Felszólalás adatai

DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Sajnos, a rendelkezésre álló rövid idő aligha teszi lehetővé, hogy minden kérdésére részletesen válaszoljak.

Mindjárt azzal kezdeném, hogy elsősorban a Malév helyzetére vonatkozó kérdéseire szeretnék kitérni. Az LRI-vel kapcsolatban most csak annyit mondanék, hogy a 2B utasterminál-szerződések vizsgálata folyamatban van. Megnyugtathatom továbbá a képviselő urat, hogy nem megalapozott az az aggodalom, hogy az LRI-t ön szerint majd megszerző befektetőé lesz - idézem önt - a katasztrofális pénzügyi helyzetben lévő Malév is, a repülőgépeivel együtt. Kissé keserűen említeném, már csak azért is alaptalan így ebben a formában az ön aggodalma, mert a Malévnak, mint tudjuk, sajnos alig vannak repülőgépei, mármint saját repülőgépei. A Malév egyik alapvető problémája ugyanis éppen az, hogy képtelen a működéséhez szükséges nagyságú gépparkot megvásárolni. Ezért az általa üzemeltetett 25 repülőgép közül 18-at folyamatosan lízingelni kényszerül.

Szó sincs tehát arról, éppen ennek következtében, hogy off-shore cégeken keresztül ellenőrizetlenül folyna el a pénz a rendszerből, csupán arról van szó, de ez is csak két gép esetében, hogy a Malév a PM számviteli főosztályával egyeztetve egy sajátos leányvállalati konstrukcióban üzemelteti két, részletre vásárolt széles törzsű gépét. Az Amerikában bejegyzett leányvállalatnak azonban a Malév az egyedüli tulajdonosa, az ügyletnek más természetes vagy jogi személyiségű szereplője pedig nincs is. A leányvállalatnak nincs alkalmazottja, bankszámlája sem, mérlege a Malév konszolidált mérlegének részét képezi. Létrehozásának egyetlen oka az árfolyamváltozásból származó számviteli veszteségek elkerülése.

Abban a képviselő úrnak sajnos igaza van, hogy a Malév egy év alatt több milliárdos működési veszteséget termelt. Az alultőkésítettség miatt nincs azonban különösebb értelme ezt a saját tőkéhez viszonyítani. Azt gondolom, az összevetés akkor korrekt, ha azt mondjuk, hogy a várható veszteség körülbelül a légitársaság éves bevételének 10 százalékát teszi ki.

Ezen adatok áttekintése alapján is világos a teendő, a vállalat feltőkésítésével egyidejűleg végre kell hajtani egy komplex költségcsökkentő programot. A két dolog szorosan összefügg, az elvárható mértékű tőkehiány a veszteségek keletkezésének egyik fő forrása, másrészt a nemzeti vagyonnal felelősen gazdálkodó állam az adófizetők pénzéből csak akkor emelheti meg egy nemzeti tulajdonú társaság tőkéjét, ha a menedzsment garanciát ad a korábbi, sokszor nem kellően gondos gazdálkodásból fakadó egyéb veszteségforrások kiküszöbölésére. Ezt célozná ez a komplex költségcsökkentő, racionalizálási program.

Mindemellett emlékeztetni szeretnék rá, hogy manapság nem függetlenül az olajárak változásától, a légi közlekedés nemzetközi összehasonlításban már korántsem olyan jól jövedelmező vállalkozás, mint ahogyan az részben a képviselő úr által használt szóhasználatból kitűnik. A Malév tőkeemeléses privatizációjának meghiúsulása éppen annak tudható be, hogy valójában a rendszer globális méretekben is igen súlyos gondokkal küzd, kvázi válságban van. A Malév új menedzsmentje tehát kedvezőtlen körülmények között kezdte meg a reorganizációs programjának végrehajtását, amely program a cég gazdálkodásának számos területén korábbi anomáliák kiküszöbölését célozta. A kormány által a közeljövőben megtárgyalandó előterjesztés pedig értelemszerűen olyan stratégia megalkotásához köti a tőkehelyzet rendezését, amely megbízhatóan megalapozza a légitársaság jövőbeli működését.

Összefoglalva tehát azt mondhatom, hogy a kormány az új vezérigazgató kinevezésével már több hónapja megkezdte Ferihegyen a rend helyreállítását, ahogy ön fogalmazott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és mindent megtesz, hogy a stratégiai jelentőségű légi közlekedés helyzetét hosszú távon is megnyugtatóan rendezze. Köszönöm a figyelmet.