Felszólalás adatai

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzott hozzászólások alapján szeretnék néhány kérdésre reagálni. Egyrészt ha valami, akkor ez az elmúlt másfél óra elég jól igazolta, jól bizonyította, hogy a költségvetési bizottsági szavazásnál a többség, amikor elutasította az általános vitára való alkalmasságot, helytelenül döntött. Ez a javaslat bőségesen alkalmas volt arra, hogy általános vitát folytassunk róla. Ez a mai vita szerintem mindannyiunk számára pregnánsan igazolta azt, hogy egyrészt volt miről, volt hogyan és volt milyen módon vitatkozni.

A második dolog: sajnálom, hogy a törvényjavaslat előkészítésének egy korábbi stádiumában megfogalmazott elgondolás ilyen mélyen megragadt az ellenzéki képviselőkben. Elmondtam a bizottsági ülésen is, csak úgy látszik, ezt nem figyelték akkor meg, most szeretném itt is elmondani, hogy a jelenlegi szabályozás semmilyen módon nem tartalmaz olyan szabályt, javaslatot, ami alapján három pénzintézetre lenne ez a szabályozás Magyarországon alkalmazható.

A korábbi stádiumban volt ilyen elgondolás, hogy olyan szavatolótőke-nagyság legyen meghatározva, amely szerint a pénzügyi rendszer szempontjából meghatározó súlyúnak minősülő intézmények kerüljenek ebben a körben szabályozásra, de miután az Európai Unió versenyhatósága időközben más országok szabályozása kapcsán álláspontot foglalt el, és a svéd jogszabály kapcsán egyértelműen, írásban is rögzítve Európában általános szabályként alkalmazandónak tekinti, ezért nem háromról szól a javaslat. Nincs benne a 200 milliárdos korábban elgondolt szavatolótőke-nagyság meghúzva, ezért valamennyi intézményről szól a javaslat. Azért tartottam fontosnak ezt megemlíteni, mert ha erről nem beszélnénk, akkor megmaradna az, amiről Varga képviselő úr is, de azt hiszem, Hargitai képviselő úr is, ha a mai napon nem, de a bizottsági ülésen szólt, viszont az biztos, hogy Dancsó képviselő úr szólt a hozzászólásában bizonyos három intézményről, azaz valamennyi intézményre érvényes a javaslat maga.

A harmadik dolog: igyekeztek az ellenzéki képviselők egy kérdést itt nagyon sajátságosan megkerülni. A bizottsági vitában is markánsan kijött, itt pedig óvatosan tartózkodnak ennek a kérdésnek a megítélésétől, hogy vajon a benyújtott javaslatban, miután világosan állami költségvetési kötelezettségvállalásról van szó, ha sor kerül akár a garancia, akár a tőkejuttatás alkalmazására, az állam érdekeit, az állam forrásai felhasználásának a biztonságát kell elsődlegesen megteremteni. Az, amikor önök arra hivatkoznak ebben a vitában, hogy a magántulajdonosi érdek ilyen, olyan, amolyan sérülése miatti problémákat hogyan és mint kell és szükséges kezelni, akkor az a kérésem, hogy legalább egyensúllyal, legalább ugyanolyan módon kezeljék azt a kérdést, hogy egyszerűen állami kötelezettségvállalásról van szó, és ennek a biztosítékaként meghatározott ügyek minimum legalább annyira fontosak, mint mondjuk, a magántulajdonosok sérelme vagy kevésbé a sérelme tulajdonosi jogaikban, ha erre az eljárásra sor kerülne.

Dancsó képviselő úr hozzászólásához csak egyetlen megjegyzést szeretnék tenni. Szerintem a javaslat kétféle beavatkozást tartalmaz: egy tőkeági beavatkozást és egy garanciabeavatkozást, ami valószínűleg nem tőkeágra vonatkozik, hanem a likviditás fenntartására vonatkozik, vagy a megerősítésére vonatkozik. Abban szerintem nincs közöttünk véleménykülönbség, hogy alapvetően ma Magyarországon a gazdasági szereplők számára a likviditás hiánya komoly feszültséget jelent. Ha ez tovább folytatódna a későbbiek során, és különböző eszközökkel a beavatkozások nem hoznák ennek a megváltozását, akkor ez valóban nagyon súlyos, akár a likviditási nehézségeken túlmenő csődhelyzet irányába és foglalkoztatási válsághelyzet irányába mutató következményekkel is járhatna. Ezért azt gondolom, nagyon fontos, hogy ezt a két dolgot, miután összegben is hasonló a kettő - tehát 300-300 milliárdról van szó -, azonosan kell értelmezni. Ha így nézzük azokat a tankönyvi megállapításokat, amelyekre Dancsó úr hivatkozott, akkor szerintem a történet teljesen rendben van a tekintetben is, hogy nyilvánvalóan ebben az esetben a likviditás bővítését szolgáló garanciavállalások pénzbevonása teremti meg a pénzintézetek esetében azt a helyzetet, hogy nagyobb összeggel, nagyobb mértékben tudjanak a gazdaság pénzigényének kiszolgálásában részt venni.

Azt, hogy valakinek, valakiknek szükségük lesz-e vagy sem a tőkeformában történő beavatkozásra, most egyikünk sem tudja pontosan megítélni, ugyanakkor lehetővé kell tennünk - ezt azért tartom fontosnak itt is megemlíteni, amiről eddig nem szóltak a hozzászólók -, ha más országok intézményei kaphatnak ilyen jellegű segítséget, akkor ne legyenek versenyhátrányban a magyar intézmények velük szemben, legyen lehetőségük nekik is ilyen jellegű segítségre. A dolog pusztán azt szolgálja, hogy ne legyenek rosszabb helyzetben a magyar intézmények.

Sajnos, nekünk nincs olyan helyzetünk, hogy akár 100 milliárd eurónyival, akár ennél nagyobb összeggel, mint más országokban történik, ilyen típusú beavatkozást tudjunk csinálni. Ez lényegesen kisebb összegű. Azt hiszem, Kékesi képviselő úr elmondta, nagyságrendjében ez mekkora beavatkozást jelent; a 600 milliárd - automatikusan és könnyen ki lehet számolni - 2,5 milliárd euró nagyságú beavatkozást jelenthet.

(18.40)

Ezért én azt gondolom, hogy az elhangzott véleményeket is figyelembe véve, ha abban egyet fogunk tudni érteni, hogy itt egy olyan állami beavatkozásról van szó, amely korlátok között megtehető beavatkozás, amelyért cserébe garanciákat kell kérni az államnak a saját maga által tett garanciáért vagy tőkebefektetésért, akkor szerintem a benyújtott javaslatot pontosító módosító indítványok után ennek a javaslatnak a tartalmával egyet fogunk tudni érteni. Ugyanis szerencsére senki nem mondta azt a hozzászólók közül, hogy ilyen típusú beavatkozástól tartsuk magunkat távol, ne kerüljön erre sor. Ne legyen felhasználása a dolognak, de a lehetőséget ugyanakkor szerintem célszerű megteremteni.

Én bízom abban, hogy a benyújtott módosító indítványokban már nagyobb egyetértésre fogunk jutni, mint a javaslat benyújtásának alapértelmezésénél, és ezt követően az Országgyűlés még decemberben el fogja tudni fogadni a javaslatot. Szerintem szüksége van a magyar gazdaságnak arra, hogy ennek a javaslatnak az elfogadását követően ne legyenek rosszabb helyzetben a magyar pénzintézetek, mint más országban székhellyel rendelkező pénzintézetek. Kérem ebben a támogatásukat.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)