Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem tudom megállni, hogy ne idézzem fel, hogy immár ez a tizedik költségvetési vita, amióta itt a parlament padsorait koptatom, de arra azért nem nagyon emlékszem, hogy a viták során a pénzügyminiszteri expozé után a pénzügyminiszter úr úgy eltávozott - angolosan -, hogy még a színét sem látjuk mind ez ideig.

Én bízom abban, hogy talán a holnapi napon megtisztel bennünket a pénzügyminiszter úr is a jelenlétével, mert ez nemcsak velünk szemben - és itt mindannyiunkra gondolok - tiszteletlenség szerintem, hanem, mondjuk, az üggyel szemben is alábecsülés, hiszen mégiscsak az a törvénytervezet van most az asztalunkon, ami az adott esztendő legfontosabb törvénye, ez a költségvetési törvény. Ez minden esztendőben a legfontosabb törvény, elvárható az, hogy ne csak az államtitkár úr - aki egyébként hősiesen helytáll, mert reggeltől éjszakáig látom itt ülni - legyen jelen, hanem az, aki ezt aláírta. Nem elegendő az, hogy bivalybőr táskában elvisszük és bemutatjuk a sajtó nyilvánossága előtt, hogy milyen nagyszerűt alkottunk; ma már úgy tűnik, hogy a bivalybőr nem is a táskához kellene - pont, pont, pont.

(13.10)

Ami pedig a konkrét fölszólalást illeti, én a honvédelmi tárca költségvetésével szeretnék foglalkozni. Mint köztudott, vagy mint ismert önök előtt, a kiadás főösszege 319 milliárd forint, amely a 2006. évi teljesítéshez képest 7,8 százalékkal, a 2007. évi várható teljesítéshez képest 8,2 százalékkal növekszik. Ez egyébként a GDP-arányt tekintve 1,17 százaléknak felel meg. Én csak ezzel a problematikával szeretnék foglalkozni, hogy sok-e vagy kevés ez az 1,17 százalék, amelyet az ország a honvédelemre költ. Megítélésem szerint kevés. Nem azért kevés elsősorban, mert egyébként ezt NATO-partnereink is mindenféle fórumon elmondják, fölhozzák, sőt fölróják helyenként - nem akarok itt az elmúlt esztendővel példálózni, brit árnyék-hadügyminiszter miket jelentett ki -, de ténykérdés, hogy ez az 1,17 százalék az európai uniós NATO-tagok átlagához képest nagyon csekély, hiszen az 1,82 százaléknyi. Hozzáteszem, a NATO-tagországok sorában ezzel az aránnyal összesen három országot tudunk úgymond megelőzni, tehát megint a sereghajtók sorában vagyunk.

De ez önmagában még talán viselhető is volna, hiszen azt mondta erre is a miniszterelnök úr, hogy az ország ennyire képes, kell más, fontos, egyéb területekre koncentrálnunk a pénzeket. Igen ám, csakhogy azért van itt az alkotmánynak egy 40/A. § (1) bekezdése, ami pontosan, szó szerint úgy szól, hogy a Magyar Honvédség alapvető kötelessége a haza katonai védelme és a nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok ellátása. Nem véletlenül hangsúlyoztam ki ezt az "és" szót, mert úgy tűnik számomra, mintha az utóbbi esztendőkben itt az "és" egy "vagy"-ra cserélődne fel, vagy legalábbis az "és" és a "vagy" együtt szerepelne az alkotmány szövegében. Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert teljesen világos, akik most már régebb óta követjük a honvédelem állapotát, felkészültségét, képességeit, hogy igen, megfelelő szinten az alkotmány szellemében tulajdonképpen a mondatrész második felére vagyunk alapvetően képesek, a NATO-vállalásainkat, a nemzetközi kötelezettségeinket azzal az ezervalahány, talán 1024 katonával maradéktalanul teljesítjük.

Igen ám, csakhogy még egyszer mondom, az alkotmány szövege nemcsak ezt rendeli, hanem a haza védelmére is legalább akkora hangsúlyt fektet, sőt talán nem véletlenül szerepel a megfogalmazásban is a mondatnak ez a része előtagként, és aztán jön a második feladat. Ezért tehát az 1,17 százalék lehetséges, valóban elegendő arra, hogy a nemzetközi kötelezettségvállalást ezzel az ezer fővel és a hozzá tartozó váltásokkal együtt - ez körülbelül 3000-3500 katonát jelent - teljesítsük. Azonban azt gondolom, hogy az a hiányzó 0,5-0,6 százalék, amivel legalább az európai NATO-országok vagy legalább a környező országok kiadási szintjét elérnénk, pont az első feladat, azaz a haza védelmére fordítandó összegből hiányzik. Ezért javasoltam már több ízben, és most is megismételem, hogy igen, ezt az összeget a Honvédelmi Minisztériumnak alárendelt önkéntes tartalékos haderő fölállításában véljük mi megtalálni, azaz abban, amit mi annak idején a választási programunkban is e tárgyban meghirdettünk. Fontosnak és elengedhetetlennek tartjuk, hogy az alkotmány szellemének megfelelően mind a két feladatot egyenrangúan, és nem egymást megelőzve vagy egymás kárára, de telesíteni lehessen.

Így tehát, amikor majd halljuk legközelebb a kritikát, mondjuk, egy NATO-parlamenti kongresszuson - mint ahogy ezt legutóbb is hallhattuk talán éppen Izlandon -, hogy bizony nemcsak az a baj, hogy így a szavahihetőségünk forog veszélyben, hanem szerintem ennél sokkal nagyobb hátrány és sokkal nagyobb veszély az, ha egyébként az általam előbb felsorolt alkotmányi tételt nem teljesítjük maradéktalanul. Ezért a mi javaslatunk az lesz - és ebben majd próbálunk módosító indítványokat is előterjeszteni -, hogy ezt a költségvetést legalább jelzésértékűen el kellene indítani abba az irányba, hogy zárkózzon föl a teljesítés oldaláról az elvárható európai középmezőnybe, de legalább a szomszédaink szintjére, hogy akkor mindenki azt mondhassa, hogy a 40/A. § (1) bekezdését - a jelenlegi kormány, és gondolom, ebben az ellenzéki pártok is egyformán egyetértenek - maradéktalanul teljesítjük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)