Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel mindkét előterjesztéshez módosító javaslatok érkeztek, ezért a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/1380. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Répássy Róbert közigazgatási és igazságügyi államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem fog az előterjesztésem 25 percig tartani, hiszen a törvényjavaslat terjedelme nem indokolja ezt.

Tisztelt Elnök Úr! Talán közismert, hogy az 1989. évi Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások a jogállami alkotmánymódosítás kidolgozása során az ügyészség alkotmányjogi helyzetéről való döntést nyitva hagyták, azt a Magyar Köztársaság végleges alkotmányának előkészítőire bízták. Az új alkotmány elfogadása hiányában azonban máig fennmaradt az a sajátos helyzet, hogy bár az ügyészség a kormánytól érdemben függetlenül működik, a legfőbb ügyész megválasztása és az ügyészségre vonatkozó törvények elfogadása egyszerű többséghez kötött maradt. Így valójában a kormánytöbbség választ legfőbb ügyészt és fogadja el az ügyészség jogállását meghatározó törvényeket, továbbá fennmaradt a legfőbb ügyész interpellálhatósága is. Ezek az alkotmányjogi feltételek mindenképpen a független működés korlátaiként érvényesülnek.

Az elmúlt évek történései azonban bebizonyították, hogy a hazai közéleti viszonyok között helyesebb, alkotmányjogi szempontból megnyugtatóbb, ha az ügyészség nemcsak megőrzi a független helyzetét, hanem azt megerősítjük. Ezért az alkotmány módosításáról szóló T/1247. számú törvényjavaslat kétharmados többséghez köti a legfőbb ügyész megválasztását, és az ügyészségről, valamint az ügyészek szolgálati viszonyáról szóló törvények elfogadását, továbbá megszünteti a legfőbb ügyész interpellálhatóságát is.

Ugyanezen cél vezeti a kormányt a most tárgyalt törvényjavaslat benyújtása során is. Az ügyészség függetlenségének lényegi eleme, hogy a legfőbb ügyész megbízatása hat évre szól, így a megbízatási ideje eltér a parlamenti ciklusoktól. A javaslat a legfőbb ügyész megbízatási idejének hatról kilenc évre történő emelésével tovább erősíti az ügyészség függetlenségét, hiszen ezáltal jóval ritkábban fordul elő, hogy az Országgyűlés a legfőbb ügyész személyének meghatározásával az ügyészség működésére hatással lehet.

Az ügyészség, mint azt az Alkotmánybíróság is kimondta, nem politikai jellegű alkotmányos intézmény, a legfőbb ügyész nem tartozik politikai felelősséggel az Országgyűlésnek. E politikától független alkotmányos funkcióját erősíti meg a megbízatási idő meghosszabbítása, ami egyben az ügyészség stabilabb, kiszámíthatóbb működéséhez is hozzájárul.

Lényeges eleme a javaslatnak az az új követelmény is, amely egyébként az ügyészi szervezet régi igénye, hogy a legfőbb ügyészt az ügyészek közül kell kiválasztani. Ez az új feltétel két célt is szolgál, egyrészt tovább erősíti az ügyészség politikától való függetlenségét, másrészt a legfőbb ügyész szakmai alkalmassága szempontjából is meghatározó követelmény; biztosítja, hogy olyan személy legyen a legfőbb ügyész, aki nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is ismeri az ügyészi feladatokat, az ügyészség működését.

(A jegyzői székben dr. Lenhardt Balázst
Göndör István váltja fel.)

Ugyancsak az ügyészség stabil és kiszámítható működését szolgálják a javaslatnak azon rendelkezései, amelyek arra az esetre vonatkoznak, ha a legfőbb ügyész megbízatásának megszűnése esetén nem kerül sor időben új legfőbb ügyész megválasztására. Az elmúlt években előállt hasonló helyzetek világossá tették, hogy nem szabad egy ilyen fontos, hierarchikus irányítási, vezetési rendszerű alkotmányos jogvédő intézményt hosszabb időre teljes jogkörű vezető nélkül hagyni. Ezért a javaslat úgy rendelkezik, hogy ha a legfőbb ügyész megbízatása a megbízatási idő letelte vagy a 70. életév betöltése miatt szűnt meg, a legfőbb ügyészi jogköröket mindaddig gyakorolja, amíg az újonnan megválasztott legfőbb ügyész hivatalba nem lép. Ezzel az ügyészség vezetésének folytonossága nem szenved csorbát, és a szervezet maradéktalanul elláthatja az alkotmányos feladatait. Lényeges, hogy csak az említett két megbízatásmegszűnési esetre vonatkozik ez a rendelkezés, mert a többi megszűnési ok esetén az ügyek továbbvitele vagy nem várható el a volt legfőbb ügyésztől, vagy azt a megszűnési ok jellege kizárja.

(14.10)

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat végül megszünteti azt a 2004-ben elfogadott megoldást, hogy az ügyész a 70. életéve betöltése előtt csak akkor helyezhető nyugállományba, ha azzal ő is egyetért. Bebizonyosodott ugyanis, hogy ez a rendelkezés bármilyen méltányosnak is tűnik, valójában inkább hátrányos mind az ügyész, mind az ügyészi szervezet szempontjából. A konkrét tapasztalatok szerint ez a rendelkezés éppen azon ügyészek visszavonulását nem segíti elő, akik egészségi állapotuk vagy más hasonló ok miatt már nem tudják az ügyészi hivatáshoz méltó, magas szintű munkát végezni, ám felmentésükhöz, érthető okokból, nem járulnak hozzá. Így ma kizárólag az alkalmatlanság szakértői bizonyítása esetén lehet az ügyészt felmenteni, és ez a procedúra már csak az elnevezésében is megalázó. Ezért a javaslat az eredeti törvényszöveg megoldásához tér vissza, amelyet 1997-ben terjesztett elő az akkori kormány, és amelynek lényege, hogy az öregségi nyugdíjra jogosult ügyészt a legfőbb ügyész felmentheti.

A javaslat azonban a 65. életév betöltését jelöli meg feltételként, így nem az 1997-ben elfogadott törvényszöveg szerinti általános öregségi nyugdíjkorhatártól, hanem jóval később nyílik meg a felmentés lehetősége. Ugyanakkor a javaslat nem érinti azt a lehetőséget, hogy az ügyész maga kérje a nyugdíjazását, ha annak feltételei fennállnak. A javasolt szabályozás tehát egy létező problémára ad megoldást, és ennek érdekében visszalép a 2004. évben elfogadott túlzó és a szándékolt célon túlmutató következményekkel járó szabályozástól.

Tisztelt Országgyűlés! Mindannyiunk közös érdeke a Magyar Köztársaság alkotmányos intézményrendszerének megszilárdítása. Kérem ezért, hogy támogassák az ügyészség alkotmányos helyzetének megerősítését szolgáló alkotmánymódosításhoz kapcsolódó jelen törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Az alkotmányügyi bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először a bizottság előadója kap szót, 5 perces időkeretben, majd a kisebbségi véleményt ismerteti két képviselő, mindösszesen 5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Kerényi János képviselő úrnak, az alkotmányügyi bizottság előadójának.

DR. KERÉNYI JÁNOS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az alkotmány- és igazságügyi bizottság hétfőn, 25-én megtárgyalta a T/1380. számon előterjesztett törvényjavaslatot. A javaslat két lényegi pontja van, az egyik, hogy 6 évről 9 évre emelné a legfőbb ügyész megbízatási idejét, és a megbízatás meghosszabbítása annak érdekében javasolt, hogy az ügyészségnek az Alkotmánybíróság által hangsúlyozott függetlensége még inkább kifejezést nyerjen.

Érdemi vita a bizottsági ülésen tulajdonképpen nem alakult ki. Az ellenzéki képviselők egyértelműen nem támogatják a javaslatot, viszont a bizottság kormánypárti tagjai 19 igen szavazattal elfogadásra javasolták a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Ipkovich György képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

DR. IPKOVICH GYÖRGY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság kisebbségi véleménye nem támogatja a törvényjavaslat jelenlegi tárgyalását. Álláspontunk szerint az alkotmányozási folyamat egészében kellene áttekinteni az ügyészi helyzetet, nem pedig úgy, hogy bizonyos intézményeket kiragadva, külön úgynevezett előalkotmányozást folytassunk le.

A mostani javaslat egyértelműsíti, hogy nem a kormány alá, hanem az Országgyűlés alá kívánja rendelni az ügyészséget. Úgy gondoljuk, hogy ez persze eldönthető, de a feladatok, a funkciók részletes vizsgálata és megállapítása után, ezért nem támogatjuk a mostani tárgyalást.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A másik kisebbségi véleményt Gyüre Csaba képviselő úr mondja el, Jobbik.

DR. GYÜRE CSABA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője. Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megfogalmazódott a Jobbik Magyarországért Mozgalom részéről is a kisebbségi vélemény. Az ügyészségi szolgálati viszonyról szóló törvénymódosító javaslatnak gyakorlatilag semelyik részével nem értünk egyet. Majd részletesen el fogom mondani a későbbiek során, hogy miért nem.

A 9 évet mindenképpen eltúlzottnak tartjuk, illetve éppen ellenkező hatást vált ki, mint amit itt Répássy államtitkár úr elmondott. Nem a demokráciát erősíti, hanem éppen a demokráciával szembeni hatalmas pofont ad, és ezt majd részletesen kifejtjük, hogy miért. Ugyanígy nem tartjuk indokoltnak azt sem, hogy a legfőbb ügyész saját maga dönthesse el azt, hogy ki az, akit nyugdíjaz 65 éves korában, ki az, aki 70 éves koráig maradhat. Ez olyan előnytelenségeket fog hozni a jövőben az ügyészségi testületen belül, ami szerintem megengedhetetlenek ebben a testületben.

Összességében tehát a törvényjavaslatot a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciója egyáltalán nem támogatja. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A foglalkoztatási bizottság előadója Kontur Pál képviselő úr. Képviselő úr, öné a szó.

KONTUR PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság a 2010. október 25-ei ülésén megtárgyalta az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló '94. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, T/1380. szám alatt.

Az 1989. évi jogállami alkotmányozás az ügyészség helyzetét változatlanul hagyta. A törvénymódosítás szándéka az ügyészség alkotmányjogi helyzetének megszilárdítása. Ennek érdekében a javaslat a legfőbb ügyész megbízatási idejét jelentősen meghosszabbítja: az alkotmánybírákéhoz hasonlóan 9 évre emeli a korábbi 6 évről, annak érdekében, hogy az ügyészségnek az Alkotmánybíróság által hangsúlyozott függetlensége még inkább hangsúlyt kapjon.

A politikai függetlenséget célozza továbbá azon javaslat, amely szerint legfőbb ügyész csak a politikai felelősséget nem viselő, jogalkalmazói tapasztalattal rendelkező ügyészek közül, úgymond hivatáson belülről legyen választható.

A javaslat továbbá tartalmazza, hogy a legfőbb ügyész a jövőben ne legyen interpellálható, ne kerülhessen politikai csatározások kereszttüzébe, ezzel is védve a független ügyészi intézmény tekintélyét. Természetesen a kérdésfeltevés lehetősége továbbra is megmarad.

Az elmúlt években sajnos volt rá tapasztalat, hogy az ügyészség folyamatos alkotmányos feladatainak ellátása problémákba ütközött. Elfogadhatatlan helyzet, ha a legfőbb ügyész megbízatása megszűnik, és nem kerül sor időben új legfőbb ügyész megválasztására. Ennek kiküszöbölésére a törvényjavaslat megfogalmazza, hogy a megbízatási idő lejárta után, illetve a 70. életév betöltése után a legfőbb ügyész a jogköreit addig gyakorolja, amíg az új legfőbb ügyész hivatalba nem lép.

A törvényjavaslat továbbá segíti a magas életkort betöltő ügyészek méltó visszavonulásának módjait, lehetőségeit.

A törvényjavaslatot a 18 fős foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 17 fő részvételével, 12 igen szavazattal, 2 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett támogatta.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kétperces hozzászólásokra nem lesz lehetőség.

Elsőként megadom a szót Varga István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VARGA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mielőbb ebbe a rendkívül izgalmas, de nem nagyon nagy hosszúságú törvényjavaslatba belemennék, engedjék meg, hogy a mai nappal kapcsolatosan mindannyian megemlékezzünk a nagy nyelvújítóról, a mai napon született Kazinczy Ferencről, ami, azt hiszem, hogy e vérzivataros időkben most megtöri egy kicsit ezt a feszültséget, ami itt kitapintható az Országgyűlésben.

Ehhez kapcsolódóan legyen szabad arra is hivatkoznom, az expozéból már világosan kitűnt mindannyiunk számára, hogy a nemzeti együttműködés kormánya egy egyértelmű és kitapintható, az ügyészség alkotmányos helyzetét meghatározó alkotmánymódosítást terjesztett elő, amellyel kapcsolatosan itt vehemens vita támadt a patkó mindkét oldalán. De azt hiszem, hogy ez a vita ezen módosítással most már egyértelműen eldőlt.

(14.20)

Elmondtam a múltkori vezérszónoklatban, hogy az én személyes véleményem mint gyakorló jogásznak természetesen nem változott, én változatlanul a kormány alá rendelt ügyészséget támogatnám, de fegyelmezett kormánypárti képviselőként és a nemzeti együttműködés kormányának támogatójaként tudomásul vettem, hogy ez az ízlésbeli döntés eldőlt. Tulajdonképpen az alkotmánymódosítással nem az európai többségi gyakorlatot követjük, hanem azt a gyakorlatot, amely Európában kisebbségben van: a magyar ügyészség teljesen önálló - és hadd vitatkozzak az egyik szocialista képviselő imént elmondott szavaival -, nem az Országgyűlésnek alárendelt, ahogy elmondtam korábban is, ha jelen pillanatban nem is önálló hatalmi ágként, de egy teljesen önálló, független szervezetként végzi a munkáját, és csak a törvénynek van alárendelve.

Ezzel kapcsolatosan valószínű, hogy az előterjesztőnek is volt valamilyen déj vu érzése, amikor ezt a modellt választotta a mai nap ismeretében, hiszen, azt gondolom, a jelenlegi legfőbb ügyész urat nem lehet sem kormánypárti, sem ellenzéki szerepben feltüntetni és vádolni, és ő levélben fordult az alkotmány-előkészítő bizottsághoz, illetve Salamon Lászlóhoz - most Kovács Péter (sic!) úrra gondolok -, és abban világosan leírta, hogy mi az álláspontja az ügyészségnek és a Legfőbb Ügyészségnek ezzel kapcsolatosan. Ez a szakmai álláspont teljesen megegyezik a kormány előterjesztésével, és azt hiszem, ha a jelenlegi legfőbb ügyész szakmai álláspontja megegyezik a kormány előterjesztésével, akkor semmilyen politikai hátsó szándék nem lehet egyik oldalról sem, ezt a modellt választottuk, ezt a modellt választotta a kormány, és ebben a politikai helyzetben pedig még inkább mondhatjuk azt, hogy a teljesen független, minden politikai befolyástól mentes ügyészség lesz az, amely a bűnüldöző feladatot el fogja látni.

Gyakorló ügyvédként azért változatlanul az az ezzel kapcsolatos álláspontom, és akik gyakorló jogászok, azok talán ezt megerősítik, hogy mind az ügyészségen, mind a bíróságon belül kezdett kialakulni egy úgynevezett bürokratikus szemlélet, ezt szeretném nyomatékosan hangsúlyozni. Aki bírósági tárgyalásokra jár vagy vádhatósághoz jár büntetőügyekben, az tudja, hogy miről beszélek, de meg is világíthatom. Tehát az a bürokratikus szemlélet kezdett kialakulni - hiszen mind az ügyészi szervezet, mind a bírói szervezet teljes egészében független, csak a törvénynek van alárendelve, még a munkaidő-beosztás sincs meghatározva, nem az ügyészségre, hanem elsősorban a bíróságra gondolok -, hogy a bírói függetlenségre hivatkoznak. A bírói függetlenségre hivatkozással, vagy ahogy Babits Mihály mondotta, az elefántcsonttoronyba bújva lehet hivatkozni bizonyos ügyekben arra, hogy bizonyos alapelveknek nincs jelentősége, csak annak van jelentősége, hogy én, aki ezt az ügyet eldöntöm, úgy döntöm el, ahogy én óhajtom. És ha esetleg ezzel kapcsolatban szakmai, igazságossági vagy alapelvi viták felmerülnek a jogalkalmazó részéről, akkor megvonják a vállukat, és azt mondják, hogy ne szóljunk ebbe bele, ne kritizáljuk az ügyészséget, ne kritizáljuk a bíróságot, ehhez nincs jogunk, mert a bíróság és az ügyészség teljes egészében független. Biztos vagyok abban, hogy az új, felnövekvő generációt, a fiatal ügyészi és fiatal bírói kart nem fogja ez a veszély fenyegetni, de azért nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy ennek a veszélye változatlanul megvan, és ez a függetlenség, ez a mindentől való függetlenség nehogy aztán a törvényesség esetleges megsértéséhez vezessen, ezt nyomatékosan szeretném hangsúlyozni. Akik gyakorló jogászok, azok tudják, hogy most mire gondolok. Nem lehet alapelveket semmibe venni és figyelmen kívül hagyni.

Mielőtt a törvényjavaslatra rátérnék, azért a most elhangzott vitával kapcsolatosan én is hadd osszam meg önökkel a véleményemet a tegnapi, Alkotmánybírósággal kapcsolatos döntésről is.

Egyrészt, azt hiszem, kétféleképpen olvastuk az Alkotmánybíróság döntését: a kormánypárti képviselők is másként látják az Alkotmánybíróság döntésének lényegét, és a másik oldalon is másképp látják, mindenki a saját politikai szemszögén és górcsövén keresztül nézi ezt a dolgot, mindenkinek szíve joga egyébként, hogy hogyan interpretálja. Egyetlenegy azonban, azt hiszem, biztos és egyértelmű: itt két alapelvről van szó, a jogbiztonságról és az igazságosságról. A jogbiztonság és az igazságosság a két legfontosabb alapelvünk. Az Alkotmánybíróság ez alatt a húsz esztendő alatt, a rendszerváltozás eddigi húsz esztendeje alatt számos döntést hozott, valóban a Bokros-csomagtól kezdve pró és kontra, ilyen és olyan döntéseket, és mindig, minden alkotmánybírósági döntésben benne volt ennek a két alapelvnek a vetélkedése: a jogbiztonságnak és az igazságosságnak - és nemegyszer, képviselőtársaim, nemegyszer sérült az igazságosság elve.

Én nem voltam még akkor országgyűlési képviselő, de biztosan emlékeznek a Zétényi-Takács-féle törvényjavaslatra, bizonyára mindenki emlékszik arra, hogy ott két alapelv - amelyeket említettem - ütközött, és végül is a jogbiztonság, a kiszámíthatóság mellett tört lándzsát az Alkotmánybíróság, és az igazságosság szenvedett vereséget. A mai napig az igazságosság szenvedett vereséget, és lehet, hogy ennek a húsz esztendőnek az összes baja-gondja és döntései ebben a döntésben benne vannak. Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni: tiszteletben tartom az Alkotmánybíróságot, mint jogász mindig is tiszteletben tartottam, tisztelem az Alkotmánybíróság akkori elnökét, Sólyom Lászlót, aki egyébként egy zseniális jogász, és egy kiváló köztársasági elnök volt. De voltak olyan döntések, amelyekkel kapcsolatosan lehet vitatkozni. Például ez volt az az alapvető, a Zétényi-Takács-féle törvényjavaslatnak az elgáncsolása az Alkotmánybíróság részéről, amelynek nemcsak a politikai, hanem az erkölcsi hatásai a mai napig érződnek ebben az országban, itt, ebben a teremben is.

Akkor el is jutunk az alapvető kérdéshez, és számomra, higgyék el, ez most már elsősorban csak erkölcsi kérdés: tudjuk-e ebben a teremben, bal és jobb oldalon, hogy mi az igazságos és mi az igazságtalan, mi a fekete és mi a fehér, ki a hazafi és ki a hazaáruló. Én azt hiszem, hogy ez alatt a húsz esztendő alatt is összekeveredtek a dolgok, és a probléma az, hogy az erkölcs és az erkölcstelen, a hazafi és a hazaáruló még mindig keveredik. Ebből következik minden gondja-baja ennek a húsz esztendőnek és ennek a parlamentnek is, ezen vitatkozunk itt most hosszú ideje, meg fogunk is vitatkozni. Én csak arra szeretnék a másik oldalnak, a baloldalnak rámutatni, hogy valóban az erkölcsi alapot azért végig kellene nézni ennél a húsz esztendőnél, hogy kinek van erkölcsi alapja arra, hogy hazafiságról vitatkozzon, mert ugye, azt senki nem gondolhatja talán komolyan, hogy a D-209-es ügynök, akit miniszterelnökké választottak, valóban hazafiként védte az imperializmustól és a KGST-től az országot, ezt biztos nem gondolja senki komolyan. Én itt a parlamentben ifjú képviselőként 1994-ben elmondtam a Horn Gyula miniszterelnökkel kapcsolatos hozzászólásomat, és most is, még egyszer megismétlem, mert biztos emlékeznek, hogy megjelent a Magyar Közlönyben Horn Gyula miniszterelnök úrról és Csehák Juditról is, hogy átvilágító bírók sötétnek találták, és nem tölthetnek be közéleti szerepet, mire a miniszterelnök úr azt mondta, hogy na és?, meg jó néhányan még ezt mondták: kérem szépen, ez volt a jogállamiság halála! Ez volt az, mert ha a miniszterelnök azt mondta, hogy ennek nincs jelentősége, akkor egy egyszerű állampolgártól hogyan várunk jogkövető magatartást? És nem bántom, gyógyulást kívánok Horn Gyulának, de akkor azt mondtam a miniszterelnök úrnak, hogy ön nemhogy a miniszterelnöke nem lehetne ennek az országnak, ennek a Háznak a küszöbét nem léphetné át, tekintettel arra, hogy ez a döntés megszületett. Azt hiszem, ez az a morális kérdés, ami itt feszül most bennünk, és itt feszül ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan is.

Végül, ezzel kapcsolatban egy nagyon fontos kérdés: megszólíttattam itt az alkotmánymódosítással kapcsolatosan is, és azt az ostobaságot vetették fel, aztán hallom most már a médiában mindenütt, hogy én a jelenlegi miniszterelnököt, Orbán Viktort II. Andráshoz hasonlítottam. Ez egy marhaság, már elnézést kérek, több szempontból is, meg aki ezt mondja, az nem ismeri a magyar történelmet. Én azt mondtam, hogy amikor Orbán Viktor letette az esküt, pontosan azon a napon, május 29-én Székesfehérváron megkoronázták II. Andrást, akinek a nevéhez fűződik az Aranybulla. Hogy az Aranybullát sokan nem ismerik és nem tudják, ezt nagyon sajnálom, de akkor aki nem tudja, annak mondom, hogy három Aranybulla volt: 1222-ben, 1231-ben, ami II. András nevéhez fűződött, és utána volt még egy Aranybulla 1267-ben, amely az ő fiához, IV. Bélához fűződött. És itt jön a történelmi párhuzam, tehát semmiképpen nem hasonlítottam a jelenlegi miniszterelnökünket II. Andráshoz, különös tekintettel arra, hogy II. Andrásnak az Aranybullán kívül voltak sötét pillanatai is a magyar történelemben, de ha már kapcsolódik hozzá, és jön a harmadik Aranybulla, akkor én most azt tudom önöknek mondani, és mondom a szocialista képviselőknek is, hogy tulajdonképpen akkor nem is II. András az ethosz ebben a dologban, hanem IV. Béla, a második honalapító. És ha tudjuk, és tudják a képviselőtársaim, hogy miért volt IV. Béla a második honalapító, és mi történt a tatárjárás következtében, akkor, azt gondolom, az, ami itt történt az elmúlt nyolc esztendőben, valóban olyan, mint a tatárjárás, amit a baloldali képviselőtársaim követtek el (Derültség.), tehát Orbán Viktornak IV. Bélához hasonló, komoly történelmi szerepet kell betölteni mind az új alkotmány létrehozásában, mind pedig a romok eltakarításában. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Januárban koronázás!)

(14.30)

Na most, ami a lényeget és a mondandóm lényegét illeti a nagyon rövid törvényjavaslattal kapcsolatosan: mindenütt, minden okos és kevésbé okos politológustól, elemzőtől a Világgazdaságban, a HVG-ben és mindenféle fórumon olyan szalagcímek jelentek meg - biztosan olvasta az előterjesztő is és tudja - hogy a főügyész, a legfőbb ügyész most már nem 6, hanem 9 évre lesz bebetonozva. A másik pedig az - megint déj vu -, hogy tudni vélik sokan, kit fogunk majd megválasztani a legfőbb ügyésznek.

Ezzel kapcsolatosan szabadjon arra hivatkoznom, hogy senki nem tudja szerintem, hogy kit fogunk megválasztani. Annak már örülök, hogy most már két név is elhangzott - bár mondjuk, az Ernőt, tehát a keresztneveket nem kéne összekavarni még a legnagyobb példányszámú napilapban sem, de mondjuk, hagyjuk -, tehát két jelölt van ebben a pillanatban.

Azt hiszem, hogy nem személyhez kötött ez a döntés. Nyilvánvaló, hogy majd az Országgyűlés - helyesen - kétharmados többséggel fogja megválasztani, és valóban azért 9 esztendőre, kedves képviselőtársaim - ezt mindenki tudja, szakmai érvet nem lehet ezzel szembehelyezni -, mert azt a modellt választottuk az alkotmánymódosítással, hogy az ügyészség teljes egészében független, törvénynek van csak alárendelve. Nagyon helyesen most már az Alkotmánybíróság döntése értelmében - mert nem is lehet más döntés - nem interpellálható most már a legfőbb ügyész, csak kérdés tehető fel, és a megválasztott legfőbb ügyész lesz a vádhatóság és a törvényesség képviselője.

Ezzel kapcsolatosan legyen szabad arra is hivatkozni, hogy benyújtottam egy módosító indítványt. A legfőbb ügyész is ember, a legfőbb ügyésznek kell hogy legyen helyettese, és ha a legfőbb ügyésznek van helyettese, akkor az ezzel kapcsolatos indítványom az, hogy az ő megválasztását is valamilyen módon szabályozni kellene. Nyilvánvaló, hogy ez a módosító indítvány, amit benyújtottam, lehetőséget ad arra, hogy szintén határozatlan időre legyen kinevezve.

Alapvetően szakmai kérdés, erről is lehet ugyan vitatkozni, de azt hiszem, hogy szakmai érveket nem nagyon lehet ellene felhozni, hogy az ügyészek közül lesz majd a legfőbb ügyész. Ennek azért van, kedves képviselőtársaim, jelentősége, mert bár lehet a labancból kuruc vagy a kurucból labanc, de én magam, aki harminc éve gyakorló ügyvéd vagyok, nehezen tudnám elképzelni, én kurucnak tartom magam, hogy labanc legyek, tehát ügyész legyek. Egészen másképp látom a dolgokat, mint egy ügyész. Ez egészen más világ. Egy porosz rendszernek, egy alá- és fölérendeltségi viszonyban lévő, hierarchikus szervezetben lévő ügyész egészen másképp látja a világot, mint mondjuk én, aki szabadon megyek jobbra-balra, és nyilván másképp látom a helyzetet. A szakvizsga ugyan egységes, azt hiszem, ezt államtitkár úr és mindenki megerősíti, de nagyon helyes az a döntés, hogy a szakmán belülről, tehát nem mondhatják az ellenzéki képviselőtársaim, hogy politikai komisszárok közül kerül majd a legfőbb ügyész megválasztásra, hanem szakmai érvek alapján.

És végül, de nem utolsósorban, azt gondolom, hogy az alkotmány módosításával és az ügyészség helyzetének most már egyértelmű és világos szabályozásával ez a most benyújtott törvényjavaslat minden tekintetben kiállja az idő próbáját. A gyakorlat fogja természetesen eldönteni és majd a mi választásunk, a kétharmados többség fogja azt eldönteni, hogy hogyan és milyen módon fog majd működni a megválasztott legfőbb ügyész és hogyan fog működni az ügyészség.

Végül, de nem utolsósorban az az álláspontom, hogy ezt a részben álvitát - hogy mi legyen az ügyészséggel és milyen legyen az ügyészség alkotmányos helyzete -, valóban most már e döntéssel be kéne fejezni, és azt is érzem, hogy az az álláspont alakult ki a többségi vélemény alapján, hogy az új alkotmánymódosításban is ez a modell lesz az üdvözítő, és ez a modell, tehát a teljesen független ügyészség fogja majd a későbbiekben is a törvényességet, illetve a vádhatóságot képviselni. Ehhez kérem képviselőtársaim támogatását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Egy hang a Fidesz padsoraiból: Éljen!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Érdeklődve hallgattam Varga képviselőtársam felszólalását, főleg két okfejtését. Az egyik, amit az igazságosságról és a jogbiztonságról, illetve ezek szembeállításáról mondott. Őszintén szólva az a véleményem alakult ki, és azt gondolom, nem alap nélkül, hogy képviselőtársam a sztálini alkotmányt sírja vissza (Egy hang a Jobbik soraiból: Az van hatályban!) vagy a sztálini jogrendszert sírja vissza.

Ott volt ugyanis egy olyan fogalom, ami úgy szólt, hogy társadalomra veszélyesség. Ma már mást jelent ez a büntető törvénykönyvben, és akkor is mást jelentett. Akkor azt jelentette, hogy ha valami nem ütközik a büntető törvénykönyvbe, tehát nem bűncselekmény, de a társadalmat képviselő népbíró úgy érzi, hogy ez mégis az igazságosság eszméjébe ütközik, és ezért a társadalomra veszélyes, akkor elítélték az illetőt akkor is, ha egyébként az nem volt bűncselekménynek nyilvánítva.

Képviselőtársam, ön erről beszél! És ez valami elképesztő! Úgy gondolom, hogy amikor valaki elkezdi a jogszabályokat relativizálni és felülbírálni az igazságosság nevében, az mindent, csak nem jogállami időket idéz. Ezt ajánlom figyelmébe.

Másrészt elég érdekes okfejtés - és aztán rátérnék én is a konkrét törvényjavaslatra -, amit elmondott az ügyvédekkel és az ügyészekkel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy a szakmán belül általánosan elfogadott - és egyébként ezzel így vannak az ügyészek is, így vannak a bírák és az ügyvédek is -, hogy ezek a szakmák átjárhatóak. Az ügyvéd nem kuruc, az ügyész nem labanc. Az egyik nem jó, a másik meg nem rossz. Mindketten ugyanazt szolgálják, az igazságosságot szolgálják. Az igazságszolgáltatást szolgálják, az igazságszolgáltatás részei, más-más szerepkörben. Az tehát, hogy valaki ügyvédből bíróvá válik vagy ügyvédből ügyésszé válik, természetes folyamat, sőt sok ügyészből lesz bíró. Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársam, hogy elég furcsán értelmezi a saját szakmáját akkor, ha ez a véleménye.

Rátérve a javaslatra - és hadd egészítsem ki, illetve hadd folytassam azt a gondolatmenetet, amit Varga képviselőtársam megkezdett, hogy valóban, a keresztneveket nem kéne keverni. Képviselőtársamnak is ajánlom ezt figyelmébe, ugyanis a legfőbb ügyész urat nem Kovács Péternek, hanem Kovács Tamásnak hívják.

És hogy tőle származnak azok a javaslatok, amelyek előttünk fekszenek? Igen, formálisan valóban Kovács Tamás legfőbb ügyész úrtól származnak. De ha elolvasta figyelmesen az előterjesztést, képviselőtársam, akkor Kovács Tamás legfőbb ügyész úr kifejti azt is, hogy ezeket a megállapításokat nem ő teszi, hanem Polt Péter volt legfőbb ügyész úr dolgozta ki, aki ennek a témának a szakértője. S hogy, hogy nem - de mondja, ha tévedek! -, éppen Polt Péter az önök pártjának egyik jelöltje. Két név került szóba: Polt Péter és Belovics Ervin. Hogy, hogy nem, ez a javaslat épp Polt Pétertől származik, és nem Kovács Tamástól, ezt maga a legfőbb ügyész úr írja le. Úgyhogy ezzel azért, azt gondolom, ki kell egészíteni azt, amit ön mondott, és egészen más következtetésre fogunk jutni akkor.

Úgy hiszem, hogy amilyen álságos és amilyen pimasz az előttünk fekvő törvényjavaslat, nem gondolom azt, hogy a parlamenti vitában egymással udvariaskodnunk kéne. Ezért nagyon nyíltan és nagyon őszintén, nem célzások megfogalmazásával, hanem egyenesen mondom el önöknek azt, tisztelt előterjesztők és tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy miért nem fogjuk támogatni az előttünk fekvő javaslatot.

Ez az előterjesztés, ahogy egyébként államtitkár úr is utalt rá és Varga képviselőtársam is, kiegészítve a T/1247. számú alkotmánymódosító javaslattal, nem az ügyészi szervezet független alkotmányjogi státusának a megszilárdításáról szól vagy a magas életkort betöltött ügyészek méltó visszavonulásának elősegítéséről, ahogy az az indokolásban írva vagyon. Ez az önök mérhetetlen és vérlázító cinizmusával megfogalmazott hatalomkoncentrációjáról szól, és semmi másról. Arról, hogy megteremtsék annak a jogszabályi hátterét, hogy az ügyészi szervezetet egy-két évtizedre maguk alá gyűrjék. Szépen illik ez a sorba, kedves képviselőtársaim!

Az Országos Választási Bizottság tagjait mandátumuk lejárta előtt elmozdították, ma már csak fideszesek ülnek a testületben, olyanok, akik szükségesnek tartották az önéletrajzukba beírni a kvázi pályázatukkor, hogy egyébként a fiuk Fidesz-tag régóta, évek óta.

(14.40)

Az Alkotmánybíróság tagjainak jelölési szabályozásait megváltoztatták, amivel azt az eredményt értük el, hogy mindkét újonnan megválasztott alkotmánybíró a Fidesz jelöltje lett. A médiát felügyelő testületben egyetlenegy ellenzéki jelöltet sem választottak meg. A saját képviselőtársukat viszont megválasztották az Állami Számvevőszék elnökének. Persze biztos vagyok abban, hogy a hivatalba lépése után ő már tökéletesen független lesz, és mint független ÁSZ-elnök fogja majd a Fidesz-kormány tevékenységét vizsgálni, ebben én teljesen biztos vagyok, de lehet, hogy másoknak van azért kételyük ezzel kapcsolatban. Minden eszközt bevetnek azért, hogy elmozdítsák a jegybankelnököt. Egyébként Simor András részben ezért a kormánynak köszönheti azt, hogy az év jegybankelnöke lett. Komisszárokat neveznek ki az önkormányzatok felügyeletére, de a sort egyébként még lehetne folytatni - most pedig jön az ügyészség. Erről van szó, tisztelt Országgyűlés. Szépen, sorban számolják fel a demokrácia intézményrendszerét, megteremtve ezzel egy autokratikus államrendet, aki pedig ez ellen szól, az ellenség, az nem része az országra kényszerített nemzeti együttműködés rendszerének, azt el kell taposni, s helyébe megbízható, lojális apparátcsikot kell állítani, aki feltétel nélkül szolgálja az önök szeretve tisztelt Orbán Viktorát. Ezt kívánják önök megteremteni az ügyészi szervezeten belül is, ami persze érthető, hiszen miért pont ott lenne másként. Ezt kívánják önök létrehozni a most előttünk fekvő javaslat elfogadásával.

De nézzük - hogy ne általánosságokban beszéljek - a technikáját is, hogy miként kívánják ezt a célt elérni. Volt képviselőtársuk, a köztársasági elnök úr jelölni fogja, ez talán nem túlzó megfogalmazás, az önöknek örömmel elfogadható legfőbbügyész-jelöltet. Önök majd jól megválasztják a kétharmadukkal, egyedül - persze természetesen tudom azt, hogy a fülkeforradalom erre önöket feljogosítja. De mégis, tisztelt képviselőtársaim, ha valami cinizmus, akkor az az, amit Répássy államtitkár úr megfogalmazott ezzel a kétharmaddal kapcsolatban. Valóban az szolgálja majd a legfőbb ügyész státusának a függetlenségét, hogy a Fidesz nem feles többséggel választja meg, hanem a Fidesz majd egyedül kétharmados többséggel választja meg? Ezt ugye önök sem gondolják komolyan? Legalább ne mondják! Persze, megint csak mondom, a fülkeforradalom biztosan ide is egy jó szó lesz.

Másodszor, arra, hogy önök a cikluson túl gondolkodnak, erre hadd mondjam vagy kérdezzem önöket: van valami tervük a parlamenti ciklus meghosszabbítására? Ugyanis a 6 év ugyanúgy túlnyúlik a cikluson, mint a 9, tehát nem érv a 6 helyett a 9 évre. De egészen más az indoka, egészen más a célja annak, hogy önök ezeket a módosításokat indítványozzák. Az új szabályozás alapján a legfőbb ügyész mandátumának lejárta után vagy a 70. életévének betöltése után a legfőbb ügyészi jogköröket az új legfőbb ügyész megbízatása kezdetéig gyakorolja. Az indok, amit a javaslat indokolása is tartalmaz, és az államtitkár úr is elmondott, nagyjából úgy szól, hogy az ügyészség feladatának folyamatos ellátásához fűződő társadalmi érdek indokolja ezt a módosítást. Hát nem, tisztelt Országgyűlés, nem ez indokolja. A valódi indok az, hogy a folyamat végén eljutunk oda, hogy önök a most megválasztott legfőbb ügyészüket akár 20-30 évig hivatalban tudják majd tartani.

Mi történik ugyanis, ha lejár az önök legfőbb ügyészének a 9 éves mandátuma? Amíg önöknek a parlamentben van egyharmados többségük - előfordulhat, lesz olyan, hogy nem lesz, de egyelőre nem így tűnik -, szóval, amíg lesz önöknek egyharmados parlamenti többségük, addig meg fogják akadályozni az új legfőbb ügyész megválasztását, mert az egyharmaddal vagy a több mint egyharmaddal meg lehet akadályozni azt, hogy kétharmaddal válasszunk majd egy új legfőbb ügyészt a 9 éves mandátum lejártakor, addig pedig az önök most megválasztandó legfőbb ügyésze hivatalban marad. Magyarul, egészen addig, ameddig nem jelöl majd az akkori köztársasági elnök egy olyan legfőbb ügyészt, aki az önök szájízének megfelel, és legalább annyira lojális lesz önökhöz, mint amennyire gondolják, hogy ez a most megválasztandó legfőbb ügyész az lesz, addig nem fognak hozzájárulni ennek az embernek a megválasztásához; és az sem lesz probléma, hogy nemcsak a 9 éves mandátum jár le, hanem a 70. életévét is betölti. Lehet, hogy 80 éves koráig lesz hivatalban. És akkor persze visszakérdezhetnék arra, hogyan is van ez, amit az államtitkár úr mondott: már 65 évnél felmerül a probléma, hogy esetleg nem alkalmas az ügyészi feladatkörének az ellátására, de a legfőbb ügyésznél nem probléma, ha esetleg 80-90 éves koráig hivatalban marad, ő biztosan el tudja látni majd megfelelőképpen a hivatalát. Így aztán azt érjük majd el, hogy továbbra is, a 9 év lejártával is az önök szeretve tisztelt vezére mondja majd meg, hogy ki legyen gyanúsított, ki pedig ne.

Végül talán egy párhuzam az ügyészségi törvény és a nemzeti együttműködés rendszere között. A javaslat azt mondja, hogy önök - itt szeretném idézni a pontos szöveget - a magas életkort betöltött ügyészek méltó visszavonulását segítenék elő azzal, hogy a 65. életévét betöltött ügyészt a legfőbb ügyész felmentheti. Azt kell mondanom, ez a javaslat sem erről szól. Az önök célja ezzel nem más, mint hogy a nemzeti együttműködés rendszerét nem tiszta szívvel támogató, az önök iránti lojalitását az elvártnál talán ritkábban kifejező ügyészi vezetőt 5 évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt ki lehessen rúgni, s helyébe valaki olyant lehessen kinevezni, aki megfelelőképpen tud szeretve tisztelni. Persze, ez nemcsak a 65. életévüket betöltött ügyészekre igaz, hanem minden olyan ügyészt, aki már közel jár a 65-höz, bizony befolyásolni fogja valószínűleg, vagy lesz olyan, akit befolyásolni fog az, hogy ott lebeg a feje fölött az a lehetőség, hogy ha nem megfelelőképpen tisztel szeretve, és nem megfelelőképpen áll hozzá a nemzeti együttműködés rendszeréhez, akkor majd a legfőbb ügyész őt el fogja távolítani a pozíciójából. Ez tehát, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az önök ügyészi modellje.

A korábbi, a nem jogállami modelltől csupán annyiban különbözik, hogy cinikus, van benne egy csavar. Távolról olyan, minthogyha az ügyészség és a legfőbb ügyész független lenne. Bólogat Varga képviselőtársam, így van, távolról olyan, de közelről már nem, méghozzá nagyon nem az. Önök pedig, kedves kormánypárti képviselőtársaim, vagy azért támogatják ezt a javaslatot, mert híján vannak a belátásnak, és nem látják át, hogy miről is szól valójában az előttünk fekvő javaslat, együtt az alkotmánymódosító javaslattal. Ekkor talán van, volt értelme a felszólalásomnak, talán megértik önök is, hogy ez így van. Avagy látják, hogy miről van szó, és ennek ellenére támogatják ennek a modellnek a bevezetését. Ez esetben pedig ajánlom képviselőtársaim figyelmébe, hogy az ilyen mentalitású politikai csoportosulásoknak először a népszerűtlen társadalmi csoport az ellensége, azután a saját csoporton belüli kicsit másként gondolkodók, végül pedig a csoporton belüli vetélytársak.

Mielőtt igennel szavaznak erről a javaslatról, javasolom önöknek, hogy gondolják ezt át. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka, Vejkey Imre képviselő úr következik.

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet kapcsán az imént hallott szubjektív vélekedések helyett nézzük meg az objektív tényeket, és először azt, hogy milyen tevékenységet is lát el tulajdonképpen az ügyészség.

Az ügyészség legfajsúlyosabb feladata a büntetőeljárás során a közvádas ügyekben a vád emelése és képviselete a bíróság előtt, azonban bizonyos esetekben az ügyészség polgári perekben is eljár.

(14.50)

A nyomozás alapvetően a rendőrség feladata, azonban bizonyos esetekben maga az ügyészség is nyomoz. Az ügyészség nyomoz például több nagy nyilvánosságot kapott korrupciós bűncselekmény ügyében. Az ügyészség felügyeli a rendőrhatóság és a pénzügyőrség nyomozásait, ennek kapcsán elrendelheti vagy lezárhatja a nyomozást, felülvizsgálhatja a nyomozók intézkedéseit, elbírálja a panaszokat. Az ügyészség felügyeli továbbá a büntetés-végrehajtást is, illetve kezdeményezi büntetőeljárás során kényszerintézkedések elrendelését, amennyiben az szükséges. Az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorol a kormánynál alacsonyabb szintű közigazgatási szervek felett. Óvást emelhet e szervek döntéseivel szemben, illetve kezdeményezheti szabályzataik módosítását.

Mindezekből kifolyólag megállapítható, hogy alkotmányos jogrendünk egyik alappillére az ügyészség. Ezért kiemelt társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy legalább olyan megbecsülése és jelentősége legyen az ügyészséget reprezentáló legfőbb ügyésznek, mint a Legfelsőbb Bíróság elnökének vagy az alkotmánybíráknak vagy akár az ombudsmanoknak. Sajnálatos tényként kell azonban megállapítanunk azt, miszerint a fentiek ellenére napjainkig a legfőbb ügyész az egyetlen olyan igazságszolgáltatói hatalomhoz tartozó fontos poszt, amelyet a parlament egyszerű többséggel választ, ugyanis a Legfelsőbb Bíróság elnökét, az alkotmánybírákat vagy az ombudsmanokat a tisztelt Ház kétharmados többséggel választja. Ezért nyilvánvaló, hogy e tarthatatlan állapoton változtatni kell. Ezt a szükségszerűséget észlelte a kormányzat, amikor a jelen törvényjavaslatát beterjesztette. A kormány által benyújtott módosító javaslat szerint így mind a legfőbb ügyész megválasztásához, mind az ügyészségi törvény módosításához a jövőben kétharmados parlamenti többség szükségeltetne.

Fontos alkotmányossági szempont továbbá az is, miszerint az ügyészség ne maradjon legfőbb ügyész nélkül, ezért a törvénytervezet akként rendelkezik, hogy amennyiben a parlamentben nem lenne meg kétharmados egyetértés az új legfőbb ügyész személyéről, úgy akkor az aktuális legfőbb ügyész addig maradna hivatalában, míg az Országgyűlés meg nem választja utódját. A KIM törvénytervezete továbbá helyesen azt is szabályozni rendeli, hogy a legfőbb ügyészt határozatlan időre kinevezett ügyészek közül lehet csak választani, vagyis nem lehetne külső, szakmán kívüli személyt megválasztani a vádhatóság élére.

További alkotmányossági szempontként érvényesül a törvénytervezetben az, miszerint az alkotmánybírákhoz hasonlóan hat évről kilenc évre emelkedne a legfőbb ügyész megbízatása, hogy ezzel az ügyészség függetlensége még inkább kifejezést nyerjen. Az ügyészség független hatalmát erősíti a KIM módosító törvénytervezete azon aspektusból is, hogy az ügyészség Magyarországon olyan független szerv legyen, amely csak a legfőbb ügyésznek, az Országgyűlésnek már ne tartozzon felelősséggel. Így az Országgyűlés ellenőrzési köréből kikerülne az ügyészség, ami természetszerűen egyidejűleg azt is jelentené, miszerint a parlamenti képviselők nem interpellálhatnák a legfőbb ügyészt.

Megjegyzem, az MSZP politikai gyakorlata elrettentő példaként szolgál arra, hogy miért kell megszüntetni a legfőbb ügyész interpellálhatóságát. A szocialisták ugyanis az elmúlt években saját kormányzási időszakuk alatt is többször támadták az ügyészséget. A legélesebben a szocialisták részéről talán Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök nyilatkozott az MSZP 2009. márciusi kongresszusán, amikor azt mondta, hogy "az állam egyes intézményei, különösen a bíróságok és az ügyészségek bizonyos döntései azt az érzést keltik, hogy a döntéshozók egy része a Fidesz érdekei, kimondott vagy sugallt elvárásai szerint jár el". Álláspontunk szerint ez a nyilatkozat tarthatatlan, ez ásta akkor alá az alkotmányosságot.

Mindezek alapján a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény módosításáról szóló T/1380. számú törvényjavaslatot támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka, Gyüre Csaba képviselő úr következik.

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik Magyarországért Mozgalom nem támogatja az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény benyújtott módosítását ebben a formában, sőt, amint ezt már korábban jeleztem a kisebbségi vélemény megfogalmazásakor, szinte semmilyen tekintetben nem támogatjuk ezt az ugyan nem túl hosszú törvénytervezetet, de gyakorlatilag semelyik pontjával nem tudunk egyetérteni.

Itt már korábbi vezérszónoki felszólalásokban hallottunk tulajdonképpen jogelméleti vitákat arról, hogy hogyan is néz ki Európa-szerte vagy világszerte az ügyészség szervezete, illetve maga az ügyészség, és a legfőbb ügyész kormány alá van-e rendelve, vagy pedig a parlament alá, illetve milyen szerepet tölt be a hazai igazságszolgáltatásban. Erről vitatkozgathatunk, hogy melyik a jobb módszer. Nyilván az első a kormányzat alá rendelt ügyészség. Ennek is megvan a maga előnye, és a másiknak is, amikor azt mondjuk, hogy parlament alá rendelt ügyészség legyen, hiszen ez első látszatra úgy tűnik, hogy sokkal függetlenebb szervezetet fog takarni, hiszen maga a parlament felé lesz felelős, a parlament fogja kinevezni, és tulajdonképpen senkinek nem lenne befolyása az ügyészség szervezetére, a legfőbb ügyész munkájára és az ügyészi szervezet munkájára.

Ez valóban első ránézésre jónak tűnik, és Répássy államtitkár úr is ezt emelte ki, hogy ezért is olyan demokratikus módon akarják ezt megoldani, hogy nem akarják a kormányzat alá rendelni, hiszen így a mindenkori kétharmados többséggel meglesz a megfelelő garancia és biztosíték arra, hogy itt nem kerül senkinek a befolyása alá, mert hát mennyire nem szép az, amikor a kormányzat befolyása alá kerül az ügyészség.

Az egyik megoldás, az egyik modell alapján az ügyészség a parlament alá kerülne, a másik modell alapján a kormányzat alá kerülne. Itt most egy harmadik rendszer lett kitalálva. Azt gondolom, ezt még sehol nem találták fel, egyetlenegy demokratikus jogállamban sem: itt párt alá rendelik az ügyészséget. Hiszen kilenc évig, kilencéves időtartamra ki határozza meg: a jelenlegi kormányzó pártok, azaz a Fidesz-KDNP kilenc évre választ legfőbb ügyészt Magyarországon. Tehát gyakorlatilag itt pártirányítás alá kerül az ügyészség, szemben a korábbi demokratikus modellekkel szemben, és ami a legnagyobb döbbenet, hogy ráadásul kilenc évre. És mivel megszoktuk a Fidesz részéről, a Fidesz-KDNP részéről, hogy amikor években határoznak meg valamit, és módosítanak vagy az alkotmányban, vagy a jogszabályokban, az általában mindig valamilyen személyeket konkrétan szokott érinteni. Nemegyszer találkoztunk már vele, és amikor kiderült, hogy rosszul érinti, akkor meg kellett változtatni ezeket az éveket, és nyilván az emberben a kisördög már megmozdul akkor, hogy vajon miért pont annyi év. Ha az ember elkezd gondolkodni ezzel kapcsolatban, hogy miért is van szükség a kilenc évre, hát nyilván nem ez a szándék vezette a kormánypártokat abban, hogy ezt megfogalmazzák, de azért a kisördög megszólal egy ellenzéki politikusban, hogy vajon nem azért kellett-e ezt a kilenc évet meghatározni, mert most az első évben megválasztjuk a legfőbb ügyészt, majd a parlament demokratikusan, utána négy évig tart a parlament mandátuma, majd utána még több mint öt évig ez a legfőbb ügyész lesz hivatalban, és addig semmilyen büntetőeljárást nem lehet kezdeményezni majd, esetleg politikai módszerrel meg lehet akadályozni büntetőeljárás kezdeményezését, mert az általános büntetőjogi elévülési idő öt év. Hát nyilván az emberben megmozdul a kisördög, ne legyen igazam, és ne ez határozza meg a kilenc évet, de azért nyilván az emberben megmozdul valami, és hajlamosak vagyunk arra, hogy ilyeneket kitaláljunk.

Ha már ezt az 1. §-t nézzük, akkor egyetlenegy dolog van, amivel egyet tudunk érteni, ez a (2) bekezdésben található, amikor is úgy szól a jogszabály, hogy "a határozatlan időre kinevezett ügyészek közül választja a legfőbb ügyészt", ezzel teljesen és maximálisan egyet tudunk érteni, hiszen a szakmai tapasztalat, a szakmai múlt mindenképpen azt támasztja alá, hogy valóban az ügyészi állományból, a határozatlan időre kinevezett ügyészi állományból válasszák ki ezt a legfőbb ügyészt. Tehát van olyan pont, amivel egyet tudunk érteni.

(15.00)

Aztán örömmel hallgattam egyébként a Szocialista Pártnak azt a magas erkölcsi magasságokba vivő szakmai véleményét, amit megfogalmazott az ügyészségről. De akkor, ha már itt tartunk, azért meg kell hogy jegyezzek egy nagyon fontos dolgot. Az ügyészségi szervezeti törvény szerint azt lehetett ügyésznek kinevezni Magyarországon, aki büntetlen előéletű volt, választójoggal rendelkezett, és egyébként a megfelelő jogi egyetemi végzettsége volt, és a külön jogszabályban meghatározott szakvizsgát letette.

Ehhez képest a Bajnai-kormány az egyik utolsó intézkedésével, 2010. január 1-jén életbe lépő szabályával ezen azért némineműleg változtatott, mégpedig egy nagyon fontos tényezőt kivett ebből: a büntetlen előéletet. Tehát 2010. január 1-je óta büntetett előéletűek is lehetnek ügyészek. Ezért hallgattam nagyon furcsán ezt a nagyon-nagyon mélyen erkölcsileg bántó, őket megbántó, demokratikus alapelveket sértő módosítási javaslatokat. Hiszen azért a büntetlen előéletet kivették ebből, tehát mostantól kezdve azok a büntetett előéletűek is kinevezhetők ügyésszé, akik valamilyen bűncselekményeket elkövettek, és egy kicsit furcsának találom, és gyakorló jogász szempontjából nagyon furcsállanám azt, amikor a bíróság előtt egy büntetőeljárásban egy olyan ügyész képviseli a vádat az alapos gyanúval megterhelt vádlottal szemben, aki szintén saját maga is el volt ítélve jogerősen bíróság által, büntetőeljárásban elítéltetett, és ezért elvesztette a büntetlen előéletét. Tehát ezt már furcsállom.

Itt azért visszadobom egy kicsit a labdát a kormányoldalnak is, hiszen én elvártam volna, hogy ha a kormányoldal hozzányúl ehhez a paragrafusához az ügyészségi szervezeti törvénynek, akkor elvártam volna, hogy éppen azért ezt a módosítást beletegyék, azaz hogy visszaállítsák a 2010. január 1-je előtti állapotot, és tegyük vissza, hogy csak büntetlen előéletű lehet ügyész. Én azt gondolom, hogy ez egyébként nem lehetne vitás közöttünk. Erre vonatkozóan mi a mai napon benyújtottunk egy módosító javaslatot is ezzel kapcsolatban, és a büntetlen előéletet újra szeretnénk előírni.

Aztán a 9 év. A 9 évvel kapcsolatosan a 9 év még minimumnak tűnik, mert egyáltalán nem tudunk egyetérteni azzal sem, hogy akár élethosszig tartó büntetésként jelenik meg ez a legfőbb ügyészi kinevezés a magyar joggyakorlatban, hiszen Bárándy képviselőtársam ezt már szépen elmondta, hogy hogyan lehet ezzel adott esetben visszaélni. Sajnos nem akarunk feltételezni, de ezzel bármelyik párt a jövőben visszaélhet, és sajnos azt kell hogy lássuk, hogy biztosan lesz is ilyen. Azért ne legyünk annyira naivak, hogy ilyen nem fordulna elő.

De semmiképpen nem értünk azzal sem egyet, ami a 2. §-ban megfogalmazódik, amennyiben a megbízatása leteltével meghosszabbodik tulajdonképpen a megbízatása, csak és kizárólagosan azért, mert nincs új legfőbb ügyész megválasztva; ilyen alapon 90 vagy 100 éves koráig is betöltheti ezt a legfőbb ügyészi posztot. Éppen ezért hihetetlen ellentmondásos az a törvényjavaslat, törvényszabályozási javaslat, amely a 4. §-ban található, ahol is 65 évben határozza meg azt az időpontot, amikortól elküldheti a legfőbb ügyész bármelyik ügyészét, aki a rendszeren belül van.

Ez nyilván mihez vezet? Ahhoz vezet, hogy befolyásolni lehet az ügyészeket, és kvázi kívülről, egy kicsit felülről bele lehet nyúlni a munkájukba, és egy ilyen eszközzel, hogy ha nem azt teszed, amit mi elvárunk tőled, akkor 65 éves korodban nyugdíjba fogsz menni a te akaratod ellenére, míg másokat pedig jutalmazni tudunk azzal, hogy 70 éves korukig ott maradnak. Én mindenképpen azt gondolom, hogy ez erőteljes visszaélésre, erőteljes befolyásolásra ad lehetőséget, és nincsen meg az a függetlenség, ami ebben az esetben az ügyész esetében elvárható, még akkor sem, ha egy olyan szervezetről beszélünk, amelyben az utasítási rendszer nagyon nagy mértékben él még ma is, és folyamatban van.

Ugyanígy az is megdöbbent bennünket, hogy a legfőbb ügyész nem interpellálható. Ez a változás is abba az irányba hat, hogy ne legyen felelős a legfőbb ügyész a parlament irányában, hiszen gyakorlatilag nem vonható felelősségre, és itt jön be az, hogy ha négy év múlva vagy három és fél év múlva az a forgatókönyv következik be, hogy a Fidesz-KDNP nem lesz kormányzó párt, akkor egy másik párt az interpellációk el nem fogadásával bizony sok kellemetlenséget tudna okozni a legfőbb ügyésznek. Ezt a lehetőséget is a kormányzó pártok meg akarják szüntetni, el akarják venni a jelenlegi ellenzéktől. Azt gondolom, hogy ez is, ez a törvény is beleillik abba a folyamatba, amely a demokratikus jogállam ellen vívott harc egyik állomásának tekinthető a jelenlegi kormánypártok részéről.

Mindezekre tekintettel a Jobbik Magyarországért Mozgalom gyakorlatilag ennek a törvénytervezetnek egyik pontját sem támogatja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr felszólalását. Megadom a szót az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának, Dorosz Dávidnak. Öné a szó.

DR. DOROSZ DÁVID, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Van abban valami hátborzongató, hogy Répássy úr a tegnapi események tükrében milyen plexiarccal vezeti elő ezeket a javaslatokat itt a tisztelt Ház előtt.

A tegnapi nap bebizonyította, hogy önöknek semmi sem szent, mindent és mindenkit eltaposnak, ami a narancsuralmi nyomulásuk útjában áll. A tegnapi nap ezt tökéletesen bebizonyította, erre ma pedig bejönnek, és idehoznak egy ugyanolyan javaslatot, hiszen minden maszatolást és minden mellébeszélést félretéve ennek a javaslatnak egyetlenegy célja van, mégpedig az, hogy a saját emberüket a most meglévő kétharmadjukkal 9 évre bebetonozzák. És miért fontos ez önöknek? Azért, mert 9 évig csak olyan ügyben fog vádat emelni a vádhatóság, amilyen ügyben önök azt akarják, hogy vádat emeljenek. 9 évig az önök hátsó fele ezzel be lesz biztosítva. Ez a célja ennek a törvényjavaslatnak, semmi más. És végre kibontakozik, hogy az önök által oly sokszor szinte már könnyes szemmel elrebegett nemzeti együttműködés rendszere ilyen szempontból egy kamu. Önök nem tűrnek ellensúlyt, nem tűrnek ellenvéleményt, nem tűrnek ellensúlyt. Pedig jó lenne, ha megtanulnák, hogy az ellensúly éppen a jogállamiságot és a szabadságot védi. S önök tegnap és a mai nap folyamán ennek üzentek hadat.

Jó lenne azt is megjegyezniük, hogy lehet, hogy most győzedelmesnek hiszik magukat, lehet, hogy most úgy érzik, hogy mindent megtehetnek, de hosszú távon pont ez a vak arrogancia, ez a semmire nem tekintettel lévő arrogancia lesz az, ami a bukásukat fogja okozni.

Varga képviselőtársamnak pedig, aki annyira szereti a történelmi párhuzamokat, szeretném említeni, hogy 1934-ben Mao Ce-tung ezen a napon kezdte meg a Hosszú Menetelését, ugyanúgy, ahogy önök tegnap meg ma kezdték meg a hosszú menetelésüket a kormányzati bukásukhoz.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP, a Jobbik és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Most megadom a felszólalás lehetőségét két percben Répássy Róbert államtitkár úrnak.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem két percben szót, mert Gyüre Csaba képviselőtársam, aki nem mellesleg az alkotmányügyi bizottság alelnöke, most már a mai napon másodszorra mondott el egy téves állítást, olvastam a hírekben a sajtótájékoztatóját, hogy 5 éves általános elévülési idő lenne a büntetőjogban.

Kedves képviselő úr, nagyra értékelem az ön jogászi képzettségét, de ez a polgári jognak a szabálya, a büntető törvénykönyv 33. § (1) bekezdése azt mondja, hogy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény esetén nem évül el a bűncselekmény büntethetősége, és egyébként pedig a büntetési tétel, a minden bűncselekményre meghatározott tól-ig büntetési tétel felső határával egyező a büntetés elévülése. Tehát 5 évről egy szót nem említ a büntető törvénykönyv, tehát ez a 4+5-ös bonmot, amit elmondott a sajtótájékoztatón, olyan mértékű tévedés, hogy kénytelen voltam itt helyreigazítani, mert most már másodszor mondta el ezt az álláspontját. Tehát a polgári jogban van 5 éves általános elévülés, a büntetőjogban nincsen 5 éves elévülés.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Bárándy Gergely, az MSZP képviselője.

(15.10)

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem ezért kértem szót, de akkor egy mondatot hozzáteszek államtitkár úr jogi okfejtéséhez. A helyzet akkor egy picit rosszabb is, mint amit Gyüre képviselőtársam mondott, mert viszont minimum 3 év, tehát 3 év az általános, az alap (Dr. Répássy Róbert: A büntetési tétel felső határa.), annál kevesebb nem lehet, és valóban egyébként a büntetési tételkeret felső határához kötődik, de sok olyan bűncselekmény belefér ám ebbe a 9 évbe, ami 2-8 évig terjedő. Zárójelbe tettem, és nem kívánom ezt a gondolatkört tovább folytatni.

Ami miatt szót kértem, az szintén Gyüre képviselőtársam felszólalása volt. Én nem emlékszem olyan törvényjavaslatra, amelyet elfogadtunk volna, és a büntetlen előéletet mint kritériumot, mint követelményt kivette volna a jogszabályból. De ha képviselőtársamnak igaza van ebben, és van ilyen, és valóban kikerült a büntetlen előélet mint kritérium az ügyészi kinevezés feltételrendszeréből, akkor én a magam nevében biztosan, és feltételezem, előre tudom bocsátani, hogy a frakciónk is feltétlenül támogatni fogja azt a javaslatát, ami ennek a visszaállítását célozza.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Úgy tűnik, dupla reagálásra van lehetősége Gyüre Csaba képviselő úrnak.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is köszönöm, hogy akkor a támogatást megkapnánk. Ez tényleg így van, én utánanéztem, hogy 2009. év végén született meg ez a döntés, és 2010. január 1-jén lépett hatályba ez, hogy ki lett véve a büntetlen előélet. Én örülök neki, ha tényleg ebben van az ellenzék másik oldaláról is koncepció, hogy támogassák ezt a módosítási javaslatunkat.

Visszatérve Répássy államtitkár úrra, természetesen tisztában vagyok a büntetőjogi elévülési határidőkkel, és azzal is, hogy 3 évtől egészen életfogytiglanig tart, azonban a Jobbik Magyarországért Mozgalom nagyon nagy súlyt fektetett arra a választási kampány során is, és lefektettük a programunkban is, hogy az egyik legfőbb dolognak tartjuk a politikusbűnözést, ami sújtja ezt az országot, és azok a bűncselekmények, amelyek ebbe a tárgykörbe tartoznak, amelyek a 3, 5 és 8 éves elévülési idővel, tehát ekkora büntethetőséggel rendelkeznek, ezek a leggyakoribb bűncselekmények, és pontosan ezek a cselekmények azok, amelyeket esetleg el lehet fedni ilyen módon, egy esetlegesen befolyásolt ügyészi tevékenységgel. Erre kívántunk ekkor rávilágítani. Tehát a 3, 5 és a 8 év, ezek azok az időpontok.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Visszatérünk az előre bejelentett felszólalók köréhez. Elsőként köztük megadom a szót Szakács Imrének, a Fidesz képviselőjének.

DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért tisztázzuk a laikusok számára, akik kívülről figyelik a parlament munkáját, hogy az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvénynek ez a módosítása öt paragrafust takar. Ebből az öt paragrafusból az ötödik úgy szól, hogy a törvény a kihirdetést követő 8. napon lép hatályba. A 4. § úgy szól, hogy "ha az ügyész rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, vagy a 65. életévét betöltötte, vagy az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött ügyész felmentését e jogcímre hivatkozással maga kéri". A másik fennmaradó három paragrafust nem akarom felolvasni, de azok sem túl hosszúak.

Tehát aki ebbe belemagyarázza mindazt a sületlenséget, amit itt önök a hatalomkoncentrációról, a legfőbb ügyész párthoz kötéséről mondtak, arroganciát s a többi, s a többi, hát megértem ellenzéki képviselőtársaimat, nyilván valamivel fel kell hívniuk magukra a figyelmet a sajtóban és a jogalkotásban, de nyilván az, amiket ezzel kapcsolatban vehemenciával és nagy szakmai hozzáértéssel próbáltak mondani, nem állja meg a helyét.

Az azonban megállja, hogy maga ez a törvény is az 1994. évi LXXX. törvény, tehát ez már a Horn-Kuncze-kormány idején született módosítás, és azt se felejtsük el, hogy magáról a köztársaság ügyészségéről szóló törvény egy 1972. évi törvény, igaz, akkor úgy fogadták még el, hogy a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló; ezt 1990-ben módosították. Azt gondolom, hogy ha már itt a jogszabályoknál a korszerű jogalkotáshoz és az államirányításhoz, az egyéb büntetőjogi modernizációhoz kapcsolódunk, akkor megérné magát ezt az 1972. évi törvényt is megnézni, módosítani. Ebből is látszik hogy a Fidesz nem kívánta generálisan az ügyészség jogi státusát, a feladatát, hatáskörét módosítani. Szó sincs arról, amit ellenzéki képviselőtársaim elmondtak, hogy itt hatalomkoncentráció s a többi, s a többi volna. Egész egyszerűen megpróbáltuk az aktuális igényeket öt paragrafusban szabályozni, abból is, mint említettem az előbb, az egyik a hatályba léptetésről szól, a másik pedig bizonyos nyugdíj-, rokkantsági nyugdíjkorhatárhoz kötött lehetőségeket ad meg.

Aki végigélte az elmúlt éveknek azt a vegzatúráját, aminek a legfőbb ügyész és itt a szocialista-szabad demokrata többségű parlament által választott nagy tiszteletű dr. Kovács Tamás legfőbb ügyész úr is a parlamenten belül ki lett téve az interpellációkkal, annak teljesen egyértelmű volt, hogy ezek az interpellációk mindig és folyamatosan aktuális, le nem zárt, folyamatban lévő ügyekre vonatkoztak, és teljesen egyértelmű politikai nyomással, politikai ráhatással próbáltak így a legfőbb ügyészre nyomást gyakorolni, tehát ez így született meg. Szegény legfőbb ügyész, hozzáteszem, tehát a szocialista-szabad demokrata parlamenti többség által megválasztott ügyész állandóan kellemetlen helyzetben volt, mert nyilván nem adhatott folyamatban lévő ügyekről olyan felvilágosítást, amit egyébként a szocialisták akkori nagyágyúi, Keller László, Szabó képviselő és még sokan mások megpróbáltak kicsikarni belőle.

Biztos vagyok benne, hogy ha a parlament elfogadja ezt a nagyon rövid törvénymódosítást, azáltal hatékonyabb, gyorsabb lesz az ügyészség munkája, illetőleg rendezettebbé válnak a viszonyok. Azt pedig, hogy a jelenlegi 6 évről 3 évvel megtoldjuk a javaslatban a legfőbb ügyész hivatali időtartamát, mint elhangzott az államtitkári indokolásban, expozéban is, egyértelműen igazítjuk a többi hatalmi ágnak az ehhez a 9 évhez tartozó időszakához, egységesítve. Azt gondolom, hogy ez megint csak az egységesebb jogalkalmazás irányába mutat.

Azt, hogy bizonyos nagyon fontos közintézmények esetében adott esetben vannak olyan parlamenti pártok, amelyek abban érdekeltek, hogy ha lejár ez az idő, és nincs meg az a hatalmi konstelláció, hogy oda ki tudjanak személyeket nevezni, és jobb az nekik, hogyha vezetés nélkül marad az adott szervezet, ezt el tudom fogadni, nyilván ennek is megvannak a politikai indokai. A Fidesz frakciója és a kormány is vélhetően azon az állásponton van - a Fidesz-frakció egészen biztosan -, hogy ezeket előzzük meg, ne legyen olyan fontos közintézmény, amely valamilyen okok miatt - mert éppen az adott politikai konstelláció a parlamentben, egyéb helyen nem áll rendelkezésre - vezetés nélkül maradjon. Én azt gondolom, hogy maguk azok az ellenzéki frakciók, amelyek itt 90 éves korig meg 80 éves korig tartó legfőbb ügyészi hivatalbetöltést vizionálnak, nem nagyon bíznak a saját politikai sikereikben, hiszen ha ez meglenne, akkor tudhatnák, hogy ez megint csak egy nagy csacsiság volt.

Én mindenesetre azt tudom mondani, hogy a Fidesz-frakció nevében és jómagam is támogatjuk a törvényjavaslatot, az előterjesztést. Előremutató, az ügyészség munkáját és személyi konstellációit mindenképp stabilizálja, előbbre viszi, egyértelművé teszi a szabályokat, azaz segíti azt a nagyon felelősségteljes munkát, amit egyébként az országban az ügyészség és az ügyészséghez tartozó szakemberek végeznek. Azt kívánom nekik, hogy minél eredményesebb bűnüldözési munkát tudjanak végezni. (Babák Mihály: Az ország érdekében.)

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most egy kétperces reagálási sorozat következik. Elsőként megadom a szót Kiss Sándornak, a Jobbik képviselőjének.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. 9 év bizony nagyon hosszú idő. Én nagy örömmel és tisztelettel hallgattam Répássy képviselőtársam expozéját, amelyben arról beszélt, hogy az ügyészséget, bíróságot ki kell vonnunk a politika hatóköréből, és ezt a nemzeti együttműködés rendszerének keretében meg lehet valósítani.

(15.20)

Kérdezem, milyen az az együttműködés, ahol vannak, mondjuk, négyen-öten, és a legerősebb azt mondja, hogy így csináljuk, punktum, és azt mondja, hogy együttműködtünk.

Tehát szerintem ez úgy lenne a legszerencsésebb, ha nem is ennek a törvénynek a keretében, de egy olyan alkotmánymódosítást nyújtanánk be vagy hoznánk össze, amelyik arról szólna, hogy négyötödös többséggel válassza meg a parlament a legfőbb ügyészt és a többi hasonló, 9 évre megválasztott közjogi méltóságot. Mert akkor valóban nemzeti együttműködésnek lehetne nevezni, és nem érhetné az a vád a Fideszt folyamatosan - mint amit eddig már több képviselőtársamtól hallottam -, mert azt mondhatná, hogy kérem szépen, ezt négyötöddel hoztuk meg, ez egy elsöprő többség, és ez valóban nemzeti együttműködés.

Ezt javasolnám önöknek, úgyhogy, ha megengedik, akkor akár talán be is nyújtanánk egy alkotmánymódosítást - ha jól fogalmazok -, amelyik azt írná elő, hogy négyötöddel válasszuk meg ezeket a nagyon hosszú időre megválasztott személyeket. Ezt szeretném javasolni, és ha megengedik, akkor be is nyújtanánk egy ilyen alkotmánymódosítást.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Lamperth Mónika, az MSZP képviselője.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előbb fideszes képviselőtársam minősítette az ellenzéki és a szocialista hozzászólókat, hogy szakszerűtlenül aggodalmaskodunk az ügyészség viszonyait illetően. Azt gondolom, ez nagyon is komoly szakmai kérdés, meg persze még komolyabb politikai kérdés. Mert ha azt a kérdést teszik fel a képviselők itt a parlamenti vitában, hogy jól volt-e eddig szabályozva az ügyészség, és minden tekintetben kielégítették-e ezek a viszonyok a jogállami követelményeket, akkor azt kell mondjam, hogy a szabályozás alkotmányos volt, de nem igazán jó.

Mert gondoljanak bele - és ez már nagyon komoly társadalmi kérdés is -, hogy ha valaki úgy érzi, hogy az ügyészség nem úgy járt el vele mint vádhatóság, ahogy a törvények szerint el kellett volna, akkor hova fordulhat. Hova fordulhat ma? Mert minden kontrolling az ügyészségen belül van, és hogyha ilyen erős szabályok védik úgymond az ügyészség függetlenségét, akkor hogyan tud az állampolgár magának védelmet szerezni? Nem a bírósági eljárásra gondolok, mert ott az eljárási szabályok megadják ezt, hanem még abban a szakaszban, amikor nyomozati és vád-előkészítési szakasz van.

Ezek nagyon komoly, az állampolgárokat érintő kérdések. Ezt az eszközrendszert még tovább gyengíteni? Félreértés ne essék, egy percig nem mondom, hogy az interpelláció eddig ezt a kérdést megoldotta, de ha most valóban demokratikusan egy új alkotmányt akar létrehozni a kormánypárti többség, nem hiszem, hogy ezeket a kérdéseket nem teszi fel saját magának. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Egy ritmusban jeleztem, és fejezte be képviselő asszony. Most kétperces felszólalásra következik Varga István, a Fidesz képviselője.

DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden két dologra szeretnék csak reflektálni. A könnyebb: Bárándy képviselő úr a hozzászólásomból egyetlen dologgal foglalkozott, hogy az ügyvédek, az ügyészek, az átjárhatóság a szakmában. Fiatalabb kollégámat szeretném arra emlékeztetni, hogy harminc évvel ezelőtt kezdtem a pályát, és akkor ugyan többször említették, hogy az igazságszolgáltatás szerves részei vagyunk, de soha nem vettem észre, hogy az igazságszolgáltatás szerves része lennék. Megtűrtek voltunk ügyvédként, amikor még a numerus clausus volt, akkor még mutogattak is ránk.

Úgyhogy nem hiszem, hogy ezt most egybe kellene venni; nincs és nem is volt olyan nagy szerelem, különösen az elmúlt húsz esztendőben az ügyészség és az ügyvédi kar között. Hogy közben most megváltozott a helyzet, hogy bizonyos tisztségviselőknek ez nagyon jó, az egy másik kérdés, demokrácia van ebben az országban. De mondom, én még emlékszem arra, amikor megbélyegzettek voltunk, és a legegyszerűbb azt az ócska és általános dumát mondani - már elnézést kérek, nem tudok mást mondani -, hogy az igazságszolgáltatás szerves része az ügyvédség. Kicsit több is kellene az ügyvédségnek azon kívül, hogy ezt a lózungot, ezt a kommunista lózungot itt mondogatjuk.

A másik, amire szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy úgy érzem, valahogy a farok csóválja a kutyát, kedves képviselőtársaim. Itt volt egy választás, a választásnak volt egy eredménye, és nekünk kétharmados demokratikus többségünk van, és van egy legitimációnk. Valahogy úgy érzem már, mint a rendszerváltozás küszöbén vagy az első szabadon megválasztott kormány megválasztása után, hogy most akkor megyünk ki a Vérmezőre, mert a demokrácia veszélyben van. Nincs itt semmi probléma, kérem szépen! Tudomásul kell venni, hogy ez a felhatalmazásunk megvan (Moraj, közbeszólások az MSZP és a Jobbik padsoraiban.), és azt is tudomásul kell venni, hogy az önök kedves tevékenysége következtében romhalmazzá vált ez az ország, és törvényeket kell módosítani! Ehhez pedig megvan a kétharmados felhatalmazásunk, ezt soha ne felejtsék el!

Köszönöm a figyelmüket. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra jelentkezett Lendvai Ildikó, az MSZP képviselője. Öné a szó.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Kollégák! Sok szó volt itt hatalomkoncentrációról, ki állította, ki tagadta ennek a tényét. De sajnos van a hatalomkoncentrációnál rosszabb, ezt hívják bebetonozásnak. A hatalomkoncentráció még csak arról szól, hogy egy adott pillanatnyi, négy évre szóló erőmegoszlással visszaélnek vagy élnek, vagy hogyan élnek. A bebetonozás azonban az adott hatalmi erőviszonyokat meghosszabbítja a cikluson jóval túlra, és itt erről van szó. Ez még az úgymond fülkeforradalom logikájának is ellentmond, mert ha a 2010-es választási eredménynek joga volt ezt-azt - gyakorlatilag mindent - megtehetővé tenni, akkor önök azt mondják, hogy a 2014-es, sőt '18-as választásnak töredék jogai sincsenek, mert mostani embereket - ezzel a törvénnyel többek között egyet - bebetonoznak. Ahogy ez elhangzott képviselőtársaim hozzászólásában, gyakorlatilag nem 9 évre, hanem - legyen Polt Péterről vagy bárki másról szó - mindhalálig. Hiszen a következő alkalommal egyharmaddal is lehet blokkolni az esetleg kevésbé tetsző legfőbbügyész-jelölt megválasztását, és akkor marad-marad örökké a mostani. 9 évig biztos, de lehet 12 vagy 15 évig is. Önök ezzel megújították a magyar irodalmi nyelvet. Ott ismerjük az elbocsátott légió fogalmát, önök megalkották az elbocsáthatatlan légió fogalmát. Történjen bármi, a Fidesz-káderek maradnak.

Egyetlen apró kiegészítésre szorulna a törvény - lehet, hogy be is adom ezt a módosítót -, és mi van az örökösödési joggal. Mi van, ha ne adj' isten Polt Péter vagy a kinevezett ügyész - adjon neki a Jóisten hosszú életet, szakállát növessze bokáig - véletlenül abban a székben már elhalálozás miatt nem tud tovább működni? Be kellene iktatni az örökösödést, és akkor legalább a női jogok védelmében szót emelhetnék a Pragmatica Sanctióért is, hogy talán leányágon is örökölhető legyen ez a poszt. (Derültség, közbeszólások az MSZP padsoraiban.)

Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra jelentkezett Kontur Pál, az MSZP képviselője. (Közbeszólás: Fideszes.) Elnézést kérek öntől. (Derültség.) A Fidesz képviselője, tévedtem.

KONTUR PÁL (Fidesz): Elnézést, elnök úr, van miért elnézést kérnie. De elnézést kérek én is a megjegyzésért. Köszönöm a szót, elnök úr.

Tisztelt Ház! Azért illúzióim nem voltak a szocialistákkal kapcsolatosan sosem életem során, de azért ennyire farizeusok, szemforgatók hogyan lehetnek? Nem változtak semmit sem. A nyugdíjpénztárakkal kapcsolatosan kit védenek? Nem a kisembert, nem a kisnyugdíjast, nem a 3 millió nyugdíjas pénzét védik; a nagybefektetőket, a pénztártulajdonosokat, a 19 milliárdból a pénzt a zsebükbe tömőket védik. Ugyanígy a tegnapi alkotmánybírósági döntés nyilvánosságra hozatala után kit védenek? Nem a kisembert, akinek mit tudom én, épphogy a 2 milliót meghaladja a lelépési pénze; a nagypénzűeket, mert azokat védik, mert azok tudnak sok-sok jó ügyvédet szerezni, azok el tudják húzni az ügyeket, és amikor már nem is emlékszik rá senki, a pénzüket is megtartják, mert majd ilyen bíróságra meg ide, meg oda megyünk. Önök a pénz mellett állnak, nem az ember mellett. Sosem álltak az ember mellett. Önök mindig csak sarcot tudtak az emberekre kivetni, ezért tart itt ez az ország. (Dr. Bárándy Gergely: Mi köze ennek az ügyészséghez?) Ezért a tatárjárás nagyon jó kifejezés volt a kollégám részéről.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kontur Pál urat, a Fidesz képviselőjét hallották. Most megadom a szót Wittner Máriának, a Fidesz képviselőjének.

(15.30)

WITTNER MÁRIA (Fidesz): Tisztelt Ház! Én nem tudom, hogy milyen szakmából jött Ildikó, talán a kőművesszakmából, hogy itt mindent be akar betonoztatni. Ha betonozásról beszélünk, akkor menjünk vissza a sztálinista törvényre, illetve alkotmányra, amit '49-ben hoztak meg, és amibe beépítettek azért különböző KGB-pontokat, és amit még mind a mai napig nyomon lehet követni. Higgye el, hogy én hónapokon vagy éveken keresztül figyeltem, hogy hogyan alkalmazzák még mindig azokat a sztálinista törvényeket, amiket '49-ben meghoztak.

Én úgy tudom, és talán vissza kellene gondolni, lehet, hogy rossz a memóriám, de '89-ben, amikor alkotmányosan összeültek, és változtattak valamit az alkotmányon, próbálták egy kicsit egyengetni, akkor történt egy olyan megállapodás, hogy új alkotmányt kell hozni az országnak. Na, ez az az új alkotmány, amit már a negyedik ciklus, ötödik ciklus sem hozott meg. Itt az ideje egy új alkotmánynak, és nem bebetonozni kell dolgokat, mint ahogy önök mondják, mert bebetonozni önök szoktak dolgokat. Úgyhogy itt az ideje az új alkotmánynak, és ezt végig kell vinni, és azt hiszem, egy kicsit a Szent Korona-tan alapján, és akkor itt nem lesz miről beszélni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk az előre bejelentett felszólalókhoz, és megadom a szót Kozma Péternek, a Fidesz képviselőjének.

KOZMA PÉTER (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészség adatkezeléséről szóló '94. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban, amely öt paragrafusról áll, igen rövid, két jogi változtatással, módosítással kapcsolatban szeretnék szólni.

Az egyik a 65 éves életkort betöltött ügyész esetében a legfőbb ügyész felmentési jogosultságával kapcsolatos. Azt gondolom, hogy ez helyes szabályozás, hiszen a gyakorlat arra rámutat, hogy rendkívül méltánytalan helyzetbe kerülhetett az életkor előrehaladtával az az ügyész, aki nem tudta éppen ezért, e tényből kifolyólag ellátni munkáját. Ez kellemetlen volt az ügyészi vezetés számára is, ezért a legfőbb ügyésznek a felmentésre irányuló jognak a megadása, azt gondolom, helyes.

A másik pedig, a legfőbb ügyész megválasztásával kapcsolatban, úgy tűnik, sokak részéről nem vita tárgya, hogy a legfőbb ügyész kinevezésének vagy megválasztásának egyik feltétele legyen, hogy az ügyészek közül kerüljön ki, tehát ez azt jelenti, hogy nem a szervezeten kívül álló embert jelöl az Országgyűlés, illetve választ meg.

A 6 év, illetve a 9 év kérdésével kapcsolatban pedig azt szeretném mondani, hogy a 9 év éppen azért, mert ügyészek közül kerülhet ki a legfőbb ügyész személye, egy személyi és szervezeti stabilitást adhat a választás során. Kérném, hogy ezt vegyük figyelembe, hogy egy ügyész, aki már a szakmában, a szervezetben eltöltött néhány évet, illetve sok-sok évet, nagy szakmai gyakorlattal rendelkezik, az adott esetben 9 évre is nyugodtan megválasztható, hiszen kívül eshet a politika befolyásoltságán, és ellen tud állni a politika kísértéseinek. Vélelmezzük, és legyünk jóhiszeműek, hogy van ilyen ügyész, aki erre alkalmas.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem a tisztelt képviselőtársakat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.)

Jelentkezőt nem látok, így megadom a szót Répássy Róbert államtitkár úrnak, aki válaszol a vitában elhangzottakra. Öné a szó.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ellenzéki képviselőtársaim meglehetősen dramatizálták ennek a törvénynek a hatását. Szeretném akkor felidézni, hogy mi az, ami változik, mi a jelenlegi helyzet, és mi az, ami változik.

Jelenleg decemberben az Országgyűlés egyszerű többséggel, többségi szavazással 6 évre legfőbb ügyészt fog választani. Ami változik, az, hogy decemberben kétharmaddal 9 évre fog választani legfőbb ügyészt az Országgyűlés, tehát az Országgyűlés és nem a pártok, hanem az Országgyűlésben megválasztott, a nép által legitimált országgyűlési képviselők többséggel mindenképpen választani fognak új legfőbb ügyészt. Az a kérdés, hogy 6 évre vagy 9 évre választják. Ez a változás lényege.

Ezt azért szögeztem le, mert a kritikák egy része olyan volt, mintha nem decemberben választanánk legfőbb ügyészt, hanem a valamikori távoli jövőben választanánk. Valójában a legfőbbügyész-választás egyébként az elmúlt húsz évben mindenkor is a kormánytöbbség, tehát az egyszerű többség, az Országgyűlés egyszerű többségének kezében volt, és mindig is egyszerű többséggel választott az Országgyűlés. Mi azt gondoljuk, és azért terjesztette be a kormány ezt a javaslatot, mert az ügyészség függetlenségét szolgálná, ha ez a jövőben kétharmaddal történne.

És azt, hogy most éppen egy soron következő ügyészválasztásra is vonatkozik majd ez a kétharmados szabály, kérem, vonatkoztassák el attól, hogy egyébként helyes-e, hogy feles többséggel választja az Országgyűlés a legfőbb ügyészt, vagy kétharmaddal kellene megválasztani. A jobbikos képviselők még azt is felvetették, hogy négyötöddel kellene megválasztani. Én azt hiszem, hogy az arany középút a kétharmad ebben a kérdésben, ugyanis minden más, Országgyűlés által választott közjogi szereplőt, gondoljanak csak bele, Legfelsőbb Bíróság elnöke, ombudsmanok, Állami Számvevőszék elnöke, mindegyiket kétharmaddal választja az Országgyűlés. Ezeknek a közjogi szereplőknek a kétharmados választás adja meg az erős legitimitását.

Elsősorban a kedves jobbikos képviselőtársaimhoz fordulok: nem tudom, felidézték-e, hogy a rendszerváltás utáni első legfőbb ügyész 10 évig, majdnem 10 évig volt hivatalban. Nem 9 évig, 10 évig volt hivatalban, hiszen egyszer újraválasztotta az Országgyűlés. Györgyi Kálmán mandátuma ilyen hosszú ideig tartott. Mellesleg abban az időszakban volt ő legfőbb ügyész, a rendszerváltás utáni első évtizedben, amikor éppen dúlt az önök által is elítélt vadprivatizációs időszak, és egyébként az önök által csak politikusbűnözőknek nevezett politikusok garázdálkodhattak ebben az országban. (Dr. Lamperth Mónika közbeszól.) Ez volt az első legfőbb ügyész tíz évének az eredménye, vagy hogy mondjam, az önök szempontjából az ő tevékenységéhez ez az időszak kötődik. Most nem tudom, miért ragaszkodnak ehhez az időszakhoz, és miért akarják, hogy a legfőbb ügyész olyan legyen, mint az első legfőbb ügyész volt. Én ezt persze malíciózusan jegyeztem meg, és Györgyi Kálmán védelmében mondtam el, hogy nyilvánvalóan a rá vonatkozó törvényeknek megfelelt a tevékenysége, és nem őbenne, hanem valószínűleg a törvényekben volt a hiba.

Bocsánat, nem Lamperth Mónika, hanem azt hiszem, hogy Lendvai Ildikó képviselő asszony mondta, hogy ez egy olyan rossz dolog, mint a bebetonozás, ez egy nagyon szörnyű dolog. Azt akarom kérdezni, frakcióvezető asszony, volt elnök asszony, hogy a bebetonozás valami olyasmi-e, hogy például az előző kormány 2014-ig küldött ki az Európai Unió Bizottságába biztost. Egy egész kormányzati ciklusra betonozta be azt a biztost, aki 2009-ben még az önök kormánya által delegált személy volt, és majd a 2014-ben megválasztott új Országgyűlés által megválasztott kormány tud új biztost küldeni. Azért szeretném kérdezni, hogy ez valóban bebetonozás-e ön szerint, mert ha egy ilyen bebetonozásról van szó, akkor szerintem ez nem egy demokratikus megoldás, hiszen a 2009-es európai parlamenti választásokat az a kormány és azok a kormánypártok elveszítették, mégis a vesztesek küldték ki öt évre a saját delegáltjukat az Európai Unió kormányába, az Európai Unió Bizottságába.

Ami pedig a bebetonozást általában illeti vagy a bebetonozás funkcióját illeti, azt szeretném mondani, hogy az igazságszolgáltatásban a bebetonozás a fő szabály, kötelező a bebetonozás az igazságszolgáltatásban. Gondoljanak csak a bírákra! A bírák, miután határozatlan időre kinevezik őket, 70 éves korukig úgymond bebetonozásra kerülnek a pozíciójukba, azért, mert az igazságszolgáltatás függetlenségét így biztosítja minden jogállam. Egyébként az ügyészség is hasonló szervezet, nyilván nem ugyanaz a funkciója, mint a bíróságnak, de az igazságszolgáltatás független szervezete, a magyar alkotmányos rendszerben az ügyészség nem a kormány alá rendelt szervezet, hanem egy független szervezet. Ezt megerősítette egyébként egy alkotmánybírósági határozat is. Tehát a bebetonozást mint jogi technikát vagy alkotmányjogi technikát éppen az igazságszolgáltatás e két szervével szemben nem kivételnek, hanem fő szabálynak kell tekinteni, mert csak így működik a jogállam, ha az igazságszolgáltatás szereplői függetlenek a mindenkori választásoktól, a mindenkori kormánytöbbségektől és a mindenkori politikai nyomásgyakorlástól.

(15.40)

Mert visszatérve még egy gondolattal arra, hogy megszűnik az ügyész interpellálhatósága; igen, azért nyújtottuk be ezt a javaslatot, mert azt tapasztaltuk, éveken át azt tapasztaltuk, hogy az interpellációs jog valójában egy politikai nyomásgyakorlási eszköz volt a mindenkori kormánypártok kezében, de nemcsak a kormánypártok kezében, nyilván ellenzéki képviselők is interpellálták a legfőbb ügyészt, csak éppen az interpellációra adott válasz el nem fogadásának voltak politikai következményei. Más következményei nem, csak politikai következményei, például, hogy megrendült az ügyészségbe vetett bizalom, mert folyamatosan leszavazták a legfőbb ügyészt, és ezáltal megrendült az ügyészség függetlenségébe és az ügyészség alkotmányos funkciójába vetett bizalom.

Még egy mondat, megint csak jobbikos képviselőtársaim számára. Furcsa számomra az önök érvelése, mert én végigültem itt az előző egy-két évet a parlamentben, amikor kormánypárti képviselők, szocialista képviselők és szabad demokrata képviselők azért interpellálták folyamatosan a legfőbb ügyészt, és azért tartották nyomás alatt, hogy az önök által alapított Magyar Gárda ellen büntetőeljárásokat indítsanak, például. Tehát nem tudom, jó modell-e ez önök szerint, hogy itt ülnek, mondjuk, szocialista vagy liberális képviselők, és folyamatosan azért gyakoroltak nyomást az ügyészségre, hogy az általuk vélt igazságot, az általuk vélt bűncselekményeket az ügyészség üldözze. És az ügyészség erre mindig precíz választ adott, elmondta, hogy melyek az alkotmányos keretek, amelyekben neki mozognia lehet, és sosem fogadták el ezt a választ a szocialista és szabad demokrata képviselők. Ebből is látszik, hogy mennyire abszurd a legfőbb ügyész interpellálhatósága, és mennyire idegen az ő és az ügyészség jogállásától, alkotmányos jogállásától az interpellálhatóság.

Szeretném megnyugtatni - mint ahogyan már az alkotmány vitájában is megnyugtattam - a tisztelt Házat és a közvéleményt, hogy az ügyészség nem marad kontrollálatlan, az ügyészség továbbra is parlamenti ellenőrzés alatt áll, a legfőbb ügyészhez kérdés intézhető, minden ügyben kérdés intézhető, és erre a jogszabályi keretek között köteles válaszolni az ügyész, akár minden ülésen meg lehet kérdezni. Ezenkívül pedig az ügyész, a legfőbb ügyész évente beszámol az Országgyűlésnek, és az ügyészség munkája nemcsak parlamenti kontroll alatt áll, hanem végső soron egy törvényességi kontroll alatt is áll, hiszen a bíróság ítéli meg, hogy az ügyészség által a bíróság elé tárt ügyekben vajon az ügyészség álláspontja helytálló-e, törvényes-e vagy törvénytelen.

Összefoglalva tehát: a támogató javaslatokat, támogató véleményeket nagyon szépen köszönöm. A kritikákat eltúlzottnak, és politikailag szándékosan dramatizáltnak érzem a hangulatot. Teljesen felesleges ez a dramatizálás.

Decemberben mindenképpen legfőbb ügyészt választ az Országgyűlés. Annyi a kérésünk, annyi a javaslatunk, hogy azt ne feles többséggel és 6 évre tegye, hanem kétharmaddal és 9 évre tegye, mert úgy gondoljuk, hogy ez az a választási mód, megválasztási mód, amely a legfőbb ügyész és az ügyészség függetlenségét garantálja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Mivel most napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk, ezért a napirend utáni felszólalásokra kerül sor.

A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Novák Előd, a Jobbik képviselője "Újabb nagykoalíciós obstrukció?" címmel. Megadom a szót 5 perces időkeretben.