Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Talán ilyen elvi alapvetésként néhány kérdést szeretnék feltenni. Lehet-e úgy megalapozott költségvetést beterjeszteni a Ház elé, hogy a költségvetést megalapozó törvényeket még nem tárgyalta a parlament? Nem mondom, hogy nem ismerjük őket, mert végül is a pénteki napon tárgyalásra kerül, de van egy mondás, hogy nem szerencsés, ha a kocsi elkerüli a lovat. Miért nem lehetett a dolgok természetes logikája szerint először a költségvetést megalapozó törvényeket elfogadnia a parlamentnek, azt követően a szintén logikus sorrendnek a forrásoldal jobb meghatározása érdekében az adótörvényeket megtárgyalnia és elfogadnia az Országgyűlésnek, vagy mondjuk, ami szintén a pénteki napon szerepel, a jövedéki adó módosítására vonatkozó törvényt, aminek még a házszabályszerűségével is kétségünk van, mert A- és B-változatban került beterjesztésre? Elég baj lenne, ha így kerülne elfogadásra, mert akkor mit fognak alkalmazni a későbbiekben belőle. Amikor azt mondjuk, hogy alapjaiban kétséges ez az előterjesztés, mármint a költségvetés, akkor jogi értelemben, azt hiszem, ez mindenképpen megáll. Tehát jogi értelemben nincs alapja a jelen előterjesztésnek. Jogi értelemben meg kellene, hogy előzze a költségvetést megalapozó törvények elfogadása, az adótörvények elfogadása és mondjuk bizonyos tényadatok ismerete. Én nem mondom azt, hogy nem végeztek mélyreható becsléseket és előzetes számításokat a pénzügyminisztériumban, de azért egész más, mondjuk, egy év nagy részének az adatait ismerni és szeptemberben, októberben véglegesíteni egy következő év költségvetését, mint így még a félévet sem bevárva és idehozva.

Annyi mindent megmagyarázott már nekünk Banai államtitkár úr, ha megmagyarázná, hogy mi az a késztetés önökben, hogy már tavaly is behozták a tavaszi ülésszakban, idén is behozzák a tavaszi ülésszakban a költségvetést, amikor igazából csak korábbi tervadatokra tudnak építeni, tényadatokra kevésbé.

Szeretném egy picit pontosítani Petneházy képviselő úr idézeteit, mert én is itt voltam reggeltől, és hallottam az ön által jól-rosszul idézett előadásokat, tehát Varga Mihály miniszter úr mondta az előadói beszédében, hogy a ’17-es költségvetés biztosítja, persze ő is a miniszterelnököt plagizálta ilyen értelemben, hogy minden magyar léphessen egyet előre. Erre reagált, ezt Varga Mihály mondta (Petneházy Attila: Én ezt nem mondtam.), de ezt nem értette, hogy mire reagál Tóbiás József frakcióvezető úr, amikor azt mondja, hogy összekötött lábbal nem lehet lépni. (Petneházy Attila: Értettem.) Igazából ez már egy reflexió volt az előadói beszédre, illetve az önök megközelítésére, hogy ezt próbálják beadni a magyar népnek, hogy mindenki léphet egyet. Hát nem mindenki léphet egyet. Aki tehetős, jó nagyot léphet. Aki nem tehetős, mondjuk, abba a 41 százalékba tartozik, aki létminimum alatt kénytelen élni, mondjuk, inkább jellemző rá, amit Tóbiás József frakcióvezető úr mondott, hogy összekötött lábbal várják el tőle, hogy úgy érezze, hogy előre tud lépni.

(1.20)

A másik szóhasználatban való tévedése ‑ nem vetem a szemére, mert nem foglalkozik filozófiával ‑ egy társadalomfilozófiai megközelítés volt, tehát nem ideológiáról beszélt, ezt a szót nem használta a frakcióvezető úr, hanem társadalomfilozófiáról beszélt mindjárt a bevezetőben, és azt ecsetelte, hogy társadalomfilozófiájában ez a költségvetés is ‑ mint ahogy korábban ‑ a reménytelenség tartósságát hordozza sok millió magyar számára, akik szerény sorban élnek, mert az önök konzervatív kormánya kimondottan a jómódúaknak kedvez. Tehát önök úgy tartják, hogy a polgári Magyarországot építik, azt mondják, hogy a középréteget próbálják helyzetbe hozni, de messze nem a középrétegről van szó, mert ami kedvező az önök adópolitikájában, az egyértelműen a felső 10 százalék jövedelmi rétegnek kedvez, a többinek kevésbé.

Ha a szociológiában használatos deciliseket említjük, az alsó és a felső decilis között soha ekkora különbség nem volt, tízszeres az alsó decilis jövedelmi viszonya a felső 10 százalékhoz képest. Erre mondjuk mi azt, hogy nem az igazságosság felé halad ez a költségvetés, hanem a társadalom további kettészakításának az irányába.

Ami a gazdaságpolitika tartalmi eredményességét, mondjuk, bizonyos mértékig összehasonlíthatóvá teszi, az Magyarország eredménye a régió többi országához képest. Itt egyértelműen azt mondhatjuk, hogy a régiós országoktól történő további lemaradást vetíti előre ez a költségvetés. Tehát olyan országban nyolcéveznek önök, ahol hat éve már önök kormányoznak, és nem volt tapasztalható korábban ilyen mértékű gazdasági és társadalmi különbség egyetlen év számait tekintve sem.

Ha 2010 óta áttekintjük, hogy mit hozott az önök gazdaságpolitikája, egyiket már említettem: lemaradást a régió országaihoz képest.

A másik az államháztartási egyensúly javítása. Önök nagyon büszkék arra, hogy mennyit javítottak rajta, nos, a 20 ezer milliárd alatti államadósságot feltornászták 25 ezer milliárd forint fölé, és még bizonyos év végi trükközésektől sem riadnak vissza, ami például a hitelminősítők véleménykialakításában valószínűleg jelentős szerepet játszik, hogy még mindig nem hozták ki Magyarországot a bóvli kategóriából.

A szegénység a társadalom nagyobb részében sajnos nőtt. Ahogy említettem, a legszegényebb és a leggazdagabb rétegek között növekszik a távolság.

Az OECD tanulmánya szerint is a beruházási klíma továbbra sem javult, nincs olyan megbízható jogi környezet, ami ezt segíteni tudná.

Egyértelműen önök a felelősök a meggyengült forintért. A forint 2010 óta körülbelül az értéke egyötödét veszítette el, 260-265 forint körül volt az euró árfolyama a kormányváltáskor, most 315 forint körül mozog, önök a költségvetésben 312 forintot vettek figyelembe. Én félek, hogy ez az önök tudatos gazdaságpolitikai célja, csak soha nem vallják be. Ennek azért nagyon sok kárvallottja is van az országban, hogy a nemzeti fizetőeszköz elveszítette értéke 20 százalékát.

A beruházásokhoz nélkülözhetetlen uniós forrásbeáramlás reálértéken kevesebb lesz a 2014-2020-as költségvetési időszakban, mint a megelőző hét évben volt, noha önök rendre a forintértéket bemutatva ennek az ellenkezőjét állítják. A kisebb forrást is teljes egészében fel kívánják használni idő előtt, tehát a szerves fejlődés kevéssé biztosított.

Sokat említették a jóléti intézkedések között az általános forgalmi adó bizonyos területeken történő csökkentését. Mi azt mondjuk, hogy helyes az általános forgalmi adó csökkentése, mert rendkívül magas ez a 27 százalék. Nem egészen pontosan állítják szintén az elmúlt nyolc évről, hogy mi emeltük az általános forgalmi adót. Mi soha nem mentünk 25 százalék fölé, alá egy rövid időre mentünk. Önök viszont tartósan 25 százalék fölött, 27 százalékon tartják az általános forgalmi adót.

De a legnagyobb problémánk ezzel a következő. Mi határozott javaslatot tettünk alapvetően jóléti megközelítésben, mert mindenki tudja, hogy az általános forgalmi adó a szegények adója, mert a jómódú nem fogyaszt annyival többet, tehát nem fog lényegesen több forgalmi adót fizetni, viszont a kis jövedelemből megvásárolni a létfenntartáshoz szükséges termékeket 27 százalékos fogalmi adóval, az azt jelenti, hogy egy uzsoraadót fizetnek.

Tehát mi azt mondtuk, hogy az alapvető élelmiszerekre terjedjen ki az általános forgalmi adó lecsökkentése 5 százalékra, mint ahogy például a távfűtés forgalmi adóját már lecsökkentettük korábban, a mi kormányunk idején 5 százalékra. Önök ehelyett a forgalmiadó-csökkentést ágazati problémák megoldására használják fel, amelyik területen probléma van a fekete- és a tiszta gazdaság arányával, ott az általános forgalmi adóval próbálnak operálni. Természetesen nem tagadom, hogy ennek van bizonyos népjóléti hatása is, de azt az alapvető célt, hogy a kisebb keresetű emberek olcsóbban jussanak ahhoz az élelmiszerkörhöz, ami a megélhetésükhöz szükséges, csak töredékesen tudja teljesíteni.

Az OECD véleménye szerint is az elmúlt időszakban Magyarország gazdasági mutatói elfogadhatók voltak, amit főleg az uniós források lehívásának a felgyorsítása okozott, és az adóbevételek teljesülése is jól alakult. Tehát pozitívan tudok szólni mind az online pénztárgépek bevezetésének eredményéről, mind az elektronikus fuvarellenőrzés hatásáról, sőt javasoljuk, államtitkár úrnak volt ilyen kitétele, hogy ezt szélesebb körűvé fogják tenni, ezt helyesnek tartjuk, igenis sok tartalék van a gazdaság kifehérítésében, és amikor a világ az IT korszakába lép, akkor igenis ki kell használni az IT nyújtotta lehetőségeket a gazdaság fehérítése területén is.

Ugyanakkor a régió országaihoz képest számadatokban is kifejezhető az elmaradásunk. 2016-ban még a kormány is 2,5 százalékos növekedést vár, amíg Szlovákiában ez a növekedési ütem 3,2 százalék, Lengyelországban 3,7 százalék, Romániában várhatóan 4,2 százalékkal bővül a gazdaság az Európai Bizottság adatai szerint. A kormány prognózisa a jövő évi 3,1 százalékos növekedésre mind az OECD, mind az Európai Bizottság szerint túlbecsült, ők inkább egy 2,8 százalékos várakozást tudnak prognosztizálni. A nemzetközi szervezetek ‑ így a már említett OECD ‑ megállapításai szerint ugyan javultak Magyarország gazdasági mutatói, de mindezek fenntarthatósága hosszú távon nehezen garantálható a jelenlegi gazdaságpolitika mellett. A magyar kormány vagy nem tesz eleget azért, hogy a növekedést megalapozó dolgok jó irányba változzanak, vagy még esetenként ront is ezen.

Önök mindig úgy állítják be, hogy az MSZP a bankok pártján áll. Hát önök állnak a Nemzeti Bank pártján, mint ahogy az elmúlt időszakban napvilágot látott események mutatják. Véleményünk szerint a növekedés jelenleg inkább a külföldi multicégek beruházásai révén, illetve az uniós transzferek által jelentkezik, miközben a magyar cégek, különösen a kis- és középvállalkozások alig mernek beruházni a bizonytalan piaci és jogi környezet miatt.

(1.30)

Ennek az oka, hogy túl gyorsan és kiszámíthatatlan módon, átláthatatlanul változnak a szabályozás lényeges elemei.

A beruházások elmaradásához és a külföldi működő tőke beáramlásának elmaradásához vagy a lehetséges mértékéhez képest történő elmaradásához érdemben hozzájárulhat, hogy a kormány által lejelentett makrogazdasági mutatók közül az államadósság számait az Eurostat nem tartja teljesen megbízhatónak, nem tartja hitelesnek. Ez önmagában sokkal nagyobb kárt okozhat a hitelminősítőknél is, mint ha a kormány engedne ebben a vitában, és korrigálná az államadósság-mutatókat. Egy korrekt eljárás, megegyezés ezekkel a szervezetekkel, feltehetően növelné a bizalmat, és segítené, hogy a bóvli kategóriából kimozdulhasson a magyar besorolás.

Én gondolom, hogy nem erősíti a bizalmat Matolcsy Györgynek az alapítványokba történő pénzkiáramoltatása sem. Nem szól a költségvetés még csak véletlenül sem arról, hogy az egyes tárcák, célelőirányzatok milyen eredményeket tudnának elérni azzal a 266 milliárddal, amit a Magyar Nemzeti Bank nem a költségvetésnek fizetett be, hanem a saját maga által gründolt alapítványoknak. Sőt, a bizalom erősítését jelentősen csökkenti, hogy Matolcsy György jegybankelnök mint az egyik alapítvány kuratóriumi elnöke maga döntött a kihelyezett összegek felhasználásáról is. Ez, úgy gondolom, hogy eldöntendő kérdés, hogy jogszabályba, törvénybe ütközik-e, ez mondjuk, az igazságszolgáltatás, a bűnüldözés feladata lenne, ha lenne Magyarországon következetes bűnüldözés, de azzal, hogy jó erkölcsbe ütközik, azt hiszem, képviselőtársaim is egyet kell hogy értsenek. Nem egyeztethető össze a jó erkölccsel, amit Matolcsy György a közpénzekkel művel.

Ha még tovább megyek, hol jelenik meg a példamutatás? Tehát ha normaállításról van szó, hogy mik szabják meg egy nemzet, egy nép viselkedésének a normáját, mindenképpen jelentős szerepet játszik benne a vezetőknek a magatartása, hogy milyen példát látnak. A Nemzeti Bank elnöke egy olyan, reflektorfényben lévő személy, akinek nem arra kellene törvényjavaslatot kilobbiznia, hogy titkosítani lehessen az általa kilapátolt százmilliárdokat, hanem olyan példamutató magatartást kellene tanúsítania, ami által, mondjuk, az adófizetési fegyelem javulna, nem a bevételek eltitkolásának példáját vagy elsíbolásának a gyakorlatát mutatnák.

Szeretnék pár szót szólni arról, amit egy újításként vettünk észre a költségvetésben, hogy az egyébként nagyon helyes elvárást, hogy a hazai működési költségvetésnek a mérlege ne mutasson hiányt, egy ügyes technikával oldotta meg a költségvetési előterjesztés, hogy három részre bontották: hazai működési költségvetés, hazai felhalmozási költségvetés és európai uniós fejlesztési költségvetés, és mi úgy látjuk, hogy eléggé egyoldalúan úgy állították be, hogy a működési költségvetésnek nulla legyen a deficitje, a másik két területre pakolták át a hiányt, amely lényegesen magasabb, mint a költségvetés korábbi meg­hírelésének az időszakában van. Nem látjuk tehát azt az elköteleződést, ami a költségvetés stabilitásának hirdetése és a költségvetés előterjesztése között kellene hogy meglegyen. Úgy tűnik, hogy ez a szigor inkább csak szemfényvesztés, valójában ez már egy választási költségvetés, választási osztogatás.

A költségvetési hiány 2,4 százalékra történő felemelésének lényeges következménye, hogy ezzel a strukturális deficit is emelkedik jövőre, ezzel pedig a kormány megsérti az Unió által előírt szabályozást, amit egyébként a magyar törvények is rögzítenek, a magyar törvényhozás a stabilitási törvényben rögzíti, hogy a strukturális hiány nem növekedhet, ennek megfelelően jövőre 1,7 százalékos strukturális deficit teljesítése lenne kívánatos. Ezt önök, amikor ezt észrevételezte az Állami Számvevőszék, illetve a Költségvetési Tanács is, akkor egy nagyvonalú megjegyzéssel eltérő számítási modellekre hivatkozva oldották fel, és megemelték a tartalékok szintjét, ezzel áthidalva, mint hogyha nem is lenne ez olyan nagy probléma. Ez szintén a költségvetés iránti bizalom megteremtésének a lehetőségét gyengíti. Úgy gondolom, hogy komoly esetben ilyet nem lenne szabad megtenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő évi költségvetés nagyon vitatott hiátusa véleményünk szerint, amit önök pozitívumként állítanak be, hogy magasabb összeget szerepeltetnek egészségügyre, illetve bizonyos szociális, oktatási célokra, hogy véleményünk szerint sokkal nagyobb a baj az egészségügy területén, sokkal nagyobb a baj a szociális szférában, és sokkal nagyobb a baj az oktatásban, mintsem hogy ezekkel az előirányzatokkal megnyugtatóan orvosolni lehessen. Lehet tehát, hogy a pénzügyminisztérium, amit most gazdasági minisztériumnak neveznek, úgy gondolja, hogy egy nagyvonalú összeget állított be, de látva ennek a realizálódását, hogy milyen mechanizmusokon keresztül hova jut, látva azt, hogy a kórházak éves eladósodása évről évre újratermelődik, és állandó kisegítő csomagokra van szükség a konszolidáláshoz, azt mutatja számunkra, hogy az egészségügy, különösen a kórházak alulfinanszírozottak. Az, hogy kórházi osztályok, mondjuk nyolc kórterméből hármat azért kell kulcsra zárni, mert nincs kellő létszámú nővér az osztályon, nővérhiány miatt nem tudnak foglalkoztatni a működésükhöz, a teljes működésükhöz szükséges létszámot, az azt mutatja, hogy nagyon-nagyon nagy baj van, és már nem abba az irányba történik az eláramlás, hogy külföldre mennének, már az is tapasztalható, hogy főiskolát végzett nővérek a 120 ezer forintos nettó fizetésük helyett azt vállalják, hogy átképzik magukat villamossofőrnek, vagy átmennek 175 ezer forint nettóért Budapesten máshová dolgozni. Tehát amikor ennyire versenyképtelenné válik egy ágazaton belül a meghatározó humán erőforrásnak a helyzete, amikor ennyire kérdésessé válik, akkor mi úgy gondoljuk, hogy elkésett az intézkedésekkel a kormányzat, és nemcsak a költségvetés szintjén kellene gesztusokat tenni, hanem sokkal sürgősebb lépéseket igényelne.

Képviselőtársaim! Lehet, hogy még lesz egy kis vita, úgyhogy most megköszönöm a figyelmet, és tartalékolok egy kis időt, hátha még lesz mire reagálni. Köszönöm, elnök úr.