Felszólalás adatai

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A határon túli magyarokat érintő kérdésekről kívánok szólni.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr Bukarestben azt az ígéretet tette, hogy szinten kívánják tartani a 2006-os költségvetésben a határon túli magyarok támogatását. 2006-ban - 2005-höz képest - 10 százalékkal nő a központi költségvetésnek a főösszege; a határon túli magyarok támogatására és a támogatási rendszer működtetésére fordított kiadások tervezett összege ezzel szemben, ami a határon túli magyarokat érinti, 25 százalékkal csökken nominálisan. Tehát még egyszer: míg a főösszeg 10 százalékkal növekszik, addig a határon túli magyarokra fordítandó összes támogatási összeg nominálisan 25 százalékkal csökken, ez azt jelenti, hogy 13 milliárd forintról durván 9,5 milliárd forintra csökken.

Ha egy kicsit bővebb összehasonlításban akarjuk vizsgálni, akkor érdemes megnéznünk, hogy a határon túli támogatások a kiadási főösszeg százalékában hogyan alakultak az elmúlt években. 2003 és 2006 között a központi költségvetésnek a 0,18 százalékát jelentette a határon túli magyarokra irányuló támogatás; ez az összeg egyébként az Orbán-kormány idején, ’99 és 2002 között 0,21 volt. És mennyi 2006-ban? Szemben az Orbán-kormány idején alkalmazott 0,21-gyel, illetőleg a Medgyessy-kormány idején tapasztalt 0,18-cal, 2006-ban 0,13 százalékra csökken.

Láthatjuk, hölgyeim és uraim, hogy amennyiben nem fogad el módosító javaslatot a parlament ebben a kérdésben, akkor immáron nem csupán Washingtonban, nem csupán a Vatikánban, hanem Bukarestben sem mond igazat Gyurcsány Ferenc, ugyanis az ott egyértelműen megígért támogatás-szintentartással szemben egy ilyen drámai csökkenést konstatálhatunk. Nem kevés cinizmus kell ahhoz, hogy a 0,13 százalékra, az összességében majdnem 50 százalékkal csökkenő támogatásra azt tudjuk mondani, hogy ez egy szülőföld-politika - nem kevés cinizmus kell ehhez.

Meg lehet persze kérdeznünk, hogy mi lehet ennek a megszorításnak az oka. Azt hiszem, nem kell túl sokáig bányásznunk az emlékezetünkben, hogy eljussunk 2005. december 5-éig, és arra a következtetésre jussunk, hogy a határon túli magyarokat ez a költségvetés bünteti, méghozzá kollektíven bünteti a határon túli magyarokat, hiszen tekintet nélkül a határon túli magyarok politikai, szakmai irányultságára, ez a csökkentés érinti őket.

Az oktatási-nevelési támogatásokkal kapcsolatban hadd jelezzek egy érdekességet! Míg 2003-ban 46 ezer fő vette igénybe, 2004-ben 221 ezer fő vette igénybe a 20 ezer forintos támogatásokat, és ekkor már - a zárszámadás tanúsága szerint - 5,2 milliárd forintot fordítottunk erre a célra a magyar költségvetésből, érdekes módon a 2006-ban tervezett kiadás 3,5 milliárd forint, tehát 625 millió forinttal kevesebb a 2005. évinél, és majdnem 2 milliárd forinttal kevesebb, mint a 2004-es tényleges kiadás.

Honnan tudja a külügyi kormányzat, hogy 2006-ban - ez az összeg egyébként 150 ezer pályázóra lenne elegendő - mintegy 70 ezerrel kevesebben fogják igénybe venni a 20 ezer forintos oktatási-nevelési támogatást? Én azt hiszem, hogy ez egy teljesen megalapozatlan kalkuláció, amelynek a hátterében, reméljük, nem a határon túli magyarok létszámának az ilyen mértékben várt csökkenése húzódik meg, mert akkor az eszközöket nehezen tudnánk megfejteni, hanem nyilvánvalóan a költségvetés kozmetikázásának a szándéka tapasztalható, és itt nyilvánvalóan egy nagyon jelentős túllépésre fog sor kerülni az oktatási-nevelési támogatások ügyében.

Érdemes elidőznünk egy kicsit a szocialista nemzetpolitikai találmány fölött is, a Szülőföld Alap fölött. Ennek a Szülőföld Alapnak a létrehozásáról a 2005. évi II. törvény rendelkezett. A zárórendelkezések alapján mindig egymilliárd forinttal kell rendelkeznie a Szülőföld Alapnak; az idei költségvetésben 500 millió forintot különített el, ugyanis a másik 500 millió forintot a Külügyminisztériumnak átutalta határon túli szervezetek támogatására a zárórendelkezése a már említett törvénynek.

Innentől egy meglehetősen komoly mutatványra készül a kormányzat, ugyanis a mai újságok alapján tájékozódhattunk arról, hogy 800 millió forint értékben kívánja a határon túli magyarokat ez a Szülőföld Alap támogatni. Örvendetes, kiírták a pályázatokat most, az év vége felé, novemberben a 2005. esztendőre a Szülőföld Alapból, tehát valamit mégiscsak fognak kapni a határon túli magyarok, nyilvánvalóan ennek némi kapcsolata lehet azzal, hogy az elmúlt egy esztendőben elég sok alkalommal fejezték ki aggodalmukat és elégedetlenségüket a támogatás elmaradása miatt.

De mit tapasztalunk a költségvetés tervezetében? 608 millió forintot kíván a jövő évben a Szülőföld Alapba csurgatni a kormányzat, holott a saját maga által elfogadott jogszabályok alapján is egymilliárd forinttal kéne hogy rendelkezzen az alap.

Föltehető persze az a lehetőség is, hogy a jövő évi költségvetésből kívánja majd kifizetni a most kiírt pályázatokat. Nem lepődnénk meg, hiszen több alkalommal voltunk már a szemtanúi ezeknek a trükköknek, amikor is ilyen áthúzódó ügyekkel volt dolgunk. De az mindenféleképpen állítható, hogy bárhogy is próbálja majd a kormányzat a Szülőföld Alapnak a támogatásait kifizetni, a 2006-os költségvetés nem fogja biztosítani a jelenlegi tervek szerint az egymilliárd forintot.

(20.10)

De hát az alapvető probléma, tisztelt Ház, a határon túli támogatásokkal az, hogy gyakorlatilag 2004 után nyomon követhetetlenné váltak a határon túli támogatások. Már 2005-ben is két előirányzatba sűrítette össze a kormányzat a határon túli támogatásokat, nem lehet látni, hogy az egyes alapítványok, az egyes programok, az egyes határon túli egyetemek milyen összegeket kapnak. Így például nem tudjuk nyomon követni azt sem, hogy 2005-2006-ban az erdélyi magyar tudományos egyetem például milyen támogatást kapott. Ez jelenti meggyőződésünk szerint az alapvető problémát, hiszen akkor, amikor ezekről az összegekről szavazunk, zsákbamacskát vásárolunk. Meg kell találnunk tehát a módját annak, hogy a költségvetési törvény 2004-ig egyébként jól működő rendszerét valamilyen módon visszahozzuk, vagy a beszámoltatás rendszerét megteremtsük. Erre fognak vonatkozni a részletekre bontott javaslataink.

Hadd hívjam fel a figyelmet, tisztelt Ház, arra, hogy Gyurcsány Ferenc nemcsak azt ígérte Bukarestben, hogy szinten tartja a határon túli támogatásokat, amit szemmel láthatóan nem tart be, hanem a csíkszeredai konzulátus megnyitása kapcsán is bejelentette, hogy történelmi és szimbolikus áttörés következett be a magyar-román kapcsolatokban. Természetesen egy konzulátus megnyitása manapság, mondjuk, Nyugat-Európában nem minősül történelmi és szimbolikus jelentőségű áttörésnek, hanem egy technikai kérdésnek, ami adott esetben be sem kerül az újságok híradásai közé. De azért az, ha már egyszer sikerült ezt az egyébként általunk is üdvözölt eredményt elérni, elvárható lenne, hogy a költségvetésben tervezzük a csíkszeredai főkonzulátus költségeit, illetőleg hogy egyértelműen és tisztán lássuk azt, hogy mi lesz azzal a konzuli hálózattal, amit az Orbán-kormány idején a Kárpát-medencében sikerült létrehoznunk Eszéktől egészen Kassáig és Szabadkáig. Ezzel kapcsolatban sajnálatos és mindenféleképpen aggodalomra okot adó híreket kaptunk, hogy a Külügyminisztérium mérlegeli néhány térségbeli konzulátus bezárását is.

Részletkérdés, de nem jelentéktelen részletkérdés, hogy mi lesz a moldvai csángó magyarok támogatásával. 2000-től nagyon jelentős új támogatási forma jött létre az úgynevezett 100 milliós csángó alap elkülönítésével, de kezemben van mind a külügyminiszternek, mind a Külügyminisztérium politikai államtitkárának levele, amelyben tájékoztatnak arról, hogy hol található ez az összeg. Csak az a probléma, hogy a két levél egymásnak szögesen ellentmond. A külügyminiszter arról tájékoztat, hogy átkerül a NKÖM-höz a 100 millió forintos támogatás, míg a politikai államtitkár úr arról tájékoztat, hogy a Külügyminisztériumban van, de az oktatási-nevelési támogatások címszó alá van elrejtve, és mintegy 56 millió forintra csökken le a 100 millió forintos moldvai csángó támogatás.

Akárhogy is van, azért jó lenne tudnunk, hogy hol van ez az összeg, de az mindenféleképpen elszomorító lenne, ha a határon túli magyaroknak az a közössége, amely kifejezetten kiszolgáltatott helyzetben küzd a megmaradásért, egy ilyen drámai mértékű támogatáscsökkenéssel kellene szembesülnie.

Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim, hadd tegyem fel azt a kérdést, óriási lehetőség előtt állunk a jövő évben, hiszen az '56-os forradalom 50. évfordulójának a megünneplésére készülünk, nem találtuk az 50 éves évfordulóval kapcsolatos előkészületek forrásait. Szerte a nagyvilágban a magyar emigráció, de a legkülönfélébb külképviseleteink is készülnek arra, hogy emlékműveket állítsanak, nagyrendezvényeket szervezzenek, sajnálatosnak tartanánk azt, ha ez a lehetőség, ami egyébként az utolsó lehetőségek egyike, amikor még a forradalmárok saját részvételükkel ünnepelhetnének meg egy ilyen jelentős évfordulót, nagyon sajnálatos lenne, ha anyagi források hiányában meghiúsulnának a megemlékezések.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)