik a döntőbizottság határozatait, sőt a '99-es törvénymódosítás óta a Fővárosi Bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság határozatait is.

A másik a döntőbizottság tevékenysége, amire egyébként már részben utaltam. Nem tudom, hogy a képviselő úr milyen más modellről beszél, de nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy a '95-ös törvényalkotásnak - igaz, hogy viták után - egy nagyon lényeges kelléke volt, hogy államigazgatási szinten gyorsan, hiszen a döntőbizottság határideje 30 nap, ami maximum egyszer hosszabbítható meg 10 nappal, a jogvitás kérdéseket lezárják. Egyébként az Európai Unió jelentése is pozitívan értékeli a magyar döntőbizottsági eljárások lehetőségét és gyakorlatát, ez összhangban van az Európai Bíróság gyakorlatával is, és a magyar vállalatok, majd ha teljes jogú tagok leszünk, akkor az Európai Bírósághoz kerülhetnek jogvitás kérdésekben. Teljesen önállóan és függetlenül végzik a munkájukat, úgyhogy úgy gondolom, ez egy nagyon hasznos szervezet.

Ami pedig a Tanács függetlenségét illeti, a '95-ös XL. törvény, amit a '99-es LX. törvény megerősített, a Tanács függetlenségét egyértelműen biztosítja. Ez az Országgyűlésnek alárendelt szervezet, és egyébként a Tanács egész szervezete is azt mutatja, hogy nem államigazgatási hivatalként működik csak a szervezet, hanem testületi formában, az elnökét is választják és nem kinevezik.

Meg kell mondjam - és ilyen szempontból nem látok semmilyen különbséget a három jelentés között -, hogy mi sem '98-ban, sem '99-ben, sem 2000-ben semmifajta nyomásnak nem voltunk kitéve a jelentés megfogalmazásánál, szerkesztésénél. A Tanács ezeket a jelentéseket megtárgyalta, jóváhagyta, a Tanácsnak vannak munkabizottságai, azok előkészítették. Úgy gondolom, hogy ez nem vethető fel a Tanács jelentésével kapcsolatban. Amikor kritikai megjegyzéseink vannak a kormányzati szervek felé, akkor a Tanácsban ott ülnek az érintett minisztériumok képviselői, elmondjuk a véleményünket. Előfordul, hogy vannak olyan jogszabályok, amelyeket egyes minisztériumok, bár a törvényben elő van írva, nem küldenek meg véleményezésre - ez egyre ritkább -, akkor azt nagyon konkrétan megvitatjuk, de én semmifajta ilyen nyomásról nem tudok.

Még egyszer szeretném megköszönni az országgyűlési képviselőknek, államtitkár úrnak a hozzászólását, és tisztelettel azt kérem, hogy a '98-as, a '99-es és a 2000-es jelentésünket a tisztelt Országgyűlés fogadja el.

Köszönöm. (Taps.)