A felszólalás szövege:
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a késői órán egy számunkra nagyon fontos ügyben folytatjuk le az általános vita első részét, és engedjék meg, hogy előterjesztőként, illetve azoknak a tárgyalásoknak a résztvevőjeként, ami az előző kormány idején történt, néhány momentumáról is beszéljek. Amikor ugyanis ez a törvénymódosítás elénk került, akkor értetlenül kérdeztük, hogy miért, és mi oka van ennek. Volt egy szép emlékű államtitkár, úgy hívták, hogy Katona Tamás, aki az önkormányzati szövetségi ülésen néhány körmondattal, de gyakorlatilag azt mondta, hogy "csak", és akkor kérdeztük, mit tegyünk ilyenkor, az önkormányzatok mit csináljanak, amikor véleményük szerint alkotmányos jogukban sérülnek, illetve a gazdálkodásuk veszélybe kerülhet, hiszen a kiszámíthatóság jelentősen sérül.
Az is felmerült akkor, hogyan gondolja az akkori kormány azt a tényt vagy azt a problémát megoldani, hogy a helyi önkormányzatok szabják ki, állapítják meg ezeket az adókat, és mit fognak akkor tenni, ha egy önkormányzat azt mondja, nem szeretné, hogy az APEH szedje be ezt az adót, és az átlagos 2 százalékról 0 százalékra csökkenti az iparűzési adót, és mondjuk, más néven vet ki ilyen típusú adót. Erre az államtitkári válasz az volt, hogy majd azt is az APEH fogja beszedni egy újabb törvénnyel.
Tehát akkor is egyértelmű volt, hogy ennek a döntésnek a háttere nem a hatékonyság növelése vagy az önkormányzatok válláról a teher levétele volt, hanem valami egészen más dolog, és utána a költségvetési törvényben meg is találtuk ezt a választ, hiszen ott egy olyan rendelkezés is elfogadásra került, amelyből kiderült, hogy ezeket a pénzeket, ami az iparűzési adóból az APEH-számlára kerül, a központi költségvetés átmeneti pénzgondjainak enyhítésére mozgatni lehet. Tehát ez azt jelentette volna a szocialista kormányzat idején, hogy ha éppen megszorul a költségvetés, akkor az önkormányzatoknak járó összegeket valamilyen módon mozgatják, és egyáltalán nem volt biztos, hogy ez eljut az önkormányzatokhoz. Természetesen a mostani kormányról ilyent mi nem feltételezünk, azonban szeretnénk, hogy a gazdálkodásunk kiszámítható legyen, és megfelelően tudjunk tervezni.
A másik: mindig felmerült a hatékonyság kérdése, hogy mennyiben jobb az önkormányzatok vagy az állami adóhatóság beszedési hatékonysága. Néhány adatot szeretnék önöknek elmondani. Már az Állami Számvevőszék is megállapította 2009 decemberében, hogy az állami adóhatóságnál igen magas a tartozások elévülési kockázata, és a hátralékállomány összege is egyre kedvezőtlenebbül alakult. Tényadatok támasztják alá, hogy az önkormányzatoknál 7-8 százalékos hátralékot kezelnek, az általam vezetett városban ez 5,84 százalék, az állami adóhatóságoknál ez az arány 15-18 százalékos, tehát több mint a kétszerese.
A vitában már elhangzott, hogy egy önkormányzatnak a helyi gazdasági stratégiája elkészítésekor, illetve annak végrehajtásakor a helyi adópolitika kialakítása alapvető feladata, és azt, hogy ennek mennyire van jelentősége, szintén egy saját példával tudnám bizonyítani. Amikor az önkormányzatunk úgy döntött, hogy csökkenti az iparűzési adó mértékét, és ezt a gazdaság helyi szereplőinek a bevonásával, javaslatára és együttműködésével tudtuk megvalósítani, ennek az lett az eredménye, hogy jelenleg több nagy, nemzetgazdaságilag is kiemelt beruházás indul el a városban, illetve a térségben. Ha ezeket a döntéseket nem tudjuk meghozni, és nem tudunk alapozni arra, hogy például a helyi adók tekintetében a legnagyobb arányt kitevő iparűzési adóban ilyen döntéseket tudunk hozni, és a tárgyalásokat le tudjuk folytatni, akkor erre esélyünk sem lenne.
Tehát úgy gondolom, hogy maga az eredeti törvénymódosítás valamilyen hátsó szándékból indult el, ami egyértelműen az önkormányzati autonómiát sértette, és a mostani kormányzat idején már ilyenre nincs szükség, hiszen az együttműködés rendszerében, a kölcsönös felelősségvállalás rendszerében az önkormányzatok most tudják a dolgukat, és tudják azt, hogyan működjenek, nem kell hozzá segítség ezen a téren.
Abban maximálisan egyetértek Apáti képviselőtársammal, hogy abban lehetne segítséget nyújtani, és lehetett volna segítséget nyújtani, hogy az önkormányzati adóhatóságok által 42-féle, adók módjára behajtandó köztartozás beszedésében esetleg az APEH részt vehetett volna, vagy ha gondolja, részt vehet, főleg a kisebb települések esetében. Érdekes módon nem ez volt az a tétel, a 42-ből mondjuk, a 41, amelyet át kívánt venni az adóhatóság, hanem a 90 százalékot kitevő iparűzési adó. Mi ezt akkor is elfogadhatatlannak tekintettük, és úgy gondolom, az önkormányzati szövetségek egységes véleménye alapján nyújtottuk be ezt a törvénymódosítást, és ehhez kérem a támogatásukat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a késői időpont ellenére szeretném megköszönni az építő jellegű hozzászólásokat, és úgy érzékelem, hogy a problémát minden frakció érzi, és a megoldás irányába próbálunk lépni, természetesen fenntartva azokat a kritikákat, amelyek a korábbi törvénymódosítás megszületésének körülményeit illették, mert azért abban volt hátsó szándék, egyezzünk meg, mindnyájan tudjuk.
Bízom benne, hogy majd a részletes vita során kialakuló konszenzus után ez az önkormányzatok számára nagy jelentőségű törvénymódosítás megkapja a szükséges támogatást. Még egyszer köszönöm a hozzáállásukat és az észrevételeiket - és főleg államtitkár úrét. (Taps a Fidesz soraiban.)
(1.30)
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 52. és 53. pontjához kívánok hozzászólni, melyet - éppen kimegy - Gyenes Géza barátom is érintett az előbb.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészséghez való jog második generációs emberi jog, egyike a szociális jogoknak. Nemzetközi megfogalmazásának jelentősége tehát elsősorban az állami erőforrások felhasználása céljainak kijelölésében, a fokozatosan előrehaladó végrehajtás kötelezettségében és a jog realizálása érdekében történő államközi együttműködésben és állami szerepvállalásban állapítható meg. A belőle következő további normatív követelményeket, az elvárható állami magatartást elsősorban a végrehajtást vizsgáló nemzetközi testületek állásfoglalásai tárják fel.
Ami a felmerülő értelmezési problémákat illeti, az egyik ilyen kérdés az, hogy mennyire különíthető el az egészség az egyén lelki és fizikai állapotát meghatározó egyéb tényezőktől. A választ az Egészségügyi Világszervezet alapokmányának preambuluma adja meg, amikor az egészség fogalmát nem csupán a betegség vagy a gyengeség hiányaként, hanem mint a fizikai, mentális és társadalmi jólét állapotát határozza meg. Ha azonban ilyen szélesen fogjuk fel az egészséghez való jog tartalmát, akkor az könnyen jogi relativitássá válik, hiszen a fizikai, mentális és társadalmi jóléthez való jog a gazdasági, szociális és kulturális jogok foglalata.
Az egészséghez való jog helyett megfelelőbbnek tűnhet az egészségvédelemhez való jogról beszélni, ahogy ezt az Európai Szociális Charta, illetve amint ezt nemzeti szinten több alkotmány is teszi. Az egészségvédelemhez való jog ugyanis az ahhoz szükséges eszközrendszer teljességére utal, amelynek az egészségügyi ellátás csupán egy eleme.
(11.00)
Ezért is gondolom, hogy az alaptörvény koncepciójában megfogalmazott jogokra vonatkozó szabályozás egyébként helyes volt, amellett, hogy az 53. ajánlási pontban megjelent módosító javaslatot támogatom, hiszen az egy erősebb jogosítványt jelent az állampolgároknak.
Az egészséghez való jog tartalmát illetően további problémát jelent, és már az Egészségügyi Világszervezet alapokmánya preambulumának szövege kapcsán felmerült, de a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya 12. cikkével kapcsolatban megint megjelenik az egészség elérhető legmagasabb szintjének kérdése, amelyre képviselőtársam is utalt az előbb. A megfogalmazás tartalmának vizsgálata könnyen olyan eredményhez vezethet, hogy az egészséghez való jog ilyen módon történő biztosítása radikális utópiát vagy hamis ígéretet jelent, hiszen valamiféle ideális állapot megteremtését írja elő.
Nyilvánvalóan, hasonlóan a többi szociális jog tartalmának értelmezéséhez, ebben az esetben sem kerülhető el a viszonylagosság hangsúlyozása, az, hogy az egészségi állapotot meghatározó tényezők révén elérhető legmagasabb egészséghez való jogról van szó. A hatályban lévő alkotmányunk a legmagasabb szintű ellátáshoz való jogról beszél, amit láttunk az elmúlt évtizedekben, hogy mennyire tudott teljesülni. Napjainkban még a legfejlettebb államok is súlyos, gyakran fájdalmas kérdésekkel szembesülnek az egészségügyi ellátás területén. Az egyre idősödő lakosság és a tudományos-technikai fejlődés kiváltotta költségrobbanás olyan választási kényszereket produkál, amelyek kapcsán először azokat az elveket kell kidolgozni, amelyeken a helyes megoldás nyugodhat.
Tehát azt a megfogalmazást, miszerint mindenkinek joga van a testi-lelki egészséghez, a fentiek figyelembevételével kell értelmezni. Továbbá ismernünk kell azt a hazai, nemzetközi bírói és alkotmánybírói gyakorlatot, amely az egészséghez való jog teljesülését az állam mindenkori teljesítőképességéhez méri. Ezért is alaptalanok véleményem szerint azok a kritikák, mely szerint az új Alaptörvény visszalépést jelentene az egészségre vonatkozó szabályozásban. A benyújtott módosító javaslat a testi-lelki egészséghez való jog megfogalmazásával megfelel a nemzetközi alkotmányos kritériumoknak. Azonban véleményem szerint néhány kiegészítést még elbírna ez a szabályozás, és néhány olyan elemével, amely az 52. ajánlási pontban van, személyemben is egyetértek.
Rögzíteni kellene az egészségügyi ellátás alapját képező, társadalmi szolidaritáson alapuló, kötelező állami egészségbiztosítási rendszer prioritását. Rögzíteni érdemes az Alaptörvényben az egészségügyi ellátásokhoz való egyenlő hozzáférés lehetőségét mindenki számára. És egy személyes vélemény. Az új Alaptörvény megalkotása történelmi lehetőséget biztosítana számunkra, hogy a magyar társadalom leszámoljon a hálapénz rendszerével, amely a magyar egészségügy megújulásának egyik legnagyobb akadálya, amennyiben az alkotmány rendelkezései a hálapénz elutasításáról bekerülnének az alaptörvénybe.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy az előbbi felszólalók szavaiból is kitűnik, Magyarország egyik legfontosabb feladata az új munkahelyek teremtése, a foglalkoztatás kibővítése. Az elmúlt időszakban, annak ellenére, hogy a szirénhangok időnként külföldről és belföldről is azt sugallják, hogy a befektetői bizalom megcsappant volna Magyarország irányában, azt mutatják a tények, hogy ez nem igaz. Az elmúlt egy hónapban több olyan nagy jelentőségű, új munkahelyeket teremtő beruházásról kaptunk híreket, illetve adtunk át a termelésnek, amelyek nemcsak a kiemelt területeken, a fejlett területeken, hanem a hátrányos térségekben is új lehetőségeket biztosítanak: Orosházán 250 új munkahely, Csengeren 15, Győrben 200, Somogyváron 300, Pacsán 82, Győrben szintén.
Hozzá kell tenni azt is, hogy ezek a beruházások az állam, az új Széchenyi-terv segítségével valósulnak meg, közel 4 milliárd forintos állami támogatás érkezik ezekhez a beruházásokhoz. És nem említettem a nagy jelentőségű, közel 10 ezer főt eredményező Opel-, Audi- és Mercedes-beruházást.
(13.50)
Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy olyan település polgármestereként, akinek lehetősége van jelentős beruházások előkészítésében és megvalósításában, néhány tényre, néhány tapasztalatra felhívjam a figyelmet.
Városunkban az elmúlt időszakban több mint 4 ezer új munkahely jött létre, 15 százalékkal nőtt a társas vállalkozások száma, és 160 vállalkozásokhoz köthető beruházás valósult meg.
Ezek tapasztalatai alapján azt kell mondanunk, hogy a befektetői bizalom nem sérült Magyarország irányában, sőt. Magyarországot a külföldi tulajdonosok is megbízható, korrekt partnernek tekintik, a magyar munkavállalók szakértelmére, munkájára szükségük van, olyan technológiákat kívánnak Magyarországra hozni, amelyből a magyar munkavállalók is profitálni tudnak, és természetesen az ország is.
Az adóterhek vállalkozásokat érintő csökkentése kiemelt feladata a kormánynak, és ebben a frakció támogatja, hiszen a versenyképességünket meg kell őrizni, és ez a versenyképesség eredményezheti új beruházások, befektetők vonzását.
A bürokrácia leépítése, a beruházások ügyintézésének meggyorsítása szintén rendkívül fontos feladat. A saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy amikor az önkormányzatnál ezt meg tudtuk valósítani, mennyivel sikeresebbek voltunk.
Az európai uniós pályázatok összehangolása rendkívül fontos eleme a beruházásösztönzésnek, és üdvözöljük a frakció nevében a kormány azon álláspontját, miszerint csak munkahelyteremtő beruházásokat kíván támogatni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem elég azonban a befektetőket idecsalogatni, és megszerezni a beruházást, ezt meg is kell tartani. Ennek alapvető eleme a munkaerő kérdése. Versenyképes tudással rendelkező szakmunkásokat, diplomásokat kell biztosítanunk. A szakképzés, a felsőfokú képzés kiemelt feladata kell hogy legyen a kormánynak, hiszen látjuk, amióta megvalósult városunkban a duális szakképzés és a duális felsőfokú képzés, mennyivel könnyebben tudjuk a befektetők igényeit kielégíteni.
Egyértelmű, hogy a mobilitás, a bérlakások építése, az infrastruktúra fejlesztése is mennyire fontos lesz az új befektetések megszerzésében, illetve a meglévőek megtartásában.
Engedjék meg, hogy egy általános jellegű észrevételt is tegyek. Rendkívül káros és veszélyes az, amelyet Magyarországon, néhányan külföldön, illetve belföldön elkövetnek a befektetések ellen. Nem lehet megingatni Magyarország hírnevét lejárató kampányokkal, hiszen ennek nemcsak az adott politikai párt, hanem az egész ország fogja meginni a levét. Kérem, hogy ettől tartózkodjanak mindazok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akik ezt idáig elkövették.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Iván László képviselő úr az előbbiekben a nyugdíjra, a nyugdíjasokra vonatkozó részét a költségvetésnek a remény, a reménykedés költségvetésének nevezte. Én néhány szót szeretnék szólni az egészségügyre vonatkozó költségvetési részről, amelyet már többen is érintettek, azonban nemzetközi kitekintésben szeretném egy picit érzékeltetni, hogy a kormány és a parlament teljesítménye mit jelent európai összehasonlításban az új költségvetési tervezetben.
Van egy olyan hír, ami nem olyan régen érkezett, hogy a jövő évre szóló 666 millió eurós megszorítással számoló egészségügyi költségvetési tervezet számos, eddig meglévő támogatás visszavágását irányozza elő, ideértve az állami egészségügyi szolgáltatásokat is. Megszűnik például az ingyenes gyógyszerfelírás, szűkül a kórházi ellátás volumene, főleg a 70 év felettiek részére vonatkozóan. Ez nem Magyarországra vonatkozik természetesen, hanem Írországra, amely jelenleg IMF-programot hajt végre. Romániában a rendkívül rossz egészségügyi intézményi körülmények és az alacsony bérek miatt folyamatos demonstrációk vannak; szintén IMF-programot hajtanak végre.
Az Európai Unió és az IMF által kikényszerített megszorítások csendes genocídiumhoz vezetnek a dél-európai országokban - írja a francia L'Humanité. Görögországban százezrek veszítették el jogosultságukat az egészségbiztosításra, ami a közegészségügyi helyzet drámai romlását idézte elő. Daganatos betegek maradnak kezelés nélkül, terjednek a fertőző betegségek. A következő áldozat a spanyol egészségügy, ahol tavaly óta egy év alatt közel egymillió ember esett ki az egészségbiztosításból, krónikus betegségben szenvedő nyugdíjasok nem kapnak megfelelő kezelést. A reform hatása egyszerűen pusztító, jelentette ki a Médicins du Monde elnöke.
A The Lancet című meghatározó orvosi szaklap - amely Portugáliát, Spanyolországot, Görögországot vizsgálta - szerint ezekben az országokban a szigorú megszorító intézkedések katasztrofális hatással vannak az egészségügyi helyzetre. A legsúlyosabban érintett országok azok, ahol szigorú megszorításokat léptettek életbe a nemzetközi, EU-s, IMF-segítségért cserébe. Romlott az ellátások színvonala, jóval kevesebben jogosultak ellátásra, sok beteg nem kap megfelelő időben orvosi segítséget. Ugyan az Európai Unióban az egészségügy belügynek számít, a megszorítások kikényszerítésével a trojka precedenst teremtett például Görögországban, ahol átvette az ellenőrzést az egészségügy felett is. A CNN a legutóbbi közlésében Európa közegészségügyi katasztrófájáról vizionál a megszorítások miatt.
Tehát amikor a 2014-es magyar költségvetés egészségügyre vonatkozó részét taglaljuk, akkor érdemes ezeket az összehasonlításokat megtenni, hiszen azt látjuk, hogy más és nálunk korábban szerencsésebb országokban jelentősen csökken a ráfordítás, komoly megszorítások vannak, míg Magyarországon 2014-ben több mint 10 százalékos forrásbővülés várható az egészségügyben, ha elfogadjuk a törvényt. Nagyon fontos azt elmondani, hogy talán ebben a részében a költségvetésnek látszik az a teljesítmény, amelyet a kormány és a parlament elvégzett, hiszen amellett, hogy kiszabadultunk az európai uniós deficiteljárás alól, tehát az európai uniós szorításból, illetve az IMF-hitel visszafizetése után már nem függünk az IMF által diktált programoktól, ebből következik az, ha belegondolunk, hogy mi lett volna akkor, ha egy második IMF-hitelt felvesz az ország azokkal a feltételekkel, amelyek például Görögországban vagy Írországban ezeket a tragédiákat okozták, vagy ha még visszább megyünk, és ha a magyar parlament annak idején, legalábbis az ellenzéki oldal és a társadalom összefogása nem akadályozza meg a magánbiztosítók belépését az egészségügyi ellátórendszerbe, akkor elmondhatjuk, hogy egy óriási közegészségügyi és társadalmi katasztrófától mentette meg és mentettük meg az országot.
Mindezek által nagyon fontosnak tartom azt is elmondani, hogy talán ezen a területen érzékelhetjük azt, amellett, hogy a negatív európai uniós, illetve világbanki diktátumok alól kiszabadulva élvezhetjük az európai uniós támogatások előnyeit, hiszen a korábbiakhoz képest egy óriási számot tudunk elmondani, 300 milliárd forint értékben kerülnek felújításra, fejlesztésre kórházak. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy olyan népegészségügyi programok indulnak el vagy népegészségüggyel kapcsolatos fejlesztések, amelyek mind a halálozási, mind a megbetegedési statisztikákban, amelyekben sajnos Magyarország igen rossz helyen áll még mindig, jelentős segítséget tudnak majd a jövőben jelenteni.
Úgyhogy, ha Iván professzor úrhoz csatlakozhatom, akkor azt mondanám, hogy az egészségüggyel kapcsolatos költségvetési számok és tendenciák igen reményt keltőek. Persze vannak még komoly feladatok, megoldandó feladatok - a kórházak adósságszolgálatának kezelése vagy legutóbb a Rezidens Szövetség által is az egészségügy egyik legnagyobb problémájának tartott hálapénz kérdése -, azonban úgy gondolom, hogy jó úton jár a magyar egészségügy ahhoz, hogy kilábaljon abból a rendkívül mély krízishelyzetből, amelybe 2010 előtt került.
Kérem önöket, hogy támogassák az egészségügyre vonatkozó költségvetést. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
(15.40)