Felszólalás adatai

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy tanítják az egyetemeken, főiskolákon a vállalati gazdaságtan tantárgyat és a közgazdasági elméletekben a tervezés művészetét, hogy először tisztázni kell a kiinduló helyzetet, utána meg kell fogalmazni célokat; attól függően, hogy mennyire vagyunk optimisták vagy pesszimisták, előreláthatólag többet is, mert a külső körülmények bizony változhatnak, és ahhoz tudni kell igazodni. És utána visszacsatolást kell csinálni, tehát ellenőrizni kell, hogy tényleg a célnak megfelelően tartjuk-e az irányt.

Egy kormányzati ciklus is egy ilyen négyéves tervezésre ad lehetőséget, és bizony egy ciklus végén egy ilyen típusú elszámolásnál tükörbe kell nézni, hogy vajon hogy alakult Magyarország gazdasága az elmúlt négy évben. Az európai uniós csatlakozást ugyan elértük, de az Európai Monetáris Unióhoz, tehát az euróval való fizetés lehetőségéhez mennyivel kerültünk közelebb?

És bizony, ha megnézzük a legkritikusabb kérdést, az államháztartás helyzetét, akkor azt kell megállapítsuk, hogy sajnos nem közelebb kerültünk, hanem távolabb. És itt ilyen szempontból a jelen kapcsán tisztán kell látni folyamatokat, és a kiinduló helyzetet pontosan kell ismerni. A kormánynak mindazoknak az eszközöknek a birtokában van, hogy ezt megtegye, hiszen a Statisztikai Hivatalától kezdve államapparátusa van, ahonnan közvetlenül is információkat szerezhet arról, hogy vajon mi is a tényleges helyzet.

Itt van előttem a legfrissebb: a világ legnagyobb, és ezért mondhatni talán, a leghitelesebb adósságminősítő intézetének, a Standard & Poor'snak a jelentése. Itt van egy ábra (Felmutatja.) - ez most éppen az angol változat -, egy szürke oszlopot látunk növekedni. Nem tudom, Veres János miniszter úr látja-e. Ahol a szürke oszlop a legnagyobb, az tudja, melyik év? A 2006-os. És mi van felülre írva? "Hungary, general government deficit". Tehát magyarul, az államháztartás hiánya 2006-ban lesz a legmagasabb. És ilyen értelemben ez egy olyan, a maga nevére, patinájára és szavára adó, a világ legnagyobb hitelminősítő intézete, amelyik elemzi a gazdaságok helyzetét és működését, amely azt mondja számunkra, hogy 2006-ig folyamatosan növekszik az államháztartási hiány. És hogyha egy új kormány lép életbe, és az elmúlt időszakkal ellentétesen, tényleg komolyan gondolja azt, amit mond, akkor onnantól van remény arra, hogy ez a hiány érdemlegesen elkezd csökkenni 2007-2008-ra. De még a 2008-as is a realitás alapján 6 százalék fölötti hiányt mutat.

Ugyanez igaz egyébként az államadósságra, amely kapcsán szintén drámai a helyzet, hiszen 2001-ben 52 százalék körül volt a GDP-n belül, tehát a megtermelt nemzeti bruttó összterméken belül az államadósság aránya. Ez ma már 60 százalék fölé ment - 60 százalék fölé ment! A nyugdíjkorrekciót vegye ki ebből, mert ez csak félrevezető, időlegesen lehet használni, és 2001-ben sem használtuk. Tehát az összehasonlítást mindig úgy lehet megtenni, ha a nevezőben hasonló dolog van, tisztelt miniszter úr, úgy tudja összehasonlítani a két törtet, hogyha a nevezőt közös nevezőre beállítja. Tehát 10 százalékos növekmény van, és 4000 milliárd forinttal nőtt a magyar államadósság, plusz körülbelül 1000 milliárdot elprivatizáltak. 5000 milliárd forint - ki sem tudjuk mondani, ez fejenként félmillió forint. Hol van ez a pénz? Mert nem látják, se Lakitelken nem látják, se Nyíregyházán, se Kőszegen, se Nógrád megyében nem látják. (Keller László: Látják!) Nem látják ezt a pénzt!

Tehát lehet értelmesen felvenni hiteleket akkor, hogyha azokat a hiteleket megfelelően használom, és gondos gazda módjára olyan dologba fektetek be, ami aztán egyre több gazdasági jószágot állít elő, és az emberek jóléte és lehetőségei javulnak.

(14.20)

De nem ez történik. Meg kell nézni a konjunktúraindexeket: bizony az emberek nem optimisták, sem mint magánemberek, sem a vállalkozások szempontjából. Épp tegnap jött ki egyébként az ingatlanbarométer, amely egyértelmű csökkenést mutat az ingatlanpiacon is. Az az otthonteremtési modell, amit a Fidesz-kormány idején létrehoztunk, ami alapján folyamatosan nőtt az új lakások építése, bizony most megtorpanni látszik, és jövőre egyértelműen pesszimisták. Ez már látszik az építési engedélyek számának jelentős csökkenésében, vidéken pedig ez a csökkenés egyenesen drámai, ezt lehet állítani. Tehát, ha itt mi komolyan gondoljuk azt, hogy 5-10 évre vagy akár 3-5 évre középtávú tervezés kapcsán állítunk valamit, akkor be kell mutatni azt, hogy mi alapján állítjuk. Be kell mutatni a jelenlegi helyzetet, és sajnos most már belföldön a Magyar Nemzeti Bank, a szakértői elemzők szintén belföldön, és sajnos a hitelminősítő intézetek külföldön be tudják mutatni, hogy az a kiindulópont, ahonnan önök egyébként el akarnak rugaszkodni, eleve ingoványos és megalapozatlan.

Nem lehet úgy tervezést elindítani, hogy már a kiinduló helyzetünk nem stimmel. Az eszközök mellérendelése nélkül pedig hiteltelen bármit mondani, hogy csökken a deficit 2-3 százalékkal akár egy év alatt, ha nem mondom meg, hogy miért fog csökkenni, és milyen eszközöket teszek azért, hogy csökkenjen. Most a tendencia növekvő. Látjuk itt a tendenciát, ugye? (Felmutat egy papírt.) Növekvő. Ezt a tendenciát meg kell állítani, és aztán ellentetbe kell fordítani. Ehhez szisztematikus lépésekre van szükség, nem kapkodásra, nem állandó ötletelésekre, nem utólagos exportkiigazításokra, mert ezek a kiigazítások sokszor drágábbak, mint ha nem nyúlnánk hozzá a rendszerhez. Hiszen ha a tartalékokat elvonom, akkor a következő évben mi történik? El fogják költeni az utolsó forintjukat még hülyeségre is, mert nem szabad hagyni tartalékot, mert azt el fogja venni a Pénzügyminisztérium. Ugye, ez a következménye ennek? Ez növeli a hiányt, mert a valós költést úgyis ki kell fizetni.

Tehát sajnos azt kell mondani, hogy a magyar gazdaság viszonylag normális növekedése mellett az államháztartás ma már olyan óriási kockázatot rejt magában az ikerdeficit révén is, tehát nemcsak az államháztartás hiánya, hanem a folyó fizetési mérleg hiánya révén, ami Magyarország és a körülöttünk lévő térségek gazdasági vérkeringésének a mutatója, hogy az egyértelműen aggodalomra ad okot.

Tisztelt Miniszter Úr! Ha ön ebben a székben ül és statisztikákat emleget, akkor legyen szíves, olyan statisztikákat mondjon, ami tényleg a folyamatokat jól bemutatja. Ha ön Magyarország gazdasági növekedését akarja értékelni, akkor ne az EU átlagos növekedéséhez mérjen, hanem a velünk azonos helyzetben lévő környező országokhoz képest mérjen! Mert más a kiinduló helyzet. Ők nagyon magasan vannak. Alulról mindig nagyobbakat lehet lépni, mint akik már eljutottak egy magasabb szintre. Szlovákiával, Romániával, Ukrajnával kell mérni, akik ugyan nem EU-tagok, de környező országok. És ők hogyan fejlődnek, miniszter úr? Tudja ön a választ, csak nem vallja be. Sokkal-sokkal gyorsabban, dinamikusabban! A gazdasági növekedés szinte mindenütt magasabb. Az újonnan csatlakozó országok közül Lengyelországgal és néha Csehországgal versenyzünk az utolsó helyekért, sajnos.

Ha így nézzük a dolgokat, és ez a realitás, akkor nekünk nem szabad becsapni magunkat, hiszen ha becsapjuk magunkat, akkor mindenkit becsapunk. Először nekünk magunknak kell tisztában lenni a valós helyzettel, és annak megfelelően lehet majd megtenni a szükséges lépéseket, és akkor bizony mögé kell tenni a lépéseket. Nem a kormánynak vádolni az ellenzéket, amikor a kormány felelősséggel tartozik, beszámolással tartozik a parlamentnek. Nem a kormány kérdez és a parlament válaszol, hanem a parlament kérdez és a kormány válaszol; a kormány kezében vannak az eszközök, a végrehajtó hatalom, a teljes hatalmi arzenál.

Az, hogy milyen a helyzet, világosan látszik, hiszen a hitelminősítők meg tudják ítélni azt, hogy egy magyar gazdaság, ezen belül a magyar államháztartás milyen helyzetben van. Eddig folyamatosan javuló minősítések voltak, lényegében tíz év óta ez a pálya folyamatosan, töretlenül javuló, és az elmúlt fél évben az elmúlt éves folyamatok hatására romlás történt. A Fitch Ratings tette meg ezt először, most pedig a Standard & Poor's egyértelműen megfogalmazta, hogy pesszimista, és negatív várakozással van a jövőre nézve.

Tehát, tisztelt miniszter úr, világos, betartható, reális állapotmegjelölésre és célokra van szükség és lépésekre. Nem száz kis apró lépésre, nem tudjuk, hova, milyen koncepció alapján, hanem világos, a magyar gazdaság számára szükséges felzárkózási lépésre, kormányzati segítésre. Mert sajnos a 400 ezer munkanélkülit meg azt a 300-350 ezer embert, akinek nincsen rendszeres munkája, az ön válasza nem elégíti ki, és az üres számok megint csak nem elégítik ki, mert abból nem lesz neki munkája.

Köszönöm szépen.