Készült: 2024.05.12.19:20:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

217. ülésnap (2009.06.15.), 261. felszólalás
Felszólaló Dr. Magyar Bálint (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 7:42


Felszólalások:  Előző  261  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az életen át tartó tanulás az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a polgárok a munkaerőpiac egyre gyorsabban változó világában megtalálják a helyüket, és az új és új feltételekhez alkalmazkodni tudjanak. Ez azt jelenti, hogy Nyugat-Európában ma már természetes, hogy az emberek döntő többsége számára a tanulás mint tevékenység nem zárul le az iskolarendszerű képzéssel. Magyarországon ugyanakkor ezen a téren meglehetősen nagy a lemaradásunk. Ha nyugat-európai adatokkal vetjük össze a magyar felnőttképzési adatokat, akkor azt látjuk, hogy egy-egy korosztályban nálunk harmadannyi-negyedannyi honfitársunk vesz részt valamilyen felnőttképzésben, mint Nyugat-Európában. Ezen a helyzeten is kíván változtatni többek között a felnőttképzési törvény módosítása.

Ennek a törvénymódosításnak három fontos eleme van. Az egyik az, hogy ma már írástudatlannak, analfabétának nem pusztán az számít, aki nem ismeri a betűket, és a betűket nem tudja szavakká összeolvasni, hiszen a funkcionális analfabétizmus fogalma már több mint ötven éve Magyarországon is közismert, és már a szöveg kontextusban való megértését mérik akkor, amikor arról érdeklődünk, hogy valaki valójában képes-e olvasni, azaz képes-e a szöveget megérteni.

De a XXI. század elején másról is van szó, nem pusztán funkcionális analfabétizmusról, hanem digitális analfabétizmusról beszélünk abban az esetben, amikor például nem tud valaki az interneten az egyébként a társadalom nagy része számára hozzáférhető információkhoz hozzájutni, azokat rendszerezni, mert nincs meg az a készsége, képessége, hogy ezeket a szétszórt információkat valójában megpróbálja begyűjteni, gyakorlatilag ezzel a kompetenciával, tehát a digitális írásbeliség kompetenciájával nem rendelkezik.

Valódi esélyegyenlőségről nehéz beszélni akkor, ha valaki ilyen értelemben analfabéta, digitálisan írástudatlan a XXI. század elején. Ezért meg kell ragadni minden eszközt arra, hogy nem pusztán az iskolákban, az iskolarendszerű képzés keretében, hanem már később is, a felnőttképzés során az iskola világát elhagyó korosztályoknak is lehetővé tegyük, hogy minél nagyobb mértékben megismerkedhessenek, és elsajátíthassák a digitális írásbeliség ismereteit. Ezt szolgálja a javaslat, amikor előírja azt, hogy a 240 óránál hosszabb felnőttképzésekben, amennyiben ezeket a felnőttképzési programokat állami forrásokból támogatják, és az állami források közé tartozik a költségvetés, a Munkaerő-piaci Alap, illetve az európai uniós források, tehát ha ezekből támogatják, akkor egy digitális írástudásmodult be kell építeni ezekbe a képzésekbe, amennyiben nem tudják hitelt érdemlően bizonyítani, hogy ők igenis ezekkel a készségekkel rendelkeznek. Természetesen amennyiben rendelkeznek ilyen készségekkel, akkor nem szükséges ezeket megismételni.

Ráadásul a törvényben úgy szabályozzuk a digitális írástudás meghatározását, hogy az kompatibilis legyen a korábbi harmonizálási tevékenységgel, nevezetesen azzal, hogy akár a kétszintű érettségi, akár az OKJ rendszerébe az ECDL moduláris rendszerét beépítettük, ezek kölcsönösen értelmezhetőek egymás alapján, és az ECDL hét modulból álló részéből két modul az, amelyet el kell sajátítani alapszinten. Ez összességében egy kétszer 15 órás tanfolyamot, a szociális és munkaügyi tárca számításai szerint körülbelül 16 ezer forintot jelent. Tehát a 240 órás képzéseken belül ez egy kisebb rész, és ez egyfajta kompromisszumos javaslat is volt, amelyet Gúr Nándor képviselőtársammal megbeszéltünk, és ennek szellemében adtuk be ezt a törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat másik pontja arról szól, hogy könnyítsük meg azoknak az intézményeknek - itt közoktatási intézményekről van szó - az akkreditációját, tehát egy könnyített akkreditációban vehessenek részt a közoktatási intézmények is, hiszen az elmúlt évek és a jelenleg az Új Magyarország fejlesztési terv keretében folyó eszközfejlesztések lehetővé teszik azt, hogy a felnőttképzésben a fizikai infrastruktúrájukat ezeknek az iskoláknak jobban lehessen használni. Másrészt pedig a tanárok olyan szaktudással rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik, hogy ne pusztán a 18 év alatti korosztályt, hanem a felnőtt korosztályt is oktathassák, és ezért egy könnyített, gyorsított akkreditációs eljárásban léphessenek be a munkaerőpiacra.

A javaslat harmadik eleme pedig arról szól, hogy azokat a személyeket, akik államilag támogatott felnőttképzésben vesznek részt, elektronikusan is nyilván lehessen tartani, hiszen nem lehet másképp mérni egy képzés hatékonyságát, csak ezzel az eszközzel. Nem véletlen, hogy inkább csak becsléseink vannak arról, hogy nem ugyanaz a 30-40 ezer ember forog-e a rendszerben, esetleg többször is részt véve különfajta felnőttképzésekben anélkül, hogy a munkaerőpiacon a helyét megtalálná, anélkül, hogy munkát kapna a munkaerőpiacon. Az ilyen típusú nyilvántartás a legelemibb feltétele az állami forrásokkal történő hatékony gazdálkodásnak.

Itt egyben visszatérek egy mondat erejéig a javaslat 1. pontjához, a digitális írástudásmodul törvényben való rögzítéséhez. Ugyanis a nyugat-európai felnőttképzés egyik fontos eleme az, hogy a felnőttképzésben részt vevők kétharmada-háromnegyede online típusú képzésekben vagy vegyes képzésekben vesz részt. Ez sokkal olcsóbb, mint a hagyományos képzések. Magyarországon esély sincs arra, hogy a szükséges létszámú honfitársunkat a felnőttképzésben, képzésben részesíthessük a szűkösen rendelkezésre álló forrásokból, amennyiben ezt az új technikát nem fogjuk a felnőttképzésben is használni.

Nyugat-Európában körülbelül 20 százalék körül van azon munkanélküliek aránya, akik nem tudnak egy számítógépet kinyitni, akik az interneten nem tudnak eligazodni. Magyarországon 67 százalék a munkanélkülieken belül ezeknek a személyeknek az aránya, ami jelzi azt is, hogy milyen reménytelen helyzetben vannak a tekintetben, hogy a gyorsan változó körülményekhez gyorsan tudjanak alkalmazkodni. Ezt az alkalmazkodási képességet, az alkalmazkodási képesség javítását szolgálja ez a javaslat.

Kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák a Gúr Nándorral közösen benyújtott javaslatunkat. Köszönöm a figyelmüket.




Felszólalások:  Előző  261  Következő    Ülésnap adatai