Felszólalás adatai

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Elöljáróban, örülök, hogy Pap János támogatta az első számú módosító indítványomat, sajnos csak ő, és a tárca nem, pedig, azt hiszem, eléggé logikus a terheléseknek a beemelése ebbe a fogalomrendszerbe; bízom benne, hogy még egyszer meggondolja a tárca az ezzel kapcsolatos javaslatomat.

Ugyanakkor szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatos eddigi vita egyik fontos tanulsága az idő múlása. Mire a javasolt záró rendelkezések szerinti utolsó módosítási határidő, azaz a 2003. január 1-jei hatályba léptetés elérkezik, addigra a kisebb-nagyobb mértékű változtatások helyett a szerepét betöltött 1995. évi LVI. törvény átfogó átalakítására van szükség, lényegében egy új törvényre. Ha valóban az uniós elvek érvényesítése volt a módosításra vonatkozó, előttünk fekvő törvényjavaslat egyik indítéka, akkor ebben a szellemben is kellene cselekedni. A kormány szeme előtt ne a minden részletre kiterjedő közvetlen szervezés, irányítás, forrásteremtés és a tételesen meghatározott felhasználás hosszú távú célja lebegjen, az állam feladata megítélésem szerint itt - és ennyit talán megengednek a módosító indítványunk előtt - a követelmények meghatározása, a peremfeltételek kitűzése, valamint a maga sajátos eszközeivel való ösztönzés, korszerű ellenőrzés és szükség szerinti szankcionálás. A többit nyugodtan bízhatjuk a gazdasági élet szereplőire.

Az új törvény elkészültéig természetesen indokolt a ma hatályos jogszabály áttekintése, ideértve az uniós elvekhez való további harmonizációt. Az egységesítésre, a pontosításra és a technikai jellegű korszerűsítésre valóban szükség van, de akkor valóban ezt kell tenni. A törvényjavaslatot elemezve viszont több helyen éppen ezzel ellentétes tendencia tapasztalható: nő a bizonytalanság, korábban világos fogalmak keverednek, és a határok elmosódnak. Bizonyos körülmények között még az is kérdésessé tehető, mi után kell egyáltalában termékdíjat fizetni. Nézzük ennek a részleteit az általam javasolt módosító indítványok tükrében!

A fogalmi kérdéseket illetően alapvető a csomagolás és a csomagolóeszköz egyértelmű és világos értelmezése, még akkor is, ha csupán e törvény alkalmazásában használják azokat. Itt vitában vagyok Pap János kollégával, a csomagolás terminológiailag a magyar gyakorlatban kettős fogalom, ezt annak idején, sok-sok évvel ezelőtt, amikor a csomagolási szakszótár szerkesztőbizottságában ezzel foglalkoztam, bizony elég világosan elmondtuk, ezzel kapcsolatban külön vitára vagy külön megbeszélésre is hajlandó vagyok Pap Jánossal; egyébként az ő megvilágítása ebből a szempontból korrekt. Mégis, itt egy kettős fogalomról van szó: egyfelől sajátos termék, másfelől tevékenység.

Nyilvánvaló, hogy egyes vélelmektől eltérően e törvényben a csomagolás szót az első, tehát a termék értelmében kell használni, amint azt az ajánlás 17. pontjában javasolom. Tevékenységként felfogva ugyanis elképzelhetetlen, hogy a termékdíj fizetésének alapja a tömeg legyen. A hivatkozott ajánlás 12. pontjában lévő módosító indítványom szerint a csomagolóeszköz esetében a táblázati hivatkozás teljesen felesleges, hiszen a törvény 2. számú mellékletében minden létező és elképzelhető csomagolóanyag benne van. Így ez semmiféle további pontosítást, körülhatárolást nem jelent.

Tisztelt Képviselőtársak! Mind a csomagolás, mind a csomagolóeszköz esetében félrevezető és zavaró a külön jogszabályban való meghatározásra utalás, ugyanis mindkettőnél igen nagy és a műszaki haladás révén meglehetősen gyorsan változó termékkörről van szó. Ennek szakszerű jogszabályi nyomon követése a gyakorlatban megoldhatatlan feladatot jelent. Ez csupán zavarokat, indokolatlan megkülönböztetéseket, ügyeskedési és a törvény alóli kibúvási alkalmakat eredményezne. A fenti fogalmak szakszerű meghatározásával egyidejűleg az ajánlás 21. pontjában leírt módosító javaslatom szerint a törvényjavaslat 17. §-át a (4) bekezdést illetően szükséges pontosítani, illetve a koherencia érdekében újabb részletekkel kiegészíteni.

Szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy az eddig bemutatott három módosító javaslatom kifejezetten tartalmi kérdéseket takar. Ha a termékdíjra kötelezettektől jogkövető magatartást várunk el, akkor a követelményeket, szabályokat egyértelműen, világosan, szakmailag szabatosan kell megfogalmazni, ezt kívántam elősegíteni az indítványaimmal. Hasonló gondok vannak a törvényjavaslat 10. §-ában foglalt kiegészítéssel is. Az itt alkalmazott sajátos, a nemzetközi és a hazai gyakorlattól merőben eltérő értelmezés alapján egyszerűen lehetetlen az összetett és a társított csomagolást egymástól elhatárolni. A legegyszerűbb áthidaló megoldás az, ha az ajánlás 8. pontjában javasoltak szerint ebben a kiegészítésben foglaljuk össze mindkét változatot.

A viták során meghatározott cél az, hogy a környezetvédelmi szempontból legkedvezőtlenebb, a fizikai úton szétválaszthatatlan csomagolási változatokat terhelje a legnagyobb termékdíj, ami az 1995. évi LVI. törvény 2. mellékletében foglalt táblázat átalakításával érhető el. Az átalakítás lényege az, hogy az arányosság elvének megfelelően az egyéb kategóriába kerülő anyagok díjtétele illeszkedjék a nehéz kezelhetőség feltételeihez. Ez a táblázat ugyanis a jelenlegi formájában éppen akkor, tehát 2003. január 1-jén veszti érvényét, amikor a törvény 12. §-ának új (2) bekezdése hatályba lép. Örülök, hogy az előterjesztő ezt az érvelést elfogadta és a módosítást támogatja, legalábbis reméljük, támogatja, a környezetvédelmi bizottságban, úgy látszik, valami félreértés lehetett az előterjesztővel szemben.

Tisztelt Képviselőtársak! Ha tetszik, ha nem, tudomásul kell venni, hogy Magyarországon mind a lakosság köreiben, mind a gazdaság területén a környezetvédelmi tudat kibontakozásának a kezdeteinél tartunk. A kormánynak ezért ma még, és bizonyára jó ideig, az eredménnyel kecsegtető, a környezetbarát, környezetkímélő termékeket preferáló, támogató kedvezmények bővítését kell választania. Az olyan, talán pillanatnyi anyagi érdekeket jelentő megoldásokat, amelyek a bővítés helyett a kedvezmények szűkítését célozzák, józan megfontolás alapján el kell vetni. Gondolok itt a törvényjavaslat 5. §-ára, amely a környezetbarát, környezetkímélő termékek gyártóinak, forgalmazóinak eddig adott 50 százalékos termékdíjkedvezményt 25 százalékra akarja csökkenteni.

(20.30)

Ha már nem növelünk, akkor a környezetért tenni akarók számára legalább az eddigi kedvezményszintet tartsuk fenn, amint azt az ajánlás 6. pontja szerinti módosító javaslatunk tartalmazza. Számomra teljességgel érthetetlen, hogy az előterjesztő miért nem ért egyet a gazdasági bizottság által is támogatott, eddig is érvényben lévő 50 százalékos kedvezménnyel. Kérem, ismételten fontolják meg és támogassák ezt a módosítást!

Az előterjesztő által fontosnak tartott következetesség és egységesség indokolt. De akkor minden részletben tartsuk is magunkat ehhez! Ha a törvény a környezetet veszélyeztető vagy terhelő termékek körét öleli fel, akkor a termékdíj is a veszélyeztetések és károk mellett a terhelések megelőzéséhez és csökkentéséhez járuljon hozzá. Ezt az ajánlás 3. és 11. pontjaiban foglaltaknak megfelelően mind a törvény módosított céljában, mind a termékdíj fogalmában érvényesítendőnek tartom.

Képviselőtársaim! Ahogyan azt már többször is hangsúlyoztuk, az SZDSZ fontosnak tart és támogat minden olyan célirányos törekvést, amelynek rendeltetése a természeti erőforrások kímélése, a természeti vagy az épített környezet terhelésének megelőzése, mérséklése. Ezért az előttünk lévő törvényjavaslatot - a '95. évi LVI. törvény korszerű szemlélet tükröző megújítása szükségességének újbóli hangsúlyozásával - csak az általam ajánlott módosítások figyelembevétele esetén tartjuk elfogadhatónak.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)