A felszólalás szövege:
LENGYEL JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. 2004-ben a mezőgazdaság és a vidék helyzete sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt itt a költségvetés kezelni akarja, annál az egyszerű oknál fogva, amit a költségvetés készítése során nem vettek figyelembe. 2003-ban olyan tragikus helyzet volt a mezőgazdaságban, a téli fagykár, a tavaszi fagykár még tetőzte, hozzátéve a nyári aszályt, hogy a mezőgazdaságból élők tőketartalékaikat felélték. 2004-ben szinte nincsen az újrakezdésnek és újraélesztésnek lehetősége.
A vidék elválaszthatatlan a mezőgazdaságtól. Ismerve, tudva azt a gondot, hogy az önkormányzatok egyharmada már falhoz van állítva, a másik egyharmada olyan helyzetben van, hogy már bérhiteleket vesznek fel 1-2-3 hónapra, a harmadik egyharmada pedig rövid időn belül lesz falhoz állítva, majd január 1-jétől kezdve, amikor nem lesz finanszírozva a gázár emeléséből adódó költségvetési probléma.
A következőt szeretném ezzel ecsetelni még: nagyon sok önkormányzat van olyan helyzetben, hogy egyedüli eltartó egy kistelepülésen belül, és más eltartó nincsen. Ha ezek a mezőgazdaságból élők eltartottakká válnak, akkor tovább nehezítik majd az önkormányzatok helyzetét.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
LENGYEL JÁNOS (Fidesz): Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdaság témájában nagyon sokszor elbeszélünk egymás mellett. Nem hiszem, hogy jó dolog az, hogy mindig csak visszafelé mutogatunk, hogy hol rontottuk el, akár a kárpótlásnál. Egyet tudomásul kell venni, ha tetszik, ha nem tetszik: ebben a parlamentben ma már nincs egyetlenegy párt sem, amelyik ne lett volna Magyarországon a rendszerváltást követően kormányzó párt. Ma a mezőgazdaság olyan helyzetben van, és a 2004-es költségvetéssel óhatatlanul az Unió cseng mindig vissza a fülünkbe, hisz a nyakunkon van az Unió, mert öt-hat hónap múlva - többen itt elmondták - az uniós csatlakozás előestéjét éljük meg.
Nagyon röviden a következőt szeretném mondani: a miniszter úr is, illetve többen elmondták, hogy 2002-ben a mezőgazdaság olyan helyzetben volt több összetevő miatt, több olyan külső és belső hatás miatt, időjárási viszonyok miatt, ami bizonyos nehézségeket okozott, ugyanakkor a tőkeszegénység nemcsak 2000-es keletű, hanem sokkal régebbi, ma is megéljük a tőkeszegénységet, a műszaki-technikai színvonalnak a hiányát és a hátrányát jelen pillanatban.
Egy dolgot tudomásul kell venni mindannyiunknak: a Magyarországon élő lakosság több mint 50 százalékának a közérzete múlik azon, hogy a mezőgazdaság, az agrárium jó évet zár vagy rossz évet zár. Ha a mezőgazdaság jó évet zár, akkor jó a közérzetünk, ha rossz évet, akkor igen rossz a közérzetünk, függetlenül attól, hogy a népgazdaságból a részesedése 4 százalék alatti. Ez a szám akkor egészen másképpen tűnik, ha melléteszem az 50 százalék fölöttit. Tehát ne becsüljük le a mezőgazdaságot, mert a mezőgazdasággal egyetemlegesen lebecsüljük a vidéken élő lakosságot is.
Most, az uniós csatlakozás előtt a miniszter úrnak és a kormány tagjainak nem az ellenzékkel kell megvívni a küzdelmet, a kormánnyal kell megvívni a küzdelmet annak érdekében, hogy ha úgy lett elfogadva, és az utófinanszírozás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) lett elfogadva, akkor az előfinanszírozásnak a feltételeit megteremteni...
ELNÖK: Képviselő úr!
LENGYEL JÁNOS (Fidesz): ...és az agráriumnak költségvetési forrásokat biztosítani.
Köszönöm a szót, és elnézést.
LENGYEL JÁNOS (Fidesz): Miniszter Úr! A 2004-es uniós csatlakozás megint csak sejtet sok dolgot bennem. Itt Szanyi államtitkár úr azt mondta, hogy 500 ezer munkahely kell vidékre, és az a mostani és az új generáció számára fog kelleni. A mostani mezőgazdasági kis- és őstermelők, bármilyen munkahelyet viszünk vidékre, a mezőgazdasági munkát szokták meg, abból éltek, ahhoz van szokva a kezük. Ennek a több mint 200 ezer családnak a hosszú távú megélhetését jelenti még az elkövetkező időszakban, vagy máskülönben a kormány büdzséjére fognak szorulni, ha ők kiszorulnak a termelésből, és nem jutnak hozzá jövedelemhez, vagy éppen a gyerekeik nem fognak továbbtanulni, vagy nem tudják azt a lehetőséget megteremteni számukra, mint amit a nagyvárosban élők vagy a bérből és fizetésből élők tudnak biztosítani a gyerekeik számára.
Nem lenne szabad azt tenni, mint ahogy az aszálykár rendezésével tettük, ha 2004-ben lesz egy előfinanszírozás, hogy csak 60 százalékos állami garanciát teszünk mellé, mert a 60 százaléknál ki vannak szolgáltatva a mezőgazdasági vállalkozók a bankoknak, mert kérik a földzálogot vagy kérik a lakászálogot, vagy ne adj' isten 40 százalékát otthagyatják a felveendő hitelnek. Ez volt a 2003. évi tapasztalat. Ezt csak figyelemfelkeltésképpen szeretném mondani.
A másik dolog, amit megint csak kérni szeretnék: mivel a zöldség- és gyümölcságazat nem kvótált és nem kontingentált az uniós csatlakozást követően - hiszen az állattenyésztésről már nincs mit beszélnünk, mert az kontingentált, a tejkvóta adott, attól többet most nem tudunk jelen pillanatban elérni, de ott nagyon sok mezőgazdasági termelő jövedelme esett ki -, nehogy hasonlóképpen jövedelemforrások essenek el, ha a 2001. évi és a 2002. évi úgynevezett minőségi vagy európai előcsatlakozási támogatás nem fog működni. Valamilyen megoldást keresni kell erre, pontosan annak a 200 ezer családnak a számára.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)
LENGYEL JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót; ígérem, hogy többet nem szólok, ezzel befejezném. Csatlakoznék Medgyasszay képviselőtársamhoz: van egy adott helyzet, mindig az adott helyzetnek megfelelően kell kialakítanunk a stratégiánkat és taktikánkat. Tehát ne a múltban vájkáljunk most már, mert pontosan ezért az uniós csatlakozásnak a legnagyobb vesztese a mezőgazdaság és a vidék lesz. A mezőgazdaság és a vidék nem szolgált arra rá, hogy olyan félvállról kezeljük, hogy most, az utolsó pillanatokban nem hozzuk meg a szükséges áldozatokat, nem hozzuk meg a szükséges intézkedéseket, azokat az intézkedéseket, amivel még az adott szituációban helyzetbe tudjuk hozni a vidéken élőket, a mezőgazdaságból élőket.
A másik dolog, amit itt Vincze László képviselőtársam is felvetett: a szellemi tőkét most nem szabad kivonni a mezőgazdaságból, pont az uniós csatlakozás előtt. Ha tervbe is van véve a falugazdászi hálózat további leépítése, akkor most ne bántsuk; ne bántsuk egyelőre, mindaddig, amíg az uniós csatlakozást meg nem éljük, míg a megfelelő tájékoztatást el nem juttatjuk a falun élőkhöz, a mezőgazdaságból élőkhöz. Nem a 300 hektáros gazdának kell, Magda úr, a falugazdász, annak csak bélyegezni kell és aláírni kell.
(19.20)
Neki megvannak a szaktanácsadói. Az 5-10 hektárosoknak igen, mert a falugazdász adja a megfelelő instrukciót és megfelelő segítséget annak az embernek, és lehet, hogy pontosan az a segítség nem fog hozzá eljutni. Egyszerű oknál fogva mondom ezt, több mint 3 ezer települést hozunk nehéz helyzetbe, mert a mezőgazdaság most sodródik, sodródik a katasztrófa felé, vele együtt a vidék is. Ezt kell megállítanunk.
Az utolsó pillanatban vagyunk, az utolsó másodpercekben vagyunk, a huszonnegyedik óra utolsó másodpercében, most tegyük meg! Most kér a nép, most adj neki! Most kell a mezőgazdaságban és a vidéken élőket helyzetbe hozni, hogy az uniós csatlakozást meg tudják érni.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
LENGYEL JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! A mezőgazdaság 2002. évi értékelése során most is és akaratunk ellenére mindig 2004, az uniós csatlakozás időszaka rajzolódik ki, vetítődik ki, hogy hogyan is állunk, hogyan készültünk fel az uniós csatlakozásra. Vidéken járva vagy találkozva mezőgazdasági termelőkkel, mindig rákérdezek sok dologra, többek között: a mezőgazdaság helyzetében még mindig vannak romjaink, amit el kellett volna takarítani az útból, hogy ne romokra építkezzünk.
Mit értek a romok alatt? Az egyik dolog pontosan a többek által felvetett mezőgazdasági földtulajdon osztatlansága. Az alapvető termelési eszközből, a termőföldből több mint egymillió hektár ma még rendezetlenül van, osztatlan közös tulajdonban szerepel. 2002-ben hozva lett egy olyan törvény, hogy 2003-tól a kormány, illetve az agrártárca átvállalja az osztatlan közös tulajdonok megszüntetését. Ez 2002-ben el lett napolva, mivel 7,5 milliárdot jeleztek, hogy 7,5 milliárd kellene az osztatlan közös tulajdonok megszüntetésére, és ezt csak 2004 januárjától fogja tudni bevállalni az agrártárca. Most, ahogy tapasztaljuk, csak 100 millió forint áll rendelkezésre a 7,5 milliárd forinttal szemben. Kérdezem én, kérdik tőlem és kérdik mindannyiunktól, hogy hogyan lehet rendezetlen tulajdonviszonyokkal az Unióba bemenni, hogyan fogják tudni ők a támogatást leigényelni azokra a földterületekre, amelyeknek a tulajdonviszonya ma rendezetlen.
Egy másik törvény, egy kormányrendelet, amelyik megint csak a rendezetlenségről szól: a csőd és felszámolás alatt megszűnt szövetkezetek üzletrész-tulajdonának a rendezetlensége. Mind a mai napig több helyen megkérdik, és több helyen nem tudunk egyszerűen választ adni rá, hogy mi lesz ezekkel az üzletrészekkel. Úgy tudom, hogy ez már elnapolás tárgyát fogja képezni. E kormányrendeletet elnapolni megítélésem és véleményünk szerint nem lehet, mindenféleképpen be kell vállalni és le kell rendezni, ez az utolsó része azon üzletrésztulajdonok rendezetlenségének, amit már korábban elindítottunk, és az üzletrészek nagy része az üzletrész-tulajdonosokhoz eljutott - ez az egyik.
A további gondok között felmerül az, hogy itt felvetették képviselőtársaim a családi gazdaságok helyzetét. A családi gazdaságok azért lettek életre keltve, törvényileg behatárolva és szabályozva, hogy a mezőgazdasági szférában is alakuljanak ki azok a lehetőségek, mint az ipari szférában, hogy a kis- és középvállalkozási kategóriáknak a lehetőségét és a talaját meg tudjuk teremteni többlettámogatásokkal, többletforrásokkal. Ezek a többletforrások és többlettámogatások, akár a beruházásnál a 10 százalékos többlettámogatásnak az igénybevétele eltűnt a támogatási körből.
Azt mondjuk, hogy ne beszéljünk diszkriminációról. Hát akkor az éven túli hitelek esetében a 2 millió forint alatti hiteleknek a rendezése nem diszkrimináció, hogy 2 millió forint alatti hiteleket nem lehetett bevonni abba a rendezési eljárásba, csak a 2 és 200 millió forint közötti hitelkonstrukciót? Kérdem én: ebben a helyzetben azok a mezőgazdasági vállalkozók, akiknek nagyobb hitelfelvételük volt, és akkor, amikor ez a törvény és a rendelet megjelent, akkor már 2 millió forint alá esett az esedékes hitelállományuk, miért nem voltak jogosultak? Ez nem diszkrimináció? Ez nem megkülönböztetés? Ez nem annak a bebizonyítása, hogy a kicsiket nehezebb helyzetbe hozzuk, a kis- és magánvállalkozókat akarjuk ebben a helyzetben ellehetetleníteni? Tehát ne akarjuk most azt mondani, hogy egyenlő esélyeket akarunk teremteni, mert ez az esélyegyenlőség feltételeit egyáltalán nem támasztja alá.
Amit a kétpercesben elmondtam, miniszter úr: én arra szeretném kérni a miniszter urat most megint csak, hogy ne velünk, ellenzéki képviselőkkel akarjon ön hadakozni, ne velünk vívja meg a külön csatáját, hanem a kormánnyal vívja meg a külön küzdelmét, annak érdekében, hogy a mezőgazdasági földek, a termelés alapvető eszköze, a termőföld osztatlan közös tulajdonához a források meglegyenek az uniós csatlakozás előtt, tehát 2004 januárjától induljon el az állami költségvetés terhére a föld osztatlan közös tulajdonának a megszüntetése.
A másik dolog - megint az esélyegyenlőség kérdése -: 2003-ban az aszálykárok rendezése során a következőt éreztem és tapasztaltam, tapasztaltuk nagyon sokan, hogy azzal a megoldással, ami a 60 százalékos állami garanciát tartalmazza, addig a mezőgazdasági kistermelők derekán volt csak az adósságspirál, innentől kezdve már a nyakára is tekeredett, és idő kérdése, hogy mikor roppan meg az ádámcsutkája. Pontosan azért, mert a bankok ehhez a földzálogot kérték, ehhez kérték a lakászálogjogot; ha nem tudott földzálogjogot biztosítani, mert már le volt zálogosítva, vagy a lakását nem merte felajánlani, akkor pedig 40 százalékát ott kellett hagyni a banknál, és nem is kamatozik alapon. Tehát tulajdonképpen azok a mezőgazdasági kistermelők, akik nem a nagy szférába, nem a nagy részvénytársulási szférába tartoznak, azok ezeket a hitelforrásokat nem is tudják igénybe venni. Nem véletlen, hogy a 10 milliárddal szemben csak 3,7 milliárd forint hitelfelvételi igény érkezett be napjainkig - ismereteink szerint. 2004-ben, pontosan az uniós csatlakozást követően, ha Koppenhágában úgy lett aláírva, hogy utófinanszírozásban fog részesülni a magyar mezőgazdaság, és földalapú támogatásként fog hozzájutni a forrásokhoz, akkor - amit megint csak mondtam - 2004-ben meg kell teremteni, és megint meg kell vívni - és nem velünk, hanem a kormánnyal - ennek az előfinanszírozását.
És nem értek egyet azzal a felvetéssel, ha úgy fogalmazom, és ebben a helyzetben nem is kérjük, soha nem kértük azt, hogy a mezőgazdaság a gazdaság különböző ágazataival szemben unikum legyen. Ne legyen unikum, de most az uniós csatlakozás előtt a mezőgazdaságba, igenis, forrásokat kell pumpálni, a mezőgazdaság egészen mást fog megélni az Unióban, mint más ágazat, akár az oktatásügy, akár az egészségügy, akár bármelyik területe. Ha a mezőgazdaság nem tud működőképesen bemenni az Unióba, ha a mezőgazdaság nincsen felkészítve az uniós csatlakozásra, akkor a mezőgazdaság halálra van ítélve, és megint csak mondom: vele együtt a magyar vidék is. És nem kellenek buldózerek hozzá, hogy tönkretegyük a magyar vidéket: ha nem állunk most a magyar vidék mellé, buldózerek nélkül is tönkre tudjuk tenni a magyar vidéket.
A másik dolog pedig, hogy el kell oszlatni azt, és erre is figyelmet kell fordítanunk, mert azt hallom a nagyvárosokban élők, Budapesten élők körében, hogy a vidék, a mezőgazdaságban élők már megint támogatást kérnek, most kaptak fagykárra - amit még nem kaptak meg -, most már kapják az aszálykárra - amit most kapnak meg 3,7 milliárdban. Megkaphatják hitelkonstrukcióban, de legyen abban a bizonyosban vér is, aki fel tudja venni azt a hitelkonstrukciót. El kell oszlatni a következőt: a mezőgazdaság termelői árviszonya és a fogyasztói árak teszik indokolttá - Európában is, nemcsak Magyarországon -, hogy a magyar mezőgazdaság támogatásban részesüljön. Pontosan a költségelemek miatt alakul az ki, hogy a mezőgazdaságot támogatják Nyugat-Európában, és Magyarországon is támogatták.
(20.40)
Mert ma úgy van, és félő, hogy egyre inkább előtérbe kerül, és egyre inkább ki fog élesedni… Nyugat-Európa számára ragyogó idő a május 1-jei időpont, számunkra, a magyar mezőgazdaság szempontjából a május 1-jei időpont az Unióba lépés időpontját tekintve a lehető legrosszabb. Hadd ne ecseteljem, hogy miért a legrosszabb, de pontosan addigra kell ezeket a kételyeket eloszlatni, mert ha be fog kerülni a multinacionális láncokba a dömpingáru dömpingáron, akkor fognak mutogatni az agráriumból élőkre, a magyar gazdálkodókra, hogy eddig milyen drágán termeltetek.
Ne kerüljön arra sor, hogy összeugrasszuk a nagyvárosokban élőt, a fővárosban élőt a vidékiekkel! Tehát előzzük meg ezt a problémát, mert mondom még egyszer, benne van a levegőben, és már érződik, hogy a multinacionális nyugat-európai cégekhez csak nyugat-európaiak szállíthatnak be, magyarokat alig tudnak befogadni, egyre kevesebbet fogadnak be, és ez az uniós csatlakozást követően még inkább így alakul.
A másik dolog: példák igazolják… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm szépen a szót, elnök úr, befejeztem. (Taps a Fidesz soraiból.)
LENGYEL JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! 2001 novemberében megszűnt az élelmiszerek exportpiacra jutási támogatása, lehetetlen helyzetbe hozva ezzel a zöldség-gyümölcs ágazatot, de ezt a problémát feloldotta a termelői típusú minőségi támogatás 2002-ben történő bevezetése.
2003-ban az FVM rendeletben szabályozta egyes zöldség-gyümölcs termékek támogatásának mértékét. Ismereteink szerint ez a támogatási forma az uniós csatlakozást követően megszűnik, helyette földalapúnak mondott támogatás kerül bevezetésre, mely mértéke egységnyi területre vetítve messze nem annyi, mint az eddigi támogatás mértéke volt. Miniszter Úr! Ha ez így igaz, és nem történik meg egyéb támogatási feltételrendszer kialakítása, akkor eltűnnek a magyar mezőgazdaság palettájáról az eddigi sikernövényeink, többek közt a zöldborsó, a csemegekukorica, a hagyma, a konzervuborka és a hungarikumnak mondott fűszerpaprika is, lehetetlen helyzetbe hozva ezzel több tízezer család megélhetését.
Kérdezem a miniszter urat, mit kíván tenni a tárca azért, hogy ez be ne következzen. Hajlandó-e ön arra, hogy miniszteri szinten egyeztessen az érdekképviseletek vezetőivel? Miniszter úr, a rendeletben vállalták, hogy a támogatás igénylését követően a termelők megkapják az uniós előcsatlakozási támogatást, amely mostanában járt le - ezzel szemben a tárca a napokban minden kifizetést leállított. Kérdezem a miniszter urat, hogy a termelők számolhatnak-e azzal, hogy a tárgyévben még karácsony előtt megkapják a támogatást, vagy nem.
Miniszter úr, ne mondjon olyat, hogy nem, hisz a támogatásra jogosultak döntő többsége a kisjövedelműek körébe tartozik, illetve mondhatnám azt is, hogy egyéb, más jövedelemmel nem rendelkezik. Ezeknek a családoknak tüzelőre és karácsonyra kell a pénz. A januári kifizetés már nem pótolja a békés karácsonyi hangulatot. Ők ebből akarnak a gyerekeiknek vásárolni, ők ebből akarják a szeretteiket meglepni. Kérem önöket, hogy a támogatás kifizetésének elmaradásával a szeretet ünnepét ne tegyék tönkre!
Miniszter úr, gondolom, ezzel a támogatással nem fordulhat elő az, mint a mezőgazdasági termelők fagy- és aszálykár kárenyhítő támogatásával, mert a termelők szerint ez szinte észbontó és arcpirító, sokak szerint a bolondját járatják velük. Mi is történt tulajdonképpen? Miért jogos a felháborodásuk? A felmérések megtörténtek, december első hetében megkapták az FVM hivatalos igazolását, melyben a kiszámított támogatási összeget véglegesnek tüntették fel; december 11-15. között igényelhető - olvasható az igazolásban. Időközben a véglegesnek igazolt összeg valamivel több mint egynegyedes visszaosztására került sor. Tulajdonképpen 2003-ban fagy- és aszálykár miatt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a kárigényük 5,3 százalékát kapják meg.
Kérem a miniszter úr válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
LENGYEL JÁNOS (Fidesz): Miniszter úr, sajnálom önt, és sajnálom a kormányát, mert meggyőzött most arról (Moraj és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.) - egy pillanat -, hogy a magyar mezőgazdaságot áldozati bárányként kívánják felajánlani Európa oltárán. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Óh!) Több mint 3 ezer települést, több mint 7 millió lakosával együtt és egyetemlegesen.
Egyszerű az ok: 100 ezer forint keletkezett kár kapcsán legalább elnézést kértek volna a mezőgazdasági termelőktől, hogy ne haragudjanak, csak 5300 forint jutott 100 ezer forintból hektáronként - 1500, maximum 5000 forint. Ne osszuk meg a vidéket a fővárosban és a nagyvárosokban élőkkel! Most összehozni kell, és nem megosztani, mert a nagyvárosokban azt gondolják, hogy a paraszt, a vidéki ember nagyon sok támogatást kapott ebben az évben - most fogják az elsőt kapni.
Egyébként az EU-előcsatlakozási támogatásra pedig nem kaptam választ, hogy az ünnepig kifizetik-e még azt a 7,2 milliárd forintot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), vagy nem fizetik.
Nem tudom elfogadni a válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
LENGYEL JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Aggasztó hírek járják be a világot, földrengés, földcsuszamlás, árvíz, itt százak, amott ezrek lelték halálukat, és nem tudják, mennyi az eltűntek száma - szórja a sajnálatosabbnál sajnálatosabb információt a média. Most pedig emberre is veszélyes gyilkos kór terjedésének, a madárinfluenzának lehetünk szenvedő alanyai.
A gyilkos kór Magyarországon történő megjelenésének megakadályozása érdekében a kormánynak meg kell tennie minden ésszerű intézkedést. Ismétlem: ésszerű, és ezen van a hangsúly. A lakosság, az állampolgárok megvédését a határon áthaladók mindennemű felesleges zaklatása és pánikkeltés nélkül, nem kihasználva az adódó lehetőséget egyéb, más célok elérése érdekében.
A szakma, az egészségügyi és a földművelésügyi tárca iránymutatása alapján a kormány döntését a VPOP csak végrehajtja. Nos, hogyan is hajtják végre a kormány akaratát az ukrán-magyar határszakaszon? A VPOP egyes információk szerint 200 fővel megerősítette, mondhatnám azt is, lecserélte az ottani vámszolgálatot, mintha az ottani vámügyintézők alkalmatlanok vagy megbízhatatlanok lennének a kiadott utasítás végrehajtására.
A határszakaszon belépésre várók mindezt meg is értenék, ha gyors, határozott, célirányos és céltudatos beléptetésnek lennének alanyai, amely a madárinfluenza behozatalának megakadályozására irányulna. Ezzel szemben egy ráérő, az átkelést lassító vámkezeléssel szembesülnek. Ráadásul egy ilyen helyzetben még zaklatják is az átkelőket különböző iratok kitöltésével, többek között: hol, mennyit tankolt, hány liter üzemanyag van a gépkocsijában. Mintha a gépkocsiban lévő üzemanyag mennyiségének vagy éppen származásának valamilyen köze is lehetne a madárinfluenzához. Egyes jól értesültek tudni vélik, az ott szolgálatot teljesítőknek ki van adva, hogy naponta hány járművet léptethetnek be, tehát feladatuk ellátásában korlátozva vannak. Mindezek hatására a beléptetési oldalon 6-14 órára növekedett a várakozási idő Záhonytól Tiszabecsig egyaránt. Félreértés ne essék, nem azok védelmére kelek, akik folytatólagosan, üzletszerű csempészéssel gyarapították saját vagyonukat!
Tisztelt Parlament! A kormány vallja be őszintén, hogy nem erről van szó; nem mást akarnak, mint elvenni a határon innen és határon túl élők kedvét a határon való átjárástól. A kormány megsokallta, hogy a határ közelében élők olcsóbban hozzájuthatnak valamihez. Tudomásul kellene venni, hogy a bevásárlóturizmus a világon mindenhol létezik, hiszen normális emberi gondolkodás, és ha valaki teheti, akkor nem a drágábbat, hanem az olcsóbbat választja, főleg olyan területen, ahol a lakosság nagyobbik fele napi megélhetési gondokkal küszködik, ahol a munkaképes korú lakosság jelentős részének nincs munkahelye, ahol az önkormányzatok a fő, mondhatnám, egyedüli eltartók.
Tisztelt Országgyűlés! Napjainkra elszabadultak az indulatok, pattanásig feszült a hangulat. Minderről a határszakaszon betört szélvédők, összetört autók árulkodnak. Szombat délutánra polgári engedetlenségig fajult a helyzet, a tiszabecsi határszakaszt teljes szélességében lezárták, se be, se ki. A határőrség, a rendőrség, a vám- és pénzügyőrség kivonulására volt szükség. Több órába került, amíg újra helyreállt a rend.
Könyörgök, kinek jó ez, hogy testvér a testvérnek, magyar a magyarnak ártson? Amikor a gazdaság mélyponton, amikor a munkanélküliség soha nem látott mértéket öltött, amikor családok sokasága megélhetési gondokkal küszködik. Kinek jó, hogy a kormány nem a belső bajokat orvosolja, hanem eltereli a figyelmet? Használ-e Magyarország nemzetközi megítélésének, hogy az ukrán napilapban azt olvasni: még nincs háború, de a Gestapo már megjelent a magyar határon. Kinek jó az, hogy a határ túloldalán élők előszednek minden vélt, jogos és jogtalan sérelmet? Többek között például Ungvárról az intercity eddig három kocsival, jelenleg már egy kocsival indul.
Kérdezem: nem tanultunk a történelmi múltunkból, vagy újra elmegy a józan eszünk?
A kormány vizsgálja meg az ukrán-magyar határszakaszon kialakult helyzetet, vonja vissza e lehetetlen állapotokat előidéző határellenőrzésre kiadott utasítását! Ha erre képtelen, vonja le a következtetést! Véleményem szerint az a kormány, mely népének, nemzetének ellenére tesz, az önmaga alkalmatlanságát bizonyítja.
Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz soraiból.)