Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hargitai János képviselő úr a mai nyitó fölszólalását ebben a vitában azzal kezdte, hogy úgy tűnik neki, hogy ugyanúgy látjuk a gazdaság fejlődési lehetőségeit kormánypárti és ellenzéki oldalról, hiszen nincs vita arról, hogy 4-5 százalék körüli növekedési ütem várható. Igen, ebben igaza van. Ez azonban nem a költségvetés eredménye, hanem a költségvetés számára egy adottság.

(19.00)

Ebben is egyetértünk, amivel kapcsolatban legfeljebb annyit kell megjegyeznem, a választások előtt a korábbi kormány pártjai azt mondták, hogy 4-5 százalékos növekedési ütem várható a következő években, a Fidesz pedig 7 százalékos növekedési ütemet ígért az országnak. Elismerik ezek szerint, hogy az előző kormány pártjainak van igaza.

Ez jó helyzet, a gazdaság nincs válságban, mint ebben egyetértünk, sikerült megalapozni az előző négy évben egy kiegyensúlyozott, stabil növekedés lehetőségeit, amikor a kormánynak, mint ezt már sokszor mondtam, nem mínuszok elosztásán kell törnie a fejét, hanem azon, hogy hova fektetheti azokat a pluszokat, amelyek rendelkezésre állnak.

Az igazi gazdaságpolitikai kérdés egy ilyen költségvetési szituációban az, hogyha már a bruttó hazai termék évről évre növekszik, 4-5 százalékos arányban, mit tegyen egy ilyen helyzetben a mindenkori kormány, milyen költségvetési politikát alakítson ki. Ez volt a kérdés már a Horn-kormány '98. évi, utolsó költségvetése összeállításánál is. Ezzel kapcsolatban mind a '98-as költségvetés vitájában, mind néhány hete, a zárszámadási vitában elmondtam a magam véleményét, és ez az a kérdés, amit mind a '99-es, mind a 2000-es költségvetés összeállításánál a Fidesz-kormánynak is meg kellett oldania.

A tegnapi vezérszónoklatában a Fidesz vezérszónoka azt mondta, ez a költségvetés tudatos befektetés a jövőbe. Vajon igaz-e ez? Egy ilyen helyzetben, stabil gazdasági növekedés mellett három lehetősége adódik bármelyik kormánynak. Az egyik lehetőség, hogy folytatja az állam visszahúzódását a jövedelem újraelosztásából, ahogy ezt '94 és '97 között a szocialista-szabaddemokrata kormány tette; évi 2-3 százalékkal, három év alatt 10 százalékkal csökkent a jövedelmek újraelosztása a gazdaságban azért, hogy tágítsa a lakosság és a vállalkozások lehetőségeit, azért, hogy javítsa a versenyképességet, azért, hogy megteremtse az adócsökkentés feltételeit. Ezt alkalmazta a szocialista-szabaddemokrata kormány.

A második lehetőség, egyenletesen növekvő GDP mellett, hogy növekszenek a költségvetés kiadásai, és ezeket mindenekelőtt a jövő megalapozására, felhalmozásra, a vállalkozói beruházások támogatására és központi beruházásokra fordítja. Ezt a lehetőséget a jelenlegi kormány nem választja. Nem választja az első lehetőséget sem, amelyet az előbb említettem, hiszen ha megnézzük az évről évre vonatkozó adatokat, azt látjuk, hogy most is és a 2002-ig terjedő előretekintésben is az újraelosztásnak ez a lendületes csökkenése megállt, évente legfeljebb 1 százalékkal csökken tovább az újraelosztási hányad. Tehát az első lehetőséget, amit az MSZP-SZDSZ-kormány választott, ez a kormány elutasítja.

A második lehetőséget, hogy a növekvő költségvetési kiadásokat - hiszen idén is 2,5 százalékkal növekszik a költségvetési kiadások reálértéke -, az államháztartási kiadásokat felhalmozásra, beruházásra, a jövő megalapozására koncentrálja, ezt is elutasítja. Tessék megnézni a hároméves előretekintés 64. oldalán lévő táblázatot! Azt látják benne, hogy a tőke jellegű támogatásoknál a 2000. évi növekedés csak kompenzálja az 1999. évi 10 százalékos csökkenést, tehát az államháztartás tőke jellegű kiadásai 2000-ben is azon a szinten lesznek, mint '98-ban, miközben a folyó kiadásai évről évre növekednek. Tehát átcsoportosít a tőke jellegű kiadásokról a folyó kiadások javára.

Részletekre bontva arról van szó, amit Asztalos Ildikó mondott, hogy lassultak az infrastrukturális beruházások, leállt az autópálya-építés. Aki figyelt az államtitkár úr válaszára, az észrevehette, hogy a 2000. évi költségvetésből kivétel nélkül olyan építkezéseket sorolt fel, amelyeket 2001-ben előkészítenek, és talán majd 2002-ben elkezdenek. Az államtitkár úr igazolta mindazt, amit Asztalos Ildikó mondott.

A harmadik lehetőség, amit egy kormány csinálhat, a folyó államháztartási kiadások növelése a legkülönfélébb területeken, amelyeken a különböző lobbik és érdekcsoportok ezt kipréselik a kormányból, no nem annyira, mint amennyire az érdekcsoportok szeretnék, de mindenesetre a kormány képtelen arra, hogy ezeket a lobbitörekvéseket olyan mértékben tudja megfékezni, hogy vagy csökkentse az állami újraelosztást, vagy a jövő megalapozására, felhalmozásra, beruházásra koncentrálja a kiadásait. Ez tehát nem tudatos befektetés a jövőbe, ahogy Domokos képviselőtársunk a Fidesz vezérszónokaként mondta, hanem az ellenkezője: sodródás a kialakult helyzetekkel, vagy ahogy Kuncze Gábor mondta a vezérszónoklatában, egyfajta üresjárat, amikor az a lendület, amit az előző négy évben kapott a magyar gazdaság, még tart, még gurul tovább, de új ösztönzést a gazdaság növekedése és megújulása már nem kap.

Ebben a helyzetben persze könnyű arra hivatkozni, ahogy a költségvetés preambuluma teszi, hogy az összegek jelentős részének a felhasználásáról nem a kormány dönt, az államadósság éves kamatterhe több mint 15 százalékot emészt fel. Mint tudjuk, a siófoki Fidesz-frakcióülésen megdöbbenve tapasztalták a fideszes képviselők, hogy bizony 800 milliárd forint kamatkiadás van a költségvetésben. Hogy miért döbbentek meg ezen, ami hosszú-hosszú évek óta így van, azt nem egészen értem. Nyilván a megdöbbenés szó ahhoz kellett, hogy ezzel indokolják a jegybank elnöke elleni támadást, de aki ismeri a költségvetés adatait, az tudja, hogy az a 800 milliárd forint lényegesen kevesebb, mint a korábbi években.

Az államtitkár úr pontosan tudja, hogy a költségvetés nettó kamatkiadásai '94-ben, amikor a jobboldali kormánytól a baloldali kormányhoz, a szocialista-szabaddemokrata koalícióhoz került a kormányzás, még 1 286 millió dollárt tettek ki, '98-ban már csak 934 millió dollárt, tehát a kamatkiadások csökkentek, ezt csak a leértékelés vitte ugyanarra a szintre. És '98-ban, '99-ben, 2000-ben ez ugyanazon a 800 milliárd forintos szinten van, tehát évről évre relatíve csökken a kamatteher, ami a költségvetésben van. Miért? Azért, mert volt egy Bokros-csomag, amelyik csökkentette a hiányt, tehát csökkentette az évről évre növekvő adósságot, és azért, mert volt egy tömeges privatizáció, egy energiaprivatizáció, ami a közös döntésünkkel lehetővé tette, hogy az államadósság csökkenjen.

Tehát ha csak 800 millió dollárt kell kamatterhekre fordítani, azt az MSZP-SZDSZ-kormánynak köszöntheti a jelenlegi kormány, azt a játékteret, amit tőlünk örökölt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)