Felszólalás adatai

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Ebben a késői órában a költségvetés kulturális részéről szeretnék néhány mondatot elmondani, de mindenkit megnyugtatok előre, hogy nem fogok fennkölt mondatokat most itt elzengeni a kultúra fontosságáról és szerepéről.

(19.50)

Azért három megjegyzést tennék előre. Jó lenne, ha nem kevernénk össze a civilizáció és a kultúra fogalmát, ahogy az ma szokás. Mert az, hogy én milyen típusú, milyen kivitelű és milyen minőségű karosszékben ülök, civilizációs kérdés. De az, hogy ebben a karosszékben ülve mit olvasok, mit nézek vagy milyen zenét hallgatok, ez a kulturális szféra.

A második megjegyzés elöljáróban: akármennyit prófétálnak és prédikálnak, a globalizáció gazdasági kihívásai elől nem tud senki kitérni, mert a gazdasági törvényszerűségek kérlelhetetlenek és megkerülhetetlenek. Ugyanakkor a kulturális kihívások, értékek elsekélyesítésével és semlegesítésével szemben, a nemzeti hagyományaink odafigyelő érzésével és saját értékeink hatékony érvényesítésével kötelesek vagyunk a harcot felvenni, mert különben valóban beolvadunk egy teljes szürkeségbe és semlegességbe, egy színtelenségbe.

Hogyan kell felvenni a harcot? Ezt Németh László még a világháború alatt megfogalmazta, hogy ki kell egyenesednie a magyarságnak, és sorsa helyére kell szöknie. Hogyan tudja ezt megtenni? Nyilván csak úgy... - mert egy polgári Magyarország elképzelhetetlen egy színvonalas, hatékony és színes kulturális élet nélkül. Az ember kérdezhetné, hogy mi köze ezeknek a mondatoknak a költségvetés kulturális részéhez. Csak annyi, és ez nem közömbös, hogy a kulturális értékek megteremtéséhez és érvényesítéséhez, és mindenhez a személyi és tárgyi feltételek szükségesek.

A személyi feltételek adottak, mert Nobel-díjas tudósaink vannak; Csontváryt végeredményben Belgiumban felfedezték részünkre, most oda is tér vissza egy kiállítással, a Rippl-Rónai-kiállítást már Belgiumból akarják vinni Párizsba, a zenekaraink világsikere önmagában a személyi feltételek adottságát bizonyítja. Sajnos a tárgyi feltételek... - Montecuccoli ugyan a háborúhoz fogalmazta meg, hogy pénz, pénz, pénz kell mindenhez -, a kulturális értékek megteremtéséhez is pénz, pénz és pénz kell.

Mindig számon kérik, hogy hogyan néz ki a költségvetés, és hogyan viszonyul ez a költségvetés a kormányprogramhoz. Nem fogok hosszasan idézni, a kormányprogramhoz csak annyit, hogy "a kormány olyan kulturális politikát valósít meg, amely igényt támaszt az alkotói művek felhasználására és ösztönzi a mecenatúrát". Tehát a kettőt együtt kell elképzelni. Mi történt és mi szerepel a költségvetésben ebben a vonatkozásban? Erről is csak néhány mondatot kiemelnék: "A művelődési házaknak a revitalizációs programjai az elmúlt 10-15 évben köztudomásúan fokozatosan leépültek, körülbelül 400-500 művelődési ház szűnt meg vagy alakult át vendéglátó-ipari intézménnyé." Ezekhez az intézményekhez, ezekhez a művelődési házakhoz kötődtek a színjátszó társulatok, a könyvtárak, a kórusmozgalom, a zenei mozgalmak, a hagyományőrző körök. Az idén, az idei költségvetésben 100 milliós keretet biztosított a kormány erre a revitalizációra, és 73 művelődési ház kezdte meg újraéledve a működését. A 2000. évi költségvetés pedig megduplázza a tavalyi összeget, tehát a nehéz gazdasági körülmények ellenére 200 milliót tud fordítani erre a célra.

Vagy tessenek megnézni a könyvtár-revitalizációs programot, hogy sok kistelepülés önkormányzata már nem vagy csak alig tudta fenntartani a könyvtárakat. Ebben a költségvetésben az önkormányzatoknak juttatott normatív támogatás a könyvtárakra most jelentősen emelkedik. Az előbb említés történt arról, hogy több mint 2 milliárdos támogatással jön létre a kulturális intézetek igazgatósága, amely külföldi ösztöndíjasok elhelyezését és ottani kulturális fejlődését is elő fogja segíteni.

Tisztelt Országgyűlés! Nem lenne teljes a felszólalás... - jobb arról beszélni, amiről eddig még nem beszélt senki; ugyanis a legtöbb támadás a nemzeti kulturális alapprogramot érte, hogy micsoda kormánybefolyás érvényesül, felemeli a főbizottság létszámát, letapossa a kultúrát, és a saját értékeit érvényesíti. Engedjenek meg ezzel kapcsolatban egy nagyon rövid idézetet: "A konzervatív barátaim közül többen kérdezték, miért nem lépek fel hatalmi eszközökkel az irodalmi és művészeti modernizmus ellen. Azért nem, mert ehhez nincs jogom. Valahányszor az állam hatalmi eszközökkel akart beavatkozni irodalmi vagy művészeti vitákba, e kísérleteknek sorsa kudarc lett és nevetségbe fúlt. A kultúrpolitikus közpénzekkel sáfárkodik, nem lehet tudni, milyen lesz a jövő esztétikai értékelése, és ezért nincs joga a saját egyoldalú ízlését az államhatalom eszközeivel másokra ráerőltetni." Ezt Klebelsberg Kunó mondta 1929-ben, és tessenek megnézni, kiket tüntetett ki az akkori, állítólag keresztény kurzus átkával megvert kormány Corvin-lánccal és Corvin-koszorúval. El tetszenek majd csodálkozni a névsoron!

Mit mond a mostani kormányprogram? "A művészetek költségvetési támogatása azonban nem jogosítja fel a kormányzatot arra, hogy beavatkozzon a művészi alkotás folyamatába és a művek értékelésébe." Ugyanakkor szerepel a kormányprogramban: "A kulturális identitás megőrzése határon belül és kívül elsősorban a kormány feladata. Ugyanakkor szükséges rögzíteni, hogy a polgári kormány nem irányítani akarja a kultúrát, hanem lehetőséget teremteni az alkotóknak az alkotásra, a polgároknak a befogadásra." És mit tett a kormány - mert ezt írta le a kormányprogramban -, mit tett az állítólag legyalogolt nemzeti kulturális alapprogramban? Tessenek szívesek lenni megnézni a pályázati támogatások elosztását! Az élet és irodalmon túlmenően az utóbbi időben bányászati kérdésekkel előszeretettel foglalkozó hetilap ettől a nemzeti kulturális alapprogramtól 8 millió forint összegű támogatást kapott, amikor az egészen más irányban elkötelezett Soros György ugyanezt a hetilapot mindössze 5 millió forintra méltatta. Azért senki sem vádolhatja azzal a Beszélőt, hogy az hitbuzgalmi folyóirat lenne, ennek ellenére 5 millió forint összegű támogatásban részesült. Tehát ez az a bizonyos, a kormányprogramban vallott és tettekkel megvalósított szektorsemlegesség.

Mondjak ellentétes példát rá? Tessenek már megnézni a lezajlott frankfurti könyvvásárt. Én nagyon szeretném, ha mindenki azon a véleményen lenne a szektorsemlegesség alapján, hogy Szabó Dezső és Herczeg Ferenc egyformán nagy író volt, Németh László és Márai Sándor is egyformán nagy író volt, és hogy élőket említsek, szerintem Csurka István és Nádas Péter is nagy író, mert mindegyiknek az olvasása olvasói élményt okoz. Ugyanakkor én azt is elhiszem, hogy Dallos György, Konrád György vagy Kertész Imre kétségtelenül nagy írók. De az önök által szolgáltatott ellenpélda az volt, hogy a frankfurti könyvvásár eredeti programjába csak ezek kerültek be. Azzal vádolni a kormányt, hogy a szektorsemlegességet megszüntette, hogy az utolsó pillanatban azért egy kicsit átszabta ezt a frankfurti könyvvásárt, és odakerültek azok is, akiknek már úgy 50-60 ezer példányban megjelent kint külföldön könyve fordításban, és nem szerepelt ezen a frankfurti könyvvásáron...

Tehát röviden, nem kívánva elvenni a szót a még számtalan, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről felszólalásra várótól, ennyit a kulturális programról, ennyit a program szellemi részéről, hogy teljes szektorsemlegességet kíván érvényesíteni, és ennyit a tényleges tetteiről, hogy eddig a nemzeti kulturális alapprogram keretében milyen támogatásokat folyósított.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)