Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr. Tisztelt Ház! Egy valóban fontos javaslat van a Ház előtt, én azt nem tudom, hogy miért kellett erre eddig várni, és miért kellett megvárni azt, hogy az emberi jogi bíróság mondja ki Magyarország felelősségét egy ilyen törvénynek a megalkotásában. Egyébként hozzáteszem, hogy a legjobb az lenne, hogyha erre sor sem kerülne, hiszen az eljárások olyan hamar lezárulnának Magyarországon, hogy tömegesen nem tapasztaltuk volna azt, hogy a strasbourgi emberi jogi bírósághoz kénytelenek fordulni a büntető- vagy polgári perekben és az elhúzódásban érintett állampolgárok, és ez esetben nyilván nem beszélhetnénk egy olyan tömeges problémáról, amire egy külön törvényt kell alkotni. De hogyha már megtörtént, akkor természetesen örömteli, hogy végre a Ház elé kerülhet ez a javaslat. Hozzáteszem, hogy azért számtalan pont nem derül ki belőle, nem tudom, hogy itt is a rendelet, amire ki fogok térni, az igazságügyi miniszter rendelete már elérhető-e a minisztérium honlapján; az nagyon jó lenne, különösen a fizetendő összegek tekintetében tisztábban láthatnánk. De nem szaladok ennyire előre, a lényeg az, hogy  ahogy mondtam  előremutatónak tartjuk a javaslatot, de néhány kritikai észrevételünk is mindenképpen kimondásra kerül. Az államtitkár úr elmondta, hogy melyek azok az időtartamok, amelyeket úgy kell tekinteni  ez polgári perben ötéves időtartam, büntetőperben három év, és közigazgatási perben is három év, amelyet annak kell tekinteni , hogy egy eltúlzott idő a perek befejezésére. Itt mindenképpen megjegyezném azt, hogy a büntetőeljárások esetében nemcsak a bírósági szakasz az, amely el tud húzódni, ugyanúgy a nyomozati és az ügyészségi szakasz is, amelyet önök ebben a javaslatban kivesznek a határidő-számításból. Tehát lehet, hogy valaki öt évig vagy akár három évig áll nyomozati, illetve ügyészségi eljárás alatt, és utána lezajlik a bírósági eljárás, mondjuk, plusz két és fél év alatt, akkor a jelen szabályozás alapján már nem tekinthető úgy, hogy az ő ügyében oly mértékben elhúzódott az egész eljárás, hogy azt értékelni lehessen, és bármiféle kompenzációra jogosult legyen.

Ez azért felháborító szerintem, hiszen az emberi jogi bíróság gyakorlatában, ahogy önök le is írják, nemcsak a bírósági tárgyalást  ha egy büntetőügyről beszélünk, nemcsak a bírósági tárgyalást , de az ügyészségi és egyébként a rendőrségi, tehát a nyomozati szakot is értékelni kell, és annak az időtartamát is be kell számítani. Ahogy mondtam, Magyarországon ezek legalább annyira hajlamosak elhúzódni, mint a bíróságok előtti szak, és így ebben a formában önök megkerülik azt, hogy a büntetőeljárás az állam részéről természetesen nemcsak a bíróságokat, de ugyanúgy az ügyészséget és a nyomozó hatóságokat vagy egyáltalán a nyomozó hatóságokat is magába foglalja, hogyha valakit eljárás alá vesznek, akkor ő a jogerős döntésre mondhatja azt, hogy az ügye elbírálásra került.

Ami pozitív, hogy a szintektől függetlenül, tehát hogy hány bírósági szintet járt meg, attól függetlenül mondja ki a javaslat ezeket az időtartamokat, nyilvánvalóan hogyha, mondjuk, egy harmadfokú vagy egy felülvizsgálati eljárás is szóba kerül, akkor négy évre emeli. Ez önmagában még nem lenne ördögtől való, hogyha a nyomozati szakot is idevennénk.

Aztán, ahogy azt az államtitkár úr elő is adta, az első szakasz a miniszterhez való fordulás, tehát hogyha valaki egy ilyen igényt szeretne érvényesíteni, egy vagyoni elégtételt szeretne érvényesíteni, akkor az igazságügyi miniszterhez kell fordulnia, és hogyha ott nem jön létre egy egyezség, akkor léphet be a második szakasz az első szakasz után, és akkor bírósági perre is lehetőség van. Illetve az, hogy ez az új jogszabály, ez az új forma, elégtételi forma bevezetésre kerül, az nem jelenti azt, hogy a bírósági jogkörben okozott károkért vagy egyéb sérelmekért bírósághoz fordulhasson az adott személy. Ez jó, tehát ennek örülünk, hogy ez önmagában nem zárja ki, azt viszont, megmondom őszintén, nem értem, hogy az igazságügyi minisztert miért szükséges az első szakaszban bevonni, ráadásul úgy, hogy mérlegelési jogköre nem igazán lesz a miniszternek; ezt önök is leírják, hogy a megalkotandó kormányrendeletben taxatíve meghatározásra kerül, hogyha jól értem, hogy milyen elhúzódásért milyen  gondolom, itt évszámokat most nem mond az államtitkár úr, hogy elérhető-e ez a kormányrendelet, gondolom, még nem , mennyi összeget milyen időelhúzódásért lehet megítélni, gondolom, külön a polgári, a közigazgatási és a büntetőperekben lehet megítélni. Tehát ez egy mechanikus ellenőrzést igényel, be kell nyújtani a papírokat, megállapítják, hogy valóban elhúzódtak ezek az eljárások, és megítélik, erre ugyanúgy alkalmas lenne az a bíróság is, amely első fokon eljár. Tehát hogyha ezt önök is több helyen, a részletes indokolásban, az általános indokolásban leírják, hogy itt nagy mérlegelése nincs a miniszternek, akkor miért kell őt bevonni, iratokat küldözgetni, az első fok majd felküldi a miniszternek, ő megállapít valamit, és akkor utána bevonva egy pluszkört kell futni, már a minisztert bevonva  ez tulajdonképpen egy felesleges centralizálás.

Annak örülök, hogy illetékmentesen és formanyomtatványon lesz benyújtható ez az eljárás, ez így természetes, és örülök neki, hogy ez így került bele a javaslatba, de azért  ahogy mondtam  egy-két kritikánk is van, amelyekre most részletesen is ki szeretnék térni.

Azt már említettem, hogy miért nagyon visszás, hogy a nyomozati szakot nem számítják bele, de a közigazgatási perben is felmerülhet ez, illetve a közigazgatási eljárásokban is, nem csak a büntető eljárásokban, hiszen hogyha valaki a közigazgatási, bármely közigazgatási hatóság előtt keresi az igazát, akkor őt kevésbé fogja érdekelni, hogy mondjuk, még hány bírósági szakot kell megjárnia, az ő sérelme vagy az ő problémája vagy az állam irányába tanúsított elégedetlensége a perelhúzódás miatt ugyanúgy meg fog jelenni, hogyha a különböző hatóságok első fokon vagy másodfokon elhúzzák ezeket az ügyeket.

Az is pozitív, hogy késedelmi kamat jár azután, hogyha megállapításra került, illetve amint ezek az összegek, a kifizetett kompenzáció esedékessé válik, ennek is így kell lennie, de ahogy elmondtam, az egyezségkötési eljárás külön szabályait nagyon szeretnénk megismerni, legalább azt, hogy mekkora összeg jár, mennyire lehet ezeket az összegeket… Gondolom, azért a strasbourgi bíróságnak a gyakorlatánál jóval kevesebb összegekről beszélhetünk, lévén hogy meg akarják úszni ezeket az eljárásokat, mármint hogy nagy számban komolyabb összegeket ki kelljen fizetni, de azért valami tájékoztatást erről elvárnánk, hiszen hogyha ezek egyébként méltányos összegek, akkor támogatható is a javaslat. Hogyha csak kiszúrják az embereknek a szemét egy minimális összeggel, akkor természetesen ez a javaslat tartózkodással vagy akár nemleges szavazattal is találkozhat az ellenzék részéről.

Kiemelném azt, hogy pozitív, hogy nem igényel az eljárás jogi képviseletet, ezt mondjuk, jó lenne akár a végrehajtók előtti eljárásra is kiterjeszteni, de most ebbe nem szeretnék belemenni. Ebben az esetben ez mindenképpen előremutató.

A hat hónapon belüli kezdeményezhetőséget én azért kitolnám, államtitkár úr, legalább egy évre, lévén hogy az állampolgárok sokszor nincsenek abban a helyzetben, vagy nem mindig vannak abban a helyzetben, hogy feltétlenül tisztában legyenek azzal, hogy egy ilyen jogosultságuk van, és fél év elég gyorsan el tud telni. Úgy érzem, hogy az állam itt is megpróbál menekülni a kötelezettségek teljesítése alól.

Illetve a 11. szakaszt illetően még lenne egy megjegyzésem. Hogyha a miniszter tesz egy ajánlatot, akkor azt el is kell fogadni annak, aki benyújtotta a kérvényt, ez így még rendben is van, viszont hogyha ezt kifejezetten nem teszi meg, mármint az elfogadást az állampolgár, akkor visszavontnak kell tekinteni az ő beadványát.

(20.50)

Én azt gondolom, hogy abban az esetben, ha valaki már beadvánnyal élt, kérte a minisztert, hogy állapítsa meg, tehát az elsőfokú bíróságnál beadvánnyal élt, és a miniszterhez került, a miniszter megállapította azt, hogy fennállnak a körülmények, meg kell állapítani a kártérítést, a kompenzációt, akkor ne kelljen még egy kört futni, ha ő erre nem reagál, akkor azt tekinthetnénk annak, hogy elfogadja a miniszter javaslatát, ez így lenne korrekt.

A 17. §-ban a Debreceni Törvényszéket nevezik meg kizárólagos illetékességű eljáró bíróságnak. Itt elég furcsa, hogy a joggyakorlat egységesítésére hivatkoznak. Ahogy az előbb mondtam, túl sok joggyakorlat nem tud kialakulni, lévén hogy kormányrendeletben taxatíve meg lesz határozva, hogy miért mennyi összeg jár, tehát itt a joggyakorlatra való hivatkozást eltúlzottnak érzem. Illetve azt sem tudom, hogy miért a Debreceni Törvényszékre esett a választás, talán ott az ügyterhek alacsonyabb számban vannak jelen. De mi van, ha ez változik? Célszerűbb ezért az ilyen hatásköröket, kizárólagos illetékességi köröket egy budapesti bíróságra telepíteni, úgy természetesen, hogy a megfelelő munkaerőt is biztosítják. Illetve arra sem kaptunk választ, hogy ha a Debreceni Törvényszék, illetve az alatta működő egyéb, mondjuk, járásbíróságok jártak el, akkor miért a Kecskeméti Törvényszék kerül kirendelésre.

Ezekkel a hozzáfűzésekkel nagyon várnám államtitkár úrtól, hogy főleg az összegszerűségre valami választ kapjunk, és ebben az esetben akár ez egy elfogadható javaslat is lehet. Így azért még számos pont megmagyarázására vár. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)