Felszólalás adatai

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Tisztelt Alelnök Asszony! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A Társadalomtudományi Kutató Intézet évente-kétévente készít felmérést, komoly, nagymintás felmérést erről a fontos kérdésről, amit ön fölvetett. Épp négy-öt hete jelent meg a Népszabadság hasábjain egy rövid összefoglaló erről a kérdésről, és ez a tanulmány arról szól, hogy a gond továbbra is súlyos, de szemben a '95-98 közötti időszakkal, amikor a magyar gyermekek 30 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, az eltelt két esztendőben ezt a 30 százalékot sikerült 20 százalékra csökkenteni, leszorítani. Ez is sok. Ha egy gyerek éhezik, az is sok; az sem viselhető el, és valamennyiünknek megvan ebben a közös felelősségünk.

A képviselő úr is pontosan tudja, hogy ez a felelősség alapvetően nem az oktatási miniszteré, hanem a kormány egészéé, azon belül a szociális és családügyi támogatásoké, hiszen a gyerekek étkeztetése elsőrendűen mégiscsak a családok dolga. Ön pontosan tudja, hogy míg az önök idején, '98-ban családtámogatásokra alig 200 milliárd forintot költött a kormány, ez most megközelíti a 400 milliárdot. Ennek köszönhető, hogy egyharmadával csökkent a szegénységi küszöb alatt élő gyerekek száma.

Ön fölvetett három kérdést: a tankönyvtámogatást, a nyári táborozásokat, a gyermekétkeztetést, és ebben számos adatot érintett. Az adatok azonban nem teljesen pontosak, szeretném ezeket pontosítani. '94-ben a tankönyvvásárlásra adott kormányzati támogatás összege 700 forint volt, ez az önök kormányzása alatt '98-ra 1100 forintra nőtt, alig 50 százalékkal. Mindeközben négy év alatt 18, 28, 23, 18 százalékos infláció volt, négy év alatt a halmozott infláció megközelítette a 200 százalékot. 50 százalékkal tudták növelni ezt az összeget. Amikor átvettük a kormányzást, 1100 forintról ma 2300 forintra növeltük, két év alatt 110 százalékkal nőtt ez az összeg. Összegszerűségében is 1 milliárd 200 millió forintról 3 milliárd forintra nőtt. Tegye ehhez hozzá azt, hogy mindeközben áfamentesek lettek a tankönyvek, és sikerült elérnünk, hogy ez a haszon nem a kiadókat, hanem a családokat gyarapította.

A nyári táborozásokra ön azt mondta - ha jól hallottam, mert a nagy zajtól nem lehetett hallani -, hogy összesen 50 millió forint áll rendelkezésre. Nagy baj lenne, ha így lenne. Csak az Oktatási Minisztérium, az én tárcám költségvetésében több mint 100 millió forint van erre, a Környezetvédelmi Minisztériummal közösen az erdeiiskola-programban 50 millió, az Ifjúsági és Sportminisztériumnál 251 millió, a Széchenyi-tervben, tehát a Gazdasági Minisztérium és az ISM közös programjában 75, és a fogyatékos vagy sérült gyerekeknek 45 millió forint, azaz összesen 521 millió; tízszer több, mint amit ön mondott. Lehet, hogy ott véletlenül elnyomtattak egy nullát és kimaradt, utána kell ennek nézni.

A gyermekétkeztetésnél is azt gondolom, hogy pontosítsuk az adatokat: '98-ban, amikor átvettük, akkor ez 13 700 forint volt, most 75 százalékkal több, 24 ezer forint lesz a következő évben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

De az ön fő kérdése az volt, hogy milyen intézkedéseket tervezünk. Ezt örömmel elmondom egy következő interpelláció kapcsán, hiszen a lényeg az, hogyan tudunk differenciálni rászorultság alapján. (Az elnök ismét csenget.) Én ez ügyben egy tájékoztató levelet...

ELNÖK: Miniszter úr...

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: ...egy körlevelet adtam ki minden iskolának, hogy rászorultság alapján...

ELNÖK: Miniszter úr...

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: ...nemcsak lehetőség, hanem kötelezettség is differenciálni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)