Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitát ezennel lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez benyújtott állami számvevőszéki jelentés általános vitájának a folytatása és lezárása. Emlékeztetem önöket, hogy az Országgyűlés múlt heti ülésén úgy határozott, hogy az előterjesztést 15 órás időkeretben tárgyalja. A napirendi ajánlás tartalmazza az időkeret mai felosztását.

Tisztelt Országgyűlés! Most felkérem Kis Zoltán jegyző urat, hogy ismertesse a mai napon a frakciók rendelkezésére álló időkereteket. Parancsoljon, jegyző úr!

DR. KIS ZOLTÁN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A mai napon az MSZP képviselőcsoportjának 105 perc, a Fidesz képviselőcsoportjának 85 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 35 perc, az SZDSZ képviselőcsoportjának 45 perc, az MDF képviselőcsoportjának 30 perc áll rendelkezésére. Felhívom a figyelmüket, hogy a kormány tagjai a megfelelő kormánypárti frakció időkeretének terhére kapnak szót. Az európai parlamenti képviselők esetleges felszólalásai az adott frakciók időkeretét terhelik.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, így ennek megfelelően Göndör Istvánnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2005. évi zárszámadás általános vitájának második napján úgy döntöttem, hogy már nem egy összefogó, nagy beszédet tartok, hanem néhány tételt szeretnék kiemelni, amelyet úgy érzem, fontos megemlítenünk, és amelyekről érdemes lenne vitát folytatni itt a Házban.

A zárszámadás elsősorban mindig abból a szempontból érdekes, hogy bemutatja a tényeket, hogy valójában mi az, ami történt az elmúlt évben, és lehetőséget ad az összehasonlításra, hogy hol hibáztunk a tervezés folyamán, ad egy lehetőséget arra, hogy értékeljük, hogy jól költöttük-e el az adófizetők pénzét.

Amikor a tényekkel szembesülünk, nem hagyhatom szó nélkül, hogy bizony ez egy jó lehetőséget kínálna azoknak, akik az előző évben vagy a költségvetés tervezésének időszakában mindenféle híreket röppentettek föl; és ennyiben kapcsolnám a mai politikai vitanaphoz, amivel indított a frakcióvezető asszony, hogy bizony a hisztéria ellen a nyugalom érdekében rendkívül fontos lenne, hogy azok, akik hasonló dolgokat tettek, most azt mondják, hogy sorry, bocsánat, valamilyen rossz adatokból rossz következtetést vontunk le. Gondolok itt azokra, akik azt hajtogatták unos-untalan, hogy az európai uniós forrásokat nem vagyunk képesek igénybe venni, hogy az országnak negatív szaldója van az európai uniós elszámolásokban. Nos, ilyen mértékben részletező, ilyen nagy terjedelmű zárszámadás még nem volt országgyűlési képviselők kezében, mint az a zárszámadási törvényjavaslat, ami előttünk van - én 12 év óta vagyok részese ennek a folyamatnak -, és kuriózum az is, hogy ebben a zárszámadási törvényben kizárólag csak a zárszámadásról van szó, és nincs benne sem más törvény módosítása, sem a 2006. évi költségvetés módosítása, mint ahogy ez korábban szokott volt a gyakorlatban. Azt gondolom, hogy ez helyes és rendkívül fontos.

Néhány gondolat erejéig azért hadd térjek ki arra, hogy mi történt 2005-ben. Lehet azt mondani, hogy egyes célokra még ennél többet kellett volna költeni, de itt ugyanúgy igaz, hogy akkor meg kellene mondani, hogy de mire kellett volna kevesebbet költeni, hogy aki többet akar oktatásra, honnan vette volna el a forrásokat, de ugyanígy mondhatnám az egészségügyet vagy bármely kérdést. És lehet azt a növekedést, amit az egészségbiztosításnál realizáltunk, vagy a nyugdíjnövekedésnél, túlzottnak nevezni. Ugyanakkor mi azt mondjuk, hogy elindult egy felzárkózási folyamat, és még ezzel sem vagyunk elégedettek, de tudjuk azt, hogy nem tudtunk ennél nagyobb fedezetet biztosítani további javító intézkedésekre.

Pozitív dolog, hogy a gazdasági növekedés 2005-ben 4,1 százalékos. Ez azért rendkívül fontos, és mi, kormánypárti képviselők azért vagyunk erre büszkék, mert amikor 2002-ben megtörtént a kormányváltás, akkor a gazdasági növekedés egy elég határozottan lefelé mutató skálán mozgott, egészen 2,3-2,4 százalékig, és ebből sikerült fölemelni. (Révész Máriusz közbeszólására:) Kedves Révész Máriusz képviselő úr, én meg fogom önt hallgatni, de szeretném az ön figyelmébe idézni: 1999-ben közelítette a 6 százalékot, a '98-as kormányváltáskor fölfelé ívelő növekedési pályáról önöknek sikerült leküzdeni ide, és még megállítani sem tudták. (Tállai András: Ennek már tíz éve!) Csak azt szeretném, Tállai úr, hogy ismerjék el, hogy ez a 4 százalék azért egy kicsivel több, mint az a 2 százalék. Nem szeretnék azzal a retorikával élni, amit akkoriban az önök miniszterelnöke előszeretettel mondott, hogy a magyar növekedés azért még mindig a duplája az Európai Unióénak. Na most, ez is az, szeretném csak a figyelmükbe idézni.

(16.00)

Nos, mi áll e mögött a növekedés mögött? Az a szerkezetváltás, amelynek több jó hatása van a magyar gazdaságra. Elsőként én az exportnövekedést emelném ki, mert ez a magyar gazdaság, a magyar vállalkozásoknak egy olyan teljesítményét mutatja, hogy abban a ciklusban megvalósult, hogy az export tömege is, a volumene nagyobb lett, mint az importé. Tehát nemcsak a növekedési ütem nagyobb, hanem a tömege is, ezzel 2005-ben több mint egymilliárd euróval járult hozzá, hogy az áruforgalom hiánya csökkenjen, vagy mondhatom másképpen, a fizetésimérleg-pozíciónk javuljon.

A másik hasonlóan fontos tétel a beruházások. Sajnos, képviselő úr, ezen a területen, ahol költségvetésről beszélünk, bármennyire szeretnénk, én magam is kerülöm a számokat, de néhányat kell hogy idézzünk ahhoz, hogy szembesítsük önmagunkat is, önöket is azzal, ami történt. A beruházások volumene, mert ez is hozzájárult ahhoz, hogy a gazdaság ilyen mértékben tudott növekedni, ebben az út-, a lakásépítés, és a lakásterületen 16 százalékos növekedést realizáltunk. Nem akarok beszélni a keresetek növekedéséről és a fogyasztói árak változásáról, de itt is javulást tudtunk elérni és felmutatni, és nagyon fontos, hogy a működőtőke-beáramlás meghaladta az 5 milliárd eurót 2005-ben.

A kiadási oldalon a kormánynak nagyon komoly erőfeszítéseket kellett tenni annak érdekében, hogy a hiányt olyan mértékben tudja tartani, ahogy azt tervezte. A pénzforgalmi hiány 4,8 százalékos 2005-ben, ehhez természetszerűleg hozzájárultak azok a kötelező tartalékok, amelyeket év közben intézkedéssel a kormány bevezetett. Beszélnünk kell arról, hogy a bevételek területén elmaradtunk a tervezetthez képest szinte minden adónemben. Külön hozom szóba azt, hogy az adóterhelés csökkent. Ebből a zárszámadásból ez is kiderül, tehát mindazok, akik egész időszakban arról beszéltek, hogy hányszor történt adóemelés... - de itt lehet látni, hogy a végeredmény összességében az adóterhelés csökkenése. És nem tudom, mert én az első vitanapot végigültem, senki nem mondta el ebben a Házban, hogy való igaz, hogy az adótörvényekben lett egy átrendeződés, de összességében, ahogy említettem, csökkent a terhelés.

Szeretném megemlíteni ezen a területen, és csak ezt emelem ki, a kis- és középvállalkozások körét. Ha valaki figyelmesen megnézi az adóalap és az adó közti összefüggést, akkor kiderül, hogy Magyarországon az átlagos adókulcs ebben a körben nem éri el a 10 százalékot. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez mutatja azt, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány vagy a koalíció ezen a területen változtatott, és - megint kötődöm a délelőtti vitához - akik azokat a tételeket hiányolták, hogy közvetlen tőkejuttatást vállalkozásoknak, igen, ez egy egészen más gazdaságfilozófia, itt nem direkt nyújtottak zsetonokat a kiválasztott tízezer vállalkozásnak, mint a Széchenyi-tervben tették, hanem egy versenysemleges támogatási rendszer valósul meg az adórendszeren keresztül, amit minden adófizető vállalkozás igénybe tudott venni.

Engedjék meg, hogy néhány gondolat erejéig kitérjek a két nagy rendszerre, az egészségügyi és nyugdíjrendszerre. Szeretném az önök figyelmébe idézni, hogy az Állami Számvevőszék már a 2002-es zárszámadáskor megállapította, vagy feladatul szabta a kormánynak, hogy tekintse át a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak akár a kiadási, akár a bevételi oldalát. Ugye, emlékeznek arra, amit Varga Mihály is oly sokszor elmondott, és a kampányban is sokszor elhangzott, ma is szerepel az önök programjában a járulékcsökkentés. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki az általunk elmondottakat vitatja, én tisztelettel ajánlom a figyelmükbe az Állami Számvevőszék idevonatkozó jelentését, mert szó szerint meg lehet benne találni, hogy a kiadások gyorsabban növekedtek, mint a bevételek, és a bevételcsökkenés oka a járulékcsökkenés. Tehát már 2002-ben, a kormányváltás időszakában olyan örökséget tetszettek hagyni, ami ennek az ollónak a nyitását eredményezte.

Tisztelt Képviselő Úr! Ennyiben érzem a saját felelősségünket, hogy nem tettünk korábban lépéseket annak érdekében, hogy az egyensúly megteremtődjön. Ezért mondtam azt, hogy egy zárszámadás nemcsak a tények, hanem a jövőre is jelent mindannyiunk számára is a patkóban feladatokat, mert azt gondolom, hogy amikor itt megkezdjük a jövő héten az egészségüggyel kapcsolatos törvényjavaslatok vitáját, vagy a 2007-es költségvetés tervezésének szakaszában igenis kell arról beszélnünk, hogy hogyan tudunk egyensúlyt teremteni akár az Egészségbiztosítási Alapban, akár a nyugdíjalapban.

Én szeretnék idézni önöknek Matolcsy úrnak néhány nappal ezelőtt megjelent nyilatkozatából. Ezt ő még a 2001-es időszakra mondta: "A közeledő választásokhoz politikai választ kellett adni, de teljesen természetes lett volna, hogy 2002 őszén ezt egy kiigazításnak kellett volna követni." Én ebből csak a következőkre hivatkoznék. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sokszor bíráltak bennünket a lakástámogatási rendszer kapcsán. Mi a zárszámadásban bizonyítani tudjuk, hogy milyen lényeges növekedést vagy milyen kiadásnövekedést okozott ennek a programnak a fenntartása még az átalakított új rendszerben is, de valójában itt derül ki, hogy bizony mi kaptunk egy időzített bombát 2002-ben.

De mondhatom a 2006-os állapotot is. Matolcsy úr szó szerint a következőket mondja: "Valóban túl sok volt az ígéret, mindenkinek meg akart felelni, annak ellenére, hogy a program készítésekor tisztában voltunk a valós helyzet körvonalaival. És el kell dönteni, hogy 2007-ben mely területeken és mennyivel költünk majd kevesebbet a négy alrendszerre." Néhány nappal ezelőtt napirend előtt már beszéltem ezekről a dolgokról, szeretném az önök figyelmébe idézni és továbbra is kijelenteni, továbbra is nyitottak vagyunk akár az államigazgatás, közigazgatás reformjában, az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer, sőt az adórendszer átalakításában is; ez mint ötödik tétel most már újként jelenik meg Matolcsy úr dolgozatában. De számunkra ezek a kérdések oly mértékben érdekesek, hogy nyitottak vagyunk ezekről tárgyalni a 2007-es költségvetésben, mert számunkra is fontos az, hogy az adófizetők pénzét lehetőség szerint úgy osszuk el, hogy az szolgálja az ország fejlődését.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra jelentkezett, és megadom szót Tállai Andrásnak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Nem gondoltam, hogy ez a mai vita így fog kezdődni. Én mindig egy optimista ember vagyok, bekapcsolom a televíziót, játszik a magyar válogatott, és azt gondolom, hogy vessünk véget a múltnak, majd a mai naptól, a mai meccsen a magyar válogatott jól fog játszani, és majd győzni fog, és legyőzi Máltát, meg legyőzi Norvégiát. Egy ilyen optimista ember vagyok, és most is úgy ültem le ma ide, erre a vitára, hogy biztos vagyok benne, ez a vita nem arról fog szólni, hogy az Orbán-kormány elrontotta.

Azt, hogy a választások után 2002-ben politikai természeténél fogva a dolgoknak, és ismerve a szocialistákat, azt mondják, hogy ezt az országot az előző kormány tette tönkre, hát azt mondom, hogy ilyen a politika, a valóságtól távol áll. Most már tudjuk, hogy ráadásul egyesek még hazudnak is jó nagyot a politikában, ráadásul kiderül, hogy éppen a szocialistáknak a miniszterelnöke. Ezt még-még valahogy nem elfogadom, csak egyszerűen magamban kezelem. De azt, hogy 2006-ban, öt évvel, négy és fél évvel a választások után, négy és fél évvel egy kormányzás után - az előző kormányzás letelt, annak a négy éve, már ennek a kormányzásnak is el kellett volna kezdődnie, a folyamatokon lehetett volna változtatni - itt egy tapasztalt képviselő, Göndör István azzal áll föl, hogy az Orbán-kormány rontotta el ezt az országot, ez egyszerűen elképesztő.

(16.10)

Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném önnek mondani: 2000-ben a költségvetés hiánya 2,5 százalék volt, 2001-ben a költségvetés hiánya 3,5 százalék volt. 2002-ben, a választások évében tették meg önök azt, hogy mindent bekönyveltek a költségvetési hiányba, hogy legyen politikai bűnbak, legyen az Orbán-kormány. Ezt lehetett 2002-ben mondani, de ez a 2005-ös zárszámadásnál, képviselő úr, egyszerűen elfogadhatatlan. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Kérem, ezt fejezzék be! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Göndör Istvánnak, a Szocialista Párt képviselőjének. (Zaj.)

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem élek a két perccel. Összesen annyit kívánok mondani, Tállai képviselő úr, ön mondta, de a mondatában benne volt, ez a zárszámadás arról is tanúbizonyságot tesz, hogy az államháztartáson kívüli forrásokat is leellenőrizte, a felhasználásokat, és az szerepel ebben a kötetben. Arról az időszakról, amiről ön beszél, még joga sem volt az ÁSZ-nak ezt megvizsgálni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra jelentkezett, és megadom a szót Babák Mihálynak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Nem tudtam, hogy ma időutazásban lesz részünk, ugyanis úgy emlékszem, a napirend a 2005. évi zárszámadási törvény megvitatása. Kedves Göndör képviselőtársam, az az igazság, hogy nagyanyám mindig azt mondta, hogy fiam, annyit nézz hátra, hogy maradjon előre is figyelni időd, különben orra fogsz bukni. Úgy gondolom, hogy igazán befejezhetné már a balliberális kormány, hogy mindig visszafelé néz. Mert nyilvánvalóan a tanulságok erejéig illik visszafelé nézni, ezt is mondta nagyanyám, de igazából a jövőbe kellene nézni. Most a zárszámadás nem pontosan erről szól, de azért le kellene vonni 2005 konzekvenciáit.

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Nincs elegendő érvük a saját tevékenységükre vagy annak minősítésére? Mert saját magukat kellene minősíteni a 2005. év kapcsán, azt, amit nem csináltak, és amit csináltak, és hogyan csinálták.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem időutazást kell egy ilyen törvényjavaslat kapcsán csinálni, hanem hasznos konzekvenciákat levonni 2005-ről. Az már tényleg borzasztó, hogy az ÁSZ-jelentésből is csak egy cikkelyt kell ilyenkor kiragadni. Ki kellene ragadni mindent. Ajánlom önöknek, olvassák el, az ÁSZ jelentése tanulmány e tekintetben. Ajánlom szíves figyelmükbe.

Aztán hogy még egy volt miniszterre és annak érveire való hivatkozással citálódnak itt elő, az meg nagyon megdöbbentő számomra. Nincsen saját érvük, kedves Göndör képviselő úr? Miért pont Matolcsy urat idézi? Idézhetné Gyurcsány Ferencet is, és idézhetné különben az előző kormány miniszterelnökét, mondjuk, Medgyessy Pétert és a sok ígéretet, amit nem váltottak be, és azt is, amit nem tettek meg.

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Időutazásból, úgy gondolom, hogy volt már elegendő az elmúlt négy évben. Tekintsünk csak vissza a 2005. évre, és vonják le a megfelelő tanulságokat, ezt ajánlom önöknek.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre jelentkezett, és megadom a szót Tállai Andrásnak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Göndör Képviselő Úr! Megkérdezem, hogy 2002-ben volt-e kötelező szabály arra vonatkozóan, hogy ezeket a bizonyos költségvetésen kívüli pénzeket be kelljen könyvelni a költségvetésbe. Elárulom önnek, nem volt ilyen szabály, tehát törvénytelenség volt? Nem volt törvénytelenség. (Közbeszólások és derültség az MSZP soraiban.) Tudniillik van egy fordulópont, az európai uniós tagságunk. Megkérdezem önt, hogy az Orbán-kormányt az Európai Unió Bizottsága, a Magyar Nemzeti Bank, hitelminősítők, külföldi elemzők bántották-e amiatt, hogy milyen költségvetési hiányt hozott ki. Volt-e egyetlen kritika is az Orbán-kormány alatt, hogy nem a valós adatot mutatta ki?

Tisztelt Képviselő Úr! Akkor most egy kicsit idézzük föl, mit is mondott önöknek az Európai Unió statisztikai hivatala? Azt, hogy nem a valóságos költségvetési hiányt mutatták ki. (Dr. Veres János: Ilyet nem mondott soha. - Göndör István: Bocsánat, tessék pontosabban idézni!) Mit is mondott az Európai Unió statisztikai hivatala? Azt, hogy nem a valóságban mutatták ki az államadósságot. Mit is mondott ugyanez a statisztikai hivatal? Hogy a gazdasági növekedés mértékét nem a valóságnak megfelelően tetszettek kimutatni.

Megértem, hogy az MSZP-nek van ideje, és a vitában részt akar venni, de egyszerűen érthetetlen számomra, hogy egy ilyen védhetetlen négyéves kormányzás után, amelynek az egyik teljes évét, a 2005-öt, amikor az első naptól az utolsóig Gyurcsány Ferenc kormánya felelt a költségvetési folyamatokért, ezt megpróbálni így megvédeni, fölállni és elkezdeni Orbán-kormányozni, egyszerűen fölháborító még a magyar politikában is. Ehelyett, képviselő úr, egy kis önkritikát, hogy hibáztunk, tévedtünk.

Én már nem is mondom azt, hogy ön is mondja azt, hogy hazudtunk, reggel, éjjel, este. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ne mondja ezt, hogy csak úgy csináltunk, mintha kormányoztunk volna, mert ezt már öntől nem várjuk, mert ezt már a főnöke bevallotta. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Molnár Albertnek, az MSZP képviselőjének.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt javaslom, hogy térjünk vissza a tárgyszerűségre. (Zaj, közbeszólások mindkét oldalról.) Tállai Andrásnak azt szeretném mondani, hogy az Európai Unió sosem mondta a magyar statisztikai rendszerről, hogy az nem megbízható. (Zaj.) Két országra mondta, és hoztak ilyen határozatot, ez Portugália volt és Görögország. Legyen olyan kedves ezt magában elraktározni, és többet nem félrevezetni azokat, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy kontrollálják az ön félrevezetéseit.

Köszönöm, képviselő úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Felszólalásra jelentkezett, és megadom a szót Révész Máriusznak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr! (Közbeszólások az MSZP soraiból: Halljuk!)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Számomra azért volt döbbenetes Göndör István megszólalása, mert úgy éreztem, hogy még azt a lemezt mondta el, ami szerint a pannon puma száguld, jó állapotban van a gazdaság, és minket irigyel egész Európa, Spanyolországtól Németországig. (Kovács Tibor: A gazdasággal mi bajod van?) Hallottunk itt egy nagyszerű hozzászólást, hogy 2005-ben minden rendben volt, a gazdasági folyamatok csodálatosak voltak, a költségvetés hibátlanul volt megtervezve, és itt lelkendezett több mint 11 percen keresztül Göndör István a 2005-ös gazdasági folyamatokról.

Csak hát az az igazság, kedves Göndör István, hogy ha most megnézzük, hogy milyen állapotban van a magyar gazdaság az önök négyéves kormányzása után (Kovács Tibor: Jó állapotban van.), csodálatos állapotban van, a világ legnagyobb költségvetési hiánya idén a Fitch megállapítása szerint egyébként Magyarországon várható. (Göndör István: Mi köze van annak a gazdasághoz?) Nagyszerű állapotban van, mert a még nem is csatlakozó Románia hamarabb lesz képes bevezetni egyébként az eurót, mint Magyarország. Nagyszerű lesz egyébként azzal szembesülni a magyar embereknek, hogy amikor el akarnak menni Székelyudvarhelyre, Aradra vagy Nagyváradra, akkor a forintot át kell váltani majd euróra, hogy tudjanak fizetni Romániában. Ezt okozta egyébként az önök csodálatos gazdasági teljesítménye.

Visszautalhatunk egyébként arra is, tisztelt Göndör képviselő úr, hogy milyen állapotban kapták önök 2002-ben a kormányrudat. (Göndör István: Ezért beszéltem róla. - Kovács Tibor: Elég rondában.) Milyen állapotban volt a magyar gazdaság akkor, amikor önök kormányra kerültek, és hirtelen felindulásból több száz milliárd forintot elkezdtek kiosztani az embereknek? Akkor csinálták az 50 százalékos fizetésemeléseket. Az az igazság, hogy olyan nagyon rossz állapotban nem lehetett, hiszen Medgyessy Péter vagy akár László Csaba, vagy éppen Kuncze Gábor is elmondta, hogy ennek a fedezete rendelkezésre áll a magyar gazdaságban, a magyar gazdaság jó állapotban van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök kormányoztak négy éven keresztül, és az MSZP-SZDSZ négyéves kormányzása után senkinek nem jut eszébe ma Magyarországon, hogy a magyar gazdaság jó állapotban lenne. Néhányan ugyan bekiabálják ezt, de ezt, azt hiszem, önök sem gondolják komolyan. Azt hiszem, ebben, hogy ide jutottunk, a 2005-ös költségvetésnek és a 2005-ös gazdasági folyamatoknak egyébként döntő szerepe volt.

Göndör István egyébként mindenféle statisztikai adatokat idézett, azt azonban elfelejtette mondani, hogy érdemes megvizsgálni, hogy a világgazdaságban egyébként milyen folyamatok voltak. Például 2001-2002-ben egy jelentős gazdasági recesszió volt az egész világon és Európában is. Ha például Göndör István azokat a számokat nézné meg, hogy a tíz csatlakozó ország közül Magyarország gazdasági növekedése hogyan aránylott a többiekhez, akkor bizony Magyarország a harmadik legnagyobb gazdasági növekedéssel rendelkezett a tíz ország közül egyébként 2002-ben is.

(16.20)

Most mi a helyzet? (Göndör István: 2,5 százalék!) Most az a helyzet, hogy a tíz csatlakozó országból egyébként teljesen az utolsó helyre szorultunk vissza a gazdasági növekedést tekintve. Románia, mondjuk, 6 százalékos gazdasági növekedéssel száguld, egyszázalékos költségvetési hiány mellett. (Dr. Veres János: Mióta csatlakozott ország Románia?) Úgyhogy önök még itt egy-két évig kormányoznak, és akkor a magyar munkavállalók jelentkezhetnek Romániába, vagy meghirdethetik azt a versenyt, hogy Albánia és Magyarország közül ki lesz képes Európában utoljára bevezetni az eurót. Ide vezetett egyébként az önök kormányzása.

Ha visszatérünk 2005-höz, akkor az az igazság, hogy önök azt ígérték május 26-án vagy 27-én, hogy a hazudozásnak vége, most elmondták az igazat, és innentől kezdve minden rendben lesz. Csak hát az az igazság, hogy ha megnézzük a 2005-ös zárszámadási törvényt, akkor egészen pontosan látjuk, hogy önök továbbra sem mondanak igazat. Hogy ne a magam véleményére hivatkozzam, ön is idézte az Állami Számvevőszéket, én is szeretném.

Az Állami Számvevőszék azt írja: "a 2005-ös évi előterjesztés sem felel meg maradéktalanul az átláthatóság, az ellenőrizhetőség és a teljesség követelményének." Az Állami Számvevőszék megállapítja, hogy "az államháztartás alrendszereinek egységes szemléletű vagyonkimutatása a zárszámadási dokumentumokban eddig nem jelent meg, hasonlóképpen a több éves kihatással járó döntések áttekintésére alkalmas, összefoglaló jellegű bemutatás sem".

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez továbbra is azt jelenti, hogy önök továbbra sem őszinték, önök továbbra is - hogy is mondjam - sumákolnak, nem mondanak igazat, még a zárszámadásnál sem sikerül betartani azt, amit egyébként itt valamikor hirtelen felindulásból ígértek, és megpróbálták elmagyarázni, hogy május 26-a után önök nem fognak hazudni. Dehogynem, a zárszámadási törvény, ez a 2005-ös zárszámadási törvény sem felel meg még az Állami Számvevőszék szerint sem egyébként a kívánalmaknak. (Közbeszólás az MSZP soraiból.)

Most egy pillanatra térjünk vissza arra, hogy ki is készítette ezt a 2005-ös költségvetési törvényt, amiről most beszélünk. Ezt a 2005. évi költségvetési törvényt, mindannyian tudjuk, egy Draskovics Tibor nevű pénzügyminiszter készítette, akiről most nem akarom felolvasni azokat az idézeteket, amelyeket nem mi, hanem Gyurcsány Ferenc mondott Debreczeni Józsefnek a róla írott könyvben. Sok dolgot lehetne mondani, mert négy oldalon keresztül ecseteli egyébként Gyurcsány Ferenc Draskovics Tibor hazudozásait a 2004-es költségvetés hiányával kapcsolatosan, de Gyurcsány Ferenc Draskovics Tiborral kapcsolatosan az idézett rész végén a következőket mondja: "amikor ez kiderül januárban, hogy Draskovics folyamatosan hazudott, akkor én már pontosan tudom, hogy nem Draskoviccsal fogom befejezni a kormányzást" - mondja egyébként Gyurcsány Ferenc.

És mit ád Isten, ugye, itt van ez a 2005-ös költségvetés, ami hamis adatokból indul el, hamis adatok vannak benne; a zárszámadással eljön az igazság pillanata, kiderül, hogy szinte semmi nem igaz a 2005-ös költségvetésből. És mit ád Isten: az a Draskovics Tibor fontos beosztásba kerül a Gyurcsány-kormány alatt, aki egyébként Gyurcsány Ferencnek a háromoldalas bevallása szerint is átverte az Európai Uniót, átverte őt, becsapta az egész országot, és becsapott mindenkit, félretájékoztatta a költségvetés hiányával kapcsolatosan az egész közvéleményt, az egész kormányt, mindenkit. Ez a Draskovics Tibor, akinél gyengébb teljesítményt a magyar közszférában egyébként nem nyújtott senki, vagy nagyon kevesen nyújthattak az elmúlt évtizedben, ez a Draskovics Tibor hirtelen előáll, megvilágosodik, és teljesítmény szerinti bérezésről kezd beszélni most a közszférában. Ezek után, hogy a 2004-es költségvetést tönkretette, ezek után, hogy ezt a 2005-ös költségvetést terjesztette be, aminek a zárszámadásáról most beszélünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A zárszámadási törvény beterjesztésével eljött az igazság pillanata. Kiderült, hogy azok az adatok, azok a folyamatok, amelyeket önök előre jeleztek, ezek nem felelnek meg a valóságnak. Most ezt lehet megpróbálni beállítani, hogy itt nagyszerű dolgok történtek, de Magyarországon, azt hiszem, ezt már a legelvakultabb szavazóik sem hiszik el, hiszen tudják, hogy a négyéves kormányzásuk alatt hova sodorták az országot. (Kovács Tibor: Hova sodorták?)

Gazdasági növekedésről is beszélt Göndör István az elmúlt év kapcsán, a 2005. év kapcsán. Hadd mondjam el, hogy a nagyszerű kormányzásuk következtében az önök prognózisa szerint a következő évben hány százalékra is tervezik a gazdasági növekedést, amikor egyébként a világgazdaság nincsen recesszióban, Európa nincs recesszióban? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Elnök úr, nem a tárgyról beszél!) Éppen a 2005-ös költségvetésnek a következménye, hogy jövőre bizony a gazdasági növekedés 2,2 százalék lesz az önök tervei szerint. Éppen annak a következménye, hogy önök az elmúlt négy évben 6500 milliárd forintnyi hitelt vettek fel, és ennek a 6500 milliárd forintnyi hitelnek a - hogy mondjam - nehézségeit fogják egyébként, ennek a törlesztésének a nehézségeit fogják az elkövetkező években önök a magyar állampolgárok nyakába varrni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Göndör István állításával szemben a 2005. évi költségvetés és a zárszámadás nem sikertörténet, hanem egy nagyon súlyos lejtőnek egyre meredekebb fázisa, és az az igazság, hogy ennek, illetve ezeknek a költségvetéseknek a terheit fogja a magyar lakosság az elkövetkező 3-4-5 vagy 10, vagy ki tudja, hány évben nyögni. Úgyhogy én büszkélkedni nem büszkélkednék ezzel, inkább önkritikus lennék, mert 2005-ben igen rossz irányba indult el a magyar gazdaság, ott gyökereznek azok a bajok, amelyeket most valamilyen úton-módon rendbe kellene tenni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Göndör István, az MSZP képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Révész Képviselő Úr! Úgy összehordott hetet-havat, de muszáj néhány számot akkor mondanom, hogy világos legyen. Amiről én beszéltem, az a társadalombiztosítási kassza.

Tisztelt Képviselő Úr! Én azért idéztem 2002-t, mert akkor 2517 milliárdot költött a két kassza együtt, 2005-ben pedig 3376 milliárdot. Erre hivatkoztam, hogy önök a járulékcsökkentéssel nyitották az ollót. A befejező gondolatai erről beszéltek. Igen, hitelt kellett felvenni! Ezért mondja azt Gyurcsány Ferenc, ezért mondja azt a pénzügyminiszter, hogy egyensúlyt kell csinálni. Ezért hivatkoztam én Matolcsy Györgyre, aki már 2002-ben azt mondta, hogy már 2002 őszén egyensúlyt kellett volna csinálni az önök gazdaságpolitikájának a korrekciójával.

De még tovább megyek! Járai Zsigmond, a jegybankelnök beismerte, hogy hiba volt, amikor önök megpróbálták a belső fogyasztás ösztönzésével a növekedést megmozdítani. Az import növekedett, képviselő úr, az export, amiről én beszélek, az pedig kisvállalkozók tömegei számára jelent beszállítási lehetőséget az exportáló cégekbe, amikor az export több mint 10 százalékkal növekszik.

És szeretném önt tájékoztatni arról, ez a zárszámadás arról is beszél, hogy 2005-ben már nemcsak fogyasztanak az emberek, hanem újra van lakossági megtakarításnövekedés is, ami korábban nem volt.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Babák Mihály, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, mélyen tisztelt elnök úr. Göndör Képviselőtársam! Arra kérem, hogy ne provokáljon, ugyanis ha provokál, mindig szólnom kell, legalább két percig. (Derültség az MSZP soraiban.) Már megbocsásson, de nagyanyámat kell megint idéznem, aki bölcs asszony volt (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem úgy, mint az unokája!), azt mondta, hogy fiam, az élet olyan, mint a facsemete, növekszik, növekszik, ápolni kell, és messegetni, metszeni a vadhajtásait. Most ezt hívják a mi köreinkben kormányzásnak, hogy ha mennek a társadalmi folyamatok, és netalántán valahol vadhajtás nő, akkor egy kormánynak bölcsnek kell lennie, és le kell metszeni azt az oldalágat, vagy rövidebbre kell venni, vagy éppen táplálni kell, bővíteni kell.

Kedves Göndör Képviselőtársam! Úgy gondolom, hogy kormányozni tényleg nem könnyű dolog. Na de hát nehogy már megint ránk fogja, meg hogy mit mondott Matolcsy György ezzel kapcsolatban, mikor önök nem tettek semmit?! Hát ha valahol túlköltekeztek, és a folyamatok rossz irányba indultak el, akkor nyilvánvalóan gátat kellett volna szabni! Ezt hívják itt, pénzekben is, kormányzásnak. Hát az önök miniszterelnöke ismerte el, hogy nem kormányoztak! Akkor mi a csudáért mutogat összevissza, kedves Göndör képviselőtársam? Tessék már rám figyelni, önhöz beszélek! (Göndör István a padsorok között egy képviselőtársához lép.)

Tetszik érteni? Tehát ne mutogasson vissza, hogy netalántán annak idején az Orbán-kormány tájékán elindult valami olyan folyamat, amely később kicsit gellert kapott. Lehet, hogy az önök okán kapott. Ugye, volt olyan, hogy társadalombiztosítási járulékról szóló számla - megszüntették; volt APEH-rendőrség - megszüntették; elküldték a vámosokat, és sorolhatnék még sok egyéb dolgot, amit annak idején - helyesen - bevezetett az Orbán-kormány. Most önök ezt kisöpörték, de nem tettek a helyére semmi mást, és nem kormányoztak, ennek ittuk meg a levét 2005-ben.

Nyilvánvaló, hogy egy költségvetést megtervezni sem könnyű dolog. Na de hogy egyetlenegy szám se jöjjön be, tisztelt képviselőtársam! Ez már igazán nem az Orbán-kormány problémája, és nem a múlté!

Még egyszer mondom, kormányozni nehéz, csak önök ezzel nem tudnak megbirkózni. Ez a baj!

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Révész Máriusznak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

(16.30)

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Göndör István! Én a tb-kassza hiányáról egyetlen szót nem szóltam (Göndör István: Csak arról, hogy az emberekhez ment a pénz.), úgyhogy örömmel hallom, hogy elmondta a számokat, de velem ebben az ügyben nem vitatkozik.

Ha költségvetési korrekcióra lett volna egyébként szükség az ön állítása szerint 2002-ben, akkor miért nem csinálták meg? Önök voltak kormányon. Ahelyett, hogy korrekciót tettek volna, elkezdtek osztogatni, több száz milliárd forintot kiosztottak mindenféle célra. Nem ezt tették?

Gyurcsány Ferenc egyébként erről, most nem szívesen idézem, de azt hiszem, itt fején találta a szöget, azt mondta az elhíresült őszödi beszédében: olyan böszmeséget kormány Európában még nem csinált, mint az MSZP-SZDSZ-kormány.

Az állításokkal szemben én egyébként nem azt tartom a Gyurcsány-kormány legnagyobb bűnének, hogy nem csinált semmit, hanem azt, hogy csinált: tönkretette az országot, eladósította az országot, és most ennek a levét isszuk meg, ezért vagyunk ebben a helyzetben. A polgári kormány alatt egyébként a magyar államadósság mértéke jelentősen csökkent, 63-ról GDP-arányosan lecsökkent 54 százalékra. Ha meg mindent visszapakolnak bele, amit egyébként 2002-ben visszapakoltak, akkor nem 53-ra, hanem mintegy 57 százalékra csökkent. De a polgári kormány idején az államadósság jelentősen csökkent.

Most mi is a helyzet? Az önök négyéves tevékenységének köszönhetően jövőre 70 százalék fölé megyünk, és az euró bevezetésének gyakorlatilag egyetlen feltételét nem tudjuk ma Magyarországon teljesíteni. Ez nem így volt. Amikor a polgári kormánytól önök átvették a kormányrudat, akkor az euró bevezetésének a céldátuma 2007 volt. (Göndör István: 10 százalékos inflációval.) Most 2014-16... Ne mondja már, hogy 10 százalékos infláció... (Göndör István: 9,6, bocsánat!) Mikor, képviselő úr? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Három éven keresztül.) Nem azt mondtam. Amikor önök átvették a kormányrudat, tisztelt képviselő úr, akkor nem 10 százalék volt az infláció, ezt ön is tudja, hanem 6 százalék alá csökkent, de mindegy. Azt hiszem, érdemes lenne önnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) megnézni a számokat.

Önök ezt az országot tönkretették, ennek a levét fogják meginni az elkövetkező időszakban az emberek.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Kovács Tibornak, az MSZP képviselőjének, parancsoljon!

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Ha azt gondolják, hogy ha tízezerszer fogják ugyanazt elszajkózni itt a parlamentben, attól az igazsággá válik, akkor ebben nagyon nagyot tévednek.

A magyar gazdaság ma is jó állapotban van. Nincsen probléma a magyar gazdasággal, az export növekszik, a gazdasági növekedés ugyancsak 4 százalékhoz közelít. (Révész Máriusz: Ezt se hiszem!)

A költségvetéssel és az államháztartással van probléma, tisztelt képviselő úr. És ez azért van, egyszerűen meghatározva, hogy mi történt, mert többet költöttünk, mint amennyi bevétel befolyt a költségvetésbe és az államháztartásba. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mire?) Mire költöttünk többet? Azokra a döntésekre, szociális juttatásokra például, amelyeket önök, kivétel nélkül mindegyiket, megszavaztak itt a parlamentben. (Révész Máriusz: A kormányzat!) Megszavazták a 13. havi nyugdíjtól elkezdve az 50 százalékos béremelésen át az összeset, tehát önök ugyanolyan módon hozzájárultak annak a költségvetési hiánynak a kialakulásához, mint amivel a kormánypártokat vádolják.

Erről a dologról kellene beszélni, tisztelt képviselő úr, meg valójában arról, amiről itt a mai napon szó van, a 2005-ös költségvetésről. A 2005-ös költségvetéssel kapcsolatban az a valótlan állítás, amit ön is megfogalmazott, hogy például az ÁSZ nem fogadott volna el abból semmit sem, ami itt le van írva, ez az állítás egyszerűen valótlan. Néhány véleménykülönbség alakult ki a Pénzügyminisztérium és az Állami Számvevőszék megállapításai között, egyébként pedig az Állami Számvevőszék elfogadta ezt a beszámolót. Miért állítanak olyan valótlanságokat, amelyeknek semmilyen alapja nincs? Ön is állította, Tállai képviselő úr is állította.

Valótlanságokkal egyszerűen nem kellene félrevezetni az állampolgárokat, akik megpróbálják figyelemmel kísérni ezt a mai vitát.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Babák Mihály, a Fidesz képviselője, parancsoljon! (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Halljuk!)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, mélyen tisztelt elnök úr. Kovács Képviselőtársam! Igaza van, nem illik félrevezetni az országot - de nem én mondtam azt, hogy hazudtunk (Derültség a Fidesz padsoraiból.) éjjel-nappal, meg ehhez hasonlókat! Kérem, saját magukban leltározzanak először a hazugságokat illetően! (Taps a Fidesz padsoraiból.) Ezt Gyurcsány miniszterelnök úr mondta, mégpedig őszinteségi rohamában.

Kedves képviselő úr, hadd mondjam el, és ez is egy hazugság, de bocsásson meg, inkább füllentés, mert szeretnék szebben és udvariasabban fogalmazni. Azt mondja, hogy mi azokat az előterjesztéseket, amelyeket a Magyar Köztársaság állampolgárai számára hasznosnak és jónak véltünk, megszavaztuk. Persze, hogy megszavaztuk, képviselő úr - mi azt hittük, hogy önök tudnak számolni, és kikalkulálták. De bebizonyosodott, nemcsak a 2005-ös zárszámadás kapcsán, hanem korábban is, hogy nem tudnak számolni. Tetszik érteni? (Derültség a Fidesz padsoraiból.)

Még egy fontos kérdés, hogy megszavaztuk. Hát persze, hogy megszavaztuk. Ne haragudjanak meg, ha nem szavazzuk meg, a jóból miért maradjunk ki? Önök maguktól is elintézték, eltökélték, hogy kifizetik az 50 százalékos átlagos béremelést, ez nyilvánvaló, hiszen megvan a többségük. De kedves képviselőtársam, megint nagyanyám bölcsességére kell felhívnom az önök figyelmét (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ezt vártuk!) - ezt illik megtanulni, nem kell hozzá professzornak sem lenni: addig nyújtózkodj, fiam, ameddig a takaród ér! Önök nem a lábukat nyújtották ki az állami költségvetésnél, a fenekük is kint van már! Itt csak az a baj, hogy az adósság lassan meg fog fojtani minket.

Tisztelt Képviselőtársam! Az sem mindegy, hogy a hitelt mire vesszük föl, mert az ember családban van. Ezt is a nagyanyám mondta: fiam, hagyjál mindig az unokádnak valamit, vegyél valami tartós dolgot! Ha tehát mi csak fejlesztésre vettük volna föl, és azt is nem háromszoros áron fejlesztettük volna, az helyes lenne. De mire vettük föl? Nem tudjuk. Megettük? Hát ki az a buta, aki manapság a kamrára vesz föl hitelt és kölcsönt, ilyen kamatok mellett?

Ezt egy ország sem teheti meg, úgyhogy nekem tényleg a nagyanyám bölcsességével kell sokszor előhozakodnom, hogy megértessem, hogy mi a kormányzás. Bocsássanak meg, kérem, de erről van szó!

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz padsoraiból. - Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Csak tájékoztatásképpen jelzem, hogy három kétperces jelentkezés van a monitoromon, mind a három Fidesz-képviselőcsoportbeli képviselő. A sorban az első Tállai András. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Már vártam Kovács Tibor felszólalását - indulatos, emelkedett hangú, teljesen meg van róla győződve, hogy igaza van. (Kovács Tibor közbeszólása.) Egyetlenegy hiba van, képviselő úr, komolyan mondom: most próbáljon meg kikapcsolni, és nem az ellenzéki képviselőkre hallgatni, bár az ellenzéki képviselő adja elő, de azt nézze, hogy mit mond, és ne azt, hogy ki, jó?

Tehát mondjuk, a konvergenciaprogram Canossa-járásáról ugyanebben az időszakban, amikor önök kormányoztak:

2004. május 13. Magyarország beterjeszti a 2004-2008-as időszakra vonatkozó államháztartási terveit. A célkitűzés szerint a hiány 2008-ban 3 százalék alatt lenne. Ezt ismerjük.

2004. június 23. Az Európai Bizottság túl optimistának ítéli a magyar kormány középtávú előrejelzéseit, ezért utal a 2008-as cél bizonytalanságára.

2004. december 22. Az Európai Bizottság ajánlással fordul a tagállamokból álló Tanácshoz, hogy az mondja ki, a túlzott hiány kiigazítására tett magyar lépések hatástalannak bizonyultak.

2005. január 18. Az uniós pénzügyminiszterek jóváhagyják az Európai Bizottság ajánlását, és elmarasztalják a magyar kormányt, amiért nem tudta a tervezettnek megfelelően csökkenteni az államháztartás hiányát.

2005. március 8. Az Európai Unió pénzügyminiszteri tanácsa jóváhagyja azokat az ajánlásokat, amelyeket az Európai Bizottság a túlzottdeficit-eljárás keretében intézett Magyarországhoz. A Tanács felkéri a magyar kormányt, hogy bárminemű adócsökkentés időzítését és végrehajtását a konvergenciaprogramban szereplő hiánycéloktól tegye függővé, és haladjon előre az államigazgatási, az egészségügyi és az oktatási rendszere reformjával.

2005. szeptember 16. Almunia uniós pénzügyi biztos közli a magyar kormánnyal, hogy elfogadhatatlan az autópálya-építés kapcsán alkalmazott magyar elszámolási módszer.

Tisztelt Kovács Tibor! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Hol van ebben a Fidesz és az ellenzéki képviselők? (Kovács Tibor: Nem erről beszéltem! - Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra jelentkezett Iván László, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Honfitársaim! Képviselőtársak! Meg kell mondjam, kicsit lazításképpen, a feszültséget, meg egyáltalán a fáradtságot is oldandó, szeretnék John Galbraithtól idézni pár mondatot, aki harminc évvel ezelőtt jósolt mintegy előre.

"A rátermettség hiányát az is védelmezi még, mint láttuk - írja -, hogy a kudarc mindig költségmentes annak a számára, aki ezért felelős." És folytatja: "A nem szakembernek vagy a nem hivatásos politikusnak a jövőben sem lesz könnyebb, mint a múltban, hogy a szakmailag rátermett egyént megkülönböztesse a többiektől. De nincs semmi nehézség különbséget tenni a siker és a kudarc között. A jövőben minden gazdasági és monetáris üggyel kapcsolatban érvényesíteni kellene egy egyszerű szabályt, miszerint mindenki, aki egy kudarcot kénytelen kimagyarázni, valójában önmaga vallott kudarcot. Megértőknek kell lennünk mindazokkal szemben, akik gyengén szerepelnek, de nem szabad annyira nagylelkűnek lenni, hogy meghagyjuk őket a hivatali beosztásukban."

Ezt azért mondom, mert a hatvanas évektől társadalompolitikai meg társadalom-lélektani kérdésekkel foglalkozva úgy látom, hogy számos esetben az egyén, a közösség, az intézmény kapcsán, és ebben az anómikus nagy világváltásban, ami történik, különösen hangsúlyosak ezek a gondolatok. És miután nem a legnagyobbaktól idéztem, engedjék meg, hogy ez mindannyiunk számára tanulságos idézet legyen.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

(16.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tényleg, nagyon hangulatos volt, őszintén mondom, bár a Házszabály szerint most az a kötelességem, hogy azt mondjam, térjünk a tárgyra. Tehát úgy általában is mondanám a sok-sok kétperces után, hogy érdemes talán most már visszatérni a tárgyra, ami a zárszámadás, 2005. év. (Dr. Iván László: Köszönöm a meghallgatást.) Köszönjük szépen tényleg ezt a hangulatos kétpercest.

Révész Máriusz képviselő úr kétperces felszólalásra jelentkezett. Öné a szó. Parancsoljon!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Kovács Tibor olyat állított, olyat adott a számba, amit nem mondtam, úgyhogy szeretném felolvasni, mit idéztem az Állami Számvevőszéktől: "A 2005. évi előterjesztés sem felel meg maradéktalanul az átláthatóság, az ellenőrizhetőség és a teljesség követelményének." Ez az Állami Számvevőszék megállapítása.

Az Állami Számvevőszék ezenfelül megállapítja, hogy "az államháztartás alrendszereinek egységes szemléletű vagyonkimutatása a zárszámadási dokumentumokban eddig nem jelentek meg, hasonlóképpen a többéves kihatással járó döntések áttekintésére alkalmas összefoglaló jellegű bemutatás sem". Az Állami Számvevőszéktől konkrétan ennyit idéztem, az Állami Számvevőszék jelentésében ezek az idézetek megtalálhatók, úgyhogy Kovács Tibortól elvárnám, hogy ezek után erre reagáljon, ne pedig olyan dolgokkal vitatkozzon, amit nem mondtam.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Kormos Dénes, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, képviselő úr.

KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Történeti áttekintésből már volt részünk, a függetlenség és a szabadság újabb jelei jelennek meg a parlamentben, ami tetten érhető a tekintetben is, hogy egyébként a tényektől meg a valós napirendtől függetlenül bármit lehet mondani. Ez önmagában a demokráciának nagyon fontos velejárója, ezt én tudom.

Révész képviselőtársamnak tanácsolok egy dolgot, mert egyébként olyasmit, amit most háromszor elmond, nem állítana. Ez az egyszerű tanács, hogy ha egyszer bemegy egy szakbizottsági ülésre, és ha már rászánta az idejét, ülje végig. Mert ha netántán az oktatási és tudományos bizottság ülését végigülte volna, ahol elhangzott ellenzéki oldalról pontosan a 2005-ös zárszámadás hiteltelenségét bizonyítandó ez az idézet az Állami Számvevőszéktől, amit ön is elmondott, akkor megkértem az Állami Számvevőszék jelen lévő képviselőjét, hogy tisztázzunk egy dolgot; ez a felvetés és ez a probléma, és ha végigolvassa a szöveget, ez látszik, a 2005-ös évi zárszámadás sajátja, hogy az elmúlt időszakban folyamatosan az ÁSZ által vizsgált, évenként ismétlődő zárszámadások típushibája.

Feltehetően nem volt ott. Akkor azt mondtam az ottani képviselőtársaimnak, hogy próbáljunk érveket összeszedni egy előző évi költségvetési beszámolóval kapcsolatban, próbáljunk olyasmire koncentrálni, ami elhangzott a felvezetőben, hogy trendek, folyamatok és akár 2006-ra, 2007-re vonatkozóan próbáljunk leszűrni belőle különböző tapasztalatokat. Mivel nem tudott ott lenni, és feltehetően ideje sem engedte, hogy a jegyzőkönyvet elolvassa, hogy azt a részt pótolja, amiről hiányzott, elmondom a választ. Az Állami Számvevőszék képviselője azt mondta, hogy sajnos a rendszerváltozás óta az éves beszámolóknak ez sajátja, visszatérő probléma kormányokon keresztül, hogy nem alakult ki annak rendje és szabálya, hogy milyen formai, tartalmi követelményekkel kell elkészíteni az egyes ágazati beszámolókat; különös tekintettel, és ezt ki is emelték, sőt később egy újabb napirenddel kapcsolatban, amiről majd itt is lesz szó a parlamentben, de a dolgok összefüggnek, az Állami Számvevőszék munkájáról szóló tájékoztatásra, az elnök úr jelezte, hogy egyre inkább feladatukká válik, hogy különböző folyamatokra és trendekre hívják fel a figyelmet.

Tehát amikor úgymond vezérérvként használ valamit, akkor nagy tisztelettel kérem arra, hogy annak a tartalmáról, a lényegéről és az egész rendszerbe foglalt helyéről győződjön meg. Érdemes rá egy kis időt fordítani. (Révész Máriusz: Benne volt az ÁSZ-jelentésben.) Tessék? A folyosón állok rendelkezésre utána. Nyilván úgy szokott ez lenni, nekem van egy régi, rossz tulajdonságom, hogy ha valamit nem értek pontosan, kérdezek. De nem idézem, ha nem értem pontosan, egy parlamentben. Ennyi a különbség kettőnk között.

Nos, akkor térjünk vissza a napirendre. Valóban azzal értek egyet, hogy próbáljuk ezt részben az Állami Számvevőszék jelentése, részben a különböző számszaki adatok, fejezeti beszámolók alapján, amiről egyébként az Állami Számvevőszék kimondja, hogy hiteles és elemezhető adatokat tartalmaznak, azokat a különböző trendeket... - és most nem foglalkozom az egésszel, hiszen feladatom inkább egy szűkebb terület érintése, ez elsősorban az oktatással, közoktatással kapcsolatos kérdésekre vonatkozik.

Az első olyan dolog, amit érdemes megnézni, hogy indultak-e olyan folyamatok a 2005-ös költségvetési évben, olyan folyamatokra, olyan programokra használódtak-e különböző forrásaink, előirányzataink, amelyek követésre vagy megtartásra érdemesek. Az egyik ilyen lényeges kérdés a közoktatási ágazatban, mindig mondjuk különböző aspektusokból: az esélyek javítása, az esélyteremtés különböző folyamatai. Azt lehet mondani, ha megnézzük ezeket a folyamatokat, akár a fejezeti beszámolóban vagy az értékelésben, akkor gyakorlatilag egy nagyon fontos népcsoporttal, a roma integrációval kapcsolatos program mintegy 600 közoktatási intézményben indult el.

Megindult egy nagyon lényeges program. Sokszor beszélünk arról, hogy különböző módon akadályoztatott gyerekek, akik különböző szegregációba kerülnek enyhe értelmi fogyatékosság miatt, számukra ne legyenek zárt tanítási utak. Elindult egy "Utolsó padból" program, amely számukra a többségi iskolába való visszavezetést és egy normális életkörülményt jelent. Elindult az a mentorprogram, ami a felsőoktatásban lévők segítését szolgálja, és többezres résztvevővel, úgy gondolom, nagyon eredményes, és nagyon komoly esélyt jelenthet a következő időszakban. Ugyancsak 2005 szeptemberében indult el az Útravaló ösztöndíjprogram, ami örömünkre ebben a költségvetési évben is folytatódik, ami lehetőséget ad arra, hogy tanáraikkal a diákok olyan fejlesztő programokban vegyenek részt, ami számukra azt a tanulási utat, ami a középfokú oktatáshoz és a felsőfokú oktatáshoz jelent vagy jelenthet lehetőséget, támogatja, és egyszersmind kivédi vagy csökkenti azokat a szociokulturális hátrányokat, amikről ők nem tehetnek.

Sokszor beszélünk arról, hogy az ismeret, tudás, információ elérhetősége alapvető esélyjavító folyamat, sokszor esett róla szó, akár a nemzeti fejlesztési tervre is vissza lehet utalni, hiszen ezek a folyamatok olyan párhuzamok, amelyeket érdemes megvonni, a Sulinet adatbázis-fejlesztés, tartalmi fejlesztések ezen a területen elindultak, és szerves részét képezik 2006-nak, majd a 2007-2013-as programnak is. A felsőoktatási intézményekkel kapcsolatban sok kérdést érintettünk, a kiadási előirányzatok mintegy 10 százalékkal, 35,7 milliárd forinttal növekedtek, és a bevételük is, ez már egyfajta szervezeti átalakítás, a hatékonyabb működés eredményeként mintegy 31 milliárd forinttal, 19,4 százalékkal növekedtek.

Lényeges folyamat indult el, igaz, hogy a program maga, a felsőoktatás képzési szerkezetének fejlesztése a 2004-ben meghirdetett HEFOP 3.3 keretében indult el, de lényegében a realizálása nagyrészt a 2005-ös időszakban jelent meg a képzési szerkezetátalakítás tekintetében, és erre igen tekintélyes, mintegy 6,7 milliárd forintos forrás állt rendelkezésre. Ez a folyamat gyakorlatilag az új képzési szerkezettel és tartalommal tart. Nyilván nem teszek itt említést a felsőoktatás reformjának európai folyamatokhoz való illesztéséről. Megindult különböző forrásokból a diákotthoni rekonstrukció, ami egyrészt vállalkozói bevonással, PPP-programmal mintegy 9800 férőhelyet, hagyományos állami támogatással 3400 férőhelyet, illetve további állami támogatással mintegy 20 ezer kollégiumi férőhely felújítását jelenti.

Elindultak ezek a folyamatok, de összességében azt mondhatjuk, hogy valójában a felsőoktatással kapcsolatos feladataink és gondjaink egy része még megoldásra vár. Erre majd egy gondolat erejéig a későbbiekben kitérek.

(16.50)

A közoktatásra fordított források elsősorban az önkormányzati szférában mintegy 7,7 százalékkal növekedtek ebben az időszakban, és azt lehet mondani, hogy egy másik tendencia is érvényes, hiszen mintegy 514 milliárd forint normatív támogatási lehetőség állt rendelkezésre az önkormányzatoknak, a tényleges teljesítés a 492, szűken a 493 milliárd forintot éri el. Ennek elsődleges oka, hogy a közoktatási ágazatban az 1-8. évfolyamon, a középiskolában szakképzésben mintegy 10 500-zal csökkent a tanulói létszám. Ezt még az sem ellensúlyozta, hogy az óvodában elsősorban a befogadás bővítésével gyakorlatilag többletnormatívákra nyílt lehetőség. Azt kell mondani még emellett, hogy sajnálatos módon nőtt azoknak a tanulóknak a száma, akik különleges gondoskodást igényelnek, és csak így fejleszthetők.

Ebben a folyamatban az látszik, hogy egyfelől egy forrásbővítés és -fejlesztés jelenik meg az ágazatban mind tartalmi, mind infrastrukturális szempontból, növekszik - és ezért minden tisztelet megilleti az önkormányzatokat, különösen a kis önkormányzatokat, hogy sokszor erejükön felül fordítanak erre - a közoktatás támogatása, a közoktatás működtetése. Mégis azt lehet mondani, hogy egyébként az a hiány, ami a normatív támogatások és a valódi költségek között megfigyelhető, növekszik, hiszen összességében ezek a támogatások a működési kiadások 62-65 százaléka közötti részét fedezhetik, ott viszont, ahol a megfelelő kihasználtsági mutatók nincsenek meg, ezek az arányok olyannyira romlanak, hogy ezeknek a forrásoknak a bevitelére sem az önkormányzati, sem az állami rendszerben megfelelő forrás nem áll rendelkezésre.

Ha már idéztünk az Állami Számvevőszék anyagából, idetartozik egy idézet, ami egyébként a későbbi időszakra tanulságos, és picit tanulságos erre a parlamenti időszakra is. Az idézet így szól: "Az államháztartás nagy ellátórendszereinek struktúrája 2005-ben gyakorlatilag változatlan maradt, miközben a rendszerre fordított kiadások 2005-ben tovább növekedtek, a bevételek alakulása ezzel nincs összhangban." Régóta tudjuk, és ez valóban olyan probléma, amit nem lehet elmismásolni, nem lehet a felszín alá söpörni, és ha valami talán kiemelendő egy állami számvevőszéki vizsgálatban a nagy ellátórendszerekre vonatkozóan, akkor ez igen. Ebből pedig az következik, hogy fel kellene hagyni azzal a hamis demagógiával, hogy ez a rendszer változatlan formában, változatlan struktúrával, változatlan költségvetési szerkezetben működtethető.

Hálásak lennénk alternatív javaslatokért, hálásak lennénk megoldási javaslatokért. Az ez évi nyári ülésszak idején letettünk egynéhányat az asztalra, méltóztattak ezt teljes mértékben lesöpörni. Ez a probléma sajnos 2006-ban is fennáll, 2007-ben is fennáll, és én úgy gondolom, hogy akár egy nemzeti fejlesztési terv megvalósítása, az ahhoz szükséges források elérése s a nagy ellátórendszerek reformja, akár a 2005-ös zárszámadás tükrében is egy olyan feladat, és egy olyan része ennek a parlamenti munkának, amiben nagy örömmel fogadnánk azt az együttgondolkodást, amit egyébként szóban és különböző kinyilatkoztatásokban önöktől nagyon sokszor hallottunk. Ha ez a gyakorlatban is megvalósulna, akkor ezeket az üzeneteket, amiket ez a beszámoló és a hozzá kapcsolódó jelentés tartalmaz, gyakorlattá tudnánk fordítani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Révész Máriusz, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Kedves Kormos Dénes! Én nem akarok olyan stílusban vitázni önnel, ahogy ön tette, csak felhívnám a figyelmet, hogy én az Állami Számvevőszék véleményét szó szerint és teljesen pontosan idéztem. Ha ön ezt az idézetet pontosan elolvasná, vagy pontosan elolvasta volna, akkor teljesen pontosan tudná, hogy azt a kérdést, amit feltett, fel sem kellett volna tennie. Az idézet úgy szól, hogy "a 2005. évi előterjesztés sem felel meg", így is idéztem a parlamentben, kedves Kormos úr, innentől kezdve nyilvánvaló, hogy az ön kérdése teljesen fölösleges volt, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ha önök amellé vagy amögé akarnak menekülni, hogy ez már volt előző években is így, akkor önök ezt megtehetik. De a 2005. évre kétségtelenül igaz.

Ennél én súlyosabbnak érzem a másik megállapítást, amivel nem vitatkozott, hogy "a többéves kihatással járó döntések áttekintésére alkalmas összefoglaló jellegű bemutatás sem". Ez azért nagyon súlyos, mert éppen önök indították el óriási mennyiségben a PPP-beruházásokat, amelyek egyébként hiányoznak, nem tudjuk, az Állami Számvevőszék sem tudja, hogy ez milyen nagyságrendű terhelést fog jelenteni az elkövetkező években a magyar költségvetés számára. Mert ezeket a beruházásokat az elkövetkező időszakban bizony költségvetési pénzekből kell fizetni, de ez nem jelenik meg. Ezért fontos, ezért súlyos ez a mondat, és ez bizony, kedves Kormos úr, az oktatási bizottság ülésén is elhangzott.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra most megadom a szót Herbály Imre képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőjének.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök, hogy Babák képviselő úr visszajött a terembe, mert így el tudok dicsekedni, hogy nekem is volt két nagymamám, mind a kettő nagyon bölcs parasztasszony volt, és mondtak olyan bölcs dolgokat is, mint képviselő úr mondott, meg persze olyanokat is mondtak, hogy ne kiabáljak közbe, amikor komoly dolgokról beszélnek, és azt is mondta, hogy csak akkor beszéljek, ha van mondanivalóm. No, nekem van, de mivel a hangnem eléggé furcsára sikeredett, én azt gondolom, hogy származásomból meg szakmámból eredően tárgyszerű és tárgyilagos vagyok, így aztán nem akarom kitenni magam annak, hogy a Földművelésügyi Minisztérium 2005. évi zárszámadással kapcsolatos munkáját, mondjuk, az ellenzéki oldal leblamálja, mert az, hogy egy törvénytervezetet leapprehendál - hogy teljesen ilyen vidéki szólással éljek -, az egy természetes dolog. De, ha már valami megtörtént, azt már nem lenne muszáj elutasítani, hanem el kellene ismerni.

Én úgy gondolom, hogy mivel én az FVM 2005. évi munkájáról szerettem volna beszélni, ezt majd az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentésben elmondom, és remélem, hogy akkor majd el fogják ismerni, hogy az FVM a 2005. évi zárszámadáshoz jó munkával, eredménnyel járult hozzá.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Tellér Gyula, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő úr. Parancsoljon!

TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában lévő zárszámadási törvénnyel szemben azt az elvárást támaszthatjuk, hogy egyrészt a 2005-ös költségvetés előirányzatainak a végrehajtására vonatkozó tényadatokat pontosan rögzítse, és azokat hasonlítsa össze legalább két másik adattal, illetve adatsorral, egyrészt a költségvetés eredeti, illetve módosított adataival, másrészt pedig az előző év tényszámaival; s ezeken a számokon, adatokon, azoknak a megfelelő tagolásán és megfelelő mélységű felbontásán keresztül adjon világos, meggyőző képet egyebek közt a kormány, az egyes tárcák, illetve a költségvetésben szereplő egyéb intézmények tevékenységéről. Nos, én most a zárszámadási törvény XXIII. fejezetéhez, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával foglalkozó fejezethez szeretnék néhány megjegyzést fűzni, bizonyos értelemben értelmezni szeretném ezeket a számokat.

Először is: az előirányzatok teljesítésére vonatkozó 2005-ös összesített tényadatok azt mondják, hogy 104,9 milliárdot költött el a minisztérium, ami az egy évvel korábbi teljesítésnek, a 100,9 milliárdnak kereken a 104 százaléka. Miután 2005-ben a bruttó nemzeti termék mintegy 4 százalékkal - ahogy most hallottam, 4,1 százalékkal - növekedett, ennek következtében a 104 százalékos növekedés, ami az előző számokból kiderül, azt jelenti, hogy a Kulturális Örökség Minisztériuma költségvetésének relatív pozíciója nem változott a GDP-hez képest, sőt az abszolút pozíciója talán valamicskét még javult is.

(17.00)

Csakhogy ez az összehasonlítás a 2005-ös és a 2004-es tényadatok között nem sok jelentéssel bír, ugyanis a minisztérium 2005 elején módosított költségvetésében új feladatok jelentek meg, részint fejezeti átcsoportosítások révén, részint egyéb módokon, és azonkívül még a maradványfelhasználásra vonatkozólag is bekerültek összegek. Ennek következtében a két teljesítés minden további nélkül nem hasonlítható össze szerintem. Ráadásul az előirányzat-növekedés, amely összesen 126 milliárd forintra módosította a költségvetés eredeti előirányzatait, ez hasonlítandó össze a teljesítéssel, azzal a bizonyos 104,9 milliárddal, ez pedig összesen 83 százalékos teljesítés.

Az első megállapítás, amit ennek alapján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a munkájáról tehetünk, hogy a rendelkezésére álló források, illetve az elköltött források jelentős mértékben csökkentek.

A második megállapítás, amely legalább ennyire fontos, arra vonatkozik, hogy ennek az elköltött összegnek a belső összetétele hogyan változott. Különösen fontos ebből a szempontból a következő. Azt mondtuk, hogy 104 százalékra emelkedett a tényadat az előző évihez képest, ezzel szemben viszont a személyi juttatások összege 108 százalékra emelkedett. Vagyis a költségvetésben növekedett az aránya, sőt növekedett az abszolút összege is másfél milliárd forinttal. Ha emögé odavesszük a létszámadatokat, akkor kiderül - nem akarok ma itt minden számot elsorolni -, hogy 112 fővel emelkedett a minisztérium, illetve a minisztériumhoz tartozó szervezetek, minisztérium által irányított szervezetek és intézmények létszáma. Ez viszont 2004-hez képest 102 százalékos. Tehát azt látjuk, hogy a létszámnövekedésnél jóval nagyobb mértékben növekedtek a személyi juttatások.

Sajnos, a törvényszövegből nem derült ki, még utalásszerűen sem, hogy mi az oka a személyi juttatások létszámnövekedést drasztikusan meghaladó mértékének és arányának. Így hát csak találgatunk, hogy vajon ez a növekedés nagymértékű elbocsátások és új felvételek egyenlegeként alakult ki, és talán a végkielégítések összege nyomta így fel a személyi juttatásokat, vagy éppen ellenkezőleg, az újonnan felvetteknek vagy valakiknek az ugrásszerűen megnövelt bére jelenti-e az okát ennek, vagy esetleg egészen egyszerűen 2005. választási év volt, és éppen a választás előtti általános közérzetjavítás és hangulatjavítás adataira bukkantunk rá; arra a bizonyos valamire, hogy a hatalmat valami csúnya helyről sikerült visszahozni. A lényeg mindenesetre az, hogy a zsugorodó forrásokon belül egyre nagyobb arányt foglalnak el a személyi juttatások.

Harmadszor - ezzel csak röviden akarok foglalkozni -, a központi beruházások értéke ugyancsak jelentős mértékben csökkent, a módosított megnövelt előirányzatokhoz képest a tényleges teljesítés mindössze az előirányzat 60 százaléka. Jól látható tehát, hogy míg az egyik oldalon a személyi juttatások növekednek, a másik oldalon a költségvetés zsugorításának a nagy vesztesei a beruházások.

Nemcsak azt nem látjuk világosan, hogy a létszámadatok és a személyi juttatási adatok hogyan függenek össze egymással egészen pontosan, hanem azt sem, hogy ezek a viszonyok, egyébként a költségvetés zsugorodása, a beruházások zsugorodása hogyan oszlott szét az egyes intézmények között, mindez hogyan érinti a minisztérium irányítása alatt álló egyes szervezeteket. Arról pedig csak igen eklektikus képet kapunk, hogyan érinti őket a források általános zsugorodása. Egészen egyszerűen azért, mert a törvényfejezet a szerkesztők kénye-kedve szerint hol közöl effajta adatokat, hol nem. S ahol közöl is, magyarázatot, indoklást a legritkább esetben fűz hozzájuk.

Nem tudjuk, miért nincsenek adatok a költségvetési előirányzatokról és azok teljesüléséről, a beruházási előirányzatokról és azok teljesüléséről vagy éppen a létszámmozgásokról és a személyi juttatások alakulásáról számos, kulturálisan és politikailag nagy fontosságú intézmény esetében, mint amilyen az Országos Széchényi Könyvtár, az Országos Idegennyelvű Könyvtár, a Magyar Országos Levéltár, a Néprajzi Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Állami Operaház, hogy csak néhányat említsek. Ahol pedig vannak ilyen adatok, még kevésbé értjük, mi történt és miért történt ezek mögött az adatok mögött.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány előirányzott támogatásából az eredeti vállaláshoz képest csaknem 57 millió forintot vettek el; a Magyar Mozgókép Közalapítványtól csaknem 700 millió forintot; a Magyar Történelmi Film Közalapítványtól csaknem 300 millió forintot; a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány 50 millió forintjából mind az 50-et. A művészeti alkotó tevékenység támogatására szánt 385 millió forintos támogatási előirányzatból 52 millió forinttal kevesebb teljesült. Miközben a Holokauszt Dokumentációs Központ 240 millió forintjából 1, azaz egymilliót nem teljesítettek; a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány 45 milliójából egyetlen forintot sem vettek el; az úgynevezett '56-os Intézet 150 milliójából egyetlen forintot sem vettek el; a Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány 344,8 milliójából egyetlen forintot sem vettek el.

Természetesen egyáltalán nem irigylem azoktól, akik megkapták a pénzüket. Úgy gondolom, hogy jó helyre ment a pénz. Mindenesetre a támogatások zsugorodásának egyáltalán nem véletlenszerű eloszlásából jól kiviláglik Bozóki András volt miniszter úr szűkkeblű és féloldalasan irányított kultúrpolitikája.

Ötödször: nem olvashatunk egyetlen szót sem arról, hogy miben áll a kulturális tárca munkájának hatása a társadalomra. Lettünk-e jobbak, műveltebbek, kulturáltabbak? Merthogy a pénz elosztásának ez volna az értelme. Egyetlen mondat elég lett volna vagy legalább a bevezetőben valami. Elolvastam Bozóki miniszter úr miniszteri meghallgatásakor a kultúráról tett nyilatkozatát, elmondását. Azt kell mondanom, hogy nagymértékben közel áll az a mód, ahogy ő a kultúráról gondolkodik, ahhoz, ahogyan én gondolkodom. Ez a közeliség azonban mindannak a tükrében, amit eddig elmondtam, eléggé abszurd, mert a tényleges politikai folyamatok és mögötte a költségvetési folyamatok és a kultúráról vallott felfogása között szerintem igen jelentős különbség van.

Sokat lehetne még elemezni, hiszen 85 oldalas a fejezet, és még van hozzá vagy száz oldal melléklet. Azt lehetne mondani, hogy a nemzeti kulturális alapprogramtól a Balassi Bálint Intézetig, az egyházi kulturális alap támogatásáig mindent lehetne nézni, úgy látom azonban, hogy azt az általános ítéletet, amit meg lehet ennek az alapján fogalmazni, már ezek után is ki lehet mondani.

Az egyik oldalon mi van? Zsugorodó forrás, abban növekvő személyi juttatások, zsugorodó beruházások és féloldalas intézményi támogatás. Ez a jellemzője ennek a zárszámadási adatsornak. A másik dolog pedig: bizonytalan mutatók, ad hoc közölt vagy nem közölt adatok, nem kellő mélységű magyarázatok bizonyos összefüggésekre, amelyek pedig az igazán fontos és megértendő összefüggések lettek volna.

Mindezzel kapcsolatban sommásan annyit tudok mondani, hogy ami a minisztérium tevékenységére vonatkozó tartalmi vonulatát illeti ennek a zárszámadási törvénynek, az a politikai tartalom miatt nem fogadható el, egyébként pedig maga a dokumentum sem azok miatt a hibák miatt, amelyeket az előbb felsoroltam.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Gulyás József képviselő úr a következő felszólaló, SZDSZ-frakció.

(17.10)

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat keretében első helyen arról vitatkozunk, hogy milyen évet is zártunk tavaly. Az elkészült mérleg, illetve az Állami Számvevőszék véleményének ismeretében azonban érdemes néhány következtetést levonni, mindenekelőtt azért, hogy hasznosítsuk az arra érdemes tapasztalatokat a 2007-es költségvetési törvény megalkotása előtt.

Bármennyire is ellentmondásosnak hat, le kell szögezni, hogy az elmúlt évben a magyar gazdaság összteljesítménye nemcsak hogy vállalható, hanem kifejezetten kedvező volt, szemben a magyar költségvetés-politikával, ahol az egyensúlyi problémák kezelése elmaradt, sőt a magyar államháztartás egyensúlyának romlási folyamatában egy újabb állomás volt a 2005-ös költségvetési év.

Az előterjesztésből tudható - ahogy egyébként a vonatkozó statisztikai adatok alapján korábban is megismerhettük -, a bruttó hazai termék növekedése 2005 egészében az Európai Unió átlagához képest is dinamikus volt, meghaladta a 4,1 százalékot. A növekedés motorja az export, ami szintén kedvező, hiszen az exportfelfutás hátterében az húzódik meg, hogy a magyar gazdaság versenyképes külföldön.

2005-ben tovább nőttek - ráadásul továbbra is dinamikusan - a nemzetgazdaság egészében a reálkeresetek. A reálkeresetek növekedése elérte a 6,3 százalékot, és itt érdemes megjegyezni, hogy az idei év első nyolc hónapjára vonatkozóan ismét további közel 6 százalékos reálbér-növekedésről kaphattunk híreket az elmúlt napokban. Ezek a hírek kedvező, pozitív hírek is lehetnek akár a magyar polgárok számára, ugyanakkor ki kell mondani, hogy felzárkózásunk a fejlett uniós tagállamok átlagbéréhez a reálkeresetek terén a gazdaság teljesítményénél dinamikusabb, az államháztartási deficit évtizedes rossz mutatóinak figyelembevételével az indokoltnál, a megalapozottnál messze gyorsabb, erőltetett ütemű volt. Ennek pedig egyenes következménye az államadósság növekedése. Ilyenkor, a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat országgyűlési vitája során alkalom nyílik az államháztartás működésének átfogó jellegű, a makrogazdasági összefüggésekre is figyelmet fordító értékelésére.

Egyet kell értenünk dr. Kovács Árpádnak, az Állami Számvevőszék elnökének azzal a megállapításával, hogy mindez kiemelt feladatunk akkor, amikor a közszféra és az államháztartás korszerűsítése és ezzel összefüggésben a kiadások lefaragása van napirenden. Éppen ezért most a 2005. évi zárszámadási vitában érdemes kimondani, hogy a korábbi évek, a költségvetés gyakorlata - beleértve a tervezés során elmaradt strukturális változásokat - nem tartható. Ki kell mondani, hogy a költségvetés-politika megújítása elodázhatatlan. Az elmúlt években bizony gyakorlatilag változatlan maradt a nagy közösségi ellátó-elosztó rendszerek szerkezete is, ebből adódóan az államháztartás kiadásai fokozatosan, illetve nem egy területen dinamikusan növekedtek.

Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban - ahogy az előbb is fogalmaztam -, hogy a zárszámadás és annak vitája több mint visszatekintés: értékelés. Bízom abban is, hogy ez a munka végre hasznosul, és jó néhány tanulsággal is szolgál a nemzetgazdaság fejlődését megalapozó munkához. Most arra van szükség, hogy az egyensúlyi helyzet tartós javulását alapozzuk meg a 2007-es költségvetés előkészítésének, tervezésének időszakában. Ez persze elsősorban kormányzati felelősség. A konvergenciaprogramban vázolt reformstratégián túl konkrét, megvalósításra alkalmas, végrehajtható programra van szükség különböző területeken: az egészségügyi ellátórendszer területén, a szociális ellátórendszer területén, a nyugdíjrendszer területén.

Érdemes felülvizsgálni a juttatások rendszerét, valamint az oktatási rendszer finanszírozását, ahogy egyébként érdemes felülvizsgálni az egész önkormányzati rendszer finanszírozásának a gyakorlatát is, hiszen itt több száz normatíva van jelenleg, és valamennyien tudjuk, akik az önkormányzatokban érintettek vagyunk vagy foglalkoztunk azok gazdálkodásával, hogy a mai rendszerben változatlan formában nem finanszírozhatók az önkormányzatok működési és intézményfenntartási vagy közszolgáltatási feladatai.

Az önkormányzati rendszer reformja sajnos elmaradt a szükséges támogatás hiányában, annak ellenére, hogy a rendszer szereplői között - beleértve az érdek-képviseleti szervezeteket, a szakmai szervezeteket, az önkormányzati érdekszövetségeket vagy éppen akár nemcsak kormánypárti, hanem ellenzéki polgármestereket is - széles körű szakmai egyetértés alakult ki abban, hogy hozzá kell nyúlni a rendszerhez, változtatni kell, és tulajdonképpen a változtatás irányában is egyetértés volt, ennek ellenére a parlamentben nem jött létre a szükséges politikai támogatás a reformok elindításához. Mégis azt gondolom, hogy most, a költségvetés előkészítése előtt érdemes újragondolni ezt a létre nem jött konszenzust annak érdekében, hogy a jövő évi költségvetés finanszírozásánál már olyan szabályozókat léptessünk életbe, olyan elemeket alkalmazzunk és vigyünk be a költségvetési finanszírozás rendszerébe, amelyek működőképesebbé teszik az önkormányzati rendszerünket.

Nem elég a reformirány, hanem a reformok tartalmi fedezetét, a konkrét cselekvési programokat is fel kell mutatni annak érdekében, hogy majd a 2007. évi költségvetés zárszámadási vitájában már ne arról kelljen értekeznie az ÁSZ elnökének, hogy a 2007-es év a helyben járás esztendeje volt. Ehhez azonban már nem lesz elegendő a kormánykoalíció elszántsága, bár ez az elsődleges feltétel. Szükség lesz arra is, hogy az ellenzék konstruktív együttműködésével segítse a költségvetés-politika rendbetételét az alapvető kérdések tekintetében.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Orbán Viktoré a szó.

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Mit várhatunk, tisztelt képviselőtársaim, egy költségvetési zárszámadás általános vitájától? Ha jól tesszük a dolgunkat, akkor négy kérdésre kaphatunk választ. Először is arra a kérdésre, hogy mi teljesült az országgyűlési többség és a kormány pénzügyi gazdálkodási terveiből. Másodszor megtudhatjuk, hogy őszinte volt-e a kormány, amikor előkészítette az előterjesztést, és őszinte volt-e a parlamenti többség, amikor áldását adta arra, vagy esetleg hazudott, megtévesztette a nagyközönséget már akkor, amikor az előterjesztése mellett érvelt. Megtudhatjuk harmadjára egy zárszámadási általános vitából, hogy felelősségteljesen bánt-e a kormány a rá bízott közpénzekkel, felelősségteljesen tervezett-e, felelősségteljesen gazdálkodott-e az adott évben. És végezetül, negyedszer megtudhatjuk, alkalmas-e a kormány és a kormánytöbbség a kormányzásra, vagyis meg tud-e birkózni a kormányzásból fakadó szakmai, politikai és erkölcsi próbatételekkel vagy sem. Ha a kérdésre igen a válasz, akkor menet közben észleli a bajokat - már ha vannak -, és megfelelő szakmai, politikai választ ad azokra. Ha nem alkalmas, akkor a kezdeti bajok, az év közben fejüket fölütő kezdeti bajok az év végére nyomasztóvá, sőt válságossá fordulhatnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az idei zárszámadási-költségvetési vita nem függetleníthető azoktól a tényektől, amelyeket a Balatonőszödön tartott titkos tanácskozás kontextusa teremt számunkra. Három olyan tény is szerepel a titkos tanácskozásról nyilvánosságra került felvételeken, három olyan tény, amelyekkel számolnunk kell a mostani zárszámadás vitájában, hiszen ez a titkos beszéd magába foglalta a 2006-os fél esztendő mellett a teljes 2005-ös esztendőt is.

Három ilyen tényt kell most itt megemlítenünk. Először is a nyilvánosságra került titkos beszédekből kiderül, hogy szándékosan, egy szervezett hazugsághadjárat keretében megtévesztették és félrevezették Magyarország polgárait. Nemcsak 2006-ban, hanem már 2005-ben is. Becsapták az embereket, és csaltak a gazdasági tények, a költségvetés állapotát illetően. Az ezt az állításomat alátámasztó idézet a következőképpen hangzik: "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondtunk, az nem igaz."

A második tény, amivel számolnunk kell a zárszámadás vitájában, úgy összegezhető, hogy bár ismerték a gazdaság valós helyzetét - állításom szerint ismerték a fenyegető, sőt válsággal fenyegető pénzügyi folyamatokat -, azokat nem állították le, nem hárították el. Veszélyesnek ítélték volna a választás szempontjából, ezért inkább hagyták elhatalmasodni a pénzügyi válság bajait. Az idevonatkozó állítást alátámasztó szöveg a következőképpen hangzik ezekből a titkos beszédekből: "Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt az MSZP és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi." A hangsúlyt az utolsó szóra szeretném tenni: megteszi.

(17.20)

Bűnt vagy vétket szóval, gondolattal, cselekedettel és mulasztással lehet elkövetni. A "megteszi" szó egyértelműen arra utal, hogy ez cselekedettel történt.

A harmadik tény, amivel számolnunk kell a zárszámadás vitájában, úgy hangzik, hogy meghamisították a gazdasági és költségvetési adatokat. Ennek a véleménynek az alátámasztására a már idézett dokumentumok következő sorait szeretném felhozni: "Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai - amiről nyilvánvalóan nektek, szocialista képviselőknek nem kell tudni -, ez segítette, hogy túléljük." Trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek, szocialista képviselőknek nem kell tudni. Ez segített, hogy túléljük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után vegyük számba, hogy kik figyelmeztettek a 2005. év során arra a tényre, hogy a magyar gazdaság pénzügyi folyamatai vészesen rossz irányba haladnak. Rendelkezésére állt-e a kormánypárti képviselőknek, rendelkezésére állt-e a kormányzatnak külső segítség, külső szakmai vélemény, hogy kellő időben észlelhessék a bajt, és korrigálhassák a pénzügyi folyamatokat? 2005. január 12-én, 12 nappal a költségvetési év megkezdése után Magyarország megkapja az első leminősítését a Fitch Ratingstől. 2005. január 18-án megkapjuk a piros lapot az Európai Uniótól. 2005. július 6-án a 2005-ös költségvetés megrendül, hiszen nyilvánosságra kerül, hogy az éves előirányzat elérte a tervezet 96,6 százalékát. Az Európai Unió azonnal reagál, Bizottsága ad ki közleményt, és kimondja: Magyarország költségvetési helyzete ingatag. 2005 szeptemberében az előző évről szólva az Állami Számvevőszék szigorúan kritikus véleményt fogalmaz meg a költségvetésről és a privatizációról. 2005 novemberében az Európai Unió harmadik ajánlásra kényszerül, mert a magyarok a korábbi ajánlásokban foglaltakat nem teljesítették. Majd 2005 decemberében újabb leminősítések következnek. Bátran kimondhatjuk tehát, hogy a költségvetési folyamatok hazánk számára kedvezőtlen alakulásáról már 2005 elejétől fogva megfelelő szakmai vélemények és külső segítség állt rendelkezésre.

Mit válaszoltak a szocialisták a fölmerült kifogásokra, figyelmeztetésekre és ajánlásokra? Január 7-én a kormányfő így fogalmaz: "Hiszek ebben a gazdaságpolitikában. Hiszek abban, hogy ennek a gazdaságpolitikának Draskovics Tibor, Kóka János és Németh Imre a hiteles képviselője." Kettő közülük már nincs a kormány soraiban.

Január 30-án megjelennek az első Kóka-féle hirdetések, a Népszabadságban például, közpénzen. Nem párt-, hanem kormányzati hirdetések formájában. Csak egyetlen Népszabadság egyetlen napi hirdetése 3 millió forint közpénzt emészt föl. Ez kettő nappal az előtt történik, hogy nyilvánosságra kerül, hogy az adott év, a 2005. költségvetési év megrendül, hiszen 96,6 százaléka a költségvetési hiánynak már az év első felében teljesül. És akkor a kormány nevében Kóka János föladja ezt a derék hirdetését, amiben leírja - idézem őt -: "Tudnia kell mindenkinek, hogy gazdaságunk hihetetlenül sikeres." Majd folytatja: "Minket irigyel Németország, Franciaország, Olaszország vagy Spanyolország." Majd később ezzel a biztatással zárja: "Úgy látom, Magyarország a győztesek között is győztes lesz." Ezekkel a megfogalmazásokkal nem az a baj, hogy mi ne szeretnénk velük egyetérteni, hiszen mi is örülnénk, ha ez mind igaz lenne; hanem ezt egy olyan pillanatban tette közzé a kormányzat, amikor már maga is tudhatta, hogy nagy a baj. 2005. augusztus 22-én a pénzügyminiszter azt mondja: "2007 elejétől átlagosan 3 százalék lesz az infláció." 2007 elejétől átlagosan 3 százalék lesz az infláció! És a gyöngyszem, a korona: decemberben Szekeres Imre a szocialisták nevében reagál a Fitch Ratings újabb leminősítésére, és a következőket mondja: "A Fitch Ratings súlyosan tévedett, amikor Magyarországot leminősítette. Az intézet megalapozatlan tényekből indult ki, nem kell vele törődni."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után nézzük, hogy mik voltak azok a trükkök, adathamisítások, időnként csak ügyes csúsztatások, amelyekkel sikerült a kormányzatnak fönntartania az ország közvéleménye előtt, hogy valójában nincs is olyan nagy baj a magyar gazdaság háza táján. Apró dolgokról lesz szó, de összességében egy sikeres hadművelet fontos epizódjai ezek.

Március 18-án az Eurostat közzéteszi, hogy Magyarország 2004. évre vonatkozó hiánya, vagyis a 2005. év kiindulópontja, szemben a pénzügyminiszter által közölt korábbi adatokkal, nem 5,1 százalék volt, hanem 5,4 százalék. Május 2-án - egy kommunikációs trükkel állunk szemben - bejelentik a száz lépés programját. Úgy tesznek, mintha kormányoznának. Elnézést, hogy így kell fogalmaznom, de ismét idézek a titkos balatonőszödi beszédből: "Másfél évig úgy kellett tenni - másfél évig úgy kellett tenni! -, mintha kormányoztunk volna." Ez azt jelenti, hogy a száz lépés itt előadott kormányzati programja saját bevallásuk szerint is csak egy kommunikációs trükk volt. Május 9-én a Merrill Lynch egy érdekes véleményt tesz közzé, amely a trükközésekre hívja föl a figyelmet. Így hangzik ez a vélemény: "A Statisztikai Hivatal ellentmondásos módszertani változásokat alkalmaz, amelyek javították a tavalyi GDP-adatokat. Kétségeket ébresztenek a mérlegbe be nem vett költségvetési tevékenység fokozódó jelei."

Augusztusban a pénzügyminiszter úgy dönt, hogy 544 milliárdos maradványképzési kötelezettséget ír elő a tárcák részére. Apróság, de fontos esemény. Hiszen ezzel nyilvánvalóan - aki már vett részt költségvetési vitában, tudhatja - annyi történik, hogy a költségvetési intézményeket maga a kormány adósítja el. Hogy aztán ez a 2005-ös eladósodás a nyakába zuhanjon a 2006. esztendőnek. És októberben - még egy apróság - a Központi Statisztikai Hivatal felfelé módosítja a nemzeti össztermék adatait, kiderül, hogy 2003-ban nem 2,9 százalék, hanem 3,4 százalék, 2004-ben nem 4,2 százalék, hanem 4,6 százalék volt a magyar gazdaság növekedése; nyilván valamifajta módszertani számítás korrekciója történik itt meg. Nos, hát ezekkel a tényekkel mintegy alátámasztották a korábban föladott Kóka-féle hirdetést: sikeres ország, bennünket irigyel Franciaország, Spanyolország és Németország.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az eddigiek is legalábbis figyelmet érdemelnek. Amiről azonban most szeretnék beszélni, az súlyát tekintve meghaladja az előzőeket. Itt most már nem egyszerűen csak költségvetési kérdésekről van szó, hanem a magyar alkotmányos rend kérdéséről. Történik ugyanis, hogy a köztársasági elnök, hogy pontosan mi okból, azt ő tudná megmondani, de kéréssel fordul a magyar kormányhoz, és megkéri a magyar kormányt, hogy legyen kedves, és a gazdaság helyzetéről tájékoztassa a magyar állam, a Magyar Köztársaság elnökét. És a kormány átküld egy dokumentumot, ami itt van a kezemben. Ebben öt hazugságot fogalmaz meg a kormány. Öt olyan tényt, amiről nyilvánvalóan a keltezéskor - Budapest, 2005. augusztus - már tudnivaló volt, hogy nem igaz. Ezek a következők:

Első állítás: "A reálbér összhangban növekszik a termelékenységgel, ezért a versenyképesség javul."

A kettes állítás: "A 2003-ban megindult gazdaságpolitikai irányváltás kedvező hatásai 2005-ben is érzékelhetők, és segítik a hosszú távú egyensúlyi, növekedési pályára kerülést." Mintha ennek mind az ellenkezőjét hallanánk.

A harmadik állítás így hangzik: "Úgy növekedünk, hogy abból holnap sem lesz baj." Vagyis nem hitelből.

A negyedik állítás, amit a köztársasági elnök asztalára tett le a kormány: "A fogyasztás beállt arra a szintre, amelyet megengedhetünk magunknak."

Ötödik állítás: "Az államháztartási deficit 2003-hoz képest 2004-ben több mint 1,5 százalékponttal, az Európai Unión belül az egyik legnagyobb mértékben mérséklődött. Idén tovább csökken az államháztartás hiánya, a nemzeti össztermék 3,6 százaléka lesz" - mondja ezt a kormány a köztársasági elnöknek átküldött dokumentumban 2005 augusztusában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek alapján nem érzem túlzásnak megfogalmazni azt a véleményünket, hogy a magyar kormány az általa írásban átadott előterjesztésben félrevezette és megtévesztette a Magyar Köztársaság elnökét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindennek meg is lett a következménye. Az előbb elmondottak nem hagyták érintetlenül a magyar gazdaság teljesítményét. Ha a vállalkozások világát tekintjük, azt mondhatjuk, hogy 2005-ben körbetartozási hullám indult el, amelyet a kormány nem tudott megfékezni.

(17.30)

Erről a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kutatóintézetének tanulmánya beszél világosan, a mondatot is onnan idéztem. A 2004-es áfavisszatartások hatása zúdult így a 2005-ös esztendő nyakába, amelyet a kormányzat nem tudott megfékezni.

Ami az önkormányzatokat illeti, a számukra előírt kötelező béremelésekből hiányzott 60 milliárd forint. Mint az Állami Számvevőszék jelentéséből kitűnik, ennek következtében az önkormányzatok rövid lejáratú működésihitel-állománya az előző évihez képest - a rövid lejáratú működésihitel-állománya - 34,1 százalékkal növekedett. A mezőgazdaságról azt állapítja meg az Állami Számvevőszék, hogy a nemzeti kiegészítés kifizetésére a költségvetés nem biztosított elegendő forrást.

Végül, ami a magyar egészségügyet illeti, bizony azt sem kímélte meg a 2005-ös esztendő. A gyógyszertámogatásoknál olyan komoly tervezési hiba történt, hogy az eltérés 23 százalék. Soha nem fordult elő korábban, hogy 65 milliárdos hiány legyen a gyógyszerkasszában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után engedjék meg, hogy egy pillantást vessünk az Állami Számvevőszék által megfogalmazott véleményekre. Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági szerve. A saját munkánkat segítő szervezet. Nem a szövetségesünk, nem az ellenfelünk, hanem a munkánkat segítő szakmai szervezet. Rajtunk áll, a mindenkori parlamenti képviselőknek a felelőssége, elsősorban a többséggel rendelkező kormánytöbbség felelőssége, hogy az általa nyújtott segítséget miképpen hasznosítjuk a költségvetési törvény megalkotásakor. Ha ebből a szempontból nézzük a tisztelt Ház teljesítményét 2005-ben, hervasztó következtetésekre juthatunk. A 2005-ös költségvetési vitában az Állami Számvevőszék - tehát a minket segítő szakmai szervezet - az adóbevételek teljesíthetőségéről azt mondja, hogy azok többsége magas, illetve közepes kockázatú. Az alapok tekintetében pedig megfogalmazza, hogy a kiadási előirányzatok nyilvánvalóan alultervezettek.

A 2005-ös költségvetés tényszámai visszaigazolták az Állami Számvevőszéknek azt a véleményét, amelyet 2004 végén nekünk nyújtandó segítségképpen terjesztett az Országgyűlés elé, és amiből a kormánytöbbség semmit sem volt hajlandó befogadni a 2005-ös költségvetési törvénybe. A bevételi előirányzatok felültervezettek - mondta az ÁSZ -, csak az áfa esetében 263 milliárd forint tervezett bevétel maradt el.

De a legérdekesebb állítás, amellyel röviden foglalkozni szeretnék, nem is ezekre a nagy dolgokra vonatkozik. Van az Állami Számvevőszék mostani jelentésében egy olyan passzus, amelyet szeretnék mindannyiunk figyelmébe ajánlani. Azt mondja az Állami Számvevőszék, hogy 2005-ben a kormányzat 852 millió forintért értékesített ingatlanokat. Majd utána két mondat következik, és ezeket szeretném szó szerint az önök figyelmébe ajánlani: "Ebben a körben egy olyan ingatlan sem található - egy olyan ingatlan sem található -, amelyet a KVI a tervezési időszakban a Pénzügyminisztériumnak eladni javasolt, illetve a KVI értékesítési terveiben szerepelt volna. Kincstári vagyonként sem nyilvántartási értékükben, sem pontos megnevezésükben nem beazonosíthatóak." Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az állam által a Kincstárból eladott ingatlanok a bennünket segítő szakmai szervezet jelentésében található mondat szerint sem nyilvántartási értékükben, sem pontos megnevezésükben nem beazonosíthatóak. A legkevesebb, tisztelt hölgyeim és uraim, amit tehetünk, és az Országgyűlés minden képviselőjének érdeke, hogy megtudjuk, mi zajlik itt. Ezért azt javasolom, hogy e tétel tekintetében a tisztánlátás kedvéért az Országgyűlés valamifajta vizsgálatot valamelyik bizottságában legyen kedves megindítani. Meggyőződésem, hogy a magyar képviselők nem mehetnek el egy szakmai szervezet ilyen - bár szakmai, rideg nyelven megfogalmazott, de mégis rémisztő - értékelése mellett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Summázatot szeretnék végezetül adni arra a négy kérdésre, amelyet mondandóm elején tettem fel. Mit tudunk hát meg a költségvetés zárszámadásáról szóló általános vita tapasztalataiként?

Először is: a kormány gazdálkodási terveiből lényegi elemek nem teljesültek. Ezért 2006 elejére már válságos állapot alakult ki.

A második állításunk, hogy őszinte volt-e a kormány, amikor az előterjesztést készítette: sajnos azt kell mondanom az elhangzott és idézett tények alapján, hogy a kormányzat tudta, de legalábbis tudhatta a gazdaság valós állapotát, és e tekintetben megtévesztette a nagyközönséget.

Felelősen gazdálkodott-e a kormányzat a 2005-ös esztendőben? Azt kell mondanom, hogy úgy tűnik, a rábízott közpénzekkel felelőtlenül bánt, tudván tudta, hogy működésével a pénzügyi válság elhatalmasodását segíti elő, és tudván tudta, hogy válságba fogja rántani Magyarországot.

A szakmai, politikai és erkölcsi alkalmasság próbáját sikerült-e kiállni a 2005-ös esztendőben? Vagyis menet közben, a fejüket felütő bajok láttán adekvát válaszokat adott-e a kormányzat? Azt kell mondanom, hogy a kormányzat adott bizonyosfajta válaszokat, de ezek a válaszok nem voltak adekvát válaszok; az eredmény minősít. Az, hogy hova jutott az ország 2005 végére a pénzügyi folyamatok tekintetében, világossá teszi: a kormányzat nem tett elegendő erőfeszítéseket, hogy év közben elhárítsa a bajt. Vagyis szakmai, politikai és erkölcsi alkalmasságának riasztó lenyomata a 2005-ös zárszámadás, vagyis: nem állta ki az alkalmasság próbáját.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves szocialista Képviselőtársaim! Ezért a Fidesz parlamenti frakciójának nevében azt kell mondanom, hogy ez az előterjesztésük így, ahogy van, ebben a formájában elfogadhatatlan. A mai napon néhány pontban módosító indítványokat nyújtottunk be, amelyek tartalmazzák azokat az állításokat, amelyeket megfogalmaztam. Arra szeretném kérni önöket, hogy ezekkel az állításokkal egészítsék ki a 2005-ös zárszámadásról szóló törvénytervezetet.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek, de úgy látom, hogy normál felszólalásra jelentkezett a pénzügyminiszter úr. Igen?

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Igen.

ELNÖK: Akkor először a kétperceseknek kell megadnom a szót. Kovács Tibor következik, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelettel köszöntöm önt abból az ünnepi alkalomból, hogy meglátogatott bennünket itt, a parlamentben, és fel is szólalt. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy az őszödi beszéd nem egy titkos beszéd volt. Az őszödi beszéd, tisztelt képviselő úr, egy ellopott beszéd, amivel önök méltatlan módon politizálnak, és saját politikai céljaikra használnak fel egy lopott árut. Ezt nevezi ön titkos beszédnek.

Egy másik dolog, amire szintén szeretném felhívni a figyelmét: itt utólag fantasztikus állításokat fogalmazott meg, hogy mit tett és mit nem tett a kormány. Tisztelt képviselő úr, önt a választópolgárok azért választották meg parlamenti képviselőnek, hogy itt, a parlamentben mondja el azokat a kritikai észrevételeit - az ellenzéki padsorokból is -, amivel nem ért egyet egy kormánypárt javaslataival szemben. Emlékezetem szerint ön 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban - 2006 ez alól már valamelyest kivétel - egyetlenegyszer sem szólalt fel a parlamentben. Önnek, mint a parlament ellenzékének a vezérének, itt akkoriban kellett volna ezeket a kritikai észrevételeit elmondania, a kritikát megfogalmaznia, nem utólag okoskodni, és számon kérni a kormánypártokat azért, hogy mit tettek vagy mit nem tettek meg abban az időszakban. (Közbeszólások az ellenzék padsoraiból.)

Egyébként pedig szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy azoknak az állításoknak, amelyeket itt megfogalmaztak, a fele sem igaz, de erről majd képviselőtársaim a reagálásokban szólni fognak. Ez a beszéd az ön részéről, mint az ellenzék vezére részéről, méltatlan beszéd volt itt a parlamentben. (Szijjártó Péter: Úgy gondolod? - Tállai András: Mi baj van? Beteg vagy?)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kékesi Tiboré a szó.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Azt gondolom, hogy olyan kérdéseket feszegetünk, sokszor személyes stílusban, amelyek elviszik a lényegről a figyelmet. Kénytelen vagyok én is kívülálló, az Állami Számvevőszék szavait segítségül hívni, mert úgy tűnik, hogy másképp ez nem nyerhet befogadást.

Én is idéznék, merthogy ez mostanában a divat. "A zárszámadási törvényjavaslat összeállításával kapcsolatosan megállapítható, hogy azok külső és belső összhangja, pontossága folyamatosan javul. (Babák Mihály: Mihez képest? - Göndör István: A költségvetéshez.) A törvényjavaslat normaszövege és a törvényi mellékletek összhangban állnak, az előterjesztésben szereplő adatok és az intézményi beszámolók összesített adatai között egyezőség tekintetében az utóbbi években szintén kedvező változás tapasztalható." (Babák Mihály: Fantasztikus.)

(17.40)

De hogy ne unjuk el a dicsérő jelzőket, felolvasnám egy másik idézetét az ÁSZ jelentésének: "A zárszámadási törvényjavaslatban a központi költségvetés közvetlen kiadásainak adatai a korlátozottan megbízható lakástámogatások elszámolása kivételével teljes körűek és megbízhatóak. A lakástámogatások korlátozása az alkalmazott rendszerben a bankok által alá nem írt szerződések kapcsán folyósított pénzösszeg kifogásolásával, de nem jogszerűtlenségével kapcsolatban állt fenn."

Úgy gondolom, hogy vitatkozzunk akkor olyanokkal, vitatkozzunk olyan szavakkal, amelyekre mások már igazolásokat tettek. Az EU a GDP-adatokat teljeskörűen fölülvizsgálta valamennyi országnál. Magyarország még nem alkalmazza ezeket a számokat, bár már közölte, majd visszamenőleg ki fogjuk javítani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Az önkormányzatok a hitelállományukat ötszörösére növelték, és ez fejlesztési hitel, 80 milliárddal növekedett, ezt is figyelembe kellene venni.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Veres Jánosé a szó.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az imént elhangzott beszéddel kapcsolatban néhány megjegyzést szeretnék tenni. A beszéd fölvezetése önmagában ismert megközelítéseket tartalmazott, önmagában politikai megközelítéseket értelemszerűen és nem szakmai megközelítéseket. Ezek közül, azt gondolom, nagyon fontos megemlíteni, amiről Kovács Tibor már szólt, hogy téves az a hivatkozás, amely elhangzik, hogy milyen is volt a tanácskozás. Az tény, hogy ellopott beszédről van szó, és ellopott beszéd alapján történik a hivatkozás. Senki nem vitatta ezt a részét a dolognak. Ebbe nem is kívánok különösebben belemenni.

A félrevezető ebben az volt, hogy Orbán Viktor olyan idézeteket kapcsolt össze, pontosabban olyan kérdésekre próbált a beszédből vett idézetekkel választ adni, amelyek nem törvényszerűen kapcsolódnak össze. Nem törvényszerűen kapcsolódnak össze, hiszen az én ismereteim szerint, miután jelen voltam a teremben, és később is hallottam a beszédet, semmifajta olyan összefüggés nem hangzott el a beszédben, amely kapcsán az ön által elmondott idézetek és a költségvetés számszerű tételei említésre kerültek volna. Remélem, ezt visszaigazolja, ha az idézet ott van ön előtt az asztalon, akkor pontosan láthatja ezt is.

Éppen ezért, amikor ön politikai szándékkal ezt a két dolgot összekapcsolja, akkor azt gondolom, hogy legalábbis csúsztat. Nem mondok ettől erősebb jelzős szerkezetet, mert azt gondolom, nem érdemes, de bizonyosan csúsztat. A második állítása ezzel kapcsolatban, hogy ön levonja azt a következtetést, hogy csaltak a költségvetés állapotát illetően. Egyetlenegy olyan tényszerű adatot nem ismertetett itt ma a beszédében, ezt megelőzően sem a nyilvánosság előtt, sem itt az Országgyűlés nyilvánossága előtt egyetlenegy frakciótársa sem, amely bármely időszak bármely hivatalosan közölt költségvetési tényadatának a valóságtartalmát vonta volna kétségbe, és megalapozta volna az önök állítását. Azért tartom fontosnak ezt mondani, mert sokszor használják ezt az általános megközelítést, de erre nézve egyetlenegy bizonyító erejű állítást nem tudtak még tenni.

Amikor ön most szóba hozza, hogy módosultak a KSH adatai, hogy is mondjam, félig-meddig élcelődve, félig-meddig gúnyosan hozzáteszi, hogy bizonyosan módszertani változás következtében. De ha ezt a kifejezést mondja, akkor beszéljünk már erről nyíltan! Tudják önök, hogy hány alkalommal változott a hivatalos statisztikai módszertan az elmúlt években? Tudnak olyan esetet mondani, amikor Magyarország önkényesen az Európai Unió módszertani ajánlásaitól eltérően, saját maga döntése alapján változtatott statisztikai eljárásrendet, módszertani kérdésekben számítási módot? Nem tudnak ilyet mondani, mert nem volt ilyen.

Ezért tehát azt tudom mondani, hogy ezzel lehet élcelődni, csak az a baj, hogy ezzel rossz hírét keltik az országnak, rossz hírét keltik a kormánynak, rossz hírét keltik a magyar statisztikának. (Babák Mihály közbeszól.) Igen, számtalan alkalommal módosult a statisztika az elmúlt időszakban, számtalan alkalommal módosult a statisztika módszertana, és Magyarország ezt mindig követte. Ezelőtt mintegy másfél órával Tállai András itt, ebben a vitában arra hivatkozott, hogy annak idején 2002-ben, miután Magyarország nem volt az Európai Unió tagja, nem voltak rá érvényesek az Európai Unió előírásai, ezért nem kellett betenni a költségvetésbe a költségvetésen kívül elszámolt autópálya-építés költségeit. Tartalmilag ez volt, amit Tállai úr itt állított. Igazándiból nem fogalmazta itt meg senki ezzel az ellenvetését, mert ebben nincs vita egymás között. Tehát senki nem mondja azt, vagy vitatkoznánk azzal, hogy 2002-ben valóban nem voltunk az EU tagjai, és valóban nem voltak ránk érvényesek azok a szabályok. Tartalmilag persze abban megint nincs vita közöttünk, hogy a szabályok érvényesek kellettek volna hogy legyenek Magyarországra is, ha azt a módszertant alkalmazzuk. Önök akkor azt mondták, hogy az ESA 95 módszertanát nem fogják alkalmazni különböző megfontolásokból és különböző okokból.

Node, amikor Magyarország tagja lett az Uniónak, és érvényessé váltak ezek az előírások, azt követően önök meg nem tudnak olyat mondani, hogy ne alkalmaztuk volna ezeket az előírásokat. (Tállai András: De igen.) Nem tudnak olyan mondani, Tállai úr. Ön még nem mondott ilyet ebben a vitában, nem mondott korábban sem ilyet és más sem a képviselőtársai közül. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Azt tudom erre mondani, hogy amiben vita lehetett, amiben eltérések voltak, azok nem azok a számok, amelyeket itt most Orbán Viktor meghivatkozott, mert ezek a számok általában tényadatok voltak. Amivel vita volt, az az, hogy Magyarország vállalt egy költségvetési pályát, egy hiánycsökkentési pályát, és nem tudta ezt a hiánycsökkentést végrehajtani. Különböző okokból nem tudta végrehajtani. Itt ma már elhangzott a vitában az, hogy többek között azért, mert közösen elfogadtunk annak idején egy száznapos programot, amelyben Magyarország számára fontos intézkedésekre került sor, utólag értékelve valószínűleg többletterhet vállaltunk ahhoz képest, mint amit a magyar költségvetés ezeknek az intézkedéseknek a finanszírozásával képes lett volna későbbi időszakban kifizetni.

Azt gondolom, hogy akkor senki nem vitatja, hogy egy helyes szándékból megfogalmazott döntés volt. Ennek természetesen le kell vonni a konzekvenciáját, és meg kell utána mondani, hogy ezen a pályán nem lehet továbbhaladni. Szerintem erre is sor került; a sajátságos persze ebben az, hogy eltérő időzítéssel került sor. Azt gondolom, mi valamivel hamarabb mondtuk ezt ki, június 10-én mondtuk ezt ki, és azóta követjük ezt a politikát. Önök kimondták ezt az önkormányzati választásokat követően. Ön pártelnökként is kimondta ezt a nyilvános interjúban, amikor azt mondta, hogy szükség van... (Közbeszólásra:) A HVG online-nak adott nyilvános interjújáról beszélek. Azt gondolom, ma ezt idéztük a Házban, tehát nem kell erre emlékeztetni senkit. A dátumát nem tudom megmondani, hogy melyik nap volt, egy pénteki napon adták. Ebből következően elmondják azt, hogy milyen területen kell reformot végrehajtani, és igen, igazat adnak a kormánynak abban is, hogy kiigazításra is szükség van. Persze, tudom, ez már azután történt, miután az Európai Bizottság kifejtette pozitív álláspontját a magyar konvergenciaprogramról, azaz az Európai Bizottság is támogatja ezt az irányt. Támogatja, mert nem látnak más utat Európa más országaihoz hasonlóan, hogy Magyarország ezt a pályát befussa a következő időszakban.

Egy másik olyan dologra hívnám fel a figyelmét, amelyre megint csak érdekes kontextusban kerít itt szót, holott ebben saját felelősségéről is meg kellett volna emlékezzen, ha már szót ejt róla: maradványképzési kötelezettség. Azt mondja a hozzászólásában, hogy 2005. VIII. hóban előír a pénzügyminiszter 544 milliárd forint maradványképzési kötelezettséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aki ebben a parlamentben költségvetést fogadott el az elmúlt években, mindenkinek tudnia kell, hogy a maradványképzési kötelezettség a költségvetési törvény egy paragrafusának előírása alapján képződik. Azt nem a pénzügyminiszter írja elő, még csak nem is a köztársaság kormánya, hanem a köztársaság parlamentje fogadja ezt el. És miért? (Tállai András: Ez sem igaz.) Parancsol? (Tállai András: Nem igaz.) Olvassa el, 57. § (4) bekezdés. (Göndör István: 57. §!) A költségvetési törvény 57. §-a, (4) bekezdés, olvassa el nyugodtan! (Tállai András: De ki rendeli el?)

Tehát azt tudom erre mondani, miután az Országgyűlés dönt a maradványképzési kötelezettségről: miért dönt az Országgyűlés ilyen kötelezettségről? Emlékezzenek vissza, önök pontosabban fogják tudni, mint én, volt egy kétéves költségvetése az országnak. Ennek a kétéves költségvetésnek a végrehajtása során, az első évében a kétéves költségvetésnek képződött egy többletbevétel. Ezt a többletbevételt akkor az érvényes költségvetési törvény felhatalmazása alapján az akkori kormány felosztotta a különböző tárcák között az év végén; annak az évnek a végén, amikor már a pénz felhasználására, a pénz elköltésére ténylegesen nem nyílt lehetősége a tárcáknak, a költségvetési fejezeteknek. Ennek eredményeképpen az addigi gyakorlat szerinti nagyjából 220 milliárd forintos éves maradvány, amely képződött automatikusan a költségvetési intézmények pénzfelhasználásának a természetes velejárójaként, mintegy 420 milliárd forintosra emelkedett, azaz egyik évről a másik évre lényegében megduplázódott.

Azóta van Magyarországon olyan problémája a magyar költségvetésnek, hogy egy viszonylag magas szinten kell tartani ezt a bizonyos maradványt, ugyanis, ha bármelyik évben ez a maradvány lecsökkenne, mondjuk - a régi, '99-es időszakig volt gyakorlat -, 220 milliárd forintos összegre vagy ennek a nagyságrendjére, akkor értelemszerűen a különbség a tárgyévi hiánynak a nagyságát növelné, ami nagyjából 1 százalékpontos GDP-arányos hiánynövekedéssel járna adott évben.

(17.50)

Azóta nem volt egyetlenegy alkalommal sem az országban lehetőség arra, hogy ezt a hiánynövekedést be tudta volna vállalni Magyarország. Azaz a maradványképzési kötelezettség mint sajnálatos módon és kényszerből alkalmazott költségvetési technika, sajnos a kétéves költségvetés első évének a decemberéhez vezethető vissza, azóta van Magyarországon ilyenfajta probléma, és azóta kell minden évben ilyen jellegű szabályozással élni. És még egyszer mondom, hogy a költségvetési törvény határozza meg ezt a fajta kategóriát, ezért kérem, hogy ezt vegyék figyelembe, és vegyék pontosan, ha már nem hajlandók figyelembe venni ezt a tényt is.

A következő dolog, amire mindenképpen, azt gondolom, érdemes és kell is reagálni. Ön úgy fogalmazott, hogy az önkormányzatok kötelezően végrehajtandó béremelésére hiányzó forrás ennyi és ennyi. Lehet nem egyetérteni, lehet vitatni azt, hogy 2005-ben milyen megállapodás született az önkormányzatoknál, az önkormányzati intézményeknél végrehajtandó közalkalmazotti béremelés mértékéről és időpontjáról. Sokféle vita volt kormánypárti frakciókban is erről, de tény és való, hogy a 2004. év végén ez a megállapodás létrejött az érdekegyeztetés normál fórumain. Azaz az önkormányzati érdekszövetségek és a kormány képviselői tárgyalásának eredményeképpen létrejött egy ilyen megállapodás, létrejött egy ilyen egyezség, amely egyezséget sokan vitattak annak idején is, mert többen gondolták azt, hogy ez viszonylag magas, adott esetben talán az ország teherbíró képességéhez képest is magas bérnövekedést jelent, de mégiscsak volt egy konszenzus, az adott társadalmi szereplőkkel történő megállapodás, nyilvánvalóan a szakszervezetekkel is végigtárgyalt megállapodás, és ennek a végrehajtását jelentette ez a bizonyos béremelési kötelezettség, ami a későbbiek során ezt a fajta hiányt vagy ezt a fajta feszítést jelentette az önkormányzati költségvetésben ebben az évben.

Amit immáron ténylegesen a 2005. évvel kapcsolatban, a 2005. év gazdálkodásával kapcsolatban elmondott, arra pedig a következőt szeretném mondani. Ezelőtt durván két héttel itt a bizalmi szavazás vitájában Boross Péter elmondta - szó szerint nem tudom, de tartalmilag igyekszem idézni -, azt mondta a volt miniszterelnök, hogy aki nem tudta vagy nem ismerte az ország valóságos helyzetét, az nem való a politikába, azt nem tartja megfelelő politikusnak, és óvjon bennünket attól a holnap, hogy ilyen emberek kezébe döntések kerülhessenek.

Azt gondolom, nehéz arról vitatkozni, hogy ki pontosan mikor és mit ismert. Egy dolgot állítok most is, mint ahogy a korábbi vitákban is állítottam: az ország tényleges és valóságos helyzetéről a pontos adatszolgáltatás minden alkalommal megtörtént; megtörtént a Pénzügyminisztérium, megtörtént a Nemzeti Bank részéről, megtörtént a Központi Statisztikai Hivatal részéről. Nehéz abban vitatkozni szerintem, hogy ezek az adatok nem valóságosak voltak, hiszen önök most a 2005-ös zárszámadás kapcsán sem tudtak egyetlenegy olyan állítást tenni, hogy az év közben a minisztérium által, év közben a kormány által közölt információk, közölt tényadatok a későbbiek során bármilyen tekintetben ne bizonyultak volna valós adatoknak, ami adatközlésként a kormányhoz köthető volt ebben az időszakban.

Ezért én azt hiszem, hogy fel kellene hagyni, szakítani kellene azzal a gyakorlattal, hogy azért, mert vállalt, de nem teljesített számértékek nem teljesítését - hogy mondjam - fölróják a kormánynak, vagy vádolják a kormányt, összekeverni azzal, hogy nem valós adatközlésekre került volna sor. Szerintem ez teljes mértékben félrevezeti a jövőt illetően is azt az irányt, amelyet, azt gondolom, közösen kellene nekünk itt és most majdan meghatároznunk.

Erről a közös irányról két mondatot. Úgy vélem, hogy akkor, amikor a Fidesz kommunikációjában az elmúlt tíz napban bekövetkezett egy érdemi változás - bekövetkezett, hiszen Matolcsy György egyértelműen nyilatkozik az elmúlt napokban arról, hogy igen, szükség van azokra az intézkedésekre, amelyek az egyensúlyt javítják, igen, szükség van azokra a reformokra, amely reformok a konvergenciaprogramban rögzítésre kerültek, amely reformoknak a törvényjavaslatai az Országgyűlés elé beterjesztésre kerültek már részben, a továbbiak pedig még jönni fognak az Országgyűlés elé -, ezért azt gondolom, hogy sokkal fontosabb lenne, hogyha ebben a kérdéskörben és erről a kérdésről úgy cserélnénk itt eszmét, hogy próbáljuk azt megtalálni, hogy ezek a reformok hogyan valósíthatók meg minél nagyobb egyetértésben, minél célszerűbben és minél jobb technikai megoldásokkal azért, hogy az ország közös jövőjét közös felelősséggel megfelelő irányba tudjuk vinni.

Szerintem sokkal jobb ez a megközelítés, semmint az, hogy ma, amikor már lényegében mindenki elismeri, ma már nincs jobboldali vagy baloldali, vagy liberális szakértő az Országház falain kívül, aki azt mondaná, hogy ezekre nincs szükség, a politikusok döntő többsége is azt mondja, hogy szükség van, akkor szerintem arról kellene beszélni, hogy hogyan lehet ezeket jól megcsinálni, hogyan lehet ezeket viszonylag jelentős társadalmi támogatottsággal, ha úgy tetszik, akkor bizonyos pontokon társadalmi konszenzussal is megvalósítani. Szerintem ez sokkal inkább az ország érdekében áll, sokkal inkább érdekében áll a mai parlamenti erőknek, semmint az, hogy megint visszatérjünk egy olyan gondolatkörhöz, ami azt jelenti, hogy ki hazudott így, és ki hazudott úgy.

Mindannyian fogunk találni a másikra olyan mondatokat, amelyek nem voltak valósak. Mindig lesz ilyen mondat a politikusok egymás közötti vitáiban. Nem hiszem, hogy ez előrevinné azt a fajta gondolkodást, ami az ország jövője érdekében szerintem a parlamenti képviselőknek közös felelőssége. Azt gondolom, hogy ez lenne a helyes viselkedés, ehhez kérem a partnerségét azoknak, akik itt vannak, az ellenzéknek is és természetesen a kormánypárti képviselőknek is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra jelentkezett Orbán Viktor. Öné a szó.

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Kékesi képviselőtársammal nincsen vitám, egyetértek azzal, amit elmondott. Kovács képviselőtársamtól a választópolgárok iránt némileg több tiszteletet és megbecsülést szeretnék kérni. Nem tartom helyesnek, hogy bármely fölszólaló parlamenti képviselőt ön úgy torkoljon le, hogy okoskodik, amikor elmondja a véleményét. Népképviselők vagyunk, megválasztottak bennünket, nem velem szemben követ el tiszteletlenséget, azt talán még le is nyelném, hanem azokkal a választópolgárokkal szemben, akik megválasztanak bennünket.

Ami pedig azt illeti, hogy 2005-ben beszéltem-e a parlamentben, tudom, hogy nem az ön kedvenc olvasmánya, de ha föllapozza majd a jegyzőkönyveket, akkor megtalálja a 2005-ben elmondott hozzászólásaimat. Egyébként a maliciózus megjegyzések ügyében csak annyit szeretnék mondani, hogy nem számolom ugyan pontosan, de valahol a 340. parlamenti hozzászólásom körül tartok az elmúlt 16 éves parlamenti képviselői munkám során.

Ami pedig az érdemi észrevételeket illeti, vérbő és egészséges mondatokról van szó, nem tudom őket csúsztatni, meg fogom ismételni. Idézem tehát az őszödi beszédet: "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél, két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondtunk, az nem igaz." Nem csúsztatom a mondatot sehova, így áll. A következő mondat szintén: "Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt sem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt az MSZP és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi." - idézet vége. És a harmadik: "Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek, szocialista képviselőknek nem kell tudni, ez segítette, hogy túléljük." Nem csúsztattam a mondatokat, így hangzottak el pontosan.

Ami a helyes viselkedést illeti, tisztelt hölgyeim és uraim, sajnos ebben a két percben erre most nem tudok válaszolni, de amint a következő kétperces hozzászólás jogát megkapom, akkor fogok válaszolni erre a pénzügyminiszter úrnak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Nagy László képviselő úr, MSZP.

NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előbb éppen Orbán Viktor képviselő úr próbált idézni a balatonőszödi beszédből, engedje meg, képviselő úr, és engedjék meg, képviselőtársaim, hogy én is idézzek az egyik hetilap nemrégen megjelent számából. Egy egészen jó elemzés volt arról, hogy mi áll éppen a mögött a politika mögött, amit most ön ismertetett: "Orbán Viktornak régóta, egyre súlyosbodó, ma már patologikusnak mondható Gyurcsány-fóbiája van. Már semmi más nem érdekli. Már semmi mást nem akar, csak ezt az egyet: megszabadulni Gyurcsány Ferenctől. Nem számít, milyen módon, nem számít, milyen áron. Mondjon le, váltsák le; belülről, kívülről, a parlamentben, az utcán; törvényesen, törvénytelenül; csomagostul, csomag nélkül; jöjjön utána szakértői kormány, maradjon a jelenlegi koalíció; legyenek előrehozott választások, ne legyenek előrehozott választások: semmi más nem érdekes, semmi se fontos - csak ez az egy: valahogy, akárhogy megszabadulni Gyurcsány Ferenctől." (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mórickát olvastad?)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a gondolat áll a mögött a közel 20 perces felszólalás mögött, amit Orbán Viktor megpróbált szakmai köntösbe öltöztetni, és én azt gondolom, hogy illő megköszönni a pénzügyminiszter úrnak, hogy erre a szakmai köntösben feltüntetni megpróbált beszédre egy szakmai választ próbált adni.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

(18.00)

ELNÖK: Egyetlen megjegyzést engedjen meg, képviselő úr, mivel első ciklusos, hadd tájékoztassam, hogy újságcikkeket nem a parlamentben szoktunk felolvasni, hanem otthon, a kandalló mellett, nyugodtan, papucsban. Nem... (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Egyformán kell csinálni! - Dr. Katona Béla: Azonos mércével mérni nagyon szép dolog! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Nem figyelmeztetjük az elnököt, Katona képviselő úr! Tehát az a szokás ebben a Házban, hogy nem olvasunk fel újságcikkeket.

Tállai András következik.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Veres János pénzügyminiszter mondataira a következőt reagálom. Menjen be a Pénzügyminisztériumba, vegye elő a 2005. szeptember 16-ai sajtófigyelést, a következőt olvashatja benne: "Almunia biztos Budapesten (Közbeszólások az MSZP padsoraiból az elnök felé, többek között: Újságot olvas!) személyesen közölte Veres Jánossal az Eurostat álláspontját, miszerint az autópálya-építéssel kapcsolatos kiadásokat nem lehet kihagyni a büdzséből, aminek következtében az idei (Zaj és szórványos taps az MSZP padsoraiból.) költségvetési deficit a GDP 3,6 százaléka fölé emelkedik."

Tehát, miniszter úr, mondott önnek Almunia biztos ilyet? Közölt önnel szeptember 16-án ilyet, hogy közli az Eurostat álláspontját, miszerint nem lehet kihagyni a büdzséből az autópálya-finanszírozást? Hogyha nem emlékszik rá, akkor közlöm, hogy ön mit válaszolt. Veres János pénzügyminiszter közölte: "Magyarország betartja a vállalását, az autópályákkal kapcsolatos problémák pedig csupán technikai jellegűek." Tehát ön már akkor sem ismerte el, mint most sem, a trükköt, az európai uniós normák megsértését, a törvények be nem tartását. De ezt még megfejelte Batiz András kormányszóvivő, aki azt mondta, hogy az Európai Unió pénzügyi biztosa is elismerően szólt a magyar gazdaság állapotáról. S közölte a kormány álláspontját, ami lényegében a kormányfő álláspontja, ami egyezik az önével. "Statisztikai kérdés semmilyen módon nem befolyásolja a kedvező folyamatot."

Miniszter úr, hogyha ez nem bizonyíték arra, hogy önök igenis trükköztek, igenis próbálták becsapni a közvéleményt, az még hagyján, hogy a magyar lakosságot, mert ahhoz már talán a lakosság hozzá is szokott, de hogy magát az Európai Uniót is, az egyszerűen felháborító!

Ami pedig a tartalékkérdéssel kapcsolatos megjegyzését illeti, ön rosszul emlékszik. A törvénybe önök rakták be, és önöknek, a kormánynak ad felhatalmazást a törvény passzusa. Nem szükséges és nem kötelező ilyen tartalékképzést előírni. Nyilvánvalóan a rossz pénzügyi és költségvetési helyzet okozta ezt a rossz tervezést, amit az Állami Számvevőszék megfogalmazott az önök irányába, és ne kenje ezt az Orbán-kormányra, mert ez a saját maguk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) találmánya, és a törvény nem írja ezt elő, csak lehetővé teszi. Ez teljesen más kérdés.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból. - Zaj az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Két percre kért szót Veres János pénzügyminiszter úr.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm, de én megvárom, elnök úr, amíg figyelmezteti Tállai képviselő urat, hogy ne essen ugyanabba a hibába, mint képviselőtársam. Köszönöm.

ELNÖK: A pénzügyminiszter úr arra hívta fel a figyelmemet, hogy publicisztikai írásokat nem szoktunk a parlamentben felolvasni. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Nem áll módomban Tállai képviselő urat figyelmeztetni, mert ő egy szakértői idézettel állt elő. (Derültség az MSZP padsoraiból.)

Köszönöm szépen.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr, ha arra gondol, hogy engem is idézett, akkor természetesen értem ezt az élcelődést.

Tállai úr, amit ön most felolvasott, az pontosan azt jelentette, amit én mondtam. (Moraj és derültség a Fidesz padsoraiból. - Révész Máriusz: Jaj!) Pontosan azt jelentette (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hol?), ugyanis egyetlenegy tényadatot nem cáfolt ez a cikk, amire ön most hivatkozott.

Ráadásul, megbocsát, de egy újságcikkre hivatkozni meglehetősen furcsa dolog. Arról van szó, amit én mondtam: Magyarország vállalt bizonyos dolgokat, és a vállalást nem tudta annak idején teljesíteni, mert magasabb volt a kiadási szint ahhoz képest, mint amit terveztünk. Tény és való, hogy Magyarországon volt egy olyan elgondolás, hosszú ideig dolgoztak rajta sokan, hogy hogyan lehet megoldani az Európai Unió jelenleg érvényes szabályai mellett is azt, hogy az autópálya-építés ne számítson be közvetlen módon az adott év költségvetési kiadásai közé. Ezt nem sikerült megoldani, megfelelő szakmai eljárás erre nincs. Éppen ezért, amikor ez kiderült, akkor mindegyik alkalommal nyilvánosan elmondtuk azt, hogy mivel erre nincs az Eurostattal egyeztethető álláspont, ezért ez a kérdés nem oldható meg úgy, ahogyan elgondoltuk.

Hozzáteszek még valamit: ezt a közlést egyébként nem Almunia úr tette. Tehát azért is pontatlan az idézet, amit ön mondott, mert Almunia úr erre nem volt jogosult. Természetesen az Eurostat szakértői mondták annak idején, a tárgyalások során ezt a közlést, és a magyar kormány akként és annak megfelelően járt el a későbbiekben.

Alátámasztja az ön érvelése azt, amit eddig is mondtam, hogy tényadatokban nem volt sehol sem olyan eset, ami más lett volna, mint amiről mi korábban beszéltünk.

Köszönöm a figyelmet. (Révész Máriusz: A köztársasági elnöknek mit írtatok?)

ELNÖK: Orbán Viktoré a szó.

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Pénzügyminiszter úr, kérem, engedjen meg három rövid megjegyzést! Abban az esetben, hogy ha politikai nyilatkozatok, mint amiket az őszödi beszédből idéztem, nyilvánvaló összefüggésben állnak az ország gazdálkodásával és a kormány irányvonal-vezetésével, akkor nem helyes olyanfajta ténynek minősíteni, amely nem áll összefüggésben szakmai kérdésekkel, mert egy miniszterelnök politikai koncepciója bizony szolgál szakmai koncepciók hátteréül. Nagy baj is volna, ha ez nem így lenne. A szakmai kérdések nem önmagukban állnak meg a világegyetemben, hanem valamilyen program, nagy társadalompolitikai cél vagy politikai szándék jegyében; a legjobb és legkívánatosabb esetben egyébként helyes és támogatandó politikai célok érdekében fogalmazódnak meg. Tehát a politika és a szakma ilyenfajta szétválasztását, amit ön itt tett, most nem tudom akceptálni.

Engedjék meg, hogy a parlament tekintélyének megóvása érdekében Nagy László képviselő úrra ne reagáljak ebben a két percben.

Ami pedig a megszorítások dolgát illeti, itt nyilvánvalóan van egy véleménykülönbség közöttünk, amely nem is oldható föl, ezért mást tartanak kívánatos és helyes magatartásnak önök, és mást mi - erről lehet nyíltan beszélni. A mi meggyőződésünk szerint Magyarországnak egy válságkezelő tervre van szüksége, amely tartalmaz szakmai elemeket, de a szakmát megelőzően tartalmaz két politikai elemet, amihez ragaszkodunk, és amelyektől nem vagyunk hajlandóak ellépni.

Az egyik a felelősségre vonás kérdése. Hogy Magyarország idejutott, ez nem világgazdasági kedvezőtlen tendenciák vagy természeti csapások eredménye, hanem a rossz kormányzásé. Felelősök megnevezését és számonkérését akarjuk.

Másodsorban pedig garanciát akarunk arra, hogy ez még egyszer nem fordulhat elő, tehát ki kell egészíteni például a kormányzat és a költségvetési gazdálkodás demokratikus ellenőrző intézményét. Aztán következhetnek a szakmai kérdések. Ehhez ragaszkodunk.

Ezért mi nem megszorításokról, bár éppen fogalmazhatunk így, hanem egy válságkezelő programról beszélünk, amelynek van két politikai előfeltétele. Addig semmilyen szakmai lépés nem vezethet eredményre meggyőződésünk szerint, mert úgy gondoljuk, hogy kecskére nem bízhatunk káposztát. Ezért mi nem kívánunk önökkel egyetértésben semmit sem megoldani, mi egy válságkezelő programot szeretnénk végrehajtani, és meggyőződésünk, hogy e két politikai szempont teljesülése nélkül a szakmai viták nem vezetnek el a kívánatos eredményhez. Ez a különbség közöttünk, ezt nem titkoljuk, hanem nyíltan valljuk és vállaljuk.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Veres Jánosé a szó.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tisztelt Képviselő Úr! Azt tudom mondani, a dolognak abban a részében még sincs véleménykülönbség közöttünk, hogy Magyarországnak szüksége van a gazdaságpolitikai korrekcióra - ön ezt megszorításnak nevezi, mi azt mondjuk, hogy stabilizációra van szükség.

Ön azt mondja, hogy ennek politikai előfeltételei vannak. Én meg azt mondom, hogy az országnak nem nagyon van ideje ilyenfajta politikai előfeltételeket támasztani; nem nagyon volt már ideje ezen a nyáron arra, hogy ilyenfajta feltételeket támasszon, ezért intézkedni kellett. Miután a kormánypárti többség ezzel értett egyet, ezért ezeket a döntéseket meghozta.

Úgy gondolom, hogy amiről ön beszél, a politikai felelősség kérdése az elmúlt időszakban nagyjából tisztázásra került. Nem látom, hogy ez problémás lenne egy percig is az elmúlt időt tekintve, akár az önkormányzati választások politikai tapasztalatait leszűrve, akár mást.

A dolog másik része pedig, én nem gondolom, hogy az lenne az érdemi különbség, hogy politikai megszorításról és stabilizációról beszélünk, vagy bármilyen más kérdésről beszélünk. Arra van szükség Magyarországon, hogy azt a programot, amit most konvergenciaprogram néven illetünk, és amit az európai pénzügyminiszterek tanácsa is elfogadott, végrehajtsa Magyarország.

Elmondta a biztos úr, elmondta Almunia úr, hogy ezt a programot végre kell hajtani, bármilyen kormánya is legyen Magyarországnak. Én azt gondolom, hogy ha ezzel a feltételrendszerrel egyet tudnak érteni, akkor lehet az ország érdekében érdemi párbeszédet folytatni a parlamentben; akkor azokról az intézkedésekről, amelyekről a kormány előterjesztése alapján tárgyalni fog a parlament, lehet érdemi párbeszéd alapján döntéseket hozni - ez áll az ország érdekében. Nem gondolom, hogy ezen túl sokat kellene nekünk vitatkozni a következő időszakban. A részletkérdésekben ugyanakkor érdemi parlamenti vitáknak helye van. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Orbán Viktor következik.

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Elnézést kérek a pénzügyminiszter úrtól, de csak ilyen szakadozott két percekben van módom kifejteni az álláspontomat.

Egy válságkezelő programra van szükség, amelynek három elemét ismertettem. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarország polgáraira megpróbáltatások várnak. A politikai felelősség kérdésének megállapítása kevés.

(18.10)

Hogy milyen jogi felelősség megállapítására van mód, ezt majd a következő hetek és hónapok erre felhatalmazott hatóságainak döntései meg fogják mutatni. Hasonlóképpen a pénzügyi felelősség kérdéséhez. Mi ehhez ragaszkodunk.

Nekünk az a véleményünk, Veres pénzügyminiszter úr, kérem, hogy Magyarország polgárai 1990-ben - hogy önszántukból-e vagy sem, ez most részletkérdés - egyszer már elfogadták, hogy egy nyakig eladósodott ország elhibázott gazdaságpolitikájának a következményeit ők fogják viselni, anélkül, hogy bármifajta felelősségre vonást kértek volna. Ez '90-ben egyszer megtörtént. Szeretném jelezni önnek, ez még egyszer Magyarországon nem fog menni. Azokat a megpróbáltatásokat, amiket az embereknek el kell szenvedni azért, mert önök többek között 2005-ben is engedték azokat a pénzügyi folyamatokat, amikről most beszélünk, felelősségre vonás nélkül az emberek nem fogják elfogadni.

Nekem az a személyes véleményem, hogy ha nem fogadják el, és nem partnerei a mindenkori politikai elitnek, azon belül is elsősorban a kormányzatnak, akkor a társadalmi támogatottság hiányzik a válságkezeléshez, és hiányzik a reformokhoz is. Ezért ragaszkodunk mi ahhoz, hogy az emberek garanciákat kapjanak, hogy még egyszer nem járhatnak így, valamint hogy a felelősségre vonásnak nem ez a színjátékszerű politikai része, hanem az érdemi felelősségre vonás is megtörténjen.

Végezetül még egy megjegyzés, ami az adathamisításokat vagy "csalfaságokat" illeti. Ajánlom az ön figyelmébe azt az előterjesztést, amit "Rövid áttekintés a magyar gazdaságról" címmel küldtek meg önök a köztársasági elnöknek. Idéztem belőle, most csak két mondatot fogok idézni. Nyilvánvaló, hogy augusztusban már nem lehetett igaz, amit mondtak, ezt önök is tudták. "A reálbér összhangban növekszik a termelékenységgel, a versenyképesség javult. A gazdaságpolitikai irányváltás kedvező hatásai 2005-ben is érzékelhetőek - augusztusban mondják -, segítik a hosszú távú egyensúlyi növekedési pályára kerülést." Ezek a valótlan állítások. Ilyen értelemben manipulációk.

Elnézést, hogy túlléptem a kétperces időkeretet. A figyelmüket köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Kovács Tiboré a szó.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetértek elnök úrral, nem illik újságcikkekből idézni, hamis és lopott beszédekből sem illik idézni a parlamentben.

Képviselő úr, én igazat mondtam, amikor említettem az ön felszólalásait. Szerencse, hogy van egy számítógépes rendszer, ami itt a teremben is működik. Megnéztük statisztikában, 2004 és 2006 között ön összesen nyolcszor szólalt fel a parlamentben. 2004-ben, amikor a tárgybani költségvetés vitája volt a parlamentben, ön egyetlenegyszer sem szólalt meg. 2005 második felében, amikor közeledtünk a választásokhoz, akkor szólalt meg. Tehát ez az állítása, úgymond, nem felelt meg a valóságnak.

De ettől a dologtól tekintsünk el! Sokkal fontosabb az a folyamat, ami itt elindult, ez a beszélgetés arról, hogy most reformokra szükség van-e ebben az országban. Ezt egyébként ön is meg képviselőtársai, Varga Mihály is többek között több alkalommal már elismerte. És azt is el kell ismernünk és be kell vallanunk, hogy ezekre a reformokra már szükség lett volna a '98-2002-es időszakban is. Ekkor ezek nem kezdődtek el az önök kormányzása idején. Sajnálatos módon az előző négy évben sem kezdődtek el, így aztán jelentős késésben vagyunk e tekintetben, és pontosan ebből a szempontból lenne szükség a politikai konszenzus kialakítására itt, a parlamentben, hogy azokat a nehéz döntéseket meg lehessen hozni, amit önök is elszalasztottak négyéves kormányzásuk idején, meg a mi kormányzásunk idején sem valósult meg. De már akkor is látszott, hogy ezekre a lépésekre szükség van. Ismert, hogy ezeket a változtatásokat Németországban is, de más európai tagállamokban is csak jelentős konszenzussal lehetett létrehozni.

Ön néhány héttel ezelőttől elindulva mostanáig, legalábbis tapasztalatom szerint egy jelentős átalakuláson ment keresztül a tekintetben, hogy most már nem mondja azt, hogy nincs szükség ezekre a reformokra, nincs szükség ezekre a változtatásokra. Erre a párbeszédre van valójában szükség itt, a parlamentben. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Orbán Viktoré a szó.

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Ismét elnézést kérek a szocialista képviselőktől, hogy ilyen fontos ügyekben csak kétperces időkeretben tudok hozzászólni, de a felvetett kérdések súlya indokolja, hogy erre válaszoljak.

Ami a 2002 előtti időket illeti, ha megengedik, nem untatnám önöket ezzel a már kicsit unalmas vitával, hanem ide idézem Medgyessy Pétert. 2002. április 5-én a következőket mondta, én is jelen voltam: "Jó állapotban van a magyar gazdaság, és én ezt a véleményt osztom, és örülök ennek, és tényleg így van." Ezzel, ha megengedi, én be is fejezném annak a kérdésnek a taglalását, hogy ki tette tönkre Magyarország pénzügyi folyamatait, pénzügyi helyzetét.

Ami a reform kérdését illeti, a következőket szeretném mondani önöknek. A reform nem pénzbehajtás. Amit önök most reform címszó alatt művelnek, az nem azonos azzal, hogy átgondoltan, hatékonyságjavítás érdekében, működőképessé teszünk társadalmi alrendszereket. Amit önök tesznek, az most a költségvetési válság kezelése érdekében pénzkivonás a rendszerekből. Hogy jó vagy nem jó, arról lehet vitatkozni, de egy dolgot szeretnék kérni, hogy ne járassuk le a jövőre nézve a "reform" kifejezést, azt semmiképpen se keverjük össze az emberek zsebéből kivont összegek behajtásának problémájával.

Ami azonban a reformokat illeti, amelyek, mint említettem, nem pénzbehajtást jelentenek, reformokra szükség van. De szeretném, ha elfogadnák, vagy legalábbis megfontolnák azt a véleményünket, hogy a reform nem hoz pénzt. A reform az első két, de inkább négy évben pénzt visz. Hogy egy klasszikust idézzek, kicsit módosítva: nem keveset, sokat. Nem kicsit kerül pénzbe, hanem nagyon. Tisztelt hölgyeim és uraim, ezért reformokat bevezetni költségvetési válságkezelés érdekében értelmetlen dolog. A reformhoz pénz kell. Külön kell választani a válságkezelést, és külön kell választani a reformokat.

Nekünk mind a két kérdésben van álláspontunk. Mint az előbbi hozzászólásból kiderült, a válságkezelés kérdéséhez olyan kérdéseket kapcsolunk hozzá, amelyeket önök nem tudnak elfogadni. Ezt én belátom.

A reformok ügyében pedig azt gondolom, hogy majd a későbbiekben, ha lesznek előterjesztések a tisztelt Ház asztalán, akkor érdemi vita alakulhat ki.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Göndör Istváné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Orbán Képviselő Úr! Én nem újságcikket idézek, hanem a Számvevőszéktől idézek. És egyetértek önnel, amikor a felelősség megállapításáról beszél. Az ön felelőssége - itt van írva az Állami Számvevőszék jelentésében - 2002-ben kezdődik, amikor a társadalombiztosítási járulékok csökkentésének fedezetét sem kiadási, sem bevételi oldalon nem teremtették meg. Innen kezdődik majd a mi felelősségünk, hogy ebben a kormányzati ciklusban nem tettünk mi sem lépéseket azért, hogy egyensúlyozzuk azt, amit önök akkor el tetszettek bakizni.

Úgy látom a hozzászólásaiból, hogy még mindig nem érti, hogy a hosszú távú növekedés alapjai évek óta az export és a beruházás. Az ebből a zárszámadásból tökéletesen látszik. Az ön kormányzása idején a belső fogyasztás növelésével próbáltak meg valamit tenni, amiről a ma még funkcióban lévő Nemzeti Bank elnöke is azt mondja, hogy elhibázott politika volt, mert a gazdaság stabil növekedéséhez igenis export és beruházás kell.

A másik dolog: megint csak ebben a zárszámadásban van, tudom, hogy ön nem olvasta, csak szeretném, ha a választóink, akikről ön is beszél, és én is beszélek, az ő magatartásuk is megváltozott a múlt évben, mert már nemcsak fogyasztanak, hanem megtakarítanak a jövedelmeikből, s ez a megtakarítás mint megtakarítás a gazdasági növekedés egyik alapja. De tovább folytatom.

Amikor ön miniszterelnök volt, évről évre tetszettek mondani 6 százalék inflációt, aztán teljesítettek majdnem 10-et, egész évben átverték az országot a 3 százalékkal, sem az önkormányzatok, senki soha nem kapta vissza ezt a 3 százalékot. Aztán az ön kormányzása idején zárolták legelőször az önkormányzati költségvetés elég jelentős részét, közel 1 százalékát.

És akkor mondok még egyet, ami a befejező mondatom, az ön stílusában mondom: soha nem a tervhez mért, hanem mindig valami képzeletbeli várhatóhoz - talán emlékszik rá.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Orbán Viktor következik.

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel az ország mai helyzetére, valamint az azért viselendő felelősség egyértelmű voltára, ami az önök miniszterelnökének beszédeiből kiderült, kicsit mulatságosnak tartom, hogy akár csak egy mondat erejéig, de ismét a 2002 előtti időkről kell mondanom néhány gondolatot.

Megismétlem még egyszer Medgyessy Pétert. Így beszélt: "Magyarország jó állapotban van. Jó állapotban van a magyar gazdaság, én osztom ezt a véleményt, és örülök ennek, és tényleg így van." De tegyük fel, hogy Medgyessy Péter tévedett. Tegyük fel, hogy tévedett. Föltéve, de nem megengedve, akkor is 2002 és 2006 között eltelt négy esztendő. Ha négy esztendőn keresztül nem sikerült kiigazítani önök szerint kedvezőtlen pénzügyi folyamatokat, az vajon milyen bizonyítványt állít ki egy kormányzásról? Én most nem akarok erős szavakat használni. De mindenesetre felveti, minimum felveti az alkalmasság kérdését.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Még egyszer mondom, nem csúsztatok, pontos mondatokat olvasok, örülök, hogy újra megtehetem. Ezeket a mondatokat nem én mondtam, hanem Magyarország ma hivatalban lévő miniszterelnöke.

(18.20)

Így hangzik a mondat: "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondtunk, az nem igaz." Majd máshol: "Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt sem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt az MSZP és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi." Ezeket a mondatokat szeretném az önök figyelmébe ajánlani.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Veres Jánosnak adom meg a szót.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miután itt már kétszer vagy háromszor elhangzott, szeretném megismételni azt a mondatot, hogy a magyar gazdaság jó állapotban van. Ez igaz volt 2002-ben, de igaz ma is, ne felejtsük el! Ne felejtsük el, ugyanis a két dolog nem pontosan azonos, amiről itt most vitatkozunk. A magyar gazdaság állapotáról szerintem nem mondhatjuk, hogy a magyar gazdaság rossz állapotban lenne, sem ma, sem akkor nem volt rossz állapotban.

Ha megnézzük, hogy a magyar gazdaság szereplői az elmúlt időszakban milyen teljesítményt értek el, milyen beruházási potenciál valósult meg, mennyivel növekedett a magyar gazdaság szereplőinek az adózás előtti nyeresége, mennyivel növekedett az adózás utáni nyeresége, akkor azt gondolom, hogy teljes mértékben egy prosperáló gazdaság képét láthatjuk magunk előtt. Sokféle jelzőt lehet erre mondani, én nem akarok szélsőséges jelzőket használni, de az bizonyos, hogy Magyarországon az elmúlt időszakban, beleértve a 2005-2006-os évet is, a gazdaság jól teljesít, és a magyar gazdaság teljesítőképességével nincs különösebb gond.

Nem vitatható ugyanakkor, hogy a magyar költségvetés folyamataival voltak s vannak problémák. A költségvetésben 2001 júliusában valóban bekövetkezett két fordulat, a globális recesszióra adott tudatos, anticiklikus gazdaságpolitika, illetve a közeledő választásokra adott politikai válaszként.

A tavaszi választási programunk valóban politikai döntésekre épült, valóban túl sok volt az ígéret, mindenkor meg akart felelni annak ellenére, hogy a program készítésekor tisztában voltunk a valós helyzet körvonalaival, sőt mi 12-14 százalékos deficitet sejtettünk erre az évre. Az utolsó idézetek egy képviselőtársunktól, Matolcsy Györgytől származnak. Azért tettem ezt hozzá, mert ha legalább ezt a bázist elfogadjuk, akkor könnyebb lesz előrehaladni.

Az iménti hozzászólásához Orbán Viktornak azt fűzném hozzá, hogy szerintem is különbség van: van egy stabilizációs időszak, és vannak a reformok. Mi nem keverjük ezt össze. Szeretném, ha önök se kevernék össze. Az a mondat, amikor azt mondja, hogy egyébként csak pénzt szedünk el reformok álnévvel vagy reformok címszóval, akkor ez nem erről szól. A reformok arra szolgálnak, hogy középtávon és hosszú távon megalapozzák a stabil gazdasági növekedés lehetőségét Magyarországon. Ezek között valóban tegyünk különbséget. Én azt gondolom, hogy túl vagyunk azon a szakaszon, amikor azokat a döntéseket hoztuk meg, amik a stabilizációhoz kellettek. A reformokról a jövő érdekében talán lehetne konszenzussal is beszélni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Orbán Viktornak adom meg a szót.

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Két olyan fontos állítást tett, amelyek alapvető gazdaságpolitikai kérdéseket érintenek, ezért kérek most ismét szót. Ha valóban úgy van, hogy a most begyűjtött, az emberektől most elvett pénz egy része nem a költségvetési stabilizációra megy, hanem reformokra, akkor mi akadálya van annak, hogy azt a pénzt, amit reformok céljából szednek be akár az emberektől, akár a vállalkozói szférától, belehelyezzék egy reformalapba, hogy világosan elváljon egymástól a két dolog, és pontosan tudjuk, hogy mi az, amely áldozatot azért hozunk meg, hogy helyrebillentsük a költségvetést, és mi az az áldozat, amit a jövő érdekében hozunk meg valamifajta reformok érdekében. Szerintem erről érdemes beszélni. Ezzel az állításával egyetértek, csak továbbfűzném ezt a gondolatot.

A második állításával - amely időben megelőzte az elsőt - nem értek egyet. A magyar gazdaság ma nincs jó állapotban, ugyanis ma az a helyzet Magyarországon, hogy a költségvetési hibák, a rossz költségvetési és államháztartási politika most már rázuhan a gazdaságra. A mi fölfogásunk szerint egy gazdaság két mutató alapján ítélhető jónak, mi ezt tartjuk a két legfontosabb mutatónak, ha arról beszélünk, hogy egy gazdaság jó állapotban van-e vagy sem.

Az egyik ilyen mutató, hogy mennyi embernek tud munkát adni. Ha egy gazdaságban az várható, hogy egyre többen tudnak a munkájukból megélni, akkor az a gazdaság, ha nincs is jó, de legalább biztató állapotban van. Önök leírták a konvergenciaprogramban, hogy egy olyan gazdaságpolitikai programot hajtanak végre, aminek következménye lesz a munkanélküliség növekedése, vagyis a magyar gazdaság a jövőben nem egyre több, hanem egyre kevesebb embernek ad majd munkát. Ezért nem tudjuk elfogadni azt a kitételt, hogy jó állapotban van a magyar gazdaság.

A második szempont, ami alapján mi megítéljük, hogy bármely ország gazdasága jó állapotban van-e vagy sem - benne a magyar gazdaságot is -, azt kell mondjam, a növekedési kilátások. Ha a gazdaság növekedési kilátásokkal rendelkezik, tehát egy gyorsuló növekedés, bármilyen kicsi arányban, de bővülő növekedési lehetőségek várnak rá, akkor a gazdaság, ha nem is jó, de legalább biztató állapotban van. Az önök előrejelzései szerint azonban a magyar gazdaság növekedési üteme nem nőni, hanem csökkenni fog, ezért vitatkozunk azzal az állítással, miszerint a magyar gazdaság ma egyébként jó állapotban lenne. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Veres János következik.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Azt tudom mondani, tisztelt képviselő úr, hogy én voltam az, aki a kormány nevében itt, ebben a Házban azt mondtam a reformalapra, hogy erről lehet tárgyalni, lássuk a javaslatot. Ha önök megteszik a javaslatot, akkor lehet beszélni. Azt hiszem, hogy ez egy olyan tétel, amelyet egyszer sem utasítottunk el, erről beszéljünk. Az, hogy mivel és hogyan lehet föltölteni, egy más történet, részletkérdések, nem érdemes ezt most itt forszírozni. Van értelme a dologról beszélni, nézzük meg, hogy mit jelent ez.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az idén megtett intézkedések, tehát amiket meghoztunk és mögöttünk vannak parlamenti döntéssel és kormánydöntéssel, ezek a stabilizációt szolgálták, és a reformokról a benyújtott javaslatok itt vannak a parlament előtt, erről is van értelme vitázni.

Képviselő úr, amikor a második érvelését megtette, pontatlanul fogalmazott. Remélem, hogy elfogadja, hogy a konvergenciaprogramból idézett számsor nem támasztja alá az ön állítását. 2005 és 2011 között a foglalkoztatottak számában egyetlenegy évben sincs a konvergenciaprogramban olyan érték, amely csökkenő foglalkoztatási mutatót mutatna, viszont a munkanélküliségi ráta alakulása változik, és az aktivitási arány is változik. Ezért tehát nem számol a konvergenciaprogram csökkenő foglalkoztatással Magyarországon. Ezt csak azért mondom - és szívesen bocsátom rendelkezésére, nyilvános információról van szó -, mi ebben a programban ilyennel nem számoltunk, ebből következően erre jobb, ha nem hivatkozik.

A gazdasági növekedés mutatószámát illetően pedig, ha pontosak vagyunk, akkor valamennyi évben növekvő gazdasági teljesítménnyel számolunk a konvergenciaprogramban Magyarországon, egy olyan év van, a 2007-es év, amikor egy nagyon szolid növekedést tud a magyar gazdaság eddigi teljesítményéhez képest, és 2009-től ismételten azon a pályán haladunk a magas növekedéssel, ahol eddig voltunk.

Ezért azt gondolom, hogy azok a megállapítások, amiket tett, nem voltak pontosak a konvergenciaprogram kapcsán. Kérném, hogy ezt vegye figyelembe, és máskor ekként hivatkozza meg.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Egy pillanatra meg kell szakítanunk ezt az izgalmas vitát. Ügyrendi kérdésben jelentkezett Latorcai János képviselő úr.

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A Kereszténydemokrata Néppárt részéről bejelentem, hogy az időkeretünkből egy negyedórát átadunk a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek. (Taps és közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tehát 15 percet kérünk áttenni a KDNP idejéből a Fideszhez. A következő kétperces felszólaló az ellenzéki padsorokban Lukács Tamás képviselő úr.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Onnan folytatnám, ahol ön abbahagyta, és ha ön reformról beszél, akkor próbáljuk meg a reform feltételrendszerét meghatározni. Magyarországon nem pénzügyi válság van, nem gazdasági válság van, hanem az erkölcsi válságnak következménye a pénzügyi válság és a gazdasági válság. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Bravó! - Zseniális volt!) Ahhoz, hogy reformot Magyarországon végre lehessen hajtani... Köszönöm szépen az elismerést. Tudom, hogy erkölcsi kérdésekkel eddig önök nem foglalkoztak, mert ahhoz valamifajta lelkiismerettel is kell rendelkezni. Tehát én azt gondolom, hogy a reform első feltétele a politikai felelősségvállalás, második feltétele a reformlelkű emberek léte, a harmadik feltétele pedig a társadalmi csoportokkal való párbeszéd.

Ön azt mondta itt az egyik válaszában, hogy erre már nincs idő. Ha megnézi azokat az országokat, amelyek sikeres reformot hajtottak végre, azok az országok tudták, amelyek nem spórolták meg, nem sajnálták az időt a párbeszédre társadalmi csoportokkal, mert egyébként a végrehajtásban csak diktátumokról beszélhetünk. A politikai felelősségvállalás pedig azt jelenti, hogy önök sok esetben visszamutatnak Orbán Viktor miniszterelnök úrra vagy a kétéves költségvetésre. A politikai felelősségvállalás mindig egy időszakról szól, az időszakról mindig a választók mondanak valamilyen véleményt.

(18.30)

Önök a tudatos és szervezett hazugságukkal - természetesen a képviselő urak - és az őszödi beszédben említett vezető újságírókkal - ez is szerepel az őszödi beszédben, ha kell, pontosan idézem, hogy a vezető újságírókkal hogyan kell ezt az egész folyamatot végigvezényelni - kikerülték a politikai felelősségvállalást, és amikor önök szerint ellopva - tessenek nyomozni - nyílvánosságra került ez a beszéd, akkor bizony a politikai felelősségvállalás kérdésében az önkormányzati választáson az emberek véleményt mondtak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Önök ezt kívánták kikerülni, nem vállalták a politikai felelősséget, nem vállalják a párbeszédet társadalmi csoportokkal, innentől kezdve kétségeim vannak, hogy bármilyen reform, ha mégoly jó is volna, vagy látnánk is, hogy mi az (Az elnök ismét csenget.), végrehajtható lenne. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Ismét Veres Jánosé a szó a kormányoldalon.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Szerintem pontatlanul idézett, szeretném pontosítani. Egyrészt, ha arra gondolt, amikor én a hozzászólásomban azt mondtam, hogy nem volt idő az intézkedéseket később meghozni, mert hamar kellett meghozni az ország érdekében, akkor én nem azt mondtam, hogy nem volt idő párbeszédre. Önök pontosan számon kérték rajtunk az Országgyűlésben, hogy miért nem itt került sor ismertetésre a kormányalakítást követően, miért az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén került sor erre, ahol folyt egy viszonylag hosszú párbeszéd arról, hogy az intézkedéseknek mi legyen a tartalma, majd a bárbeszéd itt folytatódott a parlamentben; bizonyos kérdésekben volt vitánk egymással, bizonyos kérdésekben nem, a döntések júliusban megszülettek.

Ezért azt gondolom, hogy az a kitétel, amit mondott, hogy párbeszéd a társadalmi csoportokkal nem folyik - szerintem folyik. Ez a kormány pontosan párbeszédet tart a társadalmi csoportokkal. Nem ért mindig egyet. Nem mondom, hogy mindig véleményazonosságban vagyunk, nem mondom, hogy mindig meg tudjuk valósítani azt, amit tőlünk e párbeszéd során a különböző társadalmi csoportok számon kérnek, elvárnak vagy megvalósítani gondolnak. De azt gondolom, hogy magát a párbeszéd tényét nem érdemes - az imént mondott hivatkozást szerettem volna pontosítani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tállai Andrásé a szó.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Nagyon örülök annak, hogy a pénzügyminiszter úr rátért a konvergenciaprogramra, mert ez igazolja a 2005. év költségvetési gazdálkodásának az eredményét. Úgy gondolom, hogy ez így helyes. Tehát nem lehet egy költségvetési évet kiemelni, és azt mondani, hogy az jó vagy rossz. Ha a tendenciákat és a folyamatokat nézzük... - és ez a szerencsétlenség, hogy ezt 2006 októberében tárgyaljuk, amikor nyilvánvalóan tudjuk, hogy az ország gazdasági helyzete, a családok állapota, a vállalkozások helyzete a 2005. december 31-ei állapothoz képest is lényegesen rosszabb.

Egyébként, ha a konvergenciaprogramot csak magában vizsgáljuk, ez egy kormánynak, egy Pénzügyminisztériumnak, egy pénzügyminiszternek egy szakmai feladat. Ha megnézzük az előző konvergenciaprogramokat - bármilyen hihetetlen, már az Orbán-kormány is nyújtott be ilyet -, azokban általában növekvő gazdaságról, csökkenő inflációról, csökkenő költségvetési hiányról van szó, és soha nem járt egyetlen konvergenciaprogram tartalma sem a családoknak rosszabb életszínvonallal, alacsonyabb jövedelemmel, alacsonyabb gazdasági növekedéssel, magasabb inflációval (Göndör István: Növekvő adókkal!), és amit elfelejtett az előbb mondani a pénzügyminiszter úr, magasabb munkanélküliséggel, mert csak annyit mondott, hogy a munkanélküliség változik. Tehát kommunikációban valóban kiváló a pénzügyminiszter úr. Nem mondta ki, hogy a munkanélküliség természetesen ennek következményeként növekedni fog.

Úgy gondolom, hogy nagyon érdekes politikai helyzetben tárgyaljuk ezt a 2005. évi zárszámadást. Ha valamikor csendben kellene lennie a kormánypártiaknak, akkor ez most pontosan az az időszak. Benyújtottuk a konvergenciaprogramot, láthatjuk, milyen hatással van a magyar gazdaságra. Nyilvánosságra került az őszödi beszéd, láthatjuk, hogy mi a kormányfőnek a saját munkájáról, a saját képviselőiről a véleménye. Ezek után még felállni a parlamentben, és azt mondani, hogy itt mindent az Orbán-kormány rontott el, és hogy valójában az ország érdeke, ami ezután fog történni, úgy gondolom, hogy halkan mondva is arcátlanság. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Kékesi Tiboré a szó.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Három témát szeretnék érinteni. Az első az, hogy én is egy vagyok azok közül - remélem, nagyon sokan vagyunk ilyenek -, akik javíthatatlanul hisznek abban, hogy van értelme és szükséges is együttműködni. Úgy látom, úgy érzem, hogy Orbán képviselő úr egyik hozzászólásában erre egy reménysugarat el is engedett, hogy a reformok kapcsán van ilyen szándék is, tehát nem csak egyoldalú ez a szerelem. (Derültség és moraj a Fidesz soraiban.)

A második megjegyzés az, hogy sajnos az országgyűlési választásokon elveszett fejsze nyelét nem tudjuk visszaadni. Tehát azok a politikai előfeltételek, amelyek megfogalmazódnak, nem realizálhatók. Más megközelítést kellene választani, nem érünk révbe, külön malomban fogunk őrölni, ha ezek a feltételek az együttműködés feltételének, mondjuk, a reformegyeztetés keretében is a paraméterei lesznek.

A harmadik pedig a hitelesség kérdése; a hitelességé oly mértékben értelmezve, hogy vajon hitelesek vagyunk-e, amikor - mint minden párhuzam, ez is rossz párhuzam - a gyermekünk december elején várja a Mikulást, mert mi azt mondtuk neki, hogy hozza az ajándékot. Úgy gondolom, hogy a hitelességet nem mi magunk fogjuk megerősíteni, hanem ahogy hivatkoztam az Állami Számvevőszékre, ez a valóság, ez a kép az, amit ők visszaigazolnak, miszerint 2005-ben a kormány által bemutatott adatok, információk, amelyek itt vannak a zárszámadásban, megbízható és valós képet mutatnak, és az, hogy a miniszterelnök esetleg hogyan korholta a maga kormányát, saját magát, a frakcióját, az maradjon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a szülő és a gyerek vitája szintjén belügy.

Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Révész Máriusz következik.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Önök azt híresztelik, hogy május 26-a óta igazat mondanak. Kérem akkor, hogy ne a 2011-es várható munkanélküliségre vonatkozó adatokról beszéljen, hanem egészen konkrétan egy kérdést szeretnék ezzel kapcsolatban feltenni: jövőre a munkanélküliség növekedni vagy csökkenni fog Magyarországon? Kérem, hogy erre válaszoljon, mert azt hiszem, hogy 2011-ig sok mindent el lehet mondani. (Dr. Orbán Viktor távozik az ülésteremből.)

Másrészt azt is javasolnám, tisztelt pénzügyminiszter úr, hogy beszéljünk az önök koordináta-rendszere szerint. Elválasztjuk a reformot, és elválasztjuk a konszolidációt. Szeretném megkérdezni, hogy a vizitdíj most reform vagy pedig a stabilizációs csomag része. A tandíj most reform vagy a stabilizációs csomag része? És ha, mondjuk, véletlenül reform, akkor mi lesz a tandíjbevételekkel, vagy mi lesz a vizitdíjbevételekkel? (Dr. Katona Béla: Ez nem az azonnali kérdések órája!)

Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Azt kérném, hogy ezekre a kérdésekre őszintén válaszoljon. A legelső kérdés az - még egyszer -, hogy ne a 2011-es adatokra hivatkozzon a munkanélküliségnél, hanem mondja el, hogy a következő évben önök mit számoltak, hogy növekedni fog a munkanélküliség Magyarországon vagy csökkenni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Gulyás Józsefé a szó.

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Az elmúlt egy-másfél órában nagyon sok szó esett a politikai felelősségről, tisztességről. Sajnálom, hogy távozott Orbán Viktor úr az ülésteremből, én ugyanis az ellenzék vezérének sokáig szunnyadó közéleti-politikai lelkiismeretére, felelősségérzetére szerettem volna apellálni. Ugyanis ő itt egy krízishelyzetről beszélt, és elmondta, hogy egy krízishelyzetben válságkezelésre van szükség. Azt gondolom, hogy ebben egyetértünk. A magyar költségvetés-politika helyzetében van ok a beavatkozásra, van ok arra, hogy megnézzük, mit tudunk tenni a magyar költségvetés-politika helyzetének javítása érdekében.

Ő azt a látszatot keltette, hogy neki van megoldása, a Fidesznek, az ellenzéknek van kész forgatókönyve a válság kezelésére. Ugyanakkor ezt a forgatókönyvet, ezeket a fantasztikus javaslatokat eldugta maga mögé, és azt mondta, hogy van ezzel szemben egy újabb ultimátuma, ezzel megkínálja a kormánykoalíciót, és tulajdonképpen ezzel az újabb ultimátummal teljesen eldugta és lehetetlenné tette azt, hogy arról a problémáról, amiről ő itt a parlamentben beszélt, érdemben tudjunk vitatkozni.

Én a felelősségérzetére apellálok, és azt kérem az ellenzék vezérétől, hogy adjon teret annak, hogy igenis folyjék szakmai vita arról, hogy a magyar költségvetés helyzetét hogyan lehet rendbe tenni, akár ebben az általános vitában, akár a költségvetés előkészítésének vagy a jövő évi költségvetés vitájában. Az úgy nem fog menni, hogy újabb és újabb ultimátumokkal rongáljuk Magyarországon a politikai és a bizalmi válságot, és ezzel egyébként nemcsak egy politikai krízishelyzetet állítunk elő a Parlament épületében és a Parlament épületén kívül, hanem csökkentjük és rongáljuk a befektetők bizalmát Magyarországgal kapcsolatosan, csökkentjük az esélyét annak, hogy a gazdaság teljesítményét megerősítsük, hogy rendbe tegyük a költségvetésünk helyzetét.

(18.40)

Arra apellálok, és azt kérem az ellenzék vezérétől, hogy térjen vissza a parlamentbe, és ezekről a kérdésekről itt legyen szó.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Még egy kétperces felszólalót látok a monitoron. Ékes Józsefé a szó.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Veres János azt mondta, az egyik politikus azt találta mondani a magyar parlamentben, hogy aki nem ismeri a magyarországi valóságos helyzetet, az nem való politikusnak. Én meg azt mondom, hogy aki viszont ismeri, és nem teszi meg a szükséges lépéseket, az sem való politikusnak és nem való kormányzati tényezőnek. Szeretném ezt világossá tenni, mert úgy konzekvens, ha így fejezzük ki ezt a kérdést.

Ön is nagyon jól tudja - s ezt Gulyás képviselőtársamnak szeretném elmondani - és mindannyian tudjuk, hogy az ország válságban van. Mindannyian tudjuk, hogy válságkezelési folyamatot kellene elindítani. Erre Orbán Viktor a maga részéről megtette az ajánlást. Veres János is azt mondta, hogy bizonyos kérdésekben hajlandó a kormányoldal leülni tárgyalni. Ezt a folyamatot kellene elindítani, és nem látványpolitizálást kellene csinálni. Emlékezzen vissza, hogy 2005 januárjában a miniszterelnök úr meghívta a négy parlamenti pártot egyeztetésre. És mi lett belőle? Nem lett belőle semmi.

Képesek vagyunk leülni vagy nem vagyunk képesek leülni, ez a nagy kérdés. Képesek-e önök olyan kompromisszumra jutni a saját maguk berkein belül, hogy adott esetben felismerik ennek a szükségességét, és ahhoz megteszik a megfelelő lépéseket is? Ma összesen hét órát tárgyaltunk a nemzeti fejlesztési tervről, és tulajdonképpen tizenöt órán át tárgyalunk a jelenlegi témakörről. Nem fordítva kellett volna ennek a dolognak történnie, hogy erre szentelünk kevesebb időt, és sokkal több időt szentelünk a nemzeti fejlesztési tervnek, és megpróbáljuk beemelni abba azokat a problémákat, amelyek jelen pillanatban fennállnak?

Orbán Viktor is azt ajánlotta, hogy beszéljünk a válságkezelésről. Nem érdemes visszahivatkozni arra, hogy ki mikor, mennyit beszélt a parlamentben. Emlékezzenek vissza, hogy 1998 és 2002 között bizonyos személy hányszor szólalt meg a parlamentben! Mi soha nem vetettük fel azt a kérdést, hogy miért csak annyiszor szólalt meg a parlamentben. De azért meg lehet próbálni kulturáltan vitatkozni és érvelni a parlamentben, és meg lehet találni azt az együttműködési formát, amely alapján ezt az országot ki lehet húzni a jelenlegi nehéz helyzetből.

ELNÖK: Még vannak kétperces jelentkezők. Nyitray Andrásé a szó.

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Hölgyek és Urak! Nagy örömmel tapasztaltam, hogy bár van még egy kis idő, de már megjött a Mikulás. Ezt a parlamentben úgy hívják, hogy Gyurcsány Ferenc, hiszen az őszödi beszéd Kékesi úr szerint nem egyéb, mint egy bensőséges családi füllentés, amit azon az értékén és azon a helyen kell kezelni. Igazán nagyon derék dolog ez, csak némiképpen ellentmondanak ennek képviselőtársai, sőt ő maga is ellentmond ennek, nevezetesen azzal, hogy a veszett fejsze nyelét viszont oda nem adjuk, tehát mi aztán semmiféle közös felelősséget nem akarunk, s még annyi hatáskört és jogot sem akarunk átadni az ellenzéknek, hogy együtt találjunk ki valamit.

Ugyanakkor Gulyás képviselőtársam meg Veres pénzügyminiszter úr állandóan erről beszél, és állandóan a konszenzussal dobálózik. Zárójelben megjegyzem: tessék már elolvasni az értelmező szótárban, hogy mit jelent a konszenzus. Ez egy nagyon ritka madár, főleg többpártrendszerű parlamenti demokráciában. Én maximum a kompromisszumot tudom még úgy elképzelni, de nem olyan körülmények között, hogy önök a felelősséggel együtt járó jogokat meg kívánják tagadni az ellenzéktől, de azért elvárnák, hogy az önök által előidézett balhé részeseként mi magunk is jócskán vállaljunk ebben felelősséget. Én erre otthon azt szoktam mondani - nem akarom szó szerint idézni -, hogy az elmében kissé gyengék a másik oldalon laknak, nem ott, ahol mi.

Azért azt ne gondolják, hogy ennyire kevéssé vagyunk ideológiailag képzettek, hogy a balhét önökkel együtt vállaljuk, ugyanakkor önök kijelentik, hogy egyébként meg semmit, a bálanyát saját maguknak meg kívánják tartani. S ezt még egy csomó irodalmi idézettel kiegészíthetném A tanúból és nagyon kedves kortárs magyar írók szellemes darabjaiból, de mi is pontosan értjük, hogy önök mit mondanak, és remélem, önök is értik, hogy mi mire gondolunk, amikor azt mondjuk, hogy ez így talán nem fog menni.

ELNÖK: Babák Mihály következik.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szólás lehetőségét, elnök úr. Gulyás képviselőtársam, igen, a hitelesség kérdése. Igen, sikerült a négyéves kormányzással hitelteleníteni a parlamentet, a politikát és az önök kormányzását. Tisztelt képviselőtársam, vessenek számot ezzel a kérdéssel, és csináljanak mérleget, ne csak a zárszámadásban.

Nagy a baj, tisztelt hölgyeim és uraim. Úgy gondolom, ténylegesen eljött az őszinteség ideje. Köszönöm, pénzügyminiszter úr, hogy ilyen hangot is kezdett megütni, és a miniszterelnöknek is. Eljött az őszinteség és a felelősség ideje.

Úgy gondolom, igaza van Nyitray képviselőtársamnak, a felelős kormányzás ideje is eljött, és higgyék meg, mindenkinek a saját szennyesét kell tisztára mosnia. Amit bepiszkoltak, mossák tisztára! Ebbe ne keverjék bele az ellenzéket! Időben szóltunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Az a helyzet adódott elő, hogy Molnár Albert képviselő úr kétpercesre jelentkezett, de egyébként ő következne a normál felszólalásban is. Egyszerre gondolta elmondani, amit akar? (Molnár Albert: Visszalépek a kétpercestől.) Akkor a normál felszólalása következik.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hol meghatódva, hol teljesen tanácstalanul hallgattam a vitát. Az egyik oldal, a mai ellenzék azt akarta bebizonyítani, hogy ők milyen jó gazdaságpolitikát folytattak abban az időszakban, amikor itt voltak. Sajnos a teljesítmény nem igazolja ezt. Ha valaki benéz azok mögé a számok mögé, amelyek 1998 és 2002 között a gazdaságpolitikát jellemezték, akkor azt látja, hogy 5,2 százalékos gazdasági növekedéssel vették át az országot, nekünk 2,9-cel tetszettek átadni. A bruttó hazai termék növekedése az EU-hoz képest általában kétszeres volt abban az időszakban, most inkább a háromszorosa. Akkor 3 millió 870 ezer ember dolgozott Magyarországon, most 3 millió 970 ezer ember dolgozik. Válságkezelést tehát ott kell alkalmazni, ahol válság van. Aki ma gazdasági válságról beszél, az nem tudja, mi az, hogy gazdaság.

Magyarországon államháztartási és költségvetési válságelemek vannak, ezt el kell ismerni, és ezzel foglalkoznunk kell, mégpedig közösen kell foglalkoznunk. De vitatkozni úgy lehet, ha valakinek van egy programja, és leteszi, hogy az enyém jobb, mint a tiétek. Kérem, ilyen programjuk nincs önöknek! Önök mondanak három mondatot - az nem program. A program egy gazdasági dolgozat, amely háttéranyagokkal, háttérszámításokkal, a különböző gazdasági folyamatok összefüggéseit tartalmazva, a különböző társadalmi rétegekre vonatkozóan kidolgoz egy programot. Mi csináltunk ilyet, úgy hívják, hogy konvergenciaprogram. Önöknek összesen három mondatuk van. Ez a kettő nem összevethető, és azt gondolom, ez nem is lehet vitaalap.

Aki pedig a magyar gazdaságról rosszat mond, az nem ismeri a számokat. A magyar gazdaság több mint 4 százalékkal gyarapszik 2006-ban is, az ipari termelés az első nyolc hónapban 10,3 százalékkal haladja meg a tavalyit, nem folyóáron, hanem volumenben. Az első nyolc hónapban az export 16 százalékkal, az import 12 százalékkal bővült. Ezeket a számokat nézve erről a tábláról kell beszélünk (Felmutat egy iratot.), és ez valamennyiünk felelőssége, az önöké is és a miénk is. Az elmúlt tizenhat évben nem tudtunk szembenézni azzal, hogy a magyar gazdaság nem tud annyit termelni, amennyit a különböző államháztartási kiadásokkal kiadunk. Ha megnézik: itt van a három ciklus, és ez a ciklikusan megbomló egyensúly mind a három ciklusban - így önöknél is - megjelent. Mi is elkövettük ugyanazt a hibát, mint önök: politikai félelemből nem mertünk hozzányúlni - mint ahogy önök sem - a nagy ellátórendszerek reformjához. Ha ma valaki a másik szemére azt veti, hogy nem teszi meg, az rossz úton jár, és jó lesz, ha önvizsgálatot végez. Mi a magunk részéről elvégeztük ezt az önvizsgálatot, ezt a dolgozatot ezért tettük le. Ezt úgy szeretnénk megcsinálni, hogy a társadalomban minél kevesebb feszültséget teremtsünk, és a lehető leggyorsabban. Ez a pálya ezt szolgálja.

Most pedig rátérek a 2005. évi zárszámadásra. A megbomló egyensúlynak - mint látják - az az oka, hogy a választás évében minden egyes kormányzat sokat költ, majd igyekszik egy picit megszorítani a költségvetési intézményeket, és átmenetileg, egy-másfél évig sikerül is az egyensúlyt fenntartani, aztán rájövünk, hogy egyébként ez finanszírozhatatlan.

(18.50)

Gyakorlatilag idáig jutottunk mind a három választási ciklusban. A 2005. évi makrogazdasági adatok egyébként igazolják azt, hogy a magyar gazdaság szerkezete növekedésben kedvező, ugyanis 2005-ben egy negyedévről negyedévre erősödő gazdasági növekedés valósult meg, ez mintegy 4,1 százalékot tett ki. 2005-ben az áruexport 10,8 százalékkal nőtt. Egy olyan gazdaságban, amire azt mondják, hogy válságban van, az export nem nő 10,8 százalékkal, vagy legalábbis az import fölötte van, itt pedig alatta van. Az áruforgalom hiánya 1,1 milliárd euróval kedvezőbb volt, mint 2004-ben, miközben a cserearányok és az energiahordozók áremelkedése miatt több mint 2 százalékkal romlottak. Tudjuk, hogy az olajár robbanása körülbelül 2 százalékos cserearányromlást hozott Magyarországnak. Kérem, számolják ki ezt a veszteséget. A nemzetgazdasági beruházások mintegy 6,6 százalékkal emelkedtek, a háztartások fogyasztása mintegy 1,4 százalékkal, a reálkeresetek 6,3 százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom pedig 5,5 százalékkal emelkedett.

Az szja-törvény változása miatt a nettó keresetek növekedésének üteme magasabb volt, mint a bruttó keresetnövekedés üteme, a nemzetgazdaság átlagában 10,1 százalékkal növekedtek.

A fogyasztói árszínvonal 2005-ben átlagosan 3,6 százalékkal nőtt. Azt gondolom, hogy ez volt az az év, amikor valóban egy olyan antiinflációs politika valósult meg, amely hosszú évek után először tudta 3 százalék közelébe hozni az inflációt.

A folyó fizetési mérleg hiányáról is beszélnünk kell, hisz nemcsak a jó dolgokról kell beszélni, hanem arról is, amivel dolgunk van, amivel tenni kell. Ez 6,4 milliárd euró volt 2005 egészében, amely a bruttó hazai termék 7,3 százaléka volt. A 2004. évi hiányhoz képest ebben egy 570 millió eurós, a bruttó hazai termék arányában 1,3 százalékpontos javulás következett be.

Ha a magyar gazdaság külső finanszírozási igényét figyelembe vesszük, akkor 2005 egészében már jelentősen, mintegy 6,5 százalékra mérséklődött, például 2003-ban 8,7 százalékos, majd 2004-ben 8,3 százalékos volt a külső finanszírozási igénye.

A működő tőke beáramlása a privatizációs bevételekkel együtt 5,4 milliárd volt 2005-ben. Ez 1,6 milliárddal haladta meg a 2004. évit. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a magyar vállalatok regionálisan terjeszkedtek, és 1,1 milliárd euró befektetést eszközölt a MOL, az OTP és egyéb magyar vállalatok a különböző szomszédos régiókban, országokban, akkor a nettó működőtőke-beáramlás is 4,3 milliárd euró.

A monetáris tanács az irányadó kamatot több lépésben 3,5 százalékponttal, 6 százalékra csökkentette. A forint/euró árfolyamot figyelembe véve ez egész évben egy plusz-mínusz 3 százalékos sávban átlagosan 248 forint/eurót tett ki.

Ha a fiskális folyamatokat nézzük, akkor a 2005. évi költségvetési törvény a pénzforgalmi hiányt 1054,5 milliárd forintban, azaz a bruttó hazai termék 4,7 százalékában határozta meg. Év közben a CXLIII. törvény alapján módosított előirányzat 1168 milliárd forintra változott.

A deficitcél betartása érdekében és a kockázatok kezelése érdekében számos, a korábbinál sokkal jelentősebb garanciális elemet épített be a pénzügyi kormányzat. Ilyen volt a költségvetési intézmények maradványtartási kötelezettségének előírása vagy a rendkívüli, kockázatmérséklő tartalék képzése, de ilyennek mondhatnám az általános céltartalék mellett az úgynevezett államháztartási tartalékot is, amely a bruttó hazai termék 0,5 százalékában szolgálta a tartalékolást. Ezek nem minősültek elegendőnek az elmúlt évben.

A Pénzügyminisztérium számolt azzal, hogy az év során nem egyenletesen elosztva jönnek meg a bevételek, a törvény szerint járó egyhavi többletbér a közszférában például, vagy az agrártámogatások kifizetése, vagy az autópálya-kifizetések mellett a kamatkiadások éven belüli megoszlása sem lineárisan, egyenletesen történik.

Az első félévben világossá vált, hogy a fő bevételi tételeink, mint az általános forgalmi adó, a személyi jövedelemadó vagy a tb-járulék, várhatóan elmaradnak az előirányzattól. A problémát a költségvetés szempontjából még növelte, hogy alacsony volt az infláció, mert egy alacsony inflációból kevesebb bevétele származik a költségvetésnek, és a vártnál lassabban bővült a foglalkoztatottság, így a járulékbevételek növekedése sem következett be. Ezenkívül a dohánytermékek és az üzemanyagok illegális forgalmának a növekedése is szerepet játszott különösen a 2005. év első részében, hisz a második részében jelentős intézkedések történtek ennek a visszaszorítására.

A bevételi elmaradások és a kiadási oldalon rajzolódó kockázatok - például a magasabb nyugdíjkiadás, a gyógyszerkiadások vagy az egyéb egészségügyi kiadások - miatt a kormány az év során több intézkedést tett a kiadások szűkítése és a bevételek növelése érdekében. Például 2005. június 1-jétől a 100 százalékos támogatási csoportokban a hatóanyag-alapú fix támogatás került bevezetésre. Vagy a GDP 0,8 százalékának megfelelő mértékben határozta meg a rendkívüli államháztartási tartalék mértékét. Úgyhogy azt gondolom, hogy a kormány megtette azokat a lépéseket, amelyekkel rendelkezett.

A központi költségvetés hiánya 548 milliárd forintban teljesült, a bevételi oldalon az előirányzatot meghaladóan jött az egyszerűsített vállalkozóiadó-befizetés, a bányajáradék-befizetés vagy a regisztrációs adóbevételek. Az elkülönített állami pénzalapoknál mintegy 30,4 milliárd többlet keletkezett.

Ha azt nézzük, hogy melyek azok az elemek, amelyek a legnagyobb problémát okozták a költségvetésben, akkor egyértelműen a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait tekinthetjük, amely mintegy mínusz 468 milliárd forintos pénzforgalmi egyenleggel zárt. Itt akár a Nyugdíj-, akár és elsősorban az Egészségbiztosítási Alap mintegy 375 milliárdos hiánya volt az, ami a legnagyobb mértékben hozta a kiadási többletet.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A helyi önkormányzatok mintegy 81 milliárd forinttal költöttek többet, mint a tervezett mérték, így az önkormányzatok kiadásai megközelítették a 3000 milliárd forintot, 2972 milliárd forint volt.

Ha az Állami Számvevőszék jelentését összegezzük, akkor azt írja a Számvevőszék, hogy gyakorlatilag a zárszámadási dokumentum külső és belső összhangja, pontossága az elmúlt évek során egyre kedvezőbb képet mutat. Most is állapított meg a Számvevőszék hiányosságokat, ezeket a minisztériumokkal megbeszélve a kormányzat rendezte.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy fogadják el a 2005. évi zárszámadásról szóló törvényt. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat.

Latorcai Jánosnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja részéről, az előre bejelentett hozzászólása következik. Öné a szó, képviselő úr.

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt két évben számos adattal találkozhattunk a magyar gazdaság, a magyar államháztartás helyzetéről, aztán természetesen találkoztunk újakkal meg újabbakkal, és amikor találkoztunk az újakkal meg az újabbakkal, akkor sajnos mindig más adatokkal, mindig rosszabb adatokkal találkoztunk. Azt gondolom, ma már ismerjük a tényeket. Hogy mióta ismerjük? Tulajdonképpen szeptember eleje óta, amióta a konvergenciaprogramot kézhez kaptuk.

Azóta azt is láthatjuk, hogy ha a nyáron nagy sietve nem alkották volna meg kormánypárti képviselőtársaink azokat az adótörvényeket, amelyeket majd az elkövetkező időszakban a társadalom nagy nehézségek árán tud teljesíteni, akkor az idei hiány egész biztosan 11 százalék fölötti lett volna.

(19.00)

Így ezzel remény van a 10 százalék fölötti, a 10,1 százalékos hiány létrehozására. Ma már azt is tudjuk, amit akár a gazdasági bizottság vitájában, akár máshol, akár kormánypárti képviselőtársaim, akár minisztériumok munkatársai végig vitattak 2005 és 2006 eleje között, hogy az államadósság elérte-e a 60 százalékot. Most már világos, hogy az bizony a bruttó nemzeti termék 68,5 százaléka. És, tisztelt képviselőtársaim, ennek a csomagnak egy eredménye ma már biztosan lesz, az, hogy a jelenlegi 4 százalék feletti növekedés a jövő évben 2,1-2,2 százalékra fog csökkenni, s hogy egészen biztosan csökkenni fog a foglalkoztatás is, mert már csökkent, és csökkenni fog a versenyképességünk, ezzel együtt sajnos növekedni fog a legfájóbb kategória, a munkanélküliség. Az adócsomag ugyanakkor - ki kell mondani - százezrek szociális biztonságát veszélyezteti. Ha itt nem történik valami korrekció a fogyasztói ártámogatások rendszerének alapos átgondolásával, a különböző támogatási rendszerekkel, akkor tavaszra jó néhány család a padlóra kerülhet.

A nemzeti fejlesztési tervről folytatott mai vitából pedig az derül ki, hogy nem képződik elegendő forrás arra, hogy a kis- és középvállalkozások a megszorítások után levegőhöz jussanak, és különösen nincs forrás tőkéhez jutáshoz. Csak megszorításokkal pedig, tisztelt képviselőtársaim, egyetlen ország sem tudott eddig még kilábalni a válságból, egy olyan mély válságból, amelybe az elmúlt négy év kormányzati politikája juttatta az országot.

Ha visszaemlékezünk, tisztelt képviselőtársaim, a 2005. év költségvetési vitájában az ÁSZ külön, többször nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy a főbb adóbevételi előirányzatok teljesítése magas, illetve közepes kockázatú. Ezt a kifejezést használta; de arra is felhívta a figyelmet, hogy a társadalombiztosítási alapok kiadási előirányzatai bizony-bizony alultervezettek. És mindez beigazolódott. Az elmúlt négy évben az államháztartás pénzforgalmi és maastrichti előírások szerinti - ahogyan azt mondani szokták, eredményszempontú - hiánya is lényegesen meghaladta a tervezettet.

Az elmúlt évek pénzügyi folyamataiból egyértelmű, hogy nem az elszámolások közötti különbség az alapvető probléma, hanem az évről évre halmozódó gondok felszínre kerülése. Tessék észrevenni, képviselőtársaim, hogy az összes bevétel 2002-2005 között szinte változatlan, míg a rendszeres társadalmi juttatások esetében folyamatos emelkedés volt tapasztalható.

A költségvetés hiánya pénzforgalmi szemléletben 1068 milliárd forint, ez GDP-arányosan 4,9 százalék; úgy gondolom, ebben egyetértünk mindegyik oldalról, ez ma már elfogadható tényanyag. Azonban a pénzforgalmi szemlélet mellett jó, ha megemlítjük ezt a bizonyos eredményszemléletű adatot is, mert bizony ebből mintegy 1700 milliárd forintos hiány következik, amely a bruttó nemzeti termék 7,6 százaléka. Képviselőtársaim, rendkívül nagy! A két hiányadat közötti viszonylag nagy pénzügyi híd, amely ugye, több mint 630 milliárd forint, jórészt az állami vagyon értékesítéséből származik, de természetesen vannak különböző elszámolási trükkök is, ahogyan bizonyos klasszikusok ezt fogalmazták. De benne van a MOL föld alatti gáztárolói párnagázának értékesítéséből befolyt körülbelül 80 milliárd forint nagyságú összeg is.

Ha mindent-mindent, úgy gondolom, reálisan számításba veszünk, akkor ez a hiány kicsivel bizony még túl is lépheti ezt az 1700 milliárd forintot, és azt hiszem, sajnos fogunk még találni majd a szekrényekben olyan csontvázakat, amelyek ezt az előzőekben már megismert utat ennek megfelelően módosítani fogják. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a 2005. évi költségvetés a jövőnket felélő költségvetés, amely ebben az évben teljesedik ki, amikor is, ahogyan már említettem, a gazdasági növekedés lényegében a felére esik vissza.

El kell ismerni, az export hosszú ideje a növekedés húzóereje. Az import növekedése végre egy kicsivel ez alatt volt. A beruházások is növekedtek, több mint 6 százalékos volt a növekedés, ami szép. Természetesen ebben benne van az építőipar beruházása, és az autópálya is, amelynek egy része PPP-módszerrel bevont magántőkéből származik. A 82 kilométer autópálya átadása talán szépnek is volna mondható, ha mindezt nem árnyalná nagymértékben az a tény, amikor gépkocsival más utakon közlekedünk, és látjuk - ahogyan nem egy interpellációban elhangzott képviselőtársaimtól a gazdasági miniszterhez -, hogy bizony nagyon sok esetben kátyú kátyút ér, és vannak olyan szakaszok most, a tél kezdete előtt, amelyekre ebben az évben sem került sor. Úgy gondolom, a két év elmaradásának a teljes árát majd a következő időszakban fogjuk megfizetni.

Szólni kell itt arról az elágazásról is, amelyet Bajnai Gordon jelentett be, hogy a következőkben nem az autópálya-építések lesznek a meghatározók, hanem inkább a többi közút fejlesztésére kerül sor, csak azt hiszem, itt a tisztesség kedvéért hozzá kellene tenni, hogy azért, mert a 11,5 tonna tengelynyomás kialakításához megfelelő útszerkezethez ad pénzt az Európai Unió. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezt azért mégsem most sikerült elérni, hanem valamivel régebben, még egy másik kormány ideje alatt.

És igen, bővült a foglalkoztatás is, bár ez örök vita köztünk, hiszen közben nő a munkanélküliség. Persze beszélhetünk arról, hogy a foglalkoztatottság bővül, mégis azt látjuk, hogy egyre kevesebben fizetnek járulékot. Ez egészen biztosan azt jelzi, hogy a rendszer belső összefüggéseiben valami elementárisan nagy probléma van, és ezt még itt senki - sem a pénzügyminiszter úr, sem az igazmondásáért azóta már menesztett államtitkár úr - nem tudta számunkra felvillantani.

Imponáló, hogy 3,6 százalékra mérséklődött az infláció, de azt azért hozzá kell tenni, hogy az előttünk álló időszakra viszont már lényegesen nagyobbat, ennek a dupláját jósolják az elemzők, de vannak olyanok, akik 8 százalék feletti inflációt is meg mertek ereszteni.

Kormánypárti képviselőtársaim nagyon pozitívan beszéltek arról az 5 milliárd euróról, amely 2005-ben bejött a magyar gazdaságba, és arról a nem kevés privatizációs bevételről is, amivel - ahogyan fogalmaztak - gazdagodott az ország. Én a privatizációs bevételekből befolyó pénzekből gazdagodást nem látok, viszont egyre szomorúbban állapítom meg, hogy a magyar állami vagyon az Európai Unióban példátlanul alacsony szintre zuhan.

Tavaly a világgazdasági centrumokban alacsonyak voltak az alapkamatok, viszonylag olcsón lehetett pénzhez jutni, most azonban már nőnek a kamatok, ezen túl több esetben leértékeltek, rosszabb kategóriába soroltak bennünket, lényegesen drágábban lehet pénzhez jutni. Úgy gondolom, mi sem jelzi ezt jobban, mint az, hogy hazai betétekre néhány bankban már kétszámjegyű kamatot adnak.

A kormány 2005-ben olyan költségvetést készített, tisztelt képviselőtársaim, amelyben mindent annak rendelt alá, hogy a választásokon nyerjen. Ebben a valós számokat - ha tetszik, ha nem, a pénzügyminiszter úrnak is - elhallgatták. Elhallgatták ezeket a számokat, illetve azok a számok, amelyek akkor nyilvánosságot nyertek, eltérőek voltak. Eltérőek voltak ezért is, és azt hiszem, azért is, hogy az Unió rosszallását ne váltsák ki: vagyis becsapták az Uniót is.

(19.10)

A kormány tisztában volt a dolgokkal, hiszen kockázatmérséklési tényezőket építettek be. Általános és céltartalékot soha nem látott mértékben képeztek, sőt maradványtartási kötelezettségre kárhoztatták a tárcákat. De nemcsak a tárcákat, hanem az önkormányzatokat is, hiszen az önkormányzatoknak is kellett tartalékot képezni, ami - legyünk őszinték, és utólag be is bizonyosodott - semmi másra nem volt jó, mint hogy a forráselvonásnak egy addig nem látott eszköze legyen.

Szembetűnő az is, hogy 2004-hez képest a felsőoktatási intézmények támogatottsága mennyire elmaradt az inflációs szinttől. Ha összevetjük az azt megelőző években nyújtott állami támogatásokat, akkor döbbenetes számmal nézünk szembe. Az ÁSZ jelentésében az van, hogy 2005 decemberében a felsőoktatási intézményeknek 6,5 milliárd forint volt az adóssága, azaz olyan adósságot szakasztottak a nyakukba, amelyet önerőből megtermelni nem tudtak.

Ha már az egyetemeknél tartunk, akkor úgy gondolom, hogy szólni kell az Állami Számvevőszéki jelentésnek egy nagyon sarkalatos megállapításáról is, ami a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2005. évi tevékenységére vonatkozik, hiszen az Állami Számvevőszék úgy nyilatkozik, hogy a fejezeti beszámolójában az NKTH a vagyoni pénzügyi helyzetét nem megbízható módon mutatta be, az abban feltüntetett adatok nem valós képet tükröztek. A hivatal 2004 óta még egyetlen esetben sem adott be olyan beszámolót, amely elfogadható lett volna az ÁSZ szempontjából, és mégsem volt erre vonatkozóan egyértelmű intézkedés. Az is előfordult a hivatalnál, mint ahogy Pálinkás József képviselőtársunk felszólalásából is hallhattuk, hogy a pályázatokat ugyan zsűrik, szakemberek bírálták el, de a hivatal elnöke átlépve ezeket nemegyszer megváltoztatta; 97 pályázatból 38 így nyert.

Úton-útfélen hallhattuk azt is, hogy az európai uniós forrásokból egyre több és több érkezik a környezetvédelem területére. Pedig hát, mondjuk meg, hogy igazán forrásszűkében vagyunk. Ha összességében megnézzük, legfeljebb a bruttó hazai termék 2,2 százalékát fordíthattuk erre. Azt is hallhattuk, hogy megrekedt a Vásárhelyi-terv. Egyes vélemények szerint lehet, hogy húsz év is eltelik, mire a tervbe vett építmények elkészülnek. Én azért ettől valamivel jobbra számítok. De a környezetvédelmi tárca vonatkozásában szólni kell a környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzatról is, amely úgy szűnt meg, hogy annak a forrásait tulajdonképpen az európai uniós pénzekhez önrészként használták föl.

A Kereszténydemokrata Néppárt számára rendkívül fontos az egyházak működése, az egyházak működésének biztosítása, itt a kiegészítő támogatás. Az egyházi közoktatási kiegészítő támogatás 2005. évi elszámolása az előterjesztett törvényjavaslatban nem szerepel, ennek az összege a mai napig ismeretlen számunkra. Képviselőtársaim közül többen utánakérdeztek az egyházaknál, hogy a kormány megkereste-e őket ezzel a bizonyos új számítási módszerével, amit alkalmaz vagy nem. Nos, a válasz lehangoló volt: nem. Az egyházakkal semmiféle egyeztetés nem történt, annak ellenére, hogy ezt törvény írja elő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mit üzen ez az állampolgároknak? Azt, hogy a kormány másodosztályú állampolgárnak tekinti az egyházak tagjait és mindazon magyar adófizetőket, akik igénybe veszik az egyházi fenntartású, de közszolgáltatásokat ellátó oktatási és szociális intézményeket. Ezek az intézkedések azt jelzik, hogy a kormány arra törekszik, amit nem egy levélből, nem egy nyilatkozatból az eddigiekben is ki lehetett venni, ki lehetett olvasni, hogy az egyházakat visszaszorítsa a magyar intézményrendszerben. Egyébként azt is meg kell említeni, hogy tavaly fordult elő először, hogy a kormány által beterjesztett zárszámadásról szóló törvényjavaslatban ki volt pontozva az egyházaknak járó pénzösszeg helye, ami teljességgel elfogadhatatlan és méltatlan is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még szólni szeretnék a Gazdasági Minisztériumra vonatkozókról is. Egyetlenegy mondat: valóban úgy van, hogy az ÁSZ azt a megjegyzést tette, hogy a lényegességi határértéket meghaladó mértékű, a beszámoló megbízhatóságát befolyásoló jelentős hibák, szabálytalanságok miatt a beszámoló nem ad megbízható és valós képet. A gazdasági bizottságban erről részletesen vitatkoztunk. Ezek nem számszaki hibák. Ezeket nem lehet ilyen laza egyszerűséggel lesöpörni az asztalról, mint ahogy a miniszter úr ezt tette, hiszen az a 16 oldalas intézkedési terv, amelyet az ÁSZ javaslata alapján a minisztérium készített, önmagáért beszél. Ne felejtsük el, az Állami Számvevőszék nem számvevő hatóság, amelyik büntetéseket ró ki. A parlamentnek készít ajánlatot, készít javaslatot, és megfogalmazza a véleményét. Rajtunk múlik, hogy az ő megállapításainak érvényt tudunk-e szerezni vagy nem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a vitában számos észrevétel hangzott el, számos képviselőtársam ezeket részletesen is kibontotta, én csak fölvillantani szerettem volna itt néhányat. Meggyőződésem, hogy ezek olyan súlyú hibák, amelyek alapvetően kétségessé teszik ezeknek az elszámolásoknak sok esetben a törvényességét, sok esetben a valóságnak való megfelelését, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt részéről azt elfogadni nem áll módunkban.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatásul elmondom az előre bejelentett felszólalók monitoron kijelzett névsorát: Kékesi Tibor, Bíró Ildikó, Botka Lajosné, Bagi Béla, Pál Béla, Aszódi Pál, Józsa István, Nyitray András, Szabóné Müller Timea és Tállai András.

Előre bejelentett felszólaló Kékesi Tibor, MSZP. Öné a szó, képviselő úr.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Egy hajó békésebb vizekről: a külügyi fejezettel kapcsolatban szeretném a zárszámadás kapcsán néhány tapasztalatomat megosztani önökkel. Azért is szükséges ez, mert évek óta a Külügyminisztérium fejezete az egyik legfelelősebben, legpéldásabban gazdálkodó része a költségvetésnek. Nem könnyű a helyzete, hiszen a nemzetközi tagdíjak, a különféle külügyi tevékenység végzése kapcsán felmerülő költségek jelentős része devizában van, tehát az átlag költségvetési fejezethez képest is többletkockázatokat hordoz magában, és ezzel együtt a 61 milliárdos eredeti tervet 57,7 milliárdos főösszeggel zárta, ami alacsonyabb, mint az azt megelőző 2004-es esztendő költségvetési főösszege, és természetesen eleget téve a maradványképzési kötelezettségének, nem lépte túl ezt az előírást.

A létszámgazdálkodása is példás volt, a 2004. évi 2029 főről 1843 főre csökkentette a létszámát. Itt érhetjük tetten, itt láthatjuk, hogy mégoly fontos területe is a kormányzati tevékenységnek rendelkezett - idézőjelben - azzal a tartalékkal, amellyel színvonalasan tovább lehetett folytatni ezt a munkát.

A bevételek elmaradása azért itt is megemlítendő bizonyos szempontból, mert a saját bevételek tekintetében döntően a vízumdíjakból származó bevételek, de bizonyos ingatlanok értékesítése is hozzájárul ehhez, már évek óta nem azon a szinten teljesül, ahol az elképzelés. Emellett dicséretes, hogy ennek ellenére tudják tartani a kiadási tervszámot. Ebben az évben 10,5 milliárd helyett pusztán 7 milliárd folyt be. Itt az uniós csatlakozás következtében korrigálni kellene a bázist, hogy a következő esztendőkben már saját magát a minisztérium ne hozza olyan helyzetbe, hogy különféle kiadásokat, amiket eltervezett, ne tudjon megvalósítani.

(19.20)

Mindezek ellenére tehát kiegyensúlyozott volt a gazdálkodás, és ilyen gazdálkodás mellett a fejlesztéseket is szükséges megemlíteni. Különféle technikákkal, például utazó nagykövetek rendszerének kialakításával, a költségvetési fejezet gazdálkodása kiadásokat takarított meg, és így olyan fejlesztésekre is jutott pénz, ami növelte a nemzetközi elismertségünket, javította a határon túli magyarsággal való kapcsolattartásunkat.

Három ilyen lényeges szempontot lehet említeni, a csíkszeredai főkonzulátus elkészültét, majd 2006-tól a működését is megkezdi ez a külső, külhoni létesítményünk, megnyílt a belgrádi nagykövetség podgoricai hivatala, és nemzetközi tevékenységünk keretében pedig átadásra került a pristinai összekötő iroda.

Komoly előrelépés történt a - reméljük - rövidesen a schengeni együttműködéshez való érdemi, tényleges csatlakozásunkat szükségessé tevő lépésben, abban, hogy a külkapcsolatok, a külképviseletek legyenek felkészülve a vízumkiadás rendszerére.

Úgy gondolom, hogy ez a nem túl hosszú, de a lényegre koncentráló beszámoló is alátámasztja azt, hogy valóban egy jól, fegyelmezetten gazdálkodó egysége a költségvetésnek a külügyi fejezet, és ahogy a Számvevőszék megítélte, hasonlóan az egész költségvetés megítéléséhez, a külügyi fejezet is megbízható és valós képet ad a 2005. évi folyamatokról. Köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Következik Bíró Ildikó képviselő asszony, a Fidesz részéről. Öné a szó, képviselő asszony.

BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék elutasító záradékkal látta el az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium 2005. évi költségvetési törvényről szóló beszámolóját. Az ÁSZ világosan szól ennek okairól a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről készített jelentésében: "A továbbiakban Ifjúsági Minisztérium fejezeti kezelésű előirányzatok 2005. évi beszámolóját a financial audit módszerével megvizsgáltuk, és ennek keretében elegendő és megfelelő bizonyosságot szereztünk arról, hogy a 2005. évi költségvetési beszámoló a számviteli törvényben foglaltak és végrehajtására kiadott 249/2000. (XII. 24.) kormányrendelet előírásainak nem felel meg. A beszámoló a vagyoni, pénzügyi helyzetről nem ad megbízható és valós képet."

Az ÁSZ jelentéséből ráadásul az is kiderül, hogy a minisztérium vezetése törvénysértő módon hátráltatta a Számvevőszék dolgozóit munkájuk végzésében: "Az Ifjúsági Minisztérium az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény 24. § b) pontjában előírt kötelezettségének nem tett eleget, mert az Állami Számvevőszék megbízásából ellenőrzést végző személy részére írásbeli felkérés ellenére sem tette lehetővé, hogy az ellenőrzési főosztály által a fejezeti kezelésű előirányzatokkal kapcsolatban 2005. évben végzett dokumentációs anyagokba betekinthessen."

Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium 2005. évi működésével kapcsolatos hiányosságok ügyében és elsősorban a civil szervezetek támogatásával kapcsolatos hiányosságokra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Teszem ezt azért is, mert ha az őket ért sorozatos méltánytalanságok, költségvetési megszorítások kapcsán abbahagynák az egyébként önként vállalt munkájukat, akkor megállna az élet. Mert nem lenne, aki a karitatív adományokat szétossza, aki a szünidő alatt nevelné és táboroztatná gyermekeinket, vagy felszólalna az életünket veszélyeztető környezetvédelmi ügyekben. A civil szervezetekről van szó.

Nézzük, milyen visszásságokra hívja fel a figyelmünket az ÁSZ az Ifjúsági Minisztérium alá rendelt nemzeti civil alapprogram tavalyi működtetése kapcsán: "Az NCA-ra vonatkozó kormányrendelet 12. § (1) bekezdésének előírása szerint a miniszter és az alapprogram kezelő szervének vezetője írásban állapodik meg az alapprogram kezelésével kapcsolatos feladatok végrehajtásának módjáról." A 2005. évre vonatkozó megállapodást a szerződő felek 2005. december 12-én írták alá, tehát a szerződés aláírásáig az Ifjúsági Minisztérium minisztere felügyelete alá tartozó NCA-előirányzat kezelésére - a kormányrendeletben meghatározottakkal ellentétben - szabályos szerződés nélkül került sor. A kezelésért járó díj finanszírozási módját pedig a megállapodás utólag határozta meg.

Az Állami Számvevőszék nemrég közzétett jelentésében 110 oldalon keresztül sorolja a nemzeti civil alapprogram keretében nyújtott támogatások visszásságait és a rendszer hiányosságait. Főleg ezen a csatornán keresztül részesülhetnek ugyanis a civil szervezetek működési célú támogatásban. Részesülhetnének, és a feltételes mód nem véletlen, ugyanis még azok sem érezhetik szerencsésnek magukat, akiket az egyes kollégiumok támogatásra érdemesnek hirdetnek meg. Végső soron ez is csak egy költségvetési sor, ahogy az egyik minisztériumi tisztségviselő egy évvel ezelőtt egy vitában elég sarkosan fogalmazta: az NCA is egy pénz. És a meggondolatlan kormányzati pénzügyi politika miatt a civilek sem juthatnak hozzá az elvileg előfinanszírozásos pénzükhöz.

Idézetek az ÁSZ jelentéséből: "A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 7000 millió forintot irányzott elő; a 2005. évi költségvetés végrehajtásáról összeállított törvényjavaslat szerint az NCA forrása az előző évi maradvány igénybevételével, illetve 619 millió forint működtetési kiadás átcsoportosításával 8177 millió forintra teljesült."

Másik idézet: "Kedvezőtlenül hatott a 2005. évi költségvetési tartalékolási előírások betartása, amelyek következtében a forrás 41,7 százaléka csak a következő évben kerülhetett felhasználásra." A Számvevőszék konkrét javaslatot is tesz, például a következőt: A kormány "teremtse meg az összhangot a 18/2005. (II. 10.) kormányrendelettel módosított, a nemzeti civil alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény végrehajtásáról szóló 160/2003. (X. 7.) kormányrendelet és az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) kormányrendelet között."

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Hová vezet mindez? Lesz majd egy olyan év, amelyben száz százalékra nő a kötelező maradvány, és egyáltalán nem lesz kifizetés az NCA keretében? Önöket nem szomorítja el a civil szervezetek sanyarú helyzete, hogy egyre csak növekszik az az összeg, amelyet az adott évi működésre vagy közhasznú projektekre csak a következő évben, utólag kaphatnak meg? A fentiek fényében a továbbiakban ugye nem akarják magukat civilbarátnak nevezni?

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Szólásra következik Botka Lajosné képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt részéről.

BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Így az ötödik órában, amikor a 2005. évi költségvetés beszámolója vitájának a vége felé közeledünk, a sorsom megadta azt a pozitív életérzést, hogy azt tudom mondani, azok táborát szeretném gyarapítani, akik a napirendről szólnak, és a napirend vitájára készültek.

A 2005. évi költségvetési törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tanulmányozása volt az elmúlt napok és elmúlt egy-két hét képviselői munkájának az egyik fókuszában, és a bizottsági munkában is jelentős napirend volt. Jelentős napirend volt, hiszen ez az anyag, többkötetes anyag alkalmas arra, hogy elemzéseket végezzünk, tanulságokat megfogalmazzunk, de alkalmas arra is, hogy megvizsgáljuk, vajon a kiemelt programjaink, stratégiai céljaink milyen mértékben valósultak meg.

(19.30)

A vitát hallva a tanulságok megfogalmazása alkalmas lehet arra is, és ezek táborához is szeretnék csatlakozni, hogy a következő év költségvetés-tervezésekor elkerüljük azokat a hibákat, amelyeket az elemzés során vagy épp tapasztalatból feltárunk, és erősítsük azokat az értékeket, amelyeket helyesnek tartunk.

Hozzászólásomban a 2005-ös költségvetés végrehajtásának néhány aspektusát szeretném kiemelni. Az önkormányzatokról többen is szóltak, én is szólok a tekintetben, hogy az önkormányzatok az oktatási és nevelési feladatellátásukhoz az állami költségvetésből közvetlenül normatív hozzájárulást igényelnek és kapnak. (Babák Mihály: Egyre kevesebbet!) Ebben a folyamatban stratégiai jelentőségű az önkormányzatok szintjén a tervezés; a tervezés, ami a költségvetés számára valójában egy igénybejelentést jelent; egy tervezés, amelyet az önkormányzatok hipotetikus és valódi adatok alapján nyújtanak be. Majd ezt követően a költségvetés évében több alkalommal, szintén törvényben szabályozott módon, szembesíthetik a tervet a valósággal. Korrekciós lehetőségeket is kaptak a törvényből - április, július és év végi időpontokat figyelembe véve.

Ezt a folyamatot nagyon jól kezeli az önkormányzatok többsége, és vizsgálta az Állami Számvevőszék, hiszen mint hallottuk, jelentős költségvetési hányadot tesz ki az állami normatíva az ország költségvetéséből.

Az Állami Számvevőszék jelentéséből megismerhetjük, hogy mintavétellel 70 önkormányzatot és intézményeit tételesen is ellenőriztek. A mintavételben a legkisebbtől a legnagyobb településekig, tehát a legkülönbözőbb településtípusokat választották. A megállapítások tanulsága az, hogy a vizsgált önkormányzatok 91,4 százaléka - idézem - "megbízhatóan számolt el a normatívákkal".

Ugyanakkor tanulságként szolgál a jelentésnek az a része, hogy az a bizonyos hiány, amely a 100 százalékhoz hiányzik, illetve az elkövetett eltérések elemzéséből kiderül, hogy azok az önkormányzatok, amelyek jól működtetik a belső ellenőrzésüket, illetve amelyek a folyamatba épített ellenőrzéssel menet közben is korrigálják az igényelt és a tényleges felhasználás mértékét, ezek az önkormányzatok alig-alig térnek el a végelszámoláskor, míg azoknál, ahol ezek hiányoznak, nagyobb az eltérés mértéke. Ilyen módon tehát közvetlenül és közvetve is tudjuk segíteni az önkormányzatokat ezen elemzés közlésével. Ezeket az eseteket egyébként az Állami Számvevőszék a legkonkrétabb típushibák és százalékok, arányok, létszámok és települések megjelölésével elébünk tárta.

A 2005-ös költségvetésből a normatíva igényléséhez kapcsolódóan az oktatás területéről szeretnék néhány olyan elemet kiemelni, amely a 2005. év költségvetésében mint új elem vagy mint számunkra nagyon-nagyon fontos stratégiai terület volt. Ezek közül is kiemelem a kétszintű érettségi 2005-ös első éves teljes körű rendszerét, amelynek a lebonyolításához és a megvalósításához költségvetésünk pénzügyi támogatást nyújtott.

A kétszintű érettségi célja az volt, hogy a lexikális ismeretektől a készségfejlesztés és a kompetenciamérés irányába mozduljunk el, valamint hogy a felsőoktatási intézményekbe ne kelljen külön felvételi vizsgát tenni. Az emelt szintű érettségi vizsga mint új vizsgatípus lebonyolítása, szervezése, tapasztalatainak elemzése és publikálása is pénzügyi forrásigényt jelentett a költségvetésben, amelyet biztosítottunk.

Ha a számokra tekintünk, akkor azt kell mondanom, hogy 2005-ben 115 334 tanuló vizsgázott, s közülük az új típusú vizsgával, az előrehozott érettségi vizsgával 15 500 fő élt, míg kiegészítő, ismétlő, szintemelő vizsgát is körülbelül ugyanennyi tanuló, illetve fiatal tett, tehát jól éltek ezzel a lehetőséggel, a finanszírozás pedig biztosította a lebonyolítás forrását.

Szintén a közoktatásból rendkívül fontos terület számunkra, nagyon fontos, társadalmi egyenlőtlenséget mérséklő oktatási program - az előző ciklusban elindított és ebben az időszakban bővített, 2005-ben újabb öt intézménnyel bővített programról szólok -, ez az Arany János tehetséggondozó program. Önök bizonyára tudják, hogy ez az a program, ahova a kistelepülésekről, a tanyákról a szociálisan is hátrányos helyzetben élő gyermekek úgy juthatnak be, hogy jogosítványt, idegennyelv-tudást, ECDL számítógépes vizsgát kaphatnak az érettségi megszerzésével egy időben, és külön támogatást, hogy bejussanak egyetemi, főiskolai tanulmányokra. Háromezer diák tanulmányait támogattuk dupla normatívával.

Az Útravaló ösztöndíjprogramról már szóltunk, amely szintén egy esélyegyenlőséget biztosító eszköz volt 2005-ben, új elemként. Ebben több mint 20 ezer tanuló kapott esélyt arra, hogy a hátrányát leküzdje, és támogatást arra, hogy ebben a programban a tehetségét fejlessze.

Szintén a közoktatás területén társadalmilag is fontos területünk volt az idegennyelv-tudás fejlesztését szolgáló Világ-nyelv program. A 2005-ös költségvetési évben 431 iskolában indult már nyelvi előkészítő évfolyam, 15 ezer diák részesült ebben a programban; plusz állami támogatást jelentett ez a fenntartóknak; 12 féle idegen nyelvet tanultak. Nem kell talán ecsetelnem, hogy ennek a programnak a kimenetele, gyermekeink, fiataljaink magas szintű nyelvtudása milyen fontos társadalmi érdek, és az egyéni boldogulásukhoz is milyen nagy támogatást jelent. A fenntartó önkormányzat az előkészítő nyelvi osztályokra kiegészítő normatívát is kaphatott.

A felsőoktatásról is szóltak néhányan. Én a felsőoktatásból néhány, a hallgatókhoz kapcsolódó jelentős bővülésről szólok, amely 2005-ben a költségvetésünkből támogatott program volt. Ilyen lényeges különbség, hogy a diákhitelt immár külföldi tanulmányokra is igénybe vehették. A diákhitel éves összege 50 ezer forinttal nőtt, és 20 ezer fővel gyarapodott, növekedett.

A hallgatói támogatások új rendszere az volt, hogy különvált a kollégiumi és a lakhatási támogatás. 2005 szeptemberétől 80 ezer forintra nőtt az elhelyezési normatíva, még a lakhatási támogatást is 60 ezer forintra növeltük, miközben a doktori képzésben részt vevők normatíváját is 950 ezerről 1 millió forint fölé emelhettük. A felsőoktatási hallgatók közül 75 ezer fő vált jogosulttá lakhatási támogatásra, 4 milliárd forint van a költségvetési beszámoló ezen során, amelyet erre a célra tudtunk fordítani, csakúgy, mint a jegyzettámogatásra, illetve a sport- és kulturális tevékenység támogatására.

Végezetül engedjék meg, hogy a sokat vitatott beruházásokról annyit állapítsak meg, ami a beszámolóból konkrétan is követhető, hiszen 17 felsőoktatási intézményben különböző mértékű beruházás valósult meg, s 2005-ben a tervezett beruházási összeg 99,99 százaléka meg is valósult. Én úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül fontos eredménye ennek a gazdálkodási évnek.

Mindezek a kiemelt területek számomra azt igazolják, hogy ha helyes szakmai prioritásokat tudunk megfogalmazni, szakszerűen megtervezett pénzügyi szükségletek társulnak ehhez, majd a folyamatban a felhasználás jogszerűsége biztosítja mindezeknek a programoknak a folytatását, akkor ez nem egyszerűen költségvetési, hanem társadalmi érték.

A tanulságok, amelyek közül egy elemet emeltem ki, az önkormányzatok normatívaigénylését... - és az elszámolási hibák között feltárt törvényi koherencia, államháztartási törvény, közoktatási törvény és költségvetési törvény közötti különböző érvényesítési és különböző értelmezési problémákat, ezt a 2007-es költségvetés tervezésekor jó lenne, ha kezelni tudnánk.

Mindezekkel együtt ajánlom a tisztelt Háznak a 2005-ös költségvetés végrehajtásáról szóló törvényt elfogadásra.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A Fidesz részéről Bagi Béla képviselő úr hozzászólása következik.

(19.40)

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ezt a törvényjavaslatot olvassa az ember, rendkívül nehéz helyzetben van, nehéz az írott szövegre koncentrálnia, mert állandóan Gyurcsány Ferenc szavai csengenek a fülében. Mint tudjuk: az utolsó másfél-két évben nem kormányoztunk, nem csináltunk semmit, folyamatosan hazudtunk. Elnézést kérek az anyag elkészítőitől, hogy ilyen kétkedés és ilyen hitetlenség lengi körül. Ez talán nem a készítők hibája, de semmiféleképpen nem az olvasóé.

Mint azt is tudjuk a miniszterelnöktől, 2005 a pénzügyi trükközés éve volt. Az elmúlt ciklusban, különösen az agrárium területén már teljesen bevett szokássá vált a kifizetési kötelezettségek áttolása a következő évre. Igaz, ez nem egy új találmány, már korábban is elkezdődött ez, de ilyen mértéket talán még sohasem ért el. Ez megnehezíti a tisztánlátást a vizsgált évben. A probléma 2005 év elejére csúcsosodott ki az agrárium területén, amikor soha nem látott és tapasztalt hevességű demonstrációba torkollott az elégedetlenség. A májusi minisztercsere után történtek erőfeszítések, de az okozott károkat orvosolni nem lehetett. Nagyon sok gazda ment ebben a trükközésben tönkre.

2005 az az év, amikor több millió tonna gabonafelesleget állítottunk elő, ennek az összes finanszírozási és tárolási problémáival együtt. Ezzel a "teljesítménnyel" sikerült rábírni az Európai Uniót, hogy átgondolja az intervenciós rendszerét. Magunk alatt vágtuk el a fát. Egy hibás agrárpolitikával még a rekordtermésből is lehet baj. Viszont az erőltetett ütemű raktárépítés nyomában kialakult egy új üzletág, a bérraktározás. A gabonatermelő gazdák jellemzően már megint kimaradtak ebből a lehetőségből is. Állattenyésztésünk és a hozzá kapcsolódó feldolgozóipar tovább csúszott a lejtőn. Nemhogy a tradicionális piacaink egy részét visszaszerezhettük volna vagy erre lépéseket tettünk volna, ehelyett belső piacainkat sem tudtuk hatékonyan megvédeni.

2005 végéhez tartozik mint említésre méltó esemény, hogy megjelent hazánkban a madárinfluenza. A miniszterelnök ebben nem a megoldandó szakmai feladatot látta meg, hanem a PR-lehetőséget. A baromfiágazat drágán meg is fizette ennek az árát. Az, hogy az ágazat ennyivel megúszta, a hazai állatorvosi kar teljesítményét dicséri, de ez már a 2006-os események közé tartozik.

2005 végén a takarékosság jegyében az agrárkormányzat intézményi reform címen összevonásba kezdett. Mint ahogy kapkodáskor lenni szokott, összevonták az összevonhatatlant is, baromfit a sertéssel, génbankot a fajtaminősítéssel. Remélem, ezek még nem a beígért genomikai központok első lépései, ahol a tollas sertés előállítása a cél, tekintettel a magas energiaköltségekre.

Reális szakmai indokot nehéz találni ezekre a kétségbeesett lépésekre, hacsak nem az erőltetett takarékosság és a felszabaduló ingatlanértékesítési lehetőségek indokolják. Mindezt akkor, amikor a megbomlott állattenyésztés és növénytermesztés egyensúlyát kellene helyreállítani versenyképes módon. Mind a baromfi-, mind a sertéságazataink komplex fejlesztésre szorulnak. Az innováció alapját jelentő kutatóintézeteket nézetem szerint rosszul értelmezett takarékossági okból nem kellett volna összevonni. Ezek a meggondolatlan lépések megtörténtek a gyümölcstermesztés megújulásához alapot szolgáltató kutatóintézettel is. Sok évtizedes szakmai munka látszik veszendőbe menni. Az úgynevezett intézményi reformok között 2005-ben talán a legfájóbb és legérthetetlenebb intézkedés az, ami a tápiószelei Agrobotanikai Intézetben történt. Túl azon, hogy a nemzetközi megállapodásainkat rúgjuk fel, saját fejlesztési lehetőségeinket tesszük tönkre, illetve korlátozzuk be. Kutatóinknak, nemesítőinknek nem lesz mihez nyúlniuk. Megkerülhetetlen a feldolgozóiparunk feltámasztása. De már az új kihívásoknak megfelelő formában. Ezeknek új alapanyagokra, hungarikumokra lesz szükségük. Az új alapanyagok genetikai alapjai látszanak elveszni pénzhiány miatt.

Másik oldalról pedig átgondolatlan pénzköltést is láttunk. Például a parlagfű kérdése. A parlagfű elleni védekezésre elköltött pénz hatékonysága még jóindulattal is kétséges. Az eredménynek feltüntetett 19 százalék pollencsökkenés még a nyár végi esőzésnek is betudható. Másik szerencsétlen parlagfű-intézkedés, amikor sikerjelentésként olvashatjuk, hogy 1849 település közel 1 millió állampolgárával végeztek parlagfű-mentesítést. Ennek az eredményéről talán inkább a gyógyszertárakban az allergia elleni gyógyszerfogyást kellene segítségül hívni mint mérőszámot. A civil összefogást talán nem az allergén gyomok között kellene fejleszteni, mert az sokba kerül a gyógyszerkasszának.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán még az utánam következőnek is jut öt perc. Összefoglalva a következtetést, nem lehet eltekinteni Gyurcsány Ferenc értékelő szavaitól, hiszen ha valaki, ő tudja, hogy mi történt, véleményét 2005-ről ő mondta el. Mi sem tudjuk elfogadni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A Szocialista Párt részéről szólásra következik Józsa István képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mielőtt a zárszámadás környezetvédelmi fejezetének taglalására térnék, szeretném megjegyezni, erénye az előterjesztésnek, hogy tisztán zárszámadás, és nem salátatörvény, mint ami korábban többször előfordult. Az is sajátossága az előterjesztésnek, hogy 2005 volt az első év, ami tisztán az uniós tagságunk keretében történt.

A környezetvédelmi tárca működésében számos előremutató lépés történt 2005-ben, a közigazgatási reform részeként átalakította a tárca a vagyonkezelői és hatósági szervezeteit, az év végére kialakításra került, és 2006. január 1-jétől működik az egységes zöldhatóság. Ez az átalakítás nem okozott különösebb gondot, nem igazolta az előzetes aggályoskodást. A tárca reformintézkedései egy ponton jelentettek jelentős eltérést, hogy a bevételek, a saját bevételei nehezen kalkulálhatók, de szerencsére ez túlteljesítést eredményezett. Az eredeti előirányzathoz képest jelentős többletekről van szó. A tervezett 69 milliárd forintos kiadási terv 101 milliárd forintra teljesült, a forrásoldal úgy állt össze, hogy a módosított és teljesített 67 milliárdos költségvetési támogatás mellett 64 milliárd forintra alakult a tárca saját bevétele, ami jelentős.

A környezeti hatású központosított bevételek tételei amiatt tértek el a tervezettől, mert olyan gazdasági folyamatokkal és hatósági tevékenységgel függnek össze, amelyek előre nehezen becsülhetők. 2005-ben a nagyságukban meghatározó környezetvédelmi bírságok, így a légszennyezési bírság, a szennyvíz- és veszélyeshulladék-bírság 2-2,5-szeres mértékben meghaladták a tervezettet, míg a termékdíjbevételek elég változó értékben, de teljesültek.

(19.50)

Kedvezőtlen ugyanakkor, hogy néhány területen jelentős év végi maradvány keletkezett, vagy ezt kellett képezni. Magától keletkezett például a nem elhárítható okok miatt a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése esetén a kisajátítások elhúzódása miatt keletkezett csúszás; hasonlóképpen a vízkár-elhárítási műveletekkel kapcsolatos feladatok, a hulladékgazdálkodási feladatok, a társadalmi szervezetek támogatása tekintetében mutatkozott jelentős maradvány. Ezzel együtt összességében a tárca beszámolója korrekt képet mutat a 2005. évi tevékenységükről.

Az államháztartás környezetvédelmi kiadásai nemcsak a fejezeti összegben, hanem a funkcionális mérlegben 2005-ben 2004-hez viszonyítva 12 milliárd forint növekményt mutat, ez 6 százalék fejlődés, ami azt hiszem, pozitív trendet tükröz.

A költségvetés végrehajtásának teljesítését az Állami Számvevőszék is pozitívan értékelte, csak elenyésző hiányosságot állapított meg. Mind az eredményes munka, mind az Állami Számvevőszék véleménye alapján javasolom képviselőtársaimnak az elfogadását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A Fidesz részéről hozzászólásra következik Tállai András képviselő úr, 17 másodperces időkeretben.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A 2005. évről összességében azt lehet elmondani, hogy tovább nőtt az állam eladósodása, és sajnos tovább növekedett az állami vagyon értékesítése. Ennek következményeként az ország közeledett az ebben az időben már tapasztalható súlyos válság felé.

Uraim, sok sikert, hogy hozzák rendbe ezt az országot! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Göndör István: Kártyavárról tetszett korábban beszélni...!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Magyar Szocialista Párt részéről hozzászólásra következik Szabóné Müller Timea képviselő asszony. Öné a szó, képviselő asszony. (Jelzésre:) Ügyrendben, tessék, Gulyás képviselő úr!

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Elnök úr, csak jelezni szeretném, hogy az időkeretünkből két percet az MSZP-frakció számára át kívánok adni.

ELNÖK: Kettő percet, köszönöm szépen. Kérem ezt jelezni a monitoron. S két percre szót kér Gulyás képviselő úr... (Jelzésre:) - nem kér szót.

Tessék, Szabóné Müller Timea képviselő asszony, öné a szó.

DR. SZABÓNÉ MÜLLER TIMEA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének zárszámadását tekintve elmondható, hogy a költségvetés végrehajtása során megvalósultak a kormányprogram fő céljai. Az önök előtt lévő költségvetési beszámoló hiteles, valós számokat, a megtörtént eseményeket mutatja be. Az Állami Számvevőszék észrevételei és az ezek hatására meghozott kormányzati döntések előrevetítik, hogy tovább javul a költségvetés tervezésének hatékonysága, ami növeli az állami pénzügyek átláthatóságát is.

Nem mellékes körülmény az sem, hogy az idei zárszámadási törvény mentes minden más jogszabály-módosítási javaslattól, csak a költségvetés végrehajtásának értékelésére koncentrál, így a korábbi években megszokottnál ezt hatékonyabban teszi.

Első ízben megválasztott képviselőként nem állt módomban végigélni, személyesen megtapasztalni az előző évi költségvetés tervezésének folyamatát. Tisztában vagyok azzal, hogy az ország költségvetésének összeállításakor az egyes kisebb, konkrét kiadási tételek nem bírnak olyan nagy jelentőséggel. Mégis szeretném ráirányítani a figyelmet néhány, alacsony költségvetési támogatásból megvalósuló, ám nagy jelentőségű ügyre. Hiszem és vallom, hogy ezeknek a konkrét eseteknek az ismerete hozzásegíti kedves képviselőtársaimat annak belátásához, hogy a száraz adatsorok mögött mindig ott vannak az emberi sorsok, életek is.

A Határon Túli Magyarok Hivatala a 2005. évre 10 milliárd 851 millió forint költségvetési támogatásban részesült. Az ÁSZ külön vizsgálta a Határon Túli Magyar Oktatásért Apáczai Közalapítvány működését, ahol mindent rendben talált. Az egyházi és kisebbségi közoktatási intézmények a költségvetési törvényben meghatározott 14 milliárd 400 millió forintos előirányzatot meghaladóan kaptak kiegészítő támogatást. Az egyházi közoktatási intézményfenntartók mintegy 1 milliárd, a horvát, a német és a szlovák kisebbségi önkormányzatok 239 millió forint kiegészítő forráshoz jutottak. A 2003 nyarán négypárti konszenzus alapján létrehozott pártalapítványok közül elsőként a Táncsics Mihály Alapítvány és a Szabó Miklós Szabadelvű Alapítvány működését vizsgálta az ÁSZ. Az alapító okiratok kisebb hiányosságait leszámítva egyéb problémát nem találtak az ellenőrzés során. Költségvetési támogatásuk összege és felhasználása is megfelel a törvényi feltételeknek és a számviteli alapelveknek. Összességében elmondható, hogy bár a pártalapítványok a magyar demokrácia igen fiatal intézményei, minden nehézség nélkül képesek feladatukat ellátni.

Hallgatva a 15 órás zárszámadási vitát, összességében elmondható, hogy míg a kormánypárt a 2005. évi költségvetési zárszámadási törvényt tekintette át és területenként elemezte, addig az ellenzék szokásos lózungjait puffogtatta. Arra a kérdésre nem válaszoltak az elmúlt 15 óra alatt, hogy önök mely helyekről, milyen csoportoktól vettek volna el pénzt, csoportosítottak volna át. Hogy kinek mennyit kell vagy mennyit kellett volna a meglévőből juttatni, az adott év költségvetése határozza meg, a költségvetést pedig a kormányon lévő pártok. Tehát önök eddig nem járultak hozzá a vitában az érdemi dolgokhoz. Most van itt a lehetőség, kérem, fogadják el a zárszámadási törvényt.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni a vitában a mai napra rendelkezésére álló időkeretben. (Nincs jelzés.) Senki nem kíván szólni.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat általános vitáját lezárom. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan az október 30-ával kezdődő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Podolák György, MSZP, és Lakos Imre, SZDSZ, képviselők önálló indítványát T/990. sorszámon, a gazdasági bizottság ajánlását pedig T/990/1. sorszámon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Podolák György képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 10 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.