Felszólalás adatai

MÁDL FERENC köztársasági elnök (Elfoglalja helyét a pulpituson. - Taps a kormánypártok soraiban.): Házelnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a közelgő választások alkalmát felhasználva néhány szót szóljak az Országgyűlés színe előtt újkori demokráciánk történelmet formáló első tizenkét évéről.

A három országgyűlést átívelő időszak mostani, feltehetően utolsó plenáris ülésén talán illő, hogy a köztársasági elnök szóljon arról, hogyan látja erőfeszítéseinket, azok mire vezettek, s talán arról is, merre lesz jó menni a következőkben. Meg aztán alkotmányos kötelességem is - miként tettem is például az elmúlt napokban hatpárti egyeztetések során és sok más formában -, hogy az ország fontos dolgaiban segítsem a harmónia megerősödését.

Hölgyeim és Uraim! Úgy vélem, nem felesleges felidézni a rendszerváltozást követő évtizedben kialakult bonyolult, globalizálódó világ hatásait nemzetünk sorsának alakulására. Visszatekintésem természetesen éppen e különböző tényezők bonyolultsága folytán csak egy rögzített pillanatfelvétel lesz.

Tisztelt Ház! Az 1989-90-es évek euforikus hangulatára még nehéz árnyékot vetettek az itt állomásozó szovjet hadosztályok, hamar szembe kellett nézni a mélyülő gazdasági válsággal is, üres volt az államkassza, nyomasztóan nagy volt az államadósság, a belső adósság, szűkössé váltak belső és külső erőforrásaink. A közép-kelet-európai népek - így Magyarország is - csak rövid pillanatokig voltak a nyugati országok segítő figyelmének központjában.

(10.10)

A világban végbemenő gazdasági, katonai konfliktusok erősen megosztották a figyelmet. Csak utalnék az oroszországi átalakulás és puccs folyamataira; az elmúlt évtized elején kirobbant Öböl-válságra, Öböl-háborúra; a sok-sok évig tartó és országok, nemzetek katasztrófáját is okozó balkáni háborúra; a gazdasági recesszióra és a nemzetközi terrorizmus múlt év szeptember 11-én bekövetkezett támadásaira. Ezek az események és folyamatok közvetve vagy közvetlenül befolyásolták országunk tevékenységét és mozgásterét, mozgásterének lehetőségeit.

A rendszerváltozás a békés forradalom kifejezése volt. A békés forradalomban bent volt az a történelmi, társadalmi hajtóerő, amely új és jobb jövőt ígért országunknak. A társadalomban és az emberekben, a politikai erőkben megvolt a készség és az elszántság, hogy egy modern polgári világ megteremtésével, az európai nemzetek egyenrangú tagjaként jobb életet biztosítsunk gyermekeinknek, élhető és jobb életet biztosítsunk a mai generációknak és gondoskodjunk az idősebbekről is.

Az első időszak fő törekvése, munkája és ennek megfelelően a parlamenti jogalkotás arról szólt, hogy kiépítsük a polgári demokrácia intézményrendszereit. Sok vita, a különböző álláspontok olykor kemény ütközése kísérte ezt a munkát. Az alapelvek, a stabil demokrácia és egy működőképes piacgazdaság kiépítésének szükségességében azonban egyetértés volt. Elmondhatjuk azt is, hogy ezt a feladatot alapvetően sikerrel teljesítettük.

Az intézményrendszer keretei között megerősödött a polgárok önszerveződése is. Ebben nagy szerep jutott az érdekérvényesítő képességnek, a sokszínű gondolkodásnak, a romák és más nemzetiségek közösséget alakító nézeteinek, erőfeszítéseinek, a vallásos ember hitbéli meggyőződésének és erkölcsi tartásunknak. Kellett és változatlanul kell mindehhez a társadalom segítő támogatása.

A demokratikus intézmények megszilárdítása után nemzetközi kapcsolatrendszerünk újraírásának jegyében a következő lépés az ország biztonságának megteremtése volt. Ezt a közvetlen környezetünkben meglévő válsággócok is sürgették. A cél az volt, hogy Magyarország biztosítsa állampolgárai számára, hogy az elmúlt diktatúrák ne térjenek vissza, és az is, hogy hazánk a változó és alakuló térség stabilitásának egyik zálogává válhassék. Így lett Magyarország a térség országai közül elsőként tagja a NATO-nak. Ez a méltán történelminek nevezhető lépés olyan biztonságot nyújtott és nyújt, amely lehetővé tette a továbbiakban és azóta is a nyugodt belső építkezést. Ez biztosította, hogy figyelmünk és energiánk jelentős részét a következő nagy feladatokra: az ország gazdaságának felemelkedésére, a polgári jólét lehetőségének megteremtésére fordítsuk. Többek között ez a munka, ennek a munkának remélt eredménye az, ami miatt az emberek egyre bizakodóbban tekinthetnek a demokratikus fordulat során megfogalmazott elképzeléseik elé.

A gyarapodás feltételeit meg kellett teremteni. Kemény kényszer volt ez, ami az állampolgároktól komoly áldozatot és nagy erőfeszítéseket követelt. Ezt a feladatot hol a türelmetlenség, hol az állhatatos türelem kísérte. De a remény, hogy az ország jövője kedvező irányba fordul, igazából sohasem múlt el, és növekvő energiákat is fakasztott a társadalomban, az emberekben.

Hölgyeim és Uraim! A remény beteljesüléséhez még sokat kell dolgozni, valamennyiünknek. Sorra kell vennünk azokat a prioritásokat, amelyekkel a kiegyensúlyozott építkezés biztosítható. Csak néhányat említek az előttünk álló, fontosabb feladatok közül, a jövő fontosabb feladatai közül.

Nemzetünk önfenntartó képessége, anyagi és erkölcsi megerősödése új generációk növekvő számát sürgeti. Ez a gyermeknek, ennek a drága közjószágnak - ahogyan Andorka Rudolf oly szép szóval nevezte -, a gyermeknek és a családnak mainál is nagyobb szeretetét és megbecsülését követeli. Mindez áll az egészségre is. Mindezekben - gyermek, szülő, nagyszülő, közös emberi közösségek, egészség - életünk értelméről és az élet jobb minőségéről van szó. Ilyen politika segíthet a társadalom rétegződésének javításához, a szegénység felszámolásához is. Ez valamennyiünk rövid és hosszú távú felelőssége.

(10.20)

Ma már mutatkoznak, hölgyeim és uraim, annak jelei, hogy van esélyünk jobb napokra a népességfogyás megállításában, és a közeli jövőben reményeink szerint talán a növekedés bekövetkezésére is. Jó lesz nagyobb családban élni.

Sok más területen is megkezdődött a felgyülemlett adósságok törlesztése. Csak mindenki érezze ezt igazán! Tanúi is vagyunk a keresetek, a belső fogyasztás növekedésének - tények ezek -, a korszerű infrastruktúra kiépítésének, a munkanélküliség radikális csökkenésének, a lakásépítés érezhető beindulásának. Csökken az infláció, akarjuk vagy nem akarjuk, nő forintjaink értéke. Az árvízi károk helyreállításában kisebb csodát műveltünk. Köszönet érte a tenni akaró polgároknak, a kormánynak, a törvényhozásnak, intézményeinknek, mindenkinek. Jól vizsgáztunk szolidaritásból - ez talán az egyik legnagyobb jelentőségű tanulsága ennek a drámai eseménysorozatnak. Tanúi vagyunk a felsőoktatás impozáns fejlesztésének. Örömmel mondom ezt azért is, mert oktatási miniszterségem idején nagy nehézségek előtt álltunk e tekintetben. Mára a választókorúvá vált fiatalok majd' minden második tagja felsőoktatási intézményben készülhet életpályájára, országunk erkölcsi, gazdasági és saját maguk erkölcsi, gazdasági gyarapítására.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Rövidre fogva most már a szót, nem véletlenül említettem a választókorúvá vált fiatalokat, hiszen hamarosan ismét mérleget készítenek az emberek, ők is, a fiatalok is. Felelősséggel tartozunk az ő döntésük alakulásáért is. Mindnyájan tapasztaljuk, hogy a politikai programok, az értékek versengése zajlik - sokszor túl hangosan is. Ez nem is lenne baj, a világon mindenütt így van ez kampányok idején. De van egy, pontosabban két szabály, amely minden szabály felülír: az egyik az emberi méltóság tisztelete, a másik a nemzet érdekeinek szem előtt tartása. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Azért is tartottam szükségesnek itt most önök előtt szólni, hogy kilépve a szűk körű egyeztetések zártabb köréből, zártabb világából, az Országgyűlés tágabb horizontjához is eljusson a kérésem - kötelessége ez a köztársasági elnöknek -: az, hogy a választási küzdelem ne szorítsa háttérbe a nemzet hosszú távú érdekeinek felelős képviseletét, a legfontosabb kérdésekben a nemzeti konszenzus megteremtésének igényét, nemzeti és európai aspirációink egységét, a határon kívüli magyarság sorsát, ahogy az alkotmány kötelez bennünket velük törődni, a demokrácia intézményeinek tiszteletét, minden összefüggésben, az emberi méltóság megőrzésének követelményét. A kölcsönös mértéktartás - hadd hangsúlyozzam ezt -, látni fogják, inkább indítja a szavazópolgárokat alkotmányos kötelezettségük és lehetőségeik teljesítésére. Tiszteljük, segítsük őket abban és avégből, hogy az országgyűlési választásokban jól dönthessenek saját sorsuk, jól dönthessenek országunk és nemzetünk jövőjéről! Ehhez kérem egyetértésüket, sokszor tapasztalt felelősségüket a szebb és a közös jobb holnapért.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps.)