Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem Paczolay Péter urat, az Alkotmánybíróság elnökét, aki az előzetes jelzések alapján a vitában is részt kíván venni. (Taps.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Salamon László úrnak, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnökének, a napirendi pont előadójának, 40 perces időkeretben. Elnök úr, öné a szó.

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A tavasszal elfogadott új alaptörvény módosította az Alkotmánybíróság alkotmányos szerepkörét, érintette hatáskörét, felemelte tagjainak létszámát, meghosszabbította az alkotmánybírói megbízatás idejét, megváltoztatta az Alkotmánybíróság elnöke megválasztásának módját.

A két leglényegesebb változást az alapjogi bíráskodás bevezetése, illetve az actio popularis intézményének megszüntetése jelentette. Az előbbivel az alapjogvédelem új korszaka nyílt meg azáltal, hogy az Alkotmánybíróság az egyedi ügyekben hozott bírói döntés esetleges alaptörvénybe ütközését is megvizsgálhatja. Az actio popularis megszüntetésével pedig megszűnt annak lehetősége, hogy bárki anélkül, hogy jogai vagy érdekei sérelmet szenvedtek volna, az absztrakt normakontroll kezdeményezésével élhessen. Az említett változások szükségessé teszik új alkotmánybírósági törvény megalkotását, amit az új alkotmány XXIV. cikkének (5) bekezdése az Országgyűlésnek kifejezetten feladatául határoz meg.

Az államhatalmi ágak alkotmányos viszonyára tekintettel ennek a törvénynek a kidolgozására és előterjesztésére az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága vállalkozott. A bizottság a törvényjavaslat kidolgozásakor a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportjának a tervezetéből indult ki. Ehhez írásban terjesztett elő észrevételeket Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke, továbbá a Magyar Szocialista Párt és a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőcsoportja. Ezeket az írásbeli anyagokat a bizottságunk megvitatta, egyben meghallgatta az Alkotmánybíróság elnökét, majd ezt követően az Alkotmánybíróság, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium szakértőinek bevonásával, és a bizottság szakértőinek és munkatársainak részvételével készült el az a törvényjavaslat, amelyet az alkotmányügyi bizottság az Országgyűlés elé terjesztett, és amely most önök előtt fekszik.

(9.50)

Itt kell köszönetet mondanom mindenkinek, aki írásbeli észrevételeivel és szakmai munkájával hozzájárult a törvényjavaslat kidolgozásához. Közreműködésük eredményeként számos észrevétel és javaslat épült be az eredeti tervezetbe, hozzájárulva ezzel annak jobbá tételéhez.

Áttérve a törvényjavaslat érdemi bemutatására, elöljáróban két alapvető szempontra szeretnék rámutatni. Az egyik abban áll, hogy a törvényjavaslat érdemi kereteit az új alaptörvény határozza meg. A most megalkotandó törvénynek az a rendeltetése, hogy az alaptörvény alapján és azzal összhangban határozza meg az Alkotmánybíróság hatáskörének, szervezetének és működésének részletes szabályait. Mint ahogy egyetlen jogszabály sem, a most megalkotandó törvény sem térhet el az új alkotmány rendelkezéseitől, és nem lehet azokkal ellentétes. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert amikor a bizottságunkban megvitattuk a tervezetet, több hozzászólás magával az alkotmány rendelkezéseivel vitatkozott, amelyekhez bizottságunk értelemszerűen kötve volt. Az új alaptörvény természetesen a továbbiakban is olyan viszonyítási pont, amelytől a vita során és a törvényjavaslat elfogadásakor sem tekinthetünk el.

A másik szempont, amely a bizottságot a törvényjavaslat kidolgozásakor vezette, az volt, hogy az Alkotmánybíróság több mint 20 éves működése során szerzett tapasztalatai a törvényjavaslat megalkotásakor sem nélkülözhetők, ezért bizottságunk az Alkotmánybíróság - elnöke útján, illetve szakértői útján tolmácsolt - észrevételeinek és javaslatainak nagy fontosságot tulajdonított, és azokat kiemelt figyelemmel kezeltük.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat három érdemi fejezetre tagolódik, a negyedik fejezet a zárórendelkezéseket tartalmazza, azt nem soroltam az érdemi fejezetek körébe. Az első fejezet az általános rendelkezéseket és az Alkotmánybíróság jogállására és szervezetére vonatkozó szabályokat tartalmazza. A törvényjavaslat rögzíti az Alkotmánybíróság alapvető funkcióját, jelesül, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányvédelem legfőbb szerve. A törvény deklarálja az alkotmánybírák függetlenségét, amelyből önmagában következik magának az Alkotmánybíróságnak a többi hatalmi ágtól való függetlensége is.

A törvényjavaslat lényegében a most hatályos törvénnyel egyezően szabályozza az alkotmánybíróvá válás feltételeit. Az új alaptörvény - követve a legutóbbi alkotmánymódosítást - az alkotmánybírói megbízatás idejét felemelte. Az alkotmánybírákat az Országgyűlés 12 évre választja, ugyanakkor a törvényjavaslat az alkotmánybírák újraválasztását nem teszi lehetővé. Az újraválasztás kizárásával bizottságunk az alkotmánybírák függetlenségének eddigi garanciáin túlmenő további biztosítékát kívánják megteremteni. Hozzá kell azonban tennem, hogy az eddigi tapasztalatok nem támasztják alá azokat az aggodalmakat, amelyek további biztosíték intézményesítését feltétlenül szükségessé teszik, vagyis az alkotmánybírák működését tapasztalataink szerint soha nem befolyásolta az újraválasztás lehetősége. Mindenesetre - jóllehet az újraválasztás eddig nem volt kizárt - az Országgyűlés csak kivételesen élt ezzel a lehetőséggel. A törvényjavaslat a hatályos rendelkezéshez képest részletesebben szabályozza az alkotmánybírák jogállásának kérdéseit, különösen az őket megillető mentelmi jogot.

A törvényjavaslat részletesebb szabályokat tartalmaz az Alkotmánybíróság elnökének feladatait és jogállását illetően is. Az elnöki hatáskör kisebb bővítése mellett az Alkotmánybíróság gördülékenyebb, a felmerülő jogkérdések időszerű elbírálását eredményező működésének biztosítása szól.

A javaslat értelmében lényegében változatlan marad az alkotmánybírák megbízatása megszűnésének szabályozása is. E kérdéskörnek a megfelelő rendezése az alkotmánybírák függetlensége szempontjából bír kiemelkedő jelentőséggel. A törvényjavaslat az ezzel kapcsolatosan kialakult jogalkotói kánont szigorúan követi. Az alkotmánybírói megbízatás az önkéntes távozás, azaz a lemondás esetén kívül csak olyan ok folytán szűnhet meg, amelyre más hatalmi ágnak vagy hatalmi tényezőnek nincs befolyása. A megbízatást megszüntetheti a 70. életév bekövetkezte, a megbízatási időtartam eltelte, az alkotmánybíró halála, míg az összeférhetetlenség okából történő elmozdítás, illetve a felmentés és a kizárás az Alkotmánybíróság teljes ülésének hatáskörébe tartozik. Új eleme a javasolt szabályozásnak, hogy ha az életkor vagy megbízatási idő eltelte okából szűnne meg az alkotmánybíró megbízatása, a megbízatás az alkotmánybíró utódja megválasztásáig és hivatalba lépéséig meghosszabbodik. Ezzel az Alkotmánybíróság által is támogatott megoldással a törvényjavaslat az Alkotmánybíróság zökkenőmentes működésének megőrzését kívánja biztosítani, számot vetve azzal, hogy az országgyűlési képviselők kétharmados többségéhez kötött választási szabály mellett az új alkotmánybíró megválasztása - miként azt a múltban megtapasztalhattuk - nehézségekbe ütközhet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat második fejezete az Alkotmánybíróság feladat- és hatáskörébe tartozó eljárásokat és az eljárások jogkövetkezményeit szabályozza. Az Alkotmánybíróság hatáskörét az új alaptörvény részletesen meghatározza, ugyanakkor nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy sarkalatos törvény az Alkotmánybíróság számára további feladatokat és hatásköröket szabjon meg. Ezzel a lehetőséggel a bizottság törvényjavaslata él is.

A törvényjavaslat az előzetes normakontrollt biztosító hatáskörhöz kapcsolódva lehetővé teszi nemzetközi szerződés alkotmányosságának vizsgálatát, annak megkötése előtt. Ez azért rendkívül lényeges, mert alapvető érdeke az országnak, hogy alkotmányba ütköző nemzetközi szerződés megkötésére ne kerüljön sor, mivel az ily módon keletkezett nemzetközi kötelezettségek elől nem térhetünk ki azok alkotmányellenességére hivatkozva.

Az expozé bevezetőjében említettem, az utólagos normakontroll actio popularis jellege az új alkotmány hatálybalépésével megszűnik, és ehhez igazodik törvényjavaslatunk is. A megszűnt lehetőség visszaszivárgásának a törvényjavaslat 24. §-a áll útjában, részletezve az ezzel kapcsolatos ombudsmani hatáskör gyakorlásának feltételeit.

A törvényjavaslat az új alkotmánnyal és a hatályos jogi rendezéssel egyezően biztosítja a bíróság részére az egyedi normakontroll eljárásának kezdeményezését, így változatlanul mód nyílik az alkotmányosságában a bíró által megkérdőjelezett jogi norma alaptörvény-ellenességének még a bírói eljárás befejezése előtti felülvizsgálatára.

Az Alkotmánybíróság szerepkörének legjelentősebb változását képező alapjogi bíráskodás bevezetése törvényjavaslatunkban részletes szabályozásban ölt testet.

(10.00)

Így az alkotmányjogi panasz eddig is intézményesített formája mellett megnyílik annak lehetősége, hogy az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal forduljon az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés az alaptörvényben biztosított jogait sérti, és annak elhárítására jogorvoslati lehetőség - annak kimerítése vagy esetleges hiánya folytán - nincs.

A törvényjavaslat az Alkotmánybírósághoz való fordulás lehetőségét arra az esetre is biztosítja, ha az alkotmányos jog sérelme bírói döntés nélkül következett be. Ezzel a hatáskörrel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a törvényjavaslat - a német megoldáshoz hasonlóan - szűrőt biztosít arra az esetre, ha az alaptörvény-ellenesség a bírói döntést érdemben nem befolyásolta.

A hatályos jogi rendezéshez hasonlóan a törvényjavaslat az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozóként szabályozza a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát, és ennek előállása esetén a most hatályos törvényben meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását rendeli. A javaslat értelmében lényegében változatlan marad az Alkotmánybíróság hatásköre az alkotmányellenesen működő helyi önkormányzatok feloszlatásával kapcsolatosan is. Az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenes működést illetően elvi véleményt nyilvánít.

A törvényjavaslat részletesen szabályozza a köztársasági elnök közjogi felelősségre vonásának eljárását. Itt változás a hatályos jogi szabályozáshoz képest, hogy az esetleges büntető felelősségre vonás a továbbiakban nem az Alkotmánybíróság, hanem a büntetőbíróság hatáskörébe kerül.

A törvényjavaslat értelmében változik az Alkotmánybíróság hatásköre a népszavazással kapcsolatosan is. Javaslatunk az, hogy a népszavazási kérdés hitelesítésével kapcsolatos jogorvoslati hatáskör a továbbiakban a Legfelsőbb Bíróságot, visszaállítandó régi nevén: a Kúriát illesse. A népszavazásról szóló, Országgyűlés előtt tárgyalásra váró törvényjavaslat e megoldással azonos rendelkezést tartalmaz. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a népszavazással kapcsolatos valamennyi eddigi kérdésben megmarad a bírói jellegű jogorvoslati lehetőség, csak az elbírálásra jogosult szervek között kerül sor hatáskör átrendezésére.

Az Alkotmánybíróság régi kívánalmának tesz eleget a törvényjavaslat akkor, amikor megváltoztatva a hatályos rendelkezéseket, az önkormányzati rendeletek alkotmányosságának vizsgálatát csak arra az esetkörre hagyja az Alkotmánybíróság hatáskörében, amikor a vizsgálat tárgyát kizárólag a rendelet alaptörvénnyel való összhangja képezi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság módosuló szerepkörére tekintettel már feleslegessé válik a jogegységi határozatokkal kapcsolatos azon vita, hogy a jogegységi határozat normatermészete vagy jogértelmező jellege a domináns. Erre tekintettel a törvényjavaslat biztosítja az Alkotmánybíróságnak a jogegységi határozatok alkotmányosságának felülvizsgálatát is. Hasonlóképpen alkotmánybírósági hatáskört biztosít a törvényjavaslat a közjogi szervezetszabályozó eszközök alkotmányosságának felülvizsgálatára is.

Továbbra is biztosítja a törvényjavaslat az Alkotmánybíróság számára az állami szervek, illetve az állami és önkormányzati szervek közötti hatásköri összeütközés feloldásának hatáskörét. Bizottságunk, élve az alaptörvény hatáskörbővítésre adott felhatalmazásával, javaslatot tesz az Alkotmánybíróságnak az absztrakt alkotmányértelmezési hatáskörrel történő felruházására; ez a jelenlegi hatályos rendelkezések szerint is megilleti az Alkotmánybíróságot. Véleményünk szerint az Alkotmánybíróság két évtizedes működése igazolta ennek a hatáskörnek a létjogosultságát, amelynek gyakorlásával az Alkotmánybíróság nagymértékben hozzájárul az alkotmányos szabályozás tartalmának feltárásához, egészében az alkotmányjog világának gazdagításához. E hatáskört tehát biztosítani, illetve fenntartani javasoljuk azzal, hogy a normaszöveg kialakításánál - a parttalan alkotmányértelmezés kizárásának érdekében - külön figyelemmel voltunk az Alkotmánybíróság szakértőjének javaslatára.

Az alkotmányellenesség esetén alkalmazni javasolt jogi eszközök lényegében azonosak a hatályos jogi rendezés szerint biztosítottakkal. Az Alkotmánybíróságot megilleti az alaptörvény-ellenes jogi norma megsemmisítésének joga, mégpedig a jogbiztonság követelményeire tekintettel különböző hatállyal. Ezt nem részletezem, tudjuk, ismerjük, akik jobban benne vagyunk ebben a témakörben, létezik a visszamenőleges, a kihirdetéshez kapcsolódó, illetőleg a jövőre nézve történő hatállyal való megsemmisítés, azaz az ex tunc, ex nunc, pro futuro megsemmisítés. Mindezeket a törvényjavaslat fenntartja, hiszen a különböző lehetőségek igénybevételét a jogbiztonság szempontja indokolja. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség esetén az Alkotmánybíróság a hatályos törvényeknek megfelelően a jogalkotó számára mulasztást megszüntető jogalkotói feladatokat állapít meg.

Tisztelt Országgyűlés! Az alapjogi bíráskodás bevezetése szükségessé teszi eljárási törvényeink módosítását, a változások következtében érintett bírói eljárások megfelelő szabályozását. Ezekre a törvényjavaslat nem vállalkozik, azok javaslatunk szerint külön törvényalkotói feladatot képeznek. Végül változatlanul marad természetesen az Alkotmánybíróság szerepköre abban is, hogy határozatai továbbra is mindenkire kötelezőek, amelyekkel szemben jogorvoslatnak helye nincs.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat III. fejezete az Alkotmánybíróság működési és eljárási rendjével foglalkozik. Mintegy 20 éves mulasztását pótolja az Országgyűlés az eljárási kérdések máig hiányzó részletesebb szabályozásával, amelyre bizottságunk az előterjesztésben javaslatot tesz. Ugyanakkor - tiszteletben tartva és méltányolva az Alkotmánybíróság saját tapasztalatait - a törvényjavaslat jelentős teret hagy a működési kérdések autonóm szabályozásának. A törvény keretei között az Alkotmánybíróság ügyrendje lesz hivatott számos működési részkérdés rendezésére.

Az Alkotmánybíróság szerepkörének módosulása következtében az Alkotmánybíróság működésében lényegesen nagyobb szerepet kapnak az alkotmánybírósági tanácsok, a teljes ülés tehermentesítése érdekében. Ugyanakkor változatlan marad az a szabály, hogy törvény megsemmisítését - legyen szó bármilyen alkotmánybírósági eljárásról - csak a teljes ülés mondhatja ki.

A szakszerűség megköveteli az eljárásokban az ügyvédkényszer bevezetését is. Ez azonban - figyelemmel az ingyenes jogsegélynyújtás intézményére - a szerényebb anyagi körülmények között élőket sem zárja el az alkotmányjogi panasz lehetőségétől.

A jelenlegi hatályos szabályozással ellentétben a törvényben megjelenik a főtitkári döntés-előkészítés, valamint az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás lehetősége. Ezeket a rendelkezéseket az Alkotmánybíróság hatékony működésének szempontjai teszik szükségessé.

(10.10)

A főtitkárság szűrési tevékenysége alapvetően formai, eljárási kérdésekre korlátozódik, az érdemi szűrés azonban a bírák döntési kompetenciája.

Az Alkotmánybíróság eljárása továbbra sem lesz kontradiktórius eljárás, ugyanakkor a panaszeljárásban a törvényjavaslat előírja a felek meghallgatásának biztosítását.

Lényeges eleme a törvényjavaslatnak, hogy alkotmányellenesség megállapításának valószínűsége esetére lehetséges lesz a végleges alkotmánybírói döntés előtt a még hatályba nem lépett jogszabály hatálybalépésének felfüggesztése. Ezzel adott esetekben mintegy kármegelőző intézkedésként elejét lehet venni az alkotmányellenesség hátrányos következményeinek.

A törvényjavaslat a folyamatban levő actio popularis eljárások törvény erejénél fogva történő megszűnését javasolja az új jogi rendezés hatálybalépésének, azaz 2012. január 1-jének az időpontjával. Az elbírálásra váró mintegy 1600 ügy ilyenkénti lezárását - miként azt az Alkotmánybíróság elnöke bizottságunk előtt kifejtette - mindenképpen indokolja az új szabályozás hatálybalépése után előálló hatáskörhiány. Ugyanakkor a törvényjavaslat lehetővé teszi ezeknek az ügyeknek alkotmányjogi panasszá konvertálását konkrét érintettség esetén.

Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság igyekezett minőségi munkát végezni, és a szabályozási kérdések gondos mérlegelésével a demokratikus jogállami elvárásoknak megfelelő törvényjavaslatot kidolgozni. Tudva azt, hogy a tökéletesség cél, amire törekednünk kell, de aminek hibátlan elérését soha nincs okunk feltételezni, nyilvánvalónak tartjuk, hogy az önök előtt fekvő ezen javaslaton is lehet vagy van javítanivaló.

Kérem, miként az előkészítésben, úgy a most kezdődő tárgyalási szakban is működjünk megfelelően együtt. Az alkotmányügyi bizottság nyitott minden jobbító javaslatra. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el.

Még egy mondatot engedjenek meg, most már a KDNP képviseletében, mivel külön vezérszónoki körben már nem szeretném idejüket igénybe venni. A Kereszténydemokrata Néppárt a törvényjavaslatot támogatja és elfogadásra ajánlja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megköszönöm bizottsági elnök úr expozéját. Répássy Róbert államtitkár úr jelezte, hogy a kormány nevében kíván felszólalni a vitában. Öné a szó, államtitkár úr, 15 perces időkeretben.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt alkotmánybírósági Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Alig néhány hónapja, hogy a köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényjavaslat általános vitájában arról beszéltem önök előtt, hogy az alaptörvény megalkotása csak első lépése alkotmányos rendszerünk újjáépítésének.

Az alaptörvény valóban fundamentum, Magyarország új közjogi rendszerének alapja, amelyre az építményt, a közjogi rendszer egyes elemeit meghatározó törvényeket kitartó jogalkotói munkával kell létrehoznunk. Ezen építő munka sarokkövei a sarkalatos törvények, amelyekből az egyik legjelentősebb, az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat fekszik most önök előtt.

Több mint húsz éve, hogy a magyar jogalkotó az alkotmánybíráskodás megteremtése mellett döntött, létrehozva az alkotmányvédelem legfőbb szervét. E két évtizedben egyetemi professzorok, a jogászi szakma legkiválóbbjai dolgoztak az Alkotmánybíróság tagjaiként az alkotmány és az alapjogok védelmén. Meggyőződésem, hogy az ő munkájuknak is köszönhető, hogy az Alkotmánybíróság közjogi rendszerünk legelismertebb intézménye lett.

Miért tarthatjuk az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslatot sarokkőnek? Az alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja, amely mindenkire kötelező. E rendelkezés azonban puszta deklaráció maradna, ha az alaptörvény nem intézményesített volna olyan szerveket, amelyek védelmére hivatottak, így többek között az Alkotmánybíróságot, amelyet a 24. cikk (1) bekezdése az alaptörvény védelmének legfőbb szerveként határoz meg.

Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat az alaptörvény rendelkezésein alapulva, annak felhatalmazása alapján állapítja meg az alkotmánybírósági tevékenység törvényi kereteit. Az alaptörvény maga határozza meg az Alkotmánybíróság legfontosabb hatásköreit, ilyen az előzetes normakontroll eljárás, az utólagos normakontroll eljárás, az alkotmányjogi panaszeljárás vagy a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata.

Az alaptörvény azonban lehetőséget ad arra, hogy sarkalatos törvény az Alkotmánybíróságnak további hatásköröket adjon. Ilyen, törvényben biztosított hatáskör a törvényjavaslat szerint az, hogy a bíró az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során alkalmazandó jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát kezdeményezheti, továbbá ilyen az Országgyűlés népszavazás elrendelésével összefüggő határozatának vizsgálata és a közjogi szervezetszabályozó eszközök felülvizsgálata.

Az Alkotmánybíróság hatásköreinek részletes ismertetése helyett engedjék meg, hogy kiemeljek a hatáskörök közül kettőt. Az első természetesen az úgynevezett valódi alkotmányjogi panasz. Az alaptörvény a német alkotmánybíráskodás ezen jogintézményeinek átvételével ugyanis új fejezetet nyitott az Alkotmánybíróság alapjogvédelmi tevékenységének történetében.

Mivel több, mivel szélesebb ez a hatáskör, mint az eddigi alkotmányjogi panasz alapján folytatott eljárások esetén? A hatályos alkotmánybírósági törvény alkotmányjogi panaszeljárásra kizárólag alkotmányellenes jogszabály alkalmazása esetén adott lehetőséget. Ezen eljárás eredményeképpen az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes jogszabályt megsemmisítette, és kimondhatta az alkotmányellenes jogszabály konkrét esetben való alkalmazásának tilalmát.

Az alaptörvény megtartotta ezt a hatáskört, azonban egy másik, egészen új hatáskört is biztosított az Alkotmánybíróságnak: alkotmányjogi panasszal támadható az alaptörvény-ellenes bírói döntés is. Előfordulhat ugyanis, hogy a jogszabály önmagában nem ellentétes az alaptörvénnyel, azonban annak alkalmazása során a bíró annak alaptörvény-ellenes értelmezést ad, vagy egyébként alaptörvény-ellenes döntést hoz. Az új hatáskör alapján az Alkotmánybíróság ebben az esetben a bírói döntést megsemmisíti, azaz az alapjogsértő helyzet kezelésére a legfontosabb lépést maga teszi meg. Csak a további jogkövetkezmények alkalmazása, az esetleges ismételt eljárások lefolytatása marad a rendes bírósági szervezetrendszerre.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy az alkotmányjogi panaszeljárás nem a bírósági eljárás automatikus folytatása. Az Alkotmánybíróság tanácsa a panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Ehhez a megoldáshoz szintén a német alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás szolgált mintaként.

A másik kiemelendő hatáskör az előzetes normakontroll. Szintén az alaptörvény újítása, hogy az előzetes normakontroll kezdeményezői körét kibővíti. Míg jelenleg kizárólag a köztársasági elnöknek van lehetősége kétség esetén a még ki nem hirdetett törvény alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát kérni, az alaptörvény alapján ezt a törvény kezdeményezője, a kormány vagy az Országgyűlés elnökének javaslatára maga az Országgyűlés is kezdeményezheti. Ilyen módon lehetőség nyílik arra, hogy az adott törvény alaptörvénnyel való összhangjáról a mindenkire nézve kötelező döntést hozó Alkotmánybíróság még a kihirdetés előtt nyilatkozhasson.

Tisztelt Ház! Az Alkotmánybíróság eljárási jogosítványai számos ponton erősödnek a törvényjavaslat szerint. A legjelentősebb ilyen jogkör lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság kivételesen a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztésére hívja fel az ügyben eljáró bíróságot, ha az valamilyen fontos okból indokolt, és a bíróság a döntés végrehajtását nem függesztette fel. Ilyen fontos ok elsősorban a súlyos és helyrehozhatatlan kár vagy hátrány elkerülése lehet.

(10.20)

Utólagos normakontrollra irányuló eljárásban pedig a törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy az Alkotmánybíróság a vizsgált, kihirdetett, de még nem hatályos jogszabály hatálybalépését kivételesen felfüggessze, ha az alaptörvény-ellenesség fennállását valószínűsíti. Erre akkor kerülhet sor, ha súlyos és helyrehozhatatlan kár vagy hátrány elkerülése, az alaptörvény vagy a jogbiztonság védelme érdekében azonnali intézkedésre van szükség.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ami az Alkotmánybíróság eljárásrendjét illeti, fontos hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslat előkészítése során az Alkotmánybíróság véleménye a lehető legnagyobb mértékben figyelembevételre került. Ez azért kiemelendő szempont, mivel a hatáskörök átrendeződése, különösen a valódi alkotmányjogi panasz újdonsága miatt előfordulhat, hogy a testületre az eddigieknél nagyobb teher helyeződik majd. Éppen ezért egyértelmű volt, hogy a minél hatékonyabb jövőbeli működés megteremtése csak a testület működési tapasztalatainak figyelembevételével alapozható meg.

A fenti megoldások alapján helyezi át például a törvényjavaslat a testületi működés súlypontját a tanácsokra. A legfontosabb ügyek, mint például az alaptörvény-ellenes törvény megsemmisítése azonban továbbra is a teljes ülés hatáskörébe tartoznak, illetve bármely ügy a teljes ülés elé kerülhet, ha azt az ügy társadalmi vagy alkotmányjogi jelentősége, bonyolultsága vagy más fontos ok indokolja.

Szintén a hatékony működés elősegítése érdekében a törvényjavaslat erős elnöki jogosítványokat teremt. Az Alkotmánybíróság elnöke határozza meg a teljes ülés ülésezési rendjét, napirendjét, és ő az, aki az elbírálandó ügyek napirendre tűzésének ütemezéséről dönt.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat az alaptörvénnyel összhangban megállapítja az Alkotmánybíróság tagjainak jogállására, javadalmazására, az Alkotmánybíróság elnökére és elnökhelyettesére vonatkozó szabályokat, rendelkezik továbbá az Alkotmánybíróság hivatali szervezetéről is. Ebben a tekintetben a hatályos törvény, amelyről köztudomású, hogy alapszövege egyetlen hétvége alatt készült, meglehetősen szűkszavú, így számos esetben a működésre az elmúlt évtizedekben lényegében szokásjogi alapon került sor.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat erénye az is, hogy az elmúlt húsz év gyakorlati tapasztalatait felhasználva, az átláthatóságot elősegítve megteremti olyan kérdések törvényi alapját, mint az elnök helyettesítése, a főtitkár jogállása vagy a hivatali szervezet feladatai. Ugyanilyen előrelépésnek tartom, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában kialakított elvek a törvényjavaslatban láthatatlanból láthatóvá válnak, mivel a testület határozataiban vagy teljes ülési állásfoglalásaiban megjelenő kijelentéseket több helyen törvényi szintre emeli. Erre a legjobb példa az alaptörvény értelmezésére vonatkozó hatáskör, ahol immár a törvényjavaslat határozza meg feltételként azt, hogy az alaptörvény értelmezésére csak konkrét alkotmányjogi problémával összefüggésben kerülhet sor, ha az értelmezés más jogszabály közbejötte nélkül közvetlenül levezethető az alaptörvényből.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat célja az alaptörvény és az alapjogok védelmének további erősítése, az alkotmánybírósági tevékenység hozzáigazítása az alaptörvény kereteihez, valamint az idők során összegyűlt tapasztalatokhoz, elvárásokhoz; korszerű, a XXI. század kihívásainak is megfelelő szabályozási keretet adva ezzel az Alkotmánybíróság tevékenységéhez. A kormány a törvényjavaslat elfogadását támogatja, ehhez kérem én is az önök szíves támogatását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Paczolay Péter úr, az Alkotmánybíróság elnöke. (Dr. Paczolay Péter fellép a szónoki emelvényre.) Elnök úr, öné a szó, 20 perces időkeretben.

DR. PACZOLAY PÉTER, az Alkotmánybíróság elnöke: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat jelentőségét aligha lehet eltúlozni. A jövő év elején életbe lépő alaptörvény betűje csak váz, amelyet élettel a gyakorlat fog megtölteni, amikor majd a mindennapokban érvényesül, a politikai kultúrát és a jogrendszert áthatja, az alkotmányos intézmények alkalmazzák, és mindenekelőtt az Alkotmánybíróság értelmezi. Ekkor a vázat már izmok és idegek teszik élővé, a betű pedig szellemmel telik meg.

Az alkotmánybíráskodás feltételeinek meghatározása, az Alkotmánybíróságról szóló törvény elfogadása ezért az alkotmányos jogállam működésének sarokköve. Ez a törvény valóban, s nem csak az elfogadásához megkövetelt minősített többség miatt sarkalatos. Hatékony alkotmánybíráskodás mellett várhatjuk csak az alaptörvény védelmét, az alkotmányosság hosszú távú érvényesülését és azt, hogy az alkotmányi rendelkezések az egész jogrendszert, sőt azon keresztül mindennapjainkat is áthassák.

Az Alkotmánybíróságnak az alkotmányos rendszerben elfoglalt helyéről, valamint a hatásköreit érintő legfontosabb szabályokról az Országgyűlés már az alaptörvény elfogadásával meghozta alapvető döntéseit, és ezzel lezárta a hatáskör megváltoztatásával kapcsolatos vitákat. Ezek alapján az Alkotmánybíróság megőrizte legfőbb alkotmányvédő szerepét, hatásköreiben viszont egyfajta új egyensúly jött létre, amely a korábban fontos szereppel bíró actio popularis intézményéről az egyéni alapjogvédelem kiteljesítésére helyezte a hangsúlyt. Ahogy korábban, úgy most is aláhúzom, hogy a hatáskör korlátozása pénzügyi tárgyú törvények esetében természetesen nem része ennek az egyensúlynak, hanem továbbra is tátongó lyuk az alkotmányvédelemben.

Az alaptörvény parlamenti vitája során elmondott felszólalásomban rámutattam: ez az új egyensúly összességében magában hordozza a hatékony, sőt az egyéni alapjogi sérelmek tekintetében az eddiginél hatékonyabb alkotmányvédelem lehetőségét, e lehetőség megvalósulásának esélyeit azonban döntően befolyásolja, ronthatja vagy javíthatja az alkotmánybíráskodás részletes szabályait kibontó sarkalatos törvény.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat koncepcionálisan jó. Az előterjesztő figyelembe vette azokat a javaslatokat, amelyeket már az alaptörvény vitájában és azt követően megfogalmaztam az alkotmánybírói testület nevében annak érdekében, hogy az alkotmánybíráskodás új modellje az alapjogvédelem tényleges bővülését elősegítő, hatékony működési keretek között állhasson fel. Ahol pedig erre lehetőséget adtak a változó alaptörvénybeli szabályok, a törvényjavaslat mind a hatáskörök felsorolásánál - például a többször említett absztrakt alkotmányértelmezés -, mind egyéb területeken, például a jogkövetkezményeknél támaszkodik az elmúlt évek alkotmánybírósági gyakorlatára.

Mindez összességében egy olyan Alkotmánybíróságot vetít előre, amely megváltozott hatáskörben - de a pénzügyi területet érintő korlátozást ide nem értve - továbbra is alkalmas arra, hogy betöltse szerepét a hatalommegosztás rendszerében. Az érintett személyek közvetlenül fordulhatnak hozzá a jogszabályok, sőt bírói döntések alkotmányellenességét támadva, és az Alkotmánybíróság minden szükséges jogkövetkezmény alkalmazásának birtokában marad.

Az alaptörvény és a javaslat együttesen 12 hatáskört határoz meg a testület számára. A törvényjavaslat tartalmának ismeretében kijelenthető: az állampolgárok az utólagos absztrakt normakontroll bárki által indítványozhatóságának megszűnésével sem maradnak eszköz nélkül az alkotmányellenes jogszabályokkal szemben. Alkotmányellenes jogszabály alkalmazásából eredően senkit nem érhet hátrány. Akár bírói eljárás révén, akár közvetlenül következik be a jogsérelem, az érintett az Alkotmánybíróságnál kérelmezheti a jogszabály megsemmisítését és alkalmazásának megtiltását.

A bírósági eljárásban alkalmazott jogszabály alkotmányellenessége miatt benyújtható, a jelenlegi szabályozásban is szereplő alkotmányjogi panasz lényegében egyéni ügyben való érintettséghez kötött normakontroll. Ez annál is inkább üdvözlendő, mert az Országgyűlés az alaptörvényben radikálisan szűkre szabta az indítványozói kört. A javaslat ezt részben ellensúlyozza azzal az alapjogvédelem szempontjából nagy jelentőségű szabállyal, amely kivételesen lehetővé teszi az alkotmányjogi panasz benyújtását akkor is, ha az alapjogsérelem a jogszabály alkalmazása vagy hatályosulása folytán bírói döntés nélkül következett be. Ezért ezt a szabályt a javaslat fontos és előremutató elemének tartom.

(10.30)

Az Alkotmánybíróság hatáskörének legjelentősebb újdonsága a bírói döntéssel szemben benyújtható úgynevezett valódi alkotmányjogi panasz, amely az alkotmánybíráskodást az egyéni jogvédelem terén teheti hatékonnyá.

Az Alkotmánybíróság megalakulása óta folyamatosan szembesült számtalan, a bírósági eljárásban bekövetkezett súlyos egyéni jogsérelemmel, ahol a döntés alapjául szolgáló jogszabály nem volt alkotmányellenes, de az eljárás vagy a bíróság jogértelmezése sértette a fél alkotmányos jogait. Az alkotmányjogász szakma többsége is épp ezért igényelte az egyéni sérelmeket eredményesen orvosló alapjogvédelmet. A Magyarországon eddig ismeretlen jogintézmény bevezetése azonban sok félreértésre ad alkalmat. Vannak, akik a bírósági szervezetet féltik az állítólagos újabb jogorvoslati fórum bevezetésétől, mások azon aggódnak, hogy az Alkotmánybíróságot elönti az ügyáradat. Egyrészt az Alkotmánybíróság egyáltalán nem válik szuperbírósággá, hiszen a jogerős bírósági döntéseknek kizárólag az alkotmányossági vonatkozása kerülhet az Alkotmánybíróság elé.

Ami a várható ügyáradatot illeti, a nemzetközi tapasztalatok valóban óvatosságra intenek. Más országok alkotmánybíróságainak példája alapján e hatáskör csak akkor lehet hatékony, ha a testület más eljárásban foglalkozik a jelentős alkotmányjogi kérdésekkel vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességgel, mint a más típusú ügyekkel. Másrészt az ügyáradat kezelésére a javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy az Alkotmánybíróság tanácsokban hozhassa meg döntéseinek jelentős részét. Megnyugtató, hogy a szabályozás kellő rugalmasságot biztosít az Alkotmánybíróság számára a tanácsok számának, összetételének meghatározásában.

Egyéb tekintetben is nagy jelentőségű, hogy a törvényjavaslat alapján az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozásnak a további részleteket kidolgozó harmadik szintjévé az ügyrend válik. Az ügyrendet, szemben az eddigiekkel, maga az Alkotmánybíróság alkothatja meg, és szükség esetén módosíthatja. Ez a rugalmasság nélkülözhetetlennek tűnik egy olyan időszakban, amikor a magyar alkotmánybíráskodás a korábbiakhoz képest új modell szerint kezd el működni.

A hatásköri szabályoknál említett vívmányt, hogy tudniillik az alapjogi sérelme esetén bárki az Alkotmánybírósághoz fordulhat mind az ügyében alkalmazott jogszabály, mind az ügyét eldöntő határozat megtámadásával, eljárási rendelkezésekkel sem szabad rombolni. Támogatandó, hogy az Alkotmánybíróság eljárásának indítványozása továbbra is illeték- és díjmentes maradjon.

A törvényjavaslat vitatható eleme az ügyvédkényszer előírása. Egyfelől szakmailag indokolt, hogy a komoly tartalmi követelményekkel szűrt indítványok jogi képviselő útján kerüljenek az Alkotmánybíróság elé. Másfelől viszont ezzel párhuzamosan biztosítani kell, hogy anyagi nehézségei miatt senki ne legyen elzárva alapjogainak védelmétől. Nagyon fontos tehát, hogy a törvényjavaslat alapján a képviseletet a jogvédő szervezetek vagy ingyenes jogsegélyszolgálat is elláthatja.

Különösen kényes kérdés az Alkotmánybíróságon folyamatban lévő mintegy 1600 ügy sorsa. Az indítványozó jogokat az alaptörvény alapján elvesztő személyek beadványaira vonatkozó átmeneti szabályok megalkotása politikai felelősséggel jár. Kiindulópontként azonban nem szolgálhat mást, mint a korábban említett célt: az alapjogában sérelmet szenvedett személyek számára meg kell nyitni az Alkotmánybírósághoz fordulás új szabályok szerinti lehetőségét. Ennek a célnak felel meg a javaslat azon rendelkezése, hogy az indítványozók jelentős része 3 hónapon belül az alaptörvényre hivatkozva visszahozhatja panaszként az alkotmányossági kifogását, amennyiben az érintettsége fennáll.

Tisztelt Ház! Összegezve: a javaslat koncepcionálisan és szabályainak túlnyomó többségében alkalmas arra, hogy az alkotmánybíráskodásnak az alaptörvény keretei között kialakítandó új modellje eredményesen szolgálja mind az alkotmányosság elvont védelmét, mind az egyéni jogsérelmek orvoslását. A hatáskörök átrendezése, főleg a valódi alkotmányjogi panasz bevezetése számos, a jövőbeli joggyakorlatot érintő kérdést vet fel. Az alkotmánybíráskodás új modelljének a mindennapi működés során kell majd bizonyítania. Az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat megteremti annak szabályozási hátterét, hogy az alaptörvényt és a benne foglalt jogokat a jövőben is hatékonyan működő Alkotmánybíróság védje Magyarországon.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megköszönöm az elnök úr felszólalását.

Tisztelt Országgyűlés! Most az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsági álláspont és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Gulyás Gergelynek, a bizottság alelnökének, a bizottsági többségi vélemény előadójának. Öné a szó.

GULYÁS GERGELY, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság - mint első helyen kijelölt bizottság - az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta. Ott, a vitában kisebbségi véleményként csak a Jobbik képviselőinek az álláspontja merült fel, ők nem szavazták meg a tervezetet, egyébként az ellenzéki pártok közül a Lehet Más a Politika, illetve a Magyar Szocialista Párt képviselője e napirendi pontnál már nem volt jelen, a kormánypártok pedig egységesen támogatták a javaslatot, úgy gondoljuk, az új alaptörvényben lefektetett célok elérésére maximálisan alkalmas.

Azt reméljük, hogy az Alkotmánybíróság az eddig betöltött szerepe mellett az alkotmányjogi panasz bevezetésével egy olyan új lehetőséget kap, hogy most már nemcsak a törvényhozás felett mondhat ítéletet, hanem a bírói igazságszolgáltatási ítélkezésre is hatással lehet döntéseivel. Erre a törvénytervezetet maximálisan alkalmasnak tartjuk, ezért a bizottságban támogattuk.

Köszönöm.

ELNÖK: Most megadom a szót Gaudi-Nagy Tamásnak, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Nem látom az Alkotmánybíróság elnökét, hogy itt van-e a teremben, de remélem, hallja szavaimat, illetve az alkotmányügyi bizottság elnökét sem látom, őt is üdvözöltem volna, ha itt lenne, illetve a kormány képviselőjét és a képviselő urakat és hölgyeket.

Az emberi jogi bizottságban megfogalmazott kisebbségi véleményem rövid lényegét úgy tudnám most összefoglalni, hogy számunkra elfogadhatatlan az, hogy a folyamatban lévő 1600 el nem bírált, utólagos normakontroll címén benyújtott kérelmet december 31-ét követően másnap, egyszerűen fogalmazva, a kukába dobják, bedarálják. Ez számunkra elfogadhatatlan, noha az előterjesztő elmondta azt, hogy alkotmányjogi panasszá tulajdonképpen át lehet konvertálni a javaslatot vagy bocsánat, az utólagos normakontrollra benyújtott kérelmeket, de ehhez kell egy nagyon fontos előfeltétel, mégpedig a személyes érintettség, ez pedig a legtöbb utólagos normakontroll iránti ügyben nem áll fenn.

Azért, hogy az állampolgárok valamennyire megértsék, ezt a problémát megpróbálom megvilágítani. Tehát mondjuk, van a Jobbiknak egy folyamatban lévő ügye a polgárőrtörvénnyel kapcsolatban, amelyben kifogásoljuk az egyesülési jog korlátozását, arra hivatkozással, hogy aránytalanul és szükségtelenül beszűkítik a jogállami tesztet, sőt beszűkítették, megszigorították a polgári tevékenységgel kapcsolatos szabályokat. Mi úgy gondoljuk, az egyesülési jog szabályait sérti, viszont a Jobbik Magyarországért Mozgalom... Jó, most lehet azt mondani, hogy politikailag érintett a Jobbik Magyarországért Mozgalom, de nem tudom, mit fog szólni majd az Alkotmánybíróság, be fogja-e fogadni alkotmányjogi panaszként ezt az indítványunkat, vagy sem, csak ez túl nagy ár ahhoz, hogy kísérletezzünk, és nemcsak a mi beadványunkról van szó, hanem - gondolom - mondhatnék több száz, szociális ellátással vagy a társadalom bármely alapvető kérdésével kapcsolatos beadványt.

De egy a lényeg: nagyon sok olyan beadvány van jelenleg az Alkotmánybíróság előtt, amelyet nem bíráltak el, sok-sok éve nem bírálnak el, ki tudja, milyen okokból. Nyilván voltak itt erőforrás-problémák, voltak itt kapacitásproblémák, de lehetett akár egy szándék is, hogy bizonyos beadványokat nem bíráltak el. Például a lex március 15-ének nevezhető szabálysértés az egyik eklatáns példa, a passzív engedetlenség, más néven a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértése, amelynek lényegi tartalma korlátozta a gyülekezési jogot. Ezt 2007-ben nyújtottuk be, ezt elmondtam a bizottsági ülésen is, de ennek ellenére a mai napig nem bírálta el az Alkotmánybíróság, noha többször soron kívüli eljárást kértünk. Ennek nem tudjuk az okát. Egy biztos: most ez a beadvány is tulajdonképpen a kukába fog kerülni, ha nem fogadják el azt a módosító javaslatunkat, amit majd részletesen ismertetünk képviselőtársaimmal együtt.

(10.40)

Mi csak és kizárólag abban az esetben tudjuk ezt a törvényjavaslatot támogatni, ha jogállami keretek között maradunk, és egyszerűen nem szüntetjük meg a folyamatban lévő ügyeket, és nem próbáljuk azokat alkotmányjogi panasszá átkonvertálni, hanem meg kellene tartani az utólagos normakontroll jellegét a kifutó ügyeknek, és azt a lehetőséget kell megadni a kérelmezőknek, hogy ezt az állított alkotmányos sérelmet állítsák át alaptörvény-sérelemre, igazítsák hozzá az új alaptörvényhez a jogsérelmet. Ez nem is nagy probléma, hiszen közel 90 százalékban vagy legalábbis meghatározó százalékban hasonló szövegezésű az alaptörvény a jelenleg hatályos alkotmánnyal, tehát mi csak és kizárólag ilyen feltétel mellett tudjuk támogatni.

Vannak más aggályaink is, erről is beszéltem röviden, az eljárási határidők törvényi garanciái - jelenleg az "ésszerű határidő" törvényi megfogalmazás szerepel, ami a strasbourgi esetjogban ismert, és az európai emberi jogi egyezményben is ismert határidő, de azért nem kellően konkrét. Tehát úgy gondoljuk, hogy az alkotmányvédelem legfontosabb szervénél - pontosan az elmúlt évek tapasztalatai miatt - szükséges és fontos volna egyértelmű és határozott időkeretet szabni az eljárásra, pontosan az ilyen esetek elkerülésére, hogy ne fordulhasson elő még egyszer ilyen, hogy éveken át nem bírálnak el létfontosságú alapjogokkal kapcsolatos beadványokat. Ezért nem tudtuk támogatni a javaslatot, de bízunk benne, hogy a vita során sikerül meggyőzni a képviselőtársainkat arról, hogy ez lenne a jó megoldás, amit javasoltunk.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor 30-30 perces időkeretben, eközben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Elsőként felszólalásra következik Mátrai Márta, a Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka. Képviselő asszony, öné a szó.

DR. MÁTRAI MÁRTA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Külön köszöntöm az Alkotmánybíróság elnökét, dr. Paczolay Péter urat és a munkatársait.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nagy jelentőségű törvényjavaslat tárgyalását kezdi meg a mai nappal az Országgyűlés, hiszen az Alkotmánybíróság jogállamiságunk alapköve, az alkotmányos alapjogok védője és a hatalmi ágak közti egyensúly fenntartója.

Mint a képviselőtársaim előtt is ismeretes, az Országgyűlés 2011. április 18-án elfogadta Magyarország Alaptörvényét, amely 2012. január 1-jén lép hatályba. Az alaptörvény amellett, hogy törekedett a rendszerváltás óta eltelt húsz év alkotmányfejlődése legfontosabb vívmányainak, jól működő, demokratikus jogintézményeinek és megoldásainak a megtartására, számos területen természetesen jelentős változásokat is hozott. Ezek indokai éppen az utóbbi két évtized jogállami működésének tapasztalataiból erednek. Mivel az alaptörvény alapján a demokratikus jogállamiság szempontjából legfontosabb jogintézményekkel kapcsolatos szabályokat sarkalatos törvények tartalmazzák, ebben az évben ránk, törvényalkotókra jelentős feladatok hárulnak a tekintetben, hogy a korábbi, jól bevált megoldásoknak és a szükséges változtatásoknak leginkább megfelelő tartalommal és rendelkezésekkel megalkossuk mindezeket a biztonságos és élhető Magyarország működéséhez elengedhetetlenül szükséges sarkalatos törvényeket. Ezek sorába illeszkedik a most önök elé kerülő, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság által benyújtott törvényjavaslat is.

Az Alkotmánybíróság a törvényjavaslat preambulumában, valamint az alaptörvény 24. cikkében foglaltak szerint a demokratikus jogállam, az alkotmányos rend és az alaptörvényben biztosított jogok védelme, a jogrendszer belső összhangjának megőrzése, valamint a hatalommegosztás elvének érvényre juttatása érdekében az alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az alapjogok védelmével, az állam demokratikus működésével és a hatalmi ágak egyensúlyának megteremtésével és megőrzésével kapcsolatos funkcióinak az Alkotmánybíróság a létrehozása óta eddig is a legmagasabb szinten tett eleget. Meggyőződésem, hogy ez a jövőben is így lesz, hiszen ennek garanciáit látom az előttünk fekvő törvényjavaslatban. Ezt a meggyőződésemet kellőképpen megalapozza az a széles körű egyeztetés és alapos előkészítő munka is, amely e cél elérése érdekében a javaslat benyújtását megelőzte.

Az előterjesztő alkotmányügyi bizottság nevében dr. Salamon László elnök úr részletesen beszélt a javaslat előkészítése kapcsán a bizottság részéről kifejtett tevékenységről, azonban én is szeretném elmondani, hogy az elnök úr és a bizottság munkatársainak erőfeszítései révén a bizottság egy alaposan kidolgozott, szakmailag széles körben egyeztetett törvényjavaslatot terjesztett az Országgyűlés elé. Az elkészült javaslattervezetet ugyanis a bizottság eljuttatta valamennyi képviselőcsoport, valamint az Alkotmánybíróság és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium részére is véleményezésre. A képviselőcsoportoktól és mindenekelőtt az Alkotmánybíróság elnökétől kapott észrevételeket a bizottság megvitatta, és igyekezett azokat a legnagyobb mértékben figyelembe venni. Mindezen álláspontok ismeretében készült el az Alkotmánybíróság, valamint a kormány szakértőinek bevonásával az a szövegszerű javaslat, amelynek benyújtásáról a bizottság az október 3-ai ülésén határozott. Az alaptörvény elfogadásával már tavasszal meghatároztuk azokat az alkotmányos kereteket, amelyeket az egyes sarkalatos törvényeknek, köztük az Alkotmánybíróságról szólónak is ki kell tölteni. Mivel ezek tekintetében az alaptörvény elfogadásával nem volt egyetértés a pártok között, ezért várható, hogy ezen javaslat tárgyalásakor is szóba kerülnek majd az eltérő koncepcionális elképzelésekből fakadó nézetkülönbségek. Ugyanakkor emlékeztetem önöket, hogy az alaptörvény vonatkozásában - idézőjelben - res iudicatáról beszélhetünk, az Alkotmánybíróságról szóló törvény parlamenti vitája során a javaslat rendelkezése alaptörvénnyel való összhangjának szükségessége nem kerülhető és nem kérdőjelezhető meg.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatról általánosságban azt mondhatom, hogy egyfelől törekszik az Alkotmánybíróságra vonatkozó hatályos szabályozásból a korábban bevált jogi megoldások - adott esetben kisebb pontosításokkal történő - hasznosítására, valamint az elmúlt húsz év és kedvezőtlen tapasztalatainak kijavítására, másfelől pedig biztosítja az Alkotmánybírósággal szemben az alaptörvénnyel kapcsolatban támasztott újabb követelmények szabályozását.

Az első esetkörben említhetjük például az Alkotmánybíróság szervezetére, a bírák megválasztására, a jogállásukra vonatkozó szabályokat, amelyek lényegi változásokat nem tartalmaznak a hatályos szabályozáshoz képest. A második csoportba sorolom azokat a változásokat, amelyek a hatályos alkotmánybírósági törvényben meglévő anomáliákból levont konzekvenciákat rögzítik, mint például az Alkotmánybíróság székhelyének kérdése, amit indokolt a valós helyzethez igazítani, és Esztergom helyett Budapestet megjelölni. A legfontosabb változások azonban az alaptörvényben rögzített, részben új hatásköröket tartalmazó rendelkezések, valamint az ezek nyomán szükséges új eljárások szabályozására vonatkoznak, mint például az egyedi ügyben hozott bírói döntés esetleges alaptörvénybe ütközésének vizsgálata.

Most, ha megengedik, kicsit részletesebben is szólnék a törvényjavaslat tartalmáról.

A javaslat az alaptörvény rendelkezéseinek megfelelően olyan hatásköröket állapít meg az Alkotmánybíróság számára, amelyek lehetővé teszik egyrészt az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésének megelőzését, másrészt a ténylegesen jogsérelmet okozó, alaptörvény-ellenes jogszabály által okozott jogsérelemnek a kiküszöbölését. A kezdeményezői kör meghatározásánál a hatékony alkotmánybírósági működés szempontjának is érvényesülnie kell. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság vizsgálhatja az elfogadott, de ki nem hirdetett törvényeket és az egyedi ügyben alkalmazandó vagy alkalmazott jogszabályt. Előbbieket az előzetes normakontrollra, utóbbiakat az utólagos konkrét normakontrollra és az alkotmányjogi panaszra vonatkozó szabályok rögzítik. A javaslat ezenkívül meghatározott kezdeményezői kör számára olyan esetekben is lehetővé teszi a jogszabály alaptörvénnyel való összhangja felülvizsgálatának kezdeményezését, amelyekben bírói eljáráshoz vezető konkrét jogsérelem nem következett be, de az utólagos absztrakt normakontrollnak ez az egyik jelentősége.

(10.50)

Az előzetes és utólagos normakontroll kezdeményezőinek körét maga az alaptörvény határozza meg. Ez az előzetes tekintetében a hatályos szabályozáshoz képest bővebb, az utólagos normakontroll tekintetében pedig egy szűkebb kört jelent. Az utóbbi, gyakorlati megfontolások alapján született döntés az Alkotmánybíróság működésének felgyorsítását, az utólagos normakontroll-eljárások ésszerű időn belüli lezárását szolgálja.

A javaslat az alapjogvédelem új korszakát nyitja meg azáltal, hogy az alkotmányjogi panaszeljárás keretében az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály - mint általánosan kötelező hatalmi döntés - alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatán túl azt is lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság az egyedi ügyben hozott bírói döntés esetleges alaptörvénybe ütközését is megvizsgálja. Ez a rendes jogorvoslati lehetőségeit már kimerítő panaszos számára egy olyan további különleges jogorvoslatot biztosít, amely a legsúlyosabb alkotmányos jogsérelmek esetén lehetőséget ad az alkotmánnyal összhangban lévő döntés meghozatalára.

Az alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontjában foglalt hatáskör, vagyis a jogszabályok bírói kezdeményezésre történő felülvizsgálata kapcsán fontos az alkalmazási tilalom szabályozása egyrészt az indítvány tárgya, másrészt a jogkövetkezmények tekintetében. Eszerint bíró nemcsak a jogszabály megsemmisítése érdekében fordulhat az Alkotmánybírósághoz, de a már elbírált alkotmányellenes jogszabályon alapuló eljárás esetén, pusztán alkalmazási tilalmat kérve is előterjeszthet indítványt, ha azt a testület már nem mondta ki a megsemmisítő határozatában.

Az Országgyűlés népszavazás elrendelésével összefüggő határozatának vizsgálata tekintetében bevezetésre kerülő változásokat az Országgyűléshez már benyújtott, a népszavazásról szóló T/3479. számú törvényjavaslathoz kell igazítani. Mivel az említett jogszabály a Kúriára telepíti az Országos Választási Bizottság döntéseivel szembeni kifogás felülvizsgálatát, az Alkotmánybíróság eljárása az Országgyűlés népszavazást elrendelő, valamint a kötelezően elrendelendő népszavazás elrendelését elutasító határozata alapján az elrendelés vagy a megtagadás alaptörvénnyel való összhangjának és törvényességének felülvizsgálatára korlátozódik.

A javaslat az Alkotmánybíróság feladat- és hatáskörébe tartozó eljárások és jogkövetkezmények között rendelkezik a köztársasági elnök tisztségtől való megfosztására vonatkozó szabályokról is. Az alaptörvény a hatályos alkotmánynál is szűkszavúbban, kizárólag a megfosztási eljárás megindításának kérdését szabályozza részletesen. A közjogi felelősség megállapításában célszerű az úgynevezett impeachment eljárás alkalmazása, azaz a büntetőfelelősség megállapítása a cselekmény elkövetésének kimondása nélkül, pusztán a bizalomvesztés, a feddhetetlenség elvesztése miatt, a közjogi tisztségre való méltatlanság okán történő tisztségvesztés lehetősége, amely után a tisztségtől megfosztott személy a továbbiakban adott esetben rendes büntetőbíróság előtt felelhet.

Mint említettem, számos, ellenzéki oldalról érkező észrevétel bekerült a javaslat szövegébe. A hatáskörök tekintetében ilyen az alaptörvény értelmezése. Mivel azonban az alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés g) pontja alapján sarkalatos törvény további feladat- és hatáskört állapíthat meg az Alkotmánybíróság számára, erről itt célszerű rendelkezni.

Indokolt azonban, a hatályos szabályozáshoz hasonlóan az eljárás kezdeményezésére a jogosultak egy szűkebb körét meghatározni. Ez a javaslat szerint az Országgyűlést vagy annak állandó bizottságát, a köztársasági elnököt, illetve a kormányt jelenti.

A kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvével kapcsolatos elsődleges országgyűlési felelősségre tekintettel a javaslat meghatározza azokat a költségvetéssel összefüggő törvényhozási tárgyköröket, amelyekben az Alkotmánybíróság egyes eljárásaiban csak meghatározott szempontokra tekintettel végezhet felülvizsgálatot.

Az alaptörvény a testület létszámát megnövelte. A cél az, hogy a javaslat olyan szervezeti, működési, eljárási kereteket teremtsen, amelyekben a nagyobb létszám előnyei érvényesülnek. A testület összetételének meghatározása garanciális kérdés bármely hatáskör gyakorlása során, egyúttal a megfelelő működés záloga is.

Az általános tapasztalat európai szinten az, hogy a bíróságok túlterheltségét vagy újabb bírósági szintek beépítésével, vagy az adott testületen belül két- vagy többszintű fórumrendszerrel próbálják megoldani. A 15 bíróból álló teljes ülésen a döntéshozatal nyilvánvalóan lelassul, ezért szükséges a tanácsok eljárásának általánossá tétele, ugyanis ha a 15 tagú testületre telepítenénk a működés súlypontját, az lassú, elhúzódó eljáráshoz vezethet. Bár kézenfekvő megoldás az ügyek, ügycsoportok elosztása a plénum és a kisebb létszámú testületek között, törekedni kell az ezzel járó veszélyek kiküszöbölésére. Ennek elkerülését szolgálják a kétirányú becsatornázás megjelenő szabályai, amelyek révén a tanácsokban történő eljárások mellett is lényegében bármely ügy a teljes ülés elé kerülhet elbírálásra, ha ennek a feltételei fennállnak. A hatályos alkotmánybírósági törvény szerint a teljes ülés a hatáskörébe utalt érdemi döntésen túl az egész eljárást uralja, ideértve az eljárás vezetésével kapcsolatos eljárási cselekmények eldöntését is.

Az Alkotmánybíróság eddigi működésénél hatékonyabb és gördülékenyebb működés megteremtése okán indokolt egy megerősített elnöki pozíció, mindamellett, hogy az Alkotmánybíróság alkotmánybírói önállóságából kiindulva a primus inter pares helyzet jogállási szempontból továbbra is fennmarad.

A hatékonyságnövelési szándékra és különösen az új hatáskörökből fakadó alapvető változásokra tekintettel a jelenleg hatályos megoldásnál erősebb jogosítványok szerepelnek. Véleményem szerint az Alkotmánybíróság eljárására vonatkozó szabályokat a javaslat megfelelő részletességgel és megalapozott szakmai megfontolásoknak megfelelően tartalmazza.

A tanácsokban történő eljárás és a teljes ülés döntési primátusának megőrzése mellett számos más, lényeges eljárási garancia is rögzítésre került. Ilyenek például az Alkotmánybíróság döntéseire, azok jogkövetkezményeire, az eljáró tanácsok összetételére, valamint a teljes ülés eljárására, az elnök jogkörére, az alkotmányjogi panaszeljárás során a kötelező jogi képviselet bevezetésére, az indítványok tartalmára és benyújtására, az indítványhoz kötöttség elvére, az illetékmentességre és az eljárási bírságra vonatkozó szabályok.

A jelenleg hatályos szabályozással ellentétben e törvényben megjelenik a főtitkári döntés-előkészítés, valamint az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás esetköre. A főtitkárság egyfajta szűrő szerepét fent kell tartani, sőt erősíteni kell, amelynek indoka a várt nagyszámú indítvány. Ugyanakkor a főtitkárság szűrést alapvetően formai, eljárási kérdésekben végezhet. Az érdemi szűrés azonban a bírák monopóliuma. Új szabály a befogadásról történő előzetes, egyszerűsített döntés, amely Európában más országokban is, például a német gyakorlatban alkalmazott megoldás.

Az Alkotmánybíróság ugyan továbbra is elsődlegesen a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, de az általános eljárási szabályok kellő alapossággal rendelkeznek azokról az esetekről is, amikor az alkotmányjogi panasz esetén személyes meghallgatás, nyilvános, kontradiktórius, tehát a rendes bírósági eljáráshoz hasonlatos eljárás válik szükségessé. Háttérszabályként a bizonyítási eljárások során a Pp. rendelkezéseinek alkalmazását írja elő, és rendelkezik az eljárás során alkalmazható intézkedésekről, valamint az eljáró bíróság kizárásának a feltételeiről is.

(11.00)

A javaslat rendezi az Alkotmánybíróság döntéseire vonatkozó szabályokat, amelynek értelmében érdemi döntést, határozatot vagy nem érdemi döntéseket, végzéseket hozhat. Rendelkezik az egyes bírák különvéleménye, valamint a párhuzamos indokolások vonatkozásában, illetve a döntések kihirdetése és az érintettekkel való közlése tekintetében is. Az alaptörvény nem zárja ki az alkotmánybírák újraválasztásának lehetőségét; ezt indokolja az alkotmányban felemelt időtartamú mandátum.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A zárórendelkezések között tartalmaz átmeneti szabályokat az 1989. évi XXXII. törvény alapján megválasztott elnök, elnökhelyettes és tagok megbízatására vonatkozó szabályok alkalmazhatósága tekintetében, valamint a hatálybalépése előtt megindult eljárások, a 2011. január 1-jét megelőzően benyújtott alkotmányjogi panaszok kivizsgálhatósága tekintetében is. Utóbbiak célja, hogy amennyiben a panasz a megváltozott törvényi előírások alapján is elbírálható, a panaszosnak lehetősége legyen arra, hogy a rávonatkozó alakszerűségi követelményeknek eleget téve indítványát újra benyújthassa az Alkotmánybírósághoz.

Tisztelt Országgyűlés! Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy a törvényjavaslattal a demokratikus jogállam működésével szemben támasztott követelményeknek és a modern kor elvárásainak messzemenőleg eleget tevő javaslat került most elénk az alkotmányügyi bizottság jóvoltából. Szeretném megköszönni mindazok áldozatos munkáját, akik tevékenységükkel hozzájárultak ahhoz, hogy az Országgyűlés elé a szabályozás tárgyához méltó szakmai színvonalú javaslat kerülhetett, legyenek azok a bizottság tisztségviselői, tagjai, munkatársai, az Alkotmánybíróság, illetve a kormány szakértői, avagy kormánypártok és ellenzéki pártok képviselőcsoportjai részéről a magas szakmai színvonalú észrevételeket összeállító képviselők vagy munkatársak.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Kérem ezért, hogy a törvényjavaslatot vitassák meg, majd fogadják el.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és megadom a szót Lamperth Mónikának, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. LAMPERTH MÓNIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt alkotmányírósági Elnök Úr! Olybá veszem, hogy csak technikai szünet miatt ment el elnök úr a páholyból. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt ezt a kétharmados törvényt a demokratikus intézményrendszer lebontására törekvő Fidesz-KDNP-s többség elmúlt másfél éves jogalkotási folyamatának egyik állomásaként vizsgálja. Azért kell ezt tennünk, mert önmagában a törvénytervezet vizsgálata félrevezető, a folyamat részeként azonban sok mindenre fény derül. Az elmúlt másfél évben a demokratikus intézményrendszer tudatos leépítése figyelhető meg Magyarországon. A jelen törvénytervezet egy újabb járólap a demokráciából kivezető úton.

A demokratikus intézményrendszer leépítésére nem egyszerre, hanem folyamatosan, több lépcsőben és több irányból került sor. Elsőként jelentősen korlátozták az egyes egyéni alapjogokat. Az alapjogok korlátozásának körében mind az államhatalommal szemben az egyént védő polgári és politikai jogok, mind pedig az állam által az egyént védő gazdasági, szociális és kulturális jogok körében jelentős visszalépésekre került sor. Az alapjogok korlátozása mellett a fékek és ellensúlyok jogi és politikai rendszerét is súlyos csapások érték, a jogállamiság elvét erősen romboló intézkedésekre került sor.

Ha csak röviden kívánjuk áttekinteni ezeket az elemeket, akkor az alkotmány és a törvények gyakori és egyeztetés nélküli módosításaira, az alkotmányellenes törvényalkotásra, például a visszaható hatályú jogalkotásra vagy a közszolgálati jogviszonyok terén történő szabályozásra gondolok, aztán a jogállamiságot védő intézményrendszerek leépítésére, beleértve az Alkotmánybíróságot - erről majd részletesen beszélek -, vagy az egyéni érdekek által befolyásolt jogalkotásra, amikor valakinek a személyes érintettsége vagy érdeke miatt alkotott törvényt a kétharmados többség: lex Borkai, lex Szapáry, lex Szász Károly, lex Koltay, és folytatható a sor. Mindezek nehezen helyreállítható, súlyos károkat okoztak a jogrendszer egészében. A totális hatalomkoncentráció megvalósítása érdekében már elfoglalta az Állami Számvevőszéket, az ügyészséget, a közmédiumokat, és a köztársasági elnöki székbe egy olyan személyt választott meg, akitől személyisége, előélete okán semmiképpen sem várható, hogy szembefordul a miniszterelnökkel, ha az ország érdeke úgy diktálná, akkor sem.

A demokráciát még fontosnak tartók közül sokan már csak az Alkotmánybíróságtól remélhetik, hogy valahogyan ellenáll ennek az ámokfutásnak. (Dr. Répássy Róbert közbeszólására:) Tovább mondom akkor is, ha Répássy államtitkár úr nem bírja ki bekiabálás nélkül. (Dr. Répássy Róbert: Én csak beszélgetek.) Modern demokráciában a hatalommegosztás elvének érvényesülése után a második legfontosabb elv, hogy legyen egy tekintélyes, független szervezet, amely őrködik azon, hogy az alkotmány szelleme érvényesüljön. A politikai hatalom legfőbb kontrollja az Alkotmánybíróság. Nincs hát miért csodálkozni azon, hogy Orbán Viktor a legfontosabb teendői között tartja számon a hatalommegosztás és az Alkotmánybíróság felszámolását. Ezért a Fidesz úgy alakítja át az Alkotmánybíróság intézményét, hogy őket ne akadályozza a hatalomgyakorlásban, de ha esetleg más pártok kerülnének kormányra - és igen, legyünk optimisták e tekintetben, hogy más pártok kerülnek majd kormányra -, akkor megbéníthatja a törvényhozás működését, és ha megbéníthatja, akkor ne legyen illúziónk, meg is akarja majd bénítani.

A kétharmados többség valódi szándéka már tavaly nyáron kiderült, amikor úgy változtatta meg az alkotmánybírák jelölésére vonatkozó rendet, hogy még csak konszenzusra sem törekszik, már a Fidesz-KDNP politikai jelölésénél eldől, hogy kiből lehet alkotmánybíró. A következő lépés a Lázár-csomag volt, amelynek értelmében a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és az emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokat sérti. E korlátozásokat mindaddig fenntartják, ameddig a nemzetitermék-arányos államadósság 50 százalék alá nem csökken.

Ilyen előzmények után már csak a leginkább optimisták bízhattak abban, hogy az új alaptörvény fenntartja az Alkotmánybíróság alkotmányvédelmi funkcióját. De akik ebben reménykedtek, azoknak csalódniuk kellett, az alaptörvény kimondja ugyanis, hogy rendelkezéseit azok céljával, így a benne foglalt nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. Ez a megfogalmazás önkényes jogértelmezésre ad felhatalmazást, hiszen a történeti alkotmány alapvetően szemben áll a köztársasági államformával. A Fidesz által delegált alkotmánybírák értelmezési orientációja pedig meggyőződésünk szerint nem kétséges.

Az utólagos normakontroll eszközét is a Fidesz kezébe adja az alaptörvény azzal, hogy ilyet csak az országgyűlési képviselők egynegyede, a kormány és az alapvető jogok biztosa kezdeményezhet. A parlamenti számtan ismeretében alkotmányellenesség címén az MSZP-nek és a Jobbiknak együtt kellene az Alkotmánybírósághoz fordulnia, ami politikai okokból lehetetlen. Kizárólag az alkotmányjogi panasz értékelhető előrelépésként, ami lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítse az alaptörvénnyel ellentétes bírói döntést. Van ezzel kapcsolatban is észrevételünk, de erről majd később fogok beszélni.

Az utolsó lépés a testület kibővítése, létszámának 15-re emelése volt. Ezzel az Alkotmánybíróság átalakítása bevégeztetett. A már a látszatra sem ügyelő koalíció egyértelművé tette, hogy csak a saját jelöltjét fogja megszavazni. Hol vannak már azok a fideszesek, akik az előző kormányok alatt az Alkotmánybíróság függetlenségéért aggódtak? Tisztelt képviselőtársaim, ez persze költői kérdés volt.

(11.10)

Tisztelt Országgyűlés! Mindennek ellenére a Magyar Szocialista Párt konstruktívan állt hozzá a Fidesz által készített tervezethez; több mint 20 pontos észrevételt juttattunk el az alkotmányügyi bizottsághoz, amelyből csupán néhány javaslat került be a végleges törvényjavaslatba. Itt szeretném jelezni, hogy ezeket az észrevételeket módosító indítvány formájában meg fogjuk tenni, a törvényjavaslathoz beterjesztjük, és majd megfelelő keretek között a bizottságban megvitatjuk.

Tisztelt Országgyűlés! Ezek után szeretnék rátérni a törvényjavaslattal kapcsolatos konkrét észrevételeinkre. Nem szeretném itt valamennyi írásban beadott észrevételünket megismételni, hiszen az időkeret sem alkalmas erre, másrészt ez az irományok között megtalálható, és ha mégis szóba kerül a későbbi vita során, akkor majd lehet egyéb hozzászólásokban ezeket is érinteni.

Elsőként az Alkotmánybíróság tagjaira vonatkozó tervezett szabályozást emelném ki, amely kimondja, hogy az alkotmánybíró hivatalát az utódja megválasztásáig elláthatja. Ezzel gyakorlatilag megteremtődik annak a lehetősége, hogy egy alkotmánybíró akár élete végéig is bíró maradhasson, amennyiben a jövőben már nem lesz olyan politikai egyetértés a parlamentben, hogy sikerüljön megválasztani az utódját. Ez a szabály ismerősen cseng, hiszen már a legfőbb ügyész esetében is alkalmazta a fideszes többség. Ez a fajta bebetonozás véleményünk szerint jogállamban nem elfogadható. Mindezek alapján egy új összetételű Országgyűlés felállása esetén önök tudatosan blokkolhatnák egy jelölt bíróvá történő megválasztását.

Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat az új alkotmánybíró megválasztására az előd megbízatási idejének lejártát megelőző 3 hónapos határidőt biztosítja, úgy gondolom, az Országgyűlésnek kellő idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy a megbízatás megszűnése időpontjának ismeretében döntést hozzon az új alkotmánybíró személyéről. Különösen az Alkotmánybíróság létszámának kibővítésére való tekintettel indokolatlan az alkotmánybírói tisztség betöltetlen volta miatti aggodalom.

Másodikként az utólagos normakontroll indokolatlan korlátozásáról fogok beszélni. Míg 2012. január 1-jéig bárki kezdeményezhetett vizsgálatot az Alkotmánybíróságnál, addig 2012. január 1-jétől erre az állampolgároknak csak úgy nyílik lehetőségük, ha az általuk alkotmányellenesnek vélt jogszabály alapján végigjárták a teljes bírósági fórumrendszert, majd a vesztes pereket követően fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz. Értem azt, amit Paczolay elnök úr mondott ezzel kapcsolatban, és pontosan értem, hogy ez nem egy kvázi jogorvoslati fórumrendszer meghosszabbítása, hanem más a célja, alapvetően ezzel egyébként az MSZP egyet is értett, csak nem abból a szempontból, hogy kvázi kiváltja az actio popularist. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy figyelembe véve a magas perköltségeket, ezek a megoldások a kevésbé tehetős állampolgárok számára nem lesznek elérhetők. Az új szabályozás egyrészt gyakorlatilag kizárja a jogvédelem ezen lehetőségéből ezeket az embereket, másrészt az elhúzódó bírósági eljárások miatt az ügy csak jóval később kerülhet az Alkotmánybíróság elé, ezzel meghosszabbodik az alkotmányellenes jogszabály alkalmazhatóságának az ideje.

Az Alkotmánybíróság hatáskörének tavalyi, széles körű felháborodást kiváltó megtépázásával kapcsolatban a testület akkor kiadott egy közleményt, amelyben aggályait fejezte ki a szabályozással kapcsolatban. Ebből a nyilatkozatból idézek: "Az Alkotmánybíróság utólagos felülvizsgálati jogkörének változatlan fenntartása a magyar alkotmányos rend lényegi biztosítéka." A kormány nevében nyilatkozó Répássy államtitkár úr büszkén mondta az előbb itt, erről a pulpitusról, hogy ennél a törvénynél az Alkotmánybíróság észrevételeit figyelembe vették és beépítették a törvénytervezetbe.

Államtitkár úr, igazi büszkeségre akkor lenne oka a kormánykoalíciónak, hogyha az utólagos felülvizsgálat jogkörével kapcsolatban is hasonlóan járt volna el az alaptörvény tárgyalásakor a kormánykoalíció. (Dr. Répássy Róbert: Az egy másik törvény.) Igen, az egy másik törvény - mondja államtitkár úr, most ilyen közvetlen kommunikációban vagyunk -, én mégis azt gondolom, hogy ezt a törvényt nem lehet kiragadni az egész folyamatból, hanem az összefüggéseit egységesen kell vizsgálni, és ezért szeretnénk rámutatni arra, hogy nyilvánvaló, mindenki számára világos és könnyen belátható, hogy minél szélesebb kör jogosult utólagos normakontrollt kezdeményezni, annál magasabb lehet a jogvédelem szintje. Álláspontunk ebben a tekintetben egyértelmű: az utólagos normakontroll kezdeményezői körének nyitottsága a jogvédelem lényegi garanciája. Ezért ez a szabályozás, amiről az előbb beszéltem, az MSZP számára elfogadhatatlan. (Zaj, beszélgetés az LMP és a Fidesz padsoraiban. - Az elnök csenget.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Különösen aggályos a törvényjavaslatnak azon szabálya, amelynek alapján a folyamatban lévő minden, utólagos normakontrollra irányuló, magánszemély által kezdeményezett eljárás megszűnik. A magánszemély indítványozó 3 három hónapon - objektív határidővel élve 6 hónapon - belüli alkotmányjogi panaszt terjeszthet elő, ha a tárgy az alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben is releváns, és a megsemmisítés az indítványozó számára előnnyel járna. Ezúton is tiltakozunk egyfelől az actio popularis intézményének módszeres kiüresítése, másfelől ezzel összefüggésben a szerzett jog elvétele ellen. Hiszen mindenki, aki a hatályos alkotmány rendelkezései alapján az Alkotmánybírósághoz fordult, valamely jogszabály alkotmányellenességét feltételezte, joggal várhatja el, hogy indítványát a testület elbírálja.

Az Alkotmánybíróságnak alkotmányos kötelessége a hozzá benyújtott, érdemi döntésre alkalmas indítványok elbírálása. Az alkotmányjogi panasz mint pótlólagos lehetőség az alkotmányellenes helyzetet nem oldja meg, többek között azért sem, mert ez a szabály nem számol sem az elévüléssel, sem azzal, hogy az indítványozók számára sok esetben a bíróság előtti jogérvényesítésre nyitva álló határidő már eltelt. Jóhiszeműen azt feltételezhetnénk, hogy ezekre a problémákra önök nem gondoltak; véleményem szerint a még el nem bírált indítványokat az immáron 15 főre bővült testületnek el kellene bírálnia. Az ezzel ellentétes megoldás fenntartása újabb lépés a jogállamiság garanciarendszerének lebontásában.

Tisztelt Országgyűlés! A törvény hatálybalépésével megszűnne a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése iránt magánszemély által kezdeményezett eljárás. Értjük, hogy a kormánypártok nem kívánják új törvényeiket a legszélesebb alkotmányos kritika tárgyává tenni, és ezért lényegében leépítik az utólagos normakontroll intézményét, ám ettől még a jogalkotói mulasztás, függetlenül attól, hogy azt melyik Országgyűlés milyen döntéssel vagy mulasztással milyen régen idézte elő, bizony mulasztás marad. Javasoljuk tehát, hogy gondolja át a kormánypárti többség a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességgel összefüggő eljárások folytatását, hiszen ezek befejezése a jogbiztonságot szolgálná.

Negyedikként a már előbb említett alkotmányjogi panaszra szeretnék kitérni. A javaslat azt mondja, hogy az alkotmányjogi panasz kivételesen akkor is benyújtható, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem. Itt a "kivételesen" szó az, amivel problémánk van, mert a mi megítélésünk szerint ez az alaptörvényhez képest szűkíti az Alkotmánybíróság kompetenciáját. Ezért szeretném fölhívni kormánypárti képviselőtársaim figyelmét arra, hogy az önök által elfogadott alaptörvénnyel ellentétes ez a szabályozás. Ehhez képest módosító indítványt fogunk benyújtani, és kérjük ennek alapos megfontolását.

Ötödször: szintén összefügg az előző gondolatommal az alkotmányjogi panasz ésszerű időn belül történő elbírálásának szempontja. Ez a megfogalmazás számunkra nem elfogadható, úgy gondoljuk, ez a gumiszabály sokféleképpen értelmezhető. Szó volt erről az alkotmányügyi bizottságban is, amikor Paczolay elnök úr részt vett a bizottság tárgyalásán, és ő mondott érveket ezzel a javaslatunkkal szemben. Tehát kétségtelen, hogy sokféle megfontolás tárgyát kell képezze az erre vonatkozó szabályozás, mégis azt gondolom, hogy az állampolgárok érdekében, a jogbiztonság szempontjából megfontolandó az a javaslat, hogy 90 napos határidő álljon rendelkezésre, vagy akár ennél hosszabb határidő, ha az szükséges, de mindenképpen számban meghatározott, az "ésszerű időn belül" helyett konkrét napokban meghatározott időpont. Javaslom, hogy ezt is tárgyalja meg és fontolja meg az Országgyűlés.

(11.20)

Hatodik észrevételünk. Álláspontunk szerint hiányzik a törvényjavaslatból az az esetkör, amely szerint az Alkotmánybírósághoz kifogással lehet fordulni a népszavazásra feltett kérdés, illetve az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének megtagadása kapcsán. Úgy gondoljuk, hogy ehhez a jogorvoslati formához továbbra is alkotmánybírósági hatáskört kell telepíteni. Az alaptörvény szerint az Alkotmánybíróság sarkalatos törvényben meghatározott feladat- és hatásköröket gyakorol. A népszavazás nem sarkalatos tárgykör, ezért az Országos Választási Bizottság határozatának megsemmisítését és az Országos Választási Bizottság új eljárásra utasításának lehetőségét álláspontunk elfogadása esetén nem a népszavazásról szóló törvényben, hanem ebben a törvényben kellene kimondani.

Hetedikként a sorban felhívom az Országgyűlés figyelmét arra, hogy a törvényjavaslat szerint ugyanazok lennének jogosultak jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata kezdeményezésére, akik az utólagos normakontroll eljárását indítványozhatják. Így tehát az országgyűlési képviselők egynegyede, a kormány, illetve az alapvető jogok biztosa.

Tekintettel arra, hogy a nemzetközi szerződésbe ütközés olyan szakkérdés - olyan szakkérdés is -, amelynek megítéléséhez nagyfokú körültekintés szükséges, indokoltnak tartjuk a kezdeményezői kör szélesítését, akár a hatályos szabályozás átvételével. Például kezdeményezhesse a jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát többek között az Állami Számvevőszék elnöke vagy a Kúria elnöke is.

Tisztelt Országgyűlés! Hogy kritikánk politikai súlyát aláhúzzam, idézek Elek Istvántól, a közismert konzervatív közírótól, aki a következő intelmeket intézi önökhöz. "Kiveszitek az ellenzék, illetve az állampolgárok kezéből a kormányhatalom ellenőrzésének két újabb eszközét is, mivelhogy egyenesen kioperáljátok az alkotmányos rendszerből azt a két fegyvert, a népszavazásét és az alkotmánybírósági kontrollét, amelynek ellenzékben a Horn-korszakban is, az elmúlt nyolc évben is oly sokat köszönhettünk." - írja Lázár Jánoshoz címzett nyílt levelében Elek István.

Tisztelt Ház! Nagy munka vár majd egy a jogállamot újraépítő jövőbeni Országgyűlésre. A jogállamiság helyreállításának első lépése a jogszabályok alkotmánybírósági utólagos normakontrolljának korlátozások nélküli, azonnali helyreállítása kell hogy legyen. Ennek keretében biztosítani kell, hogy az Alkotmánybíróság valamennyi jogszabály, így a pénzügyi tárgyú szabályok és az adórendelkezések alkotmányosságát is felülvizsgálhassa. A parlamentárisnak álcázott, valójában a totalitárius rendszer felé tartó Magyarország jogállamiságának helyreállítása érdekében a felszámolt demokratikus jogrendet alapjaiban kell majd újjáépíteni. A demokratikus intézményrendszereket egyrészt alkalmassá kell tenni arra, hogy újra elláthassák a modern európai jogállamokra jellemző alkotmányos feladataikat, másrészt helyre kell állítani ezen intézmények és a képviselőik szándékosan lerombolt tekintélyét is a társadalom értékrendjében.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt a fentebb elmondottak miatt nem támogatja ezt a törvénytervezetet.

Köszönöm figyelmüket. (Dr. Bárándy Gergely tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja jelezte, hogy álláspontját a vita későbbi szakaszában ismerteti. Jól mondom? (Dr. Salamon László: Elmondtam, elnök úr.) El is mondta. (Dr. Répássy Róbert: Mint előterjesztő.)

A Jobbik képviselőcsoportja pedig azt jelezte, hogy két vezérszónok - időkeretüket megosztva - ismerteti a frakció álláspontját. Először megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak.

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Paczolay Elnök Úr! Itt hallhattuk, Lamperth Mónika felszólalásában egy kicsit elkalandoztak a gondolatai, az MSZMP utódpártjának képviselőjétől kicsit erős volt (Dr. Bárándy Gergely: Jaj, de olcsójános vagy te!), amikor itt diktatúrát és minden egyebet... (Gulyás Gergely tapsol.) Lehet ezen nevetni, képviselő asszony, de ezek tények. Én nem szeretnék leragadni ezeknél a Lamperth Mónika által megfogalmazott - hogy mondjam - kitágító fogalmaknál és elkalandozásoknál. Mi erről a törvényről szeretnénk beszélni kisebb kitekintésekkel, amik feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy megérthessük, illetve a Jobbik álláspontját bemutathassuk. Ahogy elnök úr mondta, ezt Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársammal együtt fogjuk megtenni.

Először is, mindenekelőtt el kell mondani azt, hogy az eddigi országgyűlési gyakorlathoz képest annak mindenképpen örülünk, hogy erre a törvényjavaslatra kellő idő állt rendelkezésre, hogy azt megfelelően véleményezhessük, szakértőinkkel átnézhessük, illetőleg a javaslatainkat már előzetesen is eljuttathassuk a bizottság részére. Ezen javaslatoknak jó része, hála istennek, befogadásra is került, és már szerepel abban a törvénytervezetben, ami itt előttünk fekszik az asztalon.

Tehát ez egy üdvözlendő és a jövőben - azt hiszem, az egész frakció nevében mondhatom - követendő példa lehetne, és azt kérjük, hogy nemcsak sarkalatos törvények esetében, de egyéb jogszabályok esetében is ezt a lehetőséget kapja meg az ellenzék, hogy kellő ideje legyen a felkészülésre.

Először is néhány koncepcionális kérdést szeretnék elővezetni, és ez nem más, mint távolról indulva a nyelvezete és az utaló szabályok ebben a jogszabályban, lévén, és ez a sok előkészítés azt is láttatja, hogy egyrészről jogászok készítették, hála istennek, másrészről viszont a nehéz jogi nyelvezet benne maradt ebben a törvénytervezetben. Persze tudom, hogy ez egyrészről jó, mert a pontosságot megalapozhatja, viszont azoknak az állampolgároknak, akik szeretnének valamiféle jogvédelmet vagy jogértelmezést keresni, lehet, hogy könnyebb lenne, hogyha egyszerűbb és egyébként hasonló pontosságú nyelvezettel találkoznának. Természetesen ezeket is a javaslatainkban megfogalmaztuk, de hát tudom, nincsenek illúzióim, hogy az egész törvényjavaslat átírása nem történhetett meg.

Viszont azt szeretnénk, és azt azért elmondtuk, hogy az a sok utaló szabály oly mértékben módosításra kerülne vagy került volna, hogy legalább az alaptörvényt ne kelljen folyamatosan az embernek az egyik kezében tartani, a másikban meg az Alkotmánybíróságról szóló törvényt, hogy az értelmezhető legyen. Ez véleményem szerint még néhol a jogászoknak is nehézséget okozhat, de az egyszerű jogértelmező és jogkereső embernek ez megnehezíti a dolgát, de hát lehet, hogy ez csak Tiborc panasza marad, de mindenképpen fontosnak tartottuk elmondani.

Itt több szó is elhangzott arról, hogy mik azok az újítások, amik megjelennek ebben a törvényjavaslatban. Itt az alkotmányjogi panasszal kapcsolatban mi is üdvözölni tudjuk azt, hogy ez egyrészt kiterjesztett jogvédelmet biztosíthat az alaptörvényben megfogalmazott jogok védelmében, egyfajta szuperbírósággá alakítva az Alkotmánybíróságot, egyúttal teljes mértékben átalakítva a szerepét, a döntési jogköreit. A jövőben ez új feladatokat is szab természetesen a testületre, amelyre komoly feladat vár, hogy megfeleljen január 1-jétől ennek a feladatnak. Ezt Paczolay Péter elnök úr is elismerte, hogy gőzerővel dolgoznak azon, hogy ezeknek az új feladatoknak meg tudjanak felelni. Én nem irigylem őket, mert ez egyrészről olyan ügyszámbővülést fog okozni, ami lehet, hogy infrastrukturális vagy költségvetési keretek bővítését is igényli, de mindenesetre nagyon kíváncsiak leszünk, hogy milyen formában tud a gyakorlatnak megfelelni a testület és a háttérkiszolgáló hivatala január 1-jétől, amire nagyon rövid idő van, nyilván, felkészülni.

Az, hogy alaptörvény-ellenes jogszabályok alkalmazásának esetében a testülethez lehet fordulni, akár bírói döntés, akár anélkül következik be, ahogy mondtam, ez egyrészről fel fogja bővíteni az ügyeket, és ne legyenek illúzióink, hogy egyfajta ilyen végső fokként, tehát ahogy mondtam, egy szuperbíróságként fog funkcionálni.

(11.30)

Tudjuk, hogy a jogásztársadalom és az ügyvédek is nagyon gyakran fognak élni ezzel az eszközzel, biztatva az ügyfeleiket adott esetben olyan esetekben is, amikor erre talán nem lenne lehetőség vagy nem teljesen jogos. Ez is az ügyek számát fogja növelni, de biztos lesznek olyan esetek, amikor állampolgárokat a valódi jogsértésektől ezzel meg tudunk óvni, tehát ezt mindenképpen üdvözölni lehet.

A bírói döntések valamilyen formában való felülvizsgálata egy olyan út, amire nem árt, ha rálépünk; itt akár említhetném a 2006-os eseményeket is, ami alapvetően ingatta meg a bíróságokba vagy bizonyos bírókba vetett hitet. Bizony az állampolgárokban megvan az az elvárás, hogy olyan bírói döntéseket, amiket nagyon sérelmeznek, és átfutott esetleg a fellebbezési fórumokon is, valamilyen úton-módon meg lehessen támadni, és valamiféle jogorvoslatot lehessen kapni ezekben az ügyekben; ha más nem, akkor ahogy a törvénytervezetben az lefektetésre került, az alaptörvényben biztosított jogok védelmében ez mindenképpen szükséges.

Az viszont eléggé félő, és kiszámíthatatlanná teszi a rendszert, hogy nincsenek továbbra sem határidők. Ez eddig is eléggé aggasztó volt, és az ügyeknek a több évre elhúzódását, akár néhol az évtizedet megközelítő elhúzódását eredményezte, de ez egy olyan kvázi szuperbíróság esetén, ahová egyedi ügyekben fognak az állampolgárok mintegy legfelsőbb fokhoz - ha szabad így fogalmaznom - fordulni, ez már eléggé félelmetesen hangzik, hogy ezeket a határidőket csak úgymond az ésszerűség közé szeretnénk beszorítani.

Azt tudjuk, hogy még a konkrét határidőket sem szokták általában sajnos a leterheltség miatt a bíróságok betartani, ha viszont nem is szabunk akármilyen hosszú vagy akármilyen nevesített határidőt, akkor ebből nyilvánvalóan sokkal könnyebben ki tudnak csúszni. Az, hogy, mondjuk, egy Alkotmánybíróság esetében mennyi az ésszerű határidő, vagy mennyi az ésszerű határidő egy elsőfokú bíróság esetén, nyilvánvalóan változhat vagy különböző időintervallumok közé tehető, de nem lepődnék meg, ha az Alkotmánybíróság esetében az eddigi gyakorlatot figyelembe véve ez jóval hosszabb határidőként, akár több évben mérhető határidőként vonulna be a joggyakorlatba, ami szerintem viszont ezzel a törvénnyel és az alaptörvénynek a szellemiségével is ellentétes lenne ebben a formában. Tehát ezt mindenféleképpen el kellene kerülni, és valamit tenni kellene, hogy ez konkretizálásra kerüljön.

Elhangzott az is, hogy a még nem jogerős döntések ellen is az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni, amennyiben közvetlenül és súlyosan sérül valakinek az alaptörvényben biztosított joga. Ez szintén üdvözölhető dolognak tűnhet, azonban ha ezt kiegészítjük azzal, hogy a határidők nincsenek lefektetve, illetőleg egy másik körülménnyel, hogy itt mindig szubjektív mérlegelésnek a kérdése, hogy mi a közvetlenül és súlyosan sérülésnek a meghatározása - ez valószínűleg ott a hivatalban vagy jobb esetben maguknak az alkotmánybíróknak a közreműködésével kerül előzetesen eldöntésre -, ezt nem látjuk kellően tisztázottnak, tehát erre is valamiféle szabályozás kellene, és kíváncsi leszek, hogy a gyakorlatban ez hogyan fog működni.

Itt akár a főtitkári szűrésre és elutasításra gondolhatunk, ami szintén egy nagy kérdőjel: ez valóban csak technikai megoldásokra fog szorítkozni, vagy adott esetben hol lesz az a határ, ahol ez már egy politikai döntés - a politikait most az alkotmánybírókra vonatkozót értem, tehát akkor így fogalmazok, ahol érdemi jogi döntés szükségeltetik -, tehát az ne a főtitkári szinten szűrődjön ki. És mi van abban az esetben, ha elutasításra kerülnek olyan ügyek, amelyekben mondjuk, érdemi döntést kellett volna hozni?

Egy apró észrevétel, de talán fontos lehet, hogy nem találtam itt az utalást arra - azonkívül, hogy tudjuk, hogy erről van szó -, hogy itt sarkalatos törvényről van szó, tehát ez a törvény szövegezésében... (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Akkor ezek szerint benne van, Répássy államtitkár úr majd meg fogja mutatni, de én ezt hangsúlyosabban, hogy mondjam, belevenném, akár a törvény címébe is, hiszen azt hiszem, ez szintén megkönnyíti azoknak az állampolgároknak a dolgát, akik szeretnék értelmezni egy kicsit az egész jogrendszerünket és annak a felépítését. Nem baj, ha ez közérthetőbben és könnyebben megtalálhatóan szerepel benne.

Végül a fő aggályokra szeretnék rátérni, ami nekünk is a legnagyobb fájdalmunk, ezt Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam már megemlítette. Ez nem más, mint az utólagos normakontroll leszűkítése. Természetesen tudom, hogy ez az alaptörvényből táplálkozik, egyébként ott is tiltakoztunk, tehát az alaptörvény vitájában is elmondtuk, hogy ez bizony nem egy járható út, hogy az országgyűlési képviselők esetében 25 százalékra csökkentjük azoknak a számát, akik ezzel élhetnek. Már önmagában az sem lett volna tökéletes megoldás, ha országgyűlési képviselőkre szűkítjük ezt a kört, hiszen meg kellene adni ezt a lehetőséget bármely állampolgárnak. Egy komoly jogvédelmi eszköz volt az actio popularis intézménye, ami ilyen formában országgyűlési képviselőket sem illet meg, akiknek a törvények elfogadása és az alaptörvénnyel való összhangjuk fölötti őrködés lenne a céljuk. Ez különösen elkeserít minket, de erre lehet azt mondani, hogy ez már az alaptörvény vitájában és annak elfogadásakor eldőlt.

Viszont az, hogy jelenleg 1600 ügy van folyamatban, illetve beadás alatt, sok esetben még az érdemi feldolgozás sem kezdődött meg, és 2012. január 1-jén a törvényjavaslat ezeket lenullázná, vagy ahogy Gaudi képviselőtársam fogalmazott, a kukába dobná, jogállami garanciák szempontjából is elfogadhatatlan, lévén, hogy ebből az 1600 ügyből vannak olyanok, amelyeket bizony el kellene bírálni, és bizony már nagyon sok éve húzódnak. Az állampolgárok, az azt beadó szervezetek vagy akár parlamenti képviselők, vagy képviselőcsoportok nagyon várták volna, hogy kardinális, a jogállamiságba és a demokráciába vetett hitet megalapozó kérdések az Alkotmánybíróság által elbírálásra kerüljenek. Értem azt, hogy a jelenlegi kormányzatnak ez néhány esetben akár fájó is lehet, és új törvényeket kellett volna alkotni, ha az Alkotmánybíróság ezeket megsemmisíti, de ezt fel kellene vállalni, hiszen enélkül bizony megint a jogállamba vetett hit egy kicsit megbillenni látszik.

A bizottsági ülésen megkérdeztem Paczolay elnök urat, hogy van-e valami terv rá, hogy a maradék időben, ebben a néhány hónapban milyen ütemezés szerint és milyen módon szeretnék elbírálni a felgyülemlett ügyeket, van-e egyáltalán olyan felgyorsított ügymenet, hogy azok, amelyek valóban fajsúlyos ügynek tűnnek, legalább elbírálásra kerüljenek. Erre nyilván január 1-jéig választ kaphatunk, de én nagyon kérem az Alkotmánybíróságot, hogy legalább a fajsúlyos vagy komolyabb ügyekben valamiféle döntésre jussanak január 1-jéig, mert tudjuk, hogy amelyik ügyben ez nem sikerül, azt már csak alkotmányjogi panaszként lehet benyújtani, ami azt feltételezi, hogy itt valakinek vagy el kell követnie, vagy végig kell vinnie azokat a bírósági eljárásokat, hogy ezt megtehesse, vagy kell keresni egy olyan sérelmet szenvedett embert, akinek a nevében be lehet adni. Én ezt nem tartom méltónak, és nem tartom méltó lezárásának az eddigi folyamatoknak és az eddigi törvényeknek.

Ezeket összefoglalva egy módosító indítványt fogunk beadni annak érdekében, hogy ki tudjuk küszöbölni ezt a véleményem szerint súlyosan jogszabálysértő eljárást. Úgy gondoljuk, az senkinek nem fájna - ha már az alaptörvénybe ez a szabályozás került be -, hogy az eddig beadott és esetleg 2011. december 31-ig beadásra kerülő ügyek viszonylatában az Alkotmánybíróság vagy eldöntené, hogy egyáltalán nem kíván foglalkozni azokkal az ügyekkel, mert esetleg a beadvány oly mértékben nem megalapozott, vagy amelyekkel érdemben lehet és kell foglalkozni, végigvinnék ezeket a folyamatokat, és hathatós döntéseket hoznának. Azt hiszem, ezek az áthúzódások kisebb problémával járnának.

(11.40)

Természetesen a módosítónkban meg fogjuk fogalmazni azt is, hogy nem tartjuk ördögtől való gondolatnak, hogy ezeket át kelljen dolgozni 2012. január 1-jétől, amikor hatályba lép az új alaptörvény, és azoknak a rendelkezéseknek megfelelő ütközéseket ki kelljen mutatni és ki kelljen dolgozni. Erre szerintem felhívásra vagy akár önként is azok, akik beadták ezeket az ügyeket, hajlandóak és képesek lesznek, de nagyon kérem a tisztelt kormánytöbbségtől, hogy ezt a lehetőséget ne vegyék el a beadványozóktól, ne vegyék el az ellenzéktől, vagy akár ne vegyék el önmaguktól se, hiszen nagyon sok ügyet, amit még nem bíráltak el, önök adtak be az utóbbi évtizedben vagy az utóbbi években, és véleményem szerint ezekben is jó lenne, ha döntések születhetnének, és úgy vághatnánk neki az új alaptörvénynek és az új Alkotmánybíróságról szóló törvénynek, hogy nem egy olyan múltat hagyunk magunk után, ami nincs lezárva, hanem a jó gazda gondosságával lezárjuk közösen ezeket az ügyeket.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik következő vezérszónoka Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Alkotmánybíróság Elnöke! És ezúton szeretném köszönteni külön az Iráni Iszlám Köztársaság delegációjának itt megjelent tagjait, nagykövet urat, illetve Ardabil város polgármesterét, akik abból az alkalomból jöttek Magyarországra, hogy Tiszavasvári városával testvérvárosi kapcsolatot létesítettek, és megtisztelték a parlamentet. (Taps.)

Ennek a törvényjavaslatnak a vitájában, ami az Alkotmánybíróságról szól, azt gondolom, akkor járunk el a leghelyesebben, ha azért a gyökerekre is utalunk, és megpróbáljuk végigtekinteni azt, amit kötelességünk megtenni, hogy vajon ez az előterjesztett javaslat szolgálja-e a magyar alkotmányosság intézményét, alkalmas-e arra, hogy azt az alapelvet megvalósítsa, amit angolul counter-majoritarian elméletnek mondunk és mond a szakirodalom. Mégpedig azt, hogy igenis a sima, egyszerű többségi elv maradéktalan érvényesülése nem alkalmas arra, hogy egy demokratikusnak nevezhető államról beszéljünk.

Ez álláspontom szerint az egyik alfája és ómegája ennek a törvényjavaslatnak mint mérce, és ebben a körben szeretnék idézni egy olyan szakirodalmat, amely nemsokára szintén, ha igaz lesz az, amit tervez a kormánykoalíció, akkor szintén kukába kell kerüljön, mégpedig a Stumpf István által szerkesztett Alkotmány kommentárja, kétkötetes mű, közel háromezer oldalon. Ugyanis ez a jelenleg hatályos alkotmány szövegét elemzi, és ebben az Alkotmánybíróság intézményéről is szól. És azt hiszem, nem hátrányos, ha felidézzük mintegy felütésként, folytatva Staudt Gábor képviselőtársam gondolatait, hogy vajon mi volt az az eredeti elgondolás, ami egyáltalán létrehozta az Alkotmánybíróságot a Magyar Köztársaság területén.

Emlékszünk arra, hogy mivel Magyarország történeti alkotmánnyal rendelkezik, ezért korábban nem volt alkotmánybíráskodás Magyarországon, voltak különböző kísérletek, elméleti jellegű próbálkozások, illetve volt egy sajátos intézmény, az 1983. évi II. törvény iktatta be az Alkotmányjogi Tanács intézményét, amely sok mindent csinálhatott, de mondjuk, törvényeket nem vizsgálhatott fölül. A népköztársaság Elnöki Tanácsa felett kellett őrködni, az alkotmány végrehajtásán kellett őrködnie, de lényegében nyilván a pártállamnak egy kirakatszervezete volt.

Nagyon fontos cél, hogy ne jussunk vissza ide. Tehát ne jussunk vissza oda, hogy az Alkotmánybíróság ismét egy kirakatintézménnyé váljon, vagy egy kirakatintézmény irányba tolódjon el. Mi határozottan amellett foglalunk állást, hogy feleljen meg az Alkotmánybíróság a kialakított szabályozást követően annak a követelménynek, amit egyébként az Alkotmánybíróságról szóló, jelenleg hatályos törvény indokolása a következőképpen fogalmaz meg: "Az alkotmánybíróságok iránti igény abból fakadt, hogy bármely államforma, még ha formálisan a többség akaratán nyugszik is, megfelelő alkotmányos biztosíték nélkül magában hordozza a diktatúra kialakulásának lehetőségét."

Ez az alaptételünk. Nem mondjuk azt, hogy most feltétlenül azonnal már kitört a diktatúra, mindenesetre vannak azért aggályos elemek igen nagy számban, és éppen ezért az Alkotmánybíróság intézményének szabályozása során, pláne egy olyan történelmi helyzetben, egy olyan politikai helyzetben, ahol kétharmados többség alkotja meg az erre vonatkozó szabályokat, illetve alkotta meg a keretet képező alaptörvényt, különösen kínosan kellene ügyelni arra, hogy még a látszatát is elkerülje annak, hogy igazából a jelenlegi, a választások során kialakult erőviszonyok hosszú távú stabilizálását szolgálja a szabályozás.

Tehát ez a bizonyos counter-majoritarian elv az, amit mint a többségi elv áttörésére irányuló elvet kérjük számon ezen az alkotmánybírósági törvényen, és nem azért, mert mi most éppen ellenzékben vagyunk, leszünk még kormányon is, hanem azért, mert ez elementáris, elidegeníthetetlen joga minden magyar állampolgárnak, minden Magyarországon tartózkodó embernek, akinek alkotmányos jogai vagy emberi jogai sérülhetnek.

Ezt a mércét az előttünk fekvő javaslat - azt hiszem, akkor nem árulok el nagy zsákbamacskát, hiszen Staudt Gábor képviselőtársam már elemezte a törvényjavaslatot - jelenlegi formájában nem teljesíti. Tehát mi azért nem tudjuk most ebben a formájában támogatni ezt a törvényjavaslatot, mert pontosan ennek a követelménynek, ennek a bizonyos többségi elvet áttörő garanciális követelménynek nem felel meg ez a törvényjavaslat, annak ellenére egyébként, hogy nagyon sok pozitív és jó elemet tartalmaz. Tehát - a jegyzőkönyv kedvéért - tényleg el kell mondani, osztva Staudt Gábor képviselőtársam felvetését, hogy nagyon helyes volt, hogy eleve ez a sarkalatos törvény nem azzal a gépezettel készül majd el, ahogy az eddigi törvények az elmúlt egy évben vagy egy és negyed évben, amikor lényegében előzetes egyeztetés nélkül, képviselői indítványokkal, kizárva az előzetes szakmai vita és egyeztetés lehetőségét; tehát mindenképpen előrelépésnek tartjuk, és valóban szeretnénk, ha ez általános gyakorlattá válna.

Lehetőségünk nyílott arra, hogy a Jobbik képviselőcsoportja is megtegye észrevételeit, ezt meg is tettük, és nagyon nagy örömünkre szolgált, amikor két héttel ezelőtt bizottsági ülésen, az alkotmányügyi bizottság ülésén mind az Alkotmánybíróság elnöke, Paczolay elnök úr, illetve Salamon László elnök úr is végül is megdicsérte ezeket a javaslatokat. Akkor azért bíztunk benne, hogy ezek azért szinte teljes mértékben majd beépülnek a javaslatba. Ezek közül körülbelül 7-8 elem be is épült, ezekre már utalt képviselőtársam, Staudt Gábor, főleg itt a szövegezés, nehézkesség, technikai megfogalmazások terén, mondjuk, okleveles jogász hivatkozás szerepel, tehát olyanok, amelyek valóban nem feleltek meg a törvényi előírásoknak.

De sajnos ez a munka nem sikerült teljes mértékben, ez a bizonyos szövegtisztító jogtechnikai szövegezés, még nem tartalmi részről beszélek, hiszen mondjuk, sikerült például a 38. § (2) bekezdésében egy önhivatkozást megalkotni, hiszen a 38. § (2) bekezdése az alaptörvény értelmezése kapcsán saját magára utal mint (2) bekezdésre, tehát ez jogi nonszensz, mint tudjuk, ezt nyilván majd helyre kell igazítani. De nem ez a legnagyobb baj ezzel a törvényjavaslattal.

Mindenképpen azt kell mondani, hogy a magyar alkotmányosság történetében az elmúlt 20 év egyik legnagyobb kérdése, hogy valóban milyen irányba megy el ez a törvény, biztosítja-e az Alkotmánybíróság kontrollszerepét, vagy pedig azt szűkíti. Egyértelműen az utóbbi a válasz, tehát szerintünk szűkíti, annak ellenére, hogy valóban az alkotmányjogi panasz intézménye kibővülve emelődik be. De azt gondolom, hogy teljesen egyértelmű, hogy az utólagos normakontroll kizárása vagy legalábbis leszűkítése, a jelenlegi ügyek lényegében kukába dobása elfogadhatatlan.

Nézzük azonban részletesen a szabályokat, hogy mi is a problémánk! Mindenképpen először az alaptörvény rendelkezéseit kell egy kicsit felidéznünk, hiszen az alaptörvény kapcsán már lefolytak kemény viták ebben a Házban, és most ezt nyilván nem kívánjuk megismételni, de mi továbbra is azt gondoljuk, hogy abszolút téves út az, hogy az utólagos normakontroll, ami az egyik legerősebb, legjobban nyitott, az actio popularis intézménye a legjobban nyitva álló intézmény mindenki számára, ez megszűnt, tehát jelenleg az országgyűlési képviselők egynegyede, illetve az alapjogi biztos, illetve a kormány kezébe adja ezt a lehetőséget.

És azzal, hogy így leszűkült ez a kontroll, és ráadásul a köztársasági elnöki intézményt jelenleg betöltő Schmitt Pál sem tűnik annyira elszántnak az alapjogok védelmezésében, mint ahogy az elvárható lenne, ezért tényleg minden figyelő tekintet arra szegeződik, hogy mi lesz ez a normaszöveg, amely alapján ez a 15 alkotmánybíró a munkáját folytatja, akik eddig valóban, azt gondolom, nem bizonyítottak rosszul.

(11.50)

Tehát bízunk benne, hogy ezt a fajta elkötelezettséget tudjuk majd tapasztalni a jövőben is.

Az utólagos normakontroll intézményének leszűkítése, tehát mind tartalmi szempontból, hogy csak költségvetési vonzatú törvények esetében, bizonyos alapjogok sérelme alapján válik lehetővé csupán a normakontroll, illetve egyáltalán leszűkült az indítványozói kör, ezért felvetődik valóban a legelementárisabb kérdés, amire már a kisebbségi vélemény ismertetésekor hivatkoztam: mi lesz a folyamatban levő 1600 üggyel? Szerintünk ez a magyar alkotmányosság és a jogállamiság legfundamentálisabb kérdése.

Erre egyetlen határozott választ tudunk csak elfogadni, mégpedig azt, hogy folyamatban levő ügyeket nem érinthet az alkotmánymódosítás, az új alaptörvény. Igenis, meg kell teremteni és biztosítani kell annak a lehetőségét - ahogy már elmondtam a kisebbségi vélemény ismertetése során, és majd később még a módosító javaslatról Gyüre Csaba képviselőtársam is fog beszélni -, hogy a benyújtott, folyamatban levő beadványok beadványozói érdeksérelem bizonyítása nélkül, tehát nem alkotmányjogi panasz formájában, hanem lényegében utólagos normakontroll formájában tudják fönntartani kérelmüket, csupán annyiban változtatva, hogy hozzáigazítják az alkotmánysértést az új alaptörvény szövegéhez.

Ha esetleg az alaptörvény orvosolta a problémát, és olyan szövegezéssel került elfogadásra, ami már nem teremt alkotmánysértést, akkor megoldódott a probléma, ha pedig talál ilyet a beadványozó, akkor igenis, azt el kell bírálni, függetlenül attól, hogy hihetetlenül nagy számú ügyről van szó. Viszont olyan fundamentális kérdésekről is szó van, mint például Baka András büntetőeljárási törvény módosításával kapcsolatos beadványa a kiemelt ügyekkel kapcsolatban, amely jelenleg is egy elbírálás alatt álló ügy. Hogy most ez elbírálásra kerül vagy sem, elnök úr megnyugtatott minket, hogy talán ez elbírálásra kerül, de tele van a padlás vagy a raktár ilyen jellegű ügyekkel, ennél még inkább húsba vágó kérdésekkel is. Tehát azt gondolom, hogy rendkívül méltánytalan és a jogállamiság szempontjából egy botrányos megoldás az, hogy ezek a kérelmek, ezek az ügyek egyszerűen eltűnnek a süllyesztőben.

Nézzünk meg további elemeket a törvényjavaslatban, melyek azok például, amelyek szimpatikusnak is tekinthetők. Az alkotmányértelmezésnél én külön felhívom a figyelmet arra, ami Lamperth Mónikának nem tetszett, nekünk viszont tetszik, a történeti alkotmányra való hivatkozás már megjelenik az alaptörvényben, bár nem eléggé. Szerintünk is nem történt áttörés a teljes körű jogfolytonosság helyreállításában, de mégis az Alapvetések fejezet R. cikk (3) bekezdésében egy nagyon fontos lehetőséget kapott az Alkotmánybíróság. Mégpedig azt, hogy a történeti alkotmány vívmányainak a figyelembevételével is kell hogy értelmezze az alaptörvényt, ami egyszerűen megnyitja azt a lehetőséget, hogy a joggyakorlatban az Alkotmánybíróság tulajdonképpen megteremtse, létrehozza a folytonosságot jogrendünkben, amit igenis durván, erőszakosan megszakított a '45 utáni kommunista diktatúra időszaka, és amely tulajdonképpen ezzel a rendszerváltozásnak nevezett furcsa folyamattal nem állt igazából helyre. Tehát ebben egy óriási felelőssége van az Alkotmánybíróságnak, én buzdítom erre, hogy ebbe az irányba mozduljanak el.

Különösen fontos kérdés, és erre nem kaptunk választ a törvényjavaslatból, majd kérem államtitkár urat, hogy mindenképpen tegye egyértelművé, hogy mi lesz a sorsa az alkotmánybírósági judikatúrának. Gyakorlatilag mutogattam itt ezt a vaskos könyvet, amelynek másik kötete is van, meg nyilván több tízezer alkotmánybírósági döntés született, amely tulajdonképpen a magyar jogrendben mint figyelembe veendő, alkalmazandó jogforrás szerepel a bírósági gyakorlatban, jogérvényesítésben. Tehát nagyon fontos lenne tudni, hogy mi az az egyértelmű válasz, tehát hogyan kell kezelnünk és viszonyulnunk azokhoz a korábban megszületett alkotmánybírósági határozatokhoz, amelyek bizonyos alapvető jogokat megvédtek, kibővítettek, akár a gyülekezési jogra gondolok, például ilyen a bizonyos Bukta-eset után megszületett 78/2008-as alkotmánybírósági határozat, de tucatnyit, ezret ilyet lehetne mondani. Nem látjuk jelen ennek a garanciáját.

Fontos része a törvénynek, hogy valóban ügyvédkényszert teremt ugyan, ami egyébként, most nyilván ügyvédként nyilatkozom erről, de azt mondom, hogy valóban garanciálisan segítheti a jogérvényesítését, viszont biztosítja a javaslat azt, hogy jogvédő szervezetek is eljárhatnak képviselőként. Ez nagyon fontos, főleg az alkotmányjogi panaszoknál. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Lejárt az időm, igen, mert a 15 percet néztem automatikusan. A további mondanivalómat akkor majd rendes felszólalás formájában teszem meg.

Zárásul annyit tudok összefoglalásul mondani, hogy a fent említett, elmondott okok alapján jelenleg nem tudjuk támogatni a javaslatot, de bízunk benne, hogy módosítási javaslatainkkal, amelyeket már részben vagy egészben beterjesztettünk, támogathatóvá válik a törvényjavaslat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt megadnám a szót a következő felszólalónak, ülésvezetési kérdésben kell döntenie az Országgyűlésnek. Balczó Zoltán alelnök úr jelezte, hogy fel kíván szólalni a törvényjavaslat vitája során, ugyanakkor az Országgyűlés elnöke az ülés vezetésére is felkérte őt. Az alelnök képviselői felszólalása esetén azonban csak akkor vezetheti az ülést, ha az Országgyűlés ehhez hozzájárul.

Kérdezem tehát az Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy Balczó Zoltán alelnök úr képviselői felszólalását követően is vezethesse az Országgyűlés ülését a törvényjavaslat vitája során. (Szavazás.)

Kézfelemeléssel, láttam, szavaztak, egyhangú döntést hoztak, hozzájárultak ahhoz, hogy az alelnök úr vezesse az Országgyűlés ülését a vita során. Köszönöm szépen.

Most megadom a szót Schiffer András frakcióvezető úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az alkotmánybíráskodás hagyományai visszavezetnek a XVII. századba, visszavezetnek a XVII. század Angliájába, az angolszász jogterületre. Annak idején a XVII. században az az Edward Coke angol bíró, aki tulajdonképpen az egyik ősatyjának tekinthető az alapjogi bíráskodásnak, úgy foglalt állást, hogy a törvényhozó hatásköre nem korlátlan, alá van vetve a szuverenitás teljessége által meghatározott alapelveknek. Az alkotmánybíráskodás mindenütt, ahol valamilyen alapjogi bíráskodás létezik, az alkotmánybíráskodás biztosítja, hogy egy független szerv őrködjék az alkotmányosság megtartása felett.

Magyarországon ezek a kritériumok gyakorlatilag az elmúlt 15 hónapban megszűntek. Úgy is fogalmazhatok, hogy itt tulajdonképpen temetni jöttünk össze az alkotmányosságot és nem dicsérni ezt a törvényjavaslatot. Hiszen technikai értelemben az előterjesztett új alkotmánybírósági törvény nagyjából akár szakmailag dicsérhető is lenne. Ugyanakkor aligha tehetnénk meg azt a szívességet a nemzeti cinizmus rendszerének, hogy a szépen feltálalt törvényjavaslatról beszélünk úgy, hogy nem vagyunk tekintettel arra, amit egyébként éppen Mátrai Márta - sajnálom, hogy már kiment, a fideszes vezérszónokok általában ki szoktak menni, miután elmondták a vezérszónoklatukat - fogalmazott meg, hogy tulajdonképpen itt a kocka el van vetve: az alaptörvény megalkotásával, illetve az elmúlt másfél év alkotmánymódosításaival ki van jelölve az a pálya, ahol egyáltalán az alkotmánybíráskodásról a továbbiakban a parlament rendelkezhet.

Azért állítom, hogy az elmúlt 15 hónap az alkotmányosság felszámolásáról szólt, mert pontosan azokat a tulajdonságait semmisítette meg a kétharmad az alkotmánybíráskodásnak, amitől az Alkotmánybíróság ki tudja teljesíteni jogelméleti, morális rendeltetését.

Az elmúlt 15 hónap arról szólt, hogy önök, a Fidesz-KDNP-pártszövetség arra tettek kísérletet, hogy az alkotmányos demokráciát Magyarországon fölváltsák egy centralizált demokráciával.

(12.00)

Hiszen önök voltak azok, akik már tavaly nyáron kifejtették, hogy nem fogadnak el semmilyen korlátot a törvényhozó hatalom előtt. A nagy kérdés Magyarországon is, de minden parlamentáris demokráciában is, hogy mi véd meg bennünket a törvényhozói hatalom önkényétől, mi véd meg ma bennünket Magyarországon a kétharmad önkényétől. Ott, ahol alkotmányos demokrácia van, például megvéd az Alkotmánybíróság, megvédenek azok az intézmények, amelyek olyan jogelvek érvényesülése felett őrködnek, amelyeket bármilyen nagy parlamenti többség sem jogosult átírni. Az önök demokráciafelfogása homlokegyenest ellentétben áll az alkotmányos demokrácia eszményével, és ezt szomorú kijelenteni akkor, amikor pontosan tudom, az önök soraiban többen részesei voltak az 1989-es alkotmányos demokrácia megteremtésének.

Nincsen kétségem afelől, hogy önök az összes eddigi közjogi lépésükre és az előttünk fekvő alkotmánybírósági törvényjavaslatban tett különböző javaslataik tekintetében is mindenre tudnak külföldi példát és külföldi igazolást felhozni, hiszen önök meglehetős cinizmussal, ahogyan ezt megszoktuk az elmúlt másfél évben, akár az actio popularis megszüntetésénél, akár a jogkörszűkítésnél, bármikor a kalapból elő tudnak húzni külföldi példákat. Ugyanígy eljárhatnak akkor is, amikor az ombudsmani rendszer leépítéséről van szó, így fognak tenni akkor is, amikor majd megszüntetik a bírói önkormányzatot, és gondolom, Varga képviselő úr novemberi javaslatának megfelelően majd valamikor ősszel a kormány alá rendelik a bíróságokat. Mindenre van nemzetközi példa.

Az LMP viszont nem az a párt, amelyik előszeretettel hivatkozik nemzetközi példákra, úgyhogy túl azon, hogy engem a nemzetközi példák egyébként sem nagyon hatnak meg, arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy lehet, hogy az egyes lépésekre önmagukban találnak nemzetközi jogi igazolást, a teljes kép mégis azt mutatja, hogy önök összességében folyamatosan azon ügyködnek, hogy a jogvédelem szintjét csökkentsék, a fékek és ellensúlyok rendszerét Magyarországon leépítsék. Éppen ezért ennek a törvényjavaslatnak a vitája aligha független attól, ami történt az elmúlt 15 hónapban, és aligha lehet más, mint egy gyászmise a magyar alkotmányosság felett. Ennek oka az, ami az elmúlt 15 hónapban történt.

Vegyük sorra, hogy önök milyen lépésekkel építették le az alkotmányosságot, illetve tették légiessé az alkotmánybíráskodást Magyarországon az elmúlt másfél évben. Tavaly október-novemberben a frakcióvezetőjük által előterjesztett törvényjavaslat nem kevesebb, nem kisebb területet vont ki az alkotmányosság területéről, mint a közpénzügyeket, tehát az adó-, illetéktörvényeket, illetve a költségvetési ügyeket. Ez azt jelenti, hogy van egy jelentékeny terület ma Magyarországon, ahol egész egyszerűen az alkotmányosság nem érvényesülhet, eleve kizárt az, hogy bármilyen módon az alkotmányosság felett őrködő testület költségvetési, illetve adóügyekben eljárjon. Ez azt jelenti, hogy a törvényhozás, a kormányzat szabadon garázdálkodhat közpénzügyekben, költségvetési ügyekben, mert Magyarországon nincsen testület, amelyik az alkotmányos elveknek érvényt szerezne a költségvetés, illetve az adóügyek tekintetében.

Nem véletlen az, hogy ebben a szégyenteljes vitában önök közül senki nem szólalt meg, a frakcióvezetőjüket leszámítva. Ez azt jelenti, hogy akkor, amikor önök az emberek zsebében kotorásznak, akkor, amikor önök a megszorítások politikáját folytatják, akkor, amikor önök lerombolják a jóléti rendszereket, egész egyszerűen nem lesz olyan testület, amely a csonkán, de így-úgy meghagyott szociális jogoknak, az emberek tulajdonhoz fűződő jogának érvényt szerezhetne. Éppen ezért az, amikor önök az adó- és költségvetési ügyeket kivonták az Alkotmánybíróság által vizsgálható ügyek köréből, egy újabb üzenettel erősítették meg az emberek bizonytalanságérzetét; hiszen ne legyen kétségünk, az elmúlt 15 hónap arról is szólt, hogy miközben önök folyamatosan bontogatták az alkotmányosságot, az emberek mindennapi biztonságérzetét rendítették meg. Sorban tolták be azokat a törvényjavaslatokat, ami most már nemcsak a pofátlan végkielégítést felnyalt köztisztviselőknek, nemcsak bizonyos kivételezett csoportoknak, hanem lassan az egyszerű nyugdíjas emberek számára is azt üzeni, hogy ma senkinek a vagyona Magyarországon nem lehet biztonságban. Ha létezne alkotmányos kontroll adó- és költségvetési ügyekben, az emberek biztonságérzete sem szenvedne csorbát, hiszen mindig lehetne tudni, hogy van egy végső fórum, amelyik odacsap akkor, amikor a kormány vagy a parlament illetéktelenül kutakodik az emberek zsebében, akkor, amikor a parlament vagy a kormányzat szerzett jogokat kívánna elvonni.

A második lépés pedig az volt, amikor önök megszüntették az embereknek azt a jogát, hogy végső menedékként az Alkotmánybírósághoz forduljanak. Az elmúlt 21 évben pontosan adó-, illeték-, illetve társadalombiztosítási ügyekben volt tipikus az, hogy egyszerű emberek, érdekvédelmi szervezetek, társadalmi mozgalmak, sok esetben éppen fideszesek vagy Fidesz-képviselők voltak azok, akik az Alkotmánybíróságot keresték fel. Így kapott Magyarország védelmet a Bokros-csomag több elemével szemben. Önök nem véletlenül üdvözölték például a Bajnai-kormány idején az Alkotmánybíróság vagyonadó-határozatát, hiszen önök is felkeresték az Alkotmánybíróságot a Bajnai-, sőt a Gyurcsány-, Medgyessy-kormányok különböző költségvetési ügyeket érintő döntéseivel szemben. Az a helyzet, hogy ma önök lehet, hogy 263-an fel tudnák keresni az Alkotmánybíróságot, viszont nemcsak az embereket fosztották meg ettől a joguktól, hanem megfosztották az embereket képviselő egyszerű parlamenti képviselőket is.

A nemzeti cinizmus rendszere ma azt mondja, hogy ők maguk, az általuk kijelölt köztársasági elnök, továbbá a Szocialista Párt és a Jobbik koalíciója az, amelyik ma alkotmánybírósági eljárást indíthat. Ezt önök sem gondolják komolyan, kedves Gulyás képviselőtársam, és megtisztelne azzal, ha legalább végighallgatna: ezt önök sem gondolják komolyan. Szerintem önök ezt a csúf játékot azért űzik, hogy január 1-jétől végképp elzáródjon az a végső menedék, amit a megelőző 21 évben az Alkotmánybíróság jelentett. Hiszen nyilvánvalóan sem önök, sem Schmitt Pál köztársasági elnök nem fog rohangálni az Alkotmánybírósághoz, és pontosan tudják, hogy a szocialista-jobbikos koalíció létrejövetele alkotmánybírósági ügyekben, hát, legalábbis kevéssé valószínű. Pontosan azt a cinikus játékot játsszák, Gulyás képviselőtársam, az Alkotmánybíróság tekintetében, mint amely cinizmus az önök teljes politikájában, teljes kormányzati politikájában érvényesül 15 hónapja.

Önök egész egyszerűen félnek az emberektől, félnek attól, hogy az emberek sztrájkolnak; akkor megszigorítják a sztrájkjogot, jóllehet, ellenzékben éppen önök voltak azok, akik a gördülősztrájkot, a vasutasok és a közlekedésiek sztrájkjait támogatták. Önök ellenzékben megszigorítani készülnek a népszavazást, jóllehet, önök abból kovácsoltak politikai tőkét, jórészt annak köszönhetik a kétharmados győzelmüket, hogy népszavazást kezdeményeztek 2007-2008-ban. Önök ellenzékben - nagyon helyesen - éltek azzal a joggal, és az önökhöz kötődő különböző civil szervezetek, állampolgárok éltek azzal a joggal, hogy az alkotmánybírósági indítványok jogával élve az egyszerű emberek, egy-egy parlamenti képviselő is beavatkozhat a mindannyiunk sorsát érintő normák alakításába. Most a kétharmados gőggel önök azt mondják, hogy ezt a jogot is el kell venni az emberektől.

Lássunk világosan! Az úgynevezett actio popularis, tehát hogy minden állampolgárnak joga van az Alkotmánybírósághoz fordulni, ez nem pusztán csak egy alkotmányvédelmi eszköz. Ez arról szól, hogy ez is egy lehetőség arra, hogy bármely magyar állampolgár úgy érezze, részese a közpolitikai folyamatoknak, bármely magyar állampolgár egy alkotmánybírósági indítvánnyal hozzájárulhasson ahhoz, hogy a jogi környezet miként alakuljon, miként érvényesüljön az alkotmányosság ebben az országban. Ettől a jogtól kívánják megfosztani az embereket. Attól a jogtól kívánják megfosztani az embereket, hogyha őket nem egy alapjogukban sértő, de egyébként az életüket bármilyen módon befolyásoló norma alkotmányba ütközik, vagy ha az érintett vagy érdekelt ember úgy gondolja, hogy alkotmányba ütközik az ő életét érintő norma, akkor emiatt Alkotmánybírósághoz fordulhasson.

(12.10)

Ezt az utolsó menedéket kívánja a Fidesz-KNDP felszámolni.

Nagyon beszédes az, hogy az önök az actio popularisról hogyan vélekednek. Tavasszal, amikor nyilvános vitákat folytattunk egyetemeken az alkotmányozásról, az egyik fideszes képviselő egyenesen odáig ment, hogy azért kell megszüntetni azt, hogy bárki Alkotmánybírósághoz forduljon, hiszen nem engedhető meg, hogy mindenféle őrültek az Alkotmánybíróságot indítványokkal bombázzák. Salamon elnök úr eléggé hasonlóan foglalt most állást, hogy a bárki által benyújtható indítványok akadályozzák az Alkotmánybíróság munkáját.

Nagyon világos az önök társadalomszemlélete: önök az emberekben, az állampolgárokban akadályt látnak, a jogkereső állampolgárokban, azokban, akik valamilyen módon a közügyekben részt kívánnak venni, akadályozó őrülteket látnak. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ebben is a lázári társadalomszemlélet teljesedik ki: akinek nincsen semmije, annyit is ér; akinek nincs hatalma, annyit is ér. Ez a Fidesz társadalomszemlélete, ez a Fidesz demokráciaszemlélete. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szerinted!) A harmadik lépés az volt, hogy bár nem lett volna szükséges, az alaptörvény logikájából nem következett volna, hogy már most nyáron föltöltsék az Alkotmánybíróságot, mégis valamilyen, azóta sem megismerhető okból - illetve csak nagyon cinikus álindokokat hallottunk - szükségesnek tartották, hogy már most földuzzasszák az Alkotmánybíróságot. Lássunk csodát, így az Alkotmánybíróság soraiban üdvözölhetjük például azt a Balsai Istvánt, akinek a jelentését nemsokára meg fogja tárgyalni az Országgyűlés, és az a nagyon különös helyzet fog előállni, hogy egy miniszterelnöki megbízott jelentését úgy fogja az Országgyűlés megtárgyalni, hogy a miniszterelnöki megbízott nem is lesz vitahelyzetben, hiszen ő azóta már független alkotmánybírává avanzsált.

Én azt tudom mondani önöknek, hogy kezd kicsit unalmas lenni az a cinikus játék, amelyet önök a parlamenttel, illetve az egész országgal űznek. Nagyon világos, hogy miért volt szükség arra, hogy most töltsék föl és lehetőség szerint önökhöz feltételezhetően lojális személyekkel töltsék föl az Alkotmánybíróságot. Bár itt tennék egy lábjegyzetet: én azért továbbra is bízom abban, hogy azok, akik végül mandátumot kaptak a kétharmadtól, bekerülve a taláros testületbe talán mégis függetleníteni tudják magukat az őket küldő politikai szándékoktól. Azért volt erre szükség, hiszen ez a törvény január 1-jén lép hatályba, és ha véletlenül a régi testület még dönteni merészel, mondjuk, a magán-nyugdíjpénztári vagy a médiatörvénnyel kapcsolatos, vagy egyéb más ügyekben - említhetem az LMP által már két évvel ezelőtt indítványozott kérdést, hogy az önkormányzati testületek zárt üléseit gazdasági ügyekben nyilvánítsa alkotmányellenessé az Alkotmánybíróság -, akkor önöket kellemetlen meglepetések érhetik. Ha például augusztus végén nem szalad ki az Alkotmánybíróság a határidőből, akkor könnyen lehet, hogy Matolcsy György költségvetése, úgy, ahogy van, összeomlik, ha történetesen a magán-nyugdíjpénztári einstandot véletlenül az Alkotmánybíróság - még a korábbi összetételű Alkotmánybíróság - alkotmányellenesnek nyilvánítja. Nagyon kilóg a lóláb, nagyon átlátszó trükkökkel próbálják önök az alkotmányosságot kijátszani.

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amellyel a nemzeti cinizmus rendszere az alkotmánybíráskodás tekintetében teljessé válik, ez a 71. §-a a törvényjavaslatnak. Önök azt mondják, hogy azok az ügyek, amelyeket olyanok indítványoztak, akik január 1-jétől már nem jogosultak indítványt tenni, enyésszenek el december 31-ével. Tehát azok az ügyek, amelyeket egyszerű parlamenti képviselők, állampolgárok beadtak nyugdíjpénztár-, médiatörvényügyekben, szociális ügyekben vagy éppen az önkormányzati vagyonelherdálások ügyében, enyésszenek el, január 1-jétől pedig kizárólag önök fognak tudni alkotmánybírósági eljárásokat kezdeményezni. Jól ki van ez találva. Január 1-jétől az Alkotmánybíróság homlokzatára is ki lehet írni az önök választási szlogenjét: Csak a Fidesz! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szellemes volt!)

Ráadásul az, amit önök a 71. §-ban javasolnak, nemcsak politikailag felháborító cinizmus, hanem egész egyszerűen szakmai, jogdogmatikai tekintetben is megindokolhatatlan és tarthatatlan. Hiszen az egyik alapelve az alkotmánybírósági eljárásoknak 1990 óta az úgynevezett tantuszelv, amit annak idején Sólyom László úgy fogalmazott meg, hogy az indítványozó nem ügyfél, hanem csak az eljárás megindítója. Nyilván tudom, az alkotmányjogi panasz ebben a tekintetben más elbírálás alá esik, de amikor utólagos normakontrollról beszélünk, akkor ez a tantuszelv harmonikusan érvényesült, megjegyzem, nem csak Magyarországon. Tehát ha egyszer az az elv érvényesült a magyar alkotmánybíráskodásban, hogy egy utólagos normakontroll esetén az indítványozó nem ügyfél, hanem gyakorlatilag bedobja a tantuszt, és onnantól kezdve a gép maga üzemel, nem vonhatja vissza az indítványát, akkor - mondom még egyszer - dogmatikai szempontból is indokolatlan az, hogy önök kimondják, hogy a január 1-jével a jogosultságukat elvesztő személyektől beérkezett indítványoknál az eljárások megszűnnek. Hiszen ha a tantuszelv érvényesül, akkor onnantól kezdve, hogy a benyújtás időpontjában én jogosult voltam, teljesen lényegtelenné válik, hogy egy későbbi időpontban az én indítványozói státusomat az éppen akkor hatályos jogszabály hogyan bírálja el. Ezért is állítom azt, hogy itt is kizárólag az önök cinizmusa és féktelen hatalmi étvágya érvényesül, hiszen semmilyen jogdogmatikai, semmilyen elvi szempont nem szól a 71. § mellett.

Remélem, nem azzal akar a tisztelt államtitkár úr előhozakodni, hogy a hatalmas leterheltsége az Alkotmánybíróságnak nem engedi, hogy ezeket a folyamatban lévő ügyeket végigtárgyalják, hiszen azáltal, hogy az indítványozói kört önök szűkítették, mert félnek az emberektől, félnek attól, hogy az emberek önökkel szemben az Alkotmánybíróságban egy végső menedéket találnak, önök azt a kört zárták ki az indítványozói halmazból, amely kör az elmúlt húsz év eldöntött alkotmánybírósági ügyeinek legalább 90 százalékát indítványozta. Ha ezt kivetítem a jövőre nézve, akkor gyakorlatilag az eddigi ügyek tekintetében 90 százalék kirepül az ablakon, amit nem fognak pótolni az új alkotmányjogi panasszal beérkező ügyek - ezt Gaudi képviselőtársam meg mások már elmondták -, hosszadalmas procedúrákat követően kerülhetnek az Alkotmánybíróság elé különböző ügyek.

Azért itt álljunk meg egy szóra, hiszen az alkotmányosság felszámolását ugyan önök teljesítették be, de az alkotmányos kultúra lerombolása nem tavaly májusban kezdődött Magyarországon. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy a tavalyi kormányváltást megelőző években is a magyar parlament és a politikai sajtó hangos volt attól, hogy az aktuális hatalom, amelynek nem tetszettek az Alkotmánybíróság döntései, folyamatosan pártossággal vádolta meg az Alkotmánybíróságot, a tavaly májusi kormányváltást megelőző időszakban bizony lehetett olvasni miniszterelnöki cikkeket, amelyek a különböző független igazságszolgáltatási és alkotmánybírósági szervek vagy éppen a köztársasági elnök ellen uszítottak.

Tehát legyünk tárgyszerűek, az, amit most a Fidesz beteljesített, nem más, mint az, amit az előző ciklus kormányai már elkezdtek: ez a magyar alkotmányosság lerombolása, az alkotmányosság intézményeinek, tekintélyének lerombolása. Ez a folyamat nem független attól az uszítástól, amelyet a korábbi kormányzat folytatott az alkotmánybírákkal, az alkotmánybírói jelölésekkel, az igazságszolgáltatással, tehát az ügyészséggel és a bírói szervekkel, illetve a korábbi köztársasági elnökkel szemben. Nem lehet demokrata az, aki pusztán csak akkor kiabál, amikor az alkotmányos intézmények lerombolása éppen az ő érdekeit sérti; nem lehet demokrata az, aki eleve kétségbe vonja a független intézmények integritását, aki eleve kétségbe vonja más hatalmi ágak alkotmányos jogosultságát.

Tisztelt Országgyűlés! Ezek után az előttünk fekvő javaslat tekintetében legfeljebb kármentésre szorítkozhat az ellenzék. Olyan módosító javaslatokat tudunk előterjeszteni, amelyek legalábbis fékezik azt az előrenyomulást, amellyel a centrális demokrácia ideáját a Fidesz-KDNP-pártszövetség ki kívánja teljesíteni. Természetesen javasoljuk, hogy vonják vissza - mint szakmailag is megalapozatlan javaslatot - azt, ami a törvényjavaslat 71. §-ában szerepel, hiszen botrányos, hogy az évek óta elfekvő, nagyon súlyos vagyoni, anyagi kérdéseket is érintő ügyeket önök egyszerűen elenyésztik december 31-ével.

(12.20)

Fontos lenne, hogyha a törvény világosan rögzítené az alkotmányjogi panaszon kívül a tantuszelv érvényesülését. Javaslatot tennénk arra, hogy pontosan a parlamenti túlhatalom gátjaként, egy többcsatornás alkotmánybírói jelölést vezessünk be az új alkotmánybírósági törvényben. Ez azt jelenti, hogy az alkotmánybírák egyharmadánál fennmarad a törvényjavaslatban is javasolt jelölési rendszer, a másik egyharmad tekintetében a rendes úton megszűnt mandátumú alkotmánybírák jelölhetnek alkotmánybírát. Van erre is nyugat-európai példa, hogyha ez a kérdés. Harmadrészt, a másik harmad tekintetében a jelenlegi Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria leendő elnöke tehetne javaslatot.

Elfogadhatatlan továbbá az a megoldás, amire Lamperth képviselőtársam már utalt, hogy önök viszont a legfőbb ügyészi jogállásnál már megismert trükkel próbálják elejét venni annak, hogy egy önöknek nem tetsző új többség adott esetben más bírákat tudjon jelölni. Magyarul: önök azt mondják, hogy ha önöknek már nincsen meg a kétharmada, akkor is az idők végeztéig az önök emberei bent figyeljenek az Alkotmánybíróságban.

Harmadrészt, hogyha önök valamit valóban helyre kívánnának tolni az elmúlt 20 év jogalkotásából, akkor az alkotmánybírósági törvény tekintetében, tehát a '89. évi XXXII. törvény tekintetében egy hibát rögtön tudok említeni. Ez a törvény az összeférhetetlenségi szabályoknál kifelejtette, hogy a megelőző 4 évben parlamenti képviselő személyek nem lehetnek alkotmánybírák. Ez egy jogalkotási tévedés volt. Ha valami értelme van az alkotmánybírák tekintetében az összeférhetetlenségnek, az pontosan az, hogy országgyűlési képviselői székből ne lehessen alkotmánybíró valaki. A szocialisták egyszer már áthágták ezt a szabályt, amikor Bihari Mihályt az Országgyűlésből ejtőernyőztették - bár azóta kitűnő alkotmánybíró, de azt gondolom, hogy ez egy másik kérdés - az Alkotmánybíróságba. Most önök ugyanezt követték el. Én azt gondolom, hogy annak, aki normakontroll-funkciót lát el, nem lehet jelölni olyan személyt, aki maga a törvényhozás munkájában vagy bármely normaalkotó szerv munkájában részt vett.

Szintén az állampolgárok részvételét tágítaná az, hogyha az alkotmányjogi panasz területét legalább bővítenénk. Egyrészt kezdeményezzük azt, hogy ne csak közvetlen alapjogi sérelem esetében lehessen alkotmányjogi panaszt benyújtani, hanem akkor is, hogyha az alaptörvény bármely rendelkezésének sérelme miatt valakit jogsértés ér. Amire gondolok, az az, hogy adott esetben ha a diszkrimináció tilalmába ütköző módon, vagy éppen a jogállamiság, a jogbiztonság elvének sérelme miatt valakit jogsérelem ér, szintén alkotmányjogi panaszt terjeszthessen elő.

Csatlakoznék ahhoz, amit itt Gaudi képviselőtársam is felemlített. Az elmúlt 20 évnek szintén komoly problémája volt az, hogy a jogkereső állampolgárok számára - főleg, hogyha az alkotmányjogi panasz intézményét kívánják önök a jövőben kiemelni, ez különösen fontos kérdés - nincsenek világos határidők szabva az alkotmánybírósági eljárásban. Ez egy nagyon komoly jogbiztonsági probléma is.

Végezetül: az LMP számára minden közhatalmi szerv, így az Alkotmánybíróság tekintetében is kulcsfontosságú kérdés az intézmény működésének átláthatósága, nyilvánossága. Éppen ezért kezdeményezzük azt, hogy itt az alkotmányjogi panasz nyilván megint csak egy sajátos kört jelent, de fő szabályként, ahol nem adott személy konkrét, egyedi ügyének elbírálásáról van szó, az alkotmánybírósági indítványok legyenek hozzáférhetőek, könnyen kereshetőek, nyilvánosak, és az alkotmánybírói szavazatokat, tehát hogy melyik alkotmánybíró konkrét ügyben hogyan foglalt állást, ezt is tudhassa meg a nyilvánosság.

Bár az actio popularis eltörlését követően túl nagy jelentősége nincsen, de úgy gondoljuk, hogy a jogi kultúra szempontjából legalább fontos az, hogy a kontradiktóriusság, tehát a nyilvános tárgyalás intézménye megjelenjen az alkotmánybírósági eljárásban. Szeretnék utalni arra, hogy az alkotmánybíráskodás magyarországi kezdeteinél, '89-90-ben erre egyébként volt példa. Én azt gondolom, hogy még akkor is, ha önök megfosztják az állampolgárokat, sőt a képviselőket is attól, hogy Alkotmánybírósághoz forduljanak, az legalábbis érdeklődésre tarthat számot, hogy amikor mondjuk, a köztársasági elnök Alkotmánybírósághoz fordul, akkor hogyan védi meg az álláspontját, mondjuk, a kormánnyal szemben. Én nagyon kíváncsi lennék egy ilyen Schmitt Pál-Orbán Viktor csatára egy alkotmánybírósági ülésen. (Derültség a Jobbik és az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Nincs elég fantáziánk! - Ehhez kevés a fantáziánk!)

Összegezve: én azt tudom önöknek elmondani, hogy amire a mi javaslataink szorítkoznak, ez kármentés. Ennek a törvényjavaslatnak a vitája gyakorlatilag egy gyászmise a magyar alkotmányosság felett. Igaza volt Mátrai Mártának: a nagy dolgok eldőltek az alaptörvény vitájában. Itt teljesítik be önök mindazt, amit a centralizált demokráciáról gondolnak. Az, ami itt történik, illetve történt az elmúlt 15 hónapban az alkotmánybíráskodás tekintetében, az egyenesen következik az önök hatalomfelfogásából.

Önök nem ismernek el más hatalmat, mint a parlamenti többség. Jóllehet jogállamban, egy alkotmányos demokráciában a mégoly nagy parlamenti többség hatalma sem lehet korlátlan. Önök kizárólag a nyers erőben és a korlátlan hatalomgyakorlásban hisznek. Ennek a tükörképe az, amit önök az alkotmánybíráskodásról gondolnak.

Éppen ezért, legnagyobb sajnálatomra, azt tudom mondani, hogy az alaptörvény keretei között, jóllehet szakmailag akár koherensnek is és korrektnek is tekinthető több elemében ez a javaslat, miután szervesen illeszkedik abba a centralizált hatalomfelfogásba, ami önöket jellemzi, ez a törvényjavaslat elfogadhatatlan. És főképpen elfogadhatatlan akkor, hogyha a nemzeti cinizmus különböző megnyilvánulásait nem távolítják el ebből a törvényjavaslatból.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az egyes képviselői felszólalások következnek, ezekre 15-15 perces időkeret áll rendelkezésre, valamint a kétpercesek.

A kétpercesek sorában Salamon Lászlónak adom meg a szót, Kereszténydemokrata Néppárt.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Mint az előterjesztő képviselőjének, lesz módom a vitában elhangzottakra részletesen válaszolni.

Most csak Schiffer képviselő úr felszólalására szeretnék rövid reflexiót tenni. Az egyik az, hogy képviselő úr, én nem azzal indokoltam az actio popularis megszüntetésének következményeként a még folyó 1600 ügy, hogy úgy mondjam, tárgyalásának a lezárását, amit ön mond, hanem a hatáskör hiányával, ami előáll január 1-jével, egyetértve Paczolay elnök úrnak a bizottságban kifejtett véleményével.

A másik az, hogy azért az legyen világos, hogy az actio popularis abban a formában, ahogy ez Magyarországon volt, illetve ahogy december 31-éig van, a világon sehol nincs, és számtalan bírálat érte a szakmai körökben. Az Alkotmánybíróság részéről is évek óta felmerült az, hogy ez egy olyan eltúlzott és indokolatlan hatáskör, aminek a fenntartása indokolatlan.

A harmadik, hogy amiről ön beszél, és persze mások is, az alkotmányos kérdések idehozatala, amit én megértek, de gondolom, egyetért, képviselő úr, hogy ha az actio popularist fenntartjuk, akkor ez a törvény alkotmányellenes lesz, nem? És azt csak nem tehetjük meg!

Tehát az alkotmányos vitákat le lehetett volna folytatni ez év tavaszán, februárban, márciusban, áprilisban, csakhogy önök az alkotmány vitájában nem vettek részt. A Lehet Más a Politika és a Szocialista Párt nem vett részt benne, ellentétben a Jobbikkal, ezt hozzá kell tenni. Én most csak annyit tudok mondani, hogy mindenkinek megvan a morális alapja az alkotmány bírálatához, függetlenül attól, hogy egyetértünk-e az egyes kérdésekben vagy sem, csak azoknak nincs, akik ebben a vitában nem vettek részt akkor, amikor annak itt volt a helye. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Répássy Róbert államtitkár úrnak.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, mert én Schiffer Andrást nem úgy ismertem meg, mint aki jogi kérdésekben ilyen méretű csúsztatásokat szokott mondani, de amiket ön mondott, abban jó néhány csúsztatás volt, hogy finoman fogalmazzak.

Például önt egyáltalán nem zavarja, hogy az Alkotmánybíróság elnöke támogatja ezt a törvényjavaslatot. Az egész felszólalását arra építette, minthogyha itt valamifajta erőszaktevés történne az Alkotmánybíróságon. Ez még nem is a jogi érvek között szerepel.

Ami az actio popularis eltörlését illeti, ön is tudja, hogy ezt maga az Alkotmánybíróság kezdeményezte hosszú évek óta. Másrészt pedig a Velencei Bizottság, amelyik megvizsgálta ezt a kérdést, nem emelt kifogást az actio popularis eltörlésével szemben.

(12.30)

Egy dolgot kifogásolt, hogy az ombudsman kapjon lehetőséget arra, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulhasson. Ez bele is került az alaptörvénybe. Szeretném itt mindenki, így a nyilvánosság számára is elmondani, hogy Schiffer András állításaival szemben az országgyűlési biztoshoz, pontosabban most már az alapvető jogok biztosához bárki fordulhat alkotmányjogi panaszindítvánnyal, kérheti, hogy az ombudsman karolja fel az ő indítványát, és ha ez az alapjogvédelmi szűrő - merthogy ő is egy alapjogvédő szerv - úgy ítéli meg, hogy valóban jogos a felvetés, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulhat; arról nem is beszélve, hogy az alkotmányjogi panasz vonatkozásában mindenki, aki személyesen érintett vagy akinek az alapjogai sérültek, alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Tehát teljes, nem is tévedés, hanem valótlan állítás az, amit ön mondott, hogy itt lerombolása történne az állampolgári jogoknak, és itt bárki is félne az állampolgároktól.

De számos más tévedése is volt. Csak hogy egyet említsek még: május 6-án az Alkotmánybíróság adótörvényt bírált el, annak ellenére, hogy ez a szűkítés benne van az alkotmányban, mégpedig az emberi méltóság alapján bírálta el az adótörvényt. Paczolay elnök urat tudnám idézni: végül úgyis az alkotmánybírók mondják meg, hogy mi a jog - mondta az elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre következik Schiffer András frakcióvezető úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Először is arra kérem Salamon elnök urat, hogy azt a vitát, hogy most akkor kinek milyen alapja van részt venni a vitában, ezt hagyjuk, mert eléggé rosszízű, főleg akkor, ha megkérdezi a jobbikos képviselőtársakat vagy Szili Katalin képviselő asszonyt, hogy önök a nemzeti együttműködés jegyében mennyire voltak nyitottak az ellenzéki képviselők véleményére. Hagyjuk már ezt a játékot! Más esetekben, amikor itt vagyunk, részt veszünk, érvelünk, mennyire nyitottak önök az ellenzéki érvekre? Semennyire! Legfeljebb annyira, hogy bekiabálásokkal akadályozzák az ellenzéki képviselőket. (Derültség az LMP soraiban.)

A másik: a hatáskörhiány. Elnök úr, a helyzet az, hogy pontosan a húsz éve érvényesülő tantuszelv miatt nem lehet a hatáskör hiányát felvetni. Tudniillik ha elfogadjuk, hogy az indítványozónak nincs rendelkezési joga az indítvány, az eljárás felett, akkor nem állapítható meg a hatáskör hiánya, legfeljebb az ügy tárgya tekintetében, például ha önök továbbkorlátozzák a vizsgálható ügyek körét.

Magyarul: onnantól kezdve, hogy valaki a benyújtás pillanatában jogosult volt, az ő személyére vagy az indítványozó jogára vonatkozó szabályozás megváltozása lényegtelen az alkotmánybírósági eljárás szempontjából.

Az meg, hogy mire van példa a világon és mire nincs: én erre mondtam azt, hogy önök nagyszerűen fel vannak vértezve már néhány hónapja különböző külföldi példákkal, mindenre tudnak külföldi példákat hozni, hiszen a világ nagy. Nyilvánvaló, hogy a Salamon-szigetektől Kanadáig mindenre lehet példákat hozni. Ez kétségtelen. Csak éppen azt felejtik el, hogy a konkrétan felhozott országok, Franciaország, Németország vagy más országok esetében működnek más hatalmi ellensúlyok. Adott esetben szövetségi államokról beszélünk, vagy olyan országokról, ahol van felsőház, vagy van egy szélesebb hatáskörű államfő, vagy például van egy cizelláltabb ombudsmani rendszer.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Két percre soron kívül Répássy Róbert államtitkár úrnak adok szót.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Hogy folytassam Schiffer András jogi csúsztatásainak az elemzését: ön bírálta az ombudsmani rendszer megváltoztatását, mondván, hogy leépítettük az ombudsmani rendszert. Ezzel szemben a valóság az, hogy az új alapvető jogok biztosa koncentráltan mindazokkal a hatáskörökkel rendelkezik, amelyek eddig az általános biztost és a külön biztosokat megillették, és ugyanez igaz az új adatvédelmi hatóságra is.

Ami a bírósági szervezetre vonatkozó csúsztatása, mely szerint a kormány alá rendelnénk: tudni kell, hogy az ön által sokat emlegetett rendszerváltó alkotmányos berendezkedésben 1997-ig az Igazságügyi Minisztérium gyakorolta a bíróság igazgatását. Hogy ne egy külföldi példát, hanem magyar példát mondjak: a rendszerváltáskori modell az volt, hogy a bíróságok külső igazgatását az IM gyakorolja. De azért csak mondok európai uniós példákat, mert az Európai Unió tagállamainak körülbelül egyharmadában a minisztériumok gyakorolják a bíróságok külső igazgatását. De mi nem ezt fogjuk javasolni, és ezt ön is tudja, mert már nyilvánosságra kerültek a részletek, hanem azt fogjuk javasolni, hogy egy független bírósági hivatal igazgassa a bíróságokat.

Tehát eddig legalább négy olyan állítást mondott az alkotmányos berendezkedésünkkel kapcsolatban, amelyekből egy szó nem igaz. Kérem, hogy térjen vissza a törvény tárgyára, mert egyébként elkalandozik a saját maga által felállított elméletek terén, és ezekben az elméletekben olyan állításokat fogalmaz meg, amelyek ugyan nagyon hangzatosak, de közjogilag nem indokolhatók.

S hadd szánjak egy mondatot Lamperth Mónikának is, mert ő volt az első, aki ebben a hisztériakeltésben részt vett. Egyetlenegy mondata nagyon súlyos volt szerintem, amikor a köztársasági elnök személyiségéről értekezett. Ha megengedi, én ezt visszautasítanám. Gondolja végig, hogy ha például az ön által olyan nagyra becsült Gyurcsány Ferenc személyiségét nézzük, akkor ő vajon alkalmas lett volna-e arra, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke legyen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre következik Cser-Palkovics András képviselő úr.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak néhány dologra szeretnék reflektálni. Egyrészt Salamon képviselő úr pontosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy idő utáni az a vita, amit az LMP-s és szocialista képviselők idehoznak. Ha tavasszal itt lettek volna, akkor ezt a vitát le lehetett volna folytatni az alkotmányozás folyamatában itt a parlamentben. Természetesen ezért jelezte az elnök úr, hogy a Jobbik ugyanazokat a kifogásokat adott esetben joggal fogalmazza meg, mert megtette ugyanezt tavasszal az alkotmányozás vitájában is. (Taps a Jobbik soraiban.) Ezt önök, kedves képviselőtársaim, nem tették meg, sem akkor, sem most. Egyébként az alkotmányügyi bizottságban Lamperth Mónika igen, hiszen mind az Alkotmánybíróság elnökének meghallgatásakor, mind az azt követő bizottsági ülésen elmondta ezeket az érveket, legalább ott; ön, Schiffer képviselő úr, egyik esetben sem mondta el ezeket az érveket, csak itt a plenáris ülésen szórakoztatott bennünket meg az ország nyilvánosságát egy harmincperces hozzászólással, amit természetesen megtehetett volna tavasszal, megtehetett volna az alkotmányügyi bizottság ülésén, de egyik helyen sem tette meg; lehet, hogy azért, mert nem volt a bizottsági ülésen televízió, és ez önt zavarta.

A másik kérdés: ön itt Matolcsy-költségvetésről beszélt. Engedtessék meg, hogy az országnak legyen költségvetése. Tehát amikor ön annak szurkol, hogy a Matolcsy-költségvetés összeomoljon, akkor annak szurkol, kedves Schiffer képviselő úr, hogy az ország költségvetése dőljön össze. Ettől lesz más a politika? Szerintem nem.

Egy dologban azonban egyetértünk, az utolsó mondatában: szakmailag koherens és korrekt az anyag. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy Salamon László helyett Cser-Palkovics András képviseli az előterjesztőt a továbbiakban.

Megadom a szót két percre Lamperth Mónika képviselő asszonynak, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha államtitkár úr úgy értette, hogy a kifejezésem sértő volt a köztársasági elnökre, ez nem állt szándékomban. Mindössze azt kívántam jelezni, hogy elnök úr nem konfrontatív alkat, és nem várhatjuk tőle, hogy ha az ország érdekében fel kellene lépnie egy Fidesz által elfogadott törvénnyel szemben, akkor ezt megtegye. Egyébként ezt előre megmondta, hogy nem fog ilyet tenni, tehát semmilyen különös újdonságot nem állítottam én ezzel itt az Országgyűlésben.

Ami miatt azonban még fontosnak tartottam most szót kérni: államtitkár úr csúsztatással vádolja az ellenzéki képviselőket, miközben a legnagyobb csúsztatást ő követi el itt a Házban azzal, hogy megpróbálja úgy beállítani, mintha az Alkotmánybíróság elnökének, az Alkotmánybíróság testületének a javaslatai teljes összhangban lennének azzal, amit az Alkotmánybírósággal kapcsolatban a Fidesz csinál. Miközben erről szó nincs! Ön idézett az alkotmány bizonyos szabályozásából meg a mostani törvényből is, hogy mi az, amit elfogadtak az Alkotmánybíróság javaslataiból. De a legsúlyosabb kérdésben, az utólagos felülvizsgálati jogkör tekintetében azt mondta az Alkotmánybíróság, amikor zajlott az alkotmány vitája, hogy az Alkotmánybíróság utólagos felülvizsgálati jogkörének változatlan fenntartása a magyar alkotmányos rend lényegi biztosítéka. Ha önöknek fontos, hogy mit mond az Alkotmánybíróság ügyrendi dolgokban, akkor miért nem volt fontos a legfontosabb kérdésben? Egyébként ezzel kapcsolatban Sólyom László korábbi alkotmánybírósági elnök, köztársasági elnök azt mondta, hogy az Alkotmánybíróság nem tanácsadó testülete az Országgyűlésnek, hanem bírája. Tehát ne tessék úgy csinálni, mintha itt csak ellenzéki - az ön szavával élve - hisztériakeltésről lenne szó! Nem! Nagyon komoly, tekintélyes, hozzáértő emberek kritizálták az önök által elfogadott szabályt. Hozzáteszem, joggal.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

(12.40)

ELNÖK: Köszönöm. Kettő perc, soron kívül, Répássy Róbert államtitkár úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Az előbb valóban nagyon röviden tudtam csak kifejteni azt az álláspontomat, hogy az a bizonyos hatáskörcsorbítás, hatáskörszűkítés, amit most Lamperth Mónika ismét megemlített, felhozott, arra éles válasz volt a május 6-án kelt alkotmánybírósági határozat, amelyben adótörvényt bírált el az Alkotmánybíróság, és fogalmazzunk úgy, hogy meglehetősen kreatívan az emberi méltósághoz való alapvető joggal vetette össze az adótörvényt.

Idéztem Paczolay elnök úrnak azt a mondatát, hogy végül is úgyis az alkotmánybírók mondják meg, hogy mi a jog. Ez természetesen nem teljesen így van, ha itt lenne az elnök úr, elmondanám, hogy szerintem ez egy túlzó mondat, mert például az alkotmánybírák is, akik kisebbségben szoktak maradni a döntésben, közzéteszik a különvéleményüket, tehát úgy látszik, hogy az alkotmánybírák kisebbségének is van véleménye arról, hogy mi a jog, meg a többségüknek is van véleménye arról, hogy mi a jog.

De térjünk vissza ahhoz a problémához, amit ön felvetett. Nekem az az állításom, majd ezt az idő igazolja, hogy ez a bizonyos hatáskörszűkítés a gyakorlatban nem működik, nem jelent valódi szűkítést. Amennyiben az Alkotmánybíróság akarja, akkor úgy értelmezheti az adótörvényeket, hogy joga van felülbírálni. Majd lássuk meg, hogy ezt hogyan fogja tenni az Alkotmánybíróság. Egy esetben már precedens szolgált erre, precedens van erre, igaz, egy másik esetben meg elutasította az Alkotmánybíróság hasonló pénzügyi tárgyú törvény felülvizsgálatát.

Tehát kissé relatívan kell azt a bizonyos hatáskörszűkítést értelmeznünk, azért, mert nagyon helyesen az Alkotmánybíróságot már senki nem fogja felülbírálni abban, hogy vajon van-e hatásköre a törvény utólagos normakontrolljára, vagy nincs hatásköre. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kettő percre Gyüre Csaba képviselő urat illeti a szó.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Már egy kicsit elszaladt itt a vita más irányba is, én még az elején nyomtam a kétperces gombot, a Salamon László úr által elmondottakkal kapcsolatosan, amikor elmondta, hogy a világon sehol sincs actio popularis, hát miért pont itt lenne egy ilyen, Magyarországon, mert hát ez ellehetetleníteni egyrészt az Alkotmánybíróság munkáját, és maga az Alkotmánybíróság elnöke sem támogatja ennek az intézményét.

Ezzel kapcsolatban én azt mondom, hogy ha egy demokratikus berendezkedés van egy országban, és van egy demokratikus jogintézmény, ami demokratikusabb, mint bárhol máshol a világon, azt miért kell nekünk megszüntetni. Ez most már itt az elmúlt 20 esztendőben magyar tradícióvá, magyar hagyománnyá vált, éppen hogy jó, hogy létezik Magyarországon - létezett vagy még létezik december 31-éig elméletben - az actio popularis.

Azt, hogy az Alkotmánybíróságnak ez nem tetszik, nem úgy kell megoldani, hogy ellehetetlenítjük a munkáját, hogy akkor levesszük tőle ezt a hatáskört vagy ezt megszüntetjük, hanem úgy kell megoldani, hogy annyi alkotmánybírót nevez ki az Országgyűlés, amennyi el fogja tudni látni azt a feladatot, amit az Országgyűlés mellérendelt, az Alkotmánybíróság hatásköreként elrendelt, akkor azt tudja ellátni, tehát erre is lett volna megoldás, nem pedig azzal, hogy ezt a legfontosabb jogintézményét, ezt a legfontosabb hatáskörét az Országgyűlés elvonja.

Az pedig, amit itt államtitkár úr elmondott, hogy majd az állampolgári jogok biztosa fogja átvenni ezt a feladatot, azt jelentené, hogy gyakorlatilag amivel az Alkotmánybíróság sok bírája nem tudott megküzdeni, azzal most hirtelen egyedül kell majd az alapvető jogok biztosának megküzdenie, neki kellene azt a rengeteg, töméntelen ügyet feldolgoznia, amivel hozzá fordulnak, de ami a legfontosabb, hogy nagyon sok politikai jogszabályt hoz az Országgyűlés, és ezekbe nyilván nem fog beavatkozni az alapvető jogok országgyűlési biztosa, mert nem ez a legalapvetőbb feladata.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Schiffer András frakcióvezető úrnak adom meg a szót.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is megkérném Cser-Palkovics képviselő urat, hogy valótlanságot ne állítson. A jegyzőkönyv tanúsítja: nem állítottam olyat, hogy szurkolnék annak, hogy az ország költségvetése összeomoljon. Tényként állapítottam meg, hogy ez a gazdaságpolitika odavezethet, hogy összeomolhat jövőre a költségvetés. Már csak azért sem szurkolok ennek, mert az önök bukott kormányzása az egész országnak rossz, ráadásul egy összeomlott költségvetés, ez a futóhomokra épülő gazdaságpolitika egy következő kormány mozgásterét is beszűkíti. Úgyhogy nagyon megkérem, hogy ne állítson olyat, amit én nem mondtam. Olvassa el a jegyzőkönyvet, nem hangzott el tőlem ilyen állítás, sőt.

Ami az ombudsmanokat, az ombudsmani rendszert illeti, Répássy képviselő úr, a helyzet az - pontosan tudja, mert együtt ügyködtünk még annak idején a jövő nemzedékek országgyűlési biztosáról szóló törvénymódosítás megalkotásán 2007-ben -, hogy a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa és az adatvédelmi biztos is rendelkezett külön-külön olyan jogosítványokkal, például perbeli jogosítványokkal, amikkel a jelenlegi szuperombudsman nem fog rendelkezni. Arról nem beszélve, és ön ezt pontosan olyan jól tudja, mint én, hogy egy egységesített ombudsman, függetlenül a tisztséget betöltő személytől, sokkal kevésbé érzékeny a jogsérelmekre, mint egy kellően színes, sokszínű ombudsmani rendszer. Tehát összességében ezért állítom azt, hogy visszaléptünk az ombudsmani jogvédelem tekintetében is.

Ami pedig arról szól, hogy itt milyen igazságszolgáltatási rendszer lesz, a helyzet az, Répássy úr, biztos, hogy tudja, én nem tudom, hogy önök mit fognak itt tálcán felkínálni, tudniillik az a helyzet, hogy önök 15 hónappal ezelőtt átvették az ország kormányzását, és ahogy egészségügyben, oktatásban, úgy az igazságszolgáltatás tekintetében se tudjuk pontosan, hogy önök mit szeretnének. Igaza van önnek, valóban vannak olyan rendszerek, ahol a kormány ellátja a bírói szervezet igazgatását. Azt kérem, hogy összességében vizsgáljuk meg a fékek és ellensúlyok rendszerét és a demokrácia minőségét Magyarországon. Ott, ahol van ellenkező példa, például láthatunk függetlenebb önkormányzatokat, láthatunk szövetségi államberendezkedést, láthatunk erősebb ombudsmani rendszert.

Köszönöm. (Szórványos taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Gulyás Gergely, fideszes képviselő úr.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Schiffer frakcióvezető úrról tudtuk, és most újra ennek ékes bizonyítékát adta, hogy árnyalt fogalmazásra képes, viszont úgy tűnik, hogy árnyalt véleményalkotásra már kevésbé, ugyanis azon túl tudjuk magunkat tenni, hogy az ellenzéki pártok nem ocsúdnak föl abból a lelkiismeret-furdalásból, ami azért gyötöri őket, mert hat hónappal ezelőtt az alaptörvény vitájában nem vettek részt, ezért az akkor megírt és otthon csak saját maguknak felolvasott szövegeiket most fél év elteltével itt, az Országgyűlésben olvassák föl, ami csak azért baj, mert nem tartozik a tárgyhoz. Mindazok a kritikák, amiket ezzel kapcsolatosan fogalmazott meg akár frakcióvezető úr, akár korábban az MSZP vezérszónoka, azért nem idetartozóak, hiszen bármelynek az ebbe a törvénybe történő beiktatása esetén a javaslat alkotmányellenessé válna. Tehát sajnos ezeknek a javaslatoknak sem a tárgyhoz nincs közük, sem pedig ahhoz az alaptörvényhez, aminek az elfogadása során önök nem fejtették ki a véleményüket.

Mégis a legnagyobb bajt abban látom, hogy míg frakcióvezető úr éppen azt kéri számon, hogy ne egyes elemeket nézzünk, hanem egészében nézzük a magyar alkotmányosság helyzetét, illetve a magyar Alkotmánybíróság helyzetét, ezt nem képes megtenni, hiszen egyébként az új alaptörvény egy, a korábbinál erősebb és szélesebb jogkörrel rendelkező Alkotmánybíróságot hozott létre.

Az előzetes normakontroll kibővült, még akkor is, hogyha ez valójában politikai eszköz. Tehát nem állítom, hogy az ellenzék előzetes normakontrollt tud önmagában kezdeményezni, illetve sikeresen tud kezdeményezni, de mint politikai lehetőség adott a kezdeményezés.

Az utólagos normakontroll lehetősége: itt nem akartam szóbeli vitába bocsátkozni anélkül, hogy a jegyzőkönyv is rögzíthetné ezt. Tehát valójában a 25 százalékos, Alkotmánybírósághoz fordulás lehetősége az utólagos normakontrollnál nem a következő két évre szóló szabály, hanem azt hiszem, hogy még a következő évtizedekre. Tehát ha az emberekben bízunk, ahogy frakcióvezető úr fogalmazott, akkor talán bízzon abban, hogy a választópolgároktól 25 százaléknyi mandátumot legalább a következő ciklusban fognak kapni.

Köszönöm. Később folytatom.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő perc, soron kívül, Répássy Róbert államtitkár úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen, én is azt szeretném mondani, hogy Schiffer András képes az árnyalt fogalmazásra. Lényeges különbség volt aközött, frakcióvezető úr, amit a vezérszónoki felszólalásában az ombudsmani rendszerrel kapcsolatban mondott, és lényeges különbség volt a mostani, második felszólalásában vagy már sokadik felszólalásában.

Ön szó szerint azt mondta, hogy az ombudsmani rendszert leépítettük. Itt pedig nem ezt mondta most már, az előbb azt mondta, hogy bizonyos hatáskörei elvesztek ennek a szuperombudsmannak, illetve azt mondta, hogy egy ombudsman nem tudja olyan színesen képviselni a különböző jogokat. Azért lényeges különbség van az ombudsmani rendszer leépítése és mondjuk, a perbeli hatásköreinek az elvesztése között.

Én abban a vitában is elmondtam, tudom, hogy ez önt nem hatja meg, hogy egyébként más közérdekű keresetindításra más szervezet, más állami szerv, például az ügyészség ugyanúgy jogosult ezekben az ügyekben. Lehet, hogy majd az ügyészségi törvényben még erőteljesebb lesz ez a joga például az ügyészségnek.

(12.50)

Tehát ne haragudjon, de csak visszatérek ahhoz az állításomhoz, hogy csúsztatás az, hogy az ombudsmani rendszert leépítette volna a többség vagy a parlament. Az ombudsmani rendszer ebben a formájában, például azzal, hogy az ombudsman az Alkotmánybírósághoz fordulhat az actio popularis helyettesítő intézményeként, ebben még erősödik is az országgyűlési biztos, hiszen az országgyűlési biztos fogja mindazokat az ügyeket felkarolni, amelyek az állampolgároktól érkeznek, és olyan jelentőségűek, olyan alkotmányos alapjogvédelmi jelentőségűek, amelyek valóban alkotmánybírósági eljárást indukálnak.

Még egy mondat: az önök által és a Jobbik által is sokat dicsért actio popularis terméke - megtalálható a törvényjavaslat indoklásában - 1600 befejezetlen ügy. 1600 befejezetlen ügyet termelt ki az actio popularis. Ezért nem lehet csak az Alkotmánybíróságot hibáztatni, ez egy rossz konstrukció, 1600 ügy nem véletlenül halmozódik fel egy Alkotmánybíróságon.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az írásban előre jelentkező Horváth Zsolt veszprémi képviselő úrnak mondom, hogy több - hat - kétperces van még előtte - most.

Megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, Jobbik, kettő percre.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Cser-Palkovics András képviselőtársam szavaira szeretnék reagálni. Egyrészt megköszönöm a korrekt interpretációt, hogy valóban a Jobbik volt az egyetlen ellenzéki párt, amely részt vett az alaptörvény vitájában. Ilyen értelemben mindig kérem mindegyik kormánypárti képviselőtársunkat, Gulyás Gergelyt is, hogy az ellenzéki képviselőket ne emlegesse egy kalap alatt, hanem a Jobbik igenis ott volt ebben a vitában, és elmondta akkor is az utólagos normakontrollal és egyáltalán az egész témával kapcsolatos felvetéseit.

A másik részre viszont érdemben reagálnék, amelyben azt mondta képviselőtársunk, Cser-Palkovics András, ha jól értettem, hogy tulajdonképpen ez a vita lefutott, tehát az actio populáris vitája. Annyiban igen, hogy valóban ezt a jövőre szólóan kizárta mint megindítási lehetőséget, de az, hogy a jelenlegi szabályok szerint benyújtott kérelmek sorsával mi lesz, az abszolút mértékben nyitva van. Sőt, azt kell mondanom, hogy olyannyira nyitva van, hogy az lenne az alkotmányellenes és alaptörvény-ellenes, ha nem biztosítanánk azt a lehetőséget, hogy a már benyújtott, korábban a hatályos szabályok alapján benyújtott utólagos normakontroll-indítványokat átalakíthassák a kérelmezők az új alaptörvénynek megfelelően, és azt elbírálják.

Ezt azért is mondom, mert például az Alapvetés B) cikk (1) bekezdése arról szól, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam. Tehát a jogállamiság elvét ugyanazzal a tulajdonképpen joganyaggal lehet értelmezni - gondolom én - az alaptörvény szellemében, mint a jelenleg hatályos alkotmány szellemében, legfeljebb kiegészítve a történeti alkotmány fontos vívmányaival, és ugyanakkor még nem zárult le az alaptörvény hatályba léptetése sem. Hiszen a zárórendelkezések között meg ott van, hogy az átmeneti rendelkezéseket az Országgyűlés külön eljárásban fogadja el, jogalkotási csomagban. Ott van még majd megalkotandó egy vagy két törvény arról, hogy hogyan, milyen módon fog az alaptörvény hatályba lépni, hogyan érinti a hatálybalépés a már folyamatban lévő ügyeket.

Magyarul, tehát igenis azt gondolom, hogy ez a javaslat, amit mi támogatunk, egy megalapozott és az alaptörvénnyel összeegyeztethető javaslat, mégpedig az, hogy az 1600 indítványt nem szabad kidobni a kukába, hanem azokat érdemben le kell tárgyalnia az Alkotmánybíróságnak, megfelelő átalakítás után.

Köszönöm. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő perc, Simon Gábor, MSZP-s képviselő úr.

DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy a kormánypárti megszólalók pontosan tudják, hogy mit és miért tesznek, azonban azt gondolom, hogy egy ellenzéki képviselő elvárhatja önöktől azt, hogy ne próbálják az ellenzéki képviselőket - vagy azt mondhatom, hogy a magyar közvélemény jelentős részét - teljesen hülyének nézni.

Egyszerűen elképesztő, ahogy Répássy államtitkár úr vagy Gulyás Gergely megpróbálja elmagyarázni a magyar közvéleménynek, megpróbálja elmagyarázni itt nekünk, hogy micsoda nagyszerű ez a módosítás, hiszen tulajdonképpen itt nem történik semmi, hiszen az egyéni jogérvényesítés ugyanúgy megmarad, csak annyi, hogy nem az Alkotmánybíróságnak kell címezni, hanem az ombudsmannak, pontosabban az alapvető jogok biztosának. Megpróbálják elmagyarázni nekünk azt, hogy aki politikai tiltakozásként nem volt itt az alaptörvény vitájánál, az jobb lenne, hogyha meg sem szólalna, jobb lenne, ha ide se jönne. Hiszen nincs itt semmifajta keresnivalónk, hiszen ha nem voltunk itt, akkor miért akarunk mi véleményt nyilvánítani az Alkotmánybíróságnál. Azt gondolom, ezek a dolgok teljesen elképesztők. Az is elképesztő, amely sort Cser-Palkovics képviselő úr kezdett, szintén elmondva azt, hogy az alaptörvény már itt mindent tulajdonképpen bebetonozott.

Azt sem értem teljesen, hogy mindnyájan meghallgattuk Paczolay elnök úr szavait, de úgy látom, hogy önök csak egy részét hallották meg a beszédének. Azt a részét, amikor ugyan intelligensen fogalmazva, de komoly kritikákat fogalmazott meg az itt lévő törvényjavaslattal szemben, azt úgy elengedték a fülük mellett, mintha el sem hangzottak volna.

Tehát azt szeretném kérni önöktől, hogy ha itt egy tárgyszerű parlamenti tárgyalást akarnak, akkor ne nézzék hülyének az ellenzéki képviselőket. Egyszerűen azt kell mondani, hogy önöknek ez a nemzeti együttműködés rendszere, ami egyébként tényleg a cinizmus rendszeréhez hasonlít inkább, és nem félre kell beszélni. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Lamperth Mónika képviselő asszony, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem a mostani, hanem a korábbi megszólalásában Répássy államtitkár úr egy önleleplező vallomást tett, mert gyakorlatilag azt mondta, hogy hát hiába korlátoztuk az adó- és egyéb pénzügyi szabályoknál az Alkotmánybíróság jogkörét, ez a fránya Alkotmánybíróság mégis megtalálta a módját, hogy hozzon döntést.

Tehát a cél az volt, amit mi elmondtunk sokszor, hogy legyen valamifajta korlátozás, mégpedig úgy korlátozták, hogy az élethez, emberi méltósághoz, gondolati, lelkiismereti, vallásszabadsághoz kötik, és egyébként ez egy korlátozása az Alkotmánybíróság felhatalmazásának. Ezt az önleleplező vallomást el kell tenni, és majd alaposan, összefüggésben vizsgálni kell az egyéb állításokkal. Mert azt gondolom, hogy ha az volt a céljuk, hogy ezen a területen - miközben persze, amikor ellenzékben voltak, nagyon jól használták ezt az eszközt - valamilyen módon korlátozzák az Alkotmánybíróság mozgásterét, és az alkotmánybíróság-értelmezéssel ezt a szűkítést megpróbálja kicsit tágítani, akkor azt gondolom, hogy sok más állításunk is igaz, és nem csúsztatásról van szó, hanem egyszerűen leleplezésről.

Egyébként az előbb Simon képviselőtársam utalt arra, hogy az elnök elegánsan, de finom kritikákat is mondott. Hát pont ez volt az egyik olyan téma, ahol az elnök elmondta, hogy ezzel a fajta megszorítással semmiképpen nem tud egyetérteni, és én is mondtam az előbb olyan hivatkozásokat, amelyeket - azt gondolom - érdemes megfontolni.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mondom a sorrendet: Schiffer András, Gulyás Gergely, Szilágyi László, Szili Katalin, Apáti István és Simon Gábor - hacsak államtitkár úr közben soron kívül nem kér szót.

Megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Hát, Gulyás Gergely képviselőtársamtól elég merész volt az a megjegyzés, tehát sok mindent lehet a törvényjavaslat vitája kapcsán mondani, de azt, hogy itt még az indítványozói jogok erősödtek is... Az a szerencse, hogy száz évvel ezelőtt annak idején jól megerősítették ezt a födémet. Javaslom Gulyás képviselőtársamnak, hogy így mondja bele a kamerába, kérdezze meg az embereket, hogy mit gondolnak arról, hogy kizárólag konkrét bírósági ügy kapcsán mehetnek Alkotmánybírósághoz január elsejétől. Erről beszéljünk! Arról beszéljünk, hogy önök a konkrét bírósági jogérvényesítésen kívül elvonták az emberektől azt a jogot, hogy Alkotmánybírósághoz forduljanak. Erről kell beszélni, az összes többi mellébeszélés.

Miután látom, hogy nem hátrálnak meg attól, hogy itt azt feszegessék, hogy ki vett részt a alkotmányozásban, ki nem, én elárulom önöknek - bár lehet, hogy Szilágyi képviselőtársam kenyerét elveszem ezzel -, hogy összeszámoltuk, 11 alkotmánymódosításban vettünk részt egyébként az alaptörvény elfogadását megelőzően - jegyzem meg, teljesen feleslegesen. Ezek között volt olyan alkotmánymódosítás is, ahol egy paragrafus kiemelését önök meg sem indokolták, teljesen házszabályellenesen tolták ide a négyötödös szabály kikukázását. Önök annyira tartják tiszteletben a parlamentáris vitát, hogy még indokolásra sem méltatják a parlamentet.

Innentől kezdve arra hivatkozni, hogy mi részt veszünk-e egy vitában vagy sem, ez enyhén szólva cinizmus. Éppen arról van szó, persze, hogy nem javasolunk olyat, államtitkár úr, ennél a törvényjavaslatnál, ami beleütközik az alaptörvénybe. Pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy ez a törvény nem állhat ellentétben az alaptörvénnyel, ezért is fogalmaztam úgy - csatlakozva Mátrai képviselő asszonyhoz -, hogy a nagy dolgok tulajdonképpen eldőltek. Cser-Palkovics képviselő úr, pontosan ezért fogalmaztam úgy, hogy egyébként szűken véve lehet akár korrekt is egy ilyen törvényjavaslat, miután az alkotmányos kereteket az alaptörvény felállította, önök az alkotmánybíráskodást leépítették, innentől kezdve ennek a törvényjavaslatnak olyan nagyon nagy jelentősége nincs, legfeljebb kármentésre szorítkozhatunk.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

(13.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Gulyás Gergely képviselő úr következik, Fidesz.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miközben Schiffer frakcióvezető úr nagyon szigorúan kérte számon Cser-Palkovics képviselőtársunkon azt, hogy egy fél mondatát szó szerint, pontosan idézte-e, vagy sem - miközben azt nem cáfolta, hogy az a hivatkozása Cser-Palkovics Andrásnak pontos volt, hogy ez egy korrekt és szakmailag alapos, koherens javaslat -, addig az én szavaimat viszont teljesen valótlanul interpretálta úgy, ahogyan az nem hangzott el. Én ugyanis egy büdös szóval azt nem mondtam, hogy az indítványozói jogok bővültek volna. Én azt mondtam, hogy összességében az Alkotmánybíróság jogköre bővebb lett, ezt pedig fenntartom. Ugyanis önmagában az, hogy a költségvetési tárgyú törvényeket csak bizonyos alkotmányos alapjogok szempontjából vizsgálhatja felül az Alkotmánybíróság, ráadásul látjuk, hogy itt is az Alkotmánybíróság olyan mértékben kitágította e jogoknak az értelmezését, hogy gyakorlatilag bármit felülvizsgálhat - hozzáteszem, a másik mondatában maga Schiffer frakcióvezető úr is azt mondta, hogy a nyugdíjpénztárak tekintetében ő várja a határozatot, tehát ő maga is úgy gondolja, hogy az Alkotmánybíróság nincs tekintettel ezekre a korlátokra, illetve rendkívül szélesen értelmezi ezeket az alapjogokat -, addig összességében azt látni kell, hogy az Alkotmánybíróság a törvényhozás bírája maradt, de az igazságszolgáltatás bírájává is vált, és ez a legfontosabb változtatás az új alkotmány hatálybalépésével. Ennek részletes szabályait tartalmazza ez a jogszabály. Ráadásul még az sem igaz, hogy jogerős ítélet kell hozzá, mert már jogsérelem esetén lehetővé teszi a javaslat az Alkotmánybírósághoz fordulást. Tehát összességében - függetlenül attól, hogy miként ítéljük meg a jogkörkorlátozást - az Alkotmánybíróság hatásköre szélesedett.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Még számtalan olyan észrevétel volt, amire hosszan lehetne reagálni, de azért valóban, amikor nemzetközi példákra hivatkozunk, akkor ne felejtsük azt el, hogy Magyarországon például az actio popularis megszűnését követően is lényegesen több lehetőség van az Alkotmánybírósághoz fordulásra, mint Németországban. Az alapjogi biztoson keresztül egyébként bárki Alkotmánybírósághoz fordulhat. És azt se felejtsük el, hogy az Alkotmánybíróság maga kezdeményezte az actio popularis megszüntetését (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) -, tehát Schiffer képviselő úr interpretációjában az Alkotmánybíróság maga veszélyezteti az alkotmányosságot.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő kétperces reagáló Szilágyi László, az LMP képviselője.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tényleg nem az a kérdés, Gulyás képviselő úr, hogy van-e lelkiismeret-furdalásunk amiatt, hogy nem vettünk részt ebben a tavaszi öthetes színjátékban, mert nincs. (Balla György: Lehetne, lehetne!) Az a kérdés, hogy önöknek van-e lelkiismeret-furdalásuk azzal kapcsolatban, amit műveltek a hatályos alkotmánnyal. Ebben a ciklusban - Schiffer András elmondta az előbb - 10-11-szer módosították már többek között az Alkotmánybíróság tekintetében is, azonnal befenyítették az Alkotmánybíróságot, amint önöknek egyszer beszólt, tehát ez az önök elkötelezettsége az alkotmányossággal kapcsolatban; ez lenne az egyik megjegyzésem.

A másik, hogy civil szervezeti vezetőként én magam is kezdeményeztem jó néhány beadványt az Alkotmánybíróságnál. Szakmai civil szervezetet vezettem, és a kollégáimmal többször fordultunk az Alkotmánybírósághoz szakmai törvényekkel kapcsolatban és egyéb beadványokkal. Olyan is van ezek között, amit hetes évvel ezelőtt adtunk be. Hogyan magyarázza meg egy civil szervezeti vezető - én már nem vagyok az, amióta képviselő lettem - azt a tagjainak, hogy ez a hétéves erőfeszítés, mondjuk, semmivé válik? Tehát hogyan lehet eltörölni egyik pillanatról a másikra egy olyan beadványt, amit egy szakmai civil csoport, egy társadalmi szervezet fontosnak gondolt, jogsérelmet talált, és erre jogorvoslatot keresett? Hogyan magyarázzuk meg ezután?

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Szili Katalin független képviselő.

Képviselő asszony!

DR. SZILI KATALIN (független): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Én mint aki egyébként az alkotmány, illetve az önök alaptörvényének a megalkotása folyamatában is részt vettem, úgy gondolom, talán vindikálhatom magamnak azt a jogot, hogy némi kritikát most megfogalmazzak az Alkotmánybíróságról szóló törvénnyel kapcsolatosan, amelynek - hozzáteszem - a preambuluma hasonló, mint ami egyébként a ma hatályos Alkotmánybíróság. Ebből arra következtettem, amikor a törvényt elolvastam, hogy alapvetően a cél ugyanaz, tehát a demokrácia kiszélesítése, és hozzáteszem egy másik kiindulópontként, hogy ne lépjünk vissza azokból a jogokból egyébként, amelyek léteztek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van azonban néhány kérdés - nyilván nekem a két perc nem lesz elegendő arra, hogy azt elmondjam -, amit érdemes önöknek mint egyébként a kétharmad birtokában lévő kormányzó párti képviselőknek megfontolni; például olyat, hogy elegendő-e a jogász végzettség és a 45 év ahhoz, hogy valaki alkotmánybíró lehessen. Nyilvánvaló, az egy más kérdés, hogy egyébként "a tudományos életben részt vevő"-t ki is vette a jogalkotó, tehát ha valaki húsz évet elült jogászként egy cégnél, és konjunktív feltétel a 45 éves életkor, elvileg alkalmas lehet arra, hogy alkotmánybíró legyen. De ugyanígy említeném azt is, hogy a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértéssel nem foglalkozik a törvény.

Én magam is azt gondolom, hogy például a felmentés és kizárás okainak ugyanazon megfogalmazása szerintem hibás, mert ugye a munkáltatónak majdan eldönteni, hogy most felmentéssel vagy kizárással éljen, ez nem lesz ebben az esetben egyszerű. Hozzáteszem magam is, hogy a folyamatban lévő ügyeknek a teljes egészében történő elvágását én legalább olyan súlyúnak érzem, mint a visszamenőleges jogalkotást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számos ilyen kérdés van még, én azt gondolom, ezeket meg kell fontolni ahhoz, hogy ne a jogbizonytalanság és a demokrácia szűkítése legyen a társadalomban a kép rólunk.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra megadom a szót Gulyás Gergelynek, a Fidesz képviselőjének.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Utoljára és nagyon röviden reagálok, de Szilágyi képviselő úr külön is megszólított. Szóba se hoztam volna az önök alkotmányozás alatti távolmaradásának a kérdését, ha az ön frakcióvezetője nem az akkori alkalomra megírt, akkor még adekvát és időszerű beszédét olvassa ma itt föl, de miután ez történt, ezért kénytelen voltam erre hivatkozni.

A másik kérdés, hogy mi elfogadtunk-e egyébként más pártoktól módosító indítványt. Igen, fogadtunk el módosító indítványt. Lehet, hogy formálisan és szó szerint nem stimmelt például az, amit korábban Gaudi képviselő úr nyújtott be, de például az állam kártalanítási kötelezettségénél az őáltala megfogalmazottal és benyújtottal szinte szó szerint azonos, egy kis pontosítással azonos módosító javaslatot fogadtunk el. Ezzel egyben az ellenzéki pártok korábbi egy kalap alá vétele miatt is elnézést kérek, és jelzem, hogy a Jobbik nemcsak részt vett ebben, hanem volt is olyan javaslata ráadásul - aki 2006 ősze kapcsán emlékszik a kártalanítási ügyekkel kapcsolatos állami magatartásra -, akkor is egy fontos módosítást fogadtunk el. És volt egyébként más is, most nem tudom felsorolni, de legalább három-négy olyan javaslat volt, ami az új alaptörvény része lett, és ellenzéki javaslat volt; úgy is, hogy egyébként a két ellenzéki párt hiányzott.

Még egyetlenegy dologra szeretnék kitérni. Elhangzott az is Schiffer frakcióvezető úr részéről, hogy költségvetési kérdésekben megszűnt az alkotmányos kontroll. A valóság az, hogy ez az Alkotmánybíróság tekintetében az előbb említett megszorításokkal igaz csak, de valójában éppen az új alaptörvény hozta be a valós költségvetési alkotmányos kontrollt, azt, ami egyébként nagyon hiányzott, és azt, ami miatt az országot úgy el lehetett adósítani, hogy ma azokkal a nehézségekkel szembesül a mi kormányunk, amelyekkel nap mint nap találkozunk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Apáti István, a Jobbik képviselője.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak nem tudom szó nélkül hagyni az itt zajló eseményeket, és kénytelen vagyok véleményt nyilvánítani. Talán a politikában és a törvényalkotásban is működnie kellene egyfajta empátiának. Hát képzeljék el mindazt, amit önök tesznek, ellenkező előjellel! Képzeljék el, hogy ha önök ellenzékben vannak, és akkor szüntetik meg az actio popularis jogintézményét, vagy akkor hozzák be az utólagos normakontrollnál ezt az egynegyedes szabályt! Hát valószínűleg úgy ordítanának, mint az apátlan szamár, vagy úgy visítanának, mint az orbáncos malac; körülbelül ezeket a hasonlatokat tudnám önök felé megfogalmazni.

Önök se gondolhatják azt komolyan, hogy amivel eddig egy taláros testület nem bírt el, azt most oda lehet hajítani az ombudsmannak. Önök sem gondolhatják komolyan, hogy amit lerázott magáról jelen pillanatban az Alkotmánybíróság, azt majd az ombudsman képes lesz ellátni.

Az egynegyedes szabály felállítása az utólagos normakontroll esetében egészen arcátlan, hiszen lehet azt mondani, hogy ki tudja, meddig, akár évtizedekig lesz ez hatályban, de egészen biztos, hogy a mostani parlamenti erőviszonyokra szabták. Az, hogy megfosztják az állampolgárokat az utólagos normakontroll lehetőségétől, nehezen védhető, de hogy az egyes országgyűlési képviselők sem fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz, na, arra lennék kíváncsi, hogy ezt mivel tudják indokolni, hogy egy országgyűlési képviselő... Ugyanakkor miért vagyunk itt? Megkérdezem a kormány képviselőjét, megkérdezem az államtitkár urat, hogy akkor mi a búbánatot keresnek itt az országgyűlési képviselők, ha ilyen ügyekben nem tudnak utólagos normakontrollt kérni, csak egynegyedes együttes kérelem benyújtása esetén.

Egészen biztos, hogy azért csinálták ezt, hogy egyrészt a kistestvér, a KDNP ne tudjon önjáróvá válni, mert önállóan nekik sincs egynegyedük, másrészt a jelenlegi ellenzéki pártok közül az MSZP-nek és a Jobbiknak együtt van meg az egynegyede. Ahogy meglépnénk ezt az óriási hibát, belegyalogolnánk az önök által felállított csapdába, rögtön visítana az egész Fidesz-média, hogy na lám, kiderült, a napnál világosabbá vált, hogy az MSZP meg a Jobbik összeborult, hát erről beszéltünk két éve, és óriási gyűlöletkampányt, rágalomkampányt lehet erre ráépíteni.

(13.10)

Egyrészt ebbe a csapdába nem fogunk belegyalogolni, ettől azért lényegesen több eszünk van, másrészt gondolkodjunk el azon, hogy legalább az egyes országgyűlési képviselők Alkotmánybírósághoz fordulásának lehetőségét megteremtjük.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban és dr. Schiffer András részéről.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Simon Gábor, az MSZP képviselője.

DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Utoljára a kormánypárti felszólalók közül Gulyás Gergely említette megint a nemzetközi példákat, de ma már ebből hallottunk bőven. Tehát most arról van szó, hogy van egy politikai céljuk, ez a politikai cél, hogy megszüntessenek egy 20 éves jogintézményt, rögtön találnak hozzá egy nemzetközi példát, és kinevezik, hogy ez a nemzetközi példa a legjobb, ezt Magyarországon nyilván alkalmazni kell.

Azt szeretném megkérdezni, mondjuk a kormány képviselőjétől, hogy ilyenkor miért nem gondolkoznak azon, hogy Magyarországnak is vannak közjogi hagyományai. (Dr. Répássy Róbert: Az Elnöki Tanács.) Én azt gondolom, hogy 20 év már hagyománynak minősül, ugyanis konszenzus volt az elmúlt 20 évben, politikai, a politikai pártok között konszenzus volt, és azt gondolom, a lakosság körében is konszenzus volt, hogy az Alkotmánybírósághoz bárki fordulhasson. Ha nem lett volna konszenzus, akkor például Répássy képviselő úr az elmúlt ciklusban a párttársaival együtt, mondjuk, nem kezdeményezett volna népszavazást, hanem népszavazás kezdeményezése helyett - mert ugye, most tulajdonképpen ezt is kizárják - egyszerűen bejelentették volna, hogy mi gondolkoztunk szociális népszavazás kezdeményezésén, de inkább úgy gondoltuk, hogy a Fidesz bead egy alkotmánymódosítási javaslatot, és megszüntetjük az Alkotmánybíróságnak azt a jogkörét, hogy például az ilyen jellegű kifogásokat felülbírálja. Nem ezt tették, hanem Alkotmánybírósághoz fordultak, úgy, ahogy az elmúlt 20 évben számtalanszor.

Egyébként ezt tették most is az ellenzéki pártok, hiszen az Alkotmánybíróság előtt számtalan ellenzéki képviselő vagy ellenzéki párt által beadott indítvány van; én magam is több beadványt adtam be, és kíváncsian vártam ezeknek az eredményét. Most pedig úgy látom, azon kell gondolkoznom, hogy az a beadvány érint-e engem mint magánszemélyt, és hogyan lehet ebből majd továbbvinni ezt az eljárást.

Tehát egyszerűen képtelenség, hogy 20 évig konszenzus van, a kampányban nem ígértek ilyet, egyébként egyetlen ígéretükben nincsen, itt az idő, lapozza fel, államtitkár úr a brosúrát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Hol ígérték azt, hogy megszüntetik az állampolgároknak ezt a jogát?

ELNÖK: Megadom a szót a kormány nevében felszólalásra jelentkezett Répássy Róbert államtitkár úrnak.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Simon Gábor Képviselő Úr! Érdemes lenne egy elemzést végezni arról - nekem most nincs a birtokomban ilyen statisztika -, hogy az elmúlt 20-21 évben az Alkotmánybíróság által elbírált beadványok, és mondjuk úgy, hogy pozitívan elbírált, tehát valamilyen érdemi döntéssel véget ért beadványok hány százaléka érkezett egyszerű állampolgároktól, és hány százaléka érkezett politikai pártok képviselőitől vagy közjogi méltóságoktól. Az a gyanúm, hogy az Alkotmánybíróság, mivel maga állapította meg a prioritási szempontokat, az a gyanúm, hogy az Alkotmánybíróság többek között, mondjuk, ha a Legfelsőbb Bíróság elnöke azt kéri, hogy soron kívül szíveskedjenek már elbírálni... - hallottuk egyébként az alkotmányügyi bizottságban Paczolay elnök úr bejelentését, hogy az LB elnökének a beadványát bizony soron kívül fogják elbírálni.

Tehát ebből az következik, hogy az úgynevezett actio popularis eddig is szemfényvesztés volt. Egyszerűen nem igaz az, hogy azok a beadványok, amelyek most az Alkotmánybíróság asztalán maradtak, az az 1600 beadvány, az mind közjogi méltóságtól származna. Azoknak a döntő része, 99 százaléka egyszerű állampolgároktól származó beadvány, és ezeket nem bírálta el az Alkotmánybíróság hosszú ideje. Ebből elég érdekes következtetéseket lehet levonni. Tehát az, amit itt a kormányzó pártok szemére vetettek, hogy egyfajta szűkítése az indítványozói lehetőségeknek, azt maga az Alkotmánybíróság végezte el eddig, és voltak fontos indítványok és voltak kevésbé fontos indítványok.

Arról már nem is beszélve, hogy ismerve az Alkotmánybíróság működését, tudjuk jól, hogy amíg egy indítványból határozat született, addig nagyon sok vitán és nagyon sok ülésen, teljes ülésen keresztül jutottak el. Tehát lehet, hogy azoknak az indítványoknak egy nagy részében azért nem született határozat, mert nem született többségi döntés ezekben az ügyekben.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Schiffer András, az LMP képviselője.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Először is, Gulyás képviselőtársamnak jelezném, hogy itt arról beszélt, hogy az előre megírt, már tavasszal előre megírt beszédemet olvastam föl; ki kell igazítanom: én nem szoktam előre megírni a beszédeimet, ellentétben önnel. Ráadásul éppen idetelepedett mellém, amikor a jegyzeteimet papírra vetettem, másfél órával ezelőtt. (Derültség.) Tehát ne mondjon olyat, ami a saját jobb tudomásával ellentétes.

A másik, amit itt most Répássy államtitkár úr előadott, hogy szemfényvesztés azt állítani, hogy az actio popularisnak mekkora szerepe volt az elmúlt 20 évben. Államtitkár Úr! Az a helyzet, hogy én az elmúlt 21 évben nem voltam közjogi méltóság. Ennek ellenére négy darab olyan alkotmánybírósági beadványt adtam be az elmúlt 20 év alatt, amit nem csak elbírált az Alkotmánybíróság, sokkal többet tett, igazat is adott nekem. Hogy mást ne mondjak, legfelsőbb bírósági elnök végképp nem voltam, ennek ellenére, amikor 2006 őszén a Demszky-féle városvezetés a gyülekezési jogot korlátozta, éltem egy alkotmánybírósági beadvánnyal, és az Alkotmánybíróság 2007 februárjában meghozta a döntést; mondom, úgy, hogy sem legfelsőbb bírósági elnök, sem közjogi méltóság nem voltam.

Az a helyzet, hogy az viszont nem egy sejtés vagy valószínűsítés, hanem ténykérdés, hogy az a kör, beleértve az egyszerű parlamenti képviselőket és nem a 25 százalékot, akiket önök kizárnak az indítványozói körből, az eddigi eredménnyel elbírált alkotmánybírósági ügyek 90 százalékát kezdeményezte. Mindig csodálattal adóztam a Fidesz szóbűvészete előtt, tehát ahogyan önök akkor, amikor kivonnak több ezer milliárdot a jóléti szférából, képesek azt mondani, hogy ez nem megszorítás, ezek után, amikor tényszerűen, ha az Alkotmánybíróság eddigi hatásköreit, mondjuk, száznak vesszük, a százból valamennyit levesznek, mert azért abban csak nincs vita közöttünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy valamilyen adó-, költségvetési ügyeket nem jogosult tárgyalni az Alkotmánybíróság, erre azt mondja Gulyás képviselőtársam, hogy összességében bővebb az Alkotmánybíróság hatásköre. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Javasolom a tisztelt képviselőtársaimnak, hogy nyugodtan és bátran jelentkezzenek be adott esetben ismételt rendes fölszólalásra, amennyiben úgy ítélik meg, hogy a kétperces időkeret nem elegendő. Megadom a szót Gulyás Gergelynek, a Fidesz képviselőjének.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): (A mikrofonja nem működik.) Köszönöm a szót, elnök úr. Csak röviden szeretnék reagálni az elhangzottakra. (Közbeszólások, köztük: Nem halljuk!)

ELNÖK: A személyekre vonatkozó esetleges minősítésektől kérem, hogy tartózkodjanak. (Közbeszólások. - Dr. Répássy Róbert: Csak azt mondtuk, hogy nem halljuk.) Én hallottam.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, hogy röviden arra reagálhassak, hogy azt továbbra sem értem, hogy az Alkotmánybíróság jogkörének a bővülése miért elfogadhatatlan akkor, amikor egyetértünk abban, hogy egy bizonyos területen ez a hatáskör szűkül azáltal, hogy csak bizonyos alapjogok szempontjából vizsgálhat az Alkotmánybíróság költségvetési tárgyú törvényeket. Eddig egyetértünk, gondolom.

De ugyanakkor abban is egyetértünk, hogy önök halkan üdvözlik itt az alkotmányjogi panasz intézményének a bevezetését - ezt megtette egyébként Lamperth képviselő asszony is, talán egy félmondatban megtette Schiffer képviselő úr is -, de ezt követően, amikor egészében alkotnak véleményt, akkor egy félszóval sem emlékeznek meg arról, hogy ez egy igen jelentős hatáskörbővülés, mert az Alkotmánybíróságot egyébként az igazságszolgáltatás bírájává is teszi, noha eddig ez a jogköre csak a törvényhozás felett állt fenn az Alkotmánybíróságnak.

Egyébként pedig nem teljesen értettem, hogy Schiffer frakcióvezető úr miért mondja azt, hogy szemben velem ő nem szokta előre megírni a beszédeit, mert én sem emlékszem arra, hogy itt bármelyik mostani felszólalásomat olvastam volna, viszont az ő jegyzetei annyira régiek voltak, hogy azok még akár tavasszal is készülhettek.

Köszönöm. (Babák Mihály tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót kétperces hozzászólásra Simon Gábornak, az MSZP képviselőjének.

DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Gulyás Gergely amilyen szavakat és mondatokat mond, azt láthatóan még a mikrofonja sem bírja, mert valahogy levetődött önről. (Babák Mihály: Hahaha!) A technika nem bírja ezt elviselni, nekünk is egy kicsit nehezünkre esik.

(13.20)

De tulajdonképpen azért kértem szót, mert az előző felszólalásomat azzal fejeztem be, hogy mikor kértek önök felhatalmazást, vagy a programjuk melyik pontja volt az, hogy kedves magyar állampolgárok, mi, ha nyerünk a választásokon, akkor el fogjuk törölni azt a lehetőséget, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljatok, el fogjuk törölni azt a lehetőséget, ami 20 évig megvolt.

Ezután Répássy államtitkár úr gombot nyomott, és a kormány képviseletében soron kívül szót kapva, azt gondoltam, hogy rögtön felidézi a Fidesz programját, azonban erről szó sem volt, hanem teljesen másról kezdett beszélni, sőt még nemzetközi példákat is megemlített.

Azt hadd mondjam, hogy az 1600 ügy, amit most megint elkezdtek alkalmazni, mert sorban egymás után mondják, hogy ez az Alkotmánybíróság nem volt túl jó, mert mégiscsak 1600 ügy maradt. Azt gondolom, hogy nem az 1600 üggyel kellene önöknek elsősorban foglalkozni, hanem azzal a tömeggel, amely döntéseket az elmúlt húsz évben meghoztak. Ugyanis azoknak a döntéseknek a nagy része ma nem születhetne meg, hiszen nem lenne jogosult senki az Alkotmánybírósághoz fordulni.

Azt kérem önöktől, hogy a meghozott döntéseket és ennek a súlyát mérlegeljék, hogy az Alkotmánybíróság az elmúlt húsz évben a magyar demokrácia szempontjából milyen szerepet játszott. Az előbb egy példát mondtam, mondjuk, a szociális népszavazás milyen szerepet játszott, és a jogfejlődés szempontjából is milyen szerepet játszott. Önök most pontosan ezt akarják eltörölni. Azt gondolom, hogy ezt ne tegyék. (Taps az MSZP soraiból. - Babák Mihály közbeszólása.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Karácsony Gergelynek, az LMP képviselőjének, szintén kétperces időkeretben.

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem a felszólalásomat írtam meg előre, hanem szeretnék idézni egy politikus blogjából vagy oldaláról. Egy állampolgár írt be neki. Azt írja, hogy "Tisztelt képviselő úr, elképedve hallom, hogy ön nem akar részt venni a parlament ülésein, ehelyett utcai tüntetésen kívánja kifejteni a véleményét." Erre válaszul azt írja a politikus, idézve a képviselői esküt, majd azt mondja: "Mint láthatja, az eskü meglehetősen tág mérlegelési lehetőséget ad egy képviselőnek, hogy hogyan tud legjobban megfelelni az esküjének. Adott esetben a távolmaradással ugyanúgy a munkámat végzem, mint ahogy tettem azt a megjelenésemmel. Mindkettőnek világos politikai jelentése van." Aláírás: Pokorni Zoltán, az időpont pedig 2006. X. hó 17-e. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ezt csak azért tartom fontosnak elmondani, mert amit Pokorni Zoltán itt mondott, az nekünk is iránymutató volt, amikor döntöttünk arról, hogy részt vegyünk-e a parlamenti vitán. Én arra esküdtem, hogy a magyar alkotmányosságnak megfelelően fogok politizálni, és nem az alkotmányosság lerombolásának a szellemében. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És akkor miért vonultatok ki?)

És amikor önök felhánytorgatják azt, hogy mi bíráljuk azt az alaptörvényt, amit önök elfogadtak, és mintegy nem férünk bele ennek az alkotmánynak a kereteibe, azért nem akarunk beleférni ebbe a keretbe, mert ez az alkotmány úgy született, hogy semmilyen módon a Fidesz-KDNP képviselőin kívül senkinek nem volt erre igazából befolyása. (Babák Mihály: Részt sem vettél. Kizártad magad.) És ebben az értelemben elfogadjuk ennek az alaptörvénynek a legalitását, de a politikai értelemben vett legitimitását nem tudjuk elfogadni.

Amikor például az alkotmánybírósági törvényről beszélünk, vagy fogunk majd például a népszavazási törvényről beszélni, akkor igenis, nem fogjuk tudni magunkat lecövekelni a mellett a keret mellett, amit a jelenlegi alaptörvény ad. Nem azért, mert nekünk ez nem tetszik, hanem egy olyan eljárási folyamatban született, amit nem tartunk legitimnek. Éppen ezért nem tudjuk korlátozni a gondolatainkat a demokrácia terén erre az alaptörvényre, mert az alaptörvény például népszavazás által nem volt megerősítve, pedig azt gondolom, hogy ha önök nem kértek felhatalmazást a választóktól új alaptörvényre, akkor legalább utólag kérhettek volna tőlük egy népszavazás révén.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: A kormány nevében felszólalásra következik Répássy Róbert államtitkár úr, kétperces időkeretben.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök, hogy az LMP bekapcsolódott az alaptörvény vitájába. Ennek azért van nagy jelentősége, mert végre akkor megbeszélhetjük, hogy az LMP álláspontja szerint az az alaptörvény, amelyet ez év áprilisában fogadott el az Országgyűlés, az kevésbé legitim, mint az az alkotmány, amelyet az 1985-ben megválasztott pártállami országgyűlés fogadott el, vagy az 1947-ben, ha jól emlékszem, '47-ben megválasztott egypárti diktatórikus országgyűlés fogadott el.

Ez a megközelítés, amit egyébként nagyon sokszor hallok részben önöktől, részben pedig, fogalmazzunk úgy, liberális jogvédő szervezetektől is hallottam ezt már, ez egy történelemhamisítás. Történelemhamisítás az, hogy egy szabadon választott országgyűlés országgyűlési képviselői kevésbé legitimen alkotmányozhattak, mint az a parlament 1989-ben, amelyet ismert körülmények között még népfrontos és MSZMP-s jelöltek közül választottak ki, vagyis hát a "kiválasztás" szót nehezen tudnám erre mondani.

Tehát az önök hivatkozási alapja, amelyhez kötik az alkotmányos eszméjüket, az alkotmányosság iránti érzelmeiket kötik, az önök hivatkozási alapja egy illegitim országgyűlés döntése volt, egy illegitim országgyűlésé, szemben a mostani alaptörvénnyel, amely legitim körülmények és teljesen alkotmányos körülmények között született. Lehet összehasonlítani a két jogszabályt, mint normát, lehet összehasonlítani, de legitimitás tekintetében összehasonlítani szerintem nem lehet a két dokumentumot. Mondom még egyszer: örülök, hogy az alaptörvény vitájába bekapcsolódtak, mert akkor legalább megbeszélhetjük azt, hogy az önök kiindulópontja egy történelmi tévedésen alapul, ha jóindulatú vagyok.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót előterjesztői minőségben kétperces felszólalásra Salamon Lászlónak, a KDNP képviselőjének.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Karácsony Gergely észrevételére: azért nem jó a hasonlat Pokorni Zoltánnal, mert Pokorni Zoltán később nem jött vissza, és nem kérte számon, hogy miért nem vette figyelembe a parlament azt, amit ő nem mondott el, mert nem volt itt.

Nekem, ha úgy tetszik, hogy házszabályosítsam a véleményemet, az az érzésem, hogy a felszólalások egy része nem a törvényjavaslatról szól. Nem az alkotmány módosítása van napirenden. Ha majd napirendre kerül, akkor lehet vitatkozni az actio popularis megszüntetéséről. Az actio popularist az Országgyűlés kétharmados, illetve azt meghaladó szavazattöbbséggel 2011. április 18-án megszüntette, és ez az alkotmányban egy eldöntött kérdés. Most akkor döntsük el, hogy az alkotmányról vitatkozunk-e vagy erről a törvényről.

Azt gondolom, hogy az Országgyűlés ezt a törvényt tűzte napirendre, és a Házszabály értelmében a tárgyhoz ez a törvény tartozik. Vannak összefüggései, ezt én nem vitatom, az 1600 ügyről lehet beszélni, mert az már ennek a törvénynek a tárgya, hogy azzal mi lesz, de magának az actio popularisnak a vitatása, az actio popularis megszüntetésének vitatása házszabályellenes, házszabálysértő felszólalás.

Tehát azt szeretném mondani, hogy tartsuk magunkat a tárgyhoz. Ha majd az alkotmány lesz napirenden, akkor vitatkozzunk az alkotmányról. Ha a törvény lesz napirenden, mint ahogy most van, akkor vitatkozzunk a törvényről. Különben én bizottsági előterjesztőként nagy megelégedéssel érzékelem, hogy a törvénnyel általában nincs baj, vagy csak nagyon kevés kritikai megjegyzés érintette a törvényt. Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Csak jelzem, hogy a bejelentett felszólalásra váró Horváth Zsolt képviselő türelmét kérem, jelenleg 7 kétperces szókérő van a jelenlegi vitában. Köztük elsőként Schiffer Andrásnak, az LMP képviselőjének adom meg a szót.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyrészt arra szeretném kérni nagy tisztelettel Salamon elnök urat, tudom, hogy nem az ő műfaja a házszabálysértés, mégis, a Fidesz-KDNP-pártszövetség soraiból házszabálysértésről beszélni, hát azért, maradjunk abban, hogy egy kicsikét furcsa, akkor, amikor önök hetente menetrendszerűen és üzemszerűen sértik meg a Házszabályt. Ez az egyik.

A másik: államtitkár úr, ha már ön evezett oda, egyébként valóban nem tartozik a tárgyhoz, ön említette, hogy itt illegitim alkotmányt védünk. Azért szeretném megjegyezni, hogy az az illegitim alkotmány, amit egyébként az ön vagy az önök részvételével a Nemzeti Kerekasztalnál dolgoztak ki, ott dolgozták ki annak több elemét - így van (Dr. Répássy Róbert: Nem is támogattuk.) -, ennek köszönhetően jutott be aztán 1990-ben többek között a Fiatal Demokraták Szövetsége is a parlamentbe. Ez az egyik.

A másik, hogy az 1989. évi XXXI. törvénnyel módosított alkotmánynak a '89. szeptember-októberi szövege döntő részben húsz év alatt megváltozott. Többek között önök is, illetve önök a szocialistákkal egyetértésben számos lényeges elemén módosították a '89-es alkotmányszöveget. Ezek után itt arról előadást tartani, hogy mi itt egy illegitim alkotmányt védünk, az ön szájából, aki '93 óta itt ül a parlamentben, számos lényegi alkotmánymódosításhoz nyomta a gombot, azért enyhén szólva furcsa.

ELNÖK: Megadom a szót szintén kétperces felszólalásra Gulyás Gergelynek, a Fidesz képviselőjének.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt a gondolatot szeretném folytatni, amit Schiffer András elkezdett, hogy az az alkotmány, ami hatályban volt, kötelező feladatként írta elő az Országgyűlés számára egy új alaptörvény elfogadását, illetve saját hatályát is csak eddig állapította meg.

(13.30)

De nem ezért kértem szót, hanem egy másik aspektusból szeretnék arra reagálni, amit Karácsony Gergely képviselőtársunk mondott, és amit politológusként biztosan csúsztatásnak minősítene. De így, politikusként nem állítom, hogy nem fér bele, viszont azt azért tisztán kell látni, hogy lehet ilyen idézeteket akár Pokorni Zoltántól, de akár még valószínűleg más fideszes politikusoktól is találni és idézni, csak alapjában véve az önök és az MSZP magatartása és más pártok meg politikusok korábbi magatartása között az volt a különbség, hogy például a Fidesz frakciója még akkor is, amikor nyilvánvaló volt, hogy a megválasztott miniszterelnök hazugsággal került hatalomra, akkor is a frakció képviseltette magát a vitákban. A parlamenti kivonulás korábban is egy legitim eszköz volt akkor, amikor az ellenzék valamit elfogadhatatlannak tartott, ami az Országgyűlésben történt. Ami példátlan volt, az az, hogy egy törvényjavaslat kapcsán, ráadásul pontosan az alkotmány kapcsán két frakció is úgy gondolta, hogy a saját véleményének ebben a vitában nem kell megjelennie.

Ezen ma már túl vagyunk, de akkor most fél évvel az alaptörvény vitájának a lezárása után ne nyissuk újra a már az Országgyűlés által - ahogy ön is említette - legitim módon lezárt és eldöntött kérdéseket. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Lamperth Mónikának, az MSZP képviselőjének.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az, hogy a jelenleg hatályos alkotmány és az elfogadott alaptörvény legitim vagy illegitim voltát itt megvitassuk, és hogy az összevetésnek mennyi értelme van, azt szerintem Schiffer képviselő úr pontosan elmondta. Valóban, a most hatályos alkotmánynak már csak a címe azonos azzal a pártállami alkotmánnyal, amit önök szeretnek ostorozni. De amit igazán érdemes - és nem fogok ebbe a csapdába belesétálni - vizsgálni, hogy melyik alkotmány adott például nagyobb védelmet az egyes embereknek. Én elmondtam a hozzászólásomban is azt, hogy az államhatalommal szemben az egyént védő polgári és politikai jogok, valamint az állam által az egyént védő gazdasági, szociális és kulturális jogok tekintetében igenis csorbította ezeket a jogokat.

Szerintem nem érdemes ilyen mély jogi eszmefuttatásokat a parlament plenáris ülésén megtenni, egyébként van ennek helye, jogászok vagyunk, van lehetőségünk akár bizottságban, akár konferenciákon erről elmélkedni. De most azt mindenképpen fontos megtennünk, hogy azoknak az állampolgároknak, akiknek egyáltalán nem mindegy, hogy az állam egyébként őt adott helyzetben megvédi vagy nem, és soha ilyen kiszolgáltatottnak nem érezték magukat, mint ezekben az időkben (Gulyás Gergely: Amikor az utcán verték őket, nem voltak kiszolgáltatottak?), bármennyire is háborognak ezen fideszes képviselőtársaim, akkor igenis, van értelme erről beszélni, hogy az alkotmánynak e tekintetben milyen funkciója van, és az Alkotmánybíróságnak milyen funkciója van. Mert értem én, hogy elnök úrnak kedvesebb lenne, ha most eljárási dolgokról beszélnénk, és arról, hogy a szűrő hogyan működik, amikor nagyon sok a beadvány az Alkotmánybíróságnál, mert ez a törvény ezt valóban szabályozza, és erről el lehetne beszélgetni.

De a lényeg nem ez, hanem a lényeg az, hogy a magyar állampolgárok szempontjából mit jelentenek ezek az új szabályok, és nemcsak leszűkítve erre a törvényre, hanem az egész összefüggésében értelmezve. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra megadom a szót Babák Mihálynak, a Fidesz képviselőjének.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Nem területem az alkotmányjog, de amit az imént itt elmondott Lamperth Mónika asszony is, hogy az előző alkotmányok milyen jogvédelmet biztosítottak a magyar állampolgároknak, és jó páran, többek közt az LMP-sek is ennek védelmére keltek, hölgyek, urak, az ember ilyenkor elgondolkodik: amnézia uralkodik önökben?

A '49. évi alkotmány kapcsán voltak koncepciós perek, '56, gyilkosságok és sok egyéb más. Ezt az alkotmányt az oroszoktól kaptuk. A '90-es alkotmány pedig egy ideiglenes alkotmány volt, amely magának előírta azt, hogy új alaptörvényt kell hozni.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ebben a Házban tényleg rengeteg hazugság elhangzik, de azért ezt fejezzék már be! Ennek az országnak új alaptörvényre volt szüksége, és ha valaki ezt el akarja vitatni, az rossz úton jár. A Magyar Köztársaság parlamentje legitim módon alkotott egy új alaptörvényt, és kedves LMP-sek, önök magukat kizárták az alkotmányozási folyamatból, és kimentek a teremből, többek között a szocialisták is. Akkor miről tetszenek beszélni? Önöknek a régi alkotmány a jó? Fejezzék már be ezt a butítást, mert nem hiszem, hogy ezzel minket nem tesznek ingerültté!

Az Alkotmánybíróságról itt önök dicshimnuszt zengtek jó pár kérdésben és féltik. Hölgyeim és Uraim! Nekem nem tisztem, hogy az Alkotmánybíróságot minősítsem. Két-három dolgot szeretnék az elmúlt 20-25 évről mondani, többek között 1990-et követően. Az Alkotmánybíróság jó pár olyan társadalmi kérdést akadályozott meg, mint a lusztrációs törvény; a privatizációhoz, az ország kirablásához és a kárpótlás ad absurdum helyzetéhez asszisztált.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek óriási hibák voltak. Azért áll itt az ország, mert annak idején az Alkotmánybíróság sem tette a dolgát, és nem az ország érdekét képviselte pontosan. Ezt engedjék meg, hogy mint állampolgár elmondjam. Köszönöm, elnök úr. Szégyen! (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló kétperces időkeretben Szilágyi László, az LMP képviselője.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen. Ezután viszont nagyjából biztosak lehetünk, hogy az Alkotmánybíróság semmit nem fog megakadályozni, amit önök kitalálnak. Fél órával ezelőtt azt mondta Répássy államtitkár úr, hogy vannak kisebb súlyú és nagyobb súlyú ügyek az Alkotmánybíróság asztalán. Tényleg vannak kisebb jelentőségű beadványok és vannak nagyobb jelentőségű beadványok. Az a kérdés, hogy például az a tengernyi beadvány, ami a magán-nyugdíjpénztári átalakításokkal kapcsolatban született, körülbelül már egy évvel ezelőtt, az kisebb súlyúnak minősül vagy nagyobb súlyúnak. Tehát ha én például befizettem a járulékomat, de majd nem kapok állami ellátást, ha én vagyok egyedül így, azt gondolom, az Alkotmánybíróságnak erről akkor is állást kellene foglalnia.

Fel nem tételezem, hogy önöknek bármi befolyása van az Alkotmánybíróság elmúlt egyéves tevékenységére, hogy milyen ügyet vesz fel és milyet nem, és mit tárgyal és mit nem, az a nagy kérdés, hogy ez kompetenciahiány volt-e, tehát meg kellett várni, míg kibővül és nagy formátumú alkotmánytudósokkal bővül ki a testület, vagy pedig hatásköri hiánya volt ennek, vagy pedig valami egyéb oka lehetett. Kisebb súlyú ügyről van szó vagy nagyobb súlyú ügyről, és számíthat-e arra az a százezer ember, aki ilyen helyzetben van, hogy valamilyen módon egyszer az Alkotmánybíróság erre mond A-t vagy B-t?

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gaudi-Nagy Tamásnak, a Jobbik képviselőjének, két percben.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Salamon László képviselőtársamat arra szeretném emlékeztetni, hogy akár kérjük meg a jegyzőkönyvvezetést, ha van olyan helyzetben, hogy olvassák vissza a nem tudom, talán tíz kétpercessel ezelőtt elmondott felszólalásomat, ahol határozottan elmondtam, hogy nem azt vitatjuk, hogy az alaptörvénybe belekerült az actio popularis intézményének a megszüntetése. Erről megvan a véleményünk, természetesen úgy gondoljuk, hogy ez abszolút a jogállamiság elveivel ellenkező döntés volt. De nem ezt vitatjuk, hanem arról van szó, hogy az 1600 el nem bírált beadvány sorsáról beszélünk, az átmeneti szabályokról beszélünk, amelyet még nem döntött el sem az alaptörvény, és most volna tisztünk az, hogy arról döntsünk felelősen, arról szeretnénk önöket meggyőzni, hogy valóban akár a civil szervezetek, akár pártok, akár magánszemélyek bármilyen típusú beadványa, amely elárasztotta az Alkotmánybíróságot, kétségkívül Magyarországon valóban szélesre nyitott volt a lehetősége az actio popularisnak, de mégis megvolt ez az intézmény, és mégis közel húsz éven át működött, többek között Salamon László, az Ellenzéki Kerekasztal egyik prominens meghatározó képviselőjeként, Balsai Istvánnal együtt, és sokakkal másokkal együtt vért, verítéket hullatva küzdöttek azért, hogy létrejöjjön az Alkotmánybíróság intézménye, széles, határozott, kemény jogkörökkel.

Valóban eljött a tavalyi fülkeforradalom, de hogy ez ennyire radikálisan kellene hogy érintse többek között az Alkotmánybíróság intézményét, erről abszolút nem győztek meg minket, sőt arról győztek meg minket, hogy igenis, szükség van erre az alkotmányos kontrollra, garanciarendszerre. Babák képviselőtársamnak pedig azt szeretném jelezni, hogy valóban egyetértek azzal, hogy rengeteg bűnt követtek el korábban, az elmúlt évtizedekben a szocialista vagy az azt megelőző kommunista időszakban, de ez nem a jogszabályokból fakad, hanem az ő bűnre való hajlamukból. (Dr. Józsa István: Ez prekoncepció! Tiltakozom!)

Az Alkotmánybíróság is hozott rossz döntéseket kárpótlási ügyben, de ettől függetlenül vannak azért kivételek. Viszont az Alkotmánybíróság intézményében nem rejlik benne a rossz eleve. Hozhat rossz döntéseket, hozott is sajnos, kárpótlási és más ügyben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de ez nem jelenti azt, hogy el kell törölni vagy szűkíteni kell a korlátait.

Köszönöm. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: A következő reagáló Karácsony Gergely, az LMP képviselője.

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tényleg megígérem, hogy ez az utolsó kétpercesem ebben a körben, ami még az alkotmányozási folyamattal kapcsolatos.

Egyrészt az LMP olyan szinten, amilyen szinten, mondjuk, Gyurcsány Ferenc beszéde közben a Fidesz képviseltette magát, képviselte magát az alkotmány vitájában, ugyanis Schiffer András elmondta azt, hogy az LMP miért nem fog részt venni (Babák Mihály: De nem vett részt!), és elmondta az LMP álláspontját, és elmondta azt, hogy nem tartjuk ezt a folyamatot egy legitim alkotmányozási folyamatnak.

(13.40)

Amit az államtitkár úr kérdezett, hogy akkor én ezek szerint azt gondolom, hogy egy parlament által elfogadott alkotmány legitimebb (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), mint az önök által elfogadott alkotmány...

ELNÖK: Tisztelt fideszes Képviselőtársaim! Már csak egy kétperces bejelentkező van, bátran jelentkezzenek be, hogy az utókornak meg tudjuk örökíteni a felszólalásokat.

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Szóval igen, én azt mondom, hogy legitimebb volt, és nem a fogantatása miatt. Valószínűleg ez összefügg azzal is, hogy én nem jogász vagyok, hanem szociológus eredendően, de attól volt legitim ez az alkotmány, hogy a magyar állampolgárok ezt az alkotmányos rendet szerették. Például szerették benne az Alkotmánybíróságot is (Dr. Répássy Róbert közbeszól.), ugyanis az Alkotmánybíróság volt idáig az az intézmény, amelyben szinte minden magyar állampolgár bízott. (Dr. Répássy Róbert: A Kádár-rendszer is legitim volt!) Nem, a Kádár-rendszert nem szerették az emberek. A '89-es alkotmányos rendet szerették, ezt onnan lehet tudni, hogy amikor a magukhoz igencsak közel álló Nézőpont Intézet megkérdezte az embereket, hogy kell-e új alkotmány, akkor azt mondták, hogy nem. Az Alkotmánybíróságban pedig a magyar lakosság 80 százaléka bízott.

És tudják, mikor alakult ki a nagy bizalom az Alkotmánybíróság mellett? Akkor, amikor '95-ben az Alkotmánybíróság elkaszálta a Bokros-csomagot. Az az Alkotmánybíróság, ami most van, a szociális biztonságra hivatkozva nem szüntethetné meg egyébként az önök megszorító intézkedéseit sem. Akkor gondolták azt az emberek, hogy az alkotmányos intézmények és az Alkotmánybíróság az ő pártjukon áll, és ezért bíztak ebben az alkotmányban (Babák Mihály közbeszól.) és ebben az alkotmányos rendszerben, és ezért a legitimitása a '89-ben kialakult, jogállami forradalom által létrehozott politikai intézményrendszernek igenis megvolt, mint ahogy nincs meg annak a legitimitása, hogy önök ezt lerombolják.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra megadom a szót Schiffer Andrásnak, az LMP képviselőjének.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Egyrészt kapcsolódnék Karácsony, illetve Simon képviselőtársaimhoz: az a helyzet, hogy amikor önök nagy büszkén eldöntött tényként mutogatnak az alaptörvényre, arról felejtenek el számot adni, hogy a választási kampányban mire kértek, illetve mire kaptak felhatalmazást. Új alkotmányra, az Alkotmánybíróság jogköreinek szűkítésére önök nem kértek, nem kaptak felhatalmazást, nem erről volt szó a 2010-es választási kampányban.

Ami pedig Babák képviselőtársamat illeti - bár örömmel látom, hogy már idetelepedett, úgyhogy akkor lehet, hogy a bekiabálásaival sem fog megzavarni -, teljesen jogos kérdéseket feszeget. A kérdésem pusztán csak annyi (Babák Mihály: Nem vettél részt az alkotmányozásban!): az új alaptörvény (Babák Mihály: Kizártad magad!), illetve a most elkészülő új alkotmánybírósági intézmény lehetőséget fog teremteni arra, hogy például a régi állambiztonsági aktákat nyilvánosságra hozzuk? Mi ebben partnerek leszünk.

Babák Képviselőtársam! Ez az alaptörvény és ez az Alkotmánybíróság meg fogja védeni Magyarországot attól, hogy az alapvető javakat ne herdálja szét egy kormány? Megvédi a közszolgáltatásokat ez az új alaptörvény, megvédi a szociális jogokat ez az új alaptörvény, illetve az új Alkotmánybíróság? Nem védi meg. Az alaptörvény, illetve az Alkotmánybíróság továbbra sem fog védelmet adni az alapvető javak, az alapvető közszolgáltatások tekintetében. És ha itt azt hiányolják, hogy magához a törvényjavaslathoz ellenzéki oldalról nem szóltunk hozzá, akkor azért én két dolgot szeretnék felhangosítani: mi a véleményük arról, hogy egy országgyűlési képviselő beülhet az Alkotmánybíróságba? Mi benyújtottunk ezzel kapcsolatban módosító javaslatot. Világítsák már meg a dogmatikai indokait annak, hogy miért kell megengedni, hogy egy országgyűlési képviselőből alkotmánybíró legyen, illetve meséljék már el azt, szintén az elméleti, szakmai indokait annak, hogy a folyamatban lévő ügyeket miért kell kukába dobni december 31-én. Erre várnék választ a Fidesz képviselőitől, illetve az államtitkár úrtól.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A válaszadásra feltehetőleg vállalkozik Balla György, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagy élvezettel hallgatom Schiffer András képviselő úr gondolatait, lassan el is tudnám mondani, hiszen egy éve ugyanazt halljuk tőle, és vitatkozni sem szeretnék vele, mert azt gondolom, hogy nem mindig érdemes. (Babák Mihály: A Schiffer mindig ugyanazt mondja!) De arra, frakcióvezető úr, nagy tisztelettel hadd kérjem meg, hogy amikor a véleményét kifejti, akkor, ha nem is a tények makacs tisztelete, de legalább azoknak valamilyen módon a figyelembevétele azért befolyásolja a gondolatait. Nem szeretnék abba a hibába esni, mint ön, hogy megmondjam önnek, miről beszéljen, én ezt szeretném elkerülni, pusztán azt szeretném kérni, hogy ha valami tény, akkor azt ne próbáljuk teljesen más színben feltüntetni. (Babák Mihály: De ő megpróbálja majd!)

Ön föltette azt a kérdést, hogy a Fidesznek volt-e joga alkotmányozni, hogy a Fidesz programjában szerepelt-e az alkotmányozás. Szerintem, képviselő úr, ha az ember memóriája nem túl rövid (Babák Mihály: Neki az!), akkor pontosan emlékszik rá, hogy másról sem szólt a választási kampány, az utolsó két hónap, de az utolsó két hét meg főleg, mint arról, hogy ha kétharmadot kap a Fidesz, akkor mindent megváltoztathat, megváltoztathatja az alkotmányt, az ország államformáját, még ilyen butaságot is mondtak, igaz, nem önök, hanem szocialisták, a teljes alkotmányt átírhatja, és akár az Alkotmánybíróságról szóló törvényt is - amit most tárgyalunk - megváltoztathatja. Mondja meg: a Fidesz mondta azt egyetlenegyszer, hogy ezt nem teszi? Azt mondtuk, ha kétharmadot kapunk, akkor azzal élni fogunk.

Tehát magyarul: felhatalmazásunk volt rá, jogunk volt hozzá, és teljesen nyilvánvalóan kötelezettségünk is volt rá, hiszen kétharmadot kaptunk, ergo el is várta tőlünk, azt gondolom, a választók széles rétege, hogy mindezt meg is tegyük. Úgyhogy szeretném kérni, hogy legközelebb egy kicsit (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a tényekkel legyen összhangban, képviselő úr.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

(Móring József Attilát a jegyzői székben
dr. Tiba István váltja fel.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Répássy Róbert államtitkár úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Erről a most kialakult vitáról csak egy mondat: egyébként a felhatalmazást új alkotmány megalkotására a '49. évi XX. törvény preambuluma adta meg az összes soron következő Országgyűlésnek. A '49. évi XX. törvény preambuluma kimondja, hogy ez csak egy átmeneti alkotmány, és mindaddig van életben a '49. évi XX. törvény, amíg meg nem alkotják Magyarország új alkotmányát.

Arról, amit Schiffer képviselő úr kérdezett az 1600 beadvány és ügy sorsával kapcsolatban: én részt vettem két alkotmányügyi bizottsági ülésen, és úgy hallottam Paczolay elnök úrtól, hogy maga az Alkotmánybíróság is foglalkozott ezzel a kérdéssel, hogy mi legyen a sorsa ezeknek a beadványoknak. Egy biztos: olyan javaslatot nem tettek az Alkotmánybíróság tagjai vagy az Alkotmánybíróság, hogy az 1600 ügy folyamatosan kerüljön iktatásra és elintéződjön, és ennek nemcsak az az oka, hogy a saját munkatervükről volt szó, hanem az az oka, hogy amennyiben maguk előtt görgetik ezt az 1600 ügyet, akkor nem 15 alkotmánybíróra lenne szükség, hanem lehet, hogy 35 alkotmánybíróra lenne szükség (Dr. Lamperth Mónika: Van még elég fideszes!), hogy az összes ügyhátralékot feldolgozzák. Mivel az Alkotmánybíróság természetesen ennél bölcsebb volt, ezért azt javasolta, hogy valamilyen szűrő funkció lépjen életbe, többek között ők javasolták - tehát szögezzük le, hogy nem mi, hanem ők javasolták - azt, hogy szabjunk egy határidőt, amíg a beadványozó bizonyítja, hogy a beadványa megfelel az új alkotmánybírósági törvénynek, az új beadványra vonatkozó szabályoknak.

Nem tudom most megítélni, mert nem ismerem a beadványokat, de az ügyek egy jelentős része megfelel egyébként az új Ab-törvénynek is, például az előbb felvetett, nyugdíjbiztosítással kapcsolatos kérdések mind megfelelhetnek, hiszen ott a beadványozók egy része tudja bizonyítani azt, hogy személyesen érinti őt ez az ügy. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát nem fog az 1600 ügy mindegyike kukába kerülni, ez egy téves állítás.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót kétperces időkeretben Simon Gábornak, az MSZP képviselőjének.

DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem fog az 1600 a kukába kerülni, csak a meghatározó része, igen jelentős része.

Balla képviselő úr azt mondta, hogy a kampány és különösen az utolsó két hét másról sem szólt, mint az alkotmányról. Nagyon rosszul emlékszik, képviselő úr (Balla György: Nem ezt mondtam!), gondolom, mindannyian ilyen rosszul emlékeznek, és ezért teszik, amit tesznek. (Balla György közbeszól.) Én úgy emlékszem - majd meghallgatom önt is -, hogy egymillió munkahelyről szólt az utolsó két hét is, úgy emlékszem, hogy egymillió gyerek hiányzik az országban, erről szólt, úgy emlékszem, hogy nagyarányú adócsökkentés lesz, vagy úgy emlékszem, hogy két hét alatt rend lesz az országban. Arra viszont nem emlékszem, hogy bárhol leírták volna, hogy a magyar állampolgárok, ha kétharmadot nyerünk, nem lesznek jogosultak az Alkotmánybírósághoz fordulni.

Most pedig mit csinálnak? Először is azt mondják, hogy ha valaki az Alkotmánybírósághoz akar fordulni, akkor először menjen el ügyvédhez, persze van az a lehetőség, hogy akár ingyenes jogi szolgáltatást is igénybe vehet, de azért ne feledkezzünk el arról, hogy tavaly ennek a költségkeretét majdnem a felére vissza tetszettek vágni, és sokkal szűkebb körben lehet igénybe venni az ingyenes ügyvédi segítséget, mint előtte.

(13.50)

Tehát menjen el egy ügyvédhez, indítson el egy pert a bíróság előtt, fizesse ki az illetéket, pereskedjen, pereskedjen, és majd egyszer a per közben vagy a per végén, ha úgy tűnik, hogy az alapjogát sértették, esetleg négy-öt év múlva majd akár az Alkotmánybírósághoz is fordulhat. Nos, ez az önök rendszere, ami ide le van írva. Ezt soha, sehol nem ígérték!

Azt hiszem, arra is rá kell mutatni - s erről megint nincs statisztika, de nagyjából láthatjuk -, hogy az elmúlt másfél évben alig telt el egy hét, hogy valamelyik ellenzéki párt nem fordult volna az Alkotmánybírósághoz. Ha önök csináltak egy törvényt, az vagy közjogilag volt érvénytelen, vagy nonszensz volt, vagy az alkotmány bármely rendelkezésével ütközött. Persze, néha megpróbálták - több mint tízszer - módosítani az alkotmányt, hogy kikerüljék ezeket az érvénytelen szituációkat, azonban az ellenzéki pártok szerintem százas nagyságrendű beadványát január 1-jén le akarják darálni. Ez elképesztő cinizmus!

Köszönöm. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

ELNÖK: A kormány nevében kétperces felszólalásra következik Répássy Róbert államtitkár úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Simon képviselő úr, az előbb úgy fogalmaztam, hogy csúsztatnak, s kénytelen vagyok önnel kapcsolatban is azt mondani, hogy csúsztat. (Dr. Lamperth Mónika: Persze, mindenki csúsztat, csak ön nem!) Az ön most elmondott állításával szemben az a helyzet, hogy nemcsak ügyvéd képviselheti majd az Alkotmánybíróság előtt az indítványozókat, hanem akár jogvédő szervezet is. Gondolom, nem kerül pénzbe egy jogvédő szervezet, hanem valamilyen karitatív alapon működik.

S még egy állítás, amivel nehéz vitatkozni: Magyarországon négyfokú bírósági szervezet van. Van Kúria vagy Legfelsőbb Bíróság, vannak ítélőtáblák, megyei bíróságok és helyi íróságok. Tehát négyfokú bírósági rendszer van, és most még egy ötödik fórumon, az Alkotmánybíróság előtt is megtámadható egy bírósági ítélet. Ha van még egy olyan tízmilliós ország a világon, ahol öt fórumon lehet az állampolgároknak a jogaikat érvényesíteni, akkor megemelem a kalapom előtte. Úgy gondolom, inkább attól kell félni, hogy előfordulhat, a négyfokú fórumrendszer plusz még az Alkotmánybíróság elhúzza majd az eljárásokat, és mire valakinek a végén igazat adnak, addigra eltelik akár négy-öt év is.

Ezen kellene inkább elgondolkodni, képviselőtársaim, és nem pufogtatni azokat az állításokat, hogy leépültek az állampolgárok jogai. A valóság az, hogy Magyarországon igen sok jogvédő fórum, igen sok bírósági fórum áll az állampolgárok rendelkezésére. Az alkotmánybíróságok a világon mindenütt egy végső jogorvoslati fórumként szerepelnek, tehát az Alkotmánybíróságnak sohasem az a funkciója, hogy első fokon igazat adjon az állampolgároknak. Első fokon más jogvédő szervezetekhez vagy a bíróságokhoz kell fordulni, és csak végső soron fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz az állampolgárok.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Schiffer Andrásnak, az LMP képviselőjének.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor tényleg ragaszkodjunk a tényekhez. Államtitkár úr, próbáljuk modellezni azt a helyzetet, ami januártól előáll. Ha visszagondolunk egy kicsit a múltba, 2006 őszére, akkor az a helyzet, hogy amikor Demszky Gábor kiteszi a traktortáblákat a pesti utcákra, és meghoznak egy rendeletet arról, hogy innentől kezdve tüntetni csak Demszky Gábor engedélyével lehet a szabadság városában, akkor én az önök szabályai alapján nem lennék abban a helyzetben, hogy ezt a rendeletet az Alkotmánybíróságnál megtámadjam. Sőt, a Magosz, amelyik a tüntetéseket szervezte - én nem voltam tüntetésszervező, de segítettem a magoszosoknak abban az időben -, csak hosszú hónapok után kerülne abba a helyzetbe, hogy egy végigvitt bírósági procedúra után eljusson az Alkotmánybírósághoz. Ez idő alatt Budapest utcáin nem lehetne tüntetni.

Teljesen világos, hogy önöknek ez a céljuk. Ami önöknek jó volt ellenzékben, az terhes kormányon, nem kívánják azt, hogy az önök politikájával elégedetlen tömegek adott esetben utcára tudjanak vonulni, nem kívánják azt, hogy az önök jogszabályaival elégedetlen emberek az Alkotmánybírósághoz fordulhassanak.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Répássy Róbert államtitkár úr válaszol az előzőekre.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Schiffer frakcióvezető úr, szerintem mind a kettőnk számára fárasztó már ez a vita, de az a helyzet, hogy megint csúsztatott. (Babák Mihály: Ez a szokása!) Természetesen azok a személyek, akiket gyülekezési jogukban akadályozna egy ilyen jogszabály, viszonylag gyorsan tudnának az Alkotmánybírósághoz fordulni. De előtte természetesen a rendes bíróságon kellene jogorvoslatot kérniük, ami egyébként nem probléma, mert ha a bíróság igazat ad nekik, akkor nem kell az Alkotmánybírósághoz fordulniuk, mert egy szubszidiáris rendszerben működik Magyarországon az igazság- és jogszolgáltatás.

Amit ön mondott, az képtelenség. Persze, önnek - bocsásson meg, hogy is mondjam csak - mint a jövendőbeli LMP politikusának nem lehet a traktorosok ügyében azonnal az Alkotmánybírósághoz fordulni, ez igaz. Egy ügyvéd ezt nem tudja megtenni, csak akkor, ha olyan személyek bízzák meg, akik személyükben érintettek, a konkrét jogsérelem alanyai. De akiknek az alapjogai sérülnek, azok gyorsan eljuthatnak az Alkotmánybírósághoz. És azt sem látom problémának - ezt egyébként a világon sehol sem látják problémának -, ha előtte más jogorvoslati fórumokon kell az igazukat érvényesíteni vagy megpróbálni érvényesíteni. Ez mindenütt így van, ahol alkotmánybíróságok működnek.

ELNÖK: A következő reagáló Simon Gábor, az MSZP képviselője.

DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr azt mondta, hogy kicsit fárasztó ez a vita. Szerintem nem fárasztó ez a vita, hanem az a fárasztó, amit ide leírtak. Például az a fárasztó, hogy egyszerűen arra sem veszik a fáradságot sokszori megszólalás után, hogy számot adjanak arról, hogy 1600 beadványt miért akarnak ledaráltatni január 1-jétől. Szerintem ez a fárasztó és ez a képmutatás.

De a másik probléma az, hogy amikor feláll, mindig azzal kezdi, hogy csúsztatás volt, csúsztatás volt, csúsztatás volt. Ezt tette velem is, és most ezt tette frakcióvezető úrral is. Ön szerint mindenki csúsztat, természetesen önmagán kívül. De nézzük meg, hogy mi volt a csúsztatásom! Az volt a csúsztatásom, hogy nemcsak ügyvéden keresztül lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni, hanem jogvédő szervezeten keresztül is. Nem tudom, figyelte-e, hogy mit mondtam. Azt mondtam, hogy ügyvéd, bíróság, bírósági illeték, bírósági döntés, és utána persze néhány évvel később akár jogvédő szervezet is képviselheti az állampolgárokat, de az ügyvédkényszer vagy az ügyvédi eljárás lesz a fő szabály. A probléma az, hogy adott esetben évekig nem lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni.

A másik csúsztatás, amit ön annak vélt, hogy Magyarországon egy nagyszerű jogrendszer van, hiszen gyakorlatilag azt mondta, hogy ötfokú eljárásban bírálnak el ügyek tömkelegét. Tessék már egy olyat mondani, ami Magyarországon ötfokú eljárásban bírálható el! Ilyen nincs! Tény és való, hogy a bírósági rendszerben ön helyesen sorolta fel a hierarchiát, azonban a bírósági eljárásoknak sem polgári, sem büntető ügyszakban nem az a sajátja, hogy ötfokú eljárások keretében bírálják el. Ezt egyébként a Pp. és a Be. megfelelőképpen rendezi.

Gyakorlatilag azt mondhatom, hogy nincs olyan eljárás, amit az alapügyhöz képest négy jogorvoslati fórumon keresztül lehetne elbíráltatni. Ezért azt gondolom, hogy mind a két tekintetben az volt a csúsztatás, amit ön mondott. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Répássy Róbert államtitkár úr válaszol.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Akkor folytatjuk a fárasztó vitát, most Simon Gáborral. A büntetőeljárás háromfokú abban az esetben, ha eltérően dönt a másodfok és az első fok. Ezek után még felülvizsgálati kérelemmel lehet élni a Legfelsőbb Bírósághoz, ez a negyedik fok, és még ezek után majd az alapjogi sérelemre is lehet hivatkozni az Alkotmánybíróság előtt. Tehát az öt fok, amit mondtam, tárgyszerű.

Kérem képviselő urat, hogy változtassa meg az álláspontját, vagy vonja vissza azt az állítását, hogy nincs ötfokú eljárás. A büntetőeljárásban pontosan öt fok következhet be. Ez egyébként az ügyek jelentős elhúzódását eredményezheti, ha nem jól szabályozzuk ezeket a kérdéseket.

Köszönöm.

ELNÖK: A következő felszólaló két percben Salamon László bizottsági elnök úr.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Mivel Schiffer képviselő úr nemcsak az alkotmány vitáján nem vett részt, hanem az alkotmányügyi bizottságnak azon az ülésén sem tudott részt venni, ahol az 1600 ügyről szó volt, ezért tájékoztatom őt arról, hogy Paczolay elnök úr mivel indokolta, helyeselte a törvény idevonatkozó rendelkezését.

(14.00)

Felolvasom a jegyzőkönyv vonatkozó részét: "A másik szélső megoldás, amivel találkoztunk, részben az észrevételekben is, részben más fórumokon megjelenik, hogy tulajdonképpen az 1600 ügyet, ami előttünk folyamatban van, először meg kell oldani, és addig nem kezdhetjük el az új hatásköreinket, vagy az új hatáskörök mellett a több ezer alkotmányjogi panasz mellett oldjuk meg ezt az 1600 ügyet is. Ennek az 1600 ügynek a feldolgozása legalább két évet igényel. Az komolytalan, hogy ezt a hátralévő három hónapban" - de most sem figyel, képviselő úr, másodszor nem fogom felolvasni. (Dr. Schiffer András felé fordulva:) Képviselő úr, magának olvasom, újból nem fogom felolvasni. (Szilágyi László: Nem lehet figyelni, az a baj!) "Az komolytalan, hogy ezt a hátralévő három hónapban megoldjuk. A két évet is nagyon szorosan mondom, annál hamarabb biztosan nem lehet. Önmagában azt a felvetést, hogy olyan hatáskör alapján járjon el a bíróság, amit neki az alaptörvény január 1-jétől nem biztosít, ezt abszurdnak tartom. Tehát ilyen alapon akkor most az összes hozzánk beadott pénzügyi tárgyú törvényt is vizsgálnunk kellene, amit a szűkítés előtt adtak be. Tehát azt, hogy mi 2013-14-ben nem létező hatáskör alapján ügyekkel foglalkozzunk, ezt nem tartom sem elméletileg, sem gyakorlatilag elfogadható felvetésnek."

Ez volt az elnök úr érvelése. Ehhez én sem kívánok semmit hozzátenni. Köszönöm. (Taps a KDNP soraiból.)

ELNÖK: Úgy tűnik, Schiffer képviselő úr hozzá kíván tenni. Öné a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Egyrészt ne kívánja tőlem, Salamon elnök úr, hogy az Alkotmánybíróság elnökével vitába szálljak, ezt nem fogom megtenni.

Balla képviselő úrnak csak annyit szeretnék válaszolni, ha már itt a tényszerűséget feszegette, hogy két nappal a választások második fordulója után az önök egyik akkori alelnöke - úgy hívják, hogy Schmitt Pál - azt mondta, hogy nem készül a Fidesz lényeges közjogi változásokra, tessék utánanézni az interneten: az önök alelnöke, a köztársaság jelenlegi elnöke nem is a kampányban, hanem két nappal a választások után azt mondta, hogy nem készülnek jelentős közjogi változásokra. (Dr. Lamperth Mónika: Neki nem szóltak. Van ilyen.)

Másodszor: Répássy képviselő úr, nem véletlenül hoztam elő ezt a konkrét 2006 őszi esetet. Az önök által indítványozott modellben az érintett gazdáknak van lehetőségük arra, hogy bírósághoz forduljanak. Ez azt jelenti, hogy hosszú hónapokon keresztül fenn lehetett volna tartani azt a "rendet" a fővárosban, hogy gyakorlatilag senki nem fejezhette ki az akkori kormány alatt Demszky rendelete alapján az elégedetlenségét. (Babák Mihály: Ki az a Demszky? Miről beszélsz?) Tehát amennyiben az önök modellje érvényesült volna, akkor 2007-ben egyáltalán nem lehetett volna a Fővárosi Önkormányzat engedélye nélkül tüntetéseket tartani.

Végezetül pedig, államtitkár úr, én igazából arra lennék kíváncsi a törvényjavaslat tárgyához visszatérve, hogy arról mit gondolnak, hogy ha már az önök modellje érvényesül, tehát az alkotmányjogi panasz mint jogorvoslati lehetőség dominanciája, hogy ez ne kizárólag az alapjogsérelmekre korlátozódjon, hanem abban az esetben, ha valaki az alaptörvény más rendelkezése, tehát nem az alapjogi katalógus sérelme miatt szenved joghátrányt, akkor is élhessen az alkotmányjogi panasz lehetőségével. Magyarul, ha a hátrányos megkülönböztetés tilalmába vagy a jogbiztonságot sértő jogszabály miatt szenved jogsérelmet, akkor is kereshessen jogorvoslatot alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybíróságon. Mi ezt javasoljuk. Köszönöm. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Balla Györgynek, a Fidesz képviselőjének.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Schiffer Képviselő Úr! Méltóságteljes vitát kérnék, nem méltatlant (Közbeszólások az MSZP soraiból: Hú!), ugyanis ön is pontosan tudja azt, hogy az a kérdés, amire Schmitt Pál, a Fidesz akkori alelnöke, ma Magyarország köztársasági elnöke ezt a választ adta, nem más volt, mint amit az ellenzéki sajtó vagy ellenzéki képviselők elkezdtek terjeszteni, hogy a Fidesz arra készül, hogy megváltoztatja a miniszterelnöki rendszert, a köztársasági elnöknek lesz majd nagy hatalma s a többi, és erre a kérdésre válaszolta Schmitt Pál, hogy semmilyen ilyen természetű jelentős közjogi változtatásra a Fidesz nem készül.

Ha ön ismeri az új alaptörvényt, a vitájában ugyan nem vett részt, mert nem tartotta fontosnak, de gondolom, azóta elolvasta, akkor biztosan látja azt is, hogy semmiféle ilyen változást az új alaptörvény egyébként nem is hozott. Tehát azt gondolom, Schmitt Pál igazat mondott, és a Fidesz azóta is ehhez tartja magát.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Simon Gábor, az MSZP képviselője.

DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb is feltettem a kérdést, és a mai nap folyamán több ellenzéki képviselő feltette, hogy 1600 ügyet, 1600 aktát miért kell ledarálni. Erre most Salamon elnök úr megpróbált válaszolni, amikor is felolvasta Paczolay elnök úrnak a bizottsági ülésen tett nyilatkozatát. Tehát én ezt csak úgy tudom értelmezni, hogy az Alkotmánybíróság elnöke mögé akarnak bújni, holott ez egy törvényalkotási folyamat, és ez nem az Alkotmánybíróságra tartozik.

Mindnyájan figyeltük az elnök úrnak itt a néhány órával ezelőtt elhangzott szavait, amikor fent állt a pulpituson, és ezt olyan súlyú kérdésnek ítélte, hogy külön kitért rá. Amikor kitért rá, mit mondott az Országgyűlés és az ország nyilvánossága előtt? Hogy az 1600 ügy további sorsa politikai kérdés. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Nem, Paczolay elnök úr így fogalmazott most a beszédében, hogy ez politikai kérdés. Nos, ezt a politikai kérdést itt kell eldönteni. Hát, ezt szakmai kérdésnek álcázni minimum nem elegáns a bizottság elnökétől, ha az Alkotmánybíróság elnöke is elismeri azt, hogy itt egy politikai kérdésről van szó.

Itt pontosan arról van szó, hogy azok a beadványok, amelyek egyébként az alaptörvénnyel is ellentétesek és az alaptörvény rendszerével, ugyanis olyan alapjogokat vagy egyéb dolgokat érintenek, azokat miért nem bírálhatja el az Alkotmánybíróság, erre a felolvasott részben abszolút nem hangzott el sem utalás, sem kielégítő magyarázat. Még akkor is, ha azt gondolom, hogy az 1600 ügyben jócskán lehetnek olyanok, amelyek okafogyottá váltak az előbb elhangzott hét év során vagy akár még hosszabb idő alatt. Azonban biztos, hogy vannak olyan ügycsoportok, amelyek fenntarthatók lennének, azonban egyéni indítványozóktól önök ezt a jogkört elveszik. (Taps az MSZP és az LMP soraiból.)

ELNÖK: Csak tájékoztatom a tisztelt képviselőtársakat, hogy a levezető elnöknek a Házszabály szerint a kétperces hozzászólások esetében sem a bejelentkezés sorrendjében kell szót adni, hanem lehetőség szerint kormánypártok, ellenzék, illetve a vita menetét követve a reagálások sorrendjében.

Most megadom a szót kétperces felszólalásra Gulyás Gergelynek, a Fidesz képviselőjének.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. "Új alkotmány kell, amely tartalmazza a nemzetet összetartó kötelékeket" - mondta Orbán Viktor 2009 novemberében, amikor még egyébként három különböző rendezvényen beszélt az új alkotmány szükségességéről, mint a Fidesz miniszterelnök-jelöltje. Lehet persze választási programra is hivatkozni, ami öt szakterületet tárgyalt, de azért mindannyian tudjuk, hogy a választópolgárok nem választási programokat olvasnak, hanem elsősorban a tömegtájékoztatás csatornáin keresztül értesülnek az ígéretekről. Tehát a Fidesz miniszterelnök-jelölti szinten ígérte meg az új alkotmányt. Egyébként Orbán Viktor azt is egyértelművé tette, hogy a közjogi berendezkedés alapvető felforgatása nélkül akar új alkotmányt. Ez az, amit Schmitt Pál is megismételt, tehát teljesen inkorrekt ezt számon kérni, ugyanis ez is valósult meg, másoknak is ez volt a korábbi álláspontjuk.

De nem akarok két csúsztatás vagy tárgyi tévedés fölött elsiklani, amit még korábban az LMP követett el. Az egyik az, talán Karácsony képviselőtársam mondta, hogy az LMP bármilyen formában részt vett az alaptörvény vitájában. Nagy tévedés! Az alaptörvény vitájában az LMP egyetlenegy szót sem szólt. A koncepció vitájában Schiffer András rövid ideig tiszteletét tette és közölte, hogy nem vesznek részt sem a koncepció, sem az alaptörvény vitájában, tehát ne áltassák magukat azzal, hogy akár csak egy mondat erejéig is az alaptörvény vitájában részt vettek. (Babák Mihály: Ne hazudjanak!)

A gyülekezési joggal kapcsolatosan pedig nem teljesen értettem Schiffer képviselő úr felszólalását, mert éppen mi voltunk azok, akik megszüntettük azt a nagyon káros gyakorlatot, amit a szocialista kormány alatt a rendőrség alkalmazott, hogy azért, hogy a bírósági felülvizsgálat lehetőségét kikerüljék, ezért végzést hoztak, és saját hatáskörük hiányát állapították meg, így aztán a tüntetéseket megtiltó határozatokat nem lehetett felülvizsgálni. Most ha egy tüntetést nem engedélyez a rendőrség, akkor a demonstrálni szándékozóknak lehetőségük volt akár az elmúlt hetekben is bíróságon felülvizsgálatot nyerni. Ezt most még megfejeljük az alkotmányjogi panasz lehetőségével.

Köszönjük. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig visszatérünk az előre bejelentett felszólalók köréhez; közöttük is elsőként megadom a szót Horváth Zsoltnak, a Fidesz képviselőjének. Öné a szó.

(14.10)

DR. HORVÁTH ZSOLT (Veszprém) (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy egy törvényjavaslat általános vitája során nagyon széles a kitekintési lehetőség egy-egy elképzelés megfogalmazása kapcsán. Az is az általános viták sajátja, hogy ilyenkor az egyes frakciók egyes képviselői nemcsak szakmai álláspontot fogalmaznak meg a törvényjavaslat vitája kapcsán, hanem politikai véleményeket is. Azt gondolom, hogy ez így rendben is van.

A probléma akkor kezdődik, amikor a szakmai érveket összecserélik a politikai érvekkel. Ez már veszélyes, súlyosan veszélyes akkor, ha mindezt valaki szándékosan teszi meg, éppen az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat vitája során. Ilyenkor a farkast kiáltók néhány órával ezelőtt azt fogalmazták meg, hogy a demokrácia leépítése, a diktatúra kiépítése, vagy - a mai egyik kedvencem - az Alkotmánybíróság gyászmiséje elnevezésű kifejezések voltak. Schiffer frakcióvezető úrnak annyira tetszett ez a kifejezés, hogy nemcsak a beszéde elején, hanem a beszéde végén is megismételte, mintegy keretbe foglalva ezeket a gondolatokat.

Én azt gondolom, hogy ez a politikai retorika gyakorlásának megfelelő eszköze és helyszíne is volt, de egyébként nem több ebben az esetben. Sokkal inkább másról van szó, én azt hiszem - saját véleményem, bár többen elmondták már -, hogy az elmúlt húsz évben az Alkotmánybíróság saját maga által kivívott elismertsége az egyik legmagasabb a közjogi intézményeket tekintve, és ez nem csökkent, és talán nem fog csökkenni. Én azt hiszem, hogy a mi feladatunk most is az, hogy az új törvény elfogadása után ezeknek a kihívásoknak meg tudjon felelni. És bizony, ennek van jó néhány olyan sarkalatos pontja, amely új kihívásokat jelent ebben az esetben.

Az Alkotmánybíróságnak is a következő időszakban a feladatellátása kapcsán új kihívásoknak kell megfelelni, új kérdésekre új válaszokat kell adnia; és bizony ebben az esetben is az ügyhátralék, az az 1600 ügy, amely eddig szinte minden egyes felszólalás kapcsán szóba került, egy sarkalatos pontja. Jelentősen rombolhatja az Alkotmánybíróságba vetett hitet, ha az állampolgárok ebben az esetben is azzal találkoznak - mint ahogy találkozhattak eddig is -, hogy hosszú éveknek kell eltelnie annak kapcsán, hogy a beadványokra bármilyen formában is válasz érkezik. Gondoljunk csak a rendes bíróságok esetére! Én a saját fogadóóráimon rendszeresen találkozom olyan állampolgárokkal, akik azért fogalmaznak meg passzív véleményt ennek kapcsán, azért nem fordulnak hatósághoz, rendőrséghez, jegyzőhöz, bírósághoz, mert azt gondolják, hogy hosszú idő fog eltelni a beadványuk beadása után, amíg valamilyen érdemi választ kapnak erre. Az Alkotmánybíróságnak ezt a régi hibáját minden szempontból segítenünk kell ennek a megváltoztatása kapcsán.

És ahogy itt már szóba került, bizony-bizony a következő időszakban a korábbiakhoz képest megváltozik majd a feladat- és hatásköre is az alkotmánybíróságok esetében is. Az én meglátásom szerint helyesen hangzott el itt a vezérszónoki felszólalások kapcsán is, hogy ennek a keretét az új, elfogadott alaptörvény határozza meg. És ez nem kritika ebben az esetben a most folyó vita szakmai jellegét tekintve, hanem bizony egy kiindulási pont, hiszen senki nem gondolhatja azt komolyan, hogy az új alaptörvény elfogadása után itt, ebben a parlamentben az Alkotmánybíróságról szóló törvény bármely rendelkezése során olyat lehet megfogalmazni, amely ellentétes lenne az új alaptörvénnyel.

Az én meglátásom szerint egyébként két olyan fontos tényezőre van szükség, amelynek meg kell felelni az új törvény elfogadása után is. Az első a minőség a szakmai munkában, az a szakmai minőségi színvonal, amelyre utaltam, amelyet az Alkotmánybíróság az elmúlt húsz évben ilyen vagy olyan formában, de általánosságot tekintve az állampolgárok esetében is kivívott magának. Az új törvény hatálybalépését követően ezen a területen nincsen türelmi idő, nem lehet semmire sem hivatkozni annak kapcsán, ha a minőségi követelmények kerülnek majd szóba. Az új törvény hatálybalépését követően magas színvonalú munkát kell garantálni az Alkotmánybíróság megítélésében is.

A másik, amit érintettem, ez a hatékonyság. Ebben nagyon nagy nyomás nehezedik ránk, törvényhozókra is és majd az Alkotmánybíróságra is. Velünk kapcsolatban az a kitétel fogalmazódik meg, hogy olyannak kell lenni a következő Alkotmánybíróságról szóló törvénynek, amely garantálja a hatékony működését az Alkotmánybíróságnak, és természetesen majd az új testületnek pedig az új szervezeti formában, az új működési rendben, annak minden egyes elemét felhasználva, azt az elképzelést kell megvalósítani, amely alapján valóban hatékony lesz ez a tevékenység.

Én most, mivel végighallgattam az elmúlt két óra kétperces felvetéseit, azt gondolom, nem nyitnám meg ennek a lehetőségét, hiszen valóban volt lehetőség mindenkinek a másik számára reagálni, én csupán egyetlenegy dolgot vetnék fel ennek kapcsán, az pedig az alkotmányjogi panasz intézménye. Ahogy itt is elhangzott, azért mindenki szőr mentén egy kicsit dicséri ezt az új intézményi formát, az meg természetes, hogy egy ellenzéki képviselő ne dicsérje agyon a kormánypárti elképzeléseket, azonban azt gondolom, hogy azt állítani, hogy a következő időszakban az actio popularis intézményének bármilyen megváltoztatása után nem lenne lehetősége az állampolgároknak arra, hogy alkotmányjogi kérdésekben a végső fórumot is kihasználva Alkotmánybírósághoz tudjanak fordulni, ez súlyos csúsztatás, maradjunk ebben.

Én bízom abban, és a jelenlegi szerkezeti formáját tekintve látom is a lehetőséget arra, hogy ennek az új intézménynek az igénybevételével minden magyar állampolgárnak lesz lehetősége Alkotmánybírósághoz fordulni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra megadom a szót Lamperth Mónikának, az MSZP képviselőjének.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Horváth Zsolt képviselő úr nagyon udvariasan és kulturáltan, de tett egy szemrehányást az ellenzéki képviselőknek, hogy a politikai érvelést és a szakmai érvelést itt összemostuk, vagy nagyon is kitágítottuk az érvelés keretét. Én azt gondolom, ha a tényt regisztrálja a képviselő úr, akkor ebben igaza van, mert valóban, jó néhányan az ellenzék képviselői közül szélesebb megközelítésben foglalkoztunk ezzel az előterjesztett törvénnyel. De ez - most a magam nevében beszélek - a részemről tudatos volt, és azzal is kezdtem a vezérszónoki hozzászólásomat, hogy önmagában csak ennek a törvénynek a vitatása félrevezetne, és az elmúlt másfél év jogalkotási folyamatába, illetve az alaptörvény viszonyrendszerébe kell belehelyezni.

Ezt azért szeretném elmondani, és azért tartom fontosnak elmondani, mert azt gondolom, az ellenzéknek azon túl, hogy a konkrét törvényjavaslatokhoz kialakítja a viszonyát, rendkívül fontos funkciója egy működő demokráciában - és azért reménykedünk abban, hogy Magyarország még azzá tehető -, hogy állandó érvelésre kényszerítse a hatalmat, állandó érvelésre kényszerítse a kormányoldalt, hogy mit miért csinált. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvénynél technikáról meg ügyrendről beszélünk, ez súlyos félreértése lenne az ellenzéki szerepünknek, súlyos félreértése lenne a parlamenti funkcióknak. Úgyhogy tisztelettel meghallgatva a kormánypárti képviselő úr véleményét, fontosnak tartottam ezt rögzíteni, hogy bár kértek rá bennünket többen, hogy szorítkozzunk a beterjesztett törvényre, jelen politikai és közjogi viszonyok között ez nem lehetséges.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: A következő felszólaló Gyüre Csaba, a Jobbik képviselője.

(14.20)

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Hát, meghallgattunk itt rengeteg vitát, és elmentünk egy bizonyos irányba, tényleg bővítettük itt a hozzászólásokat. De szerintem is szükség volt erre, hiszen önmagában kiragadni ezt a törvényt abból a politikai törvényhozási környezetből, amelybe az elmúlt másfél évben belekerült, enélkül nem érthetjük meg a jelenlegi helyzetet, illetve azt, hogy bizonyos szakaszok miért kerültek bele az új törvénybe, illetve bizonyos jogintézmények miért kerülnek ki az új törvény alapján ebből a jogszabályból.

Egyet azonban le kell hogy szögezzünk, és azt hiszem, ebben mindenki egyetért, ugyanúgy az ellenzék, mint a kormánypártok, hogy a magyar jogállamiságnak - és általában a jogállamiságnak - az egyik legfontosabb jogintézménye maga az Alkotmánybíróság. A jogállam is azzal kezdett helyreállni - és itt Gaudi képviselőtársam már utalt erre, hogy Magyarországon a jogállamiság a szocializmus éveinek végén akkor kezdett helyreállni -, amikor döntött arról az akkori Országgyűlés, hogy fel fogja állítani az Alkotmányügyi Tanácsot. Erről 1983-ban döntöttek, és 1984. január 1-jétől élt ez a jogintézmény, amelynek már bizonyos jogszabályi szűrési jogköre volt, lehetősége volt arra, hogy akár a miniszteri rendeleteket szembesítse a törvényekkel, annak az alkotmányosságát vizsgálja. Ez elindított egy folyamatot Magyarországon, amivel eljutottunk odáig, hogy lett Magyarországon a mai értelemben vett Alkotmánybíróság, és nyilván a rendszerváltásnak hazudott módszerváltás volt az 1988-90 között, amikor is ezek az új jogintézmények általában felálltak. Így ennek volt köszönhető, hogy a mai formájában létrejött az Alkotmánybíróság is. Azonban, hogy ezt milyen tartalommal töltjük fel, a mindenkori hatalomnak, a mindenkori kormányzó többségnek a kezében van ennek a meghatározása.

És mit láttunk? A Jobbik Magyarországért Mozgalom egy új parlamenti pártként került ide alig másfél esztendővel ezelőtt, és mi mindig kiálltunk a demokratikus értékrendek mellett, kiálltunk a jogállamiság mellett, és ezt tesszük jelen pillanatban is. Azonban azt láttuk, hogy a kormányzati többség - kihasználva a kétharmados többségét - folyamatosan bizonyos támadásokat intézett az alkotmányos jogrend ellen, mégpedig abban a tekintetben, hogy azokat a korlátokat rombolja le a parlamenti többség, amelyek a parlamenti többségnek a hatalmát biztosítják, illetve ezekhez állít korlátokat. Ezeket a korlátokat folyamatosan tágította, illetve bontotta le a parlamenti többség, és így jutottunk el odáig, hogy abban a pillanatban, amikor egy olyan döntést hozott az Alkotmánybíróság, amely alapvetően sértette a kormányzó pártok érdekeit, abban a pillanatban az Alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálásával válaszolt a parlamenti többség. Éppen Lázár János frakcióvezető úr volt az, aki e vonatkozásban beterjesztette az indítványát, és ezáltal rögtön érzékeltették a kormányzó pártok, hogy ha az Alkotmánybíróság továbbra is ezt a fajta tevékenységet fogja folytatni, akkor ez egy üzenet volt, akkor arra számíthat, hogy további megnyirbálásokra kerül sor.

Nyilván rendkívül fontos volt abban az időben a Fidesz-KDNP többségének az, hogy a magánnyugdíjrendszer megszüntetésével kapcsolatban nehogy az Alkotmánybíróság olyan döntést hozzon, amely megsemmisítené a parlament ez irányú törvényét. Éppen ezért már előzetesen elküldték ezt az üzenetet, hogy abban az esetben, és ez éppen, ha jól emlékszem, a végkielégítésekkel kapcsolatos parlamenti törvény volt, amelynél az Alkotmánybíróság beavatkozott utólagos normakontroll keretében, és ekkor jött ez az üzenet, hogy jó, akkor ezt a fajta hatáskört az Alkotmánybíróságtól elvesszük.

Utána a második lépésként jött az utólagos normakontroll megszüntetése. Erre vonatkozóan hallottunk vitákat, és látjuk azt, hogy tökéletesen fog működni a Fidesz-KDNP képviselői szerint, illetve a kormány képviselője szerint tökéletesen fog működni a jövőben is az utólagos normakontroll. Láttuk azt, hogy az állampolgári jogok biztosa majd hogyan fogja tudni megvédeni az egyszerű állampolgárokat, hogy az Országgyűlés egynegyede utólagos normakontrollt kezdeményezhet, hogy a kormány is utólagos normakontrollt kezdeményezhet az alaptörvény alapján. Hát, azonban ki nem? Azok, akik eddig megtehették az elmúlt 20 esztendő gyakorlata alapján, azaz az állampolgárok számára szűnt meg ez a lehetőség. És ami még sokkal durvább, és nagyon visszaemlékszem azokra a parlamenti vitákra, amelyeket itt akkor lefolytattunk ezzel kapcsolatosan, mégpedig azt - és én láttam a kormányzati többség képviselőinek az arcán, hogy ők is egyetértettek azzal az okfejtéssel -, hogy itt, ha már az egyes állampolgárokat végképp ki akarják rekeszteni ebből a lehetőségből, legalább az egyes országgyűlési képviselőknek legyen meg az a joga, hogy ők utólagos normakontrollt kezdeményezhessenek.

Egyébként erre megvan az a logikus magyarázat is, hogy a jelenleg fennálló hatályos jogszabályok alapján valamennyi országgyűlési képviselőnek joga van arra - egyenként is joga van arra -, hogy bármilyen törvényjavaslatot tegyen le a tisztelt Ház elé, tehát javasolhasson bármikor törvényt. Hát ugyanígy, ha erre joga van, akkor miért vesszük el azt a jogot az egyes országgyűlési képviselőktől, hogy utólagos normakontroll érdekében az Alkotmánybírósághoz fordulhassanak? Tehát erre semmiféle logikus magyarázat nincs. Itt nyilván szűkíteni akarták ezt a lehetőséget, ezt a demokratikus lehetőséget akarta a kormányzati többség szűkíteni, hogy ezzel gyakorlatilag az utólagos normakontroll szűnjön meg.

Ez mit jelent? Ez pedig egy kontroll nélküli jogalkotást jelent. Kik számára jelent kontroll nélküli jogalkotást? Azok számára, akik az 50 százalék plusz eggyel, illetve jelen esetben a kétharmados többséggel rendelkeznek. Itt már több előttem felszólaló utalt arra, hogy gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a két egymástól legtávolabb álló pártnak, az MSZP-nek és a Jobbiknak kellene ahhoz összefognia, hogy itt az utólagos normakontroll iránt kezdeményezést nyújtson be az Alkotmánybíróság felé. Ez szinte elképzelhetetlen, és ezzel gyakorlatilag a parlamentben ülő pártokat megfosztják ettől a lehetőségtől. Ezen egynegyedes szabály alapján egyedül és kizárólag a Fidesz-frakció az, amelyik utólagos normakontrollt tud kezdeményezni, ez pedig azt jelenti, hogy éppen a törvényalkotó, aki a törvényt alkotja. Hiszen mondjuk meg őszintén, és láttuk ezt jól például akár, hogyha már annyit beszéltünk az alkotmányról, az alkotmányozás folyamata során, hogy a Fidesz-KDNP frakciója figyelembe sem veszi - bocsánat, helyesbítek, a Fidesz frakciója figyelembe sem veszi - a többi párt javaslatát. Hiszen még nagyon sokszor, sőt általában a KDNP javaslatait is lesöprik az asztalról, az ellenzéké pedig teljes mértékben süket fülekre talál, és úgy söprik le. Tehát itt, aki hozza a törvényeket, az tulajdonképpen a Fidesz-frakció, és ő saját maga ellen kezdeményezhet csak utólagos normakontrollt, és senki másnak nincs rá lehetősége. De hát ezt már számtalanszor bíráltuk az alkotmány vitája során is, nyilván ezt én is szükségesnek tartottam ezzel kapcsolatban elmondani.

Most egy picit a törvényről. Ha belemegyünk, és úgy emlékszem, egyetlenegy előttem felszólaló képviselőtársam sem említette még itt a plenáris ülésen azt, ami elég furcsának tűnik a törvény 6. §-ában, hogy ki lehet alkotmánybíró. Amit itt hiányolok, illetve a Jobbik Magyarországért Mozgalom hiányol, az az, hogy ezt a pozíciót szakvizsga nélkül is be lehet tölteni. Álláspontunk szerint legalább a szakvizsgát ki kellene kötni ahhoz, hogy egy alkotmánybírói tisztség betöltésre kerülhessen. Ez a törvény feltételei között nem szerepel, de mindenképpen ildomosnak látnánk, hiszen olyan rendkívül magas beosztást jelent és olyan feladatokat jelent betölteni az alkotmánybírói funkciót, hogy úgy gondoljuk, ehhez mindenféleképpen szükséges lenne, hogy szakvizsga nélkül ezt ne lehessen megtenni. Annak már örültünk, hogy a büntetlen előélet nem került ki, ezt mindig el szoktam mondani, mert sorozatosan azt láttuk, már a Bajnai-kormány idején is, hogy a fontos közfeladatokat ellátó személyeknél kimarad a büntetlen előélet, ami korábban szerepelt. A Jobbik ezt nagyon rossz iránynak tartja, és örülünk, hogy legalább az alkotmánybíróknál ezt a kitételt fenntartották.

Mindenki beszélt már itt előttem a 71. §-ról, illetve ennek a visszásságáról.

(14.30)

Azzal, hogy kisöprik azt az 1600 kérelmet, ami folyamatosan benn van, és ott van évek óta, álláspontom szerint az, aki ezt a törvényt, ezt a 71. §-t előterjesztette, éppen a gyurcsányi törvényalkotást akarja leginkább megvédeni, azokat a 2006-2007-2008-2009-ben született törvényeket, amelyek Gyurcsány Ferenc kormányzása idején álláspontunk szerint alapvetően alkotmányellenesek voltak. Az emberi jogokat sértő törvényeket nem tudjuk ezek után megváltoztatni, amely jogszabályok éppen a Szocialista Párt többsége és az SZDSZ országirányítása alatt születtek meg, amelyekről Gaudi képviselőtársam is beszélt. Ezek azok, amelyekkel kapcsolatban 2007-ben, 2008-ban sorozatban adtunk be utólagos normakontroll iránti kérelmeket az Alkotmánybírósághoz; úgy Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam, mint jómagam is többet nyújtottunk be ebben az időszakban. Mind a mai napig azon kívül, hogy ezeket a kérelmeinket nyilvántartásba vették, semmilyenfajta válasz nem érkezett, holott teljesen nyilvánvaló számunkra, hogy politikai indíttatásból az akkori politikai többségnek - hál' istennek ma már erőteljes kisebbségnek - a magyar jogállamiság lerombolására irányuló törvényhozását kellett volna itt megsemmisíteni vagy megváltoztatni. Ha ez a 71. § elfogadásra fog kerülni változatlan formában, akkor erre már jogi lehetőség a jövőben álláspontom szerint nem lesz.

Illetve nem osztom e tekintetben Paczolay elnök úrnak a nézetét, aki elmondta, hogy ha majd végigmennek a bírósági eljárások, akkor akit ezáltal alkotmányos sérelem ér, itt majd orvoslást kaphat, és majd ha végigvitte a bírósági eljárást, majd akkor odafordulhat az Alkotmánybírósághoz, és akkor mégis elbírálják. De könyörgök, ha jogkövető magatartásról van szó, és jogkövető állampolgárokat szeretnénk látni magunk körül, akkor azt látjuk, hogy ezeket a bűncselekményi alakzatokat például, amelyeket akkor találtak ki, újra el kell követni, valakinek végig kell járnia azt, hogy őt meggyanúsítsák, utána megvádolják, utána végigfolyjon ellene a bírósági eljárás, elítéljék - és majd akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, pontosan csak azért, hogy igenis mondják már ki arról a jogszabályról, hogy alkotmányellenes? Vagy azt a szabálysértési tevékenységet kell elkövetnie, és lefolytattatni maga ellen az eljárást, hogy személyes érintettsége okán majd benyújthassa azt a bírósági panaszt, amit benyújtott? Tehát semmiképpen nem értünk egyet azzal, hogy ez kisöprésre kerüljön.

Mivel nagyon kevés időm van, akkor még utalnék arra az összeférhetetlenségre, amit Schiffer András képviselőtársam említett. Teljesen igaza van abban, hogy országgyűlési képviselő legalább négy esztendeig ne tölthesse be ezt a funkciót, ne lehessen alkotmánybíró, hiszen teljesen nyilvánvaló és magától értetődő dolog, hogy a saját maga által is létrehozott törvényeket kell majd felülbírálnia, és ez tökéletesen összeférhetetlen dolog. Nem is tudom, hogy ez miért nem került be ebbe a tervezetbe. Hát nyilván azért, mert van olyan személy is ebben az Alkotmánybíróságban, aki már nem lehetne ez alapján a törvény alapján alkotmánybíró.

Ez volt még egy pont, amit én szerettem volna elmondani, hogy az Alkotmánybíróság jogkörének a megnyirbálása csak látszólagos dolog, hiszen megnövelték az Alkotmánybíróság létszámát, azonban azt tapasztaltuk, hogy az elmúlt másfél évben folyamatosan Fideszhez közel álló személyeket vagy pártembereket állítottak munkába az Alkotmánybíróságon belül. Ez bizony megint arra vezet, abba az irányba viszi el, hogy megdől az emberek bizalma az alkotmányosságban és a jogállamiságban.

És még nagyon gyorsan, bő fél percben egy másik nagyon fontos dologról szeretnék beszélni, ami hiányzik ebből a törvényből, ez pedig a határidők. A törvény egyedül, egyetlenegy helyen említ határidőt, ezt pedig a 23. §-sal kapcsolatosan: az előzetes normakontrollnál említi a 30 napot, illetve a 10 napot. Álláspontunk szerint valamennyi esetben szabályozni kellene, és valamennyi esetben, így alkotmányjogi panasznál, bírói kezdeményezésnél, összeférhetetlenség vizsgálatánál, alaptörvény értelmezésén, és a többi, és a többi feladat esetén mindig kellene kitűzni határidőt. Erre vonatkozóan a Jobbik Magyarországért Mozgalom majd ad be módosító indítványt.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Kozma Péter, a Fidesz képviselője.

KOZMA PÉTER (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő alkotmányügyi bizottsági javaslattal kapcsolatban, amely az Alkotmánybíróságról szól, elöljáróban szeretném elmondani, hogy a bizottságunk több alkalommal foglalkozott a szabályozandó kérdésekkel, és sok olyan javaslat került megfogalmazásra ellenzéki képviselőtársak, frakciók részéről, amelyek beépítésre is kerültek, illetve párhuzamosan futottak, és beépítésre kerültek.

Megfogadva Salamon elnök úrnak a tanácsát, hogy a jelen törvényjavaslatról szóljunk, nos, én a 7., 17., illetve a 38. §-sal szeretnék foglalkozni a felszólalásomban, de elöljáróban szeretném azt mondani, hogy maga a törvényjavaslat is azt az elvet követi, hogy amit az alaptörvény az Alkotmánybírósággal kapcsolatban megfogalmaz, és amit elfogadtunk az alaptörvényben, azt nem ismétli meg. Korábbi változatban, munkaanyagban szerepelt, hogy az alkotmánybíró politikai tevékenységet nem végezhet, pártnak tagja nem lehet. Ez kikerült, és én olvastam internetes híradásokban, hogy ezt úgy fordították le újságírók, hogy ezentúl politikai tevékenységet végezhetnek az alkotmánybírók. Erről természetesen szó sincsen, ez továbbra is érvényes összeférhetetlenség.

A jelölési eljárással kapcsolatban a 7. § úgy tesz javaslatot a törvénytervezetben, hogy a frakciókból, a parlamenti képviselettel rendelkező frakciókból 9-15 fős jelölőbizottság tesz javaslatot az alkotmánybírák személyére. Egy kógens szabály, hogy mindegyik frakciónak képviseltetnie kell magát ebben a jelölőbizottságban. Nekem óhatatlanul eszembe kell hogy jusson a korábbi gyakorlat, amely nem volt sem méltányos az adott "jelöltjelöltre", sem pedig az Országgyűlés tekintélyére nem hozott dicsőséget, amikor is előfordult, hogy a frakciók közötti egyeztetés folytán egy alkotmánybíró-jelölt a kifejezett támogatói nyilatkozatok megtétele ellenére sem került megválasztásra, s bár jelen volt a teremben, esküt tenni - miután nem választották meg - nem tudott. Azt gondolom, ez az Országgyűlés tekintélyére nem vetett akkor sem jó fényt, és nem vetne a jövőben sem.

Ez a korábbi gyakorlat mindenképpen rossz volt megítélésem szerint is, és ezért változtattunk és változtatunk a jelölési eljáráson, különös tekintettel arra, hogy az elsődleges és legfontosabb szempont volt és ma is az, hogy az Alkotmánybíróság működőképességét, megfelelő szakmai színvonalát fenntartsuk azáltal is, hogy a jelölt személyek és megválasztott személyek igenis az alaptörvény szellemében, az abban foglaltaknak alárendelve hozzák meg döntéseiket az alkotmányosság kérdésében.

Azt hiszem, az ellenzéki pártok javaslata is volt többek között a 17. § értelmében, amelyet az előterjesztés tartalmaz, hogy az elnök hatásköre meg legyen szabva, illetve taxatíve felsorolja a törvényjavaslat az elnök hatáskörét. Ezek közt szerepel, hogy meghatározza a teljes ülés rendjét, napirendjét, összehívja a teljes ülést, szignalizációs jog, kijelöli az egyes előadó alkotmánybírókat, és más jogköröket is tartalmaz a felsorolás. Azt gondolom, ez abból a szempontból nagyon fontos, hogy az egyes döntések meghozatala az ésszerű határidőn belül és a kérelmezők elvárásainak megfelelően is megtörténjen.

(14.40)

Ez a törvényi szabályozás garanciát jelenthet arra, hogy az Alkotmánybíróság a határozatait minél előbb meg tudja hozni.

Végezetül pedig az alaptörvény értelmezésével kapcsolatban rendkívül fontos szabálynak tartom a 38. § felvételét. Ez egy korábbi munkaanyagban nem szerepelt. Ez fontos abból a szempontból, éppen az elmúlt 20 év tanulságait is levonva, hogy az alaptörvény értelmezését az (1) bekezdésben foglalt kérelmekre és más esetben is, ha a jogbiztonság kerül veszélybe, meg tudja tenni az Alkotmánybíróság, mert a magyar állam, az állam szerveinek jogszabályok szerinti működése, az alkotmányosság elvének betartása és betartatása a legfontosabb szempont, és a jogbiztonságot adott esetben az alaptörvény nem értelmezése vagy nem megfelelő értelmezése veszélyezteti.

Végezetül pedig már a múltkor egy másik napirend kapcsán is szóba hoztam, de most megígérem, utoljára mondom el azt, hogy nem ez a ciklus az, amikor kezdetét vette az, hogy volt országgyűlési képviselőt alkotmánybírónak jelöltünk és megválasztottunk. Hozzáteszem azt is, hogy minden jelölt és megválasztott alkotmánybírót én rendkívüli módon tisztelek, és nagyra értékelem a munkáját. De szeretném egyértelművé tenni, hogy ez a gyakorlat nem ebben a ciklusban kezdődött, és azt gondolom, önmagában az, hogy egy volt országgyűlési képviselőt alkotmánybírónak jelölünk, aki korábban törvényalkotó is volt, az önmagában csak erre való tekintettel egyáltalán nem negatívum. Azt gondolom, minden alkotmánybírói jelölésnél a jogi képzettséget, az általa végzett szakmai munkát, tudást és tudományos munkát kell hogy nézzük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik képviselője.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Nagyon sok minden elhangzott már a vitában részünkről is, a Jobbik-frakció részéről, én is kisebbségi álláspontot ismertettem, illetve volt már a vezérszónoki keretben egy felszólalásom, néhány elemét azonban még szeretném érinteni ennek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak. Hiszen valóban, ahogy itt éppen képviselőtársamnak mondtam, valószínűleg közel 20 évig még egy ilyen törvényen nem fogunk vitatkozni, hiszen ez a kétharmadosság valószínűleg csak ebben az időciklusban felmutatott politikai lenyomat, egy kortünet, amit az elmúlt nyolc év generált. A most megalkotott jogszabályok viszont kétharmadosságuknál fogva olyan kereteket fognak jelenteni, amelyek valószínűleg tényleg minimum a következő 20 évet meghatározzák az ország életében, ezért mindenképpen komolyan kell vennünk.

A legfontosabb kérdések között szerepelt az a felvetésem a vezérszónoki beszédben, amire nem kaptam választ még Répássy államtitkár úrtól, és remélem, hogy fogunk, ha picit ide tud majd figyelni a telefonálás közben, akkor az az, hogy mi lesz valójában a sorsuk az alkotmánybírósági döntéseknek. Tehát akár Salamon László képviselőtársamtól is várom erre a választ, őszintén szólva ez nagyon izgat engem, meg valószínűleg a több millió magyar állampolgárt, akik mondjuk, nagyon örültek olyan alkotmánybírósági döntéseknek, ahol valamely alapvető joggal kapcsolatos alkotmánybírósági döntés értelmezte, kibontotta egy-egy utólagos normakontrollos indítvány kapcsán az alkotmány rendelkezéseit, és ezt nyilván jogkiterjesztő módon tette, a jogállamiság elveit védő módon, legtöbb esetben. Hozzáteszem, voltak természetesen nagyon rossz döntések is, amelyek az egész elfuserált rendszerváltáshoz is hozzájárultak, talán a kárpótlás megfúrása az egyik, amit említhetnénk, mint legfontosabb ilyen, vagy a Zétényi-Takács-törvénynek a megakasztása vagy alkotmányellenessé nyilvánítása.

De ettől függetlenül azért felhalmozódott több tízezer olyan alkotmánybírósági döntés, amelyek azért egy erős, stabil keretet adtak az elmúlt időszakban, és természetesen nem akarom ezzel abszolutizálni a '89-es alkotmánynak a jelentőségét, hiszen mint tudjuk, az valóban ideiglenes volt, és bizonyos mértékben egy politikai kompromisszumot tükrözött az elfuserált rendszerváltás időszakában, azonban mégis a mindennapi életben tudott olyan segítséget vagy biztonságot adni, ami viszont most zárójelbe kerülhet, vagy legalábbis kérdőjel kerül ezen határozatok mögé. Tehát ez egy döntő kérdés.

Pokol Béla, még amikor nem volt alkotmánybíró, ő is ebben a kérdésben állást foglalt, emlékezetem szerint, és ő elég markánsan azt mondta, hogy gyakorlatilag ezek nem lesznek alkalmazhatóak, tehát az Alkotmánybíróság eddigi joggyakorlata tulajdonképpen zárójelbe kerül, függetlenül attól egyébként, hogy azért, ha szövegelemzést végzünk, márpedig mi végeztünk még az alkotmányvita kapcsán, hiszen valóban helyesen mondták fideszes képviselőtársaim, mi részt vettünk az alaptörvénnyel kapcsolatos vitában, és azt találtuk, hogy azért egy közel 80 százalékos a szövegi átfedettség a jelenleg hatályos alkotmány és az alaptörvény között, tehát magyarul, többségben vannak azok a normák, amelyeknél az alkotmánybírósági határozatok kibontó jellege vagy tartalma ott van mint támogató elem.

Itt ezért döntő jelentőségű azt pontosan tudni, hogy mi vár a polgárokra, mi vár az állampolgárok millióira, hiszen egyrészt azt sem tudták, hogy alkotmányozásról lesz szó, amikor a választásra készültek vagy választottak, és a fülke magányában megvívták a forradalmukat, illetve azt sem tudták, hogy az alkotmánybírósági törvényt is változtatni fogja a kormánytöbbség, és azt sem tudták, hogy oly módon kívánja változtatni többek között, hogy a folyamatban levő összes utólagos normakontroll iránti beadványt kukába kívánják dobni. Alkotmányjogi panasszá átminősítenék ugyan, de az szerintünk sokkal csökevényesebb és sokkal szűkebb megoldás, a beadványok döntő többsége el fog veszni, ebben biztosak lehetünk, sajnos.

Tehát magyarul erre mindenképpen választ várnék, most már akkor nem Répássy Róbert államtitkár úrtól, hanem akkor Rétvári Bence államtitkár úrtól, akivel időközben helyet cseréltek.

A másik kérdés, ami viszont felvetődhet a törvényjavaslattal kapcsolatban, azt itt már többször körbejárták képviselőtársaim, a képviseleti kényszer, illetve a joghoz való hozzájutás dilemmája. Ebben határozottan azt az álláspontot képviseljük, hogy érdemes volna azért az alkotmánybírósági beadványozás körében a nép ügyvédje szolgáltatást vagy a nép ügyvédje rendszert kiterjeszteni erre a lehetőségre is. Magyarul, az alkotmányjogi panaszt előterjeszthessék a nép ügyvédje segítségével is a rászorultak, hiszen általában végső kétségbeesésbe került, akár létalapjukat is megingató közigazgatási határozatok születnek akár egy lakás elvesztése vagy valamely vagyon elvesztése kapcsán, ahol egy alkotmányellenes jogszabály hivatkozási pont, mondjuk, és ebben az esetben ők nyilván nincsenek abban a helyzetben az ügyvédkényszer miatt, amit a törvény megteremt, hogy képviselethez, szakszerű képviselethez jussanak. Emiatt nyilván a beadványuk visszautasításra fog kerülni, ha ők ott a konyhakredencen írják meg, mondjuk, a beadványt, és nem szakszerű segítséggel.

Tehát én ezúton is kérem a kormánytöbbségtől, hogy legyen nyitott erre a javaslatra, vagy ha eleve nyitott kapuk vannak, akkor meg jelezze, hogy akkor azt nem kell döngetni.

Továbblépve, az alkotmánybírósági törvény egyik fontos dilemmája és hiányossága a köztársasági elnökkel kapcsolatos hatáskör és feladatkör, ami úgy érzem, sokkal több is lehetett volna, hiszen az alaptörvény már eleve itt is bekorlátozza a mozgásteret, nyilván ebben nincs vita, tehát például jó lett volna, ha a köztársasági elnök megkapta volna az egyértelmű feloszlatási lehetőségét az Országgyűlésnek akkor, ha fennforognak annak a törvényi feltételei, tehát olyan zavar, zavart helyzet van, vagy olyan exlex állapot, ami már nem oldható fel másként, viszont így a köztársasági elnök ezt a fölötti kontrollt az Alkotmánybíróságnak ebben a formájában, ahogy azt szerettük volna, nem gyakorolhatja.

Az alkotmánybírósági törvény másik figyelemre méltó eleme, változást jelentő elem, hogy a népszavazásokkal kapcsolatos jogorvoslati jogkör átkerül a javaslat szerint a Kúriához, és ez elkerül az Alkotmánybíróságtól.

(14.50)

Ezen érdemes egy kicsit elgondolkodni, és körbejárni ezt a kérdést. Egy biztos: ez a rendszer rossz volt, ahogy eddig működött, de azért nem az a megoldás szerintünk, hogy még rosszabbá kell tenni, és különösen nem úgy, hogy a népszavazáshoz való fordulást, a népszavazás alkalmazásának a lehetőségét is, mint emlékszünk, azért nem árt, ha az ország nyilvánossága emlékezetébe idézi, hogy a január 1-jétől hatályba lépő alaptörvény kőkeményen megszigorította a népszavazás kezdeményezésének lehetőségét, felemelve az érvényességi, eredményességi küszöböt 25 százalékról 50 százalékra.

Azzal, hogy most átkerül a Kúriához a jogorvoslati jogkör, nem mondom, hogy szükségképpen megborul a népszavazási kezdeményezések jogorvoslati rendszerének törvényessége, de úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság alkalmasabb lenne ebben a felbővített összetételében, kis tanácsokban eljárva, hogy ezt a munkát elvégezze. Már csak azért is, mert a judikatúrát viszont ők termelték ki, az alkotmánybírósági joggyakorlatról van szó. Tehát most olyan bíráknak kell, olyan legfelsőbb bírósági bíráknak kell majd népszavazás-kezdeményezési ügyekben eljárni, akik számára ez egy teljesen új jogterület, tehát ez ilyen értelemben nem tekinthető szerencsésnek.

Végül, de nem utolsósorban azért azt az egész problémakört még egyszer járjuk körbe, hogy az Alkotmánybíróság jogviszonya vagy lehetőségei hogyan viszonyulnak az Európai Unióval szemben. Erre megint sajnos fel kell hívnom a figyelmet, hogy az Európai Unióhoz való erőltetett csatlakozásunk kivitelezése miatt, amelybe a Fidesz, MSZP közös akarattal tolta be az országot elfogadhatatlan, elviselhetetlen feltételekkel, amelyeknek levét a mai napig is isszuk... - hála istennek, legalább az euróövezet tagjaivá nem váltunk, mert akkor aztán még nagyobb lenne, szerintem, a baj.

De egy a lényeg, hogy elsődlegessége van az európai joganyagnak a magyar joganyaggal szemben. Ezt jó, ha magunk előtt tartjuk. Ez nem jó, csak sajnos ez egy szomorú tény. A magyar nemzet szuverenitását egyszerűen bekorlátozza ez a tény, és ez számunkra elfogadhatatlan, ezzel szembe kell menni, és éppen ezért hosszú távon mindenképpen abba az irányba kell az egész magyar alkotmányos rendszert elmozdítani, hogy ez a fajta szuverenitáskorlátozás ne érvényesülhessen, mert ez az egyébként is összeomlófélben levő európai intézményrendszer majdani romjai alól kimenekítene minket álláspontunk szerint.

Arról is persze beszélni kell, hogy éppen egy törvényellenesen megbuktatott népszavazási kezdeményezés akadályozta volna meg a magyar termőföldnek a tőkejavak szabad áramlása közé sorolását 2003-ban. Akkor az Országos Választási Bizottság, illetve az eljárási rendben Alkotmánybíróság törvényellenes módon járt el, és így nem vált lehetővé, hogy még a csatlakozás előtt megtarthassuk a népszavazást arról, hogy a magyar termőföld nem tőke, hanem igenis egy nemzeti vagyon, egy nemzeti kincs, amit nem lehet feláldozni a csatlakozás oltárán. Sajnos ez, mint láttuk, bekövetkezett, bár itt még nem késő megtenni a megfelelő lépéseket.

Összességében tehát a vezérszónoki beszédekben is, illetve a Gyüre Csaba képviselőtársam által is elmondottak szellemében a legkiemeltebb és legkomolyabb problémának azt tartjuk, ennek a bizonyos 1600 elbírálatlan, utólagos normakontroll iránti beadványnak a megsemmisítését, kukába dobását nem tudjuk elfogadni, a magyar jogállamiság döntő mértékű megborulását és további erodálását eredményezné. A javaslatunkat előterjesztettük, kérjük, hogy ezt a módosító javaslatot támogassák, amelynek a lényege az, hogy három hónapon vagy 90 napon belül legyen lehetősége a beadványozónak arra, hogy átkonvertálhassa az alkotmánysértést az új alaptörvényre.

Őrizzük meg, és futtassuk ki ezeket a folyamatban levő kérelmeket, mert az ezekben foglalt alkotmánysértések döntő többsége fenn fog maradni az alaptörvény hatálybalépését követően is, mert az állítottakkal ellentétben, ahogy mondtam, nem történt radikális rendszerváltás. Az majd akkor fog történni, ha a Jobbik Magyarországért Mozgalom kormányra kerül, addig viszont ilyen köztes művekkel kell foglalkoznunk. Igenis, rengeteg normát, rengeteg joganyagot átvett ebből az ideiglenes, alaptörvénynek, alkotmánynak sem nevezhető jelenleg hatályos szövegből az alaptörvény. Éppen ezért a jogsértések át fognak ívelni az új időszakba is.

Olyan súlyosságú beadványok szerepelnek itt elbírálás alatt, amelyek viszont az emberek alapvető politikai szabadságjogait is éppúgy érintik, mint a szociális jogait. Márpedig, ha ezek a jogsértések fennmaradnak, akkor semmilyen formában nem beszélhetünk rendszerváltásról, illetve az önök által sokszor állított fülkeforradalom is igazából meglehetősen kérdőjelessé válik, bár már mintha nem is nagyon emlegetnék annyira.

Úgyhogy ennek szellemében kérem, hogy támogassák a módosító javaslatainkat, és ebben az esetben, ha támogatják, akkor tudjuk mi is a törvényjavaslatot támogatni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót kétperces időkeretben Salamon László képviselő úrnak, előterjesztői minőségében.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Csak nagyon röviden, Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam felvetett egy valóban nagyon érdekes szakmai kérdést, ami szerintem is idetartozik. Jelesül: mi lesz az Alkotmánybíróság állásfoglalásaival? A személyes meggyőződésemet tudom elmondani és választ adni a kérdésre. Úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság állásfoglalásai mutatis mutandis érvényben maradnak. Vagyis az új alkotmány keretei között értelmezhető alkotmánybírósági állásfoglalások továbbra is érvényesek lesznek.

Úgy gondolom ugyanis, hogy a történeti alkotmány vívmányai szerinti alkotmányértelmezésnek kifejezetten ez felel meg. Hisz mi is a történeti alkotmánynak talán a legfontosabb jellemzője? Az, úgy fogalmaznám meg, hogy a jog változásában tudjuk értelmezni a múltban keletkezett jogot. A történeti alkotmány egy organikus alkotmányfejlődés, ezt jelenti. Nagyon sokan félremagyarázzák, a történeti alkotmány támadói nem értik, vagy nem akarják érteni a lényegét. A lényeg valóban ez az organikus fejlődés, a folyton változás, a korábbi szabályoknak az új szabályokhoz való igazodása és együttélése. Ez tehát számomra világossá teszi az alkotmánybírósági határozatok sorsát.

Egy példát nagyon röviden hadd mondjak, képviselőtársam. Az Alkotmánybíróság számtalan vagy legalábbis nagyszámú határozatában kifejtette, hogy a jogegyenlőséget az olyan diszkrimináció sérti, amely diszkrimináció mögött az emberi méltóság sérelme van, és azt is kimondja, hogy minden indokolatlan és szükségtelen megkülönböztetés az emberi méltóság sérelmét jelenti.

Miért ne lehetne ezt ugyanígy értelmezni az új alkotmány keretei között? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azért, mert más a törvény szerkezete, az nem teszi szükségessé, mondjuk, ennek az alkotmánybírósági állásfoglalásnak a megkérdőjelezését.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót szintén kétperces időkeretben Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Ha már így megszólított a képviselő úr, akkor csak röviden válaszolnék a felvetésére.

Az egyik a már sokat előhozott probléma, a felhatalmazás kérdése. Szerintem eléggé egyértelmű, hogy hogyan működik a magyar alkotmányos rendszer. Ha a választók egy pártnak 5 százaléknál több szavazatot adnak, akkor felhatalmazzák arra, hogy a parlamenti munkában részt vegyen, parlamenti pártként működjön. Ha 50 százaléknál többet adnak egy pártnak, arra hatalmazzák föl, hogy az országot irányítsa kormánytöbbségként. Ha pedig kétharmados többséget adnak a választópolgárok egy kormányzatnak, arra hatalmazzák föl, hogy az alkotmányt megváltoztathassa, és minden más sarkalatos, organikus, kétharmados törvényt - ki hogy akarja, úgy nevezze - megváltoztathasson, nyilvánvalóan a jó erkölcs és a demokratikus játékszabályok, a jogállamiság keretein belül. Erre adnak az állampolgárok egyértelmű felhatalmazást.

Ami a másik kérdést illeti, amit fölvetett, az átívelő alkotmányjogi sértések, ahogy ön mondta, tehát a régi törvény korszakából az új törvény korszakába, először is föl szeretném hívni a figyelmét, hogy maga az Alkotmánybíróság, az Alkotmánybíróság elnöke egyetértett és támogatta ezt a javaslatot. Ezt a problémát ő nem artikulálta így, ahogy ön tette volna, pedig ők azok, akik őrzik az eddigi joggyakorlatát az Alkotmánybíróságnak. A másik pedig, hogy nyilvánvalóan, ha az ön által mondott jogsérelem valós, és egy valós alkotmányjogi panasszal valaki az új Alkotmánybírósághoz fordul, akkor sokkal gyorsabban fogja tudni azt az Alkotmánybíróság letárgyalni, megvitatni, hiszen nem lesz ott az az óriási ügyhátralék, ami most egy-egy eljárásnak a lefolytatását lelassítja.

Tehát úgy gondolom, ha magának az Alkotmánybíróságnak nem volt problémája ezzel a javaslattal és ezzel a részkérdéssel sem, akkor a Jobbik számára sem lehet ez egy olyan kérdés, ami miatt az egész törvényjavaslatot el kellene utasítani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.00)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik képviselője.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Salamon László képviselőtársunk szavait próbálom értelmezni. Végül is, ha jól veszem ki a szavaiból, akkor az elmúlt 21 év döntvénytára, amit létrehozott az Alkotmánybíróság, az gyakorlatilag hatályban marad, azzal, hogy a jelenlegi alaptörvény normaszövegeihez illesztetten kell értelmezni. Csak a mindennapi joggyakorlatra gondolva, amikor egy polgári peres ügyben, mondjuk, szomszédjogi sérelmek kapcsán hivatkozunk, mondjuk, jogszabály helyett eljáró ügyvédként vagy akár félként, akkor hogyan fogjuk majd segítségül hívni azt az alkotmánybírósági határozatot, amely egy más, megjelölt sorszámú normahelyre hivatkozik. Egyébként nincs átfedés, tehát az alaptörvény és az alkotmány között nincs, egyetlenegy cikk sem szerepel ugyanazon megnevezéssel, mint a korábbi; nem tudom, hogy mennyire érthető a dolog.

Tehát magyarul: nem lehet ugyanúgy hivatkozni ezeket az alapelveket vagy alapvető jogokat és szabadságokat. Tehát egyszerűen nagyon komoly aggályom van afelől, hogy ha nem emelünk be akár egy szabályozást erre, én egyszerűen hiányolom, akkor kimondom a problémát, tehát nemcsak beszélgetünk erről, hanem hiányolom az alkotmányügyi bizottság előterjesztéséből azt a konkrét normatív szabályozást, amellyel megmondja azt mind az Alkotmánybíróságnak, de elsősorban a jogalkalmazóknak, hogy mit kell tenni az egyébként ma fő szabály szerint mindenkire kötelező alkotmánybírósági határozatokkal január 1-je után.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A másik pedig, hogy a történeti alkotmány részeként kell ezek szerint felfognunk az elmúlt húsz év alkotmánybírósági joggyakorlatát? Jól értettem? Mert ez számomra elfogadhatatlan, tehát a történeti alkotmány tagadásáról szólt itt sok minden az elmúlt húsz évben, tehát ha ez így lenne, akkor nem volt értelme végigharcolni itt ez a sok-sok küzdelmet. Erre akkor még egy egyértelmű választ kérnék képviselőtársamtól.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Bárándy Gergely képviselő úr következik, rendes felszólalásra, az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva most már - ha jól számoltam - hatodik órája az Alkotmánybíróságról szóló törvény vitáját, nagyjából azt lehet mondani, hogy kirajzolódtak az álláspontok, és kirajzolódott a kommunikáció iránya is mind kormánypárti, mind pedig ellenzéki oldalon.

A kormánypárti hozzászólások igyekeztek a vitát a törvényre leszűkíteni, elválasztva azt a társadalmi környezettől, az elmúlt időszak jogalkotási termékeitől, mondván, hogy ezek már mind adottak. Ezt egyébként szinte tökélyre Kozma Péter képviselőtársunk fejlesztette, aki tulajdonképpen egy részletes vita stílusában megjelölte, hogy a 7., a 13. és azt hiszem, a 18. §-okhoz kíván hozzászólni.

Ezzel szemben az ellenzéki megszólalások a prioritásnak ez utóbbit tekintették, tehát elsősorban a társadalmi környezetet és az elmúlt időszak jogalkotási folyamatát elemezték. Persze felvetődhet a kérdés, hogy vajon melyik álláspont a helyes.

Azt gondolom, és nem azért, mert az ellenzéki oldalon állok, hanem érvelni is fogok emellett, hogy ez utóbbi. A kormánypárti képviselők elénk, és legfőképpen a vitát nyomon követők elé kívánnak egy jó nagy fát állítani, hogy még véletlenül se lehessen az erdőt látni attól. Jogászként számomra is természetesen nagyon nagy volt a kísértés, hogy szakmai részletességgel elemezzem az előttünk fekvő alkotmánybírósági törvényt. Nem teszem, ugyanis a meglátásom szerint nem érdemes.

Persze arra is nagy késztetést éreztem, hogy a 15 perces időkeretet arra használjam fel, mint például Schiffer képviselőtársam a 30 percest, vagy Lamperth Mónika is hasonló felszólalással élt, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerébe illesztve, annak egyik elemeként elemezzem az előttünk fekvő törvényt. Aztán ezt sem teszem, ezt megtettem egy hároméves, több mint 30 oldalas tanulmányban, tehát ezt még egyszer nem fogom megtenni itt az Országgyűlés előtt. Ráadásul ezeket az érveket hallottuk, és meg kell mondanom, hogy többségében egyet is értek velük.

Alkotmánybírósági elnök úr egy hasonlattal élt, még körülbelül öt órával ezelőtt a felszólalásában. Azt mondta - ha nem szó szerint idézem, azért elnézést kérek -, hogy az alaptörvény a váz, a sarkalatos törvények képezik majd az izmokat, és a gyakorlat tölti meg élettel ezt a rendszert.

Én egy picit más hasonlattal élnék. Az alaptörvény egy alap, amire - nevéhez hűen - minden ráépül. Amikor azonban, tisztelt Országgyűlés, az alap rossz, amikor az alap silány, akkor nem lehet rá jó házat építeni. Ezt a törvényt tehát nem lehet az alaptörvénytől elvonatkoztatva értékelni. Amikor tehát azt keressük, hogy melyik álláspont a helyes, úgy gondolom, hogy ezt mindenképpen érdemes figyelembe venni. Futóhomokra épült házban akkor sem jó lakni, hogy ha mégoly kiválóak a fürdőszoba csempéi vagy a nappaliban lefektetett parketta.

Az Alkotmánybíróságnak egy olyan alaptörvény rendelkezései alapján kell a döntéseit meghoznia, ami az Alkotmánybíróság jogkörét súlyosan korlátozza, például gazdasági ügyekben. Megjegyzem, hogy ezt alkotmánybírósági elnök úr is nehezményezte most itt, a parlament plenáris ülésén is a hozzászólásában.

Az Alkotmánybíróságnak egy meglátásom szerint avítt, vállalhatatlan stílusú, múltba révedő, önellentmondásos preambulum tükrében kell értelmeznie az alkotmányt.

Az Alkotmánybíróságnak egy olyan alaptörvény alapján kell a döntéseit meghoznia, ami súlyosan korlátozza az emberek szociális jogait, a hatalommegosztás elvét, az emberi jogokat, a tulajdonhoz való jogot, felrúg és megszüntet évtizedek óta fennálló garanciális jogokat, de egyébként ez a sor meglátásom szerint még folytatható lenne.

Az Alkotmánybíróságnak egy olyan alaptörvény alapján kell a döntéseit meghoznia, amely alkotmánybírósági elnök úr szavaival élve, radikálisan szűkre szabta az indítványozói kört. Erről nagyon sok ellenzéki felszólalást és kritikát hallottunk már a mai vita során, nem kívánom ezt részleteiben újra megismételni.

Az Alkotmánybíróságnak egy olyan alaptörvény alapján kell majd a döntéseit meghoznia, amely elveti azt az elvet, hogy mindenkinek érdeke, és ezzel együtt mindenki felelős azért, hogy ne legyenek alkotmányellenes jogszabályok Magyarországon, azaz megszünteti az úgynevezett actio popularist, ezt az intézményt.

Az Alkotmánybíróságnak egy olyan alaptörvény alapján kell majd a döntéseit meghoznia, amelyet és amelynek megalkotási módját Európától az Egyesült Államokon keresztül a nemzetközi szervezetekig mindenki bírálja. Egy olyan alaptörvény alapján kell meghoznia a döntéseit, amellyel kapcsolatban a Velencei Bizottság, amelynek egyébként az Alkotmánybíróság elnöke egyben alelnöke, súlyos tartalmi kritikát fogalmazott meg, s részben, aminek elfogadása miatt az Európa Tanács monitoringeljárást fontolgat Magyarországgal szemben. Erre az Európai Unió tagállamainak esetében még soha nem volt példa. (Dr. Rétvári Bence: Ausztria esetleg?)

Mindezt, tisztelt Országgyűlés, egy olyan testületben kell megtenni, amiben a hatalomkoncentráció jegyében a jelölési eljárások megváltoztatásával hat, politikailag elkötelezett, több esetben oda nem való embert delegált a Fidesz. S megjegyzem, hogy amíg lesz a Fidesznek egyharmada legalább az Országgyűlésben, addig ezeknek az embereknek az elmozdítását mandátumuk lejárta után is meg tudja akadályozni.

Lehetne még hasonló példákat említeni. Mindezek után azonban szinte feleslegessé válik a törvény elemzése. Lehet természetesen, csak éppen nem érdemes. Ha rossz az alap, tisztelt Országgyűlés, akkor szinte mindegy, hogy milyen a felépítmény. Ha rossz az alaptörvény, akkor teljesen mindegy, hogy a sarkalatos törvények egyébként miként épülnek majd rá egy elfogadhatatlan, silány minőségű, vállalhatatlan alaptörvényre.

(15.10)

Ezért azt tudom csak mondani, hogy őszintén sajnálom az elnök urat, és őszintén sajnálom, hangsúlyozom, a több mint egy éve megválasztott kollégáit, hogy nap mint nap az általam elmondottakkal kell majd szembesülniük. Komoly szakembereknek ez megalázó lesz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Balczó Zoltán képviselő úr, az Országgyűlés alelnöke következik rendes felszólalásra. Parancsoljon!

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy itt a hatodik órában már mindenki azt várja, hogy mindent elmondtunk, érjünk a végére, főleg ha egy nem jogász, laikus képviselő szól hozzá, de mégis kérem, hogy hallgassanak meg. Eddig levezető elnöki minőségemben passzívan vettem részt ebben a vitában. Amiről szólni akarok, az megfelel Salamon elnök úr azon követelményének, hogy amiről azért beszélhetünk, ez a bizonyos 1600 ügynek a kérdése, hogy mi lesz vele 2012. január 1-je után, és azt is mondta, hogy érti, hogy az alkotmányról is beszélünk, amennyiben ez ezzel összefüggésben van.

Nos, amiről én beszélni akarok, egy példa az 1600-ból egy ügyre, amely egy ügyben én fordultam az Alkotmánybírósághoz idén március 25-én. Az ügy szorosan érinti a mi belső működésünket, a Házszabályt, és természetesen én bízom benne, hogy van még remény, hogy ez 2012. január 1-jéig eldöntésre kerül, de ha nem, akkor ez az ügy, majd elmondom, milyen politikai okok miatt, oda többé nem kerülhet.

Röviden azért magáról az ügyről is hadd beszéljek, ez nevezetesen a helyettesítés lehetősége a parlamenti állandó bizottságokban, amit talán sokan úgy fogadnak, hogy hiszen a kezdet kezdetétől így van, ebbe nőttünk bele, mi ezzel a probléma. Engedjék meg, hogy röviden elmondjam, mi a probléma.

Az az elsődleges probléma, hogy sért egy alkotmányos elvet, a mandátumok egyenlőségének elvét. Hogy erről így merek nyilatkozni laikusként, az abból ered, hogy a főtitkár úr jóvoltából minden képviselő megkapta a ciklus kezdetén Szente Zoltán Bevezetés a parlamenti jogba című könyvét, és ha azt végigolvassa, értelmezi, hát bizonyos alapfogalmakig eljut. A választójogból, az állampolgárok egyenlő választójogából vezethető le, ahogy mondja, az egyenlő mandátumnak az elve.

Amikor egy bizottsági ülésen valaki rendelkezik egy másik képviselőtárs felhatalmazására, akkor a következő helyzet áll elő. Azért van bizottsági ülés, mert elvileg - elvileg, néha a gyakorlatban is - a vitában érlelődnek meg azok a döntések, amelyeket végül meghozunk. Ha nem így lenne, akkor miért kellene bizottsági ülésen ennyi képviselő, ha mandátumarányosan, távszavazásban le lehetne adni? Tehát szögezzük le, hogy ez elvileg így van. Ha pedig azt mondjuk, hogy persze egy képviselő megbízhatja egy képviselőtársát előre és fixen azzal, hogy légy szíves, ebben a kérdésben így szavazzál... - azért itt, nézzünk szembe azzal, én két bizottságnak tudom egész pontosan a működését, hogy hogyan zajlik ez a bizonyos meghatalmazás.

Úgy zajlik le, hogy az ülésszak kezdetén az illető bizottságnak az apparátusa odaadja a képviselőknek, hogy öt-tíz papírt előre töltsön ki, amin a következő áll: a saját neve és a saját aláírása. Amikor összegyűlünk és kezdődik a bizottsági ülés, akkor lázasan szaladnak, hogy hányan vannak a határozatképességhez, megnézik, ki hiányzik, és ott abban a pillanatban ráírják, hogy ki kit fog helyettesíteni azon az ülésen. Nos, mivel nem vagyok jogász, isten ments, hogy én azt mondjam, hogy ez talán okirat-hamisítás. Nem merek ilyet mondani - a Szente-féle könyvben nem volt szó erről, talán érthető módon. Tehát föl sem merül ennél a gyakorlatnál az, hogy ténylegesen valamelyik képviselő, aki távol van, valakit ténylegesen megbízott, és elmondta, hogy ő abban a kérdésben hogyan szavazzon.

De mondok még élesebb példát: a bizottságban van lehetőség kétharmados többséggel napirendre venni olyan kérdést, ami az eredeti kiküldött napirenden nem szerepel. Ebben a kérdésben is a meghatalmazott képviselő fölrakja a két kezét, és így szavaz. (Felteszi a két kezét.) Amikor '98-ban bekerültem a parlamentbe, a nyitó napon már volt egy bizottsági ülés, és láttam, hogy így szavaznak. Hát én gondoltam, a munkahelyi testnevelést összekötik, én is így szavazok. (Ismét felemeli mindkét kezét.) Képviselő úr, miért emeli fel mind a két kezét? Hát ezért! Azért ha magunkba nézünk, nézzük már meg, hogy itt nem sérül-e az egyenlő mandátum elve. Ugyanebben a kérdésben, amiről semminemű felhatalmazást nem kaphatott a képviselő, van, aki egy, van, aki pedig két szavazattal bír.

És hadd mondjak még egy kérdést! Ugyan a szabad mandátum elve érvényesül Magyarországon, ez nagyon helyes, hogy a népnek kell megfelelnünk, és nincsenek szigorú, elvárt kötöttségeink, de másik oldalról minket... (Leesik a mikrofonja. - Dr. Lamperth Mónika: A tornaóra megártott!) Minket vagy egy egyéni választókerületben konkrétan adott választók bíztak meg, vagy egy párt listáján kerültünk be. Képzeljék el azt az esetet, a múlt ciklusból mondok egy példát: egy SZDSZ-es képviselő egy bizottsági ülés előtt átadja a szavazati jogát a MIÉP-es képviselőnek. Félreértés ne essék, itt nem azzal van gond, hogy egy adott szakmai kérdésben egy bizottságban adott esetben ideológiailag egymástól távol álló pártok képviselői azonos módon szavaznak, hanem előzetesen a jognak az átadása megtörténik. Képzeljük el azt a választópolgárt, aki ezt tudja!

A mi esetünkben, a Jobbiknál csak olyan fordul elő, hogy az LMP-s képviselő átadja a jobbikosnak, visszafelé mi ezt nem engedjük, de ezt mi tekintsük megtisztelőnek. De mégis, nem egy furcsa helyzet, hogy a választók adott csoportja szavaz egy párt listájára, annak meg lehetősége van egy egész más párt képviselőjét megbízni? De én ennél súlyosabbnak érzem a mandátumok egyenlőségének kérdését.

Mielőtt azt mondanák, hogy miért mentem én árulkodni belső ügyünkben az Alkotmánybírósághoz: természetesen ezt benyújtottuk ide tárgysorozatba-vételre, az alkotmányügyi bizottság döntött, és nagyon érdekesen döntött ezzel kapcsolatban, hogy szüntessük meg a helyettesítés lehetőségét, e miatt az ok miatt, amit elmondtam. Tudják, hogy hány "nem" szavazat volt a kormánykoalíció oldaláról? Egyetlenegy sem. Akkor hogy lehet, hogy nem került ide? Mert mindenki tartózkodott, és így utasították el. Az is érdekes, hogy vajon mi, törvényhozók - most ezt visszamenőleg mondom húsz évre - az önkormányzati testületekben miért nem tettük ezt lehetővé. Ott bizony nincs helyettesítés. Ennek nyilván megvan, világosan tudjuk, a jó kényelmi szempontja, hogy a többségben lévő és kormányt alakító pártok így tudják kényelmesen biztosítani a döntési és határozatképességet a bizottságban, és ez sajnos összefügg, csak egy szót mondok, a különböző funkcióknak a halmozásával.

Nos, annak a lehetősége, hogy ebben a kérdésben egy döntés szülessen, természetesen én nem tudom megelőlegezni, hogy az Alkotmánybíróság hogy döntene, de én úgy gondolom, jó lenne, ha ebben megnyugtató döntést hozna. Ennek annyi esélye van még, hogy talán a következő két vagy három hónapban napirendre kerül, mert ha nem, ezt többé senki nem fogja beadni. Megmondom, miért nem. Már hallom is választ: hát, képviselő úr, ha önök úgy gondolják, hogy ez olyan fontos kérdés, igen, azt hoztuk, hogy 97-en tudnak benyújtani ezentúl ilyet - mert megszűnt ez a képviselői jog, nem egy frakciónak adták meg a jogot, csak 97-nek, ami jelenleg egyedül a Fidesz-frakció -, fogjanak össze!

Na most, nyilván ugyanezt a gyakorlatot követte kormányon az MSZP, neki is akkor az volt a kényelmes, hogy nem jelenek meg, helyettesítek, és ezt elfogadta. De még ha azt is mondanám, hogy megváltozott a véleményük, minden ügy mögött azért van egy politikai háttér is, és ez részben már fölmerült Gaudi-Nagy Tamás részéről is. Nyilván, ha mi azt megtennénk - talán egyetértenek vele az MSZP-sek -, hogy Vona Gábor egy papírt ugyanúgy aláír, mint Gyurcsány Ferenc 2012 januárjában, feltéve, ha lesz mandátuma, ami több okból is megszűnhet (Derültség a Jobbik és a kormánypártok soraiban.), akkor azonnal azt hallanánk, hogy összenő, ami összetartozik.

Tehát azzal akarom befejezni, hogy bizony lesznek 2012. január 1-jén olyan ügyek, amelyek feltehetőleg nem újíthatók meg, és a mi körünkben azért nem újíthatók meg, mert önök nem adták meg azt a lehetőséget egy országgyűlési képviselőnek, hogy utólagos normakontrollal éljen, hiszen itt arról van szó, a Házszabály, állami irányítás egyéb jogi eszköze, jogszabály. Mi, képviselők nagyon kevés kérdésben vindikálhatunk magunknak több jogot, mint egy egyszerű állampolgár, de törvényhozóként a normakontroll tekintetében, például a saját működésünk szabályainál, talán ez a jog mégiscsak megilletett volna minket vagy legalább egy frakciót együtt. De ezt a lehetőséget nem kaptuk meg.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

(15.20)

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Igazából még nem kaptam meggyőző választ a kormányoldalról a tekintetben, hogy mi lesz a régi határozatokkal. Ez egy régi szakmai vita. Most éppen az Origón találtam egy cikket arról, hogy Kilényi Géza volt alkotmánybíró azt mondja: jelen pillanatban semmilyen fogódzkodó nincs arra nézve, hogy mi lesz a régi határozatokkal, és elmondja a román esetet, hogy az ottani új alkotmány elfogadása kapcsán Bukarestben zsákokban álltak a beadványok, de a testület minden beadványt elutasított arra hivatkozva, hogy azt csak a később született jogszabályokra alkalmazhatják, a központi szervek nem nyújtottak segítséget, bizonytalanság és káosz uralkodott a jogalkalmazásban. Jó lenne ezt elkerülni!

Még egyszer arra kérem a tisztelt kormánypárti képviselőket és bizottsági elnök urat, hogy nagyon határozottan vegyék kézbe ezt az egész kérdést, mert jelenleg nincs szabályozás arra, hogy mi lesz például a 36/1994-es alkotmánybírósági határozattal, amely a közszereplőkkel szembeni kritika terjedelmét tágabban húzza meg, mint az általános személyiségvédelmi kör. És folytathatnám hosszan a sort.

Több ezer, a mai joggyakorlatunkat, a bírósági gyakorlatot befolyásoló alkotmánybírósági határozat sorsa tisztázatlan. Olyan vélemények is elhangoztak egy szakmai konferencián, hogy az fog történni, hogy az alkotmánybírók majd otthon, a paplan alatt olvasgatják a korábbi határozatokat, hiszen valamiből ki kell indulni az új értelmezésénél. De bocsánat, olyan helyzetet ne teremtsünk már, hogy paplan alatti jogértelmezésre kelljen szorulniuk akár az alkotmánybíróknak, akár az eljáró bíróknak, akár pedig a jogkereső polgároknak akár hazai hatóságok vagy bíróságok, akár nemzetközi bíróságok előtt.

Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon nagy hiányosság, nagyon nagy vákuum, és nagyon határozottan kérem államtitkár urat és bizottsági elnök urat, hogy erre egyértelmű és világos választ adjanak. Ha másképp nem, módosító javaslat formájában el kell dönteni, hogy mi lesz a régi határozatokkal.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Salamon László urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Salamon László: Igen, de nem most.) Most nem kíván. Köszönöm szépen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát elnapolom.

A további módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a vita lezárására a soron következő ülésünkön kerül sor. Tájékoztatom önöket, hogy a jövő héten a házbizottság holnapi döntésétől függően lesz vagy nem lesz majd lehetőség képviselői felszólalásokra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/4458. számon már megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Kármán András úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Államtitkár úr, a helyéről mondja el az expozéját? (Kármán András: Igen.) Parancsoljon, államtitkár úr!

Felszólalások:   20   21-165   165-213      Ülésnap adatai