Felszólalás adatai

Mielőtt a javaslatban megfogalmazott konkrét elemekről beszélnék, elsőként nagyobb összefüggésben szeretném megvilágítani ezt a kérdést: hogy áll a szakképzés helyzete ma Magyarországon; szükség van-e a gyakorlatorientált képzés felé elmozdulni; alacsony-e a foglalkoztatottság szintje Magyarországon hosszú idő óta; hogyan lehet a gazdasági szereplők, így a diákok és szüleik, a munkaadók igényeit, szándékait egymáshoz közelíteni? Mind-mind fontos és meghatározó kérdés, amelyet föltettem, amelyet a szakmai közegben nagyon sokan nagyon sokszor föltettek az elmúlt sok-sok évben.

Ki kell mondanunk, hogy már több mint 20 éve alacsony a foglalkoztatottság szintje Magyarországon, bár az utóbbi két év alatt 70 ezer fővel több lett a foglalkoztatottak száma. Sok térségben magas a fiatal pályakezdő munkanélküliek aránya, amely biztosan szakképzési problémákat is takar. Vannak gazdasági térségek, ahol ezzel szemben kiváló a kapcsolat a képző intézmények és a munkahelyek, munkáltatók között, de sok helyen alig van vagy egyáltalán nem beszélhetünk érdemi kapcsolatról. Az ilyen tekintetben tehát a jó és eredményes kapcsolattal bíró térségekben pedig újra és újra újabb és újabb igények merülnek fel a munkaerőpiacon, amelyekre jó választ kell találnunk, olyan törvényi hátteret kell találnunk, amellyel jó választ tudnak helyben adni az érintettek.

Hogyan lehet új pályára állítani a közoktatást, a szakképzés intézményi hátterét és szakmai tartalmát? Közös szándék az ország versenyképességének javítása. Gondolom, ebben az Országházban ezzel senki nem vitatkozik. Ez pedig jól szervezett oktatással, munkaerő-piaci igényekre reagáló szakképzéssel, megfelelő alapfokú oktatással és kellő arányokat megtartó szakképzéssel lehet. A Nemzeti alaptantervben foglalt ismeretek és szakmai ismeretek, így a szakmai elmélet és gyakorlat megfelelő arányait is meg kell találni, meg kell tudni találnunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fel kell tennünk egy kérdést: mekkora az esélye ma egy pályakezdő fiatalnak a munkaerőpiacon? Nézzük erre a statisztikai választ! Akik ezzel a területtel foglalkozunk, régóta tudjuk a választ. Hosszú-hosszú évek óta a munkaügyi statisztikák világosan mutatják, hogy a pályakezdő fiatalok között arányaiban hosszú-hosszú évek óta az egyik legnagyobb arányú a munkanélküliség. Az elmúlt sok esztendőben nem egy, hanem több struktúra, több szervezetrendszer is kereste már az oktatásban a megoldást, de összességében ki kell mondanunk, nem találta meg. Nyilván ezt mutatják a statisztikák, ezt mutatják ebben a hónapban, ezt mutatják két évvel ezelőtt, és ezt mutatják az öt évvel ezelőtti statisztikák is.

Az, hogy egy adott fiatal adott esetben nem talált szakmájának megfelelő munkahelyet, azt is jelentheti, hogy már maga az elvégzett szakma nem volt egy keresett szakma. Vagy azt is jelentheti, hogy a szakma presztízse, elsősorban anyagi elismertsége alacsony volt. Vagy jelenthette azt, hogy egyéb munkajogi feltételek voltak rendezetlenek. Vagy azt is jelenthette, hogy nem megfelelő színvonalon, nem megfelelő közismereti, elméleti és gyakorlati arányban kapott, kaphatott képzést. Vagy éppen a gyakorlati ismeretek elérése, elsajátítása nem megfelelő iskolai tanműhelyben vagy vállalati gyakorlati körülmények között történt. Sok lehet tehát a válasz arra a kérdésre, hogy miért nem tudtak elhelyezkedni, miért nem tudnak elhelyezkedni a fiatalok.

Azok a szakiskolás fiatalok, akik ma megjelennek elhelyezkedési problémáik miatt a munkaügyi kirendeltségeken, négy, adott esetben öt-hat évvel ezelőtt kezdték, kezdhették meg tanulmányaikat az iskolarendszerben. Az eddigi hagyományos szakiskolai 9-10. osztályok sikertelenségét a statisztikai adatok is alátámasztják. Én is hivatkoznék rá. Az elmúlt mintegy tíz év adatai szerint a 9. osztályban 25-30 százalékos, tehát majdnem egyharmadnyi, a 10. osztályban 15-17 százalékos volt az átlagos bukás, míg a két évfolyamra vetített lemorzsolódás átlaga is meghaladja a 20 százalékot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a jelenségek kudarcot jelentenek, ezek az úgynevezett lemorzsolódási jelenségek kudarcot jelentenek a közösségnek, és kudarcot jelentenek a diákoknak, a szüleiknek, a tanároknak és az oktatóknak. Ezek a kudarcok is világosan mutatják azt egyfelől, hogy miért foglalkozik a kormány kiemelten ezzel a kérdéssel. Ezek a szempontok, amelyeket az előbb elmondtam, még akkor is igazak, ha a tárgyszerűség kedvéért egyszerűen azt is meg kell állapítanunk, ki kell mondanunk, hogy a szakképzés gyakorlatában nagyon is jó helyi példák vannak.

Lévén, hogy győri országgyűlési képviselő vagyok, engedjék meg nekem, hogy a győri gazdasági térség példáit hozzam jó példának az önök számára. A győri szakképzés jelentős átalakítása megfelelő előkészületek után 2008-ban kezdődött meg. A cél az volt, hogy a szakiskolákban jelentősen csökkenő számú fiatal és a gazdasági térség igényeit össze lehessen hangolni. Számos kkv, számos magyar és nem magyar tulajdonú vállalkozás áll szoros kötelékben a városi szakképző iskolákkal.

A felelős és hatékony együttműködés jó példái közül egy elvi és egy gyakorlati szempontot emelnék ki. Egyrészt fontos rögzíteni, hogy adott szakmai és elméleti keretek között a nagyszámú diák képzése és oktatása sok-sok tapasztalatot hoz. Megjelent az az igény a kisebb és nagyobb cégek körében arra, hogy egyre inkább, ha szabad így fogalmaznom, a valós körülmények között, tehát munkahelyi környezetben folyhasson gyakorlati képzés, illetve ott is folyhasson, vagy ott folyjon a jelentős rész. Ezek megjelentek igényként.

A tanműhelyi együttműködés iskola és cég között sok lehetőséget ad a képzésben szakmai ismeretek elsajátítására, de megvannak ennek a határai. Ezt tudják mindazok, akik ezzel a témával foglalkoznak. Úgy látom, hogy az iskolai tanműhelyi együttműködés sok esetben elérkezett arra a határra, amit egy iskolai és vállalati együttműködés nyújtani tud szakmai ismeretben, szakmai elméletben és nevelési feladatban. Önállóság, önálló munkavégzés képessége és sok más készség, képesség további hatékonyabb fejlesztéséhez a vállalati gyakorlati színhely fejlesztése lehet a jó irány.

A másik példám nem elvi jelentőségű, hanem egy gyakorlati tény. A győri modell a középiskolai, szakiskolai rendszer átalakítása óta például az Audi Hungaria esetében eddig több mint ezer megkötött tanulószerződést jelent. Ezer fiatal, akiknek a túlnyomó többségük ma az említett cégnél vagy az ipari parkban, vagyis a győri gazdasági térségben dolgozik és pénzt keres. Jelzem, hogy ez nagyon fontos, hogy ezeknek a diákoknak a többsége vagy az Audinál - ahogy jeleztem az előbb, ennél a nagy cégnél most már közel kilencezer munkavállaló dolgozik -, vagy a járműgyártás beszállításához kötődő más cégeknél került foglalkoztatásra.

Én azt gondolom, hogy az ő gyakorlati ismeretük és tapasztalatuk, amelyet a gyakorlatorientált szakképzésnél szereztek, ezek mind-mind kamatoztak, mind-mind az ő javukra, az egyéni életükben, a családjuk számára meghozta azt a gyümölcsöt, amit vártak, amit reméltek. Ez nagyon fontos szempont, hiszen végső soron az a cél, hogy el tudjon helyezkedni a fiatal, ahol a kereset és fizetés mellett döntően fontos, hogy szakmai értelemben tud-e fejlődni, sajátít-e el olyan további képességeket, készségeket, amivel nő a szakmai tudása. Jelzem tisztelettel, hogy Győrben, a gazdasági térségben nemcsak az Audira vonatkozik a tanulószerződések mostani, tehát a mai napon is működő rendszere, hanem a kisebb cégekre, a magyar és nem magyar tulajdonú cégekre egyaránt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem szerint egy-egy gazdasági térségnek a különböző szakmákban, egészen a szakképzéstől a felsőfokú, egyetemi képzésig, adott esetben a mérnökképzésig át kell gondolni a képzési szerkezetet. Egy térség sikerében ez döntő jelentőségű. Ezért építettük fel ezt a köteléket a győri önkormányzat szerepvállalása mellett a győri felsőoktatással, a győri Széchenyi István Egyetemmel, a győri szakoktatás iskoláival, a munkahelyet biztosító cégekkel és szakmai szervezetekkel, így a kamarákkal és ipartestülettel.

(16.50)

Ezt a szakképzési rendszert hívjuk az úgynevezett győri modellnek, amelynek megítélésünk szerint döntő jelentősége van a térség gazdasági sikerei szempontjából. Ehhez a sikerhez hozzátartozik az, hogy a munkaerő szempontjából - itt most annyi megjegyzést hadd tegyek, hogy nyilván a gazdasági tényezőket, az európai gazdasági felívelő szakaszokat, lejtmeneteket nem értjük, most nem vesszük ide, nem részletezzük - folyamatosan változó igényekkel bír, amelyeknek újra és újra meg kell felelnünk. Az ország sok pontján nagyon értékes szakképzési folyamatok zajlanak. Nekünk az Országgyűlésben az a feladatunk, hogy ezeket segíteni tudjuk, akár a Dunántúlon, akár a Duna másik felén. Az Országgyűlésben tehát feladatunk, hogy ezeket segíteni tudjuk. Nekünk az a feladatunk, hogy olyan jogszabályokat alkossunk, amivel az ország különböző gazdasági térségei sikeresek lehetnek. Nekünk az a feladatunk, hogy a szakképzés hatékonyságát javítsuk. Nekünk az a feladatunk, hogy a szakképzési formák sokszínűségéhez megteremtsük a hátteret.

A kamarák által szervezett versenyek, szakmai rendezvények nagyon szép sikereket is bemutatnak, és ezért diákok, tanárok, iskolák, szülői teljesítmények, eredmények elismerése mellett ilyenkor döntéshozóként érdemes az iskolák, illetve az intézményeket fenntartó önkormányzatok, állami szervezetek mellett a szakmai szervezetek, így a kamarák véleményére is figyelni. Ez utóbbi vélemény pedig világosan megfogalmazza a benyújtott törvényjavaslat támogatását.

A másik fontos szempont, amiről beszélni szeretnék, a most tárgyalt törvényjavaslat szempontjából az, hogy mennyiben járulhatnak hozzá a kilencedik osztályban köthető tanulószerződések a diákok sikeréhez, elhelyezkedéséhez, boldogulásához, közösségi szempontból pedig az a kérdés, hogy javul-e a cégek által felvehető fiatal szakemberek szakmai ismerete, tudása. S további fontos kérdés, hogy hozzájárul-e ez végső soron a képzések sokszínűségéhez.

Nézzük meg, hogy mit tartalmaz a törvényjavaslat. Tanulószerződés a tanulóval az adott képzés első szakképzési évfolyamának kezdetétől kezdődő hatállyal köthető. A javaslat nem kötelezően alkalmazandó változást hoz a tanulószerződések megkötésére vonatkozóan, hanem egy lehetőséget teremt. Szeretném felhívni a figyelmet arra és a vita elébe menve előrebocsátani, hogy ez egy lehetőséget teremt meg. A módosítás kizárólag azon gyakorlati képzést folytató gazdálkodó szervezetek számára teszi lehetővé ugyanis a tanulószerződés megkötését már a kilencedik évfolyamon, azaz az első szakiskolai évfolyamtól, amelyek biztosítani tudják a képzéshez kizárólag gyakorlati képzési célokat szolgáló helyszínt. Vagyis a kilencedikes diákok tanulószerződés keretében történő gyakorlati oktatásához - szeretném hangsúlyozni - egy védett képzőhelyet, tulajdonképpen tanműhelyi körülményeket kell biztosítania a képzőnek. Ennek a követelményei pontosan rögzítésre kerülnek a szakképzési törvény végrehajtási rendeletében, a követelményeknek való megfelelés, a tanulószerződés kötésére jogosult szervezetek hatósági nyilvántartásáért felelős a gazdasági kamara lesz, amely sok mindent lesz majd vizsgálni köteles a nyilvántartásba vételnél és az ellenőrzésnél egyaránt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a mostani javaslat ebben a tekintetben tehát lehetőséget ad, lehetőséget biztosít. Tegyünk fel megint egy fontos kérdést. Mindez hozzájárul-e ahhoz, amit korábban célnak fogalmaztunk meg, nevezetesen a képzés jobban alkalmazkodik-e a helyi gazdasági igényekhez? Igen, jobban alkalmazkodhatnak a képzések majd a helyi gazdasági igényekhez, a helyi munkaerő-piaci igényekhez. Ha jobban alkalmazkodik a képzés a jövőben a helyi igényekhez, akkor sikeresebb lehet-e a diák a helyi munkaerőpiacon, majd ha elvégzi azt a szakmát, befejezi az iskolát? Igen, sikeresebb lehet.

Nézzünk meg egy újabb kérdést! Felmerült a sajtóban, hogy úgymond munkába állítja ez a törvény a diákokat. "Munkába állított" diákok, ez a sodró hír olvasható. Nézzük meg, mennyire igaz ez az állítás! A szakképzési törvény a korábbinál is nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a tanulószerződés keretében megvalósuló képzés, oktatás jellegét erősítse, tehát az oktatási jelleget erősítse. A tanulók tanulni mennek a képzőhelyekre, a szakmát, annak alapjait elsajátítani szigorú előírások mellett a törvényben többek között a képzési időre, a szakoktatók végzettségére, a megtanítandó egységes tananyagtartalomra, a tanügyi dokumentációra vonatkozóan. Mindezek messzemenő betartása a gazdasági kamara feladata és felelőssége. Minderre vonatkozóan még várhatóan további részletszabályok kerülnek kiadásra a végrehajtási rendeletben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mostani vitaszakaszban az általános vita során mondandómat a Fidesz-KDNP, illetve a Fidesz-frakciószövetség részéről úgy összegezném, azt reméljük, hogy az átalakítás után a szakiskolában tanulók végre nem az elméleti oktatásban gyűjtött iskolai kudarcélményeik számát gyarapítják. Azt reméljük, hogy a mostani javaslattal megtaláljuk azt az utat, azt a megoldást, amellyel egy jó szakiskolai rendszer kialakításához tudunk hozzájárulni, amelynek az elvégzésével a fiatalok jobban tudnak érvényesülni a munka világában.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)