Felszólalás adatai

Az a cél egy nagyon fontos kérdés - amelynek úgy gondolom, hogy ez a törvény megfelelni akar -, hogy vissza lehessen vezetni azokat a területeket a hasznos és értelmes, az egész vidéket, nemzetet szolgáló agrárművelésbe, amelyek e pillanatban elveszni látszanak. Nem tudjuk pontosan még azt sem - én ezt ki merem jelenteni -, hogy mennyi ez a terület, és azt sem tudjuk pontosan megmondani, hogy ezek miféle értéket képviselnek az agrárium szempontjából. Ezek még a jövő kérdései, meg kell oldani ezeket a kérdéseket, és meggyőződésem szerint erre az agrártárca nyitott lesz.

Fontos ugyanakkor - erre szeretnék rámutatni, ezért kértem szót -, hogy ha visszavezetjük ezeket a területeket, akkor milyen művelésbe vezetjük azokat vissza. Milyen művelésbe? - ez egy alapkérdés. Nemcsak a kicsi és a nagy - ez is fontos kérdés -, hanem ezen túlmenően az, hogy azt tekintjük csak hasznosnak, hogy intenzív művelés alá akarjuk vonni, vagy olyan művelés alá akarjuk vonni, amely széles társadalmi rétegeket képes az elkövetkezendő időben kiszolgálni. Valamit alapvetően tudomásul kell venni. Valóban igaz, ami itt többször elhangzott Ángyán professzor úrtól, másoktól is, nevezetesen, hogy egy olyan erőforrásról tárgyalunk, amely korlátozott, de ennek a korlátozott erőforrásnak egyben éppen ezért szolgálnia kell az egész magyar vidéket, ezen belül kifejezetten azokat a falvakat, amelyeknek nincs jövője e nélkül a föld nélkül.

Melyek a leghasználhatóbb földterületek? Pont azok, amelyek egy-egy terület, egy-egy falu körül helyezkednek el. Miért? Azért, mert vissza kell vezetni - erről már szóltam korábban - a falvak népét oda, hogy a földet ne egyszerűen úgy tekintsék, mint ami forintérték, hanem mint ami a hosszú távú megélhetésének a lehetőségét garantálja; ez azonban nem fog menni önmagától. Olyan időszak után vagyunk - és már nemcsak a húsz évre, hanem még hosszabb időszakra, talán egészen a '80-as évekig kell visszamenni -, amikor az emberek egy jelentős részének megszűnt az érdeklődése a termőföld, mint a jövőt tápláló lehetőség iránt; megszűnt, inkább csak kényszerként tekintettek rá. Ezt fel kell számolni. Azt gondolom, hogy e tekintetben a kormánynak szerepe van, és ezt a szerepét igyekszik is maximálisan betölteni, mert ennek hiányában a termőföldek visszavonására lehet különböző törvényeket hozni, de az a kérdés, hogy ki műveli meg, és az a kérdés, hogy ki hogyan tudja megművelni. Ez az, amiről már szóltam, és ezt most az összegzésben is szeretném megismételni. Ha nem jutunk el odáig, hogy valóban mind a különböző rendszereken belül megjelenő oktatásban, de én hiszek benne, hogy alapvetően mégiscsak az agrároktatás általános oktatásban való megjelenésével lehet elérni azt, hogy a köztudatban, elsősorban a vidéki köztudatban a termőföld mint valódi érték jelenjen meg.

Van-e erre lehetőség? Nagy lépést tettünk: van. Hitoktatás van, erkölcsoktatás van, és én úgy gondolom, hogy emellé oda kell majd passzolnia az agrároktatásnak. Ha ezt is el tudjuk érni, akkor nem úgy nőnek fel a falusi gyerekek, hogy elvágyódom a faluból, mert itt nincs munkalehetőség, nincs jövőlehetőség, hanem úgy nő fel a falusi gyerek, hogy úgy érzi, hogy igen, neki itt van lehetősége, hiszen itt van a termőföld, és rá fog jönni annak a szépségére, annak az ízére.

Még egy fontos dolog, amit már említettem. Minek és milyen módon, milyen hasznosításra akarjuk visszavezetni a termőföldművelésbe ezeket a területeket? Itt nem lehet elhagyni azt a gondolatot, hogy az öntözés széles körben történő kiterjesztése nélkül a területeknek egy jelentős része az alföldi területeken - pont ott, ahol egyébként komoly víztartalékokkal rendelkezünk - nem lesz lehetséges, csak olyan módon, hogy az külterjes, nagyüzemi megoldásokat fog szolgálni. Ha van víz, akkor van belterjes gazdálkodási lehetőség. Ha van víz, van lehetőség arra, hogy ott, azokon a területeken olyan öntözést lehessen megvalósítani, amely a megélhetést már sokkal kisebb területeken is biztosítani tudja, mint egyébként a gabonatermesztés területén.

Ezek alapvető változások az elkövetkezendő időkben, de az a tény, hogy hozzányúlt a kormány ehhez a területhez, azt igazolja számomra, hogy megvan a szándék, hogy ebbe az irányba elinduljunk. Ha ez a törvény csak kis lépéssel is szolgálja azt a kívánatos magyar agrárreformot, amelynek több ága van, de amelynek az egyik ága éppen ez, akkor meggyőződésem szerint mindenki jó szívvel támogathatja ezt a törvényt, ennek az elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)