Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szép csendesen elszivárgó kormánypárti képviselők között, akiknek védeni kellene ezt a törvényjavaslatot majd a mai nap folyamán, láthatóan elég nehezükre esik majd, hogy ennek a törvénynek a védelmére kelhessenek. Hiszen abban a hangvételben kell folytatnom, amit képviselőtársam itt az előbb megkezdett, hogy bizony ez egy olyan sunnyogó törvénymódosító javaslat, amibe sok mindent összelapátoltak, és van benne olyan, amit egyébként támogatni érdemes volna, de van benne olyan, ami egyébként elfogadhatatlanná teszi.Éppen ezért tiltakozni kell önmagában a módszer ellen, ahogy csinálják. Ez nagyon helytelen, illetve az ellenzéket abba a helyzetbe hozzák, hogy egyébként el kell hogy utasítsák; már csak azért is, mert az eddigi tapasztalat alapján azt láttuk, hogy ha van módosító indítványunk, akkor azzal nem sokra megyünk, nemigen akarják önök azt figyelembe venni.

Ezzel együtt önök nagyon nehéz helyzetbe kerültek, mert a kormány által megtett előterjesztést másodsorban mondom amiatt sunnyogónak, merthogy az Európai Közösség szabályainak és előterjesztésének megfelelően, ahogy a törvény címében benne is van, hogy jogharmonizációs célú módosításról szól, ebben benne van az, hogy magánnyugdíjpénztárakat lehet létrehozni Magyarországon.

Tisztelt Államtitkár Úr! Önök pontosan tudták már 2011-ben, mert már akkor is az összeurópai szintű nyugdíjbiztosítás ötlete, javaslata felmerült, és akkor ahelyett, hogy ebben egyébként közreműködtek volna és a magyar emberek számára az öngondoskodás lehetőségét megteremtették volna, ehelyett önök akkor ezt a megtakarítást, ennek lehetőségét megszüntették, és lenyúlták azt a 3000 milliárd forintot, amely 3 millió embernek a megtakarítása volt. Ezt, amit önök így elkövettek, most azt kell mondjam, hogy az Európai Közösség képviseli a magyar emberek érdekeit önökkel szemben.

Bármit is állítanak önök, itt ez most a helyzet, csak most nem tudják ezt kikerülni. És igen, az öngondoskodásra e keretek között lehetőség lesz, merthogy az érvelése egyébként, államtitkár úr, önnek igaz, csak a következtetés levonása korábban, az volt helytelen. Hiszen az öregedő társadalomban  és ez nem csak magyar sajátosság  ennek megfelelően lehetőséget kell adni az embereknek, és az államnak ez a feltételteremtő szerepe jelenik meg. Csak hát ez most úgy történik, hogy önök arra kényszerülnek, hogy ezt megtegyék.

Én azért maradnék ebben a témában, bár mint ahogy mondtam, ebben a törvényjavaslatban több minden megjelenik, de azért ne ússzák meg olyan könnyen, hogy azt a tündérmesét, amit önök fölvázoltak itt 2011-ben, feledjük el, és azt a 3000 milliárd forintot, ami akkor az embereknek megtakarítása volt, önök gyorsan felhasználták néhány év alatt, egy jelentős részét egyébként csak elégették.

Matolcsy György úr volt az, aki egyébként akkor még miniszterként ezt a tündérmesét ideálmodta mindenki elé, hogy majd akkor milyen jó lesz, ha ez megtörténik. Pedig 1998-ban  mondhatnám, hogy ennek előfutáraként, amit most önök idehoztak  elindult az a hárompilléres megtakarítási lehetőség, amelynek a megszüntetésével önök néhány nap alatt azt kivégezték és megszüntették. Az államkasszában landolt a pénztáraktól lenyúlt vagyon, miközben pedig önök pontosan tudták, hogy a magyar társadalom összetétele olyan, hogy ebben az időszakban éppen hogy azoknak a létszáma fog növekedni, akik nyugdíjkorba érkeznek, és kevesebben fognak befizetni, ráadásul az önök gazdaságpolitikájának eredményeként nagyon sok ember, milliónyi ember elvándorolt az országból, és éppen ezért az ilyen módon hiányzó összeg még nagyobb lett.

Tehát az önök akkori hivatkozási alapja, miszerint azért kell megszüntetni a magánnyugdíjpénztárakat, mert abba pluszpénzt kell betenni, kedves államtitkár úr, láthatóan ez a változtatás, amit önök eszközöltek, nem hozta meg az eredményét semmilyen módon. Ráadásul itt a jövőre vonatkozóan azt valószínűsíthetjük, hogy mind 2030-ra, mind 2040-re igen komoly problémák jelentkezhetnek magában a nyugdíjrendszerben, hogy milyen rátával tudnak majd a nyugdíjasok nyugdíjhoz jutni és mennyi lesz az, ami nekik ebből juthat.

A 2000-es évek második felében már évente ez 300 milliárd forint lett volna, de azzal, hogy önök a nyugdíjat leegyszerűsítették és egyetlen költségvetési sorrá tették, itt a közeljövőben  persze, már várhatóan nem az önök kormányzása alatt  egy igen komoly nehézséggel kell szembenézni. Az az elfogadott törvényjavaslat, amely egyébként akkor 3000 milliárd forintos alapot teremtett a nyugdíjasok számára, ez volt az, amit önök besodortak az állami költségvetésbe, és utána ezt, ahogy mondtam, el is költötték.

Hiába volt önöknek ígérete…  itt ismét vissza kell térni arra, hogy önök mit ígértek és mit hozhat egyébként az, ha van ilyen magánnyugdíjpénztári megtakarítás. Merthogy az önök ígéretében szerepelt, hogy mindenkinek saját nyugdíjszámlája lesz, és ezt a lehetőséget önök megszüntették.

De most már úgy kell mondjam, hogy egyszer s mindenkorra megszüntették, mert itt a korábbi időszakra vonatkozóan önök már nem tudják, nem is akarják produkálni azokat az adatokat, amelyek egyébként 1998-tól éppen az említett keretek között megvoltak. Most újra abba a helyzetbe kerülünk, hogy e törvénymódosítás kapcsán lehetőség lesz mindenkinek saját megtakarításra is.

Azon túl, hogy az egyének számára egyébként igazságtalan lehet az egyéni számlák hiánya, még egy nagyon komoly veszélyt hordoz, és ez az, hogy a magánpénztárak kiiktatása után a teljes nyugdíjfizetés az államra hárul, mint ahogy az előbb ezt említettem. Most önök ebből a csapdából, amit egyébként maguk készítettek, maguk állítottak elő, ezzel próbálnak kimenekülni, igaz, hogy ezt is csak azért, mert egyébként a közösségi jog, a közösségi felelősség eredményeként az Európai Közösségben meghozott döntések miatt önöknek ezt a lehetőséget biztosítani kell, ráadásul úgy, hogy minderre egyébként nemcsak az országhatáron belül, hanem azon túlnyúlóan is legyen meg a mód.

Ami biztató ebben egyébként, hogy ha ez létrejön  mert efelől nincs kétségem , akkor majd az államadósság elleni hadakozásukban nem tudnak ehhez hozzányúlni és csodafegyverként azt mondani, hogy majd önök ennek felhasználásával azt csökkenteni fogják, mert emlékezhetünk: na, csak erre nem használták fel, és nem is tették bele a nyugdíjkasszába. Így összességében véve teljesen eredménytelen volt az a program, amiről önök beszéltek, és abból a tündérmeséből semmi nem lett, amire önök készültek. Éppen ezért ennek a salátatörvénynek ezt a részét, ami lehetőséget teremt arra, hogy itt az európai döntéseket követően legyen megtakarítási lehetőség, és az öngondoskodásra ilyen módon legyen mód, ezt mindenképpen üdvözölni kell.

(11.30)

Ami pedig végeredményben ezt a területet illeti, az egységes tőkepiaci unió egy fontos elemeként, ami most így megjelenik, erre én azt gondolom, hogy az önök döntésétől függetlenül erre most akkor lehetőség kínálkozik. De összességében véve sajnos vissza kell térnem arra a megoldásra, hogy a sunnyogó vagy saláta  bármelyiket használjuk  megoldások ezt a törvénytervezetet bizony nagyon kétségessé teszik, hogy hogyan lehetne támogatni.

Ezért tisztelettel azt javaslom, államtitkár úr, hogy a címnek megfelelően járjanak el. Tehát ami a jogharmonizációba tartozik, azt tegyék meg, ami pedig ezen kívül van, azt felejtsék el, és tegyék lehetővé azt, hogy a magyar emberek számára az öngondoskodási formák legyenek meg. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a DK és az LMP soraiban.)