Felszólalás adatai

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Asszony! Nem egy szokványos törvénymódosítás tárgyalása zajlik a parlamentben. Ambiciózus szakmai programot szorgalmaz - pénzügyi megalapozottság nélkül. Mi, szocialisták is alapvetően egyetértünk a fő céllal: a szociálisan, az egészségügyi állapota miatt rászoruló embereken segíteni kell, nem kiszakítva őket a családi környezetből, és csak a legvégső esetben intézményi ellátást nyújtani számukra. Segíteni lehet ezáltal nemcsak az érintett embereken, hanem a családokon is, támogatva őket a gondozási-ellátási feladatukban.

De nem tartjuk túl elegánsnak azt, hogy a ciklus negyedik évében a következő évekre az ellátórendszert átformáló törvényt hoznak előzetes politikai egyeztetés nélkül. Eddigi tapasztalataink ugyanis azt sugallják, a parlamenti tárgyalás során már a kijegecesedett előterjesztést nem vagy alig lehet, különösen ellenzéki módosító javaslatokkal formálni, javítani. Pedig a formálás, javítás kötelezettségét érezzük, mert tudjuk, illetve hisszük, a megvalósítás felelőssége ránk fog hárulni a következő ciklusban. (Csige József: Hát ez az! - Közbeszólások a Fidesz soraiból.) A miniszter úr vezette tárca álmodott, szót fogadva a miniszterelnöknek, s néhol merészet is. Úgy látszik, bízik bennünk, mi meg is tudjuk majd valósítani. Mi nemcsak könyveket gyűjtünk a gyermekeknek, családoknak, ami nagyon szép és nemes dolog, hanem a gazdasági fejlődés eredményeit is érzékelhetővé tesszük a rászorultak számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat 58 paragrafusából kétharmad 2003 után lép hatályba, akkor kerül majd bevezetésre, egy másik része pedig az európai csatlakozás után.

Hét külön jogszabály kidolgozását is ígéri a törvényjavaslat. Félő, hogy a kormányzati píár, a propaganda részévé válik a javaslat néhány jó eleme, noha csak másfél év múlva kerül bevezetésre. Most, amikor talált pénz van a kormány kasszájában, a jelenlegi kormány kasszájában, erre kellene fordítani. Ha az országimázsra van több mint 9 milliárd forint, erre nem jut 11 milliárd? Pedig ha van valami, ami az országimázst segíti és építi, akkor ez, a szociális ellátórendszer gazdagítása, gyarapítása az.

(10.20)

Jónak tartjuk és ezért maximálisan támogatjuk azt a javaslatot, hogy a szociális szférában dolgozók, ha továbbképzésen sikeresen vesznek részt, egyhavi bérüket kapják jutalmul - de ne 2003-tól, hanem jövő év január 1-jétől! Különben azt kell mondanunk, hogy ez nem több, mint megsimogatása a szociális munkások lelkének, bár úgy tűnik, hogy ők nagyon jó szívvel veszik a kedves és vigasztaló szavakat, de alapvetően életkörülményeiken, munkakörülményeiken és anyagi helyzetükön egy ígérvény nem változtat.

Mi, szocialisták tudjuk, a jó jövedelmi viszonyokat kedves szavak nem pótolják tehát. Éppen ezért az a tervünk, hogy a szociális területen dolgozók bérét a közalkalmazotti bér átlagára emeljük, és ismerve a jelenlegi anyagi helyzetet, ez a béremelés akár az 50 százalékos mértéket is elérheti. Tudjuk, nemcsak anyagilag, lelkileg, mentálisan is kimerítő a szociális munka. Terveink szerint minden e területen dolgozó számára évente biztosítjuk majd a regenerálódás feltételeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat másik új eleme, amit szintén a tervezettnél hamarabb, már jövőre be kellene és lehetne vezetni, ez az adósságkezelési szolgáltatás. Módosító javaslatunk tehát egyrészt előbbre hozza a bevezetést, másrészt rövidebb tartozási időtartamot ír elő hat hónapnál. Így a 20-30 ezer forinttal tartozó, de ennek kifizetését is reménytelennek látó családok számára is nyújtanánk fogódzót. Ezen kívül, pontosabban ezen belül már részletkérdésnek tűnik, de a lakhatási támogatás automatikus nyújtása az adósságkezelési szolgáltatást igénybe vevőknek feszültséget keletkeztethet az önkormányzatban, ezért erre is lesz módosító javaslatunk.

Másik új eleme a tervezetnek az ellátottjogi képviselő intézményének a létrehozása. Fontosnak, szükségesnek és támogatandónak tartjuk, de elfogadhatatlan az a mód, ahogy bevezetni tervezik. Elfogadhatatlan tehát számunkra az, hogy a szociális intézményrendszeren belül a módszertani intézet alkalmazásában álljon ez az ellátottjogi képviselő. Két megoldási javaslatunk van. Vagy az ombudsmani hivatalhoz kellene telepíteni, természetesen az ombudsmani hivatal anyagi terheinek növekedését kompenzálva, vagy egy közalapítványhoz, köztestülethez, amely a függetlenségét garantálná. Így valósulhatna meg és valósulna meg az a szándék, hogy az intézményi ellátottak számára nyújtana segítséget jogaik gyakorlásában.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális alapellátás szolgáltatásait kiszélesíti e javaslat. Az idősek mellett a fogyatékos személyek, a pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek, hajléktalanok ellátását is tartalmazza. Ez jó, azonban az esélyegyenlőségi törvény definícióját veszi át például a súlyos fogyatékosság meghatározására. A fogyatékossági támogatás jelenlegi megítélésének alapjául szolgáló definíciót álláspontunk szerint az idő tapasztalatai alapján már finomítani lehetne és kellene, összhangban az európai elvárásokkal. A jelenlegi definíció szerint a rászorultságot nem a rászorultság maga, hanem az oka dönti el. Ez nem felel meg az európai felfogásnak.

A fogyatékkal élők érdekvédő és szakmai szervezeteinek a véleményét elfogadva a definíció módosítását javasoljuk. Például egy javaslat lehetne az, hogy súlyos fogyatékkal élő az, akinek funkciózavara olyan mértékű, hogy önálló életvitelében akadályozza, mindennapi teendőiben rendszeresen eszközök vagy személyek segítségére szorul, vagy azokat oly mértékben másképpen képes végezni, hogy az akadályozza a normális életvitelben. Reményeink szerint ez a definíció befogadásra talál az előterjesztőnél, és így az érintettek szervezetei számára is elfogadhatóvá válik. Emellett az is fontos lenne, ha az esélyegyenlőségi törvény elvárásainak figyelembevételével készülnének a kormány és a minisztériumok rendeletei, és nemcsak a kihirdetés után derülne ki róluk, hogy emberellenesek és fogyatékosellenesek.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Az is a tárca feladata lenne, hogy ezeknek a tervezeteknek a vitája során önök észrevegyék, hogy javaslataik hátrányos intézkedéseket tartalmaznak a fogyatékkal élők számára, és akkor nem kellene nagy riadalmat keltve visszavonni ezeket. De említhetném még a kormány kompetenciájába tartozók közül az emelt szintű családi pótlék esetét, illetve azt a gazdasági minisztériumi lakástámogatási rendeletet, amit vissza kellett vonniuk.

Másik javaslatunk, amely szintén sok ezer embert érint, az, hogy a támogató szolgálat tevékenysége terjedjen ki a krónikus betegekre is, így például a vesebetegekre, hogy ne fordulhasson elő az, hogy a mozgáskorlátozott kap házi gondozást, de egy súlyos vesebeteg nem. Talán az "egészségkárosodott" összefoglaló megnevezést is lehetne ezekre az érintett emberekre használni, és ez elfogadható lenne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, szocialisták maximálisan támogatjuk a szociális ellátórendszer sokszínűvé, ember- és családközpontúvá tételét; valljuk, egy országról az ad igazán hű képet, hogyan gondoskodik és gondolkodik a rászorultakról, mit tesz a társadalmi feszültségek csökkentéséért. Ez igazi országimázs-építés; az tehát, hogy mennyire nyitott az ellátórendszere a nem állami, nem önkormányzati, hanem civil, egyházi intézmények alapítására, a szociális, karitatív feladatokat mennyire adja át, engedi másoknak is végezni. Tudjuk mindannyian, több százezer rászorult idős beteg, fogyatékkal élő, egészségkárosodott, hajléktalan, szenvedélybeteg él hazánkban, akik mások segítségére szorulnak. Véleményünk szerint a segítség minden formáját szektorsemlegesen kell támogatni.

E törvényjavaslat tovább bővíti az ellátások területén az egyházak feladatvállalási lehetőségeit. Ezzel egyet is értünk. Azzal azonban nem, hogy az egyházi fenntartók tanácsát mint a szociális és családügyi miniszter véleményező, javaslattevő, tanácsadó szervét létrehozza és működteti. A plenáris ülés előtt megkapott, a Szociális és Családügyi Minisztérium által készített háttéranyagból vett adatok alapján tudjuk, hogy a szociális ellátórendszerben az intézmények 14,7 százaléka egyházi fenntartású, az ellátottaknak pedig 9 százaléka, tehát nem éri el a 10 százalékot azoknak a száma, aránya, akik egyházi intézményben kapnak gondozást. A nem egyházi, de nem is állami fenntartók így kimaradnak a véleményezés lehetőségéből.

Javaslatunk kezeli ezt a problémát. Két javaslatunk, két megnevezési javaslatunk is van, erre felhívnám az államtitkár asszony figyelmét, közvetítse a miniszter úr felé is. A nem állami fenntartók tanácsa lenne az egyik vagy a szociális intézményi fenntartók tanácsa - ezt javasoljuk létrehozni -, amely az intézmények 33,5 százalékát, illetve a gondozottak 20 százalékát képviselné. Ez szerintünk az előterjesztő szándékával is egybeeshet, hiszen így az alapítványok, társadalmi szervezetek, egyesületek, egyéni vagy társas vállalkozások, illetve közhasznú társaságok által fenntartott intézmények tapasztalatait is tudná közvetíteni. Ha a cél az, hogy az ellátás mindenkihez eljusson, nem tüntethetünk ki egy kis csoportot a figyelmünkkel. Tudjuk és hisszük és reméljük azt, hogy mindenki elkötelezettje a segítségnyújtásnak, a kormány, a jelenlegi kormány, a miniszter úr, a képviselőtársak egyaránt. Akkor nyitottnak kell lenni minden segíteni kész szerveződés irányába és befogadni a javaslataikat!

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudjuk támogatni és elfogadni azt a javaslatot sem, hogy nem minden fenntartónak kell a normatíva 10 százalékát elkülönülten kezelni. Nem látjuk a garanciáját az ellátottak biztonságának ilyen mentesség megadásával, különösen abban az esetben, amikor például vannak olyan egyházak, amelyeknek a gyülekezetei is jogi besorolást kapnak, jogi személyiséggel rendelkeznek, és itt a jogi személyiség ad egyrészt mentességet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van a törvénytervezetnek egy kis nyúlfarknyi paragrafusa, a 49., amely számunkra felháborító és támogathatatlan. Azt tartalmazza: az intézményben ellátottnak az egyéni gyógyszerszükséglete fedezésére a költőpénze is igénybe vehető.

(10.30)

Reméljük, senki nem gondolja a jelenlegi kormányban sem, a tárcánál sem, hogy az intézményben élők anyagi ellehetetlenítésével a tudatosan alultervezett gyógyszerkasszát ki lehet egészíteni. Ugye senki sem gondolja a jelenlegi kormányban, a tárcánál és a kormánypártiak közül sem azt, hogy ez a pár száz forint menti meg az egészségügyet, miközben megalázó helyzetbe sodorhatja az intézetben élő, amúgy is nehéz sorsú ellátottakat, gondozottakat. Botrányos és tűrhetetlen lenne, ha ez a paragrafus benne maradna a végleges szövegben. Azt mutatná, a kormány számára ezek az emberek nem számítanak, megrövidíthetők, megbánthatók.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Szocialista Párt képviselőcsoportjának további felszólalói folytatják az általam megkezdett sort, sorolják azokat a pontokat, amelyekben módosítani, változtatni javasoljuk a törvénytervezetet, elmondják észrevételeiket, javaslataikat. Ha a tervezet tartalmán, szellemiségén, határidején nem tudunk alapvető változtatást elérni, bármennyire is fontosnak tartjuk az ügyet, nem tudjuk teljes szívvel támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)