Felszólalás adatai

IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az általános vitában és a bizottsági vitában is hosszasan, viszonylag sok érvet felsorakoztatva érveltem amellett, hogy a frakciónk számára az egyik legkevésbé elfogadható vagy a leginkább el nem fogadható tétel az a pont, amelyikre a 69. pontban szereplő módosító javaslatunk vonatkozik, a felfelé vagy kifelé elv differenciálatlan érvényesítése a magyar hadseregben.

Az elv önmagában, amelyet az előterjesztő érvényesíteni szeretne, tulajdonképpen elfogadható. Értem is azt a törekvést, amely meghúzódik a javaslat mögött. A kérdés az, hogy elég alaposan végiggondolta-e ezt az előterjesztő; van még rá elég időnk a végszavazásig, hogy esetleg együtt végiggondoljuk - ha elfogadnak ebben gondolkodó partnernek bennünket -, hogy milyenek a konkrét feltételek a hadseregben, Magyarország hadseregében ahhoz, hogy ez az elv olyan módon és differenciálatlanul érvényesüljön, ahogyan az előterjesztésben szerepel.

Még egyszer hangsúlyozva, hogy értjük a törekvést, ami mögötte van, úgy véljük, hogy ebben a formában, ahogyan itt szerepel, a nagy létszámú hadseregekben tud jól érvényesülni. Semmiképpen nem tudjuk támogatni azt, hogy differenciálatlanul vegyünk át olyan módszereket, amelyek a mi megítélésünk szerint egy ilyen kis létszámú hadseregben nem érvényesülhetnek olyan módon és nem szolgálhatják azt a célt, amit az előterjesztő el szeretne velük érni.

Megítélésünk szerint nálunk rendkívül korlátozott az előmeneteli lehetőség, némelyik alakulatnál 60 százalékos hiány is előfordul. Nem tudom, erre gondoltak-e az előterjesztők, hogy ezekre a tényekre vajon hogyan fog hatni ez az új szabály, ha érvényesítésre kerül.

A másik nagyon fontos érvünk, amit mindig hangsúlyoztunk az eddigi vitában, hogy a hadseregben nemcsak parancsnoki beosztások vannak, hanem nagyon sok olyan beosztás is, amely speciális szakismeretet igényel, és ahol nincs előmeneteli lehetőség. Tehát a szabálynak ilyen módon való bevezetése oda fog vezetni, hogy értékes, a hadseregben hasznos tevékenységet végző, egyébként a rendszerből magából adódóan előlépni nem tudó embereket veszítünk el, csak azért, mert azt mondjuk, hogy aki nem tud előrelépni, azokról azt gondoljuk differenciálatlanul, hogy nincs szükség tovább rájuk.

A bizottsági vitában elhangzott, hogy a hadseregben ismételten felgyülemlenének azok a tisztek, akikkel nem tudunk mit kezdeni, és nem tudjuk beosztásba helyezni őket - ez volt az egyik érve a kormány képviselőjének. A másik megjegyzése úgy szólt, a hadsereg belső feladata az, hogy megszervezze azokat a beosztásokat, ahol alkalmazható az illető. Nekem pedig az a javaslatom, hogy ez ne a hadsereg belső feladata legyen, hanem találjunk egy olyan közösen elfogadható szöveget, amely már a törvénybe is beilleszthető.

Én elfogadom azt a szándékot, amelyet önök képviselnek, helyeslem is, az egyik oldalon. Kérem, próbálják megérteni a mi szándékunkat a másik oldalon, hogy egy felesleges, később jelentős vérveszteségeket okozó, differenciálatlan szöveg bekerülését szeretnénk megakadályozni - ha önök fogékonyak és hajlandóak erre, gondolom, egy kapcsolódó módosító indítvánnyal -; a másikat megértve mindketten találhatunk olyan szöveget, amely azt a célt is szolgálja, amelyet önök szeretnének elérni, és azoktól a veszélyektől is megóv, amelyekre mi most már ismételten szeretnénk az önök figyelmét felhívni.

Bízom abban, hogy nem hiábavaló egy részletes vitában az érveket kifejteni, azok mellett agitálni. Abban bízom, hogy mire a szavazásokig eljutunk, előre tudunk lépni a most megmerevedni látszó álláspontok közelítésében.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)