Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvény bőven ad anyagot arra, hogy annak tartalmát és eljárási módját vitassuk.

(11.20)

Valóban, már az érdemeire és a hiányosságaira eddig is rámutattunk, mégis az olyan értelmezés, amit itt hallottunk egypárszor, néhányszor, megérdemli, hogy tovább értelmeződjön. Engedtessék meg, hogy mielőtt a specifikus mondatokra térek, általában fölhívjam figyelmünket arra - tisztelt Országgyűlés és aki figyeli munkánkat -, hogy amikor Eörsi Mátyás képviselő úr a Fideszt emlegette, a Fideszt megdicsérte képviselő úr. A Fideszről azt mondta, hogy a különböző bizottságokban különböző nézetek alakulnak ki és formálódnak meg. Éljen a demokrácia! Országgyűlési képviselők vagyunk, és véleményt formálunk a törvények alkotása és a kormány működésének ellenőrzése során. Ez a dolgunk! Ez az alkotmány! Én csak ezért vállaltam el, hogy országgyűlési képviselő legyek, mert ez a munka, ez a feladat. A Fideszben ez történik, ezért a Fideszt megróni vagy úgy emlegetni, mintha ott nem lenne rend...

Nem úgy van rend, mint a sztálinista és hitlerista pártokban, hanem ez egy demokratikus intézmény. És amikor a beruházásokról van szó, az ország lényeges, jelentős döntéshozataláról, akkor a különböző szakbizottságokban a Fidesz-képviselők, akiknek különböző a hátterük - közgazdaságtan, műszak, közigazgatás, önkormányzat -, a maguk oldaláról hozzányúlnak, hozzáadják tudásukat, bölcsességüket. Így kívánunk továbbra is részt venni a közéletben.

Az pedig, tisztelt képviselőtársaim, hogy Domokos képviselő úr szóvá teszi, hogy az illetékek felemelésének metódusa bizony nem olyasvalami, amivel dicsekedni kellene vagy egyáltalán rábólintani, lehet, hogy ennek van politikai hangja is - alhangja és felhangja -, azonban örülök, hogy Domokos képviselő úr a Fidesz soraiban ilyen élesen meglátja, ha valami olyan kitétel van, ami bizony furcsa, arra nyomban fölhívja a figyelmét az Országgyűlésnek és az országnak.

Rátérve a kiemelt jelentőségű beruházásokról szóló törvény egyik-másik kitételére, még egyszer megemlítem azt, amit már korábban, bizottsági előadói szerepemben is tettem, amikor a költségvetési bizottság véleményét itt tolmácsoltam, hogy attól tartunk, én attól tartok, hogy ebben a törvény nem egyszerűsíti, gyorsítja, hanem komplikálja és lassítja a dolgokat, ha nem is mindig, de potenciálisan igen.

Azt olvasom, idézek: az ügyintézés érdekében új csoportosítások jönnek létre, és azt a meglévő munkaerőt, tisztviselőket hogy formálják, hogy alakítják majd a feladat elvégzésére. Lehet, ezt így csinálni, azonban jobb volna, ha számba vennénk, leltárba vennénk azt a szakértelmet, azt a tudást, azt a kompetenciát, ami létezik az állami közigazgatásban, és azt optimálisan használnánk. Az átcsoportosítások érdekében többnyire azt a kockázatot hordják, hogy ellentétesek a szándékokkal; hogy párhuzamosságuk majd megerősíti és növeli a hatásfokot, ez egy kegyes óhaj. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem így van, mind a kettőre van bőven példa.

Sokkal célszerűbbnek tartanám - javaslom - a meglévő apparátus hatásfokát emelni. Azért, hogy a belső ellentmondásokra eddig nemigen került sor, engedtessék meg, hogy fölhívjam figyelmünket egyikre: a törvényjavaslat 3. §-a 1. és 2. pontja az ügyintézés hatásfokának emeléséről szól, a 3. §-a pedig azt mondja, hogy környezetvédelmi szempontból ezt újra lehet gondolni, és az eljárásokat nem kell alkalmazni; idézem: nem kell alkalmazni. Tisztelt Ház! Ez azt jelenti - nemde, azt jelenti? -, hogy valahogyan nem vesszük figyelembe, a törvény tervezője nem vette figyelembe az, hogy ez a 3. § egymaga olyan valami, egy szerszám, ami nem képes vágni, nem lesz hatása.

Mert mi az a beruházás? Példát mondok vagy keresek: van olyan beruházás, létezik olyan beruházás, amelynek nem volna természetvédelmi hatása? Nincs. Nemcsak arról van szó, hogy ha gumigyárat építünk Dunaújvárosban vagy valahol, és szaglik, hanem arról, hogy ha még elektromos, elegáns műhelyt vagy gyárat építünk másutt, annak is van, ha más nem, azért, mert az emberek ott járnak, letelepszenek, és tolongás és zsúfoltság keletkezik, szóval, minden beruházásnak van természetvédelmi hatása.

Ha a természetvédelmi hatást hangsúlyozó egyének vagy csoportok ezt úgy kívánják, akkor leállíthatják, lelassíthatják vagy akár befagyaszthatják azt a szándékot, amit a 3. § 1. és 2. pontja mond. Akkor nem lesz már sok értelme vagy semmi értelme annak, hogy 30 nap vagy 60 nap, vagy azt meg lehet hosszabbítani 15 nappal, ahogy itt olvassuk.

A bürokráciának számos példája található nálunk. De hogy ne személyeskedjünk, megemlíteném, amit a gazdaságtörténetből néha hallunk. A brit birodalom, amikor birodalommá kezdett lenni a XIX. században, volt egy birodalmi minisztérium, gyarmatügyi minisztérium, ahol volt 400 alkalmazott, 400 tisztviselő, aztán amikor a birodalom kezdett csökkenni, már az első világháború után a birodalom lassan felére csökkent vagy még kevesebbre, akkor a 434 tisztviselő helyet 1700 lett. Aztán amikor a brit birodalom majdnem megszűnt a második világháború után, akkor a birodalmi minisztérium tisztviselőinek létszáma 2000 fölé emelkedett.

Hogy van ez? Van valami perverz dinamika, amit nem kell hogy alkalmazzunk. Sőt, azért mondom el, és azért szoktam elmondani előadásaimban is, írásaimban is, hogy éppen ez egy diagnózis, hogy ilyen ellen védekezzünk.

De, tisztelt Országgyűlés, akkor védekezzünk! Csak akkor ne fogalmazzunk úgy, hogy ennek a lehetősége meglegyen, hogy valamely törvény, valamely rendelkezés, amit elképzelünk, az aztán majd megbénul. Valahogyan az a félelem - és ez kihangzik az egészből -, hogy Baráth Etele miniszter úr szándéka, hogy igen, itt majd a bürokratikus rendszer megszűnik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az bizony, jó volna, ha így lenne, de ez a fogalmazvány, ez a változat ezt nem garantálja.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

(11.30)