Felszólalás adatai

(19.10)

Ebből a módosítási szándékból is az tükröződik, hogy egy ad hoc ötletelés folyt annak idején a szakképzési törvény tárgyalásakor, és ami még fontosabb, az az, hogy a szakmai testületek és a képzési intézményrendszer véleménye egyáltalán nem volt becsatornázva. Hozzám számos olyan iskolában tanító ember és azt vezető ember jött el, akik az utolsó pillanatban kaptak észbe, hogy úristen, akkor mit tudnak ők már tenni. Hát sajnálattal kellett velük közölnöm, hogy igazán túl sokat nem.

Azt is tudjuk, hogy e mögött az egész szakképzési gondolkodás mögött spórolás van, és ez is mutatja, hogy a közpolitikát, a kormány közpolitikáját elég nagy fejetlenség uralja, és mindent igazából a spórolásnak vetnek alá. Örömmel hallom, amikor önök, a kormány képviselője és államtitkár úr is használja a fenntarthatóság szót. Azt gondolom, a Fidesz nyelvén a fenntarthatóság nem az emberi erőforrásba való befektetést jelenti, hanem megszorítást jelent. Megszorítást, annak érdekében, hogy a kormány a hiánycélt tudja mindig tartani. Azt gondolom, hogy amikor ilyen gazdaságpolitikát visz egy kormány, amely a jövő generációin és a gyereken spórol, az egyszerűen elképzelhetetlen, hogy milyen károkat fog okozni ebben a társadalomban.

Konkrétan ebben a módosító javaslatban a gyakorlati képzés kiterjesztését hangoztatják, és azt mondják, hogy a 9. évfolyamon már a szakképzésben lehetővé kell tenni a tanulószerződés megkötését. Ez a mi olvasatunkban arról szól, hogy a 14-15 éves fiatalok ingyenes foglalkoztatását törvényesítik, ami egyértelműen nem a munkavállalónak, hanem a multiknak kedvez, és azt gondolom, ez komoly aggályokat vethet fel. Ráadásul, ezzel párhuzamosan nagyon alacsony szinten maximalizálják a közismereti tantárgyak arányát; ezekből a gyerekekből képzetlen ingyenmunkaerőt, később emiatt a munkaerőpiacon nagyon nehezen vagy akár elhelyezkedni sem tudó munkanélküli állampolgárokat gyártanak.

Beszélgettem itt Babák képviselő úrral az elmúlt időszakban, azt gondolom, óriási különbség van Szarvason szakképzést csinálni, és mondjuk, Mátészalkán szakképzést csinálni. Sajnos nagyon nagy különbség van, és az oktatási rendszer esélyegyenlőtlenségei itt nagyon komolyan kiütköznek.

Azáltal, hogy legfeljebb 33 százalékban maximalizálják a közismereti tantárgyak arányát, beletették a törvénybe annak a lehetőségét, hogy akár gyakorlatilag ne is kelljen tanulniuk közismereti tantárgyakat. Ezzel a diáknak a tanuláshoz való alkotmányos joga is sérül a mi olvasatunkban. De továbbmegyek, azt gondolom, hogy ha nincs szükség arra, hogy alaptantárgyakat tanítsanak a szakképzésben, akkor ezekre a tanárokra sincs szükség. Az a baj, hogy lehet egy idő után ezt a munkát kicsit paranoidan végezni, és mindig visszacsatolni, és azt gondolni, hogy akkor mégiscsak igaz volt az a hatástanulmány, amit Hoffmann Rózsa államtitkár asszony letagadott, hogy itt azért nagyon komoly pedagóguselbocsátásokkal kell számolnunk.

De mondok pozitívumot is. Balog Zoltán miniszterjelölt úr a mai bizottsági meghallgatáson azt fejtette ki, hogy ő annak híve, hogy a szakiskolákban a kerettanterv masszív közismereti részt állapítson meg. Na most, ez egy nagyon jól hangzó dolog volt, és azt vetíti elő nekem, hogy akkor talán miniszterjelölt úr, hogyha a miniszteri székbe beül, akkor szembe fog menni Matolcsy György megszorító politikájával, és azt reméljük, hogy végre valódi képviseletet kap a kormányban az emberi erőforrásba való beruházás, az eddigi szemlélettel szemben.

Kicsit részletesebben a két problémáról. Azzal, hogy a 14 éves gyerekek a magyar nemzeti alaptanterv minimumkövetelményének 33 százalékát kapják, elsősorban a tanuláshoz való alkotmányos joguk és a munkára való felkészülésük is sérül, azaz ez a módosítás másodosztályú képzést, munkaerő-piaci kiszolgáltatottságot jelent, ami, hangsúlyozom, még inkább egy széttagolt társadalom felé vezet. Ennek meglátásom szerint semmi köze a versenyképességhez, és a német duális rendszerhez még inkább nincs. Meggyőződésünk, hogy a lapértesülések szerint állítólag a német nagyvállalati nyomásra született módosítások nem felelnek sem a multik rövid távú, sem a magyar gazdaság hosszú távú érdekeinek. A közismereti tantárgyak oktatásának akár nullára redukálása a harmadik világ szintjére küldené a szakmunkástanulók jelentős részét, s masszív munkanélküliséggel fenyegeti a közismereti tantárgyakat oktató szakiskolai pedagógusokat is. Bár a 14 éves ingyenes gyermekmunka vízióját nem osztom, nem gondolom, hogy ez lenne a cél, a félelem eloszlatására kormányzati garanciát kellene kapnunk, és látnunk kéne, hogy hogyan igyekeznek megerősíteni a szakképzés intézményrendszerét.

Ugye, a szakiskolásokkal a 9. évfolyamon tanulószerződést lehet kötni, de viszont ezt a szerződést nem kötik szintvizsgához. A szintvizsgának az volt az értelme, hogy a szakképző iskolák és a partner tanműhelyek, illetve vállalati gyakorlóhelyek meggyőződjenek arról, hogy a tanuló rendelkezik a gyakorlat végzéséhez szükséges alapvető ismeretekkel. A módosítás szerint ez most senkit nem érdekel, s előzetes minősítés nélkül ki lehet tenni a gyereket 14 éves korában már vállalatokhoz. Aztán, hogy aztán ő ott mit fog csinálni - ahogyan Sós Tamás képviselő úr is elmondta -, hogy takarítani fog-e vagy kávét főzni, vagy szalámiért menni, azt nem tudjuk.

Viszont itt szeretném kicsit a magyar politikai kultúrát megváltoztatni, és kérdéseket föltenni, aztán pedig javaslatokat tenni, hogyha lehet. Szeretnék tájékoztatást kérni arról, hogy milyen szakmai egyeztetések folytak vállalati, kamarai szinten, s miért maradt el az egyeztetés a szakképzés szakmai szervezeteivel. Tájékoztatást kérnénk arról, hogy a várható közismereti tárgy óraszámcsökkenése nyomán várható pedagóguselbocsátást terveztek-e, vagy csak jelentős forráskivonást jelent ez a szakképzés rendszeréből. A multik kormányzati lobbijáról és a német autógyárak valós szakképzési ajánlatainak részleteiről is jó lenne, hogyha kapnánk valami tájékoztatást. Illetve azt gondolom, hogy érdemes lenne látnunk azt, hogy van-e a kormánynak a 14-18 éves korosztályra vonatkozó foglalkoztatási stratégiája.

Javaslatom is lenne, hogy ne csak kérdezzek, hanem javasoljak is. Javasoljuk a szakképzési rendszer és a köznevelési intézményrendszer tartalmi együttműködésének kidolgozását, mert azt látjuk, hogy ez a kettő elment egymás mellett; illetve a közismereti maximum eltörlését és a jövő szakmunkásainak egyenlő tanulási jogokhoz való jutásának biztosítását. Az alkotmányossági és a nemzetközi szerződésbe ütköző jellegét is érdemes lenne megnézni, megvizsgálni ennek az anyagnak. Továbbá javasolnánk egy szakképzési kerekasztal felállítását. Azt látjuk, hogy elég nagy itt a széthúzás és a káosz, és ennek a szakmai kerekasztalnak pedig a szakmai párbeszédre, a XXI. század valós igényeire és létező nemzetközi gyakorlatokra kéne építeni. Függetlenül attól, hogy itt most ellenzéki vagy kormánypárti politikusok ülnek, azt gondolom, mindenki azzal a céllal van itt, hogy egy jó szakképzési rendszer legyen ebben az országban. Továbbá fontos lenne látnunk a szakképzési intézményrendszer államosításának menetrendjét és feltételrendszerét, mielőbb nyilvánossá tételét, és tulajdonképpen a törvényhez való kapcsolódását.

Ez volt igazából az LMP álláspontja, amit szerettem volna megosztani önökkel, és mivel én nem nyomtam kétperces gombokat, de figyeltem a vitát és jegyzeteltem, tovább szeretném vinni ezt a bizonyos közismeret-gyakorlat problematikát. Azt látom, hogy néha a szakképzésért komolyan aggódó szocialista képviselőtársaim között is van egy furcsa elbeszélés a közismeret és a gyakorlat megítéltetésében. Sós Tamás képviselő úr, aki nagyon jártas a szakképzés területén, azt mondta, hogy vannak elméletigényes és gyakorlatigényes szakmák. Babák úr ezt már továbbvitte, és azt mondta, hogy vannak jobb kézügyességű és rosszabb kézügyességű diákok.

(19.20)

Én azt gondolom, hogy ebbe nem szabad így belemenni. Azt gondolom, hogy ha belesétálunk abba a csapdába, amiben benne volt a szakképzés évtizedeken keresztül, akkor odáig fogunk jutni, hogy egyszerűen mérhetetlenné válik a szakképzést ugyan befejező, de a szakmájukhoz nem értő fiatalok száma.

Jómagam nagyon sok energiát fordítok arra, hogy a szakmai szervezetek által kezdeményezett vitákon jelen legyek. Volt egy vita, ami a szakképzésről szólt, amit a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete kezdeményezett. Minden parlamenti párt oktatáspolitikusát meghívták, rajtam kívül senki nem volt jelen ezen a megbeszélésen. Itt gyakorló pedagógus emberek, tehát a szakképzésben tanító pedagógusok mondták el a véleményüket a törvényről, és az aggályaikat.

A gyakorlati képzésről csak egyetlenegy sztorit szeretnék önöknek elmondani, ez pedig az, hogy kiállt egy úriember, aki Pécs környékén szakmai tanár, és elmondta, hogy a fiatal asztalostanulók gyakorlati képzéséért felelős, de hogyan tudjon ő szakmai, emberi felelősséget vállalni egy diák munkájáért, és hogyan akarunk ebből a diákból jó asztalost képezni, amikor alapvető matematikai feladatokat nem tud, mondjuk, nem tud területet számolni. Ha egy asztalostanuló nem tud területet számolni, akkor hogyan fogja megmondani nekünk azt, hogy mennyi faanyagra van szüksége ahhoz, hogy egy szekrényt elkészítsen?

Beszélünk arról, hogy a szakmunkás-végzettségűek körében is nagy a munkanélküliség, de nem beszélünk arról, hogy kényszerhelyzetben, kiszolgáltatottan, feketén dolgoznak, nem bejelentett munkaviszonyban. Nem beszélünk arról, hogy pont azért, mert kevés a nagyon jó szakember, az olyan szakember, az olyan asztalos, aki valóban ki tudja számolni, és nem akkor, amikor már beépítette a bútort a tetőtérbe, derül ki, hogy ja, hát az négy centivel rövidebb, hanem ki tudja előre számolni, hogy az a négy centi szükséges ahhoz, hogy a tetőtéri tolóajtó beférjen, mondjuk, és milyen szögben kell elvágni a fát. Én nem vagyok szakmunkás, nem értek ehhez, csak laikusként mondom ezeket.

Nem beszélünk arról sem, hogy ezek az asztalosok viszont a kezdő vagy középvezetői diplomás fiatalok munkabéréért dolgoznak, sőt, halászni, vadászni kell egy jó szakembert, egy jó szakmunkás szakembert ebben az országban. Nem beszélünk arról, hogy feketén foglalkoztatják az építőipari cégek ezeket a fiatalokat. Nem beszélünk arról, hogy olyan szakmai hibákkal kerülnek átadásra lakások, ami miatt egy fiatal házaspár, aki húsz évre hitelt vett fel, és eladósította a fél életét, olyan szakmai hibákkal szembesül, hogy mondjuk, nincs szigetelve ez, vagy a fürdőszobába nincs beszerelve a, nem tudom, milyen bűzelzáró. Tehát a gyakorlatról nem beszélünk.

Beszélünk elvi síkokról, megegyezünk abban, hogy igen, fontos ezeket a gyerekeket gyakorlatra is és elméletre is tanítani. Elmondja Babák úr az előbb összepusmorogva, hogy vannak Szarvason kedves tanulók, akik jó fodrászok, és ők nem akarnak számolni, de én azt gondolom, hogy az élet nem ilyen egyszerű, és nem biztos, hogy aki Magyarországon 2012 májusában fodrász, az 2013 májusában is (Az elnök csenget.) fodrász lesz.

Köszönöm szépen.