Felszólalás adatai

Az LMP nem gondolja azt, hogy a jegybank függetlensége azt jelenti, hogy a jegybank mint egy feketedoboz működik, ahol információk nem áramlanak se be, se ki, és a jegybank mint egy magában létező entitás lebeg a magyar nemzetgazdaság fölött. Véleményünk szerint az volna szükséges - és ezt elmondtuk anno abban a vitában is, amikor megalkottuk ezt a törvényt, amit most módosítani is kell -, hogy a jegybank működése kapcsán azoknál a demokratikusan választott szervezeteknél, mint például a parlament, az átláthatóság és az ellenőrizhetőség jóval inkább megerősödjön a jelenlegi állapothoz képest.

De hol is tartunk most? A jelenlegi sanyarú gazdasági helyzetben, ahol látszik, hogy a fiskális politikát a Nemzetgazdasági Minisztérium oldaláról egy folyamatos ötleteléssel, fantazmagóriákkal és csodálatos kreativitással megáldott elme vezeti, de érdemi tervezés és vízió valójában nincsen, aközben szükség volna arra, hogy a fiskális politikát - jelzem, hogy a jegybanknak nem felelőssége, hogy napról napra változzon a fiskális politika - valahogy össze kellene egyeztetni a monetáris politikával.

(12.20)

Ezért nem volt véleményünk szerint elítélendő az, hogy informatív jelleggel ott volt a monetáris tanács ülésein a kormányzat képviselője, nem beleszólva, nem a döntéseket befolyásolva, informatív jelleggel, a monetáris és a fiskális politika összehangolásának jegyében. Ehhez képest sajnos a kormányzat a nemzetközi gazdasági diplomáciai kudarcának eredményeképpen ezeket a jól működő szabályozásokat is vissza kell hogy vonja.

Persze azért vannak olyan részek a törvényben, amelyek valóban okot adnak arra, hogy azt feltételezzük, hogy itt a jegybank függetlensége sérül. Miszerint is itt a harmadik alelnök jelölésével kapcsolatban eléggé visszás az, hogy ciklus közben bővítünk ki egy testületet, úgy, hogy miközben a kormányzati politikusok oly sokszor hivatkoznak a jegybank vezetőségének pazarlására, a monetáris politikának az érdemi kritikája vagy kommentálása helyett folyamatosan Simor András fizetése volt a téma. Ez egy gumicsont. És ezt a gumicsontot rágatták a magyar közvéleménnyel, hogy milyen pazarló a Magyar Nemzeti Bank, miközben önök egy hasonló fizetéssel megáldott alelnököt akartak beültetni a monetáris tanácsba. Mi ez, ha nem álszentség? Mi ez, ha nem farizeusság? (Babák Mihály: Kontinuitás. - Derültség.)

A kontinuitás jegyében - itt Rogán Antal fölvetette - a Fidesz jelölheti Simor Andrást a következő év tavaszán. Semmi nem tartja vissza a Fideszt attól, hogy a kontinuitást és az állandóságot szem előtt tartva, megtartsa a monetáris tanács bizonyos tagjait. De a kontinuitás és az állandóság a Fidesz gazdaságpolitikájának nem sajátja, ezért nem is várjuk el ezt tőle, hiszen az adótörvényeket hetente lehet változtatgatni; most már az alkotmányt is változtatgatjuk, amire itt letették a szent esküt, hogy az alkotmány ezentúl szent és sérthetetlen és ezeréves állandóssággal fog bírni. (Babák Mihály: Ezt a Jobbik...) Hát, eljött az a rossz amerikai módi, hogy most már számozzuk az alkotmány módosítását. Kíváncsi vagyok, hány alkotmánymódosításig jutunk majd el a ciklus végéig... Ez több mint probléma.

Itt volt egy kósza fölvetés, arra szeretnék reagálni, hogy a PSZÁF-MNB összevonás kapcsán voltak vádak, teóriák az ellenzék részéről, hogy lehet, hogy az a mögöttes szándéka a kormánynak, hogy a jegybanki devizatartalékra rátegye a kezét. Ezek nem az ellenzék által koholt vádak voltak (Babák Mihály: Dehogyisnem!), hanem maga Matolcsy György, az ország legkreatívabb elméje mondta ezt egy sajtótájékoztatón, hogy el kellene gondolkozni ezen.

Mindenesetre továbbra is úgy gondoljuk, hogy lehetőség szerint a monetáris politikának és a fiskális politikának összhangot kellene alkotnia. Ezen összhang megnyilvánulására vagy legalább a párbeszéd elindulására egyetlenegy helyszín van jelenleg: ez az Országgyűlés, illetve az Országgyűlésnek a számvevőszéki és költségvetési bizottsága. A tegnapi napon is volt egy olyan napirendi pont a költségvetési bizottság előtt, amelynek keretében, a 2010-es jelentés tárgyalása kapcsán ezt az összhangot lehetett volna megteremteni. Azonban tömör, lakonikus indoklással levette a fideszes többség ezt a napirendről; ez a tömör indoklás annyi volt, hogy "csak". Lehet, hogy ez kevés lesz a választóknak, kevés lesz az adófizetőknek, hogy miért nem akarja a kormány a gazdasági instabilitás közepén valamilyenfajta biztonságot sugallva megbeszélni a Magyar Nemzeti Bank... (Babák Mihály: Mert független! - Az elnök csenget.)

Amennyiben Babák úr úgy gondolja, hogy független a Magyar Nemzeti Bank, és ezért nem akarja tárgyalni azt a dolgot, amit igazából egy évvel ezelőtt tárgyalt ön is, sőt, emlékszem, a bizottsági ülésen ön egy félórás szónoklatot tartott a monetáris politika kapcsán Simor András off-shore cégeiről, ami véleményem szerint mérsékelten kapcsolódik a monetáris politika alakításához, ugyanúgy... (Babák Mihály: De összefügg azért!) Ott voltam azon a bizottsági ülésen, körülbelül hat-hét órán át tartott, és a monetáris politika kapcsán két felszólalás volt, az egyik az LMP-s képviselőtől, a másik pedig egy jobbikos képviselőtől. A Fidesz a monetáris politika kapcsán a jegybank logóját elemezte, illetve a jegybank logója tervezésének az árát firtatta. (Babák Mihály: 40 millióba került!)

Az érdemi összehangolása a monetáris és fiskális politikának, mint mondtam, nagyon fontos volna, de önök csak gumicsontokat dobálnak, és nem a valódi, érdemi tevékenységre koncentrálnak. Én azt gondolom, végre itt lenne a lehetőség arra, hogy a Magyar Országgyűlés előtt, már nem kell sokat várni, hogy a 2011-es jelentését is megtegye a Magyar Nemzeti Bank, és akkor akár összevonva is lehetne a 2010-es és '11-es jelentést is tárgyalni. Ez lehetőség volna a nyilvánosság számára, hogy lássa, mivel is foglalkozik a Magyar Nemzeti Bank. Mert amíg a Fidesz kommunikációs gépezete a jegybank logójáról, illetve a jegybank elnökének fizetéséről beszél csupán, addig nagyon könnyű a közvéleményt félretájékoztatni azzal kapcsolatban, hogy miről is szól valójában a monetáris politika. (Babák Mihály: 8 milliós fizetés!)

Hegedűs képviselőtársammal egyetértek abban, hogy nagyon nehéz a jegybanki alapkamat változásával érdemi hatást gyakorolni az inflációra. Érdemi hatást az inflációra, sajnos úgy tűnik, inkább az gyakorol, hogy nincs biztonság a magyar gazdaságban, ezért a gazdasági szereplők beárazzák ezt a bizonytalanságot, ennek pedig inflációgerjesztő hatása van. Ezt a bizonytalanságot kellene egyszer s mindenkorra megszüntetni. Ennek véleményünk szerint politikai, illetve személyi felelősei is kell hogy legyenek.

Véleményünk szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium ilyen formájában nem tud működni tovább, hiszen egy épkézláb költségvetést nem tud összerakni, amely akár két hónapot kibírna egy évben. Azzal, hogy idén az adótörvényeket már a nyári szünet előtt tárgyalnunk kell, egyértelművé válik, hogy a saját maga tervezési fázisait nem tudja tartani a kormányzat.

Ezért arra kérem a fideszes többséget, hogy a monetáris politika és a fiskális politika összehangolásának igényét hallja meg, és ezt ne úgy próbálja megtenni, hogy különböző embereket ültet be a monetáris tanácsba, amit most nem is tud megtenni, de próbáljuk meg az Országgyűlés színe előtt a Magyar Nemzeti Banknak ezeket a monetáris politikával kapcsolatos jelentéseit megtárgyalni; illetve a fiskális politika kapcsán jöjjön létre egy radikális változás, Matolcsy miniszter nélkül, az egykulcsos adó nélkül, úgy, hogy ne a megszorítások politikájára épüljön a fiskális politika, hanem egy olyan gazdaságélénkítő politikára, ami valóban munkahelyeket teremt, a munkavállalókat és a munkaadókat terhelő járulékok csökkentésével.

Schiffer András pedig a jogi aggályainkat fogja elmondani a törvénytervezettel kapcsolatban. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP és a Jobbik soraiban.)