Felszólalás adatai

KISS ANDOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Államtitkár Urak! Engedtessék meg nekem, hogy az idő előrehaladtával és a háromórás kétperces viták után a kötelező tiszteletköröktől eltekintsek. A Magyar Igazság és Élet Pártja nevében a beszámolót elfogadhatónak tartjuk, mind a hármat, különösen áttekintve a 2000. évről szólót. Nem osztjuk az ellenzék azon részének állítását, hogy az autópályaügyek miatt külön fejezetet kellett volna emiatt önöknek szentelni; mivel kiderült a vitában, hogy nem tartozik a törvény hatálya alá, így természetes, hogy nem is szerepelhet ebben a beszámolóban.

Az idő előrehaladtával csupán egyetlenegy bekezdéssel kapcsolatosan szeretném a véleményemet ismertetni, ami Herényi Károly felszólalásához is részben kapcsolódik, illetve a vitában elhangzottakhoz. Ez az egyetlenegy bekezdés így szól: "Az építőipar területén az előző év hasonló időszakához képest végzett reprezentatív felmérések szerint például 2000 első félévében a közpénzekből épült és a magánszféra által finanszírozott épülettípusok bekerülési árainak előző évihez viszonyított növekedése közötti különbségek jelentősek." Nem idézem tovább, tehát bizonyos típusoknál 1-3 százalékos volt az emelkedés, míg a magánszférában kivitelezett épületeknél, a hasonló épületeknél ugyanaz az áremelkedés 10-23 százalék volt.

A következtetés: "Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy a közbeszerzés keretében megvalósuló építési beruházások árára mérséklően hat a nyílt versenyeztetés." Az elv részben helyes, de amire szeretném figyelmeztetni tisztelt képviselőtársaimat, az, hogy ez egy bizonyos határon túl már veszélyessé is válhat. Azt kell megvizsgálni, hogy Magyarországon jelen pillanatban nem léptük-e már át ezt a bizonyos határt.

Köztudott, hogy én az építőipar területéről kerültem ide, a parlamentbe, nagyon hosszú éveken keresztül a magasépítésben építésvezetőként dolgoztam. Bár a közbeszerzési törvény hatálya alá eső építménnyel nem volt szerencsém dolgozni, de azt tudom, hogy már a közbeszerzési törvény megjelenése előtt is a vállalkozásoknak gyakran áron alul kellett vállalkozniuk, a költségvetési tételeik egy részét már akkor is el kellett hagyni azért, hogy versenyképes árat tudjanak a piacon elérni maguknak.

Mint építésvezető konkrétan emlékszem, hogy például a dúcolásra soha nem fordítottunk semmilyen gondot, mert ez volt a legegyszerűbb, amit rögtön meg tudtunk spórolni. Nyilván a vállalkozók ilyen körülmények között gyengébb anyagokat, gyengébb anyagminőségű termékeket választanak, ennek következménye, hogy az elkészült létesítmény természetesen gyengébb minőségű lesz, ha gyengébb minőségű, rövidebb az élettartama, ha rövidebb az élettartama, akkor előbb kell rá felújítási, illetve újjáépítési költségeket szánni, vagyis az olcsó húsnak híg a leve esete könnyen fönnállhat.

A csatornaépítéseknél ennél még borzasztóbb dolgokat is talál néha az ember; alkalmaznak olyan technológiákat - ezek a technológiák alkalmazhatók bizonyos körülmények között, de nem általánosan -, amelyek valóban esetleg 20-30 százalékkal olcsóbbak, az üzemeltetési költségük viszont akár a duplája is lehet.

(17.20)

Jómagam is itt, Pest megyében rengeteg helyen tapasztaltam vákuumos vagy nyomás alatti csatornázást, aminek valóban 20-30 százalékkal kisebb a bekerülési költsége, de az első pillanattól kezdve, amikor még egyetlenegy rákötés sem készült el a csatornahálózatra, rögtön kell fizetni az üzemeltetési költségeket, igen vastagon.

Tehát nem osztom azt a nézetet, amelyről Herényi Károly előttem szólt, hogy az árnak az elbírálásnál szent és sérthetetlen dolognak kell lennie. Komplexen kell a dolgot kezelni. Visszatérve a csatornázási példára, a csatornázás élettartamára vonatkoztatva kell nyilván megvizsgálni a beruházási és üzemeltetési költségeket, s ennek alapján megválasztani az alkalmazandó technológiát, s ehhez kiírni esetlegesen a közbeszerzési pályázatot.

A vállalkozók is kényszerhelyzetben vannak, mert megvannak a megfelelő kapacitásaik, ezeket a kapacitásokat le kell kötni, és gyakran inkább áron alul elvállalnak egy-egy munkát azért, hogy az embereiket ne kelljen utcára tenni vagy a gépeiket ki tudják használni, annak reményében, hogy talán egyszer akad egy olyan munka, amin visszahozhatják az ezen a munkán elvesztett hasznot.

Ez természetesen a tartalékok feléléséhez vezet, oda is vezethet, hogy nem tudnak új gépeket vásárolni; a másik oldalon, a munkaerő oldalán pedig a feketemunkához, illetve bejelentés nélkül külföldiek alkalmazásához vezethet, ami, azt hiszem, a kormány propagandájában, céljai között mindig szerepelt ezek visszaszorítása, elkerülése. Szintén nem tudják ilyen körülmények között a vállalkozók az amortizációs költségeiket és a kamatokat beépíteni a költségeikbe, ezekkel egyszerűen már nem is tudnak számolni, amelyek végül is Nyugat-Európában az árképzésben alapvető szerepet játszanak.

Mondanék svájci példát - mindig az Európai Uniót szokták idézni ebben a Házban, most idéznék egy Európai Unión kívüli országot. Svájcban például havi vagy negyedéves rendszerességgel megjelennek különböző katalógusokban a különböző munkanemekre, hogy kantononként, illetve településenként melyik építőipari tevékenységet mennyiért lehet elvállalni. Tehát egy köbméter falazását megmondják, hogy melyik kantonban, melyik településen mennyiért lehet elvállalni, és ettől 1-2 százaléknyi eltérést engedélyeznek a vállalkozóknak. Aki ezen túl adja meg az árajánlatát egy-egy ilyen pályázatnál, azt egyszerűen kiközösítik maguk közül a vállalkozók.

Azt hiszem, hogy Magyarországon is szükség lenne ilyen kezdeményezésekre; sajnos manapság ilyenről én az építőipar területén nem nagyon tudok. Természetesen vannak próbálkozások, kísérletek, de ezek mind hamvába holtak az utóbbi időben.

Összefoglalva, nem húzva tovább az időt, én erre a veszélyre próbáltam meg felhívni a figyelmet, hogy az szép, szép, hogy mindig a legolcsóbb, meg az árleszorítás kedvező pénzügyi helyzetet teremthet akár az önkormányzatoknál, akár egyéb helyeken, de ez gyakran visszaüthet, és erre nagyon oda kell figyelni a közbeszerzések területén is.

A beszámolót elfogadásra ajánljuk, ahogy azt az elején említettem. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)