Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Arról beszélt államtitkár úr, hogy egy dimenzióugrás, dimenzióváltás következik be a szakképzésben. Hát, ennyi dimenzióugrás Millennium Falconnak is sok lenne, mint amennyi a szakképzésben történt az elmúlt évtizedben. Ugrál jobbra-balra a szakképzés, egy pillanatra sem tud megnyugodni, és nem tud egy olyan típusú fejlesztő szakmai munka történni, ami egyébként az oktatásban, képzésben elengedhetetlen lenne.

(19.00)

Magam is lenyűgözve figyeltem azt, hogy képviselőtársaim és államtitkár úr hogy rácsodálkozott a tudásalapú társadalomra, meg arra, hogy modernizálódik a világ, és talán mégsem az a jó ötlet, ahogy pár évvel ezelőtt gondolták, hogyha egyébként képzés helyett egy lebutított szakképzésbe tolják bele a diákokat. Ez mindenképpen egy örvendetes és pozitív változás, de ez azon nem változtat, hogy továbbra is hiányzik az egész szakképzési rendszer átalakításából a koncepció, a világos vízió, az a típusú elképzelés, ahol látszana az, hogy mi lesz öt-tíz-húsz év múlva, mert szakképzést ilyen időtartamra érdemes fejleszteni és változtatni, a korábbi szakképzésfejlesztési programoknak ilyen időtávjai voltak, tisztelt képviselőtársaim. Most milyenek az időtávok? 2013-14-ben még indítható volt szakiskolai és szakközépiskolai képzés, 2016-2017-től már szakgimnáziumi, szakközépiskolai és szakiskolai forma volt, és közben átnevezték ezt ennek, amazt annak. Most itt egy újabb javaslat, ebben most megint újabb iskolafok-elnevezések szerepelnek. És még csak arról beszélünk, hogy hívják az iskolát, tehát még a tartalomról egy szót sem ejtettük. Hogyan igazodjon el a társadalom, a szülő, aki a gyerekének iskolát keres, vagy a munkaadó, aki egyébként szeretné eldönteni, hogy milyen munkavállalót vegyen föl ebben a rendszerben, ha még azt sem lehet tudni, hogy melyik évben milyen néven fut egy iskola?

Mi az, ami ebben a törvényjavaslatban pozitívum, beszéljünk erről is. Nem sok lesz sajnos. Pozitívum ebben a törvényjavaslatban az iskolarendszer átalakításának az iránya. A technikum, az ötéves, egységesen működő, érettségit és szakmai képzést is adó intézménytípus mindenképpen előrelépésnek tekinthető, lényegében, mondhatom azt is, hogy irányát tekintve visszatér a korábbi szakközépiskolai logikához. Persze nem látjuk a részletszabályokat. Az egész szabályozásnak  és ezt még többször el kell majd mondanom  az egyik leggyengébb pontja, hogy két nagyon fontos dolog nem látszik. Nem látszik a köznevelési törvénnyel való összefüggés, egyszerűen egy csomó esetben értelmezhetetlen lesz az intézmények számára, hogy a köznevelési törvény vagy a szakképzési törvény alapján kell működniük. Nem került elénk az a köznevelésitörvény-módosítás, ami egyébként rendbe rakná ezt a világot. Más oldalról pedig a kormány azzal az elegáns megoldással oldotta meg azt, hogy fogalma sincs arról, hogy egy csomó kérdésben mit akar csinálni a szakképzéssel, hogy fölhatalmazást adott magának egy sor kormányrendelet elkészítésére, szinte minden lényeges kérdést kormányrendeletek tartalmaznak. Egy csomó dolog van, amiről államtitkár úr és kormánypárti képviselőtársaink is beszéltek, de ezeket hozomra kellene elhinnünk, mert egyébként a törvényben lényegében nincsenek benne. Ezek az indoklásban szerepelnek, az önök kommunikációs paneljei között szerepelnek, és reménykedjünk benne, hogy tényleg ilyen kormánydöntések születnek, de ezt persze előre nem tudhatjuk, különösen ilyen ügyekben.

Visszatérve: pozitívum, azt mindenképpen támogatjuk és jó ötletnek tartjuk, hogy erősíti a szakmai és általános képzést is adó intézménytípust ez a jogszabály. De nem tudjuk, hogy ennek milyenek lesznek a részletes működési szabályai. Nem tudjuk, hogy mikor kell rá köznevelési törvényt alkalmazni, milyen program alapján fog működni, milyen értékű érettségit fog adni, teljes értékű érettségit ad-e, vagy csak olyat, ami csak szakmai továbbtanulást tesz lehetővé. Ugye, azt mondja itt képviselő úr, hogy lehet, hogy majd jó lesz arra is, hogy felvételi nélkül tovább lehessen menni az egyetemre. Az klassz, de hogyan fogják beszámítani ezeket a szabályokat? Tehát egy sor bizonytalanság van ennek kapcsán.

Szintén üdvözlendő az, hogy azt mondják itt, és azt mondja a törvény is, ezt helyeseljük, hogy az első évfolyam egy ágazati típusú képzés legyen. Ezt hívtuk úgy, amikor még volt a szakképzési rendszernek rendszerjellege is, hogy alapozó képzés, ugye, ez volt a szakmai alapozó képzés korábban az első-második évfolyamban. De azt kell mondanunk, hogy ez itt egy félintézkedés, hiszen ha már elismerjük azt, hogy szükség van ilyen típusú alapozásra, akkor azt is el kellene ismerni, hogy a hároméves, éppen hogy hívják, szakiskola, szakközépiskola, az rossz ötlet. Azokat a gyerekeket, akik eleve hátránnyal kerülnek be a szakképzésbe  pont ilyen az ebbe az intézménytípusba kerülő gyerekek többsége , nem lehet három év alatt felzárkóztatni, megalapozni a szakmai képzésüket, és megfelelő, használható szaktudáshoz eljuttatni őket.

Bevezetnek egy új fogalmat, ez a részszakképzés  volt korábban is ilyen, csak teljesen mást jelentett , amit itt alapfokú képzésként vezetnek be, ha jól értem, az iskolai lemorzsolódás csökkentését ezen keresztül próbálják megoldani. Képviselő úr rossz néven vette, hogy kissé ingerült lettem, de az a helyzet, hogy a Híd-program alapvető hibáját nem javítják ki ebben a dologban, tudniillik azt, hogy egy értéktelen képzést ad, anélkül, hogy megfelelő alapjai lennének a diákoknak. Sajnos ilyen módon a műhelyiskola mint afféle második esély iskolája, ami nagyon fontos és nagyon jó ötlet egyébként, az ugyanúgy működésképtelen lesz. Mert ha nem kapcsolódik hozzá olyan típusú képzés, ahová a diák fel tud zárkózni, és nem ad olyan végzettséget, amit használni lehet, akkor ennek nincs semmi értelme, sajnos ugyanúgy gyerekmegőrző lesz, mint ahogy ez történt a Híd-programmal is.

Általános problémája ennek a törvényjavaslatnak, hogy annyira görcsösen akarja elválasztani egymástól a szakképzést és a köznevelést, hogy egy csomó esetben a gyerek esik ki a kettő közti szakadékon. Én értem, hogy átkerült az egyik minisztériumból a másik minisztériumba  ezek az előző változások is mindig azért voltak, mert miniszterváltás volt, idekerült, odakerült, új államtitkár volt, új miniszter volt, mindenki önmegvalósított benne egy jót. Én ezt értem, de az történik ebben a javaslatban, hogy gyakorlatilag a diákok helyzete, a tanulók helyzete, a munkavállalók helyzete  ilyet is ír a törvényjavaslat  meglehetősen zavarossá válik ebben a törvényjavaslatban. Nincsen olyan egységes és világos jogviszony, ami rendezné, hogy mi a státusza ezeknek a diákoknak, és ettől tudnak aztán olyan őrületek bekerülni, hogy például csak az alapképzettséget nyújtó évfolyamokon van ötnapos munkahét, ezek szerint a többi évfolyamon lehetséges hosszabb munkahét is; így kerülnek bele olyanok, hogy reggel 6 és este 22 óra között kell megszervezni a gyakorlati képzést a diákok számára. Jó, a kiskorúak esetében este nyolc óráig. Az igen jóindulatú dolog, tényleg, tehát csak reggel hat és este nyolc között lehet megszervezni a képzést, és tényleg ott csak hét órát lehet naponta és nem nyolcat. Tehát azt kell mondanom, hogy ez a szabályozás kimondottan gyerekellenes, kimondottan alárendeli a gyerekek érdekét egy olyan típusú gazdasági, ipari érdeknek, amelyik meggyőződésem szerint egyébként valójában a gazdaság jelentős részének sem érdeke. Ez a törvényjavaslat szélesre tárja a kaput a tanulók kizsákmányolása, kihasználása előtt, nem tudok mást mondani. Nincsen érdemi védelme a tanulóknak ebben a rendszerben, nincsen világos jogviszony, és nincsenek olyan típusú garanciák, ami garantálná, hogy ezeket a részben gyermekkorú vagy nagyobb részben gyermekkorú tanulókat egyébként méltányos módon kezelné ez a rendszer.

Ha valahol igaz az, hogy ez a törvényjavaslat egy dimenzióugrás a semmibe, akkor ez a pedagógusok jogállása. Pontosabban pedagógusok és oktatók jogállása. Lényegében egy dolgot mond ki ez a törvény, azt, hogy rájuk nem vonatkozik semmiféle szabály. Azt mondja államtitkár úr, hogy megnyitja a lehetőséget az egyéni béralku előtt. Az egy nagyon klassz béralku lesz, ahol majd a szakképzési centrum vezetőjével vagy a miniszterrel, vagy nem tudom, kivel, Orbán Viktor miniszterelnökkel kell béralkut folytatnia a pedagógusnak. Mert egyébként azért van közalkalmazotti rendszer, tisztelt képviselőtársaim, azért működik ez a rendszer éppen, hogy egyébként a köznek dolgozó emberek számára egy kiszámítható garanciális rendszer legyen. Ezért vezettek be külön pedagógus-életpályamodellt, amiről elmondtuk sokszor a véleményünket, hogy mik a hibái ennek a rendszernek, de az, hogy van ilyen, az nagyon is helyénvaló. Nem lehet sima munkavállalóvá tenni az oktatásban, adott esetben a szakképzésben dolgozókat. Nem lehet azt mondani, hogy majd oldjátok meg a problémáitokat, egy olyan rendszerben ráadásul, ahol egyébként még csak nem is az intézménynek van egy bérkerete, amivel gazdálkodik, hanem a centrumnak van valamifajta költségvetése. Nem tudjuk, hogy milyen alapon, mert egyébként nincs normatív finanszírozás, az is kikerül a törvényjavaslatból, hanem majd valamilyen költségvetést megállapít a magas kormány, és majd ennek keretei között pedig oldják meg a pedagógusok meg az oktatók a béralkut.

Amikor önök arra nem képesek kilenc éve, hogy ágazati szinten normális bértárgyalásokat folytassanak; amikor a pedagógusok szakszervezeteivel sem állnak szóba egyébként kilenc éve; amikor nem képesek arra, hogy egy bérmegállapodást kössenek; nem képesek arra, hogy ne verjék át a pedagógusokat újra és újra, vagy ne szegjék meg a megkötött megállapodásokat, ebben a helyzetben, amikor önök a pedagógus-szakszervezeteket is semmibe veszik, akkor az egyéni pedagógusnak vagy oktatónak kellene béralkut folytatnia.

(19.10)

Azt kell mondanom, hogy ez a cinizmusnak egy olyan foka, ami egészen elképesztő és felháborító. Önök meg akarnak szüntetni minden védelmet a szakoktatók és a szakképzésben dolgozó pedagógusok felett, mögött. És klassz, hogy rákenik a madzagra méznek a béremelést. Adják oda a béremelést! Nagyon jól mondta a képviselő asszony: hagyják bent őket a bértáblában, és ha önök azt gondolják, hogy jobban meg kell fizetni a szakképzésben dolgozó pedagógusokat, mint a szakképzésen kívül dolgozó pedagógusokat, akkor adjanak egy pótlékot.

A jó megoldás persze nem ez. A jó megoldás az lett volna, ha a költségvetési vitában elfogadták volna azt a több ellenzéki képviselő által, többek közt a Demokratikus Koalíció által is benyújtott javaslatot, hogy adják vissza azt a pénzt, amit elloptak a bértáblához képest és az ígéretekhez képest a pedagógusoktól. Arról volt szó, hogy a minimálbér lesz a bértábla alapja, amikor bevezették az életpályamodellt, ezt a következő évben megszüntették. Mi is benyújtottunk erre javaslatot, mások is benyújtottak javaslatokat, ezeket mind leszavazták. Most valamit ebből visszaadnak, de cserébe elveszik a pedagógusok és a szakoktatók maradék biztonságát. Ez nem fogja javítani az egyébként katasztrofális foglalkoztatási helyzetet, nem fog semmit segíteni a szakképzésen.

Összefoglalva azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy céljaiban és bizonyos elemeiben ez a törvény jó irányú gondolkodást testesít meg. Abból a szempontból sokkal jobb, mint számos más oktatási jogszabályuk, hogy nem rossz célokat kíván rossz eszközökkel elérni, hanem jó célokat szolgál. Én ezt elfogadom. Ugyanakkor ez a törvényjavaslat a szakképző intézmények teljes kiszolgáltatottsága miatt  ebbe nem mentem bele hosszasan, de ez a fenntartói rendszer egyébként lehetetlenné teszi azt, hogy az intézményi önállóság, szakmai munka bármennyire érvényesüljön.

Amiatt, hogy az egyházak megint kivételt kapnak minden szabály alól, az egyházak, az egyházi intézménybe járó gyerekek megint kiváltságosok az állami intézménybe járó gyerekekkel szemben, azért, mert a pedagógusok védelmét megszüntetik, és azért, mert a gyerekek védelmét megszüntetik, és lehetetlen helyzetbe hozzák őket, ez a törvényjavaslat teljesen elfogadhatatlan. Nem reménytelen és nem menthetetlen. Beadunk hozzá módosító indítványokat  remélhetően talán majd többi ellenzéki kollégánkkal együtt , amelyek jelentősen javítják ezt a törvényjavaslatot. De az igazán jó megoldás az lenne, ha rászánnák az időt, megbecsülnék annyira a szakképzésben dolgozókat, hogy nem egy újabb novemberben elfogadott és januárban hatályba lépő törvénnyel próbálnák rendezni a szakképzés helyzetét. Rászánnák az időt a nyilvános és tisztességes társadalmi vitára. Rászánnák az időt akár itt, az Országgyűlésben is egy érdemi szakmapolitikai vitára, és utána egy olyan törvényjavaslatot hoznának be, amely valóban érdemi előrelépést és évtizedekre kiszámítható kereteket nyújt a szakképzésnek. Ma már csak ez segíthetne a szakképzés egyébként katasztrofális helyzetén. Köszönöm szépen.