A felszólalás szövege:

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Asszony! A háziorvosok szakmai szervezete azzal a problémával keresett meg bennünket, hogy az ősszel esedékes önkormányzati választásokon a jelenleg hatályos törvényi szabályozás szerint a vállalkozási formában működő háziorvosok - a kollégák több mint 92 százaléka így végzi a feladatát - nem lehetnek képviselők, ez pedig hátrányosan osztja meg az alapellátást biztosító orvosokat működtetési formájuk szerint is. (Folyamatos zaj.)

Annak idején, az összeférhetetlenségi szabály megállapításakor a gazdasági összeférhetetlenséget kívántuk kizárni, mégpedig azt, hogy ne állhasson elő az a helyzet, miszerint egy vállalkozó, aki egyébként önkormányzati képviselő is egy adott testületben, saját magával köthessen szerződést. Sajnos, e szigorítás a vállalkozó háziorvosokat is érinti.

Az eltelt idő azonban világossá tette ennek a szabályozásnak a pozitív szándék ellenére is hátrányos voltát, ezért változtatni kívánunk a törvényen. Örömmel tapasztaltuk, hogy az annak idején közösen elfogadott törvény alkalmazása során szocialista képviselőtársaink is észlelték a fent leírt anomáliát, amely által reálisnak látszott egy minimum hárompárti konszenzus kialakulása az összeférhetetlenség feloldása érdekében. Emlékeztetőül szeretném megjegyezni, hogy az első futárposta alkalmával szocialista képviselők kézjegyével ellátott papírt kaptunk, amely egy országgyűlési határozati javaslatot tartalmazott e törvényi szigorítás feloldására.

Azt régóta tudjuk, hogy egy település lelke az orvos, a pap és a tanító. Véleményem szerint az orvosok megfosztása a helyi közügyek képviseletétől méltánytalan lenne rájuk, valamint a helyi közösségre nézve is. Ki ismerné ugyanis jobban a település lakóinak gondjait, problémáit, az őket foglalkoztató kérdéseket, ha nem az az orvos, aki nap mint nap kapcsolatban áll velük, segíti őket, és akihez bármikor bizalommal fordulhatnak?

Tisztelettel kérdezem a miniszter asszonyt, kívánja-e a konszenzus irányába mutató javaslat alapján a vállalkozó háziorvosok összeférhetetlenségének a feloldását. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Sajnálatos volt, amit hallottam. Ha úgy gondolja, hogy egy másik tárcához tartozik e törvénynek a megoldása, illetve ennek az összeférhetetlenségnek a megoldása, azt gondolom, hogy egymás mellett ülnek, könnyen meg tudták volna egymással beszélni.

(11.20)

Egy másik problémát is nagyon fontosnak tartok megemlíteni. Ugyanis az országgyűlési határozati javaslattal árulták el azt, hogy nem is kívánták valóban ezt az összeférhetetlenséget feloldani, hiszen reálisan nem volt várható az, hogy egy határozati javaslat elfogadása után a kormány meg tudja oldani ezt a problémát.

Arra pedig, hogy a Fidesz és a Demokrata Fórum által benyújtott módosítási javaslatot miért nem fogadták el, csak önök tudhatják a választ. De azt gondolom, hogy ugyanaz történt, mint a száznapos programmal: ismételten egy sör és virsli nélküli majálisnak lehettünk a tanúi; megtévesztették a háziorvosokat. Ezért sajnálattal nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): (A képviselő mikrofonja nem működik.) Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány észrevételt tegyek a Csáky képviselő úr által elmondottakhoz, és talán ezzel röviden ki is egészíteném azt.

A helyhatósági kampányban is hallhattuk, az országgyűlési kampányban voltak azok az ígéretek a Szocialista Párt részéről az egészségügyi dolgozók felé, hogyan kell rendbe tenni a magyar egészségügy kérdését. Óriásplakáton láthattuk egyébként különböző más pártok képviselőit, hogy...

ELNÖK: Képviselő úr, egy pillanatra álljon meg, az időbe beszámítjuk. Úgy érzem, hogy nem szól a mikrofonja. Kérem, segítsünk rajta! (A képviselő elé egy hordozható mikrofont helyeznek.) Kezdjük elölről!

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és köszönöm a figyelmességét. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány szóval megpróbáljam kiegészíteni, illetve csatlakozni a Csáky képviselő úr által elmondott észrevételekhez.

Az országgyűlési kampányban nem volt olyan párt, amelyik ne ismerte volna el azt, hogy a magyar egészségügy helyzete olyan, amely jobbításra szorul, és mindenki egyik fő tevékenységi körének jelölte meg az egészségügy rendbetételét. Láthattunk különböző óriásplakátokat, amelyek arra utaltak, hogy ki, milyen formában gondolja ezt a munkát, és hallhattunk összegeket. A polgári kormány elmondta azt, hogy a következő négy évben tervei szerint 608 milliárd forintot próbál meg minimálisan az egészségügy fejlesztésére fordítani. De jöttek az ígéretek, jöttek a felelőtlen szóbeszédek, amelyek 1000 milliárd forint plusz elköltéséről szóltak, azt gondolták, hogy ennyivel lehet rendbe tenni. Azt gondolom, ez rendben is lenne, ha a költségvetés tervezetében valamilyen formában 2003. évben ennek csak a jelét látná a tisztelt Ház, az egészségügyi dolgozók.

De mit láthatunk? Azt láthatjuk, hogy van körülbelül 120 milliárd forint a tavalyi évhez képest, a 2002. évhez képest pluszforrás, és mint hallhattuk, ez semmi másra nem elég, csak arra a bérkiegészítésre, amit szeptemberben a kormány megtett. Nem marad 120 milliárd (Dr. Vojnik Mária közbeszólása.), nem marad semmi másra forrás, de még csak a szinten tartásra sem marad forrása az egészségügynek.

Medgyessy Péter szintén saját garanciát vállalt arra, hogy az egészségügy helyzetét rendbe teszi. Egyelőre ennek nyomát nem látjuk még a költségvetésben. Abban bizakodunk, hogy majd a módosító javaslatainkat a kormány és a szocialista-szabad demokrata tábor majd el fogja fogadni, és segít az egészségügy helyzetén. (Taps az ellenzék soraiból.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Az, hogy a szerkezetátalakítás, a privatizáció a patkó bal oldalán ülőknek egy és ugyanazt jelenti, az egy probléma. Azt gondolom, hogy saját maguknak kell tükörbe nézni ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Az pedig, hogy egyébként ki képviseli konzekvensen az egészségügynek, a szereplőinek az érdekeit, ki fog derülni majd, azt gondolom, a kórháztörvény módosításának beadásával.

De térjünk vissza az eredeti témához, ez pedig a költségvetés, és a 120 milliárdnál fejeztem be a gondolkodásomat. Megegyeztünk abban, azt gondolom, hogy ez csak arra elég, hogy szinten tartsa a jelenlegi béremelést, de már pluszemelésekre nem tud fordítani a kormány. A kórházigazgató, aki megkapja ezt a költségvetést, és fejlesztésre, új műszer vásárlására, netalántán kórtermek kifestésére már semmilyen pénze nem marad, de egyébként fejleszteni kívánja a saját intézetét, nyilvánvalóan kénytelen hozzányúlni ezekhez a pénzeszközökhöz, azaz a későbbiekben a fenntartónál fog jelentkezni pluszforrásokért.

A délelőtt folyamán már több képviselőtársam említette, hogy a kormány ebben a csomagban is ugyanazt próbálja meg ráerőltetni az önkormányzatokra, mint akár az oktatás területén, akár más területeken, hogy a saját bevételeit kelljen feláldozni béremelési taktikáknak, ami egyébként semmi másra nem volt alkalmas, semmi másért nem tették, csak azért, hogy a helyhatósági választásokon nagyobb sikert tudjanak elérni.

Köszönöm. (Dr. Vojnik Mária: A bérhez egy fillért sem kell hozzátenni! Miért mondod? - Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy ezzel a néhány mondattal kell kezdenem a beszédemet, de ugye, a legjobb védekezés a támadás: a miniszter asszony az expozéjában szinte mellékletként kezelte magát a törvényt, és sokkal többet foglalkozott az ellenzék ellenzékeként az előző kormány kritikájával - világos válaszok helyett picit inkább vagdalkozott. S bár előttem is ismert hosszú életútja, éppen ezért tartom méltatlannak ezt az arroganciát, amikor itt inkább a betegellátás biztonságáról, az egészségügyi dolgozók helyzetéről kellene vitáznunk. Azt meg végképp nem tudom, hogy mosolyogjunk-e vagy esetleg megdöbbenjünk azon, hogy meg kívánja szüntetni, korlátozni kívánja az ellenzék véleménynyilvánításának a lehetőségét - de beszéljünk a lényegről!

Mielőtt rátérnék a konkrét törvényjavaslat általános értékelésére, engedjék meg számomra, hogy kicsit visszatekintsek a múltba, és előzetesen néhány gondolatot szóljak arról, mi is történt e törvénytervezet környezetében az elmúlt másfél évben.

A jelenlegi koalíció a választási zászlajára tűzte az egészségügy rendbehozatalát, miközben minden, az ágazat jobbítását, a betegellátás színvonalának emelését célzó kormányzati intézkedést támadtak; önök mondták: egyetlenegy javaslatot nem adtak be például az előző kórháztörvényhez.

A kormányátalakítás után a szocialisták első intézkedései között szerepelt az előző ciklus által elfogadott, az egészségügy minden társadalmi szereplője részéről támogatott, konszenzuson alapuló törvény felfüggesztése. (Dr. Kökény Mihály: Ez nagy csúsztatás!) Akkor ez érthetetlennek tűnt, hiszen a kampányban hangoztatott ígéretek ennek a lépésnek szöges ellentétét vetítették a betegek, az egészségügyi dolgozók, az egész magyar társadalom elé. Ahogy azonban telt az idő, sajnos kezdett nyilvánvalóvá válni a tervük.

Az egészségügyi dolgozók 50 százalékos béremelése, amit mi magunk, a Fidesz padsoraiban ülő képviselők is megszavaztunk, indokolt volt, de gyorsan jött a kijózanodás: az első hidegzuhany az volt, amikor a 2003. évi költségvetés tervezetét benyújtotta a Medgyessy-kormány. Mit is láthattunk ott? Nincs fedezet a béremelésekre; 2003-ra, várhatóan 5-6 százalékos infláció mellett, 0 százalék a béremelés mértéke; és 2,5 százalék az az emelés, amelyet kórházakra, rendelőintézetekre, műszerbeszerzésre és általában az állaguk megőrzésére fordíthatnak az intézmények - ezen már látszott, hogy az egyszeri béremelés csak a kampányidőszakra időzített lépés volt, és kettős célt szolgált. Először is megpróbálták, megpróbálják a dolgozók, orvosok, nővérek, műtősnők, asszisztensek, beteghordók figyelmét elterelni azokról a lépésekről, amelyek már a jövő évben is befolyásolni fogják az életüket, és hosszú távon meghatározzák a saját sorsukat és családjaik sorsát. A másik burkolt cél az volt, hogy ezzel a helyzettel ellehetetlenítsék az önkormányzatokat, és az amúgy is rossz helyzetben lévő egészségügyi intézményeket a működőképességük határára sodorják. Az önkormányzatoknak így nem marad más választása, mint megválni az egészségügyi intézményektől, áron alul értékesíteni az egészségügyi vagyont.

A technika ismerős lehet, hiszen más területeken hasonlóan zajlottak le privatizációk a nyolcvanas évek végén és a '94-98-as parlamenti időszak alatt. Ez önmagában azonban nem volt elég. Biztosra akar menni a kormányhoz közel álló, többségében külföldi tőkéscsoport. Azokat az intézményeket szeretnék ugyanis megszerezni, amelyek az ingatlanvagyonukból, a lakosság ellátottsága szempontjából és a finanszírozási anomáliákból adódóan akár gyors profit megszerzését is lehetővé teszik. Erre az eszköz: a kórház-konszolidáció álcája, hiszen a programban jelentkező intézmények esetében a kórház irányítását a minisztérium által delegált - idézőjelben - „ kormányhű szakértőkö kezébe adják, és ők a jelentéseikkel mintegy privatizációs térképet rajzolnak fel a külföldi befektetők előtt. Azt gondolom, e tárca sem gondolta soha komolyan, hogy 2 milliárd forint elég lehet a magyar egészségügy konszolidációjához.

Tehát a képlet még egyszer: figyelemelterelés a dolgozók körében az egyszeri béremeléssel; a költségvetésen keresztül lehetetlen helyzetbe hozni az önkormányzatokat, az önkormányzatokon keresztül az egészségügyi intézményeket; a kórház-konszolidáció álcájával adatok szerzése az intézményekről, és ezzel kierőszakolt privatizáció gerjesztése. És mindezt most kívánják, az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló előterjesztéssel törvényerőre emelni, majd mindezt a betegekkel megfizettetni.

Jogos a kérdés tehát: kórháztörvény a betegek vagy a profit védelmében? Ahhoz, hogy pontos választ kaphassunk, elkerülhetetlen az önök által felfüggesztett, a polgári kormány által megalkotott törvény és a beterjesztett javaslat párhuzamba állítása.

(11.10)

A polgári kormány idején megszületett úgynevezett kórháztörvény elfogadását rengeteg szakmai, társadalmi vita előzte meg, többször kezdeményeztünk többpárti parlamenti egyeztetéseket is mind a beterjesztés benyújtása előtt, mind azt követően is. (Dr. Vojnik Mária: Egyszer sem. - Dr. Kökény Mihály: Virtuálisan.) Ennek eredményeként széles szakmai és társadalmi konszenzus alakult ki.

Az Orbán-kormány idején kidolgozott koncepció négy pilléren nyugszik. 1. A legfontosabb a betegek védelme, a betegellátás folyamatosságának biztosítása. 2. Az egészségügyi dolgozók védelme, melyet mutat az is, hogy külön szakasz foglalkozott ezzel a kérdéssel, hogy biztosítani tudjuk a választási lehetőségeket a dolgozók előtt. Ők dönthették volna el idén január 1-jétől, milyen formában kívánnak dolgozni, de önök megfosztották ettől a lehetőségtől az egészségügyi dolgozókat. 3. A vállalt források biztosítása az egészségügy számára, 607-608 milliárd forintot vállalt az Orbán-kormány. 4. Az egészségügyi vagyon, a magyar tulajdon védelme. Ezeket az értékeket tekintette prioritásának a közel egy éve felfüggesztett törvény, nem vitatva azt a tényt, hogy az ágazatnak, az egészségügynek szüksége van a pluszforrásokra. De az első számunkra a betegellátás garanciái és az egészségügyi dolgozók továbbfoglalkoztatásának biztosítékai voltak e témakörben is.

Mit látunk ugyanakkor a benyújtott törvénytervezetben? A törvénytervezetet minden állítás ellenére semmilyen érdemi vita, egyeztetés nem előzte meg. Kísérlet sem történt sem szakmai, sem társadalmi, sem politikai egyeztetésre. Valószínű, nem így gondolták az egészségügy szereplői a társadalmi párbeszéd kormányának a működését. De tudják, képviselőtársaim, a remény hal meg utoljára. Aggodalmunk az egészségügyért - látva ezt a törvénytervezetet - csak fokozódott. Azt szeretnénk elérni, hogy megragadjuk az utolsó esélyt, nem szeretnénk elmulasztani azt, hogy önökkel egy egyeztetést folytassunk, ezért azt kezdeményezzük a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről, hogy politikai, szakmai és társadalmi egyeztetést folytassunk le a törvény vitája alatt, hátha azon tudunk még valamit javítani.

Mit tartalmaz az önök által benyújtott törvénytervezet, szembeállítva, párhuzamba állítva az Orbán-kormány által benyújtott, illetve elfogadott törvénnyel szemben?

1. A beteg nem szereplője a törvényjavaslatnak, nem a betegről szól a törvény. Bár igen gyors a reagálóképessége a tárcának, hiszen tegnap ezt még nem tudtuk, mára már megpróbálták a “betegö szót is becsempészni a miniszteri expozéba. Ez azért elismerésre méltó, örülünk, hogy már ezt egyébként a figyelmükbe tudtuk ajánlani.

A 2. pont: a tervezet deklaráltan nem kíván az egészségügyi dolgozók jogállásával foglalkozni. Az 1. § 2. pontja mondja ki ezt a szabályt. Ismerjük a kabinet védekezését is, mely szerint a későbbiekben külön törvényben kívánják ezt a kérdést rendezni. A probléma ezzel csak az, hogy annyi ígéretet nem váltott már be a Medgyessy-kormány, hogy bizalmi tőkéjét mára elvesztette. Semmi nem indokolja, semmi nem akadályozta, hogy a kormány egyszerre nyújtsa be a javaslatokat. Attól félünk, azért aggódunk, hogy mire megszületik az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvénytervezet, már csak romok maradnak az intézményhálózatból.

A harmadik, ami nagyon fontos összehasonlítás, amit nem tartalmaz ez a törvény: a források tekintetében sem jobb a helyzet. Hiszen az ígéretekkel szemben, melyek szerint az országgyűlési választások során ezermilliárdot meghaladó többletforrás volt az egészségügy számára, majd a helyhatósági kampányban pedig egyszerűen így szólt az ígéret: több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak - ehhez képest mi történt? Az idén sem bérfejlesztésre, az idén sem intézményi rekonstrukcióra, az idén sem átszervezésre, az idén sem amortizációra nincsenek pluszforrások az egészségügy számára.

Van azonban egy negyedik pont, ami a vagyonnal foglalkozik, és ha visszaemlékszünk, azt mondtam, állítom, hogy így van, hogy az Orbán-kormány törvénytervezete védte a magyar vagyont, védte az egészségügy vagyonát. Ezzel szemben a Medgyessy-kormány javaslata kiemelten foglalkozik, külön fejezetet szentel a vagyonértékesítésnek. Mi tehát a szocialista-szabad demokrata koalíció prioritása? Elsődleges a privatizáció, az állami és önkormányzati vagyon értéken aluli értékesítése, ezzel a külföldi érdekcsoportok profitszerzése az egészségügyben, akár a betegellátás és az egészségügyi dolgozók kárára is. Schvarcz képviselő úr dilemmáját feloldanám: nyugodtan mondhatjuk, ez a törvény privatizációs törvény, sőt forgatókönyvet próbál meg hitelesíteni, hogy hogyan is kell csinálni ezt a privatizációt Magyarországon a következő időszakban.

Mi várható az új törvény jelenlegi formában történő elfogadása esetén? Nyugodtan mondhatjuk, hogy a jelenleg is hátrányban lévő kórházak iránt a befektetők nem fognak érdeklődni. Önök mondták, egyet kell vele értsek, hogy a profit szereti magát megkeresni, szeret önmagával találkozni, és ha csak lehet, azt szereti, ha még nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre egy bizonyos idő után. Azok a kórházak, azok a rendelőintézetek és azok az egészségügyi intézmények, amelyek eddig is valamilyen formában rosszul működtek önhibájukon kívül is, nem számíthatnak arra, hogy őket egyébként a profit, a pénz, a befektető megkeresi. Tehát nyugodtan mondhatjuk még egyszer, a jelenleg is hátrányban lévő kórházak iránt a befektetők nem fognak érdeklődni.

Amennyiben a betegellátás és a foglalkoztatás garanciái nem épülnek be a törvénybe, úgy teljes mértékben a piaci viszonyok fogják kialakítani a kórházak és rendelők szerkezetét. Kórházi osztályok, ambuláns rendelések vagy teljes intézmények szűnhetnek meg. Tudomásul kell venni minden törvényalkotónak, hogy az egészségügyi ellátás állami, önkormányzati feladat, állandó, 24 órás üzem. Csak szabályozott módon lehet a piaci, gazdasági folyamatokat érvényesíteni. Amennyiben ezt nem teszi, és ennek sajnos nyomát sem láthatjuk a törvényben, további veszélyek fenyegetnek. Az intézmények a törvény hatására elit kórházak és szegény kórházak csoportjába fognak tartozni.

Mindenki tudja, egy befektető szívesebben fektet be olyan területen, ahol egyébként is nagy a tőke megjelenése, nagyobb a lehetőség egy budai környezetben, egy gazdag környezetben kórházat jól működtetni, mint, mondjuk, Szabolcs-Szatmár megyében egy kicsikét rosszabbul menő kórházat. Tehát ismétlem, az intézmények a törvény hatására elit kórházak és szegény kórházak csoportjába fognak tartozni.

A törvénytervezet szerint kiegészítő, úgynevezett szolgáltatási alapcsomag bevezetésével fizetni kell a betegeknek bizonyos ellátásokért. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ezt honnan veszi?) Talán a tárca sem kívánja titkolni, hogy készült a tervezethez szervesen kapcsolódó, úgynevezett finanszírozási alapcsomag, amely meghatározza az ingyenes ellátásokat, és ami ebben a csomagban nem található meg, azért fizetnie kell a betegeknek. (Dr. Vojnik Mária: Milyen alapcsomag?) Milyen ellátások lesznek ingyenesek, melyekért kell majd fizetnünk? Kik lesznek a magasabb szintű ellátásból kirekesztve, csak nem a kisebb keresetű emberek, esetleg a nyugalmazottaink? Nagyon fontos, olyan kérdések ezek, melyeket jelenleg homály fed, és a következő lépcsőfok, ez várható az egészségügyi átalakítási folyamatban. De a javaslat egyébként szűkíti az önkormányzatok önállóságát is, forráselvonás miatt kényszerprivatizációk sorozata fog bekövetkezni.

Az előző törvény vitája során hangoztatott valódi konszolidáció elmaradt. Akkor azt hallottuk, hogy több száz milliárd forintot kell először az egészségügybe befektetni ahhoz, hogy egyébként megtörténhessen az átalakítás, 2 milliárd forint volt a 2003-as költségvetésben e célra elkülönítve.

Nagyon fontos, hogy ezt a konszolidációt megtegye a mindenkori kormányzat, és csak utána nyúljon az átalakítás tényéhez.

Az egészségügyi intézmények megszerzését követően a profitszerzés érdekében a biztosítási rendszert is át fogják alakítani a saját érdekeik szerint a befektetők, tehát az egészségbiztosítási járulékaink is, ha így haladunk, a külföldi magánérdekeket fogják szolgálni.

Mindezek alapján a Fidesz-Magyar Polgári Párt nem támogatja az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényt, azt vitára sem tartjuk alkalmasnak.

(11.20)

Kérjük a kormányt, a betegek, az egészségügyi dolgozók érdekében vonja vissza a tervezetét, és kezdeményezzük az egészségügyi szolgáltatásokról és az egészségügyi dolgozók jogállásáról 2001-ben elfogadott törvény újbóli hatályba helyezését.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Göndör István képviselő úrnak volt néhány kérdése, illetve észrevétele azzal kapcsolatban, hogy milyen lehetőségeket teremt az új törvény a befektetők számára. Jelentem, a hatályban lévő törvényhez képest semmi újat egyébként nem ad. Az a törvény, amelyik eddig szabályozta ezt a kérdést - s most nem a 2001. évi törvényről beszélek, amit a jelenlegi kormány felfüggesztett -, gyakorlatilag szabad döntést adott az önkormányzatoknak abban a tekintetben, hogy miképpen kívánják ellátni az egészségügyi feladataikat, ad absurdum bármelyik önkormányzat megtehette és most is megteheti, hogy tőkét von be valamilyen típusú befektető részéről; a mostani törvényjavaslat egyfajta formát próbál adni ennek a folyamatnak. De hát az előző törvényt ez a kormány felfüggesztette, így visszatért az eredeti szabályozatlan állapot, és így kerülhetett sor például arra, hogy több radiológiai osztályt, akár tanszéket is külföldi befektetők kezére lehet juttatni. Szeretném megkérdezni a minisztériumot, mit kíván tenni annak érdekében, hogy ez ne így legyen. Hiszen ha nem függesztették volna fel az előző törvényt, akkor garantáltan állami többségű tulajdonnak kellett volna maradnia ezekben az intézetekben. Lehet, hogy pont ez volt a baj egyébként, hogy azzal ezt próbálták elkerülni, hogy százszázalékosan magánkézbe lehessen juttatni.

A másik: az igaz, hogy testületek döntenek ilyen kérdésekben, csakhogy egy pénzügyi szempontból lehetetlen helyzetbe hozott önkormányzatnak a döntési lehetőségei nyilvánvalóan sokkal szűkebbek, mint egy olyan önkormányzatnak, amelyik megkapja a kormánytól az ígért forrásokat. Azt gondolom, ha minden testület ilyen helyzetben volna, akkor egészen másképpen állna hozzá.

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tovább vitáznék Göndör képviselőtársammal, aki úgy gondolja, nem értem, amit ő mond. Értem, csak nagy valószínűséggel inkább fordítva, nem igaz.

Kezdjük el, az önkormányzatnak egyébként milyen feladatai vannak egy egészségügyi intézménnyel kapcsolatban, hogy ő a fenntartó, ez törvény által rászabott kötelezettsége. A fenntartás pedig, akárhogy is, de anyagi terheket is ró egy önkormányzatra. Tehát akkor, amikor arról beszélünk, hogy forrást kap-e az önkormányzat, nem a direkt forrásra kell elsősorban gondolni, amit kaphat különböző privatizációkból, hanem arra, hogy bizonyos fajta tehertől szabadul meg. Mert azt gondolom, azt senki nem vitatja, és nem kételkedik benne, hogy ha egy befektető egy üzemeltető cégben egyébként többségi tulajdont szerez, akkor nyilvánvalóan a fenntartási költségeknek ilyen hányada minimum őt fogja terhelni, mert az önkormányzat különben nem fog vele egyébként várhatóan szerződést kötni - tehát ilyen szempontból már csökkenti.

De van egy másik forráslehetőség, mert eladhatja. Önök a 31. §-ban külön fejezetként tárgyalják a vagyonértékesítés lehetőségét, amely egyértelműen azt sugallja, hogy igenis eladhatja az önkormányzat ezt a vagyont, bár kétségtelen, feltételekhez szabják, csak az a kérdésem, hogy például egy árverésen, illetve egy csődeljárásnál melyik önkormányzat képes majd visszavenni - az egyébként is forráshiányos önkormányzat - a saját ingatlanját, mert ez is benne van a kérdésben.

A harmadik, ami nagyon fontos, azt mondják rá, hogy csak tőkeemeléssel lehet egyébként tulajdonrészt szerezni. A mai magyar jogban 3 millió forintért egy kft. alakítható. Magyarul, 1 millió 600 ezer forintért valaki már többségi befolyást tud szerezni tőkeemeléssel abban a cégben, amely létrejött, és később ez a cég üzemeltetheti egyébként a kórházakat, mert nem muszáj vagyonába, tulajdonába adni, csak az üzemeltetés kerül az ő kezébe, mondom, 1 millió 600 ezer forintért ad absurdum.

Tehát azt gondolom, hogy ez mégiscsak egy kicsikét disszonáns helyzet lenne a következő időszakban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Olyan szerencsés helyzetben lehetünk, ami kevés törvénynek, kevés tervezetnek adatik meg: harmadjára rugaszkodunk neki az általános vitának, hiszen ez olyan fontos törvény, ami mindenféleképp indokolja ezt a hosszú tárgyalást. Csak az a nagyon nagy probléma, hogy itt nem a törvény súlya indokolja csupán ezt a hosszú folyamatot, hanem az a rengeteg bizonytalanság, az a rengeteg kérdőjel, ami az elmúlt egy hónapban megmutatkozott e törvénytervezet kapcsán.

A tegnapi napon a kormány képviselői több interpellációra, azonnali kérdésre vagy kérdésre adandó válasznál úgy kezdték a válaszukat, hogy ismétlés a tudás anyja. Akkor engedjék meg, hogy ezzel a kivételesen olyan mondattal folytassam én is, amivel egyetértünk, hogy az ismétlés a tudás anyja, és azzal folytassam, amit a törvény általános vitájának a megkezdésekor elmondtunk.

Mi is ez pontosan? - és egy forgatókönyvet szeretnék ismételten elmondani, nem azért, minthogyha a kormánypárti padsorokban ülők nem tudnák, hogy mi is pontosan ez a forgatókönyv, de hátha vannak ma is olyan emberek, akik hallgatják a parlament ülését, és talán ők is megértik, meghallják ezt a forgatókönyvet.

A jelenlegi kormánypártok úgy kezdték el működésüket - még a kampányra gondolok -, hogy nagyon nagy baj van az egészségügyben, tegyük rendbe az egészségügy dolgait, és mindenfajta ígéreteket mondtak az embereknek, és ők - egyébként el nem ítélhető módon - ezeket az ígéreteket el is hitték. Ezt követően jött a kormányváltás, a száznapos program megvalósítása. Eddig nincs is probléma, adjuk meg a béremelést azoknak a dolgozóknak, akik az egészségügyben közalkalmazottként tevékenykednek. Mi magunk itt, a Fidesz padsoraiban is megszavaztuk ezeket a módosító javaslatokat, a költségvetés ezen típusú módosítását.

A baj csak a következő hónapokban történt, amikor is a helyhatósági kampányt követően kiderült, hogy a 2003-as költségvetés nem tartalmazza ezeket a béremelésekre szánt forintokat, azaz lehetetlen helyzetbe hozza az önkormányzatokat. Mindenki tudja, mindennap különböző híreket kapunk arról, hogy a lehetetlen helyzetbe került önkormányzatok milyen lépéseket kényszerülnek megtenni, iskolabezárásokról, óvodabezárásokról, más intézményekről - és az egészségügy még csak most kerül majd sorra - hallunk.

Nem kapták meg a béremelést az önkormányzatok, így aztán a kórházak is nehéz helyzetbe kerültek, hiszen - mint tudjuk - a kórházainknak, rendelőintézeteinknek a túlnyomó többsége ilyen típusú fenntartásban van, a törvény ereje nekik adta ezt a feladatot. De miután nem tudják fenntartani az intézményeiket, nem tudják megadni a béremeléseket, bizonyos nehéz helyzetbe került kórházaknak következő lépésként - hogy mondjam… - mint megoldási lehetőséget a kórház-konszolidáció eszközét vetette be a kormány egy nagyon csekély összeggel.

A kórház-konszolidációnak is megvan egyébként az értelme, csak nem az, mint amit sokan gondoltak, hogy rendbe tegyék a kórházaknak a dolgait, hanem ahhoz, hogy valaki forrásokhoz juthasson állami segítség gyanánt, ahhoz bizonyos feltételeket - egyébként helyes módon - teljesítenie kell. E feltételek között szerepel az, hogy a minisztérium megfigyelőket, mondjuk így, segítőket - mi csak kukucskaembereknek hívjuk őket - küld a kórházakba, azért, hogy egyébként átlássák, irányíthassák az adott intézményeknek a szerkezetét, lássák egyébként, hogy hogyan is dolgozik, lássák egyébként, hogy érdemes-e ezzel az intézménnyel foglalatoskodni; mondhatnánk, privatizációs térképet tudnak fölrajzolni a szocialista-szabad demokrata kormányzat hátterében álló, többségében külföldi befektetőnek. És a sornak nem a végén, hanem a következő lépcsőfokaként az intézménytörvényként - nekünk csak privatizációs törvényként - elhíresült törvénytervezet szerepel, ami semmi másról nem szól, semmi újat nem ad egyébként az egészségügyi szektornak, nem módosítja a szerkezetét, nem ad jobb finanszírozási lehetőséget, csak egy vakvezetőt ad azoknak a privatizátoroknak, akik esetleg még nem tanulták meg a nyolcvanas évek végén, vagy nem tanulták meg a '94-98 közötti időszakban, hogy hogyan is kell a privatizációt egyébként végigvinni, azok most megtanulhatják, és gyakorlatilag egyfajta zsinórmértékként szolgál számukra.

És a nagy baj még csak most következik, hiszen azt érzi a kormány, hogy nagy baj van, ezért gyorsan előszedünk két törvényt: az egyik a dolgozók jogállásáról szóló törvénytervezet, amibe az Orvosi Kamara többszöri tiltakozása után került csak be egyáltalán az “orvosö szó; illetve csinálunk gyorsan egy olyan kamarai törvényt, ami a nővéreknek, illetve az egészségügyi szakdolgozóknak szól. Egyébként semmi más ezeknek a törvényeknek a célja, csak hogy eltereljék a privatizációs törvényről a figyelmet. És hogy ez így van, ezt jelzi, hogy nincs olyan köztestület, amelyik az elmúlt hetekben, az elmúlt napokban ne fejezte volna ki tiltakozását mind a privatizációs törvény, mind az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvénytervezetekkel szemben.

Térjünk rá most konkrétan erre a törvényre, amiről most vitázunk, hogy milyen kérdést is tettünk fel mi ezelőtt körülbelül egy hónappal, ami, azt gondolom, teljesen reális, és mindenkivel, aki az egészségügyben dolgozik, vagy azt majd valamikor igénybe fogja venni vagy napjainkban veszi igénybe, azaz a betegekkel kapcsolatban tettünk fel, hogy a profitot vagy a betegek érdekét szolgálja-e ez a törvénytervezet, mert egy biztos: deklarálták, hogy a dolgozókét azt nem. Mi garanciákat kértünk, semmi mást nem tettünk, csak ha már nem vonja vissza a kormány ezt a mindenki által elvetni való törvénytervezetet, akkor legalább garanciális elemeket építsünk be a törvénybe.

Mik is voltak ezek? Mit kértünk? Elsősorban azt, hogy az egészségügyi ellátás színvonala legalább megmaradjon, ne csökkenjen a törvény bevezetésével kapcsolatban.

(16.30)

A második, amit nagyon fontosnak éreztünk: a dolgozók egzisztenciájának a védelmét szolgáló garanciális elemek bevetése. Harmadikként, azt gondolom, szintén nagyon fontos dolog, az egyetlen, még megmaradt vagyoni elem, ami még mindig állami, önkormányzati tulajdonban lévő nemzeti vagyon: az egészségügyi vagyon védelme. Azt már csak mellékes dologként tettük hozzá a törvénytervezethez, hogy ha egyébként ilyen mértékben át szeretnénk, át kívánjuk alakítani a magyar egészségügyet, mint ahogy a törvény ezt tervezi, akkor nem ártana hozzá finanszírozást is adni – sajnos, erre sem látunk semmiféle garanciális elemet a tervezetben.

Egy hónap eltelt. Mi történt egy hónap alatt? Azt gondoltuk, hogy sok mindent el lehet egyébként érni; nagyon sokat nem tudtunk, amit sajnálunk, és részben arra kérnénk a kormánypárti képviselőket, hogy a következő hetekben talán legyenek fogadókészebbek a kezdeményezéseinkre.

Kezdeményeztünk egy négypárti egyeztetést, amelyre az első reakció az öröm volt, majd két nap múlva jött a hivatalos levél, hogy mégsem - ez a Szocialista Párt képviselőinek a padsoraiból érkezett; illetve sajnos még csak válaszra sem méltattak bennünket a Szabad Demokraták Szövetségének a képviselői.

Ha már négypárti egyeztetést nem tudtunk megvalósítani, úgy gondoltuk, elvégezzük azt a munkát, amit egyébként a kormánynak kellett volna elvégeznie, azaz különböző egyeztetéseket kezdeményeztünk olyan szervezetekkel, olyan, egyértelműen az egészségügy oldalán álló szervezetekkel, amelyekkel ezt egyébként a kormányoldalnak kellett volna megtennie, és azt az ígéretet tettük a számukra, hogy mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy az általuk felvetett igények, jogos gondolatok a törvényben valamilyen formában megjelenjenek. Ezért készítettük el a módosító indítványainkat, mert úgy gondoltuk, hogy az egészségüggyel foglalkozó felelős politikusok nem tehetik meg azt, mint amit másfél évvel ezelőtt megtettek az akkor ellenzékben lévő politikusok, hogy nem foglalkoznak egy, az egész ágazat jövőjét befolyásoló törvénnyel, és még módosításokat sem nyújtanak be hozzá.

Mi úgy gondoltuk, hogy bár még mindig azt mondjuk, hogy jobb lenne, ha visszavonnák ezt a törvényt, de erre sajnos nem látunk sok esélyt, ezért megpróbáljuk módosításokkal elfogadhatóvá tenni - ha nem is jóvá, mert azzá sajnos már nem lehet - a betegek és az egészségügyi dolgozók számára, nem a magunk számára, az ő számukra ezt a törvényt.

Ezért a módosítási csomagunkat, amit benyújtottunk, alapvetően négy alapelvnek megfelelően alakítottuk ki. Elsősorban minden eszközt megragadunk azért, hogy védjük az egészségügyi ellátás színvonalát; garanciális elemeket kívánunk a törvénybe e cél elérése érdekében beépíteni - ezek nem sorrendiségek, csak egymás mellett szereplő fontossági tényezők. A másik, hogy garanciát kívánunk beépíteni az egészségügyi dolgozók védelme érdekében, hogy egyébként ne lehessen őket bármilyen indokkal utcára tenni, és hogy az egészségügyi dolgozók, akiknek egyébként a béréből lett megtakarítva eddig az egészségügyi rendszerek fenntartása, a részesei lehessenek, bele tudjanak szólni abba a folyamatba, ami most történik, és ne a fejük felett folyjanak ezek a folyamatok.

Harmadik elemként: védeni szeretnénk az egészségügyi vagyont, azt a vagyont, amiről már szóltam, azt a vagyont, ami jelen pillanatban egyedüliként maradt meg magyar nemzeti vagyonnak. Megpróbálunk a törvényben olyan módosításokat elhelyezni, amelyek megítélésünk szerint egy valós, külső forrásbevonást eredményezhetnek majd az egészségügyben, nem pedig 3 millió forintért, kft.-k vásárlásával, gyakorlatilag vagyonelemekhez jutni. (Derültség az MSZP padsoraiból.)

Összességében azonban most is azt kérjük a kormánytól, hogy ha valóban az egészségügyi dolgozók érdekét, valóban a betegek érdekét akarja védeni, és azt szeretné elérni, hogy a betegellátás színvonala javuljon, akkor vonja vissza ezt a törvénytervezetet; vonja vissza az egyébként napirenden még nem lévő, az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvénytervezetet; üljön le végre egyeztetni azokkal a felekkel, akiket az egyeztetés joga megillet, és egy teljesen átdolgozott törvényjavaslat-csomagot nyújtson be ismételten.

Mi ebben partnerek vagyunk, mi ebben a segítő szándékunkat szeretnénk kifejezni, és azt reméljük, hogy közösen tudjuk védeni a magyar betegek, a magyar orvosok és a magyar egészségügyi vagyon jogos érdekeit. Tehát még egyszer: csak kérni tudunk, bár látva a szavazógépszerűen működő kormánypárti padsorokban ülő képviselőket, a reményünk erre csekély, de hátha van még szakmapolitika, és egyébként nem csak a pártpolitika létezik az önök számára.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak a négypárti egyeztetésre, illetve az egészségügy fontosságára szeretnék reagálni.

Nekem meggyőződésem, és nemcsak nekem, hanem sokunknak az a meggyőződése, az még csak mellékes tényező, hogy itt, a parlament padsoraiban az álláspontunk az, hogy e törvények benyújtása igenis figyelemelterelő hadművelet, de ez a véleménye az Orvosi Kamarának, és ez a véleménye egyébként a szakdolgozóknak, és maguknak a betegeknek is.

Az elmúlt időszakban sok ilyen műsor volt, éppen Vojnik képviselő asszony szerepelt az egyikben, nagy vigadalommal néztem ezt a műsort, amikor vitatkozott az EDDSZ elnök asszonyával, az összes többi szereplő csendes asszisztálása mellett. Ott elég egyértelmű választ kaptak az emberektől, az ott ülő hallgatóságtól, és a különböző, sms-en, illetve telefonon véleményt nyilvánító emberektől, akik 90 százalékban elutasították az önök törvénytervezetét abban a médiában, amit a Magyar Televízióban nem éppen az ellenzékhez közeli emberek vezetnek. Tehát azt gondolom, ez mindenféleképpen egy válasz.

Tehát azért, mert úgy gondoljuk, hogy tényleg nagyon fontos, és nemcsak a verbalitás szintjén fontos számunkra az egészségügy, ezért egy vitanapot kezdeményeztünk az egészségüggyel kapcsolatban, egyáltalán az egészségügy helyzetével kapcsolatban. Azt gondoljuk, hogy azok a feszültségek, azok a problémák, amelyek kialakultak az elmúlt időszakban, mindenféleképpen indokolják ezt a vitanapot. Reményeink szerint egyébként erre a vitanapra hamarosan sor is kerül a tisztelt Ház falai között, és akkor még részletesebben el fogjuk tudni önöknek mondani nemcsak e törvénnyel, hanem általában az egészségügy helyzetével kapcsolatos véleményünket, és az önök számára itt is lehetőség nyílik arra, hogy elmondják, és egyeztessék velünk a véleményüket.

(16.40)

De egyébként a négypárti meghívást ezen túl is mi kezdeményezzük (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és reméljük, hogy el fogják fogadni most kivételesen ezt a meghívást.

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem gondolom, hogy erről kellene folyni ennek a vitának, de szívesen válaszolok. Nem kellett volna egy évre visszamennie, ha az egy hónappal ezelőtti felszólalást előveszi a tisztelt képviselő úr, ugyanezeket a mondatokat ott is megtalálja. Akkor sem vitattam, akkor sem vitatta a Fidesz-frakció a tőkebevonás szükségességét a magyar egészségügybe, akkor sem vitattuk a szerkezetátalakítás szükségességét az egészségügyben, csak ennek a módját, ahogy ez a törvénytervezet egyébként ezt rendezi, azt vitattuk, és vitatom most is.

Egyébként, ha azt a körülbelül másfél évvel ezelőtti felszólalást továbbolvasta volna a képviselő úr, akkor egészen más típusú mondatokat is talált volna benne, amelyek egyébként pontosan összevágnak a mostani felszólalásainkkal, nemcsak az én felszólalásommal, hanem a Fidesz-frakció és az ellenzék képviselőinek felszólalásával. Tehát én bátran javasolom önnek, hogy olvasgassa, hátha talál még benne egyébként ilyen típusú mondatokat, és igaza van, kell, szükséges a magyar egészségügynek a fejlesztés, kell a szerkezetátalakítás, csak ez a törvény, amit önök benyújtottak, ezekre a kérdésekre semmilyen módon nem ad választ. Ez egy privatizációs vakvezető; aki még esetleg nem tudná a szocialista tábor háta mögött, hogy hogyan kell privatizálni olcsó pénzért valamit, akkor az most megtudhatja, és egyébként ezen a vakvezetőn, ezen a zsinórmértéken végig tud haladni. Mi ezt sérelmezzük ebben a törvénytervezetben.

De nem rendezi az egészségügyi dolgozók kérdését, nem rendezi egyébként az önkormányzatok és az egészségügyi intézmények viszonyát, nem rendezi a finanszírozást, semmit nem rendez, csak lehetetlen helyzetbe hozza az önkormányzatot, ezen keresztül az egészségügyi intézményt, azaz áron alul lehet privatizálni. Ez a törvénytervezet csak ezt mondja, sajnos.

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megint egyet kell értsek, mert tényleg süketek párbeszédét folytatjuk, képviselő asszony. Azt gondolom, hogy ha valaki egy ideje már az egészségügy-politikában dolgozik, akkor az tudja, hogy a magyar egészségügyi rendszer nagy többsége az önkormányzatok kezelésében van. Azt is tudja, hogy az önkormányzatok szerződéses jogviszonyban vannak a pénztárral, hiszen a területi ellátási kötelezettség az önkormányzatoknál van, amit egyébként a kórházaknak utalnak át, és ezen a csatornán keresztül jön a forrás. Csak miután az önkormányzatok nem tudják, illetve az OEP nem adja oda azt a megfelelő mennyiségű bért, ami egyébként az ígéretekben volt, az önkormányzatnak azt ki kell egészítenie. Nem tudja fenntartani az intézményét, azért sem, mert többek között ki kell hogy egészítse a bért - ez tény, ezt cáfolni nem lehet.

De azt gondolom, hogy tényleg fölösleges erről beszélni, mert a képviselő asszony azt mondta, hogy olvassuk el a törvénytervezetet, milyen jó lenne, ha kivetítenénk. Valóban, én is azt mondom egyébként, hogy jó lenne, ha kivetíthetnénk, hiszen, megbocsásson, nem bántani akarom önöket, hiszen azt gondolom, hogy a parlament padsorai nem alkalmasak erre, de azoktól a képviselőktől sokat nem várhatunk el, akik egyébként a módosítást most írják alá, akik egyébként most kapák meg a tárcától azokat a pontokat, amelyeket nekik alá kell írniuk, és most köröztetik ezeket a papírokat. (Derültség az MSZP soraiban.) Akkor kérdezem én, hogy mi az a törvénytervezet, tudják-e önök, képviselő asszony, hogy milyen törvénytervezetről vitatkozunk most, ha még a módosítást is most kell hogy aláírják.

Köszönöm szépen. Így valóban nincs értelme a vitának, sokkal fontosabb az egészségügy kérdése, mint hogy egyébként egy perc alatt aláírásokkal ezt önök el tudják intézni. (Taps a Fidesz soraiban. - Dr. Vojnik Mária: Szégyelld magad, Bartha Laci!)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a Fidesz részéről nyugodtan mondhatjuk, hogy ha az egészségügy jobbító szándékú átalakításáról van szó, mi nem fogunk azon vitatkozni, hogy mely padsorokból származik, örömmel fogjuk támogatni, de csak akkor, ha erről van szó.

A forrásbevonásról még egyszer tisztán, hiszen miniszter asszony a bevezetőjében engem is megemlített, ami nagyon nagy boldogsággal tölt el, hogy abban az illusztris környezetben szerepelhettem én is, amikor is arról volt szó, hogy nem vitattuk a forrásbevonás szükségességét a magyar egészségügybe. Azt gondolom, most sem vitatta senki a Fidesz és a jobboldal padsoraiból, a mikéntjét vitatjuk. Azt vitatjuk, hogy nem az a megoldás, hogy először tönkretenni egy egészségügyi ellátórendszert, aztán ezt valamilyen módon privatizálni, aztán végül forrást rendelni hozzá. Ez is egy módja, megtanultuk a ’80-as évek végén és a ’94-98-as időszakban, hogy ez is egyfajta privatizációs átalakítási mód.

Azt szeretnénk önöktől kérni, hogy még egyszer - talán van még idő - fontolják meg azt a javaslatunkat, hogy vonják vissza az egészségügyre nagy hatással lévő törvényeket, kezdjük el a Gógl miniszter úr által mondott kabát újragombolását, hátha tudunk még közös erővel segíteni a magyar egészségügynek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szépen sorba mennék majd a módosító javaslatokkal, nyilván nem mindegyikre kitérve, hiszen a bizottsági ülésen, azt gondolom, elég részletesen kitárgyaltuk ezeket a pontokat, hat órát vett igénybe. Azonban mindenféleképpen vannak olyan módosítási javaslataink, amelyek itt, a tisztelt Ház falain belül is érdemesek arra, hogy megpróbáljuk őket elmondani, és arra bírni kormánypárti képviselőtársainkat, hogy bár még a bizottság ülésén nem támogatták, de hátha azóta meggondolták magukat, hiszen tegnap a frakcióülésükön is elég súlyos viták kereszttüzében volt a törvény információink szerint.

Az első, ami mindenféleképpen fontos dolog lenne, az ajánlás 5. sorszámát viselő módosítás, amely a közhasznú társaságokkal kapcsolatban merült fel. Ugyanis szeretnénk azt elérni, többször elmondott indokok alapján, hogy a törvény hatálya, amikor gazdasági társaságokká kívánja szervezni a jelenlegi intézményeket, akkor a közhasznú társaság legyen az a kizárólagos forma, a meglévőkön túl természetesen, amelyek már ma is működnek, és hosszú évek óta működnek, amelyek lehetőséget kapnak a következő időszakban - itt többször elmondtuk az érveket.

Csak annyit szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani, hogy egy átalakulásnál, ha már lépésről lépésre szeretnénk haladni és megadni a lehetőséget az egészségügyben dolgozóknak, hogy szokják egyáltalán a gazdasági élet lehetőségeit, akkor a közhasznú társasági forma lehetne az, amely egyfajta biztosítékot adna számukra ebben a lépésről lépésre történő haladásban, illetve a közismert mondat, hogy az a haszon, ami megtermelődik, mindenféleképpen a rendszeren belül maradna. Köszönöm szépen.

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szintén ehhez a ponthoz szeretnék én is hozzászólni, mivel az egyeztetésnek a szükségességét és végül annak az eredménynek az elfogadását azért mégiscsak közgyűlési döntésekhez kötné.

A 2001-ben felfüggesztett, illetve megszüntetett törvény - ágylábtörvénynek hívtuk az elmúlt időszakban - alapvetően nem ezt a célt szolgálta, azt gondolom, ezt mindenki tudja a parlament padsoraiban, aki az egészségüggyel foglalkozott, hanem a felelősségnek egy alsó szintre való - hogy mondjam - deklarálását; veszekedjenek ott, és onnantól kezdve mindig eldönthette az aktuális tárca, illetve a kormány azt, hogy egyébként ebből mit fogad be és mit nem fogad be. De magának a csatának a megvívását próbálták megspórolni hajdanában.

(17.20)

Nem igazán az egyeztetés volt itt a lényeg, hanem a helyi szinten történő birkózásokat segítette elő, ezért nem váltotta be igazából a hozzá fűzött reményeket, mert az egyeztetések általában elég furcsa módon következtek be.

Amit mi kezdeményeztünk, az nem erről szól, hanem arról szól, hogy vannak hosszú távú szakmai programok, amikor egy megyén belül több olyan intézmény van, amely hasonló profillal kíván fejleszteni egy megyén belül, egy régión belül a későbbiekben, hiszen a kormány terveiben a regionális egészségügyi szemlélet szerepel. Egy régión belül is lehetnek hasonló típusú fejlesztések, amelyek nem biztos, hogy költséghatékonyak, illetve nem biztos, hogy vannak olyan önkormányzatok, amelyek képesek ezeket a fejlesztéseket ellátni. Azt gondoljuk, hogy ilyen szempontból az egyeztetés kell, szükségszerű, és igenis az az önkormányzat fogadja el ezeket a módosításokat, ezeket a terveket, amelynek az alkotmány, illetve az önkormányzati törvény a felelősségébe adja az egészségügyi ellátások szervezését.

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak egy mondattal utalnék még vissza, utána más módosításokra térnék át. Az általunk benyújtott módosító javaslatban az szerepel, hogy “az érintett önkormányzat szakmai programjátö. Tehát, ha mondjuk Hajdú-Bihar megyében Debrecennek és a megyének két különböző programja van, egyeztetnek, nem bírnak megegyezni egymással, akkor a debreceni önkormányzat vagy módosítás nélkül mégiscsak azt szeretné elfogadni, amit ő egyszer már elfogadott, vagy ha módosítások során kerültek olyan pontok a rendszerbe, amelyek elfogadhatók mindkét testület, a megyei és a megyei jogú város testülete számára is, akkor persze a saját területükön lévő pontokat tudják módosítani.

(17.30)

Azt gondolom, hogy ez az alapvető joga és kötelezettsége - egyébként törvényi erőből fakadóan - egy önkormányzatnak.

De áttérve más pontokra, az általános vitában többször hangsúlyoztuk, hogy mik azok az alapvető problémáink a törvényjavaslattal, amit megpróbálunk módosító javaslatokkal valahogy alakítani, ha már a kormány nem fogadja meg azt a kérésünket, hogy vonják vissza ezt a három, pontosabban ezt a két törvényjavaslatot, amelyet benyújtottak; akkor megpróbáljuk valamilyen módon, felelős politikusként módosítani ezeket a javaslatokat.

Említettük a betegek védelmét, illetve azt a feltételezést, hogy az egészségügyi ellátórendszer színvonala nem fog csökkenni a törvény hatására, illetve megpróbáltuk mindenféleképp az egészségügyi rendszerben dolgozók érdekeit valamilyen módon képviselni. A 33., 34. és 38. ajánlási pontok gyakorlatilag ezeknek a kezdeményezéseinknek egy-egy része. A későbbiekben még majd utalunk azokra a pontokra, amelyek szintén ezeket az elveket támogatják.

A 33. pontban, amikor egészségügyi ellátási szerződést köt az önkormányzat a szolgáltatóval, különböző pontokat sorol fel a törvénytervezet, hogy miket kell hogy tartalmazzon ez a szerződéstervezet, és mi itt a d) pontban a munkavállalók foglalkoztatásával, továbbfoglalkoztatásával kapcsolatos kérdések helyett a garanciális elemeket javasoljuk beemelésre, amit az egészségügyi bizottságban támogattunk, de más bizottságok, illetve maga a kormány sem támogatta. Azt gondoljuk, hogy a garanciális elemekre ez lényegesen erősebb megfogalmazás, lényegesen nagyobb biztonsági elem a dolgozók érdekeinek védelmében. Példákat lehetne sorolni, hogy miket tartalmazhat egy ilyen típusú szerződés akkor, amikor egy átalakulás megy végbe egy intézményben, intézmény helyett gazdasági társaságban, közhasznú társaságban, alapítványi formában történik a továbbiakban az ellátás, a jogviszonyok változnak meg, amellyel alkalmat ad minden önkormányzat a szolgáltatóknak arra, hogy csorbítsák a dolgozók addigi jogait, csökkentsék ezeket a jogosítványokat, míg a garanciális elemek ezeknek a mozgásterét, a lehetőségét nagymértékben csökkentik.

A másik a 34. pont, amelyben gyakorlatilag azt szeretnénk elérni - ez a kormányprogrammal is összhangban van, mint a délelőtti vitában ezt hallhattuk -, hogy ne csak egységesen lehessen szerződéseket kötni egyébként az egészségügyi szolgáltató és az OEP között, hanem a szakterületeknek megfelelően maguk a szakorvosok is köthessenek ilyen típusú szerződéseket, azaz legyen meg egy közvetlen kapcsolat orvos és finanszírozó között. Azt hallottuk önöktől a vitában a délelőtt folyamán, hogy mindenféleképpen támogatni kell a szakorvosok ilyen típusú törekvéseit. Az egyik ilyen pont - a vita következő szakaszában lesz még más pont, amelyik erre utal - mindenféleképpen ezt a lehetőséget adja meg, mert ha nem tud önállóan finanszírozási szerződést kötni, akkor erre kevesebb módja van.

A 38. pontot már Gógl miniszter úr említette, illetve érintette. Ez valóban így van, azzal, hogy a „ ki kell kérni a véleménytö megfogalmazás helyett a „ meg kell szerezni a jóváhagyástö megfogalmazással valóban szigorító feltételeket szabtunk meg.

Azt gondoljuk, hogy egy ilyen mértékű átalakításnál, mint amit a kormány tervez, ezek a garanciális elemek mindenféleképp fontosak lehetnek, és ez egyértelműen a betegellátás színvonalának megtartását, illetve a dolgozók érdekeit is szolgálja.

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az 57. ponttal kapcsolatban felmerült dilemmára szeretnék, ugyanúgy, mint ahogy a bizottsági ülésen megtettem, válaszolni.

Itt egy filozófiai különbség van, azt gondolom, közöttünk. Abban a tekintetben egyébként az alvállalkozói szerződés és az önök által közreműködői szerződésnek minősített iromány között nincs semmi különbség, hogy mindkettő magánszerződés lesz egy intézmény és egy szakorvos között - e tekintetben semmi különbség nincs. (Dr. Vojnik Mária: Így van.) A tekintetben azért óriási különbség van, hogy a CVII., felfüggesztett törvény a közhasznúságot állította mint egyébként követendő utat, lehetőséget a törvényben az egészségügyi átalakítások elé. A közhasznú szerződések pedig mindenki által ismerten szabályozzák a profitnyerés lehetőségét, azt nem tiltják, csak úgy használják, hogy vissza kell fordítani a rendszerbe.

Vojnik képviselő asszony említette, hogy az üvegzsebtörvény a magánszerződésekig követi egyébként a közfinanszírozás lehetőségét, magyarul, az első pontig követi az önök tervezetében, azaz ha létrejön egy gazdasági társaság, amely szerződése már magánjogi szerződésnek minősül, még ha az OEP-pel is kötötte ezt a gazdasági társaság, attól lejjebb egyébként már az elosztását (Dr. Vojnik Mária: Nem.) - én csak önt idézem - nem követi; addig követi, onnantól már ezt nem követi, tehát ilyen szempontból a bújtatás lehetősége lényegesen nagyobb.

Egy másik, apró momentum, hogy a közreműködői szerződés fogalmába beletartozik - elnézést, nem tudok rá jobb kifejezést találni - a stróman alkalmazásának a lehetősége, azaz míg egyik alkalommal az alvállalkozói szerződésben nyílt viszonyok alakulnak ki a szerződő felek között, a közreműködői szerződésben nehezen követhető az, hogy a közreműködők mögött kiket találhatunk meg.

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Tisztelt Parlament! A vita előző szakaszában jeleztem, hogy vannak olyan módosító indítványaink, amelyek arra a négy aggályra próbálnak meg választ adni, amit már az általános vita időszakában is többször felvetettünk, így a dolgozók helyzetének rendezésére, az egészségügyi ellátás színvonalának megtartására teszünk próbálkozásokat, próbáljuk védeni az önkormányzati vagyonelemeket, és a dolgozókat próbáljuk olyan helyzetbe juttatni, hogy tevékeny részesei lehessenek és - ne adj’ isten! - még haszonélvezői is egy ilyen típusú átalakulásnak. Ezért az 51., az 54., a 60. és a 74. ajánlási pontokat szeretném a figyelmükbe ajánlani.

Az 51. pontban egy új pontot kívánunk a törvény szövegébe beiktatni, és e pont gyakorlatilag azt tartalmazza - amennyiben erre mód és lehetőség nyílik -, hogy ha az egészségügyi ellátást már száz százalékban magánbefektető vagy nem az önkormányzat végzi, akkor is lehessen - és ez bizonyos szempontból ellentétes a gazdasági törvényekkel, de azt gondolom, hogy át bírjuk írni itt e pontban a törvényeket -, akkor is legyen joga egy személyt delegálni e gazdasági társaság felügyelőbizottságába, igazgatótanácsába, felügyeleti szervébe az ellátási kötelezettséggel rendelkező önkormányzatnak. Mert bár a válasz a bizottsági vitában, amikor a kormány nem támogatta az indítványt, az volt, hogy így is megvan az ellenőrzési jogosítvány, azt azért mindannyian tudjuk, hogy nagyon sok kérdés a napi élet szintjén dől el, it- és fb-ülések alkalmával sokkal nagyobb rálátása van egyébként mindenkinek, személyeknek bizonyos döntésekre, mint évente-kétévente összefoglaló jelentések áttekintése folyamán.

Az 54. pontban azt szeretnénk elérni - és ez nagyon fontos módosítás -, amikor is a különböző, a működést ellenőrző indítványokról van szó, hogy mikor kell ellenőrizni a szolgáltatást végzőt. Itt a normaszövegben, amit a kormány elénk terjesztett, szerepel az a szó, hogy akkor kell ezt a vizsgálatot lefolytatni, ha a szakmai színvonal jelentősen csökkent, és még akkor is csak külön felkérésre, a közszolgáltatásért felelős szerv külön kérésére kell elvégezni az egészségügyi hatóságnak ezt a vizsgálatot. Ha elhisszük, feltételezzük azt, hogy jogos a kormánynak az az igénye, hogy az ellátási színvonalat emelni kívánja, és mindenféleképpen legalább a mai szinten megőrizni, akkor a “jelentősen csökkentö kifejezés valamilyen módon ellentmondást feltételez. Az pedig, hogy mi azt mondjuk, hogy már a legkisebb csökkenésnél is kötelezően fel kell kérni az egészségügyi hatóságot a célellenőrzés lebonyolítására, kifejezetten az ellenőrzést, a közszolgáltatások szintjének megőrzését szorgalmazza.

A 60. §-ban egy olyan módosítást teszünk, amire már az előbb is utaltunk, hogy a szakorvosok az ő szintjükön - alvállalkozói vagy közreműködői szinten az önök megfogalmazásában - köthessenek finanszírozási szerződést az országos egészségügyi pénztárral, a megyei pénztárakkal. Itt szintén utalnék a délelőtt említett kormányprogramra, amiben is önök azt ígérték a választóknak, így az egészségügyben dolgozóknak, hogy módjuk és lehetőségük lesz részt venni az átalakulási folyamatban, és privilegizált helyen fognak majd szerepelni.

Végül, de nem utolsósorban az utolsó megmaradt állami, nemzeti vagyon védelmét szorgalmazzuk a 31. § teljes eltörlésével, ami a vagyonértékesítésről szól. Úgy gondoljuk, hogy a törvény szellemével, illetve a kommunikációval, annak szellemével teljesen ellentétes a 31. §, amely külön fejezetet szentel egyébként a vagyonértékesítésnek, és az ott megfogalmazott pontok pedig mindenféleképp ellentétesek, azt gondolom, a magyar nemzeti érdekekkel; az egészségügyi vagyon elherdálását pedig tökéletesen szolgálnák, hogyha így, ebben a formában megvalósulnának, illetve így, ebben a formában kerülnének a törvény szövegébe.

Köszönöm szépen.

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Elnézést, hogy kicsit tétováztam, azt gondoltam, hogy nagyobb vitát fog kiváltani ez a javaslat, amely a 31. § elmaradását szorgalmazza, hiszen az egyik kardinális eleme a benyújtott törvénytervezetnek. Itt a vagyonértékesítésről van szó, és ezen belül jó néhány pont azt taglalja - kvázi zsinórmértéket ad a befektetőknek -, hogy is kell csinálni azt, hogy az egészségügyi vagyonhoz hozzájuthassanak.

Itt jó néhány módosító javaslatot nyújtottunk be, a 62., 63., 69., 73., 75., 78. számot viselő módosításokról szeretnék néhány szót szólni.

A 63. módosítási javaslatnál, azon túl, hogy ismételten ragaszkodnánk a közhasznú társaság fogalmához, arra is utalunk, azt szeretnénk, hogy például a törvényjavaslatban - a tervezetben azt olvashatjuk, hogy 50 százalékig csak tőkeemeléssel lehetne hozzájutni tulajdonrészekhez - abban az esetben, ha valaki ezt a jogot megszüntetné, azaz úgy gondolja, hogy eladja a társaságban lévő részét, kötelező értékűen fel kellene ajánlania a területi ellátásért felelős szervnek, azaz az önkormányzatnak. A vitában az hangzott el a kormány részéről, hogy a gazdasági törvények egyébként is kötelezővé teszik a tulajdonostárs felé az elővásárlási jogot. Ez igaz korlátolt felelősségű társaságoknál, de részvénytársaságnál ez a fajta kötelezettség nincs, úgy gondoljuk, mindenféleképp indokolt lenne, ha megtennénk.

Más módosítási javaslat azt tartalmazza a felvetésünk szerint, hogy csak akkor lehessen tőkeemeléssel kisebbségi tulajdont szerezni egy ilyen gazdasági társaságban, ha ebben a társaságban a valós forgalmi értékkel vannak beapportálva vagyonelemek. Miért mondtuk ezt? Ha egy nagyváros egészségügyi szolgáltató rendszerében a mostani tervezet értelmében 3 millió forintos megalakuló cégként egy önkormányzat létrehoz egy gazdasági társaságot, rábízhatja ennek a vagyonnak az üzemeltetését. Azt gondolom, ezt mindenki elfogadja. Ebben a társaságban azonban a törvénytervezet szerint 3 millió 500 ezer forinttal már lehetne többségi tulajdont szerezni, mert nem kötelező az apport. Ha azt mondjuk, hogy kötelező azon az értéken, amit valóban ér ez a vagyonelem, beapportálni elemeket ebbe a társaságba, akkor ennek a társaságnak az értéke lesz ötmilliárd, hatmilliárd, akárhány milliárd forint, és ha ebben kíván valaki tulajdonrészt vásárolni - helyesen tőkeemelés formájában -, akkor valóban forrást vonnánk be az egészségügybe, hiszen ahhoz, hogy valaki ebben a társaságban 50 százalékot el tudjon érni, minimum neki is az eredetileg meglévő vagyonnal azonos nagyságrendű forrást kellene juttatni a rendszerbe. Azaz például Kecskemét városnak, ha van 6 milliárdos ilyen típusú valamilyen társasága, 6 milliárd forintot kellene kapnia, de csak akkor, ha apportként bent vannak ezek az elemek. Ezt most a törvény nem tartalmazza… (Dr. Vojnik Mária: De!) - sajnos, nem tartalmazza, mert nem szabályozza ezt külön. (Dr. Vojnik Mária: De!)

Mi azt mondjuk egy másik javaslatban, hogy amennyiben az önkormányzat - élve jogosítványával - nem kíván, csak egy működtetett céget, apport nélkül létrehozni, abban ne szerezhessen többségi tulajdont semmilyen magánbefektető. Ott kisebbségben kell hogy maradjon, hogy az önkormányzatnak mindig legyen döntő befolyása a működésére, mert akkor nem valósul meg a valós tőkebevonás lehetősége.

Ugyanezeken a pontokon belül még két fontos módosítást kezdeményeztünk. Az egyik módosítás: állami feladathoz kötjük a vérellátást, a mentőszolgáltatásokat, illetve a sürgősségi és egyéb olyan szolgáltatásokat, ami - azt gondoljuk - nem lehet más, csak száz százalékban állami feladat. Ezért azt kezdeményezzük a módosításnál, hogy ezekbe az átalakuló cégekbe semmilyen módon ne lehessen külső tőkét bevonni, hanem maradjon száz százalék önkormányzati rendszer.

Végül és nem utolsósorban pedig azt szeretnénk kezdeményezni, hogy amennyiben az önkormányzat mégis úgy dönt, hogy létrehozza a gazdasági társaságot, azt értékesíteni kívánja, akkor minimum 10 százalékban be kell vonni az addig az intézményben dolgozókat, hogy ők szerezhessenek tulajdonrészt ebből a gazdasági társaságból.

Köszönöm szépen.

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! (Dr. Csáky András átadja az aláírásokat dr. Csehák Juditnak. ‑ Taps az ellenzéki padsorokban.)

Azt gondolom, hogy ez a több mint jelképes aláírás-átadás gyakorlatilag megmutatja a törvény összes hibáját. Itt technikai jellegű módosítást említ a miniszter asszony, de mint ahogy Csáky képviselő úr is elmondta, sokkal többről van szó, mint egy egyszerű technikai módosításról. Megmutatja számunkra nemcsak itt, a parlament padsoraiban, hanem megmutatja kint, az embereknek, a betegeknek, egészségügyi dolgozóknak, hogy egy törvény ilyen gondossággal van előkészítve, hogy még ilyenkor is módosításokat kell hozzá benyújtani. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Naaa!) Megmutatja azt, hogy semmi más cél nem lebegett az előterjesztő előtt, csak egy olyan érdekérvényesítés, ami talán kimondatlan volt még az elmúlt időszakban, de talán mindenki tudja, hogy miről beszélek.

Össztársadalmi ellenkezés és tiltakozás övezi ezt a törvényt, és egy össztársadalmi elvárás fogalmazódott meg a törvénnyel kapcsolatban. Mi itt az elmúlt két és fél hónapban ellenzéki, kisebbségi képviselők többször megpróbáltuk tolmácsolni a kormány képviselőinek, a kormány tagjainak ezt az elvárást. Hiszen mit is kértek a betegek? Azt, hogy legyen biztosítva az egészségügyi ellátás színvonala. Mit kértek az egészségügyi dolgozók? Azokat a garanciákat kérték a kormányon számon, ami a megélhetésükhöz kell. És mit kértek az önkormányzatok, azok az önkormányzatok, amelyeket olyan lehetetlen helyzetbe hozott a Medgyessy-kormány? Azt, hogy utolsó vagyonukat ne kelljen áron alul elherdálniuk, ne kelljen privatizálni áron alul ezeket az ingatlanokat. És negyedik sorban mit kért mindenki, aki érintett az egészségügyben? Azt a forrást, amit megígért a Medgyessy-kormány még a kampány időszaka alatt, azt a forrást, ami kellene egy ilyen átalakításhoz.

Mi nem tettünk mást, csak ezt a társadalmi igényt próbáltuk meg módosításokkal egyébként az önök javára benyújtani, de sajnos leszavazták ezeket a módosításokat. Nem az ellenzéket szavazták le, hanem a társadalmat, a betegeket, az egészségügyi dolgozókat szavazták le.

Végezetül a technikai jellegű módosításokhoz visszatérve: időpont-változtatás. Mi indokolhatta azt a hirtelen időpont-változtatást, amely az eredetileg kiadott javaslathoz képest a mai napon első helyre tette ennek a törvénynek, ennek a módosításnak a szavazását, illetve a zárószavazás megejtését? Tudja mindenki, hogy a hét végén a Magyar Orvosi Kamara végre egy testületi határozatot hozott, amelyben kérte a kormányt arra, hogy vonja vissza ezt a törvényjavaslatot. Nemcsak a kamara elnökének a véleményét tolmácsolták, hanem egy határozatot hoztak, testületi határozatot. Azt vélelmezhetjük, hogy talán a kormánypárti padsorokban is vannak, voltak és remélem, még mindig vannak olyan képviselők, akiket a lelkiismeretük arra szólít, hogy most kivételesen ne a frakciófegyelmet vegyék figyelembe, hanem azt az elvárást, azt a társadalmi igényt, amelyet egyébként megfogalmaztak önöknek. Én csak arra szeretném őket kérni, hogy hallgassanak a lelkiismeretükre, és ne szavazzák meg ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha Kuncze Gábor vette a bátorságot, és Szabó képviselő asszony felszólalását a kommunizmushoz hasonlította, akkor azt gondolom, hogy a valóságot abszolút nem lépjük túl, ha azt mondjuk, hogy a 2004. évre beterjesztett költségvetés maga a kaotizmus. És azt gondolom, ha itt a nagy nyilvánosság előtt ő elmondta azt, hogy várta a Fidesz módosító javaslatait, amit egyébként számtalan formában megtettünk, akkor azt is tudnia kell, hogy ennek az ideje a jövő héten, a részletes vitával fog elkezdődni, és meg is fogjuk tenni ezeket.

De a konkrét tárgyra térve: egy ellenzéki képviselőnek, aki netalán támadni vagy - hogy is mondjam - kritizálni szeretné az egészségügyre fordított költségvetésen belüli összegeket, azt gondolom, nagyon könnyű dolga lenne; sajnos, nagyon könnyű dolga lenne. Tudom, erre a kormánypárti képviselők azt mondják, legyintenek, hiszen egy ellenzéki képviselőnek ez a dolga, hogy valamilyen módon minősítse ezt a költségvetést. De mielőtt mindenféle strigaságokkal vádolnának bennünket, nézzük meg, hogy mit is ír az Állami Számvevőszék a jövő évi tervezetről, és próbáljuk meg ezeket az állításokat lefordítani, hogy mi fog történni az egészségügy területén 2004-ben.

A legfontosabb tény, hogy soha nem látott mértékű hiánnyal tervezték meg az egészségügyi ellátást. A kormánypártok szerint ennek a hiánynak a mértéke 276 milliárd forint; az egészségügyi pénztár számításai ezen is túlmennek, hiszen ők 330 milliárd forinttal számolnak a jövő évi hiány mértékét tekintve; az Állami Számvevőszék pedig gyakorlatilag a két álláspont közé helyezkedik, de ők is 300 milliárd forintot meghaladó hiánnyal számolnak.

Az összeg nagyságánál már csak az elképesztőbb, hogy a kormányzatnak semmiféle kezelési terve, javaslata nincs e hiány kezelésére, és közben egyébként az történik, hogy a 2001-ben még 100 milliárd forintos hiány két év alatt a háromszorosára nőtt, és a tervezetekben pedig azt látjuk, hogy ennek ellenére mégis megpróbálják sarcolni nemcsak a betegeket, de az egész magyar társadalmat. Ilyen volt a tervezett 1 százalékos ápolási díj bevezetésének az ötlete, csak mivel a törvények szerint, ha valamit megcímkézünk, és ápolási díjra szeretnénk egyébként ezt a forrást fordítani, akkor tényleg legalább a szándékot meg kellett volna mutatni, hogy ápolási feladatokra kívánta volna ezt a kormány fordítani. Mivel nyilvánvalóan nem ez volt a szándék, hanem csak a bevételek valamilyen típusú növelése, a betegek sarcolása, ezért el is álltak ettől a tervüktől, ehelyett az egészségbiztosítási járulék mértékét növelték meg 3-ról 4 százalékra.

A gyógyszerkassza - és ez egy másik hiánymérték -: bár minden szakértői vélemény azt állítja, hogy lényegesen meg fogja haladni a tervezett 241 milliárd forintos idei összeget is egyébként a gyógyszerkasszának a valós számadata, önök ennek ellenére mindösszesen 239 milliárd forintot terveztek be a költségvetésbe, és azt állítják - farizeus módon azt állítják -, hogy ebben az összegben egyébként már az áfaemelést és az inflációs kiadásokat is megadták. Ez azt jelenti a betegek nyelvére fordítva - az Állami Számvevőszék és az OEP egybehangzó véleményét mondom ismételten -, hogy jövőre a betegeknek minimum 20-30 százalékkal kell többet fizetni a gyógyszerekért.

ELNÖK: Letelt az idő, sajnos, képviselő úr.

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Sajnálom, pedig még van mondanivalóm, hátha tudom folytatni később.

ELNÖK: Egy mondatban foglalja össze!

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Itt néhány Medgyessy Péter-idézet áll, de ma már többször hallhattuk ezeket.

Összegezve: az egészségügy területén ugyanolyan leépítési költségvetést látunk, a leépítés évét fogjuk átélni, és egyértelműen látszik, a költségvetés hű képet ad azokról, akik tervezték: egy bankárköltségvetést kapott Magyarország 2004-re.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A tisztelt kormánypárti képviselők folyamatosan azt hangsúlyozzák, hogy mi mennyivel emelkedik a költségvetésben. Ha valaki elolvassa a számokat, azt láthatja, hogy gyakorlatilag nulla az emelkedés mértéke, számszakilag is nulla, és akkor még nem beszéltünk az inflációról, nem beszéltünk az áfa egészségügybe történő bevezetéséről.

Ha önök azt állítják, hogy amit mi mondunk, az nem valós, akkor nemcsak velünk vitatkoznak, hanem az Állami Számvevőszékkel, és egyébként vitatkoznak az országos egészségügyi pénztár jelentésével, amely ez év szeptemberre leadta azokat a számokat, hogy már mennyit költött a magyar egészségügy, és ezek a számok már most meghaladják azokat az összegeket, amelyeket önök beterveznek az egészségügybe.

A gyógyszeráfára és az infláció emelésére egy fillért nem szánnak. Ez azt jelenti, hogy jövőre minimum 11-12 százalékkal lesz drágább a gyógyszer. A kórházak finanszírozására pluszban egy fillért nem szánnak, az önkormányzatoknak, a kórházak fenntartóinak szintúgy egy fillért nem szánnak pluszban. Ez azt jelenti, hogy a gázárakkal, a villanyárakkal, az inflációval, az áfaterhekkel körülbelül 15 százalékkal, de lehet, hogy 20 százalékkal lesznek szegényebbek az egészségügyi intézmények.

Hogyan lehet ezt egyébként kompenzálni? Vagy munkaerőt fognak elbocsátani, vagy béreket fognak csökkenteni, vagy - és ezt fogják tenni - értéken alul eladják a kórházakat, a rendelőintézeteket.

Mi ezekre próbáltunk megoldásokat benyújtani, módosító javaslatokat tenni a költségvetés tervezetéhez. Semmi mást nem akartunk elérni, csak azt, hogy legalább olyan szinten tudjon működni a magyar egészségügy, mint ahogyan 2003-ban egyébként működött. Öt év óta először sikerült önöknek azt elérni, hogy a 2004. évi költségvetésben az egészségügyre fordított összegek ismételten elkezdenek csökkenni, úgy, mint a Bokros-csomag idején.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Az Állami Számvevőszék súlyos kritikát fogalmazott meg a 2004. évi költségvetési tervezet egészségügyi részeit érintő fejezetekkel kapcsolatban is. Az egészségügyi pénztárral közösen aggasztónak ítélik meg az egészségügy jövő évi helyzetét.

Mi, a Fidesz képviselői az elmúlt időben többször adtunk hangot hasonló véleményünknek, és kértük Medgyessy Pétert ígéretének megtartására. Nemhogy több pénzt nem kap az egészségügy, hanem még a meglévő forrásokat is elvonják jövőre. Nincs béremelés, nincs pénz sem az épületek javítására, sem az elromlott, öreg eszközök pótlására, nemhogy fejlesztésekre. Nincs dolgozói hűségjutalom, nincs népegészségügyi program, nincs pénz sem kórháznak, sem rendelőnek, sem háziorvosnak, sem fogorvosnak.

Lesz azonban keresetcsökkenés az egészségügyi dolgozók körében; lesz egyre több csődbe kerülő kórház és rendelő; lesznek orvos és gyógyszerész nélkül maradt települések; lesz mindezek mellé egy 20-30 százalékos gyógyszerár-emelkedés; lesz megemelt egészségügyi adó, és megnyirbálják a táppénzt is.

Önök még arra sem méltatták az aggódókat, hogy korrektül válaszoljanak a feltett problémákra, bár belátom, elég nehéz lehet beismerni azt, hogy becsaptak mindenkit. Ehelyett a kormányzati propaganda hivatalos frázisait puffogtatják: a hivatalos verzió valamilyen ködös, meg nem határozható irányt említ. Ezzel szemben az emberek azt látják, hogy már az idén is többször emelkedtek a gyógyszerárak, romlik az egészségügyi intézmények és az egészségügyi dolgozók helyzete, romlik a gyógyulás esélye, romlik a méltó időskor esélye.

A Bokros-csomag óta a Medgyessy-csomag sarcolja meg ismételten az egészségügyet, tehát jogos a kérdés: meddig lehet valótlanságokra építeni egy kormányprogramot, azaz kinek higgyenek az emberek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) jobban: a saját szemüknek vagy a hivatalos verziónak?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy kicsit cinikusnak tudom minősíteni ezt a választ, és egy mese jut eszembe az államtitkár asszony válaszáról. Mégpedig az, hogy amikor Micimackó keresi elveszett gazdáját, akkor azt mondják neki, azzal hitegetik, hogy egy hegy mögött megtalálhatja őt. Elindulnak egy csapattal megkeresni a barátot, kap egy hivatalos térképet a Bagolytól, és a Nyuszi áll a csapat élére. Elindulnak az ígéret hegyéhez. Amikor odaérkeznek, a mackó mondja, hogy itt a hegy, menjünk oda, ott van a mi barátunk, erre a Nyuszi mondja, hogy nem, nem, mert a hivatalos térkép szerint arra kell menni. Erre a mackó mondja, hogy de hát ott van, mindenki látja, hogy ott van ez a hegy, mire a Nyuszi nagyon mérgesen rákiabál: jobban hiszel te a saját szemednek, mint a hivatalos térképnek?

Államtitkár Asszony! A helyzet az, hogy az OEP, az Állami Számvevőszék, az emberek, az ellenzéki frakciók képviselői a saját szemüknek hisznek, és azok a tények szöges ellentétben állnak azzal, amit ön elmondott.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. És köszönöm a megtiszteltetést Schvarcz képviselő úrtól, hogy klasszikusként idézett - én nem érzem magam annak. Hogy miért is kértem szót? Csak azért, mert önök a kórháztörvény vitája kapcsán egy idézetet mondtak el, amit innen, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség padsoraiból soha senki nem cáfolt. A kórháztörvény, az önök által beterjesztett kórház-privatizációs törvény vitájában is elmondtuk, hogy nem a szerkezetváltás, nem a forrásbevonás ellen van kifogásunk, hanem az ellen, ahogyan önök ezt tervezik. Hiszen ebben a törvényben, és ezt többször elmondtuk, a 31. § külön címmel foglalkozik a vagyoneladás-fejezettel, és gyakorlatilag zsinórmértéket szab meg azoknak a privatizatőröknek, akik alapvetően nem az egészségügy privatizációjában érdekeltek, hanem az egészségügyet körülvevő ingatlanpiac, telekrendszerek privatizációjában. Mi ezt kifogásoltuk ebben a vitában, sok más elem mellett, hogy nem csatoltak forrásokat a szerkezetváltáshoz, és nem adták meg a biztonsági garanciákat sem a dolgozóknak, sem az önkormányzatoknak. Mi ezt kifogásoltuk.

A népegészségügyi programmal kapcsolatban pedig csak annyit, Selmeczi Gabriella képviselő asszony már elmondta önöknek az előbb, hogy valóban az Orbán-kormány idején készült el a népegészségügyi program. Ezt már egy új kormány terjesztette, gyakorlatilag ugyanazzal a tartalommal, az Országgyűlés elé, csak a nevét változtatta meg ez a Ház. Ebben mi már hamarabb megjelöltük azt a 14-16 milliárd forintnyi összeget, amire szükség van ahhoz, hogy elkezdődhessen ez a program. Ehhez képest a 2003. évi költségvetésben 2 milliárd forintot szavaztak meg rá önök, a jövő évben pedig még ennél is kevesebbet, 1,5 milliárd forintot. Ez a valós helyzet, ez az igazság, sajnos.

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban így van, ahogy már képviselőtársaim az elején elmondta, hogy egy politikai vitanap alkalmával az élet és a hozzászólások írják a későbbiek megszólalását. És engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy néhány szóval reagáljak kormánypárti, ezen belül is inkább a Szocialista Párt vezérszónokainak megszólalására.

(11.10)

Kárpáti Zsuzsanna képviselő asszony valószínűleg nincs tisztában vele vagy szánt szándékkal nem akarja tudomásul venni, hogy jövő hétfőn önök már két és féléves költségvetést szabtak meg ennek az országnak. Ha ez így igaz, márpedig ez tény, akkor elég furcsa az a helyzet, hogy a húsz percből, amit ketten Göndör István képviselőtársával elmondtak, tizennyolc percet a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség különböző kritizálásával foglalkoztak, illetve az előző kormányt próbálták meg, egyébként valótlan állításokkal, rossz színben feltüntetni.

Tehát két és fél év költségvetése lesz jövő hét hétfőn délután az önök háta mögött, illetve van egy nagyon súlyos egy év minden magyar állampolgár előtt. Azt gondolom, itt elég egyértelműek azok a számok, amit nemcsak mi mondunk, nemcsak a kamarák mondanak, hanem az Állami Számvevőszék is idéz, ez pedig azt mondja - ez akár tetszhet is önöknek, akár nem, és nyilván az utóbbi az igaz -, hogy nincs egy fillér emelés sem sem béremelésekre, sem ágazati fejlesztésekre; és bár önök még csak 5,6 százalék inflációval számoltak, az azóta történt események nyilván sokkal magasabbra fogják ezt a számot tolni, vannak becslések, amelyek a 10 százalékot is elérik. Tegyük a kettő közé, legyen csak 8 - az is nagyon sok. Ha ez így igaz, akkor önök a jövő évben az egészségügytől minimum 8 százalékot vonnak el, ami több milliárd, közel százmilliárd forint lesz majd. Tehát akkor, amikor Csehák miniszter asszony még 50 milliárdot emlegetett, valószínűleg ezeket a számokat nem tudhatta.

Azok a javaslatok, amelyeket mi megfogalmaztunk itt az elején a mai napon, mind megpróbálnak mértéket tartani, és semmi mást nem szeretnénk elérni, csak azt, hogy legalább a 2003. év szintjét tudják tartani az egészségügyben. Ma is erről beszéltünk, illetve a költségvetési vitában is erről beszéltünk, és minden egyes alkalommal a költségvetési javaslatainknál hozzátettük azokat a forrásoldalakat, amelyek nem raktak volna nagyobb terheket a magyar egészségügyre, főleg nem a költségvetésre. Az 1600 milliárd forintos számot pedig, amit pedig Schvarcz képviselő úr mondott, nem is tudom elképzelni, honnan számolhatták ki.

Menjünk tovább ezen a gondolatmeneten: ma mi az egészségügy helyzetéről szeretnénk önökkel beszélgetni, arról szeretnénk vitatkozni, azt szeretnénk valamilyen módon elindítani a fejlődés irányában. Ehhez képest önök folyamatosan a kórháztörvényt idézgetik; mint ha valami lelkiismereti válságuk lenne a törvénnyel kapcsolatban, minden egyes alkalommal megpróbálják nekünk megmagyarázni, hogy miért nem úgy van, amiről mi nem is beszéltünk egyébként itt a Ház falai között. Nagy valószínűséggel a párton, a frakción belül kellene egyeztetni ezeket a kérdéseket. Egy tény: a forrást nem kapták meg ahhoz, hogy lehessen jobb egészségügyet csinálni Magyarországon.

Én ma igazából az egészségügy és a gazdaság helyzetével szerettem volna foglalkozni, egy párhuzamot vonni a kettő között, és ehhez sajnos nem adta meg az élet a lehetőséget, mert ahhoz, hogy lehessen ilyenről beszélni, minimum kiszámíthatóság kell - nemcsak egy állami költségvetésnél, egy önkormányzati költségvetésnél, de egy nagyvállalatnál is és egy kis cégnél is a kiszámíthatóság az egyik legfontosabb elem. Ezt önök azzal próbálták meg cáfolni, hogy fontos lenne a kiszámíthatóság, hogy működésük elején felrúgták azt a hároméves megállapodást a gyógyszergyártókkal, amit az előző kormány megkötött, és amelyben garantált volt az, hogy a mindenkori inflációnak csak a kétharmadával lehet emelni a gyógyszerek árát. Miért tették ezt? Másfél év telt el, és azóta senki választ erre nem adott, miért kellett ezt a megegyezést felrúgni.

De van még sok ilyen a kiszámíthatóság tükrében, hiszen olyan dolgokat is felrúgtak, az előző kormány működését valamilyen módon negálva, amely egy 600 milliárdos befektetési összeget adott volna az egészségügynek, amely fejlesztésekre, béremelésekre fordítható lett volna. Ehhez képest a mai napig azt halljuk, hogy önök bezzeg adtak 150 milliárd forintot, és kész; és az elmúlt két év ezt gyakorlatilag tönkretette, leamortizálta, és soha olyan rossz helyzetben nem volt a magyar egészségügy, mint jelen pillanatban. Az Állami Számvevőszék mondja, hogy az elmúlt hat évben most fordult először elő, hogy a 2004. évi költségvetésben csökkennek az egészségügyre fordítható reáljövedelmek, általában az egészségügyre fordítható összeg. Elértük azt, amit Bokros Lajos idején, hogy ismételten drasztikusan csökkent az egészségügyre fordítható rész.

De mivel az időm letelt, hiszen megegyeztünk bizonyos keretekben, majd tovább folytatom azokkal a javaslatokkal, amit, azt gondolom, tudnánk együtt kezelni, ilyen a népegészségügyi program, és ilyen az a program, amit a Szabad Demokraták Szövetségének a képviselője az egyik egészségügyi bizottsági ülésen felvetett, amely azt szeretné elérni, és ebben minden támogatást a magunk részéről megadnánk, hogy Magyarország legyen Európa egészségközpontja. Erre minden természeti és tudáskapacitásunk megvan, csak ezt fel kellene használni, és erre pénzeket, forrásokat kellene előteremteni.

Köszönöm szépen a figyelmüket és türelmüket, később folytatom. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon furcsa helyzetben vagyunk mi itt ellenzéki oldalon, kezdeményeztünk egy vitanapot az egészségügyről, fölvetettünk problémákat, letettünk megoldási javaslatokat, keressük a konszenzust, ehhez képest önöktől ilyen, nem is tudom milyen szintű jelentéseket hallunk, néhány problémát önök is fölsorolnak, és semmilyen választ nem kapunk azokra a kérdésekre, amiket, azt gondolom, az egészségügy érdekében föltettünk.

Tehát a kérdésem az lenne önökhöz, tisztelt kormánypárti képviselők, államtitkár asszony, hogy miért jöttünk ma itt össze, ha semmire nem tudnak önök válaszolni. (Selmeczi Gabriella tapsol.) Tehát mi a célja akkor a mai vitanapnak, az önök jelenlétének, ha egyébként semmilyen kérdésre, ami az egészségügyet foglalkoztatja, nem adnak választ, csak különböző jelentéseket olvasnak föl a média számára? Meg tudnák mondani egyébként, hogy mi a jövőképük az egészségüggyel kapcsolatban, a rengeteg probléma megoldására? Mert erre még egyetlenegy percet, másodpercet nem hallottunk a mai napon még. Lassan öt órája vitatkozunk ezekről a kérdésekről, próbálunk vitatkozni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon gyors leszek. Arra a kérdésre, ami a körzeti orvosok választhatóságát illeti: valóban igaza van a képviselő úrnak, ez még az előző kormányzati ciklusban elfogadott törvény egy sajnálatos módon bennhagyott passzusa, amit egyébként közösen, kétharmados szabályként fogadtunk el, tehát azt gondolom, hogy kár erre az oldalra tolni a felelősséget, mindkét fél felelős ebben a kérdésben.

Azonban több mint egy éve fekszik a tisztelt Ház előtt egy olyan törvénymódosítási javaslat, amely azt kezdeményezi, hogy ez a valóban áldatlan állapot, ami kirekeszti a körzeti orvosokat az önkormányzati munkából, megszűnjön, erre szerettük volna kérni. Semmi mást nem kell ebben a kérdésben tenni önöknek, csak a következő héten, amikor felolvassa majd az elnök, hogy tárgysorozatba kerülhessen ez a törvényjavaslat, az igen gombot kell megnyomniuk, és abban a pillanatban ez a kérdés, az ötből az egyik már meg is fog oldódni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy Kárpáti Zsuzsa képviselő asszony azzal fejezte be mondanivalóját, hogy „ az értetlenkedő ellenzéki képviselőkö. Én akkor nem ezzel kezdtem volna a mondanivalómat, amivel most kezdem.

A helyzet az, hogy mi, ellenzéki oldalon ülő képviselők a bizottsági ülésen kértük a kormányt arra, magyarázza meg számunkra azt, hogy egy olyan törvénymódosítási csomagot, amely 89 szakaszon belül jó néhány más törvényt módosít - összességében 19-et, mint ahogy államtitkár asszonytól hallottuk -, miért kapunk meg olyan sürgetően, hogy két-három nap múlva ezekről a módosításokról nekünk hiteles véleményt kelljen nyilvánítanunk. Úgy ítéltük meg mindannyian, egységesen, hogy képtelenség ezt egy olyan országgyűlési képviselőnek fölvállalni, aki komolyan veszi a munkáját, és kérdéseket tettünk fel, nem a tárca képviselőjének ezek után, hanem a kormányoldalon ülő képviselőknek, hogy ők egyébként képesek voltak-e átolvasni e törvénymódosítást, megfogalmazódott-e bennük bármiféle javaslat, egyáltalán vitára alkalmasnak tartják-e önmagukat a törvénnyel kapcsolatban. Erre választ nem kaptunk; de nem is kaphattunk, hiszen nyilván elképzelhetetlen az, hogy három nap alatt 89 szakaszt, amely 19 törvényt módosít, valóban át tudjon az ember jól tanulmányozni.

A helyzet az, hogy azért is voltunk kicsikét szkeptikusak a bizottsági ülés alkalmával, mert - mint ahogy jó néhány más törvénnyel kapcsolatban az elmúlt hónapokban - azt tapasztaltuk, hogy az európai integrációs jogharmonizáció égisze alatt más törvények, illetve más szakaszok módosítása is megtörténik. A tárca képviselője el is ismerte egyébként a bizottsági ülésen, hogy itt is jó néhány olyan törvénymódosítási javaslat szerepel, amelynek egyébként semmilyen kapcsolata nincs az EU-jogharmonizációval.

(14.00)

De túl ezen, az indoklás egyébként az volt, hogy ha már egyszer úgyis hozzányúltunk a törvényhez, ha már egyszer megnyitottuk, akkor nézzünk ilyen szempontból is körbe. Mi semmi mást nem kértünk a bizottsági ülésen - Csáky alelnök úr felvetését tolmácsolnám itt is -, csak hogy hadd kapjunk egy hetet, hadd tudjuk rendesen áttanulmányozni a törvényt, mert egyébként lehet, hogy semmi kifogásunk nincs az ott leírtakkal, javasoltakkal kapcsolatban. Abban bíztunk, mint ahogy az előző törvényjavaslat alkalmával is elhangzott, hogy talán megint lesz egy olyan szakmai tárgyú törvény, ahol kormánypárt és ellenzék apróbb módosításokkal, de képes egyetérteni a törvény helyességét illetően. Sajnos, nem kaptunk meg azt az időt. Meggyőződésünk szerint az az egy hét nem módosította volna lényegesen Magyarország európai uniós csatlakozását és a jogharmonizáció menetét.

A kormányoldal nyilván jobban tudja, hogy miért is volt számára olyan fontos beterjeszteni a törvényt. Lehet, hogy pont azért, mint más törvényekkel kapcsolatban, hogy a telefonadó van elrejtve egy törvényben, itt pedig privatizációs szándékokat véltünk felfedezni, de ezt majd a későbbi hozzászólások kapcsán el tudom mondani. A kisebbségi vélemény azért volt tartózkodás, azért volt nem szavazás, mert nem tudtunk érdemben véleményt formálni. Tehát az a kezdés, hogy a kialakult vita során 12 igen és tartózkodás volt, annyiban igaz, hogy volt tartózkodás, csak vita nem volt a bizottsági ülésen.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Bármennyire is sajnálom, az egészségügyi témájú törvénymódosítási javaslatok ügyében csatlakoznom kell az előttem felszólaló képviselőtársamhoz, azaz már előzetesen el tudom mondani, hogy nem feltétlenül az uniós jogharmonizációs kérdések miatt, hanem inkább azon kérdések miatt, amelyek a hazai egészségügyi ellátórendszert módosítják, nem fogjuk tudni támogatni e törvénymódosító javaslatot.

És hogy felhívjam a visszásságra a figyelmet, éppen a jelenlegi tárcavezetők többször hangoztatták az elmúlt két évben különböző egészségügyi témájú törvényjavaslatok vitája során, amikor mi kértünk számon európai jogharmonizációs kérdéseket a törvényjavaslatokon, hogy az európai jogrendben általában az egészségügy területe olyan terület, amelyet nemzeti hatáskörben tartanak, tehát a jogharmonizáció kérdése nem annyira fontos eszköz. Ezt én is így látom egyébként, és akkor mi ezekben a kérdésekben meg is egyeztünk, úgy látszik, ahogy haladunk előre, illetve más módosítások igénylik, változik a felfogás a minisztériumban.

Melyek is ezek a konkrét kérdések, amelyeknek egyébként megítélésünk szerint semmilyen kapcsolata nincs az európai uniós jogharmonizációval kapcsolatos kérdésekkel, és ez a 89 szakaszból álló salátatörvény mégis hozzányúl e kérdésekhez? Máris a legelején a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályaival foglalkozó rendelkezésekre térnék rá. Itt a személyi jog kiadásával kapcsolatban a tervezetben azt olvashatjuk, hogy abban az esetben, ha egyébként az európai uniós tagállamok közül egy bizonyíthatóan megfelelő tudással és gyakorlattal rendelkező Magyarországon szeretne gyógyszertárat létesíteni, akkor annak lehetőségét megadjuk. Azt gondolom, ez elfogadható, az európai uniós jogban is így van, akkor, ha egyébként nem új közforgalmú gyógyszertárról van szó.

Azt azonban nem tudjuk támogatni, és nem is értjük, hogy miért került bele a törvény tervezetébe, hogy az Európai Unión kívüli gyakorlatot is figyelembe kívánja venni a tárca. Azt gondoljuk, hogy a magyar gyógyszerész-társadalom mindenféleképpen megérdemli azt a védelmet, hogy legalább az Európai Unión kívüli eseteket mindenféleképp próbáljuk meg távol tartani, illetve ne számoljuk bele ebbe a gyakorlati időszakba.

Egy másik, azt gondoljuk, szintén fontos pontja a gyógyszertárak létesítésének az a tervezet, amely azt mondja ki, hogy abban az esetben, ha egyébként a külföldről érkező gyógyszerész, vagy valaki más, aki egyébként ezekkel a jogosítványokkal rendelkezik, gyógyszertárat kíván vásárolni, tehát már működő közforgalmú gyógyszertárat, akkor ezt megteheti abban az esetben, ha ez a gyógyszertár három évnél régebb óta működik.

(15.00)

Azt gondoljuk, hogy abban az időszakban, amikor mi, magyarok ismét az európai jogállamok rendszerébe lépünk és ismételten egyenjogúak leszünk velük, akkor mindenféleképp védelemre szorulnak a magyar gyógyszerészek, és lényegesen hosszabb időt kell hagyni arra, hogy föl tudjanak készülni anyagilag és megerősödni erre a típusú harmonizációra. De ezek egyébként nem követelményei, ilyen szigorúan semmiféleképpen nem az Európai Uniónak.

Haladjunk tovább, és beszéljünk az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről szóló szakaszokról! Itt teljesen meglepő módon, hiszen megint csak száz százalékig biztos, hogy ez nem uniós követelmény, szerepel az adatkezelő fogalmának kibővítésében az irányított betegellátás szervezőjének a megjelölése; ezek szakmai kérdések, arra kértek képviselőtársaink, hogy szakmai kérdésekről vitatkozzunk. Az adatkezelő fogalma, azt gondolom, mindenki számára tiszta: az az illető, az az egység, az a szervezet, amely hozzáfér több tíz-, százezer beteg adataihoz, szinte teljeskörűen hozzáfér ezekhez az adatokhoz. A megítélésünk szerint az, hogy egy irányított betegellátás szervezője, akinek egyébként nem muszáj egészségügyi intézménynek lenni, hanem sok más minden lehet, és tudjuk azt, hogy jelen pillanatban egészségügyi vállalkozások, háttéripart képező vállalkozások is bejelentkeznek szervezőnek, azt gondoljuk, mindenféleképp megfontolandó az, hogy egészségügyi iparban szereplő cégek, azoknak a vezetői sok-sok százezer beteg adataihoz hozzáférjenek. Az ÁNTSZ megemlítésével azonban maximálisan egyetértünk, tehát hogy olyanról is tudjak szólni, amit tudunk támogatni.

Ha továbbhaladunk a vitatott kérdésekben, akkor a kötelező egészségbiztosítási ellátásokról szóló módosításokban is vannak olyan pontok, amelyek kétségesek számunkra. Itt alapvetően arra gondolok, hogy abban az esetben, ha egy magyar állampolgár nem uniós tagállamban sérül, ennek az állampolgárnak az életéről vagy súlyos egészségromlásáról van szó, hogy ezt megakadályozzuk, a magyar biztosító nem fizeti ki csak azt a forrást, amibe egyébként Magyarországon kerülne az illető kezelése, a különbözetet valaki másnak, nyilván majd a magyar állampolgárnak kell fizetni. Mi úgy gondoljuk, hogy a magyar egészségbiztosítási pénztárnak, a magyar államnak lennie kell annyi fedezetének, és azoknak az embereknek, akik egyébként hosszú éveken keresztül biztosítási járulékot fizetnek, lennie kell annyi hitelüknek, hogy megfizesse számukra ezt a pénzt a magyar állam, és ne a saját zsebükből kelljen fizetni, főleg akkor, amikor mi ugyanezt a lehetőséget megadjuk más, hozzánk érkező állampolgároknak.

Továbbhaladva a sorban, az elmúlt időszak egyik nagy-nagy vitája volt a magyar belpolitikában az egészségügyi életen belül a hálapénz kérdése. Egy passzus - ez nyilván megint nem az európai jogharmonizációhoz tartozó kérdéskör - próbál rendelkezni, illetve próbálja ezt valamilyen módon kezelni: itt a számlaadás kérdésére szeretnék utalni, ami kicsit farizeus megállapítás, mert számlát adjunk, ha kérik. Azt gondolom, hogy ha tisztázni és rendezni akarunk kérdéseket, akkor egyértelműen kell ezekhez a kérdésekhez hozzányúlni, nem pedig egy ilyen tessék-lássék javaslattal megpróbálni elfedni a problémát.

Sorban haladok tovább, és még mindig nem európai uniós jogharmonizációról van szó. Az a törvényi bekezdés, amely bár utal az uniós trendekre - volt is talán szó a transzparenciaelv megemlítéséről -, ami azt szeretné kezelni, hogy egységes elvek alapján próbálják meg különböző gyógyszereknek, segédeszközöknek, egyéb ilyen tárgyaknak a támogatását valamilyen módon kezelni, ez önmagában, a gondolatiság szempontjából jó, de ha már az Európai Unió felé tartunk, akkor talán át kellene venni, és nem majd később módosítani programokat, törvényi pontokat, akkor a transzparenciaelvet használjuk, de ne a gyógyszerekre és különböző ilyen készítményekre, hanem az egészségügyi technológiákat próbáljuk meg egyébként prioritásba állítani. Azaz azt nézzük meg, hogy bizonyosfajta betegség kezelésére milyen típusú módok vannak, és abból a leghatékonyabbat és a legjobbat próbáljuk meg kiválasztani.

Folytathatnám a sort, de az idő sajnos szűkössé vált, és egy utolsó pontra, a vegyes és záró rendelkezések utolsó pontjára szeretnék rátérni. Megtanultuk már, hogy az ördög általában a részletekben van elrejtve, szocialista szokás szerint a záró rendelkezésekben szokott ez megbújni. Itt a 8. pontban azt látjuk, hogy az ÁPV Rt.-t a parlament fölhatalmazza arra, hogy nagyértékű egészségügyi ingatlanokat adjon el. Ha valamelyik kormánypárti képviselőtársam vagy a tárca képviselője esetleg meg tudja nekem mondani, hogy az európai jogharmonizációban mely direktíva kapcsán került ez be a törvénytervezetbe, azt nagyon hálásan megköszönnénk, azt gondolom, mindannyian. Itt a cél teljesen egyértelmű: azt a hiányt, amit a Medgyessy-kormány az elmúlt másfél-két évben felhalmozott, akár az egészségügyi infrastruktúra feláldozásával is próbálja meg pótolni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem normál felszólalási időt, mert néhány módosító indítványunkat szeretném én is indokolni. Ha megengedi a tisztelt Ház, az eredeti előterjesztés különböző szakaszainál emelném ki, hogy hova nyújtottunk be és milyen indokkal módosításokat.

A sort a 36. §-nál kezdeném, amikor is a gyógyszertárak létesítésének jogosítványait taglalja, illetve módosítja a törvénytervezet, ahol is a személyi jog engedélyezésére irányuló eljárás során szeretnénk felfüggeszteni azt a mondatot, hogy abban az esetben, ha egyébként nem egy európai uniós tagállamból érkezik a személyi jogot kérő gyógyszerész, akkor ne legyen figyelembe vehető a más országokban, tehát nem az Európai Unión belül végzett gyakorlat.

(18.40)

Tudjuk, hogy egyébként európai bírósági döntések vannak már precedens jelleggel esetenként, amikor megadják ezt a lehetőséget, de ez nincs elfogadott rendszerbe véve még a mai napig sem az Európai Unióban. Úgy gondolom, úgy gondoljuk, hogy mindenféleképp célszerű védeni a magyar gyógyszerészeket azzal, hogy egy pici kötöttséget emelünk be a törvénytervezetbe, azaz nem vesszük beszámítható időnek például az Egyesült Államokban vagy Kanadában vagy például Ausztráliában elvégzett gyakorlatot.

Egy másik módosításnál, a 39. §-nál Csáky képviselő úr már említette, hogy az irányított betegellátás szervezőjét az adatkezelői sorba kívánja venni a törvénytervezet. Ez semmiféleképpen nem európai uniós elvárás, amivel szoktak érvelni a törvénytervezetnél a kormánypárti képviselők. Az irányított betegellátás szervezője akár gazdasági társaság is lehet, és vannak már ilyen kísérletek, ahol gyakorlatilag orvostechnológiai cégek próbálnak szervezőként fellépni. Azt gondoljuk, azt gondolom, hogy nem föltétlenül lenne fontos egyébként gazdasági érdekcsoportok számára adatokat, betegekkel kapcsolatos adatokat több tíz-, százezres nagyságrendben is biztosítani, illetőleg ezeket a cégeket lehet versenyhelyzetbe hozni.

A következő módosítási javaslat a 47. §-t érinti. Itt a bizottsági vitában az hangzott el, hogy ezzel a módosítással, amit én benyújtottam, gyakorlatilag lehetővé tennénk a külföldi gyógykezelést is magyarországi finanszírozás mellett, tehát megtehetné azt egy beteg, hogy valahol külföldön gyógykezelteti magát, és a magyar társadalombiztosítás finanszírozza ezt számára. Ez nem így van. Ebben a törvénytervezetben, amit önök benyújtottak, a 47. § a 27. § (1) és (2) bekezdésében csak és kifejezetten azokat az eseteket említi, amikor életveszély miatt, tehát életmentés céljából történik valamilyen orvosi beavatkozás, vagy pedig betegszállítás, illetve a súlyos egészségromlás kivédését próbálják gyakorlatilag e törvényben finanszírozhatóvá tenni.

Mi azt gondoljuk, nagyon sok olyan eset van, amikor nem biztos, hogy az a legjobb eljárási mód, hogy egyébként külföldön ezt a helyzetet kivédte a külföldi egészségügyi intézmény, majd amikor hazatért a beteg, akkor egy bizonyos százalékát kapja csak meg ennek az ellátásnak, a többit pedig magának kell fizetnie. Talán érdemes megfontolni azt, hogy a teljes sürgősségi ellátást ki kelljen majd a későbbiekben fizetni.

Egy másik módosításról már esett itt egy kis vita, ami arról szól, hogy legyen magyarul a gyógyszer dobozára írva az utasítás. Azt gondolom, ez olyan vita, amit kár megkezdeni a Házban. Ma jelen pillanatban magyarul rajta kell lenni, tehát a módosítás drágítaná inkább a gyógyszert, nem pedig a magyarul való felírás. A ma forgalomban levő gyógyszereknél minden esetben rajta kell lenni magyarul egyébként a dobozon a szer hatásának, adagolásának és más körülményeknek.

És végén a legutolsó, a törvénytervezet legutolsó pontjában a záró rendelkezések, illetve a vegyes rendelkezések között a Club Aliga és más egészségügyi intézmények eladásának a kérdését vetettük föl. Mi azt szeretnénk, ha ezek az ingatlanok nem lennének értékesítve, már csak azért sem, mert ezeknek az ingatlanoknak az előző kormány idején oktatásra szánt céljaik voltak, illetve olyan egészségügyi dolgozók, orvosok elhelyezését kívántuk az előző kormányban itt megoldani, akik nyugdíjas korba léptek. Azt gondoljuk, hogy ez mindenféleképp indokolt lenne most, jelen pillanatban is; illetve kicsikét kétszínűnek tűnik az indokolás, amikor is a 2003. évi LXVI. törvényre hivatkozik az előterjesztő, amikor is azt mondja, hogy az ingatlaneladásból származó bevételeket egészségügyi célú fejlesztésekre kell fordítani. Ez igaz, csak azt is beleírja egyébként ez a törvény, amit a 2004. évi költségvetési törvényként ismerünk itt a Házban, hogy azt megelőzően ki kell mindenfajta járulékot és minden mást fizetni, illetve állami adósságra is fordítható ez a költségvetési forrás.

Tehát ha erre a törvénycikkelyre hivatkozunk, akkor az is érvényben van, hogy akár adósságot is lehet ebből rendezni, és majd csak utána egészségügyi célú fejlesztésekre fordítani ezt a forrást. Ezt semmiféleképpen nem szeretnénk mi itt, az ellenzék padsoraiban, és gondoljuk, önök sem. Egyébként, ha már egészségügyi vagyont adunk el, akkor mindenféleképpen arra fordítsuk, és ha ezt a vagyont nem kell feltétlenül eladni, akkor ne adjuk el, hanem fordítsuk oktatási és szociális célokra.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Vojnik képviselő asszonynak, államtitkár asszonynak szeretném elmesélni azt a lassan már több mint tizenegy-két éves történetet, amikor sebészetből készültem a szakvizsgára, és az akkori sebészeti intézet vezetője amerikai kollégáit idézte, akik azt mondták, hogy a magyar egészségügyi oktatásban van egy óriási előny, amit ők, amerikaiak rettenetes módon irigyelnek tőlünk, magyaroktól, ez pedig az, hogy megvan minden szakmának egy olyan hierarchikus oktatási rendszere, amely a továbbképzést, hogy az orvoskollégák, az egészségügyben dolgozók folyamatos képzésben vehessenek részt, azt segíti. Amerikában ez számukra akkor nem adatott meg, és majdhogynem mintaként, példaként emlegette ezt a rendszert.

Amit mi itt többen mondunk: ha több érv van amellett, hogy miért ne adjuk el az aligai ingatlanokat és a többi ingatlant, az csak jó, ha több érv van, mert ezek szerint akkor nagyon sok érv indokolja azt, hogy ne adjuk el. Én most csak az oktatás mellett szeretnék szólni, és nem hiszem, hogy ez például ne lenne európai uniós elvárás: ha mi Magyarországon arra áldozunk - és az “áldozatö szót idézőjelbe tenném - egy ilyen ingatlant, ami Balatonaligán van, hogy a magyarországi orvosok és egészségügyi dolgozók képzését, a csúcsképzést, a továbbképzést segítse elő, akkor biztos vagyok benne, hogy valóban jól fogjuk szolgálni a magyar egészség ügyének érdekét, és sokkal inkább európai szellemben gondolkodunk, mint ha el akarjuk adni ezt az ingatlant.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak azért kértem lehetőséget egy rövid felszólalásra, nehogy véletlenül azt olvassuk holnap a sajtóban, hogy az ellenzéki képviselők verték a parlament padsorait, hogy márpedig adják el a Club Aligát, mert sajnos azt vélem fölfedezni Keller államtitkár úr szavaiból.

Tehát az oktatásra térve: valóban így volt, amit önnek elmondtam, hogy példaként állították az egészségügyi oktatási rendszerünket az amerikai oktatási rendszerrel szemben, mellé vagy számukra. Lehet, hogy akkor a Club Aligában nem oktattak, de szerintem semmi nem akadályozhatja meg abban most a tárcát, a magyar kormányt, minket, országgyűlési képviselőket, hogy ezt az oktatási rendszert a legjobb tudásunk szerint megpróbáljuk segíteni, továbbfejleszteni.

A Club Aliga oktatásiközpont-terve ezt a célt szolgálta volna, és szeretnénk, ha továbbra is ezt a célt szolgálná. Ez csak egy most eszembe jutott javaslat, és lehet, hogy egyébként nem megvalósítható, de azért fölvetem, hátha az ötletet tovább lehet gondolni, hogy ha már egyszer ingatlanokat kíván eladni a tárca, és ha már az egészségügy érdekében kívánja ezt tenni, és ha már úgy ítéli meg a XII. kerületi és az összes többi önkormányzat, hogy ha egyébként fejlesztési célt szolgál, akkor legyen; akkor talán meg lehetne fontolni azt a javaslatot, hogy a különböző budai ingatlanokból befolyt forrásokat éppen a Club Aliga fejlesztésére fordítani azért, hogy az egészségügyet közép-, hosszú távon lehessen továbbfejleszteni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): (A mikrofonja nem működik.) Tisztelt Képviselőtársaim!

ELNÖK: A kártya bent van? (Dr. Bartha László bólint.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): (Hordozható mikrofonba:) Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Az elmúlt hónapokban képviselőtársaim számtalan esetben szólaltak fel, különböző kórházak sorsáért aggódva. Ezek az intézmények több százezer, az ország különböző helyein élő ember ellátásáért felelősek. Csak emlékeztetőül: Selmeczi Gabriella, Martonosi György, Potápi Árpád és Vitányi István képviselőtársaim önhöz intézett kérdéseit Makó, Bonyhád és Berettyóújfalu kórháza érdekében tették fel. Azért voltak kénytelenek felszólalni, mert a magyar kórházak kevesebb pénzt kapnak, mint amennyi az alapvető működésükhöz szükséges volna.

A sort sajnálatos módon folytatnom kell, hiszen az év eleji adatok tanúsága szerint Szeged megyei jogú város gyermekkórháza az idén közel 20 százalékkal, azaz egyötödével kapott kevesebb pénzt, mint amennyi egyébként a tavalyi rossz finanszírozás mellett is megillette volna. Egy olyan intézményről van szó, amely százéves múlttal büszkélkedhet, egy olyan intézményről, amely több mint 300 ezer ember ellátását biztosítja, olyan intézményről, amely saját erőből folyamatosan példaértékű fejlesztéseket folytatott az elmúlt években. Önök, szocialisták egy olyan kórházat küldenek padlóra, melynek szakmai tevékenysége országon belül és országhatáron kívül is elismert, amely Európa-szintű ellátást biztosít a környéken élő gyermekeknek.

Miniszter úr, mit tegyen az a vezető, aki ilyen eredményeket ért el, és most a szocialista kormány ebbe a méltatlan helyzetbe sodorja? Talán minden ötödik dolgozójától váljon meg? Talán álljon ki a portára, és minden ötödik szülőnek, aki gyermekét hozza, mondja azt, hogy az ő ellátása már nem biztosított? Talán minden ötödik asztmást, mandulaműtétre várót, cukorbeteget, égés vagy vércsere miatt intenzív terápiára szorult gyereket utasítson vissza? Minden ötödik ágyat dobjon ki, és minden ötödik ügyelet vagy rendelési nap esetén írja ki, hogy zárva vagyunk?

Miniszter úr, mint láthatja, teljesen mindegy, hogy kisvárosi vagy megyei fenntartású kórházról, felnőtt-, illetve gyermekintézményről van szó, a baj mindenhol óriási.

Miért lehet azt megtenni ma Magyarországon a kórházakkal, hogy azok igazoltan elvégzett munkáját önök, szocialisták nem fizetik meg? Tudja-e, hogy a szakemberek egybehangzó véleménye szerint, amennyiben független bírósághoz fordulnának a nekik joggal járó pénz megítéléséért, az ítélet kétségkívül számukra lenne kedvező?

Medgyessy Péter és a szocialista kormánya az ön asszisztálásával duplán sújtja az egészségügyet: egyrészről az önkormányzatok kaptak jóval kevesebb pénzt idén, és ezért hullik a kórházakban a vakolat, másrészt az intézmények is kevesebb pénzt kapnak az elvégzett munkájukért, ezért kell betegeket elküldeniük.

Mit kíván tenni, miniszter úr, a válsághelyzet azonnali orvoslására? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Mit kíván tenni, miniszter úr, a szegedi betegek gyermekek érdekében? Végül: kiáll-e a miniszter úr a szegedi gyermekkórház ajtajába (Az elnök ismét csenget.) közölni a szülőkkel, hogy az ő gyermekük kezelését a szocialisták már nem biztosítják? Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nem tudom elfogadni a válaszát, több okból kifolyólag sem. Sokszor szoktak hivatkozni arra a tényre, hogy a magyar parlament milyen költségvetést fogadott el. Ezt szeretném határozottan visszautasítani: ezt önök fogadták el, a szocialista-szabad demokrata többség fogadta el. Ne tessék a magyar parlamentre kenni azt a kórház-finanszírozást, amit egyébként önök kreáltak!

Egy másik nagyon fontos kérdésben sem tudom elfogadni az ön válaszát, hiszen, ha az információim nem csalnak, akkor az egészségügyi miniszter az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak is valamilyen formában a vezetője vagy a felügyeletét ellátó vezető. A januári-februári adatok értelmében közel 20 százalék a szegedi gyermekkórház finanszírozási kiesése, ami szintén az önök munkájának köszönhető - és tudnám folytatni a sor.

Természetesen ezt a választ nem lehet elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az országos tendenciákhoz hasonlóan Szegeden is sorban szűnnek meg a munkahelyek. Az elmúlt két évben egymás után vesztik el piacukat a még működő termelőüzemek, emiatt százak kerülnek az utcára.

Most éppen a Pick Szalámigyár küld el több száz embert. Botka László szocialista polgármester, aki éppen az előbb hagyta el az üléstermet, eredményként hangsúlyozza, hogy ezernél is több betöltetlen munkahely van a városban. Ez az adat 1998 és 2002 között ennek a többszöröse volt, és ez csökkent mára erre az ezres számra, mert maguk a munkaadók szűnnek meg, és nem azért, mert betöltik ezeket az állásokat. Sajnos, nem az álláshelyeket töltötték be, mint említettem, hanem a kisebb üzemek és vállalkozások nem engedhetik meg maguknak, hogy alkalmazottakat vegyenek fel.

Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy Magyarországon erős a gazdaság, nagy a jólét. Botka László erős, az állástalanokat felszippantó gazdaságról beszélt, és az ön elődje is dicshimnuszokat zengett a foglalkoztatottság növekedéséről. Gyurcsány Ferenc azóta helyesbített, és elnézést kért, talán mégsem akkora a jólét ma Magyarországon. A Pick kapcsán hónapokig félrevezették a közvéleményt, azt állítva, hogy a szegedi önkormányzat és a kormány olyan megállapodást kötött a Pick Rt. tulajdonosaival, amely garantálja a munkahelyek megtartását. Mi történt ezzel a megállapodással?

A parlamenti kormánytöbbség és a szegedi közgyűlés olyan felelőtlen döntéseket hoz, amelyek gyengítik a magyar és a helyi gazdaság helyzetét, és veszélyeztetik a magyar családok megélhetését. Arra kérem önt és Botka László polgármestert, hogy hagyjanak fel végre a PR-vezetéssel, ne a sajtónak, hanem a választópolgároknak akarjanak megfelelni.

Kérdésem: várható-e, hogy a propagandakormányzás helyett végre hatékony lépéseket tesznek a munkanélküliség csökkentésére, tudja-e garantálni miniszter úr a szegediek munkahelyének biztonságát?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Csak egy kiegészítést szeretnék Vojnik Mária államtitkár asszony számaihoz hozzátenni. Valamilyen okból kifolyólag a 2001-es évet említette. Elmondanám államtitkár asszonynak a 2002. évi teljesítést, ami 1111 milliárd forint volt, nem az a 800 milliárd, amit ön említ. Igaz, ebben benne volt már az az 50 százalékos, négy hónapos béremelés, amit éppen a polgári kormány megtakarításaiból tudtak önök kifizetni, és amelyet egyébként mi magunk is támogattunk, hiszen kellett az egészségügyi dolgozóknak.

Csak szeretném azt hangsúlyozni, hogy 2002-vel zárult le a polgári kormány teljesítménye, azzal a zárszámadással fejeződött be a polgári kormány teljesítménye, és ha önök azt mondják, hogy 2001-hez számítunk, akkor az egyszerűen hamis, az embereket, az egészségügyi dolgozókat becsapó számadat. Tessék azt az 1120 milliárd forintot emlegetni, hiszen az tartozik a mi teljesítményünkhöz, azt az 50 százalékos béremelést abból a pénzből tudták önök megadni, amit a polgári kormány megtakarított.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Csak két apró momentumra szeretném fölhívni Garai képviselő úr figyelmét. Ötvenszázalékos béremelésről beszélt. Igen, többször említettük már ma is itt, a Ház falai között, hogy ez a béremelés az Orbán-kormány munkájának az eredményeként volt megadható. (Moraj az MSZP soraiban. - Dr. Géczi József Alajos: Ejnye már!)

Egy másik nagyon jelentős kérdés. Azt említette a képviselő úr, hogy 2003-2004-ben milyen dinamikusan fejlődött Magyarországon az egészségügyi ágazat. Ennek a dinamizmusnak az eredményeként ma soha nem látott sztrájkhullám van az egész országban, legyen az fekvőbeteg-intézmény, legyen az járóbeteg-intézmény.

A harmadik a konszolidáció mértéke - ez kettőjüknek szól, az államtitkár asszonynak is. Akkor, amikor ők a konszolidációt, úgymond, bevezették, a magyar egészségügyi fekvőbeteg-intézmények körülbelül 10 százalékának volt erre lehetősége és hívta le ezt az összeget. Ma az országban nincs olyan megye, ahol ne lenne csődbiztos valamelyik kórházban kijelölve. Nem az a kérdés már, hogy van-e hiány vagy nincs hiány, hanem az, hogy a hiány mértéke eléri-e azt a szintet, amikor kötelező csődbiztost kijelölni az intézményben.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! A délelőtti vitában is volt már némi összetűzésünk a számokkal, illetve nem úgy értelmeztük, mint ahogy a valóság folyik. Nekem meggyőződésem, hogy a Kórházszövetség nem kívánja becsapni az egészségügyi dolgozókat, legkevésbé önmagukat kívánják becsapni. A délelőtti vitában arról volt szó, hogy lassan-lassan nincs már olyan megye az országban, ahol ne lenne legalább egy csődben lévő kórház, és már az sem kérdés, hogy van-e még egyáltalán igazából jól működő kórház, nem az ő hibájukból adódóan, hanem a kormányzati politikából eredően. Akkor mertem azt mondani, hogy gyakorlatilag már csak az a kérdés, hogy csődhelyzetben van, vagy még éppen el tudja kerülni a csőd biztos helyzetét.

Erre az egész kormányzatnak és az egész szocialista frakciónak egyetlenegy válasza volt, hogy találtak valahol Hajdú-Bihar megyében egy kórházat, ahol még van likvid forrás. Tisztelt államtitkár asszony, ha ez fordítva lenne, akkor is botrány lenne, ha lenne egy kórház ma Magyarországon, ami csődhelyzetben van, hogy azt is egyáltalán segíteni kell. De hogy azzal védekezzenek már, hogy Hajdú-Bihar megyében van egy kórház, aminek még talán van likvid forrása, a saját, az ottani menedzsment valószínű ügyességéből és rátermettségéből adódóan, azért ez már mindennek a teteje, hogy itt, a parlamentben az a mentség, hogy van még egy Hajdú-Bihar megyében. A másik 160-nal mi lesz, tisztelt államtitkár asszony?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai vitában, főleg a délutáni szakaszban nagyon sokszor érdekes módon a kormányoldalról számon kérték az ellenzéket, miért nem konstruktív javaslatokkal jövünk és mondjuk meg, honnan szeretnénk forrásokat elvenni, ha egyébként másokat szeretnénk támogatni. Frajna képviselőtársam az előző felszólalásában tett jó néhány olyan lépést, amely erre a szándékra mutatott.

De szeretném felhívni a tisztelt kormánypárti képviselők és magának a kormánynak is a figyelmét, hogy a költségvetés benyújtása, az adótörvények benyújtása az ő felelősségük, az ellenzéknek nem marad más, mint hogy e keretek között tudjon mozogni, és bizony azt, amit próbáltak főzni, önök elég rendesen lekozmálták. Ebben bizony nagyon nehéz bármiféle konstruktív javaslatot tenni, főleg olyant, amely az önök szájízének is megfelel. Hiszen mi történt az elmúlt két és fél évben? Eddig még csak két költségvetés bukott meg, a harmadik most halad ezen az úton. A Medgyessy-kormány megbukott, jött egy új kormány, és gyorsan több mint 180 ígéretet egyszerűen kidobtak az ablakon.

Sajnos, az egészségügy sem jár jobban. Ebből a 180 ígéretből jó néhány van, amit az egészségügyben ígértek, és amit nem fognak teljesíteni. Csak egy gyors felsorolás, hogy melyek is ezek, a teljesség igénye nélkül. Kezdődött azzal, hogy a Medgyessy-kormány, illetve a képviselők benyújtottak egy olyan országgyűlési javaslatot, amely a családorvosoknak adott volna ismételten választási lehetőséget, azaz hogy ők is választhatókká váljanak. Közös felelősségünk az, hogy ez így történjen. Azóta többször próbáltunk lépéseket tenni, önök ezt valamiért nem támogatják.

Azután jött a Csehák-féle kórháztörvény, amely csúfosan bukott meg, az Alkotmánybíróság buktatta meg ezt a törvényt. Ezt követte vagy ezzel párhuzamosan önök kórház-konszolidációról beszéltek, azt mondták, megmentjük a magyar kórházakat. Mi ennek a szándéknak örültünk, ehhez képest azt látjuk, hogy ma Magyarországon a Kórházszövetség felmérése szerint gyakorlatilag körülbelül a kórházak kétharmada a csődhelyzet környékén van, és a kórházak nagy többségében már nem az a kérdés, van-e hiánya, illetve milyen hiánnyal dolgozik, hanem ennek a hiánynak a mértéke eléri-e azt a mértéket, hogy csődbiztost kelljen kirendelni hozzájuk. De mondhatnám a hűségjutalom kérdését, ami - amint hallottuk a miniszter úrtól - igazából nem is volt komoly ígéret. Tudjuk azt, hogy a gyógyszerárak az elmúlt két és fél évben tragikusan emelkedtek.

(19.00)

Összességében azt mondhatjuk, két és fél év egészségügyi kormányzati munka eredménye elvezetett oda, hogy ma Magyarországon országos sztrájkhelyzet alakult ki. S itt van egy költségvetés, amely 2005-öt próbálja meg valamilyen módon formába önteni, azokat a prioritásokat meghatározni, amelyek az egyes szakterületeken belül a kormánynak is fontosak lehetnek. Azt látjuk, hogy egyetlenegy olyan terület sincs, amely prioritás lenne az egészségügyön belül.

A bizottsági vitában elhangzott egy gyenge érv, amely a fekvőbetegkassza infláció feletti emeléséről szólt, de éppen Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter cáfolta meg ennek az emelését, aki elmondta, hogy az ott kimutatható emelés nem más, mint az ebben az évben, tehát 2004-ben befogadásra került új szolgáltatások finanszírozása. A kórházak, a rendelők, amelyek eddig is megvoltak, nem számíthatnak semmivel sem több pénzre, mint az inflációval emelt összegre, ha egyébként az inflációs becslés igaznak bizonyul.

Ma délután elhangzott, hogy az önkormányzatok sem kerülnek jobb helyzetbe 2005-ben, így aztán egyik oldalról az egészségügy marad a vesztes, másik oldalról pedig az önkormányzat mint az egészségügyi intézmények fenntartója továbbra is lejtmenetben, vesszőfutásban van. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi intézmények - függetlenül attól, hogy az alapellátás, a járóbeteg-ellátás vagy a fekvőbeteg-ellátás a feladatuk - továbbra is vesztő pályán vannak.

Tisztelt Kormányoldal! Önök már kétszer megbuktak, amikor költségvetést terveztek, s most jó úton vannak a harmadik bukás irányába is. S azt látjuk, mivel ez az utolsó olyan költségvetés, amelyben az ígéreteiket még valóra válthatták volna, semmi nem fog teljesülni; az egészségügy pedig nem háromszor, hanem sokkal többször bukott meg ebben a kormányzati ciklusban.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Szabó Zoltán képviselő úr előbbi mondataira szeretnék néhány válaszreakciót elmondani.

Nem tudom, emlékszik-e még a képviselő úr egy olyan irományra, amelynek az volt a címe, hogy “Egyetértésben a nemzettelö. Nem volt olyan túl rég, jó lenne, ha emlékeznének erre az állítólagos kormányprogramra, amit Medgyessy Péter nyújtott be a Magyar Országgyűlésnek. Ebben a programban olyan vállalások, ígéretek hangzottak el, hogy 800 kilométer autópálya és gyorsforgalmi út, ingyen tankönyv, ingyen gyógyszerek a különböző betegségcsoportoknak, a tiszai gátak megépítése egészen a határig, és még sorolhatnám azokat az ígéreteket, amelyeket ebben a kormányprogramban is leírtak. Akkor megvolt a fedezeti oldala ezeknek a fejlesztéseknek? - kérdezem én. Mert akkor nagy örömmel szavazott a kormányoldal minden képviselője ezekre a felvetésekre. Azt szeretném kérdezni, hogy ha akkor megvolt, hova tűnt ez a forrás, hogyhogy nincs most meg már ennek a fedezete.

Mi nem teszünk semmi mást, csak azt, hogy amit önök ígértek, megpróbáljuk önökön számon kérni. Ugyanis Magyarországon az emberek úgy gondolták, hogy ezeket az ígéreteket valóra is fogja váltani a kormány. Nem ezt tették. Ma már odáig jutottunk, hogy nem is azt kérjük, amit önök mondtak, hanem csak azt szeretnénk elérni néhány módosító javaslattal, hogy legalább visszakerüljenek abba a helyzetbe, mint amiben 2002-ben voltak az emberek, mert önök nemhogy nem hajtották végre az ígéreteiket, hanem még el is vettek az emberektől.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)