Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Államtitkár Urak! Én is gondolkoztam azon, hogy a hosszú vita végén még szót kérjek-e rendes hozzászólóként is, és úgy döntöttem, hogy mégis elmondok önöknek valamit ennek a vitának a végén. Valóban egy érdekes vita volt ez, hiszen kormánypárti képviselőtársaink meg az éppen ülést vezető elnök rendszeresen szemrehányást tett a szocialista és a szabad demokrata képviselőknek azért, hogy úgymond nem a tárgyról beszélnek, hanem állandóan éles vita folyt itt az autópálya-építés körül.

Talán emlékeznek rá, amikor a bizottsági véleményt ismertettem és elmondtam azt, amit a költségvetési bizottságban is elmondtam, nevezetesen hogy nekünk, ellenzéki képviselőknek nem azzal volt bajunk, ami benne van a jelentésben, hanem azzal, ami nincs benne. Azért kellett ezt elmondanom, mert ebben a vitában is, amit itt ma órákon keresztül hallgattunk, két világ, két szemlélet, két világnézet volt jelen. Egyfelől a közbeszerzési törvény világa meg a jelentésnek a világa, annak a világa, ami benne van a jelentésekben, és amit érdekes módon kormánypárti képviselőtársaim is helyeseltek. Tehát az ellen a szemlélet ellen, ami benne van a törvényben is meg a beszámolóban is, nem volt kifogásuk. Csak ugyanakkor rossz néven vették tőlünk, szabad demokrata és szocialista képviselőktől, hogy mi azt a szemléletet, ami benne van a törvényben meg a jelentésben, számon kértük ott is, ahol olyasmi történik, ami nincs benne a jelentésben.

Mi ez a két világ? A közbeszerzési törvény világa és a jelentések szemlélete is a verseny, a nyitottság, a nyilvánosság világa. A verseny világa, mert azt mondja a törvény, és arra hivatkozik a jelentés, hogy versenyeztetni kell, pályáztatni kell, meg kell keresni, hogy a ajánlattevők közül melyik a legjobb, többek között és mindenekelőtt azért - nem kizárólag, de többek között azért -, hogy minél olcsóbban, minél kevesebb adófizetői pénz elköltésével érjük el azokat a célokat, amit a különböző állami és önkormányzati intézmények el akarnak érni.

Nyitottság: nyitottság abban az értelemben, hogy a törvény nem szabálynak, hanem kivételnek tekinti a külföldi kizárását. Lehetővé teszi, de mint kivételt, és az általános szabálynak azt tekinti, hogy a külföldi is jöhet.

(18.00)

S nyitottság abban az értelemben, hogy ahol különbséget tesz külföldi és belföldi között, ott ugyanúgy, ahogy ez a modern világban szokásos, telephely szerint és nem tulajdonos szerint teszi meg ezt a különbséget. Másképp el sem képzelhető a mai Európában! A Strabag Hungária egy ugyanolyan magyar vállalat, mint a Vegyépszer. Hogy csak egy külföldi példát hozzak, az Opel ugyanolyan német autógyár, mint a Mercedes, holott az Opelnek amerikai a tulajdonosa, de mégis német autógyárnak tekinti az egész világ, és egy német pályázaton ugyanúgy indulhat, mint a Mercedes vagy a Volkswagen, ahol a tulajdonos is német. Tulajdonos nemzetisége szerinti különbséget a modern világ, az Európai Unió nem ismer, kifejezetten kizár. Ha van különbség, az csak telephely szerint lehet. A mai világban a tulajdonosi összefonódás mellett más megoldás el sem képzelhető.

Miért fontos ez a versenyszellem, nyitottság - és a nyilvánosság a harmadik eleme a közbeszerzési törvény szemléletének és a beszámoló szemléletének is. Miért? Mindenekelőtt azért, mert a nyilvánosság az egyetlen hatékony ellenszere a visszaélésnek, a korrupció kiküszöbölésének. A közbeszerzési törvénynek a takarékosság mellett a korrupció elleni fellépés az alapvető célja, és ezért fontos a nyilvánosság, ezért beszél mindenki - a beszámoló is és azok is, akik a beszámolót méltatták - pozitívan arról, hogy nőtt a nyílt pályázatok részaránya. Igaz? Ezekből a megfontolásokból épül a közbeszerzési törvény szemlélete, amely szemben áll mindenféle protekcionizmussal.

Ezzel szemben ebben a vitában végig jelen volt egy másik világ, a protekcionizmus világa. A magyar nyelv a "protekcionizmus" szót két értelemben használja. Egyfelől gazdasági értelemben mint a külföldtől való elzárkózást. Ez egy jó 150-200 éves gazdaságpolitikai felfogás; Friedrich Listtől, a híres német közgazdásztól származik a koncepció, aztán a szocialista iparosításban éledt újjá a Szovjetunióban is és a kelet-európai országokban is, és jelen van a harmadik világ országaiban is. Ez azt mondja, hogy elmaradottak vagyunk, és úgy próbálunk megerősödni, hogy kizárjuk a mi gazdaságunkból az importot, a külföldit, a külföldi árut és a külföldi tőkét. Tanultuk, ismerjük valamennyien.

Abban az álláspontban, amit itt a fideszes és MDF-es képviselőtársaink nagy vehemenciával képviseltek, a protekcionizmusnak ez a felfogása tér vissza: mert ma még gyenge a magyar vállalkozó, ezért védjük meg őt az állami megrendeléseknél a külföldi konkurenstől - hozzátéve, hogy nemcsak a külföldi telephelyűtől, hanem a külföldi tulajdonú konkurenstől is. 2001-ben a világon minden fejlett országban mindenki tudja, hogy ez egy évtizedek óta elavult gazdaságpolitikai felfogás, hogy ezt nem érdemes alkalmazni, mert árt minden olyan gazdaságnak, amelyik ezt alkalmazza. Még a fejlődő világban is, ahol negyven évvel ezelőtt még a protekcionista gazdaságpolitika elfogadott volt, kiderült az elmúlt negyven évben, hogy a protekcionista országok - mondjuk, Latin-Amerikában vagy Afrikában - rosszul jártak, és a protekcionizmust elutasító országok, elsősorban Kelet-Ázsiában jól jártak. Ha nekem nem hiszik el, olvassák el Kádár Béla egész munkásságát, akinek a közgazdasági munkássága központi állítása az, hogy a protekcionizmus létjogosultsága megszűnt a mai világgazdaságban. És ezt a protekcionizmust hozták vissza önök minden mai felszólalásukban!

Csakhogy a "protekcionizmus" a magyar nyelvben mást is jelent. A nyílt verseny ellenfelét, a protekciózást - ezt is jelenti a protekcionizmus. És ahol önök a versenyt kizárják, ahol nem alkalmazzák a közbeszerzést, hanem önök jelölik ki a szállítót, ott tulajdonképpen nemcsak a közgazdaságilag vett protekcionizmust alkalmazzák, hanem azt a köznyelvi protekcionizmust is - és ebben az autópálya-esetben tulajdonképpen ez történt. Az ellenzéki kritika nemcsak arra irányul, sőt nem arra irányul, hogy nem külföldi telephelyű vállalatot hívtak meg, hiszen nem külföldi telephelyű vállalat a többi sem, és nem külföldi munkaerőt alkalmaz, és nem külföldi anyagot használ. Az ellenzéki kritika arra irányul, hogy önök kiválasztottak versenyeztetés nélkül egy fővállalkozót, és arra a fővállalkozóra bízták a feladatot. Az ilyen értelmű protekcionizmus, ami szemben áll a közbeszerzés szellemével, mert elutasítja a versenyt, az ilyen értelmű protekcionizmus szüli mindenütt a világon a korrupciót.

És akkor azt mondja Latorcai képviselő úr, hogy tessék feljelentést tenni. Hát azért van verseny, azért van közbeszerzés, hogy a korrupció esélye se alakuljon ki! Aki a versenyt elutasítja, aki a pályáztatást elutasítja, aki azt mondja, hogy nem kell pályáztatni, mert a pályáztatás a másik felet, a tőlünk idegen felet, a külföldi tulajdonú vállalkozót hozza előnyös helyzetbe - holott az is magyar telephelyű vállalkozó -, az bizony a korrupció táptalaját építi újjá Magyarországon. (Dr. Latorcai János: Ezt hol tanulta?)

Ennek a két világképnek, a közbeszerzési törvény, a verseny, a nyíltság, a nyitottság, a nyilvánosság világának és a protekcionizmus világának a szembenállásáról szólt ez az egész mai vita, és azt gondolom, ezért ez egy nagyon-nagyon tanulságos vita volt. Mindenki érthette, aki ezt a vitát végighallgatta, mindenki érhette, hogyan próbálják kimagyarázni a protekcionizmust, hogyan próbálják elfogadtatni a protekcionizmust egy olyan világban, tisztelt képviselőtársaim, ahol sem gazdaságpolitikailag, sem a közélet tisztaságának szempontjából a protekcionizmusnak nincs helye. Önök még jövő áprilisig, jövő májusig képviselhetik a protekcionizmust, harcolhatnak a protekcionizmusért, és utána majd meglátjuk, hogy a magyar választók is kitartanak-e az önök protekcionizmusa mellett.

Köszönöm szépen.