Felszólalás adatai

DR. STÁGEL BENCE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásom szomorú indokául szolgál, hogy mostanra mintegy százmillió keresztény szenved üldözést vallása miatt a világon, az ellenük irányuló támadások pedig immáron tragikus méreteket öltöttek. Az áldozatok száma 2000-2010 között meghaladta az egymilliót, az utóbbi 10 évben átlagosan 270 keresztény szenvedett vértanúságot minden 24 órában. Megdöbbentő tény az is, hogy tavaly a vallási hovatartozása miatt meggyilkolt emberek 70 százaléka keresztény volt.

A keresztényellenes megnyilvánulások főként Afrikában, Ázsiában és az arab országokban jellemzőek, ahol a keresztények többnyire kisebbségekben élnek, ám a modernkori keresztényüldözés minden földrészen létezik különböző formában és eltérő eszközökkel. A keresztényellenes atrocitásokban már Európa is érintett. 2010-ben csak Spanyolországban több mint 20 alkalommal rongáltak meg, illetve gyújtottak fel katolikus templomokat baloldali anarchista csoportok, 2011. március 10-én például mintegy 70 diák rontott be az egyik madridi egyetem kápolnájába, és hangszóróba kiabálva szidalmazták az egyházat és tanítását, a pápát és a papokat. Az egyetemi lelkészt, valamint a békésen imádkozó fiatalokat kilökdösték, az oltárt pedig meggyalázták. De emlékezhetünk XVI. Benedek pápának a római La Sapientia egyetemre tervezett látogatására is, ahol beszédében a keresztényeknek a nyugati közéleti vitákból történő kiszorításáról értekezett volna, de a kitűzött látogatásra az oktatók és a diákok elenyésző kisebbségének intoleráns viselkedése miatt nem kerülhetett sor.

A keresztények leginkább azokban az országokban vannak nehéz helyzetben, amelyekben az iszlám az uralkodó vallás, ugyanakkor 77 olyan iszlám, hindu, buddhista többségű ország, illetve kommunista diktatúra van a földön, ahol a keresztények vallásgyakorlását korlátozzák, tiltják, vagy éppen erőszakos támadások érik őket. Ezeknek az államoknak a jelentős része nagymértékű humanitárius segélyben részesül a nemzetközi szervezetektől és a fejlett demokráciákban élő államoktól, holott mindennapos a vallásgyakorlás korlátozása, tiltása, a keresztény templomok felgyújtása, a hitüket megvallók bebörtönzése, elrablása vagy éppen meggyilkolása.

Észak-Koreában Biblia birtoklásáért köztéri akasztás jár, Indiában Orissában hindu szélsőségesek több keresztény falut felgyújtottak, és több mint négyezer embert öltek meg, idén szeptember 4-én pedig maszkos vandálok támadtak és szentségtelenítették meg az indiai Kerala állam egyik katolikus templomát, most júliusban pedig több száz kopt nőt raboltak el és erőszakoltak meg Egyiptomban, de a szomorú események sora még folytatható.

Keresztényüldözés a kereszténység első évszázadai óta létezik, de a gyilkosságok és egyéb megtorlások ilyen mértékű előfordulására még soha nem volt példa a világtörténelemben. Biztató tény, hogy az Európai Parlament nemrégiben nagy többséggel elfogadta a keresztények és a vallásszabadság védelmével kapcsolatban benyújtott indítványt, a határozatot, amelyet az Európai Parlament összes pártja ellátott kézjegyével, amit az Egyiptomban, Irakban és Nigériában történt keresztények elleni támadásokat követően nyújtottak be a parlament elé.

A keresztények ellen most különösen is nagymértékben fellángoló erőszakhoz sajnálatos módon az is hozzájárul, hogy a nyugati világ egyre inkább csak saját gazdasági, kereskedelmi érdekeivel törődik, és az emberi jogok kérdését, ezen belül a vallásszabadságot nem tartja annyira fontosnak. Korábban a Nyugat nagyobb hangsúlyt fektetett ezekre a kérdésekre, ma azonban inkább a kereskedelmi megállapodások vannak előtérben. Földrészünknek azonban nem szabadna elfeledkeznie arról, hogy etika nélkül nem működnek a kereskedelmi megállapodások sem. Ahol ugyanis vallási jellegű konfliktusok robbannak ki, a gazdasági élet is elpusztul. Olyan alapvető értékeket, mint a szabadság, a szabad vallásgyakorlás, az emberi méltóság és a szolidaritás csakis Európa őrizheti meg a világ számára.

A ma gyakran emlegetett gazdasági válságban és éles versenyhelyzetben is csak egy stabil, egységes, belső sokszínűségét megőrző, de értékeit és közös gyökereit felvállaló, kulturális identitását őrző Európa lehet sikeres. A közvélemény tájékoztatása mellett szolidaritásunk kifejezésével is tehetünk az üldözött keresztényekért. Ezen túlmenően a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokon keresztül is törekedjen a magyar kormány arra, hogy a maga eszközeivel felhívja a figyelmet a keresztényüldözés világméretű problémájára, egyúttal pedig védje a vallásszabadság és a vallásgyakorlás alapvető jogát.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ahogy az imént is elhangzott, a világon a legüldözöttebb vallás a kereszténység. Attól függően, hogy Afrikában mennyire érünk meg polgárháborús éveket, attól függően 130-160 ezer között mozog a megölt keresztények száma. Mi is tartottunk az EU soros elnökség rendezvénysorozatai keretében Gödöllőn egy konferenciát a vallásközi párbeszédről, ott hangzott el, hogy minden 5. percben megölnek egy katolikust a világon a hite miatt. Ami alatt képviselő úr elmondta a felszólalását, és ami alatt én reagálok most erre, egy-egy katolikust ölnek meg a világon csak és kizárólag a hite miatt, azért, mert meggyőződésesen vallja, hogy ő katolikus.

(9.40)

Amikor mi itt Európában élünk, könnyen belekényelmesedünk abba a világba, hogy mindenhol gótikus katedrálisok, barokk templomok vagy protestáns templomok fogadnak minket, és úgy gondoljuk, hogy a világon mindenütt adott az, hogy a keresztények ilyen szabadon élhetnek. És bár itt, Európában, a szekularizálódó világban olykor csak gúny tárgyává teszik a keresztényeket a hitük miatt, más kontinenseken, más országokban, főleg az arab világban, Afrikában, Ázsiában bizony nagyon sokan az életüket áldozzák még ma is; nem pusztán egy ókeresztény hagyomány az, hogy tudunk arról, hogy vértanúi vannak a kereszténységnek, ha nem is olyan nagy hírű szentek, mint voltak egykor, de a mai napig is hétköznapi emberek az életüket áldozzák a keresztény hitükért, vallásos meggyőződésükért. E szempontból talán a legfontosabb a világpolitika szempontjából a vallásszabadság biztosítása, hogy mindenki, mindenhol megvallhassa a hitét, és azt szabadon gyakorolhassa is.

Azért, hogy a keresztényekkel szembeni fellépéseket valamelyest vissza tudjuk szorítani, a magyar EU-elnökség is több lépést tett. Először is 2011 januárjában, az Európai Parlament plenáris ülésén miniszterelnök úr kezdeményezte az EU fokozott fellépését a keresztényüldözésekkel szemben, és azt kérte, hogy ilyesfajta határozott állásfoglalást alakítson ki az Európai Parlament. Erre utalt képviselő úr is.

Ezen túlmenően az Unió soros elnökeként, meglepő módon a franciákkal, a lengyelekkel és az olaszokkal közösen kértük Lady Ashtont, az EU külpolitikai főképviselőjét, hogy a január végi brüsszeli tanácsülésükre tűzzék napirendre ezt a kérdést. Ugyanis az Európai Unió nem maradhat közömbös például azokkal az atrocitásokkal szemben, amelyek 2010 szilveszterén Egyiptomban és más afrikai országokban, ázsiai országokban történtek. Az Európai Uniónak egyértelművé kell tennie, hogy ez elfogadhatatlan az ő számára, és ezt ki is kell hogy nyilvánítsa.

Magyarország külön is igyekezett tenni szimbolikusan is ezen a téren, amikor a kopt egyházfőt elhívta mind miniszterelnök úr az egyiptomi látogatása során, illetőleg Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr. Talán mindannyian értesültek a híradásokból is, itt is járt a kopt pápa, és templomot is szenteltek itt Budapesten, Magyarországon. Ez egyfajta kiállás is a kopt keresztények mellett, hiszen Magyarországon nem túl nagy a számuk, de ettől függetlenül ők egyfajta jelképei annak, hogy a keleti világban a keresztényeknek milyen nehéz sorsuk van, és hogyan kell nap mint nap megküzdeniük. Sokszor ezek az ellentétek egyáltalán nem vallási alapúak, sokszor gazdasági alapúak, a rosszabb sorsúak így próbálnak valamiért a jobb sorsúakon bosszút állni, hiszen Egyiptomban, mondjuk, a koptok a tehetősebbek közé tartoznak, és a társadalmi feszültségeket vezetik le ilyesfajta vallási köntösben.

De ettől függetlenül Magyarországnak akkor is, amikor nem az EU soros elnöke, fel kell hívnia a figyelmet azokra az eseményekre, amelyeket képviselő úr is mondott, hogy a világnak hány részén történnek ilyen atrocitások, és túl azon, hogy míg Magyarországon mindenki számára biztosítjuk a szabad vallásgyakorlást, a viszonosság alapján, a kölcsönösség alapján ezt minden más országtól is meg kell hogy követeljük.

Amikor mi azt mondjuk, hogy Magyarország egy demokratikus jogállam, amikor hitet teszünk a legalapvetőbb szabadságértékek mellett, akkor azt nem csak Magyarországon kell hogy megtegyük. Nemcsak arra van küldetésünk nekünk, demokratáknak, hogy itt védjük meg az emberek alapvető jogait, hanem a világ minden más részén, főleg keresztény emberként. Szerencsére ez egy olyan Országgyűlés, úgy gondolom, amelyben talán az egyik legtöbb vallását komolyan vevő és gyakorló képviselő ül itt a parlamentben, nagyon sok frakcióban a parlamenten belül. Úgy gondolom, hogy ha így, keresztény felebaráti szeretettel is tekintünk a világ más országaira, különösen nagy feladatunk, hogy kiálljunk azokért az emberekért, akik ott hitük, vallási meggyőződésük miatt üldöztetést szenvednek.

Úgy gondolom, hogy ebben a ciklusban is ez nemcsak a mi tárcánknak, nemcsak a külügyi tárcának, de minden magyar politikusnak felelőssége, bárhol is jár a világon. Fel kell hívnunk a figyelmet minden ilyenre, és ahol lehet, össze kell fognunk más országokkal, hogy megakadályozzuk ezeket az embertelen intézkedéseket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-21      Ülésnap adatai