Felszólalás adatai

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ön az interpellációjában alapvetően három kérdéssel foglalkozott, azzal, hogy magasabb lett az infláció a vártnál, a többletbevételek rendezésére tesz néhány javaslatot, és a pótköltségvetés iránti óhaját fejezte ki a képviselő úr.

Nézzük az ön által felvetett kérdésekre a választ sorban! Az infláció mértéke a tervezett 6,3 százalék helyett valóban 9,8 százalék lett. Tudni kell ugyanakkor, hogy az eurózónában hazánk az egyetlen olyan ország, ahol csökkent a pénzromlás mértéke.

(14.10)

Van olyan ország, például Írország, ahol a tervezett 3 százalék helyett kétszerese, 6 százalék lett az infláció. Az Unió országaiban míg 1999-ben 1,5 százalék, addig 2000-ben 2,8 százalék lett az infláció mértéke, tehát az ön szavaival élve megkétszereződött. Ennek nyilván komoly külgazdasági okai vannak, így elsősorban a nyersolaj árának drasztikus emelkedése, hiszen az olaj hordónkénti ára eddig még soha nem szökött 38 dollárra, különösen nem ilyen vágtató tempóban. A közös európai pénz, az euró a költségvetés tervezésének időszakában még erősebb volt, mint a dollár. Az elmúlt évi mélyrepülésének köszönhetően azonban volt olyan időszak, amikor egy dollárért lényegesen több eurót kellett adni.

Harmadik okként az élelmiszerárak jelentős emelkedését említeném. Ennek viszont részben nemzetgazdasági okai vannak, hiszen az árvíz, a belvíz, az aszály megszüntette a mezőgazdaságban megjelenő túlkínálatot, aminek egyenes következménye, hogy a felvásárlási árak emelkednek. Erre a mezőgazdaságnak jelenlegi állapotában nagyon nagy szüksége volt, de a többletkiadásokat sajnos nekünk, fogyasztóknak kellett megfizetni.

Ezekért az előre nem látható, nem tervezhető nemzetközi folyamatokért természetesen a mindenkori kormányzatnak kell a kockázatot és a felelősséget vállalnia. Már megszoktuk azt is, hogy megértést, semleges gazdasági megítélést az ellenzéktől nem kapunk, nem kaphatunk. Az azonban már véleményem szerint enyhe túlzás, hogy azt kérik tőlünk, hogy a többletforrásokat az MSZP valóra nem váltott ígéreteire fordítsuk.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön interpellációjában így fogalmaz: vissza lehetne adni, lehetne építeni, lehetett volna fordítani. Ön valószínűleg a Horn-kormány idejéből hozta magával gondolatait, hiszen szavai lelkiismeret-furdalásról árulkodnak; megjegyzem: van miért. A polgári kormány mondatai kijelentőek. Megőrizzük és emeljük a nyugdíjak reálértékét, ezért emelkedtek novemberben 3 százalékkal a nyugdíjak, és várhatóan további egyszeri korrekcióra is számíthatnak a nyugdíjasok. Az elmúlt két évben a nyugdíjak vásárlóértéke nőtt, és talán először nem a nyugdíjasoknak kellett áldozatot hozni azért, mert az országot nem várt gazdasági vagy természeti katasztrófák érték. A költségvetés 42 milliárdot fordít erre a célra. A kormány elhatározása, hogy a tényleges infláció és a gazdasági növekedés 50 százalékának megfelelő összegben nőjenek a jövedelmek, mert így biztosítható a keresetek vásárlóértékének növelése. Ennek érdekében újabb 46 milliárdot kapott az egészségügy, a szociális és az oktatási ágazat.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön pótköltségvetés iránti nosztalgiát fejez ki a felszólalásában. Megjegyzem önnek, ezt akkor szokás készíteni, ha a tervezett kiadások nem teljesíthetőek, ezért megszigorító intézkedésekre van szükség. Itt azonban nem erről van szó. Képviselő úr, ígérem önnek, hogy a kormány az államháztartási törvény betartásával, az Országgyűlés döntésével teremti meg a többletjuttatások felhasználásának lehetőségét.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)