A felszólalás szövege:

2010-ben egy átmeneti költségvetést örökölt a jelenlegi kormány. Jött 2011, amely gyakorlatilag megszorításokból állt. Azt vártuk, magam is azt vártam, hogy 2012 végre egy olyan esztendő lesz, amikor már láthatunk majd olyan jellegű tételeket is a költségvetésben, amelyek az emberek életkörülményeinek jobbítását, javítását szolgálják, viszont sajnos ebben a költségvetésben nem túl sok ilyen lelhető fel.

Idéznék egy neves közgazdásztól, aki 2009-ben a következőket mondta: "A következő kettő éven belül kiderül, ez lesz-e a rendszerváltozás utáni korszak utolsó vagy egy új korszak első kormánya." Hát nagyon úgy tűnik, egyre inkább úgy tűnik, hogy a rendszerváltozás utáni korszak utolsó kormánya kormányzásának az idejét éljük, hiszen az elmúlt jó másfél esztendőben tulajdonképpen nem tapasztalhattunk különösebb pozitív jelenségeket a kormányzat részéről. Elég jelentős szociális érzéketlenségről tanúskodott az első másfél év. Gyakorlatilag a társadalmi párbeszéd teljes hiányát tapasztalhattuk az élet minden területén, pedig azt gondolom, azt gondolhatjuk mindannyian, hogy egy kétharmados parlamenti többséggel rendelkező párt pontosan az ellenkezőjét cselekszi, széles párbeszédet folytat mindenkivel, és ilyen módon is erősíti pozícióit.

Csak érdekességként említem meg, gondolom, több felszólaló is elmondta előttem, hogy minden nehézség ellenére azért a kormány 500 milliárd forintot fordított MOL-részvények vásárlására. Erről nem azt mondja az ember, hogy - mivel ez a nemzeti vagyon egy része - erre nincs szükség, de nem biztos, hogy a magyar gazdaságnak pontosan ebben a helyzetében lett volna szükség erre az 500 milliárd forintos részvényvásárlásra. Azt gondolom, hogy sokkal-sokkal jobb helyekre is el lehetett volna költeni ezt a pénzt.

Az elmúlt időszakban növekvő munkanélküliséget, a kis- és középvállalkozások tömeges csődbemenetelét tapasztalhattuk, és a növekvő munkanélküliségre egyáltalán nem gyógyír a kormány jelenlegi közfoglalkoztatási politikája, amely gyakorlatilag többnyire a négyórás közfoglalkoztatásból áll, amelynek semmi értelme, lássuk be. Gyakorló polgármesterként is tudom, hogy ennek az égadta világon semmi értelme.

Nyilván azt vártuk volna, hogy a legrosszabb, a legszegényebb körülmények között élő családok helyzete ne romoljon tovább, minimum ez lett volna az elvárás a 2012-es költségvetéssel kapcsolatban. Sajnos, ezt nem lehet látni. Úgy tűnik, hogy az elmúlt évtizedben, évtizedekben egyre inkább leszakadó rétegek a következő esztendőben sajnos még jobban le fognak szakadni.

El kell mondanom, technikai jellegűnek tűnik a dolog, de a 14. költségvetési vitában veszek részt az Országházban, de ilyen költségvetési tervezetet még nem láttam, és gondolom, sok-sok képviselőtársam sem látott, amelyet most nyújtott be Matolcsy miniszter úr. Ugyanis bárhol kinyitjuk, csak és kizárólag az ez évi sorokat látjuk ebben a költségvetésben, holott minden egyes esztendőben a rendszerváltozás óta most jelen pillanatban a 2010-es teljesítésnek, a 2011-es előirányzatnak, sőt, ha jövőbelátó egy kormány, akkor talán még a 2013-as terveknek is szerepelni kellett volna valamilyen szinten a költségvetésben.

(12.20)

Azt gondolom, hogy ezzel talán az országgyűlési képviselőket egy kicsit lenézte miniszter úr, hogy nem hasonlíthatják össze a folyamatokat, nem láthatják azokat a folyamatokat, amelyek zajlanak a gazdaságban, zajlanak ebben az országban. De ugyanígy elmondhatnám, hogy a miniszter úr arra sem vette a fáradságot, hogy a költségvetési bizottságban, a költségvetés általános vitájában megjelenjen. Egy helyettes államtitkárt küldött el maga helyett. Azt gondolom, ez is önmagáért beszél, hogy hogyan kezeli a költségvetés benyújtója ezt a költségvetést.

A jövő évi költségvetésnek nagyon széles társadalmi rétegek a vesztesei. Elsőként, engedjék meg, hogy említsem az önkormányzatokat. Sok gyakorló polgármester van a parlamentben, mindannyian tudjuk, hogy még nehezebb helyzetbe kerülnek az önkormányzatok. Az elmúlt évtizedben folyamatosan romlott a pozíciónk. De említhetném a felsőoktatási intézmények hallgatóit, a köztisztviselőket és sokakat másokat.

Az idő rövidségére való tekintettel az utolsó percet arra használom fel, hogy az általam benyújtott néhány módosító indítványról beszéljek, ami egyébként tükrözi azt is, hogy nincs válság Magyarországon, nincs válságköltségvetés, hiszen ez a költségvetés arra ad pénzt, amire éppen akar. Példákat említek: soha nem látott módon az Országgyűlés elnöke, az előző köztársasági elnökök személyenként 73-73 millió forinttal rendelkeznek, amit különböző közcélokra, különböző javadalmazásokra fordíthatnak majd. Ez az egyik módosító indítványom. De elmondhatnám a debreceni nagyerdei stadion építését vagy az Országház előtti mélygarázs építését, a Kossuth tér történelmi rekonstrukcióját, amelyekre természetesen szükség van, de nem a gazdaság jelenlegi helyzetében van szükség; talán majd 3-4-5 év múlva lesz szükség.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Itt a hátsó sorokból, függetlenként rendkívül érdekes az MSZP és a Fidesz vitáját hallgatni. Nézzük meg a tényeket! Tény, hogy az elmúlt esztendőkben - mondjuk, az elmúlt 8 esztendőben - a megyei önkormányzatok rendkívüli mértékben eladósodtak. Tény, hogy a kétciklusú szocialista kormányzás rendkívüli mértékben belejátszott ebbe az eladósodásba.

Ha igaz az, hogy senki nem akar majd oktatási intézményt venni, akkor kérem szépen, kedves kormánypárti képviselőtársaim, miért nem szavazzák meg az LMP-nek azt a zárószavazás előtti módosító javaslatát, hogy az átadás után ne lehessen az állami vagyont eladni. Ezzel pofonegyszerűen ennek a vitának véget lehetne vetni. Egyébként pedig persze, állami feladat az egészségügyi ellátás, az oktatás, a szociális ellátás, igen.

(18.50)

Kérdezem én: attól, hogy most államosítva lesz az önkormányzatok vagyona és intézményei, mitől fog jobban működni? Lesz több pénz ebben a rendszerben? Mert arról nem beszél senki, hogy honnét lesznek pluszforrások. Itt teljes mértékben igazat adok akár az LMP, akár a Jobbik azon aggodalmának, hogy pluszforrásokat esetlegesen csak és kizárólag az ingatlanvagyon eladásából lehet majd bevonni ebbe a rendszerbe.

Egyébként pedig, ha lennének olyan gesztussal a megyei önkormányzatok, illetve a parlament felé, hogy nem kötelező jellegű lenne ez az idézőjelben "államosítás", hanem a megyei önkormányzatoknak vagylagosságot biztosíthatnának: tehát amelyik megyei önkormányzat amelyik intézményét vagy vagyonelemét át akarja adni, azt vegye át az állam, de hagyják meg a lehetőséget az önkormányzatoknak arra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy amit működtetni akarnak, azt működtessék továbbra is.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is Kósa képviselő úr hozzászólása miatt jelentkeztem újra. Nem lenne akkor semmi baj, ha a nemzeti vagyonvédelmi törvényt már elfogadta volna az Országgyűlés, de ezt a törvényt még nem is láttuk. (Taps az LMP soraiban.) Még a törvénytervezetet sem láttuk, tehát nagyon-nagyon igaza van mind a Jobbiknak, mind az LMP-nek abban, hogy itt az óriási lehetőség a kormánypárti képviselők részéről, tessenek megszavazni ezt a zárószavazás előtti módosító indítványt, hogy ne lehessen privatizálni a megyei önkormányzatoktól állami tulajdonba vett ingatlanvagyont.

(19.10)

Egyébként nagyon érdekes, összehasonlításképpen már említette egy képviselőtársam itt ebben a teremben: a múlt hét csütörtökön a költségvetési törvény részletes vitájában az egyik kormánypárti képviselő határozottan tiltakozott az ellen, hogy Magyarország újra az IMF-hez fordul, majd este Matolcsy miniszter úr bejelentette, hogy az IMF-hez fordulunk újra. Tehát nagyon asszociál ez a két dolog egymásra.

Újra csak azt tudom kérni, kedves kormánypártiak, szavazzák meg ezt a zárószavazás előtti módosítót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Számomra azért furcsa a Fidesznek ez a zárószavazás előtti módosító indítványa, mert itt hallottunk egy jogi vitát Gaudi-Nagy Tamás és Gulyás Gergely képviselő urak között. Én ebben nyilván nem akarok véleményt nyilvánítani, csak annyit mondok, hogy a vitában én Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársamnak hiszek. De nem is ez a lényeg ebben.

Az a lényeg, hogy néhány órával ezelőtt ebben a Házban arról vitatkoztak, arról vitatkoztunk, hogy azoktól az elítéltektől meg lehet-e vonni a szociális juttatásokat, akiket ténylegesen börtönbüntetésre ítéltek. Akkor a kormánypárti képviselők határozottan elutasították ezt a javaslatot. Most viszont rendőrökről van szó, akik szolgálatteljesítés közben vagy elkövetnek valami vétséget, bűncselekményt, vagy nem követnek el, és őket szankcionáljuk. Számomra ez az érthetetlen, és szerintem is át kellene most már gondolniuk a tisztelt kormánypárti képviselőknek, hogy hogyan tovább ebben az irányban, vagy a másik irányban mennek ebben a kérdésben.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy akkor lenne igazán nagyvonalú a kormány, illetve a kormánypártok, ha fölhagynának az elmúlt hónapok törvényalkotási módszerével, fölhagynának azzal a módszerrel, hogy reggel benyújtanak egy törvényjavaslatot, egy több száz paragrafusból álló törvényjavaslatot - és teljesen igaza van Tóbiás képviselő úrnak -, amiről nem tudják, a kormánypárti képviselők sem tudják, hogy miről szavaznak. Ez az egyik része ennek a dolognak.

A másik: az ellenzéki pártok, ellenzéki képviselők abszolút nem rettennek vissza a munkától, azt gondolom, hogy a parlament eddigi működése során bebizonyította minden ellenzéki frakció, hogy bármikor kész bármilyen hosszan vitára bármely törvényjavaslattal kapcsolatban. (Moraj a kormánypárti padsorokban.)

Az, hogy szombat-vasárnap kell erről esetleg vitázni, ennek azt gondolom, részünkről, az ellenzéki frakciók részéről semmi akadálya. (Zaj.) A kormány akkor lenne igazán nagyvonalú egyébként, ha az ilyen módon benyújtott törvényjavaslatokat, amikhez hétszázvalamennyi módosító indítványt nyújtottak be, vagy felhozhatnám példának az önkormányzati törvényjavaslatot is, ahol több mint 360 módosító indítvány került benyújtásra, és ebből a 360-ból közel 100-at a kormánypárti képviselők nyújtottak be, ezek a törvények minőségét jelzik.

Azt gondolom, a kormány akkor lenne igazán nagyvonalú, he ezt a törvényjavaslatát visszavonná. A munkavállalók felé is igazán nagyvonalú lenne és az ellenzéki frakciók felé is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiban.)

(10.00)

MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Először Csenger-Zalán Zsolt képviselő úr egy megjegyzésére szeretnék néhány gondolatot elmondani. Azt mondta szó szerint, ő nem tudja, hogy pártérdek vagy nemzeti érdek például a 3 százalékos küszöb. Egy választáson nyilván minden pártnak van érdeke. Az az érdeke, hogy megnyerje a választást, illetve a második érdek az, hogy bejusson a parlamentbe. Ezek a pártérdekek.

De azt a kérdést föltenni, hogy milyen párt vagy nemzeti érdek a 3 százalékos küszöb - ha Magyarországon demokratikus jogállam van, ha mi jogállamban élünk és ha mi demokraták vagyunk, akkor, azt gondolom, nem lehet kérdés, hogy szélesítsük ki a pártok lehetőségeit, a kis pártoknak is adjunk lehetőséget arra, hogy bekerüljenek az Országgyűlésbe, és ezáltal természetesen a 3 százalékos küszöb sokkal-sokkal demokratikusabb, mint az 5 százalékos küszöb.

Azt gondolom, ebben lehetne a parlamenti pártok között konszenzus, és azt is gondolom, hogy a nagy pártoknak egyáltalán nem kellene félniük attól, hogy a kisebb pártok bejutnak néhány képviselővel majd az új parlamentbe, mert egy 3 százalékos küszöbnél nyilván csak néhány képviselőről van szó, aki bekerülhet pártszínekben, viszont új színt, esetleg a demokrácia új szellemét hozhatnák be a Házba.

(12.00)

A kopogtatócédulákkal kapcsolatban teljesen igazuk van azoknak a pártoknak - legyen az MSZP, LMP, Jobbik, teljesen mindegy, melyikről beszélek -, amelyek azt mondják, hogy a jelenlegi kopogtatócédula-rendszert meg kell szüntetni, mert ez a korrupció melegágya. Teljesen igazuk van azoknak a jobbikos képviselői véleményeknek, amelyek azt mondják, hogy egy üveg sörért, egy tál gulyásért a cigányság szavazatait, illetve a kopogtatócédulákat megvásárolják. Egyébként pedig - lehet, hogy most fogok egy nagyon érdekeset mondani - igenis létezik a Kubatov-lista, és a Kubatov-lista alapján számították ki ezeket a választókerületeket.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Folytatnám Balla György képviselő úr gondolatmenetét. Azt gondolom, hogy 1990 óta, mióta megalakult a új magyar parlament és a köztársaság, azóta minden egyes parlamenti ciklusban az éppen hatalmon lévő pártok azok, akik abszolút nem veszik figyelembe az ellenzéki pártok véleményét. Minden hatalmon lévő párt úgy gondolja, hogy övé a bölcsek köve, és az ellenzéki pártok soraiban - bocsánat a kifejezésért - csak hülyék ülnek. Tehát ezt a témát ennyiben szerettem volna lezárni.

Néhány dolog van - rengeteget fogok én is kétpercezni, elnök úr, előre szeretném jelezni -, itt a törvényjavaslat első soraiban a következő mondatot olvashatjuk: az országgyűlési képviselők választásáról az Országgyűlés, garantálva, hogy hazánkban a közhatalom forrása a nép, mely hatalmát elsősorban választott képviselői útján - s a többi - gyakorolja. Azt gondolom, hogy már az "elsősorban" szót ki kellene venni ebből a mondatból. Ugyanis abban az országban, ahol a nép már nem úgy gondolja, hogy elsősorban képviselői útján akarja gyakorolni a hatalmát, ott már nagyon nagy baj van, azt már forradalomnak hívják, vagy polgárháborúnak nevezik azt az állapotot. Ez az egyik dolog, amit szeretnék elmondani erről a törvényjavaslatról.

A másik: az Origo november 22-én írt egy cikket, egy-két mondatot olvasok fel: "A két MSZP-s körzetből egyet csinál, Molnár Oszkár kerületét pedig felolvasztja egy nagyobban a Fidesz által benyújtott új választási törvény. Az Origo számításai szerint az új rendszerben csak egy biztosan ellenzéki választókerület marad, listán pedig még nagyobbat tarolna a Fidesz. A 2010-es hasonló erőviszonyok mellett háromnegyedes lenne a Fidesz többsége."

Mit szeretnének még, tisztelt fideszesek?! (Közbeszólások, taps az ellenzék padsoraiból.)

(12.20)

MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Annyi információt kaptunk, hogy két perc nagyon-nagyon kevés lesz, hogy néhány dologra reagáljak. Először Pichler képviselő úrnak szeretném jelezni: én nem kaptam tükröt. Gondolom, nem véletlen, hogy az volt a szándék valakik részéről, hogy nekem ne küldjenek. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Pócs képviselő úr Novák Előd kapcsán felhozta itt a listás képviselők kérdését. Maximálisan egyetértek az elnök úr azon véleményével, hogy ugyanolyan jogok illetik meg az egyéni és a listás képviselőket, a mandátumot, de a listás helyekkel kapcsolatban az én véleményem a következő: nagyon sokan ülnek ebben a Házban olyanok, akik soha, egyetlen választáson sem mérették meg magukat egyéni választókerületben, és 21 éve itt ülnek ebben a parlamentben. Azt gondolom, hogy a választópolgároknak is ez a problémája a listás képviselői helyekkel, és éppen ezért sem jó ez a törvény, mert most átestünk a ló túlsó oldalára azzal, hogy - Balla György képviselő úr szavait idézem -: meghoztuk a döntést, hogy 200 fő alatti parlament legyen. Én azt gondoltam, hogy a végső döntést a parlament fogja meghozni, de most már tudjuk, hogy meghozták a döntést. (Közbeszólások, derültség.)

(12.40)

Viszont azért sem jó ez a törvényjavaslat, mert a 176 egyéni képviselői körzetet valami hihetetlen brutális módon szervezik át. Abban a választókerületben, amibe beolvasztották Edelényt is, a Mályinka és Kány nevű települések közötti távolság 86 kilométer, nem beszélve a földrajzi elhelyezkedésről.

Még valamit ahhoz, amit szintén Schiffer frakcióvezető úrnak mondott Balla képviselő úr. Azon is el lehetne gondolkodni itt a küszöböknél, ha egy pártszövetség indul, akkor 5 százalékos a küszöb, de kérem, hogy akkor írjuk bele a törvénybe, hogy a pártszövetség egy frakciót alkot utána a parlamentben, nem pedig kettébomlik, és két frakciót alkot a parlamentben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ilyen érdemi vitákat kellene folytatni erről a törvényjavaslatról. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Pichler képviselő úr miatt gyakorlatilag most személyes érintettség okán nyomtam gombot, mert azt javasolta nekem, hogy ne mutogassak vissza.

Tisztelt Képviselő Úr! Nem mutogatok vissza. Azt gondolom, mindenki tudja ebben a Házban, sőt az országban is nagyon sokan, hogy hogyan kerültem be a Magyar Országgyűlésbe: vidéken egyedüli függetlenként szavaztak rám az emberek, a választók többsége. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.) Így kerültem be a parlamentbe. Természetesen én nem felejtettem azt el, hogy tíz-egynéhány éven keresztül a Fidesz parlamenti képviselője voltam. Éppen ezért több mint egy év telt el addig, amíg figyeltem az eseményeket az Országgyűlésben - milyen törvényalkotás folyik, milyen törvényeket hoz a kormánytöbbség -, és nem szólaltam meg az Országgyűlésben. Mára azonban látszik, hogy minden, többek között a választójogi törvénytervezet is a magyar emberek érdeke ellen szól, ki lehet mondani egyértelműen: a Fidesz érdekeit képviseli ez az előttünk fekvő törvénytervezet, és ezért emelek szót többek között ez ellen a törvénytervezet ellen is.

Nagyon javasolnám - tudom, hogy viccnek fogják venni, amit mondok -, hogy minden egyes országgyűlési képviselő-választás után minden képviselő legalább egy fél évig dolgozzon függetlenként. Akkor teljesen más szemüvegen keresztül látnák a parlament működését, az ország problémáit, nem anyáznák egymást - bocsánat a kifejezésért - a pártok itt a parlamenti patkón belül, amely méltatlan ehhez a Házhoz, méltatlan ehhez a nemzethez, és mindenhez méltatlan. Tehát én melegen tudom ajánlani mindenkinek, hogy ezt próbálja ki, és aki addig ilyen pártelkötelezett volt, biztos, hogy változtatni fog a szemléletén, és biztos, hogy a választópolgárok érdekét fogja előtérbe helyezni a saját pártja érdekeivel szemben.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Időrendben visszafelé először Bana Tibor képviselő úr hozzászólására szeretném azt mondani, hogy teljesen igaza van a töredékszavazatok tervezett megosztásával kapcsolatban, csak annyit szeretnék mondani a jelenlegi kormánypárti képviselőknek, kormánypártoknak, nehogy visszanyaljon 2014-ben ez a fagyi, nehogy visszanyaljon, erre vigyázzanak, mert amilyen módon alkotják a törvényeket a másfél év alatt, minden esélyük megvan arra, hogy nagyon komolyan vissza fog nyalni ez a fagylalt.

Nem posztom az, hogy megvédjem, és nem is akarok senkit megvédeni, csak véleményt szeretnék elmondani Lamperth Mónika kontra Kósa Lajos képviselő úr vitájáról. Kósa Lajos képviselő úr, nem kell összemosni és nem kell csúsztatni a dolgokat. A hárommal ezelőtti felszólalásában Lamperth Mónika nem arra célzott, hogy az a probléma, hogy a határon túl élő honfitársaink szavazni fognak, hanem az a probléma ezzel a törvényjavaslattal, hogy egyszerűen a hatalom olyan mértékű koncentrációját akarják megvalósítani ebben az országban, amely nagyon-nagyon régen, körülbelül öt évtizeddel ezelőtt volt ebben az országban, és minden törvénykezés erre irányul.

A médiatörvénnyel kapcsolatban szintén azt tudom mondani, hogy a 0,2 százalék megjelenése és az 52 százalék megjelenése között nincs szükség arra, hogy patikamérlegen mérje valaki, ez kirívó és példa nélküli. Saját tapasztalatomat is el tudom mondani, van nagyon sok újságíró ismerősöm, nagyon sokszor próbálok meg különböző dolgokat közölni a nyilvánossággal, és akár az MTI tudósítója, akár különböző sajtóorgánumok tudósítói egyszerűen azt mondják: ne haragudj, Oszi, ne haragudj, nem tudjuk leadni, nem tehetjük meg, mert félünk. Tehát legyenek kedvesek, változtassanak ezen a politikán.

És még egy gondolat, elnök úr: a nemzetiségek és a határon túl élő magyarok helyzetére teljesen megnyugtató megoldást hozhatott volna, amennyiben befogadják Szili Katalinnak az alaptörvénnyel, illetve az alkotmányozással kapcsolatos javaslatát a kétkamarás parlamentre vonatkozóan.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen. Elnök úrtól kérném szépen, hogy legyen kedves, mint a Ház elnöke, szabjon gátat a személyeskedésnek a Házban, vitázzunk a törvényjavaslatról.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Lelőtte az úgymond poénomat az előttem szóló képviselő úr; én is szerettem volna néhány gondolatban itt a II. kerületi választás eredményéről beszélni. Pontosan így van, sok-sok évtizede mindig a polgári jelölt nyeri a II. kerületben a választást. Most például azért szerepelt ilyen gyengén a Jobbik - és nem őket akarom védeni -, mert abban a kerületben nincs cigány lakosság.

Azt javaslom a kormánypárti képviselőknek, engedélyezzék Esztergomban az időközi választásokat az önkormányzatban. Majd akkor meg fogják tudni, mi a színtiszta mai helyzet Magyarországon a választásokkal kapcsolatban. Ennyit erről a témáról.

Balczó alelnök úr egy új szót vezetett be úgymond, a "demokratikus diktatúra" szót vezette be. Kérem szépen, ebben az országban másfél éve ennek vagyunk tanúi. Mondok néhány olyan törvényt, amelyet ennek jegyében alkottak meg a Fidesz és a KDNP képviselői az elmúlt másfél esztendőben: médiatörvény, az előttünk fekvő önkormányzati törvénytervezet, a megyei önkormányzati intézmények államosítása, a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény, illetve a visszamenőleges jogalkotás, hogy csak néhány példát említsek a demokratikus diktatúrával kapcsolatban.

Kérem szépen, amennyiben önök így folytatják, akkor Magyarország narancsköztársasággá fog válni. (Taps az ellenzék soraiból.)

MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Ahogy számoltam, azt gondoltam, hogy még vannak előttem ketten, akik előre bejelentkeztek. Engedjék meg, hogy picit a saját helyzetem taglalásával kezdjem ezt a néhány perces hozzászólásom. Teszem ezt azért, hogy a fideszes volt frakciótársaimat biztosítsam arról, nem arról van szó, hogy azért, mert én így jártam a Fidesszel vagy a Fidesz járt így velem, én ellenségnek tekinteném a Fideszt. Szó sincs erről. Nem tekintem ellenségnek sem a Fideszt, sem más pártot sem.

De azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat, amely most a Ház előtt fekszik az önök jóvoltából, talán visszatükrözi azt a momentumot, ami 2009. november 30-án itt a túloldali folyosón történt. Néhány tízperces beszélgetés közben hangzott el. A Fidesz egyik vezető személyisége, aki egyébként sokszor ott fenn szokott ülni az elnöki pulpituson, a következőket mondta, ugye a jelöltállításról volt szó, és az már teljesen egyértelművé vált, bár még nem mondták ki hivatalosan, hogy nem engem fog jelölni abban a választókerületben a Fidesz, én pedig világossá tettem, hogy ha nem, akkor én fogok indulni függetlenként. Erre a Fidesz egyik vezetője a következőt mondta, és itt jön a lényeg: vegyem tudomásul, hogy aki a Fidesz ellen indul, azt a Fidesz ellenségnek tekinti. Azt gondolom, hogy ez a mottója ennek a törvényjavaslatnak is, ami itt most előttünk fekszik, hiszen igaz, hogy a társadalomnak az az elvárása a parlamenti pártokkal, a parlamenti képviselőkkel szemben, hogy az Országgyűlés létszámát csökkentsék. Az, hogy miért ez a társadalom jelentős részének az elvárása, azt gondolom, hogy ez következik az elmúlt húsz év parlamenti munkájából, a húsz évnek az olyan jellegű törvényalkotásából, amely azért általában, valljuk be őszintén, az emberek ellen, a magyar emberek érdekei ellen hatott, és nincs ez másként most az elmúlt másfél évben sem.

(16.30)

A társadalom viszont nem fogalmazza meg azt az elvárást a képviselőkkel vagy a pártokkal szemben, hogy hány fős legyen az új parlament. Nem mondják azt, hogy 100 fős legyen az új parlament vagy 250 fős legyen a parlament, egyszerűen a társadalom egy jelentős része szeretné, ha csökkenne a parlament létszáma. Önök - Balla György képviselő úr itt a délelőtti vita folyamán kijelentette - eldöntötték, 199 fős lesz az Országgyűlés létszáma a következő országgyűlési választásoktól. Egy költői kérdés, hogy ez a következő országgyűlési választás... (Kozma Péter Román Istvánnal beszélget.) Bocsánatot kérek, elnök úr, ne haragudjon! A két szomszéd képviselőtársam olyan párbeszédet folytat, hogy nem tudok így beszélni - bocsássatok meg, ne haragudjatok! (Ékes József: Beszélj hangosabban! Nem zavar senkit!)

ELNÖK: Megesküszöm önnek, képviselő úr, hogy én ezt nem hallom. Tehát annyira messze ülnek tőlem, hogy...

MOLNÁR OSZKÁR (független): Jó, köszönöm. Köszönöm.

ELNÖK: De akkor megkérjük a képviselő urakat, hogy a beszélőt hagyják elmondani a mondanivalóját.

MOLNÁR OSZKÁR (független): Tehát azt nem mondta senki, hogy hány fős legyen a magyar Országgyűlés új létszáma, és a költői kérdés az, hogy mikor is akarja a Fidesz majd ezt az új Országgyűlést, 2014-ben vagy esetleg 2012-ben egy előrehozott választáson, hiszen rohamosan fogy, ahogy többen elmondták itt előttem, rohamosan fogy a Fidesz szavazóbázisa és népszerűsége az elmúlt másfél év kormányzati tevékenysége nyomán.

Szili Katalin képviselőtársam a hozzászólásában már jelezte, egyébként többször elhangzott ma itt a Házban, hogy miért kell hozzányúlni a 176 egyéni választókerülethez. Ivády Gábor és Szili Katalin képviselőtársaimmal a függetlenek közül mi azon a véleményen vagyunk, hogy maradjon a 176 egyéni választókerület, és ennek az 50 százaléka, azaz 88 listás képviselői hely legyen a Magyar Országgyűlésben, így 264 fő lehetne a parlament létszáma, amely jelentős, közel egyharmados létszámcsökkentést jelent a jelenlegi létszámhoz képest, hiszen 122 mandátummal lehetne kevesebb. Mivel nyolcmillió körüli a választópolgárok száma Magyarországon, azon is el lehetne gondolkodni, nyilván akkor vissza kellene vonni ezt a törvényjavaslatot és egy újabbat kidolgozni, azt gondolom, hogy ez az eszükben sincs a kormánypárti képviselőknek; azon is el lehetne gondolkodni, vannak eltolódások a jelenlegi egyéni választókerületek lélekszámát tekintve, tehát ki lehetne ezt egyenlíteni, és mondhatnánk azt például, hogy 50 ezer embernek legyen egy országgyűlési képviselője, egy egyéni országgyűlési képviselője, ez pont 160 mandátumot jelentene egyéniben, és ehhez jöhetne 80 listás képviselői mandátum, így lehetne például 240. Nyilván ezen lehet morfondírozni, nekünk ez a véleményünk.

Néhány konkrétabb, a törvényjavaslatban szereplő dologról szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel.

A kopogtatócédulák kérdésköre többször előkerült a mai napon több párt, illetve - itt szintén említem - Szili Katalin képviselőtársam részéről is, aki beszélt erről. Magam is egyetértek abban, hogy a kopogtatócédulák jelenlegi rendszere a korrupció melegágya a választások idején, hiszen a kopogtatócédulákat... - egyébként nem is olyan túl régen, ha jól emlékszem, a 2006-os választásokon az edelényi választókerületben, nevezetesen Szendrőben indult büntetőeljárás kopogtatócédulákkal való visszaélés miatt, és azt is elmondom önöknek, biztos nagyon kevesen emlékeznek erre, akkor az SZDSZ étkezési utalványokért vásárolta a kopogtatócédulákat, hogyha valaki visszaemlékszik például erre. De több dolog miatt is nagyon-nagyon rossz ez a szisztéma, a listázás, és még sorolhatnánk a dolgot.

A jelenlegi javaslatban az, hogy 1500 legyen a kopogtatócédulák alsó határa, illetve annyit kelljen összegyűjteni egy jelöltnek, igaz, a logika az, hogy a választókerületeket gyakorlatilag összevonták, tehát ezért kell a dupláját begyűjteni; nem, kérem szépen, ez nem azért van, ez egyértelműen azért van, hogy a nagy pártok előnyben részesüljenek már a választásnak ebben a szakaszában. Hiszen 1500 kopogtatócédulát összegyűjteni bizony egy kis pártnak, amelyik ráadásul valószínűleg nem is parlamenti párt, rendkívüli nehézségeket okoz, már csak azért is, mert a nagyobb pártok közül van olyan, amelyik bizony már csak azért is összegyűjti a választópolgároktól a kopogatókat, hogy másoknak ne maradjon. Aztán olyannal is találkozhatunk, hogy az összegyűjtöttek közül azoknak a kis pártoknak esetleg juttat is, amelyikről úgy gondolja, hogy mégiscsak el kellene indulnia a választáson. Én javaslom, hogy gondolják át a kopogtatócédulás javaslatukat, tisztelt kormánypárti képviselőink.

Egyébként a kis pártokkal kapcsolatban - ma délelőtt egy kétpercesben már érintettem - nekem is az a véleményem, hogy jó lenne nyitni ennek az Országgyűlésnek afelé, hogy minél színesebb legyen a parlament összetétele a jövőben. A Jobbik 4 százalékos küszöböt javasolt, ha jól emlékszem, mi azt mondjuk, hogy legyen 3 százalékos parlamenti bejutási küszöb, így sokkal több lehetőséget tudnánk adni olyan pártoknak, amelyeknek eddig nem volt lehetőségük arra, hogy az 5 százalékot meglépjék és bejussanak a Magyar Országgyűlésbe.

Az véleményem szerint is teljesen elfogadhatatlan ebben a törvényjavaslatban, hogy nincs érvényességi küszöb a törvénytervezetben. Tehát önök most azt gondolják, hogy ha mondjuk, 20 százaléknyi választópolgár elmegy választani a következő választáson és leadja a voksát, akkor az a választás érvényes lesz. E szerint a törvényjavaslat szerint igen, de a demokrácia szellemében, azt gondolom, hogy ez teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy érvényességi küszöböt ne állapítsunk meg. Javaslom önöknek, továbbra is, úgy, mint az első fordulóban, hiszen egyfordulós lesz a választás, szokásos volt sok-sok éven, évtizeden keresztül, maradjon az 50 százalékos érvényességi küszöb. Ha nem megy el a választópolgárok 50 százaléka szavazni, akkor legyen érvénytelen az az adott választás.

Egyébként pedig a mai közhangulatot az jellemzi, hogy a választópolgárok jelentős része, és ezt rengetegen elmondják nekem, nemcsak a saját választókerületemben, hanem az ország több részéről fölhívnak nagyon sokan telefonon, hogy a mai helyzetben az a helyzet, hogy az emberek nem tudják, hogy ha ma lenne a választás, melyik pártra adnák le a szavazatukat. Hiszen most már van egy hatalmas csalódás a megelőző nyolc év kormányzása miatt az MSZP-ben a szocialistákban; az SZDSZ-t, ugye tudjuk, hogy gyakorlatilag az emberek kiírták a magyar politikai közéletből. Most már az elmúlt másfél év kormányzása nyomán van egy hatalmas ellenérzés a Fidesszel szemben is (Román István közbeszól.) Mondta a képviselő úr, ezt majd nyilván meglátjuk a következő választáson, hogy hogyan fog szerepelni a Jobbik vagy hogyan fog szerepelni az LMP, vagy hogyan fognak szerepelni a többi pártok. De egy biztos: ma az emberek tanácstalanok, hogy kire adják, melyik pártra adják a voksukat a legközelebbi választáson.

Tisztelt Képviselőtársaim! A következőt szeretném a törvényjavaslattal kapcsolatban még elmondani. Szintén Szili Katalin képviselőtársam jelezte, illetve ő is abbéli véleményének adott hangot, hogy csak az szerepelhessen pártlistán, aki egyéniben megméretteti magát. Ezzel sok mindent ki lehetne küszöbölni. Ki lehetne küszöbölni azt, hogy ne adasson lehetőség egyetlen pártban sem senkinek arra, hogy öt-hat meg ki tudja, hány cikluson keresztül itt ül a parlamentben úgy, hogy soha nem mérette meg magát egyéni választókerületben. Kérem szépen, ez sem éppen demokratikus dolog, azért, mert van a pártnak néhány olyan figurája, bocsánat a kifejezésért, akiket mindenképpen benn akarnak látni.

A 16. §, ennek a törvénynek a 16. §-a, amely a listás szavazatelosztást, a töredékszavazatot s a többit foglalja össze nem tudom, hány pontban, kérem szépen, ez mindennek a teteje, vagy mondhatnám úgy is, hogy mindennek az alja. Tehát az, hogy egy párt még a második helyen szereplő szavazatok töredékszavazatként való besöprését is magának akarja vindikálni, ez egyszerűen felfoghatatlan.

(16.40)

Nekünk az a javaslatunk, hogy ne legyen spekuláció a töredékszavazatokkal, egyáltalán ne legyenek töredékszavazatok. Kérem szépen, azért van egyéni és listás szavazás, hogy adott párt, amennyi szavazatot megkapott a listán, annak arányában kapja meg a listás mandátumait. Azt gondolom, ezzel ezt a kérdést le lehetne zárni.

Végezetül a pártszövetségekről: már szintén említettem délelőtt, kérem szépen, ha két párt pártszövetségben indul a választáson, akkor legyen benne ebben a törvényben, hogy csak egy frakciót alkothat a parlamentben, ne pedig osztódhasson utána, és két frakciót alkothasson a Magyar Országgyűlésben.

Legvégül pedig engedjék meg, hogy kicsit a "saját", az eddig a Borsod megyei 8. számú választókerület anomáliáiról beszéljek, a törvénytervezet szerint. Kérem szépen, ezt a választókerületet úgy osztották föl, hogy egyszerűen fölfoghatatlan az ott élő emberek számára. A legextrémebb példát mondom: Tornaszentandrás és Tornabarakony. Tornabarakony egy zsákfalu, egymástól három kilométerre vannak. Tornaszentandrást az ózdi választókerülethez sorolták, majd a három kilométerre lévő zsákfalut, Tornabarakonyt a sajószentpéteri választókerülethez sorolták. Hát képtelenség, amit önök csináltak, kedves fideszes képviselőtársaim!

És szeretném feltenni a költői kérdést - eddig nem esett róla szó, néhány említést hallottunk a járásokkal kapcsolatban -, és ez konkrétan Edelényre vonatkozik. Bűnös városnak tekinti-e a kormány Edelényt? Mindent megtesz Edelény ellehetetlenítése érdekében. Kérem szépen, megkérdem önöktől azt, hogy ez az új választókerületi területi felosztás előrevetíti azt, hogy Edelény elveszíti a történelmi járási székhely szerepét azzal a Szendrővel szemben, ahol sem ÁNTSZ, sem munkaügyi központ, sem földhivatal, sem állat-egészségügyi állomás nincs. Ez mind Edelényben van, és tudomásunk szerint Szendrőt akarják járási székhelynek. Fölháborító!

Köszönöm. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy azt gondolom, senki nem vitathatja, hogy milyen elkötelezett vagyok a nemzeti vagyon védelmével kapcsolatban, hiszen 2007-ben rengeteg tüntetésen vettem részt és szónokoltam a nemzeti vagyon védelme érdekében, és mai napig is megtalálható az Országgyűlés honlapján az az általam önálló képviselői indítványként benyújtott, a nemzeti vagyonról szóló törvényjavaslat, amelyet egy időben nyújtottam be az akkori kormány által az állami vagyonról szóló törvényjavaslattal, amelyet később elfogadtak. Ezt mindenféleképpen fontosnak tartottam elöljáróban leszögezni.

Egyetértek azokkal az előttem szóló képviselőtársaimmal, akik azt a véleményt fogalmazták meg, hogy egy nagyon régi hiányt pótol, és ezért üdvözlendő ennek a törvénynek a parlament elé terjesztése. Az viszont, azt gondolom, méltatlan az ország Házához, méltatlan a nemzethez, hogy ilyen időpontban és ilyen körülmények között kell tárgyalnia az Országgyűlésnek ezt a rendkívül fontos törvényt.

(23.00)

Csak a jegyzőkönyv kedvéért hadd említsem meg, hogy jelen pillanatban három fideszes honatya és négy KDNP-s honatya tartózkodik a teremben, tehát ez is mutatja, hogy milyen érdeklődés mellett folyik ennek a törvénynek a vitája. Az ellenzéket sokkal több képviselő hölgy és úr képviseli most az ország házában.

Annál is inkább, hiszen pontosan nem tudjuk, becslések vannak arra vonatkozóan, hogy mekkora is ma a nemzeti vagyonunk. A nemzeti vagyonunkat hozzáértő szakemberek több mint százezermilliárd forintra becsülik jelen pillanatban, és ebben nincs benne természetesen a magyar magánszemélyek tulajdona, ami szintén a nemzeti vagyon részét képezi.

Egyet is értek, meg vitatkozom is némiképpen Nyikos elnök úrral az állami és a nemzeti vagyon kapcsán. Ennek a törvénynek a címét, a nemzeti vagyonról szóló törvénynek a címét én nem gondolom, hogy nemzeti mázba, nemzeti köntösbe akarja bújtatni a kormány, viszont szeretném javasolni a tisztelt államtitkár asszonynak, hogy végre-valahára tisztázni kellene a fogalmakat. Tisztázni kellene azt, hogy milyen vagyon létezik, ugyanis állami vagyon nem létezik. Nemzeti vagyon létezik, amely a nemzet polgárainak vagyona, a nemzet polgárai által létrehozott vagyon, amelyet a nemzet polgárai a magyar államra bíznak kezelőként, hogy gazdálkodjon vele, hogy ha szükségesnek tartja a magyar állam, akkor értékesítse, ha szükségesnek tartja, akkor adja bérbe, illetve gyarapítsa a vagyont a jövő nemzedéke számára. Azt gondolom, hogy ez lenne a legeslegelső és legfontosabb tisztázandó kérdés, hogy milyen vagyon létezik.

Számomra nagyon furcsa, hogy ennek a vagyontörvénynek, a nemzeti vagyontörvénynek a benyújtása mellett a kormány meghagyja a 2007-es, állami vagyonról szóló törvényt. Én azt gondolom, hogy sokkal-sokkal célszerűbb lett volna, még ha később is, de egy teljesen új törvényt kidolgozni a nemzeti vagyonra vonatkozóan, és megszüntetni a hatályosságát a 2007-es, állami vagyonról szóló törvénynek.

Amit szintén szeretnék véleményként megfogalmazni, lehet, hogy egyedül vagyok ezzel a véleménnyel, de azt gondolom, meggyőződésem, hogy ez a nemzeti vagyon megérdemelné azt, megérdemelte volna azt a kormányváltáskor, a 2010-es választások után, hogy ennek a kezelését a jelenlegi rendkívül széttagolt vagyonkezelés helyett egy minisztériumon belül, miniszteriális keretek közé kellett volna vinni, és létrehozni a nemzeti vagyon kezelésére egy önálló minisztériumot. Azt gondolom, hogy ezzel lehetett volna a legékesebben bizonyítani azt, hogy mennyire elkötelezett a kormány a nemzeti vagyon kezelésével kapcsolatban.

Kifogásolom én is, mint ahogy az előttem szóló képviselőtársaim közül voltak, akik kifogásolták, hogy nem szerepel a termőföld ebben a törvényben. Még akkor is kifogásolom, amikor - mint ahogy az államtitkár asszony elmondta - készül a Nemzeti Földalapról szóló törvény, és majd valamikor a tavaszi ülésszakon benyújtásra kerül. Azt gondolom, hogy akkor is legalább utalás szintjén a termőföldről meg kellett volna emlékezni, vagy említést kellett volna tenni a nemzeti vagyonról szóló törvényben.

Vannak olyan dolgok, illetve olyan paragrafusok ebben a törvényben, amelyekre szeretném felhívni az államtitkár asszony figyelmét. Javítható, és azt gondolom, hogy javítani is kellene. Mondok egy-két példát, ha nem haragszik. Nincs állami vagyon és önkormányzati vagyon az alaptörvény szerint, hanem állami tulajdonban és önkormányzati tulajdonban álló vagyon van, és mindkettő nemzeti vagyon, ennek a törvénynek a tervezete mégis állami és önkormányzati vagyonról beszél. Ez az egyik dolog.

A másik: az alaptörvény az önkormányzati tulajdont köztulajdonnak minősíti, az állami tulajdont nem. Úgy gondolom, hogy ez elég komoly hiba, és azt gondolom, hogy ennek a törvénynek a kapcsán módosítani kellene az alaptörvényt ebben a tekintetben, illetve nemcsak az alaptörvény, hanem a Ptk. vonatkozó paragrafusait is illő lenne módosítani, illetve pontosítani.

A következő probléma, amire szeretném felhívni a figyelmet, illetve rendkívül kíváncsi vagyok az államtitkár asszony válaszára, hogy abban a kérdésben, hogy a törvény mellékletében szerepelnek azok a cégek, amelyek állami, nemzeti tulajdonban tartandók, és felsorolja a melléklet a víziközmű-társaságokat is, számomra az a kérdés, hogy miért 75 százalék plusz egy szavazatarányban sorolja fel a törvény a regionális víziközmű-társaságokat. Mi a célja a kormánynak a víziközmű-társaságokkal? Hiszen jelen pillanatban például az Észak-magyarországi Regionális Vízművek 100 százalékos állami tulajdonban van. (Az elnök csenget.) Tehát ez azt jelenti, hogy usque 25 százaléknyi állami tulajdont várhatóan, úgy tűnik, hogy a kormány esetleg értékesíteni, privatizálni szeretne, ebből legalábbis számomra ez következik. Ez is egy olyan kérdés, amelyre, azt gondolom, hogy...

MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Értem én, de nagyon sajnálom, hogy nem a miniszterelnök úr válaszol az interpellációmra. Úgy veszem, mintha ő válaszolna, és hozzá is fogom intézni természetesen a kérdésemet.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! 2010 tavaszán-nyarán emberemlékezet óta nem tapasztalt árvíz pusztított Edelényben és azokon a településeken, amelyeken keresztülfolyik a Bódva. A legtragikusabb napon, amikor ezernél több edelényi polgár kitelepítését kellett elrendelnem, mert a depónia már nem bírta a nyomást, szóval a legtragikusabb napon, 2010. június 4-én a miniszterelnök úr is ellátogatott a városunkba. Senki nem várt akkor ígéreteket öntől, legfeljebb együttérzést és részvállalást a bajban, ön mégis azt mondta: "Csinálunk egy tervet, amely az egész régiót megpróbálja jobb állapotba hozni, mint volt az árvíz előtt."

Arról, hogy mire vezetett ez a próbálkozás, próbálom meg most tájékoztatni a tisztelt Házat és országunk nyilvánosságát. A védekezési költségeinkből 170 millió forintot nem ismert el a Belügyminisztérium. Annak önkormányzati államtitkára - finoman fogalmazva - elszámolási hiányosságokkal vádolt meg a média nyilvánossága előtt. Az ügy most - miután hiába kértünk egyeztetést, hiába kértünk méltányosságot - a közigazgatási per szakaszában jár, szégyenére minden jóérzésű magyar s egyben edelényi polgárnak, mert a tisztességes magyar megértést várna a bajban. Látszat-depóniahelyreállításon kívül semmi nem történt a Bódván.

Költségvetési módosító indítványaimban gátépítést, illetve mederkotrást kértem tisztelettel a folyó egészére vonatkozóan, ám a parlament kétharmados többsége leszavazta azt. Pályázott városunk, Edelény az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatására is, abból sem kaptunk egy fillért sem, ugyanúgy, ahogy a "településrekonstrukció az árvíz sújtotta településeken" című pályázatunkat is elutasították forráshiányra hivatkozva. Az új választójogi törvénnyel kettészakították a választókerületeinket. A politikai szándékot értem, az évszázadokon át területi egységben élő emberek viszont a logikát nem látják az egészben.

Az i-re a pontot az tette föl az árvíz után másfél évvel, hogy pártjának helyi elnöke közleményben tudatta városunk polgáraival: Edelény elveszítheti hagyományos térségközponti szerepét, mivel a feladatellátáshoz semmilyen - bocsánat a hivatalos szóhasználatért - tárgyi eszközzel nem rendelkező Szendrőt szemelték ki új járási székhelynek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Mindezek után kérdezem, miniszterelnök úr: miért és meddig bűnös város Edelény a nemzeti együttműködés kormánya szemében? (Taps a Jobbik soraiban.)

MOLNÁR OSZKÁR (független): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt gondolom, hogy azt a kormányhivatalnokot, aki készítette ezt a választ, meg kellene kérdezni, hogy miért alaptalanságokat írt miniszterelnök úrnak a válaszában. Tételesen lehetne cáfolni, egy perc erre természetesen nem elegendő.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az a négy pályázat, amelyeket az előbb felsorolt az ön nevében az államtitkár, hogy azokon Edelény város nyert, az összes fejlesztés az előző kormányzati ciklusban indult el (Taps az MSZP soraiban.), ezért legyenek szívesek és erre ne hivatkozzanak.

Ezenkívül pedig, tisztelt államtitkár úr, illetve tisztelt miniszterelnök úr, lehet, hogy 7 milliárdot fordítottak az árvíz utáni helyreállításra, illetve védekezésre, de Edelényben azon az icipici záportározón kívül semmi az égvilágon nem történt, ugyanúgy, mint ahogy a Bódva völgye lakosságát is újra veszélyeztetné, ha jönne egy közel hasonló nagyságrendű árvíz.

Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az ellenzék soraiban.)

MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 2012. március 13-án kelt levelében dr. Daher Pierre úr, az edelényi Koch Róber Kórház és Rendelőintézet főigazgatója kéréssel fordult hozzám. Ennek lényege: városunk képviselő-testülete mint fenntartó járuljon hozzá, hogy az intézmény feladatellátása a kazincbarcikai uszoda és mint később kiderült, a jégpálya üzemeltetésével is bővüljön 2012. április 1-jével. A levélben foglaltak szerint a finanszírozást az OEP-ből származó támogatásból és részben saját bevételből oldanák meg.

Önkormányzati képviselőink többsége a március 21-ei ülésén megszavazta ezt, ám én a törvényben foglalt jogosítványommal a kérdés újratárgyalását kezdeményeztem. Tettem ezt azért, mert garanciák híján nem láttam biztosítékát annak, hogy a döntés nyomán semmilyen módon nem sérülhet önkormányzatunk érdeke.

Bár az OEP és az egészségügyi kormányzat nyilatkozatának benyújtására is felkértem a főigazgató urat, ezt a mai napig nem tette meg.

Közismert, hogy a kórházat 2012. május 1-jével állami fenntartásba veszik át, ezért még az edelényi képviselő-testület újabb, immár utolsó döntése előtt feltétlenül szükségesnek tartom, hogy államtitkár úr nyilatkozzon: idén május 1-jével az állami fenntartásba vételkor az edelényi fekvő- és járóbeteg-ellátással egyidejűleg állami fenntartásba veszik-e át a kazincbarcikai uszoda és jégpálya üzemeltetését is.

Köszönöm, és várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps a Jobbik soraiból.)

MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Volner képviselő úrhoz talán csatlakozni is tudnék egy picit másként. Bennem fölmerült az is, hogy mikor fogjuk tárgyalni a következő fordulóban a jövő évi költségvetésünket. Ennek több oka is lehet majd, kommunikációs szempontból rendkívül jól jöhet, ha az EU-IMF-tárgyalások, mondjuk, sikertelenül végződnének, vagy esetleg újabb megszorításokat kérnek az EU-IMF-től, akkor lehet azt mondani a kormányzat részéről, hogy kérem, mi benyújtottunk időben egy normális költségvetést, de ez a csúnya EU még további megszorításokat kér. Vagy másik változatban: most zajlik, most zajlott a nemzeti konzultációnak nevezett kész átverés show, amelynek a kérdéseiből lehet arra is következtetni, hogy talán nem ez az utolsó változat, hiszen ott a minimálbérre is rákérdeztek. Nyilván a válaszokat tudják előre, hogy mi lesz a válasz, és lehet esetleg egy sokkal lazább költségvetést is majd, hiszen választások közelednek. Tehát ez a változat is benne van a pakliban, azt gondolom.

Rogán frakcióvezető úr a minap tartott egy sajtótájékoztatót, és azt kérte a kormánytól a Fidesz-frakció, hogy csökkentse a magyar lakosság terheit. Kérem szépen, egy: tudjuk, hogy nem így működik, a frakció nem kérhet semmit a kormánytól. Fordítva működik a dolog: a kormány kérheti azt, hogy bármilyen törvényjavaslatot terjeszt be, a frakció nyomja meg az igen gombot. A másik dolog pedig, hogy ebből a költségvetésből abszolút nem világlik ki az, hogy bármilyen módon csökkennének a magyar emberek terhei a következő esztendőkben.

Az önkormányzatokat hozom föl példának. Egész nyugodtan a kormány arra kényszeríti az önkormányzatokat, hogy tovább sarcolják a magyar embereket. Kérem szépen, a beterjesztett költségvetésből a saját bevételt vagy a saját adóerő-képességet kiszámítják központilag minden egyes településre külön-külön, és azzal csökkentik majd a központi támogatást, a normatívát. Ha pedig valamelyik önkormányzat nem hajlandó például az ebadót vagy például az ingatlanadót kivetni... - Edelényben nincs egyik sem azért, mert nem bírja el a lakosság. Egy olyan városkában, ahol közel 40 százalék a munkanélküliség, nem bírja el a lakosság ezeket a terheket, akkor viszont az önkormányzat megint nagyon rosszul jár, mert a központi költségvetés ezzel az elvárt bevétellel csökkenteni fogja a normatíváját. Tehát ezzel is az embereket akarja tovább sarcolni, csak éppen az önkormányzatokon keresztül, nem pedig direktben.

Az egészségügyről néhány gondolatot engedjenek meg. Az átszervezések kapcsán körülbelül 20 milliárd forint megtakarítás várható az egészségügyben. Kérem szépen, ezért a 20 milliárd forintért, ami a magyar költségvetés összességéhez nézve elhanyagolható összeg, több kórházat, járóbeteg-szakellátó intézményt gyakorlatilag tönkre akarnak tenni. Az aktív ágyakat el akarják vonni azoktól a kórházaktól, amelyek évtizedek óta normálisan működnek. Példának hozom fel a kazincbarcikai kórházat, ahol 120 ezer embert látnak el mindenki legnagyobb megelégedésére, és a kazincbarcikai kórházból el akarják vonni a nőgyógyászatot, a gyermekgyógyászatot, az intenzív terápiás osztályt, és még sorolhatnám, miket akarnak elvonni, és ezt bevinni Miskolcra a megyei kórházba, ami egyébként nem bírja már el, és ezt a 120 ezer ellátottat biztos, hogy nem fogja tovább elbírni.

Viszont azt gondolom, hogy nem ez a legnagyobb problémája a mostani költségvetésnek. A tizenötödik költségvetési vitában veszek részt, és igaz, hogy soha, egyetlenegy alkalommal, de ma sem látom azt, hogy az éppen aktuális vagy éppen regnáló kormány foglalkozna egy kicsit azzal a társadalmat rendkívüli módon feszítő problémával, ami abból adódik, hogy van egy olyan társadalmi réteg Magyarországon, amelynek a többsége soha nem dolgozott, nem dolgozik, és soha nem is fog dolgozni. Viszont a közös asztalról a lehető legtöbbet ingyen akarják elvenni. Ingyen óvodai nevelés, ingyeniskoláztatás, ingyentankönyv, ingyen iskolai étkeztetés, ingyen egészségügyi ellátás, ingyen tömegközlekedési eszközök, ingyen, ingyen minden (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és nem látok semmi szándékot sem arra a kormány részéről, hogy ezt valami módon csökkentse.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)